A Fidesz a harmadik legnagyobbá váló EP-frakcióból kimaradva mutatja, miért nehéz a jobboldal összefogása

A kérdés csak az, hogy mikor lenne a megfelelő pillanat: a júniusi európai parlamenti választás előtt vagy után

– decemberben még ezt mondta Orbán Viktor a Le Point francia lapban arról, hogy a Fidesz belép az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsaládjába. Azt állította, hogy már tárgyalnak is és szívesen belépnének. A HírTV szerint az olasz sajtónak gyakorlatilag tényként beszélt a június 6-9. közötti EP-választás utáni csatlakozásról azt követően, hogy februárban találkozott Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel.

Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő ráadásul már tavaly nyáron arról beszélt, hogy akár a választások előtt csatlakozhatnak a csoporthoz. Igaz, 2022 elejére is jövendölte ugyanezt.

„Még várjunk ezzel”

– húzta be mindezek után a féket a választások utáni első, múlt csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely, amikor a Népszava a Fidesz ECR-es csatlakozásáról és a frakció Ukrajna-politikájáról kérdezte. A miniszter egy esetleges jobboldali összefogástól tette függővé, hogy mi lesz.

Ezután találkozott Orbán Viktor hétfőn külön, az aznapi EU-csúcs előtt a pártcsalád vezetőjével, az olasz Giorgia Melonival. A miniszterelnök sajtófőnöke, Havasi Bertalan annyit közölt a megbeszélésről, hogy az állam- és kormányfői ülés, valamint a soros magyar EU tanácsi elnökség témái mellett „értékelték az európai parlamenti választások eredményét” és „egyeztettek a európai jobboldallal kapcsolatos politikai kérdésekről”.

Másnap jött a Corriere della Sera híre: Meloni elutasította Orbán Viktor ötletét, hogy a fideszesek csatlakozzanak az ECR-hez, mert több hátránya származhatna ebből, mint előnye. A frakció egy nappal később közölt egy névsort új tagokkal, és a fideszesek nem voltak köztük – a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselői viszont igen. Kocsis Máté frakcióvezető erre reagálva kijelentette, hogy „a szélsőségesen magyarellenes román AUR-t felvették az ECR frakciójába. Szó sem lehet arról, hogy a Fidesz ilyen párttal üljön egy frakcióban az Európai Parlamentben!” Így hiába lenne még idő a csoport június 26-ra tervezett alakulóüléséig, gyakorlatilag biztossá vált, hogy a Fidesz kimarad az ECR-ből.

Arról, hogy mennyire és miben hasonlít az AUR a Fideszre, itt írt a Transtelex.

A mostani a közleményük szerint már a második bővítési kör volt az ECR-nél, így ha a korábbi nyilatkozatoknak megfelelően a Fidesz akarta volna, már bőven kérhette volna a felvételét. Egy olyan pártcsalád EP-frakciójából marad ki, amelynek a képviselőihez két másik helyen már csatlakozott. Miután a felfüggesztett fideszesek 2021-ben távoztak a kizárásuk felé haladó jobbközép Európai Néppártból, egy uniós tanácsadó testületben, a Régiók Bizottságában az ECR-be igazoltak át. Ugyan nincs sok köze az EU-hoz, de a szinte minden európai országot tagjai közt tudó Európa Tanácsban is hamar az ECR-ben kötött ki a nagyobbik magyar kormánypárt. A fideszesek EP-szavazatai az euroszkeptikus csoportéhoz hasonlítottak a legjobban idén februárra.

Az ECR nyílt deklarációt kér Ukrajna támogatására

A Bloomberg viszont idén januárban arról írt: Giorgia Meloni, a júniusi választás után messze legtöbb ECR-tagot adó Olasz Testvérek (FdI) elnöke feltételként szabná, hogy Orbán adja fel Ukrajna-ellenes pozícióját, ha be akar lépni az euroszkeptikus pártcsaládba. Ukrajna ügyében a kezdetektől világos az ellentét: Meloni többször kikelt az orosz agresszióval szemben, folytatta az elődje által elkezdett fegyverexportokat Ukrajnának és támogatta az Oroszország elleni szankciókat, amelyeket Orbán többször teljes tévútnak nevezett.

