Orbán látta Putyinon, hogy baj van, de erről nem szólt a hazai nyilvánosságnak

Orbán Viktor február 1-jén, a háború kirobbanása előtt az utolsó európai vezetők közt találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Moszkvában. Orbán a beszélgetés néhány részletéről kedden Berlinben beszélt a Cicero közéleti folyóirat és a Berliner Zeitung rendezvényén. Itt azt mondta: a február 1-jei moszkvai látogatásán már látta Putyinon, hogy elszánt.

A miniszterelnök felidézte: Putyin a találkozón olyanokról beszélt, hogy nagyon erős az ukrán hadsereg, amerikaiak és britek által kiképzett vezérkarral, de Oroszország mindent meg fog tenni, hogy Ukrajna soha ne csatlakozhasson a NATO-hoz.

„Láttam rajta, hogy elszánt. Nem mondta, hogy háború lesz. Nem mondta, hogy támadni fog, de láttam, hogy baj van.”

A szokatlanul nagy tárgyalóasztalnál zajló moszkvai tárgyaláson azért már szóba került az orosz–ukrán konfliktus: akkor Orbán arról beszélt az orosz elnöknek, hogy látogatására „békemisszióként” tekint. Az amerikai hírszerzés már a találkozó idején is rendelkezett olyan információkkal, hogy az oroszok támadásra készülnek, és voltak erre utaló jelek is: az ukrán határon már február elején több mint százezer katona sorakozott fel.

Orbán Berlinben így emlékezett vissza: „El is mentem a NATO-központba, Brüsszelbe, és jelentettem a NATO-főtitkárnak, hogy baj van.” A háború kitörésére aztán úgy emlékezett vissza, hogy „az történt, amire számítottunk”. Annak nem találtuk nyomát, hogy közvetlenül a moszkvai találkozó után Orbán Brüsszelbe ment volna, és találkozott volna a NATO-főtitkárral. Orbán hivatalosan csak február 17-én utazott Brüsszelbe, ahogy lejjebb olvashat erről.

A fentiek fényében érdemes visszanézni, hogy február elején Magyarországon mennyire volt egyáltalán központi téma a miniszterelnök vagy a kormány részéről egy esetleges háború kitörése. Részletesen, néhány napra lebontva a kommunikációt, az látszik, hogy bár a miniszterelnök érzékelte Putyinon, hogy háború lesz, Magyarországon erről szinte abszolút nem beszélt. Csak a háború kitörése előtti napokban vált az éppen hevesen zajló választási kampány központi témájává az orosz–ukrán konfliktus, majd pedig a háború. Összeállításukban láthatja, hogy a hazai nyilatkozatok mellett milyen, a háborúval kapcsolatos fejlemények történtek a világban.

Február 1.

Moszkvai látogatásából legfontosabb elemként azt emelte ki a miniszterelnök a Facebook-oldalán, hogy amennyiben van orosz gáz, akkor van rezsicsökkentés is. Ezenkívül leginkább a látogatása során kötött gazdasági megegyezésekről írt, illetve beszélt Orbán. Az Origo a Századvég elemzésére hivatkozva azt írta: nagyon biztató eredménnyel zárult a Putyin–Orbán-találkozó, mivel Magyarország várhatóan megkapja az igényelt plusz egymilliárd köbméter földgázt. A miniszterelnök látogatásának napja után hagyta jóvá az amerikai elnök, hogy az USA az orosz–ukrán válság miatt katonákat küldjön az európai NATO-országokba.

Február 4.

A miniszterelnöknek a Kossuth rádióban adott interjújában szóba került a moszkvai látogatása is. Itt elmondta, hogy szerinte lehetséges jó együttműködést kialakítani az oroszokkal: „Sokat és hosszan fogunk még tárgyalni az oroszokkal, és ennek az első lépését Magyarország tette meg.” Hangsúlyozta, hogy ha békét akarnak a felek, akkor tárgyalni kell. Azt is megemlítette, hogy Magyarországnak ezzel az „új Oroszországgal” is jó kapcsolatban kell lennie. Egy esetleges háború kérdése nem merült fel.

Február 8.

Szijjártó Péter külügyminiszter február 8-án arról beszélt, hogy „Orbán jégtörő békemissziója után egymásnak adják a kilincset a nyugati politikusok Moszkvában”. Ezzel Macron francia elnök látogatására utalt a miniszter, és továbbra is a tárgyalásos megoldás fontosságát hangsúlyozta.

Február 10.

Szijjártó Péter még arról beszélt, hogy Magyarországra nem kellenek NATO-csapatok, miközben a környező országokban már javában zajlottak az egyre elmérgesedő konfliktus miatt a csapaterősítések.

Február 12.

Orbán a február 12-i évértékelőjében már beszélt az orosz–ukrán konfliktusról. Itt azt emelte, ki, hogy Magyarország érdekei világosak: el kell kerülni a háborút, mert „háború esetén százezerszám, akár milliós nagyságrendben érkeznének menekültek Ukrajnából, és az alapjaiban rajzolná át Magyarország politikai és gazdasági helyzetét”. Megemlítette ugyanakkor, hogy „háborús végkifejlet esetén is rendelkezünk megfelelő forgatókönyvvel és akciótervvel”. Február eleji moszkvai útját itt ismét békemisszióként hozta fel. Azt mondta: „a befagyott kapcsolatok jegét fel kell törni”, mert Kelet és Nyugat konfliktusa eddig csak bajt hozott Közép-Európának és Magyarországnak. A magyar konzuli szolgálat közben másnap már arra kérte az utazókat, hogy amennyiben Ukrajnába terveznek menni, akkor inkább halasszák el útjukat.

