„Egy olyan politikai formációt hozunk létre, amely meggyőződésem szerint hasítani fog, és nagyon gyorsan az európai jobboldal legnagyobb frakciója lesz. Ez napokon belül be fog következni, és utána határ a csillagos ég” – ezzel az ígérettel durrantotta be múlt hét végén Orbán Viktor Andrej Babišsal, a cseh ANO párt vezetőjével és Herbert Kickllel, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökével közösen tervezett európai parlamenti frakcióját Patrióták Európáért (PfE) néven.
Patrióták Európáért = ID + Fidesz + ANO + Vox?
Közben a már létező csoportok is megtartották az alakuló üléseiket – egy kivétellel, a szélsőjobboldali Identitás és Demokráciával (ID). Az eredetileg július 3-ra tervezett találkozót 8-ra halasztották. Arra a napra, amelyiken Orbánék új frakciója is először ülne össze.
Az egybeesés finoman szólva sem látszott cáfolni azt az egyre több helyen felbukkanó pletykát, hogy az első ránézésre közép-európainak induló csoport valójában csak megpróbálná újracsomagolni és bővíteni az ID-t. Az alapító hármas után egy kivétellel ebből a frakcióból jönnének a PfE-hez a héten egymás után csatlakozást bejelentő tagok. Mostanra már annyi a bejelentett átigazoló, hogy az ID ha akarná, akkor is csak nehezen teljesíthetné egy frakcióhoz a minimumkövetelményeket. Ehhez legalább hét tagállamból 23 képviselő kell, de már csak három országból maradnának képviselőik, miközben a PfE szombatra mindkét feltételt megugrotta.
A Politico szerint az ID ülésén dönthetnek hivatalosan, hogy maradnak vagy összeolvadnak az új formációval, de az Euractiv egy képviselőtől úgy tudja, hogy már le is egyeztették a belső pozíciókat az átlépés utánra.
Ahogy arról korábban írtunk, többek között a Bloomberg szerint is átléphet a PfE-be Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (Rassemblement National, RN). A francia párté a teljes EP legnagyobb, harmincfős küldöttsége. A lap úgy tudja: az RN mellett a szintén ID-s olasz Liga is érdeklődik, hogy belépjen a Patrióták Európáért tagjai közé. Marine Le Pen döntése állítólag a francia nemzetgyűlési választások eredményétől is függ, aminek épp az alakuló ülés előtti napon, vasárnap tartják a második fordulóját, és ha Orbánékkal tartanak, sokan követhetik. Korábban a Politico is arról írt a Domani nevű olasz lapra hivatkozva, hogy az RN megegyezhetett a Ligával az ID elhagyásáról, gyakorlatilag átcímkéznék és bővítenék a frakciót az átlépéssel.
A magyar miniszterelnök hétfőn arról beszélt, hogy már sok párttal előre megegyeztek, és hamarosan olaszok is csatlakoznak, szombaton pedig elismételte, hogy a PfE a harmadik legerősebb csoport lesz az EP-ben. Mindez arra utal, hogy vagy az ID egésze, vagy legalábbis a négy, eddig az átlépését nem jelző pártból az RN és a Liga csatlakozna, bár utóbbi esetben még épphogy lecsúsznának a harmadik helyről. Azzal viszont, hogy az ID-sek mellett az Európai Konzervatívok és Reformerekből (ECR) a spanyol Vox is átmegy, minden esély megvan rá, hogy beérjék az euroszkeptikus frakciót, mert a holtversenyben harmadik legnagyobb nemzeti delegációját tudják így elcsábítani – egyszerre hat képviselővel gyengítve a 84 fős csoportot és hattal erősítve magukat.
Az alapítókkal és az eddig bejelentett csatlakozókkal számolva
- a Fidesz (független) 10;
- az ANO (cseh, volt liberális, majd független) 7;
- az FPÖ (osztrák, ID) 6;
- a Vox (spanyol, Európai Konzervatívok és Reformerek) 6;
- a Szabadságpárt (holland, ID) 6;
- a Flamand Érdek (belga, ID) 3;
- a Chega (portugál, ID) 2;
- a Dán Néppárt (ID) 1
képviselőt adna az összesen 41-hez. Az RN-nel (30) és a Ligával (8) ez majdnem megduplázódna, 79-re nőne.