Az ECR másik oszlopos tagja a Fidesz korábbi legfontosabb szövetségese, a Jog és Igazságosság (PiS), a választás előtt a lengyel párt adta messze a legnagyobb delegációt. Az oroszellenes párttal látványosan megromlott a viszony az ukrajnai invázió kezdete óta.

„Nekünk nem feltételeket szoktak szabni, hanem megkérnek, hogy valahova csatlakozzunk” – igyekezett a csütörtöki kormányinfón Gulyás elütni a kérdést arról, szabtak-e valamilyen feltételt a belépésükért. Annyit azért elismert. hogy „ha valaki megnézi az európai szuverenista jobboldalt, akkor ott találja a legtöbb békepárti álláspontot képviselő pártot. De ott se mindenki az”.

Nicola Procaccini, az ECR-frakció társelnöke a Népszavának egyértelművé tette: a felvételiző pártoknak nyíltan deklarálniuk kell, hogy támogatják Ukrajna honvédő harcát Oroszországgal szemben.

Gulyás szerint a többség szeretettel várta őket, de volt, aki undorodott

„Minket a nagy többség – nem mindenki, de a nagy többség – az ECR-ben szeretettel vár és sürget, hogy csatlakozzunk” – állította Gulyás. „Sőt, sürgetett már akkor is, amikor kiléptünk az Európai Néppártból.” A PiS-szel hiába romlott meg a Fidesz viszonya Ukrajna miatt, Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy „nyitott” a nagyobbik magyar kormánypárt csatlakozására.

Olasz és lengyel képviselők gyakran azzal ütötték el az ukrán kérdést, hogy a végén Orbán mindig enged. Így történt akkor is, amikor a büszkén hirdetett nemzeti konzultációs felhatalmazás ellenére februárban nem vétózta meg az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós csomagot, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó EU-s közös költségvetés emelését egy „garanciáért”, azaz egy korábban már kimondott elv megismétléséért cserébe.

Más pártok viszont a választások előtt sem voltak ennyire megengedőek. Az ECR egyik alapítójától, a cseh ODS-től Veronika Vrecionová azt posztolta X-re: „nincs szükségünk a frakcióban egy olyan tagra, aki az elmúlt két évben folyamatosan zsarolta az Európai Uniót Ukrajna miatt. Orbánnak semmi köze az ECR értékeihez”. Alexandr Vondra cseh európai parlamenti képviselő az Euractivnak adott interjújában arról beszélt, hogy „ha valaki egyszerűen Putyin propagandáját szajkózza, semmi keresnivalója itt”.

A 444 a finn Helsingin Sanomat alapján nemrég azt írta, hogy Riikka Purra pénzügyminiszter, az ECR-tag Finnek Pártja elnöke szerint „a magyar Fidesz Ukrajnához és Ukrajna támogatásához való hozzáállása, Oroszország támogatása egyszerűen undorító. Egyáltalán nem osztjuk.” (Gulyás a csütörtöki kormányinfón jobbulást kívánt a képviselőnek.) A 444 megjegyezte: nem ez az első eset, hogy a finn párt vezetése kritikusan állt a Fideszhez. Az egyik EP-képviselőjük februárban arról tweetelt, hogy támogatja a Fidesz csatlakozását az ECR-hez, de a párt fél órával később levetette a bejegyzést, és bejelentették, hogy nem indítják újra a képviselőt az EP-választáson.

Mások is húzódoztak, amikor a Politico februárban körbekérdezett az ECR-eseknél. Charlie Weimers a Svéd Demokratáktól arról beszélt a lapnak, hogy a magyar kormány lépései az Ukrajna elleni orosz invázió óta „komoly kárt” okoztak az imázsának a jobboldalon többek között azzal, hogy nem hajlandó ratifikálni Svédország NATO-csatlakozását. Orbán Viktor és a korábbi (szintén ECR-es) lengyel miniszterelnök megszólalásai „arra kényszerítettek minket, hogy értékeljük a lehetőségeinket”, köztük azt, hogy hogyan maradhat a csoport atlantista és kritikus Vlagyimir Putyinnal szemben.