Február 14.

Orbán arról posztolt a Facebookon, hogy egyeztetett az Európai Tanács elnökével a konfliktusról. Eközben európai vezetők sorban látogattak el Kijevbe, hogy elmondják: tudják, mit kell tenniük, amennyiben Oroszország támadna. A kampányoló magyarországi ellenzék itt már érezte a helyzet súlyát, és elkezdte kommunikálni, hogy Magyarországnak ki kell jelentenie: Putyin az agresszor.

Ezen a napon beszélt arról Volodimir Zelenszkij, hogy az Egyesült Államok sokadjára ijesztget az orosz támadás lehetséges dátumaival: ekkor éppen február 16-ot tartották az orosz invázió várható kezdetének. Az amerikai vezérkar február középén már olyan híreket közölt, hogy az oroszok még a téli olimpia befejezése (február 20.) előtt megindíthatják az inváziót. Az ukrán elnök ekkor még nem gondolt esélyesnek egy orosz támadást.

Február 15–16.

Február közepén az oroszok Belarusz területén már közös hadgyakorlatot tartottak. A magyar kormány ekkoriban azzal volt elfoglalva, hogy megindítják-e Magyarországgal szemben az EU-s jogállamisági mechanizmust. Ebben az időszakban sorra hajtották végre a kibertámadásokat fontos ukrán felületek ellen. Nyugati vezetők itt még abban bíztak, hogy elkerülhető a háború Ukrajnában, bíztak benne, hogy diplomáciai úton rendezhető a válság. Pedig ekkorra már a gazdasági szereplők is elkezdtek elbizonytalanodni, az ukrán légitársaság is elkezdte külföldre menekíteni gépeit.

Február 17.

Orbán Viktor olyannyira nem tartotta sürgetőnek az orosz–ukrán helyzetet, hogy az arról szóló uniós egyeztetés első napján nem is vett részt, álláspontja képviseletére a lengyel miniszterelnököt kérte meg. Orbán ehelyett a Budapestre látogató Bolsonaro brazil elnök békéért tett erőfeszítéseit köszönte meg személyesen. Magyarországon eközben hevesen zajlott az országgyűlési választás kampány. A választás tétje a kormánypropaganda számára itt még nem a háború és béke kérdése volt, hanem a rezsicsökkentés megvédése, és az, hogy visszatér-e Gyurcsány és Bajnai. A brüsszeli találkozón részt vevő vezetők ekkorra már aggodalmukat fejezték ki Ukrajna ügyében, a NATO-főtitkára korábban jelezte is, hogy a katonai szövetség megerősíti jelenlétét Európában.

Február 19.

Stopokról posztolt a miniszterelnök (rezsi, üzemanyagár, élelmiszerár, kamat), a választás tétjének pedig azt jelölte meg, hogy visszatér-e az ország a „régi” gazdaságba. Eközben sorra zártak be a követségek Ukrajnában. Magyarországon ezt még nem látták szükségszerűnek, a követség dolgozói még a háború kitörésének napján is Kijevben tartózkodtak. Előző nap Joe Biden arról beszélt, hogy szerinte Putyin már eldöntötte, hogy megtámadja Ukrajnát.

Február 21.

Orbán Viktor már a konfliktussal kapcsolatban üzent közösségi oldalán: arról beszélt, hogy sikerrel járt a békemissziója, mert Magyarországnál nagyobb országok vezetői „egymásnak adják a kilincset”. Miközben Putyin „békefenntartói” már bevonultak a szakadár területekre, és katonai járműoszlop sorakozott Donyeckben, Magyarország nevében a külügyminiszter arról szólította fel a világpolitikai szereplőket, hogy a provokálás, erőfitogtatás és üzengetés helyett térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz. Boris Johnson előző nap már vészjóslóbb hangnemet ütött meg: azt mondta, 1945 óta nem látott háborút készítenek elő az oroszok.

Február 22.

Ezen a napon már összeült a miniszterelnök vezetésével a kormány nemzetbiztonsági kabinetje is. Orbán Viktor pedig Zelenszkij, ukrán elnökkel egyeztetett, akit biztosított: Magyarország támogatja Ukrajna szuverenitását. A Magyar Honvédség ekkor már vélhetően érzékelte a helyzet súlyosságát, ezért csapatokat vezényeltek az ország keleti határaihoz. Putyin február 22-én kapott felsőházi felhatalmazást, hogy Oroszországon kívül is alkalmazzon „fegyveres békefenntartókat”. Ezt akkor még a magyarázat szerint a függetlennek nyilvánított szakadár területek védelmére hasznosították volna.

Február 23.

Orbán Viktor a háború kitörése előtt egy videóban „feszültnek és komolynak” minősítette a két ország kapcsolatát. Továbbra is hangsúlyozta, hogy Magyarország a tárgyalást támogatja. A háborút megelőző este Benkő Tibor akkori honvédelmi miniszter már arról beszélt, hogy több tízezer menekült befogadására kell felkészülnie az országnak. A külügyi bizottság két ellenzéki tagja ekkor már jelezte, hogy meghallgatná Orbánt a moszkvai útjáról és az orosz–ukrán konfliktusról.

Putyin aznap még úgy nyilatkozott, hogy Oroszország továbbra is kész a párbeszédre és a diplomáciai megoldásra. Zelenszkij, ukrán elnök pedig azt mondta, hogy egyelőre csak tartalékos katonáikat hívják be, általános mozgósításra nincs szükség.

Február 24.

Oroszország megtámadta Ukrajnát, Kijevet robbanások rázták meg csütörtök hajnalban.