Így már épp eggyel többen lennének, mint a most harmadik legnagyobb, Giorgia Meloni olasz kormányfő által vezetett Európai Konzervatívok és Reformerek az átigazoló Vox nélkül. Az ID-hez tartozik még a cseh Trikolór egy képviselővel, itt lehet kérdés, hogy a szintén cseh ANO-val megtűrnék-e egymást. Természetesen az sem kizárt, hogy még a függetlenektől, az ECR-től vagy esetleg máshonnan is elszipkázhatnak tagokat, mint például az egyelőre a helyén maradt néppárti SDS-t, Orbán szlovén szövetségesének, Janez Janšának a pártját, és még mindig ott a KDNP-s Hölvényi György, aki egyelőre a függetlenek között ülne, mióta kilépett a jobbközép frakcióból.
De mire jó ez az egész átvedlősdi? Ahogy azt a korábbi, EP-választások előtti frakciókról szóló cikkünkben is írtuk, az ID-t szinte teljesen kihagyják a fontosabb európai parlamenti helyekből. Az átalakulás arra lehet egy kísérlet, hogy
- megpróbáljanak szabadulni a csoportot sújtó szélsőjobboldali, esetleg az oroszbarát címkéktől;
- a fokozatos bővítéssel olyanokat szólíthassanak meg, akiket esetleg a később csatlakozók már elbizonytalanítottak volna;
- így jobb tisztségekért harcolhassanak;
- és egyből az ECR fölé nőjenek, ezzel középtávon magukhoz vonzhassák az ottani vagy a függetlenek között kallódó radikális jobboldali pártokat.
Hogy például az oroszbarát billog leküzdésében mennyire segíthet, ha többek között a Fidesszel állnak össze, kiderülhet, ha tényleg átmennek a tagok. Nicola Procaccini ECR-társelnök korábban egyértelművé tette, hogy náluk alá kell írni egy nyilatkozatot Ukrajna honvédő háborújának támogatásáról Oroszország ellen, a PfE-nél nem tudni hasonló feltételről.
Az AfD lesben áll, de lehet, hogy feleslegesen
A Bloomberg forrásai arról beszéltek: az ID feloszlatását részben az indokolná, hogy így jobban eltávolodhatnának a csoportból egyébként még a júniusi európai parlamenti választások előtt kizárt Alternatíva Németországért (AfD) nevű szélsőjobboldali párttól is. Az AfD korábbi listavezetője több botrányba keveredett, és orosz befolyás gyanúja miatt házkutatást tartottak nála, azóta a párt ejtette az EP-delegációjából.
Mindenesetre az AfD most arra játszik, hátha felszipkázhat pár magára maradó ID-st a tervezett frakciójához, bár egyre inkább úgy tűnik, hogy a Trikolóron kívül nem lesz másnál esélye. A várakozással a korábban összegyűjtött leendő tagokat, köztük a Mi Hazánkat hagyja bizonytalan helyzetben. Az Euractivnak arról beszéltek az AfD-ből, hogy két pártot, a lehetséges román és magyar tagot vizsgálják, de ha nem maradna az ID-ből felporszívózható maradék, az a Mi Hazánk alkupozícióját is javítja. (Toroczkai László elnök a Magyar Hang pénteken megjelent interjújában nem akart részleteket közölni az esetleges frakcióalapításról.)
Indul az alkudozás a tisztségekről
Ha az ID-sek a cserével jobb pozíciókat akarnának fogni, abban rövid távon nem segít, hogy a jelek szerint kifuthattak egy nem hivatalos határidőből, bár nincsenek nagy lemaradásban. Július 4-ig kellett volna végezni ahhoz, hogy már csoportként vehessenek részt a tisztségekről szóló előzetes osztozkodáson. Bármikor létre lehet hozni frakciót, így akár még 15-én is elég ahhoz, hogy az új EP másnap kezdődő alakuló ülésére csoportként menjenek. Itt döntenek a fontos tisztségekről, azaz hogy ki legyen az elnök és a 14 alelnök, kit bízzanak meg igazgatási-pénzügyi feladatokkal quaestorként, kik kapják az egy-egy témával foglalkozó szakbizottságok elnöki és alelnöki posztjait.