Roberts Zīle lett EP-alelnök „az ECR-csoport nagy része nevében” azt mondaná, hogy a csatlakozásról majd csak a választás után tárgyalnának. Lehetséges, hogy a Fideszt felveszik, de ehhez biztosan meg kell változtatnia az álláspontját Oroszország ukrajnai agressziójáról. A Politico cikke szerint a Belgium északi felén működő Új Flamand Szövetség (N-VA) még a választások előtt kilépéssel fenyegetőzött.

Gulyás kis pártokról beszélt, az egyiket a győzelme miatt épp most bízták meg kormányalakítással

Gulyás a kormányinfón azt állította, hogy „egy-két mandátummal rendelkező, épp a parlamenti bejutás határán lévő kis pártok, akik berzenkednek, de ennek nincs jelentősége, ha mi csatlakozni akarunk”. „Annyi lehet, hogy egy kicsit tisztul az ECR” – utalt rá, hogy legfeljebb majd kilépnek ezek a pártok.

Valóban így van? És ha igen, mennyire áll akkor meg az, hogy a Corriere dell Sera szerint Meloninak több hátránya származhatott volna a Fidesz felvételéből, mint előnye?

Logikusnak tűnik, hogy az ECR némi veszteségért cserébe bevállalja a Fidesz felvételét, ha végül így több képviselője lesz. Ahogy azt a részletes elemzésünkben is leírtuk, a Fidesz-KDNP az összes uniós lista közül a 15. legerősebb, és még akkor is tíz képviselőt hozhatott volna, ha a kereszténydemokrata Hölvényi György nem tartana a nagyobbik kormánypárttal.

Az egyenlet viszont a választások után a Fidesznek kedvezőtlenül jön ki. Az ODS az Együtt (Spolu) nevű közös listán indult két néppárti alakulattal és második lett. A hat helyükből három ECR-es, így várhatóan ennyi ODS-es képviselő lesz, köztük listavezetőként a már idézett Vondra A Fidesztől undorodó elnökkel a Finnek Pártja egy helyet szerzett. A magyar kormány romló imázsát taglaló Weimers Svéd Demokratái három képviselőt küldhetnek az új EP-be. Az ukránpolitika megváltoztatásáról beszélő Zīle pártja, a lett Nemzeti Szövetség két mandátumot kapott. Az N-VA a legtöbb szavazatot kapta Belgium három választókörzete közül a flamandban az európai parlamenti választáson, három helyet húzott be. Meglepetésre ráadásul a sok párhuzamosan tartott belgiumi voksolás közül megnyerte a tartományit és a föderálist, és a pártot bízták meg a kormányalakítással.

Ez összesen 12 képviselő, szemben a tíz fideszessel (plusz az egy KDNP-s, ha az Európai Néppártból frissen kilépett Hölvényi György is a nagyobbik kormánypárttal tart).

Ebbe még bele se számoltuk, hogy a hat mandátumot szerző AUR már februárban jelezte: nem csatlakozik, ha a Fidesz itt köt ki. Kérdés, hogy a berzenkedők pontosan mit tettek volna, ha valóban felvennék a Fideszt.

Az N-VA győzelme hosszabb távon még azt az egy nagy előnyt is elvehette a Fidesztől, amije most még megvan. Az EP csak az egyik uniós jogalkotó a kettőből, a másik, bizonyos esetekben akár egyedül döntő testület az EU miniszteri Tanácsa. Itt általában minősített többséggel döntenek, ahol az országok száma és lakossága számít. Belgiumnak 11,4 millió lakosa van a 9,6 milliós Magyarországgal szemben, és ugyan ott sokpárti koalíció várható, ami megköti a flamand nacionalisták kezét, de így a Tanácsban sem jelentene majd veszteséget a Fidesz kihagyása.

Az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők ülnek, a legfontosabb politikai kérdésekben következtetéseket hozó és magas szintű tisztségekről döntő testületben szintén van tétje annak, melyik csoportot hányan képviselik.

