A Fico elleni merénylet sokkja sem enyhít a mély megosztottságon

A Robert Fico elleni szerdai merénylet után azonnal felmerült, hogy ki lehet a felelős azért a társadalmi hangulatért, amelyben mindez megtörténhetett a szlovák kormányfővel szemben, aki jelenleg is kórházban van, állapota továbbra is súlyos, bár sikerült stabilizálni. A 71 éves merénylő, aki békemozgalmár és neonáci aktivista is volt már, lehet ugyan egyszerűen labilis ember, de abban egyetértés van Szlovákiában, hogy a társadalom politikai megosztottsága régóta növekvő feszültséget okozott.

A kormánypárt, az ellenzék és a sajtó felelősségének felvetése azonban eltér a politikai oldalak szerint, megint csak erősítve a szlovák társadalom megosztottságának tényét, amiről pozsonyi helyszíni riportunkban is beszéltek a megkérdezett emberek.

„Magányos elkövetőről van szó, de a konkrét bűncselekmény nem választható el a politikai hangulat évek óta tartó kiéleződésétől”

– mondta a Telexnek Szalay Zoltán. A szlovákiai Napunk.sk főszerkesztője szerint azonban „az mindenképpen túlzás, hogy polgárháború szélére sodródhat az ország, hiszen nincsenek fegyveres csoportok az utcákon.” A belügyminiszter Matúš Šutaj-Eštok beszélt arról, hogy a Fico elleni merénylet azt bizonyítja, a polgárháború küszöbén áll az ország, jellemző elemeként annak, hogy a radikálisabb megnyilatkozások inkább a kormánypártok felől hallatszanak, egyenesen az ellenzéket és a sajtót okolva, bár vannak soraikban mérsékeltebb, általában az erőszak elutasításáról szóló nyilatkozatok is, amilyenek most az ellenzéket is jellemzik.

A megosztottság azonban tény, ennek csúcspontja a legutóbbi államfőválasztás volt, amelyet az első forduló eredményét megfordítva végül az októberben megalakult kormánykoalícióban részt vevő Hlas (Hang) vezetője, Peter Pellegrini nyert a tavalyi parlamenti választáson ellenzékbe szorult erők jelöltjével szemben. Maga a merénylő is hivatkozott az államfőválasztás miatti csalódottságára, Ficóval szembeni ellenszenvére. Ez nehéz helyzetbe hozta az ellenzéket, amelynek minden pártja elhatárolódott az erőszaktól, egységre szólított fel.

Fico támadója – akit egy fordítási hiba miatt baloldaliként írtak le, bár a költőként is alkotó férfi radikális cigánygyűlőlő nézetei ennek ellentmondanak – támadása okaként felsorolta az ellenzéki kifogások legfőbb pontjait:

• A kormány totálisan át akarja alakítani a közmédiát – a törvénytervezet hamarosan a parlament elé kerül, lényegében újratelepítenék az intézményt, olyan vezetéssel, amelyet már nem a parlament választana meg –,
• személycseréket hajt végre az országos bírói tanácsban és
• megszüntette a néhány éve létrehozott különleges ügyészséget, amely több olyan korrupciós ügyet vizsgált, amelyek kellemetlenek lehettek a Fico-kormánynak.
• Mindez az ellenzék szerint a demokrácia leépítését jelenti, hasonlóan ahhoz, ahogyan Magyarországon történik az Orbán-kormány alatt, csak sokkal gyorsabb formában.

A kormányban verseng a mérsékelt és a radikális hang

Zuzana Čaputová leköszönő köztársasági elnök azt mondta, hogy „a gyűlölködő retorika, amelynek tanúi vagyunk, gyűlölködő tettekhez vezet. Kérem Önöket, állítsuk meg.” Szerinte a kormányfő elleni támadás a demokrácia elleni támadás is. „Átléptünk egy vörös vonalat Szlovákiában” – mondta Pellegrini, miután csütörtökön meglátogatta a kórházban Ficót. A leendő államfő arra kérte az ország polgárait, hogy utasítsák el az erőszakos cselekményeket. A támadóról azt mondta, hogy „egy politikailag túlságosan befolyásolt egyén úgy döntött, hogy merényletet követ el, csak azért, mert nem ért egyet azokkal a lépésekkel, amelyeket a Robert Fico által vezetett kormány tesz”.