Az EP belső szabályzata is kimondja, hogy a tisztségek szétosztásánál „tekintettel kell lenni a politikai nézetek méltányos képviseletére, valamint a nemek közötti és a földrajzi egyensúlyra”. Ahhoz viszont, hogy ez tényleg így legyen, hosszú alkudozás szokott vezetni, hogy tényleg minden szempontnak megfelelően el tudják osztani a helyeket, ezért van a korábbi, belső határidő. A folyamatba később is be lehet csatlakozni, de minél később teszi valaki, annál nagyobb lemaradással indul az egyeztetéseken.
A határidő kitolását a Népszava korábbi értesülései szerint az ID, valamint a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) is kérte. Arra az EP szóvivői szolgálata többszöri kérdésünkre sem válaszolt érdemben, hogy valóban így volt-e és ha igen, elfogadták-e a határidő kitolását.
A Fidesz korábban kinézett frakciójánál maradt a lengyel szövetségese, a spanyol átmegy
A PiS az ECR-ben ül, ami július 3-án az ID-vel szemben végül megtartotta az alakuló ülését – igaz, az ID-hez hasonlóan ez a csoport is halasztotta az eredeti időpontot. Már egy héttel korábban túlestek volna a találkozón, de egy szinte teljesen üres terem fogadott minket, amikor tudósítani szerettünk volna róla. A hírek szerint a PiS miatt kellett halasztani az ülést, mert a párt elégedetlen volt a kínált tisztségekkel. Mateusz Morawiecki alelnök ötven százalékra tette az esélyét, hogy inkább átlépnek Orbánék frakciójába, de végül az ECR-től megkapták, amit akartak és (egyelőre) maradtak.
A Fidesz is eredetileg ide akart csatlakozni. Hónapokkal ezelőtt Orbán már csak idő kérdésének nevezte, mikor történik ez meg, a párt képviselői egy uniós tanácsadó testületben, a Régiók Bizottságában és az EU-tól független Európa Tanácsban is az ECR-ben ülnek, ráadásul a fideszesek EP-szavazatai is az euroszkeptikus csoportéhoz hasonlítottak a legjobban. (Arról, hogy miért nem így lett, itt írtunk bővebben.)
A Patrióták nagyon könnyen megelőzhették volna az ECR-t a húszfős PiS-sel, ami a frakció második legnagyobb tagja, de Meloniék a hatképviselős Vox elveszítésével is alulmaradhatnak a versenyben. Mindez persze csak akkor igaz, ha az euroszkeptikusok nem igazolnak időközben valakit, például a Voxszal versengő, három helyet szerző Se Acabó la Fiesta („Vége a bulinak”) nevű pártot.
Mivel a képviselők bármikor átigazolhatnak, és a jobboldalon amúgy is viszonylag gyakori szokott lenni a jövés-menés a frakciók között,
könnyen lehet, hogy az ECR és a PfE folyamatosan versenyezni fognak a következő ötéves ciklusban a radikálisba hajló jobboldal vezetéséért.
Váratlanul meghízott a legkisebb frakció, és ez Orbánék terveire is hathat
Július 3-án az ECR mellett egy másik csoport, a szélsőbaloldali GUE/NGL is megtartotta az alakuló ülését, aminek első látásra nincs köze a fideszes tervekhez, de közvetetten még lehet. A frakció némi meglepetésre behúzta az olasz Öt Csillag Mozgalmat, ami hosszú utat járt be azóta, hogy összeállt Nigel Farage-ék brexitpárti UKIP-jével, majd a zöldekkel hozták hírbe, később pedig a liberálisoknál próbálkozott – sikertelenül. Így a legkisebb frakció 47 fősre hízik (az EP július 4-i adatai még 39-et mutatnak). Az Öt Csillag helye ugyanakkor nem biztos, csak féléves „próbaidővel” vették fel.