Februárban az ECR pártcsaládot és az európai parlamenti frakcióját is megkérdeztük, tárgyalnak-e a Fidesszel. Michael Strauss, az EP-képviselőcsoport sajtó- és médiacsapatának vezetője azt mondta, „készen állunk, hogy tárgyalásokat kezdjünk olyan pártokkal, amelyek osztják az alapértékeinket”. Ha kapnak egy csatlakozási kérelmet az európai parlamenti választás után, „boldogan tárgyalunk”. A választás után feltettük a kérdést a frakciónak, hogy kaptak-e a Fidesztől kérelmet és hogy milyen felvételi eljárásra lehet számítani. Azóta sem kaptunk választ, Nicola Procaccini, az ECR-frakció társelnöke viszont Kocsis Máté kijelentései után jelezte: a Fidesz soha nem is adott be hivatalos kérelmet.

Többet is veszíthetett volna Meloni

A Fidesz felvételével Meloni nem csak a kilépéseket, hanem a „néppártosodását” is kockáztathatta volna. A jobboldali olasz koalíció 2022-es kormányra kerüléséhez, azon belül is a Meloni-vezette, neofasiszta gyökerű Olasz Testvérek (FdI) megerősödéséhez hiába fűzött nagy reményeket a magyar kormány. Joggal gondolhatták, hogy befolyásos szövetségest találtak az Európai Unió egy fajsúlyos államában, amely esetleg tompíthatja az EU és Magyarország közti feszültségeket. de ez a remény egyelőre kevéssé igazolódott be. Az elmúlt két évben Meloni nemhogy nem fogta Orbán kezét az EU-ban, de több kulcsfontosságú kérdésben – például a Magyarország ellen indított jogállamisági eljárásban – ellene szavazott.

Ahogyan nőtt Meloni tekintélye az ECR-ben, az EU harmadik legnagyobb gazdaságát adó ország kormányfőjeként egyre inkább EU-párti hangra váltott, közeledve az Európai Néppárthoz. A közeledés kölcsönös: a jobbközép pártcsaládból Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke EP-választás kampányában nem zárta ki, hogy együttműködjön az ECR-esekkel.

Az FdI korábban többször kikelt az EU ellen, de arra már 2022-es olaszországi választása előtt számítani lehetett, hogy az uniós pénzekre áhítozó Meloni – aki előtt végül meg is nyílt az út a világjárvány káros gazdasági következményeinek elhárítására biztosított 210 milliárdos csomag előtt – finomít korábbi euroszkeptikus retorikáján. Az is tudható volt, hogy a leendő kormánykoalícióban ő képviseli az egyik legatlantistább külpolitikai vonalat.

A szelídülés mértéke azonban meglepett több nemzetközi szemlélőt is. Meloni Pedro Sánchez szocialista spanyol miniszterelnökön keresztül Emmanual Macron centrista francia elnökig több külföldi vezetővel sikeresen tárgyalt olyan kérdésekben, mint az összeurópai ipari együttműködés.

Nem kizárt, hogy Meloni besokall: a legutóbbi, informális EU-csúcson a három középpárt a kihagyásával, egymás között igyekezett leosztani a fontos uniós posztokat. Meloni látványosan feldúltnak tűnt, amikor távozott. A hivatalos döntést legelőször a jövő csütörtökön kezdődő állam- és kormányfői ülésen hozhatnák meg. Addigra nagyobb súlyt adhat Meloninak, hogy az új tagokkal az ECR már a harmadik legnagyobb erővé vált, a liberálisok elé kerülve, bár ez a tagállami állam- és kormányfők testületében nem sokat segít rajta. Orbán támogatása már annál inkább.

A Fidesz maga bizonyította, miért nehéz a jobboldal összefogása

Hasonló lehet Meloni dilemmája a radikális jobboldal összefogásával, mint a Fidesz felvételével. Orbán reménye már 2019-ben is az volt, hogy a jelenlegi uniós intézményekkel elégedetlen erők – az ECR, valamint a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) – elég képviselőt szereznek ahhoz, hogy az Néppárt kénytelen legyen a szociáldemokraták és a liberálisok helyett feléjük fordulni, biztosítva a többséget az EP-ben. Összefogási szándékát az ID legnagyobb pártja, Marine Le Pen francia Nemzeti Tömörülése is jelezte az ECR felé. ennek Orbán Viktor is lelkesen szurkol. Gulyás a legutóbbi kormányinfón kifejezetten a remélt összefogással igyekezett magyarázni, hogy miért nincs még pártcsaládjuk. „Mi döntöttünk úgy, hogy

ha lehet, akkor egy ennél nagyobb jobboldali egységet szeretnénk létrehozni. Most is van ilyen célunk, nem biztos, hogy eredményes lesz.

