Kibuggyanó belső ellentétekkel startolt el Meloni kormányzása

A szeptemberi fölényes választási győzelem után a hétvégén felállt a Giorgia Meloni vezette új olasz kormány. Olaszország első női miniszterelnöke a posztfasiszta gyökerű, de erősen néppártosodni próbáló Olasz Testvérek (Fratelli d'Italia) elnökeként vezet egy jobb-, és szélsőjobboldali pártokból álló koalíciót, amelynek tagjai között már az elején nyílt csörte alakult ki.

Emiatt Meloni már a kormány alakulása közben is hangsúlyozta, nem nézi jó szemmel az oroszbarát álláspontot leendő kabinetjében. Aztán az első parlamenti beszédében, kedden is azt mondta, hogy Olaszország „a NATO és Ukrajna hű partnere”, és nem fog engedni Vlagyimir Putyin orosz elnök energetikai zsarolásának sem.

A koalíció a piacoknak megnyugtató Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnökének technokrata egységkormányát váltja, amelyik a nyáron bukott meg sűrű politikai intrika közepette. Arról már a választási győzelmük után is írtunk, hogy jobboldali kultúrharcos, de a gazdasági realitások korlátai között működő új kormány jöhet, és Meloni kedden is próbálta eloszlatni a kabinettel szembeni nyugati aggodalmakat. De azt is jelezte, hogy az európai intézményeken belül hallatni akarják a hangjukat.

Silvio ♡ Vlagyimir

A szeptember 25-i választás nyomán az Olasz Testvérek koalíciós partnerei Silvio Berlusconi Forza Italiája (Hajrá, Olaszország) és a Matteo Salvini vezette Liga, amelyek 5-5 miniszteri helyet kaptak a 24 fős kormányban. A már említett előzetes feszültség a 86 éves Berlusconihoz köthető, aki egy kiszivárgott hangfelvételen arról beszélt, hogy Putyin egy „nagyon kedves levelet” és húsz üveg vodkát küldött neki születésnapjára.

„Az orosz miniszterek többször is azt mondták, hogy háborúban állunk velük, mert fegyvereket és finanszírozást biztosítunk Ukrajnának”, folytatta Berlusconi, aki szerint ő személyesen nem mondhatja el a véleményét a háborúról, mert ha az „kiszivárog a sajtóba, abból katasztrófa lesz.”

Berlusconi és Putyin régről származó baráti kapcsolata köztudott, ám a hangfelvétel – amelyről a Forza Italia aztán azt állította, hogy Berlusconi csak egy régi történetet mesélt képviselőtársainak – komoly fejtörést okozhatott Meloninak, aki már a kampány alatt is, de leginkább megválasztása óta nem győzi hangsúlyozni atlantista elköteleződését. A felvétel nyilvánosságra kerülése után az új miniszterelnök egyértelművé tette, kormánya nem fogja megtűrni az ilyesfajta kijelentéseket.

„Velünk a kormányban Olaszország soha nem lesz a Nyugat gyenge láncszeme”

– hangsúlyozta Meloni.

Napokkal előtte is nyilvánosságra kerültek a pártok közötti feszültségek, amelyek a miniszteri és parlamenti vezetői posztok körül alakultak ki. A La Repubblica olasz lap október közepén hozott le egy képet, amelyen Berlusconi lefotózott jegyzete látható. Melonira utalva azt írta fel, hogy a „lekicsinylő, főnökösködő, arrogáns és sértegető”, valamint azt is, hogy „nem akar megváltozni, nem lehet vele kijönni”. Meloni erről azt mondta, hogy egy valami hiányzik, „nem vagyok zsarolható”.

A csörte a Politico szerint azután jött, hogy Berlusconi nem akarta támogatni Ignazio La Russát, az Olasz Testvérek fasiszta emléktárgyakat gyűjtő tagját, hogy belőle legyen a szenátus elnöke. Salvini ezek után arról beszélt, ő jelezte Berlusconinak, hogy ne harcoljon Melonival, hiszen a pártja másfélszer annyi szavazatot kapott, mint a Forza Italia és a Liga együtt.

Prioritások

Az a korábbi feszültségeknek is szólhatott, hogy keddi beszédében Meloni erélyesen kiállt Ukrajna területi integritása mellett, és nem hagyott kétséget afelől, folytatja elődje fősodorbeli politikáját. „Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Ukrajna szabadságát el lehet cserélni a mi nyugalmunkért”, mondta, hozzátéve:

„ha engednénk Putyin zsarolásának az energiával kapcsolatban, az nem oldaná meg a problémát, hanem súlyosbítaná azt.”

Ezzel a véleményével pedig markánsan ellentmondott a szankciók eltörléséért lobbizó, amúgy Meloninak lelkesen gratuláló Orbán Viktornak, aki szoros szövetségesnek tekinti az új olasz kormányfőt. Az is különbség, hogy Meloni az olasz felsőház szerdai ülésén arról is beszélt, hogy a békét Ukrajna támogatásának folytatásával lehet elérni, lehetővé téve számára a védekezést. A látszólag erősen Nyugat- és NATO-barát irány egyébiránt azokat a vezetőket is megnyugtathatja, akik aggódva figyelik az európai kormányok Nagy-Britanniától Bulgáriáig terjedő instabilitását.

Meloni beszéde több másik sarkalatos pontot is tartalmazott. Finom odaszólások mellett megerősítette például Olaszország uniós elkötelezettségét. Azt mondta, hogy a koalíciója nem akarja lelassítani vagy szabotálni az európai integrációt. De hatékonyabbá akarja tenni a válságokra adott reakciót, és azt is kiemelte, hogy Európa nem lehet egy elitklub első- és másodosztályú tagokkal. „Azok, akik kérdéseket vetnek fel, nem ellenségek vagy eretnekek, hanem pragmatikusak, akik nem félnek kimondani, ha valami nem működik” – jelentette ki.