Az egyik legnépesebb független delegáció behozása ellensúlyozta azt, hogy a GUE/NGL német tagpártjától kilépett Sahra Wagenknecht mozgalma több mandátumot is elszipkázott a júniusi EP-választásokon. Wagenknechték – az AfD-hez és a PfE-hez hasonlóan – szintén saját frakcióval próbálkoztak, amihez az Öt Csillaggal is számoltak. „Nagyon közel jutottunk egy új politikai formációhoz”, nyilatkozta az Euractiv szerint a párt listavezetője, Fabio de Masi, mivel szerinte hat országból 20 képviselő „érdeklődött”, de elismerte, hogy kudarcot vallottak. Mindez Orbánék formálódó frakciójának azért nem mindegy, mert Wagenknechték baloldali szociálpolitikát menekültellenességgel ötvöző pártjával többek között a szlovák Smert is hírbe hozták, amit a Népszava szerint a Fidesz-féle csoport is szeretett volna behúzni.
A szocialista frakcióban ülő, de felfüggesztett szlovák párt viszont egyelőre maradt a helyén. Monika Beňová, a Smer EP-delegációjának vezetője arról beszélt, hogy a pártot vezető miniszterelnök, az ellene elkövetett merénylet óta lábadozó Robert Fico irányvonalainak megfelelően csak a szocialista frakcióval tárgyal. Az EP második legnagyobb csoportja ezzel tartja a 136 képviselőjét, amennyivel már a június 25-26-i saját alakuló ülésén is számolhatott. Itt az ötről kétfősre fogyatkozott magyar küldöttség hiába jelölte a DK-s Dobrev Klárát alelnöknek, aki tíz másik képviselővel szemben indult a kilenc hely egyikéért, nem jutott poszthoz.
A liberálisoknál a megrendült francia vezetés volt a tét
Ami az új fideszes frakciónak egyelőre nem sikerült a Smerrel, az két lépésben összejött a liberális ANO-val. A cseh párt, amit már májustól vizsgáltak az Újítsuk meg Európát frakcióban, kilépett a képviselőcsoportból és a mögötte álló nagyobbik pártcsaládból, az ALDE-ból is, majd az egyik alapítóként írta alá a Patrióták Európáért manifesztumát.
A liberálisokat nemcsak ez, hanem az addigi legnagyobb, Emmanuel Macron-féle francia tagpártjának gyenge szereplése is megtépázta. Ez veszélyt jelenthetett a csoport francia vezetőjére, Valérie Hayerre, akivel szemben az Euractiv szerint elkezdett mozgolódni az ALDE, de végül maradt a helyén. A liberálisok már a kampányban is magyarázkodhattak amiatt, hogy a holland tagjuk, a Szabad Demokrata Néppárt (VVD) az ID-hez tartozó Szabadságpárttal lépett koalícióra a holland kormányalakításhoz, de egyelőre – talán az ANO elidegenítésének példája miatt – nem erőltették a fellépést a VVD ellen.
A jelenleg 76 fős frakció az ANO elvesztése, az ECR erősödése és a PfE létrejötte miatt nagyon úgy tűnik, hogy a harmadikról végleg az ötödik helyre csúszott az erősorrendben. Be kellett érnie egy független ír képviselő behozásával, miután hiába próbálkozott a páneurópai, öt mandátumot szerző Volttal.
A párt – részben a VVD megtartásával indokolva – inkább az EP-választások másik nagy veszteséhez, a zöldekhez igazolt. A liberálisokhoz hasonlóan itt sem hozott változást az elnökök között a rossz szereplés. A július 4-i állás szerint 54 fős csoport a második legkisebbként futhat neki az EP első ülését megelőző hétnek.
A legnagyobb frakció, a jobbközép néppártiaké esett túl először az alakuló ülésen. (Akkor vették fel a Tisza Párt képviselőit, köztük Magyar Pétert – utóbbi miatt pedig kilépett a KDNP.) A 188 fős néppártiak így június 2. és 5. között a Portugália óceánpartján található Cascais-ból nézhették a tőlük jobbra álló ECR, ID és Patrióták játszmáját.