Akkor kell eldönteni, hová és hogyan csatlakozunk” – mondta. A fideszesek viszont egyelőre hiába sürgetik, hogy fogjon össze a jobboldal vagy legalább a radikálisabb, néppártiaktól jobbra eső része, egyelőre Le Pen – még nem elfogadott – ajánlatán kívül nincs nyoma egy ilyen összefogásnak. Az ECR legutóbbi bejelentése nem utal rá, hogy másban gondolkodnának, mint a saját frakcióban, bár a Politico csütörtöki értesülései szerint a Fidesz és a PiS még mindig aktívan kereste a lehetőségeket a két csoport egyesítésére, akár csak egy lazább formában is, ahol nem kell egyetérteniük például Ukrajnáról.

A Fidesz az indoklásával – ha elfogadjuk a magyarázatát – maga bizonyította be, mi a baj Orbán álmával a radikális jobboldali összefogásról. Hasonló nemzeti ellentétekből nincs hiány a nacionalista pártok között, különösen a közép-európai térségben, de ott van Ukrajna kérdése, és megosztók a nyugati pártok többek között a keleti munkavállalókkal és az uniós támogatásokkal szembeni megszólalásai. 2007-ben az olasz Alessandra Mussolini románellenes megjegyzései robbantottak egy frakciót.

A matematika ráadásul még a nagy jobboldali összefogáson is kifog. Az EP-választásokon hiába erősödtek meg az euroszkeptikus és szélsőjobboldali, EU-ellenes pártok, még a néppártiakkal együtt sem tudnának stabil többséget alkotni az Európai Parlamentben. A Tanácsban még egy blokkoló kisebbséghez. azaz ahhoz is kevesen vannak, hogy megakadályozzák minősített többség kialakítását, amivel gyakorlatilag blokkolhatnák a nekik nem tetsző uniós jogszabályokat.

Az Európai Néppártot gyakran kárhoztatják magyar politikusok, hogy nem a radikális jobboldaliak felé nyit, de nehéz elképzelni, hogy például az egymást Putyin-bérencező jobbközép lengyel Polgári Koalíció és az ECR-es PiS összefogjon. A választások előtt Ursula von der Leyen, az Európai Néppárt bizottsági elnökjelöltje nem zárta ki, hogy az ECR felé nyisson, de az eredmény tudatában Manfred Weber néppárti elnök-frakcióvezető már a középpárti összefogás fontosságáról beszélt.

Az ID könnyebben kapható lehet, de nem olyan befolyásos

Az oroszbarátabb ID elvileg jobban passzolhatna Ukrajna ügyében a Fideszhez. Itt ülnek az Orbánnal korábban személyesen is jó viszonyt ápoló Matteo Salvini vezette Liga képviselői. Azonban a 2022 előtt a Vörös téren még Putyin-pólóban szelfiző Salvini befolyása csökkenőben van az ID-n és Olaszországon belül is. 2019-ben az EP-választásokon 34 százalékot, 29 mandátumot szerzett a pártja. Az átülésekkel 23-an maradtak, ám az idei választásokon már csak 8 helyet szereztek. Otthon is csökkent a súlyuk, az egykori belügyminiszter frakciója megfeleződött. Bár a párt a kormánykoalíció tagja és Salvini kormányfőhelyettes, Meloni pártjának már csak kisebbik szövetségese.