Az új kormányfő emellett mereven elutasította országának fasiszta múltját. Azt állította, Benito Mussolini olasz diktátor 1938-as faji törvényei „Olaszország legsötétebb pillanatai voltak”, majd kijelentette, hogy „soha nem szimpatizáltam az antidemokratikus rezsimekkel, beleértve a fasizmust is.” Korábban nagy visszhangot váltott ki az a videó, amin Meloni még 19 évesen arról beszélt, hogy Mussolini szerinte jó politikus volt.

Ugyanez a múlt köszönt vissza azonban párttársa, a szenátus már említett új elnökének személyében, akiről kiderült, szabadidejében szenvedélyesen gyűjt fasiszta emléktárgyakat: egy felvételen például egy Mussolini-szobor látható a szobájában.

Meloni érintette a bevándorlás kérdését is, ahol viszont nem úgy tűnt, mintha finomított volna álláspontján, habár azt hangsúlyozta, hogy a háború elől menekülők menedékkérelemhez való jogát semmiképpen sem kérdőjelezik meg. Ezek mellett nem kertelt az országot fenyegető gazdasági problémákkal kapcsolatban sem, amiknek orvoslására adócsökkentést és a bürokrácia megnyirbálását javasolta, miközben rezsitámogatást is ígért az embereknek és a vállalatoknak.

EU-s pénzek

Mindent összevetve egyelőre pontosnak tűnik az a jóslat, miszerint bár Meloni populista társaihoz hasonlóan részben a „brüsszeli bürokrácia” és a nemzeti identitást elnyomó Európai Unió elleni tirádákkal építette fel magát, az általa vezetett koalíció nem fogja felforgatni Olaszországot és Európát. Szavak mellett ezt gesztusokkal is próbálta bizonyítani: a külügyminiszteri tárcát ugyanis annak az Antonio Tajaninak, Berlusconi párttársának adta, aki 2017 és 2019 között az Európai Parlament elnöke volt.

Ennek vélhetően az lehet a legfőbb oka, hogy Olaszország a 750 milliárd eurós uniós gazdaságélénkítő csomag legnagyobb kedvezményezettje: nagyjából 200 milliárdot kaphat a közös hitelfelvételből származó forrásokból. A pénz elköltéséről szóló programot még a Draghi-kormány idején fogadták el, és az Európai Bizottság ehhez a tervhez szeretné tartatni Olaszországot. Meloni ugyan korábban felvetette, hogy szeretne kisebb változtatásokat, de azt is leszögezte, hogy erre a pénzre szüksége van Olaszországnak, azaz vélhetően nem akar komoly csatákat vállalni.

Egyes elemzők egyenesen odáig mentek, hogy nem is Meloni pártja jelenti a fő veszélyt az EU-s és NATO-s egységre nézve. Sőt, a jelenlegi koalíciós felállásban annál jobb, minél erősebb az Olasz Testvérek, mert a Matteo Salvini-féle jobboldali populista Liga és a Forza Italia még veszélyesebb.

Mindettől függetlenül azonban Melonit aligha lehet túlzott Európa-pártisággal vádolni. Egy 2021-es önéletrajzi könyvében például azt írta, hogy a demokratikus szuverenitás megtestesítői elsősorban a nemzetállamok, és az EU árt a demokráciának, amikor „nem választott európai bürokratáknak ad törvényhozási szerepet”. Korábban felvetette azt is, hogy az olasz jognak elsőbbséget kell élveznie az uniós joggal szemben, ami aláásná az EU működését, hiszen nem lehet úgy működtetni egy integrációt, ha bármely tagállam felülírhatja a közös döntéseket.

Koalíciós gondok

Az erősen behatárolt pénzügyi mozgástér, a látványos külpolitikai ellentétek, na meg az olasz politikai hagyományok fényében mindenképpen érdekesnek ígérkezik az új koalíció első időszaka. A legeleje a Berlusconival említett feszültségek miatt sikerült döcögősre, kérdés, hogy a volt kormányfő mennyire készül további kikacsintásokra a koalíciós álláspontokkal szemben. Berlusconi is felszólalt szerdán a szenátus ülésén, ott már azt mondta, hogy „nem tehetünk mást, mint hogy védjük Ukrajna jogait. (...) A békén kell dolgoznunk, teljes összhangban szövetségeseinkkel, és az ukrán nép akaratát tiszteletben tartva.”

A Ligával a vártnál valamivel rosszabb választási eredményt elérő Salvini pedig ugyan megkapta a miniszterelnök-helyettesi és a kikötőkért is felelős infrastrukturális miniszteri posztot – 2019-ben belügyminiszterként ő akadályozta meg egy menekülteket szállító hajó kikötését, amely miatt 2021-ben bíróság elé is állt –, ám az utóbbi hetekben többször a szankciók eltörlése mellett ágált, amivel szembement Meloni hivatalos álláspontjával.

Habár a jobboldali koalíciónak kényelmes többsége van az olasz parlament mindkét házában, ez nem feltétlenül jelent majd gördülékeny törvényhozást.

Már megtörtént ugyanis, hogy Meloninak szüksége volt az ellenzéki pártok voksaira, miután a Forza Italia nem volt hajlandó megszavazni a szenátus elnökének kinevezését. Ha pedig valamit megtanulhattunk az elmúlt évek olasz politikájából, akkor az az, hogy a látszólagos stabilitás pillanatok alatt szerte tud foszlani.