Von der Leyen már az újrázáshoz gyűjti a voksokat
A frakció azonban nem csak az Atlanti-óceán hőmérsékletének ellenőrzéséhez ment a portugál kisvárosba, mert a vezető tisztségek mellett egy másik alkudozás is indul. A tervek szerint már az Európai Parlament július 16-19-i nyitóülésén szavaznának arról, hogy a néppárti Ursula von der Leyen legyen-e másodszor az Európai Bizottság vezetője, miután az uniós állam- és kormányfők őt jelölték a posztra.
Erről kötelező az EP-ben is szavazni, ez pedig szorosnak ígérkezik, mert a Von der Leyent támogató három középpártnak – a július 4-i állás szerint – összesen 400 képviselője van. Ez 39-cel több, mint a 361, ami a bizottsági elnök megszavazásához szükséges abszolút többség, ráadásul hiányzókkal, esetleges átszavazókkal is számolni kell. (Von der Leyen megválasztása 2019-ben sokkal nagyobb hárompárti többség mellett kilenc darab vokson múlt, de akkor a mostani helyzettel szemben nem volt egyetlen pártcsalád csúcsjelöltje sem.)
Az Euractiv szerint a néppártiak Cascais-ban dolgoztak a kívánságlistájukon, aminek a teljesítését megígértetnék Von der Leyennel a megszavazásáért cserébe (a bizottsági elnök szintén részt vett a rendezvényen). A szocialisták és a liberálisok is készülnek a saját elvárásaikkal, amik több ponton ütközhetnek egymással. Az Európai Bizottság vezetője már július 2-án egyeztetett a frakcióvezetőkből álló elnökök értekezletével, és a jelölésekor hangsúlyozta, hogy mindenkivel egyeztetne – még július 15-16-án a szélsőbaloldallal is, ami „Von der Leyen koalíciójának elsődleges ellenzékeként” hivatkozik magára.
A bizottsági elnök a szélsőbaloldal mellett az ID-vel se számolhat: a frakció már áprilisban jelezte, hogy első dolga Von der Leyen leváltása lesz, és ez aligha változik, ha Patriótákká vedlik át magukat többek között Orbán Viktor pártjával összefogva, aki egyedül szavazott nemmel az állam- és kormányfők között.
Így ha a bizottsági elnök biztosabb akar lenni a dolgában és nem csak a három középpárti csoportra támaszkodna, két lehetősége maradt: nyit az ECR vagy a zöldek felé.
Előbbin többet veszíthet, mint amennyit nyerhet: bár a kampányban nem zárta ki, hogy együttműködjön az ECR-rel, a szocialisták és a liberálisok sem támogatnák Von der Leyent, ha az ECR szavazataival lenne bizottsági elnök. (Nem mintha a titkos voksolásból ez kiderülne.) A frakció mögötti pártcsalád és a legnagyobb tagpárt vezetője, Giorgia Meloni ráadásul tartózkodott a jelölésekor az állam- és kormányfők között, vagyis túl nagy nyitottságra a frakciótól sem számíthat.
A zöldekkel hasonló lehet a gond: a néppártiak a tervek szerint épp azt a zöld intézkedéscsomagot nyesegetnék vissza, amit Von der Leyen már a bizottsági elnöksége végén nekiállt megnyirbálni. A második legkisebb frakció ugyanakkor nem zárta be az ajtót, miután július 1-én egyeztettek – alig pár nappal Von der Leyen hivatalos jelölése után. „Arra jutottunk, hogy sok pont van, ahol igazán közelebb állhatunk egymáshoz” – nyilatkozta Bas Eickhout társelnök, de hozzátette: a zöld csomagnál nem léphetnek vissza, és még a részletekről is egyeztetniük kell.
A bizottsági elnöknek vagy egy köztes lehetősége is. A választások előtti második vitában arról beszélt, hogy saját feltételei mentén működne együtt bárkivel, de itt nem frakciókról, hanem egyes képviselőkről van szó. Vagyis nem kizárt, hogy néhány személyre szabott engedménnyel próbálhat pár voksot nyerni.