Frakciójuk, az ID is átalakulóban: szakítottak az Alternatíva Németországért (AfD) nevű párttal, aminek a listáját a különféle botrányokba keveredett Maximilian Krah vezette. A politikus ezután többek között a Mi Hazánkkal egyeztetett, hogy új frakciót alapítsanak, de Krah-t kirakta a többi AfD-s a delegációból, akik szerinte vissza akartak térni az ID-be. Az Euractiv csütörtöki cikke szerint újabb csavar van a történetben: a pártból arról beszéltek a lapnak, hogy mégis külön frakciót hoznának létre. Az egyik lehetséges résztvevő párttól, a lengyel Konföderációtól Anna Bryłka valószínűtlennek tartotta, hogy létre tudjanak hozni egy új csoportot.

Az ID az AfD kirakása ellenére sem panaszkodhat a júniusi választás után. A francia tagja, a korábban orosz hitelből kampányoló Nemzeti Tömörülés (RN) óriásit nyert az EP-választásokon, amivel az egész EU legerősebb pártjává vált. A Fidesz a frakción belül a második legnagyobb lenne, ha belépne, bár az ID még velük is csak az ötödik lenne a képviselőcsoportok méret szerinti rangsorában. Az EP legutóbb június 21-én frissített mandátumszámítása szerint most 58 képviselőjük van. A harmadik helyért versenyző liberálisoknak és ECR-nek 74, illetve 83 mandátumot számolnak, az új tagokat bejelentő szerdai közleményében az ECR is 83 képviselőről írt.

Az ID eddig eléggé páriaszerepben volt az EP-n belül. Például egyetlen alelnököt sem adott a 14-ből, pedig még kisebb frakciók is delegálhattak. Egyetlen előkészítő szakbizottság elnöki posztját sem kapta meg, és alig bízták meg azzal a képviselőit, hogy „jelentéstevőként” egy-egy jogszabályt áttereljenek az EP-n. Kérdés, hogy a mostani növekedésével át tudja-e törni ezt a korlátot, amiben segíthet, ha a Fidesz (és akár a KDNP) is csatlakozna.

Az ID oroszbarátsága is relatív. Jordan Bardella, az RN vezetője nemrég arról beszélt: katonákat és hosszú hatótávú rakétákat nem küldene Ukrajnának, de lőszereket igen. Az EP-választások csúcsjelöltjeinek áprilisi vitáján az ID szószólója, Anders Vistisen a Dán Néppárttól azt hangoztatta, hogy hazája duplaannyi segítséget adott Ukrajnának, mint Franciaország, Olaszország és Spanyolország együtt. Szerinte a Dán Néppártban már akkor is kiálltak Oroszországgal szemben, amikor a németek mindenkit egyre jobban függővé tettek az orosz energiától.

A Fidesz nem rokkanna bele, ha maradna független az EP-ben

A Fidesznek nem lenne jó, de tragédia sem, ha továbbra is független maradna. A tíz képviselőjével viszonylag jól le tudja fedni a fontosabb előkészítő szakbizottságokat, hogy oda egy-egy képviselőt beültessen, így eléggé képben lehet az uniós jogalkotásról. Ezt eddig is tudatosan használta ki. A delegáció mérete miatt a képviselők asszisztenseivel jórészt ki tudja váltani azt a segítséget, amit egy kisebb pártnak egy-egy frakció titkársága jelent. Anyagi és emberi erőforrásokra amúgy se nagyon panaszkodott eddig a nagyobbik magyar kormánypárt EP-delegációja. A felszólalásoknál némi hátrányba kerülhet a korábbi kényelmes helyzetéhez képest. Első körben, a frakciók egy-egy vezérszónoka után a függetlenektől is fel szokott szólalni valaki, és ilyenkor a leggyakrabban egy fideszes léphetett a pulpitushoz a legnagyobb független delegáció tagjaként – kivéve, amikor a felszólalási lehetőséget például a második legnagyobb Öt Csillag Mozgalom szerezte meg. De most már az AfD adja a legtöbb független EP-képviselőt.

Az ID július 3-án ülne össze először, így ekkorra derül ki, hogy a Fidesz, esetleg a Mi Hazánk vagy egyikük sem köt ki itt. Az EP a választások után először július 17-én ül össze, eddigre a frakciók igyekeznek felvenni, akit lehet, hogy a tisztségek elosztásánál minél nagyobb legyen a súlyuk.