A nyugatos, EU-párti, Ukrajna mellett határozottabban kiálló ellenzéki pártok, a Proresszív Szlovákia (PS), a Szabadság és Szolidaritás Párt (SaS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a most kicsit kívülálló, de ehhez az oldalhoz sorolható, Igor Matovič korábbi kormányfő vezette Egyszerű Emberek (OĽaNO) általánosságban ítélték el az erőszakot és határolódtak el a merénylőtől.

A kormánypártok nyilatkozatai vegyesebbek. Egy része általában szólít fel az erőszak ellen, a másik konkrétan az ellenzéket és a sajtót, a liberálisokat okolja, erősítve a megosztottságot. A merénylet utáni kora esti sajtótájékoztatón arról beszélt a belügyminiszter, hogy a Fico elleni támadás a demokrácia és az állam elleni támadás volt. Kijelentette, hogy nem lehet a gyűlöletre gyűlölettel válaszolni, és bármilyen politikai párt elleni gyűlöletnek véget kell vetni, de azt is mondta, hogy a média is hozzájárult ahhoz a légkörhöz, ami a szerdai támadáshoz vezetett.

A Smer, a Hlas és a radikálisabb Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alkotta koalíciónak mindegyik pártjában vannak radikálisabb és mérsékeltebb nyilatkozók. Legkisebb tag jellegéből adódóan is az SNS a legradikálisabb: a kulturális minisztérium hivatalosan második, a gyakorlatban meghatározó embere, Lukáš Machala kijelentette, hogy szerinte be kellene tiltani a PS-t és az OĽaNO-t is. (Machala egyébként a közelmúltban azzal vétette észre magát, hogy komolyan hitet tett amellett, hogy a Föld lapos.)

A Smerből a legradikálisabb hangot Ľuboš Blaha ütötte meg. A magát nemzeti érzelmű neomarxistaként meghatározó parlamenti képviselő a progresszíveket, a liberális médiát, az egész ellenzéket hibáztatta a Fico elleni merénylet miatt. „Az önök gyűlölete miatt ma az életéért küzd” – idézte Blahát a Paraméter.sk. Ezen a sajtótájékoztatón az SNS vezetője, Andrej Danko egyenesen politikai vendettáról beszélt – hívta fel a figyelmet Czímer Gábor, az Új Szó belpolitikai újságírója, aki egyben a Szabad Európa pozsonyi tudósítója is.

Czímer szerint azonban fontos, hogy vannak a kormányban mérsékeltebb hangok is, amelyek általánosságban ítélik el az erőszakot és intenek nyugalomra. Ezek nem kiegészítik egymást – hogy a mérsékeltebb nyilatkozatok mellett kikacsinthassanak a radikálisabb választókra is –, hanem inkább versengenek egymással frakciókon belül. A kérdés az, hogy a radikálisabb nyilatkozatoknak mekkora teret enged a koalíció – vélte az újságíró.

Meddig mentek el a tüntetések

Az kétségtelen, hogy miközben az EU-val szkeptikusabb, Brüsszellel a Fideszhez hasonlóan hadakozó, az ukrajnai háborút orosz szempontok felől néző – a megtámadott Ukrajna fegyverszállítmányokkal való támogatását elutasító –

kormánypártok már korábban is egyre ellenségesebben nyilatkoztak az ellenzékről, a túloldalon is fűtötték a választókat.

Czímer szerint azonban az, hogy akár tízezres tüntetéseket is összehozott az ellenzék az elvesztett parlamenti választások utáni hónapokban, tiltakozva a fent már említett intézkedések ellen, alapvetően az ellenzék normális működésének a része.

„Szerveztek tüntetéseket, volt skandálás is, hogy Ficónak börtönbe a helye, de az ellenzék nem vádolható olyan nyilatkozatokkal, amelyek ezt a bűncselekményt közvetlenül kiválthatták volna” – erősítette meg a korábban már idézett Szalay is. Hozzátette, hogy a jelenlegi kormánykoalíció ellenzékben maga is szervezett tüntetéseket, sőt, ott nem volt szokatlan, ha a pódiumról vulgáris, személyes támadásokkal teli nyilatkozat hangzott el.

A belpolitikai megosztottságot a radikális megfogalmazásokkal a kormánypártok is előszeretettel erősítették, miközben az ukrajnai háború külső tényezőként is alkalmas a helyzet kiélezésére. Ezt Pellegrini kampánya is igazolta. A végül győztes elnökjelölt „háborúval riogatós retorikával élt, az ő szempontjából sikeresen. A másik oldal hiába magyarázta, hogy nincs szó arról, hogy holnap összefogdosnák a szlovák katonaköteles férfiakat és az ukrán frontra küldik őket, pedig Pellegrini tulajdonképpen ezzel kampányolt” – mondta Czímer.

A sajtó ostorozása Ficótól sosem volt idegen, már a 2000-es években, első kormánya alatt is személyeskedett, nevezett prostituáltaknak újságírókat. A 2018-as Ján Kuciak-gyilkosság után – amelynek hatására le kellett mondania, mert az olasz maffia és a szlovák politikai élet összefonódásait feltáró újságíró oknyomozásai a Fico-kormány közelébe értek, ami tömegtüntetéseket váltott ki – az újságírók dehumanizálásából egy időre visszavett, de visszatérve a hatalomba újra elővette ezt az eszközt a sajtóval szemben. Emellett Fico „patkányoknak nevezte az ellenzéki EP-képviselőket, akik az Európai Parlamentben felszólaltak a jogállam leépítése ellen” – hozott példát Czímer.

Szerinte sok múlik azon, hogyan alakul Fico egészségi állapota. Az ellenzék hangsúlyosan kiállt a kormányfő mielőbbi gyógyulásáért, volt, aki imádkozott is érte, és az EP-választási kampányukat is felfüggesztették. Az ellenzék mindenképp kényelmetlenebb helyzetben van a merénylet miatt, védekezésre kényszerül, amit a kormánypártok ki is használhatnak majd. Az bizonyos, hogy a választásokra a kormánypártok most könnyebben mozgósíthatnak, mint az ellenzék.

Az is számít, hogyan nyilatkozik majd Fico a felépülése után. Pellegrini azt nyilatkozta, miután meglátogatta a besztercebányai kórházban a miniszterelnököt, hogy Robert Fico állapota továbbra is rendkívül súlyos, mindössze pár percet tudtak beszélni egymással.

Mélyen húzódnak a törésvonalak

Fico tett ugyan egy hónapja olyan kijelentést, amiben azzal vádolta a sajtót, hogy ellenségeskedést szít, aminek nyomán kormánypárti politikust támadás érhet, ez azonban inkább politikai nyilatkozatnak tűnt, amely beleilleszkedik a retorikájába. Nem tudni arról, hogy emögött titkosszolgálati információ lett volna. Ennek hiányára utal, hogy Fico védelmén sem változtattak, noha 2022-ben ez megtörtént az akkori kormányfő Eduard Heger esetében, amikor egy fiatal férfi lelőtt egy meleg párt, de azt állította, hogy eredetileg a miniszterelnök lett volna a célpontja.

Ha Fico nyilatkozata mégis titkosszolgálati információn alapult volna, akkor viszont testőrsége mindenképp hibázott, azzal, hogy nem szigorított a védelmen, amelynek meg kellett volna előznie egy ilyen merényletet – erről a kormány által elmozdított volt szlovák rendőrfőkapitány, Hamran István nyilatkozott. Arról itt írtunk, hogy több szakértő is bírálta Fico testőreit.

A kormánypárti politikusokkal szembeni inzultusról beszélt korábban Erik Kaliňák is – Fico bizalmasának, a kormányfőt lábadozása idejére majd vélhetően helyettesítő, a kormányváltásnak köszönhetően több eljárás alól mentesülő Robert Kaliňák védelmi miniszter és kormányfőhelyettes unokaöccse –, aki szerint őt is szidalmazta az utcán egy választó.

Üzemanyag tehát van ahhoz, hogy a kormánypárt beindítsa az ellenzéket lejárató motort, de „a koalíció vezetői jelezték, nem akarják a történtekre hivatkozva korlátozni a szabadságjogokat, inkább a potenciálisan veszélyeztetett politikusok védelmét erősítik” – mondta Szalay.

Szerinte egyelőre nem látszik, hogy a merénylet után a feszültség valóban fokozódna. De az sem, hogy látványosan csökkenne.

„A törésvonalak ennél mélyebben húzódnak, ezt nehéz lesz leküzdeni” – mondta Szalay. Pozitív üzenet volt azonban, hogy a távozó elnök, Čaputová közösen kiállt utódjával, Pellegrinivel, a nemzeti egységet és megbékélést erősítve. Igaz, ezután a pártok hasonló összefogása kellene, ami már sokkal bizonytalanabb, ez látszik abból is, hogy a kormánypártok nem engedték közös sajtótájékoztatójukra az ellenzéki PS vezetőjét. A közös kiállás itt tehát valószínűtlenebb, hiszen azt az is keresztülhúzhatja, ha csak egy parlamenti párt is úgy látja, hogy a vádaskodó, radikális hang kifizetődőbb a Fico elleni merénylet után.