2024. március 7. – 17:20
Az Európai Néppárt csütörtökön Ursula von der Leyent nevezte meg a jelöltjeként, hogy továbbra is vezesse az Európai Bizottságot. A német politikus már korábban, a saját pártja, a német CDU felkérésének elfogadásával jelezte: újrázna a posztján.
Von der Leyen toronymagasan esélyes rá, hogy a mandátuma idei lejárta után folytassa a munkát az uniós kvázikormány vezetőjeként. Nem csak azért, mert mindössze bele kell kapaszkodnia a székébe öt év tapasztalattal a zsebében. A háta mögött tudja azt a pártcsaládot is, ami
- a 27 tagállami vezetőből messze a legtöbbet, tízet ad az Európai Tanácsban, ahol döntenek majd a következői bizottsági elnökjelöltről,
- és a legtöbb képviselőt adja az Európai Parlamentben, ahol az európai tanácsi jelölés után meg kellene őt szavazni, ráadásul az előrejelzések alapján nagyjából megőrizheti a súlyát a júniusi EP-választás után is.
A kezére játszik az a „csúcsjelölti” rendszer is, amit az előző bizottsági elnökválasztásnál épp vele döntöttek be. Az uniós pártcsaládok 2014-re sikeresen állították a jelölési folyamatot a feje tetejére egy nem hivatalos alkuval: előre megnevezték, hogy a győzelmük esetén kit támogatnának, az EP-választás után pedig villámgyorsan összeültek és bemondták a legtöbb mandátumot szerző Európai Néppárt jelöltjét, Jean-Claude Junckert. A tagállami vezetők túlnyomó többsége elfogadta ezt – kivéve az akkor még néppárti Orbán Viktort és brit kollégáját.
2019-ben viszont „bealudták” a lehetőséget, nem csaptak le gyorsan a voksolást követően, így a tagállami vezetők a néppárti jelölt helyett – a szocialista Frans Timmermans fontolgatása után – az előre be nem mondott Von der Leyennél kötöttek ki. Végül csak az épp nagykoalícióban kormányzó német Angela Merkel volt kénytelen tartózkodni a saját politikai utódjelöltjénél, míg Orbán Viktor komoly fordulatnak örült, mert hétgyerekes családanyát választottak meg – amíg rá nem jött, hogy ő is Soros György emberévé vált.
A magyar miniszterelnök korábbi véleménye szerint komoly tapasztalatokkal rendelkező és bátor gondolkodású hölgy, aki érti azt, ami Közép-Európában történik, és érti azt, ami fontos a magyaroknak, mostanra ugyanúgy sorosozós kampánycéltábla lett, mint elődje. A Magyar Nemzetben már 2022 szeptemberében sikerült megfejteni, hogy ki áll mögötte: a globalista elit.
Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója tavaly ősszel nem mondta ki egyértelműen, hogy a főnöke nemmel szavazna, de a nyilatkozatok alapján mostanra elég furcsán venné ki magát, ha mégis igent mondana az újrázásra. Akárhogyan is szavaz, egyedül semmiképp sem tud vétózni: a tagállami vezetők között elég a minősített többség. Ez azt jelenti, hogy a 27-ből elég 15 igen, ha az országaik az uniós összlakosság legalább 65 százalékát képviselik. Egy „blokkoló kisebbséghez” így az uniós népesség 35 százaléka kell, de hiába adná ezt ki akár három nagy ország, legalább négy kell (pont azért, hogy csak ők összeállva ne fúrhassanak meg közös döntéseket). Itt az nehezítheti a helyzetét, hogy a nagy tagállamok vezetői közül egyik sem néppárti: az olaszoké konzervatív-euroszkeptikus, a franciáké liberális, hazájáé, a legnépesebb németeké pedig szocialista.
Az egyensúlyt más posztok átpasszolásával teremthetik meg további pártcsaládoknak, és ez a fajta egyensúly amúgy is megszokott az EP-választások utáni intézményi megújulásnál, de még mindig ott van az európai parlamenti szavazás. Ez legutóbb szinte csak egy hajszálon múlt: 383 igent kapott, alig megugorva a szükséges 374 fős abszolút többséget. Júniusra várhatóan gyengülni fog a hagyományos néppárti-szocialista-liberális nagykoalíció, bár ha a három frakció összezár, várhatóan még így is összehozná a többséget. 2019-ben sokan átszavaztak a középpártokból – főleg amiatt, hogy akkor Von der Leyen nem csúcsjelölt, mostanra viszont az lesz.
Főleg a mezőgazdasági és védelmi politikánál lett nagy a mozgás
A bizottsági elnök még így sem számíthat mindenkire, még a saját pártcsaládjából sem. A francia Köztársaságiak már a néppárti konferencia előtt jelezték, hogy nem fogják megszavazni. Eric Ciotti elnök részben arra hivatkozott, hogy 2019-ben nem volt csúcsjelölt. Martin Schulz, a szocialisták volt frakcióvezetője napokkal Von der Leyen néppárti jelölése előtt szintén azon sajnálkozott, hogy 2019-ben sem kellett volna megszavazni, mert akkor nem volt csúcsjelölt, most is csak „hamisan” bitorolja ezt a címet. Szerinte le kellene mondania az Európai Bizottság éléről, mert a mostani munkája közben rendszeresen találkozik az utódját – vagy történetesen majd éppen ismét őt – jelölő tagállami vezetőkkel.
Talán nem Schulz a legalkalmasabb ilyen etikai kérdések feszegetésére, miután az Európai Parlament korábbi vezetőjeként működtetett Twitter-csatornáját a 2014-es csúcsjelölti indulása mögé állítva magánosította, de Von der Leyen mintha az utóbbi időben valóban a kampány érdekében használná fel a bizottsági elnökséget.
Például úgy tűnik, az Európai Néppárttal és más jobboldali csoportokkal együtt ő is igyekszik beállni a tiltakozó gazdákat és az enyhébb környezetvédelmi intézkedéseket támogató politikai mozgalmak közé. A mezőgazdaság erősítésével és az uniós zöldpolitika részleges visszacsinálásával az Európai Bizottság a saját, korábbi javaslatait nyesegeti meg. Igaz, az „európai zöld megállapodásért” főként még a szocialista Frans Timmermans felelt, aki tavaly augusztusban nyergelt vissza a holland belpolitikára és lemondott a bizottsági tagságáról. A szókimondó politikus távozása a testületből bevallottan könnyebbé tette, hogy fakuljon a zöld megállapodásból a zöld. A másik ok, hogy az európai gazdák tüntetései beindították a politikai versenyt is a szavazataikért, amibe az Európai Néppárt is nagy erőkkel szállt be. A saját magát „a gazdák pártjának” tituláló politikai csoport csúcsjelöltje már hetek óta egy csokornyi elfonnyasztott és visszavágott intézkedéssel udvarol az agrárszavazatokért:
- az Európai Bizottság azt javasolta a tagállamoknak, hogy a korlátozásmentes ukrán agrárbehozatalt csak néhány termékre bevezetett vészfékkel hosszabbítsák meg;
- egyúttal egy évvel halasztotta a támogatásokért cserébe elvárt ugaroltatás bevezetését;
- visszavonta a növényvédő szerek csökkentésére beadott rendelettervezetet (bár az amúgy is reménytelen üggyé vált, miután az Európai Parlamentben ritkán látott módon még csak vissza sem küldték előkészítő, szakbizottsági szintre, hanem bármiféle további lehetőség nélkül leszavazták);
- az agrárminiszterek legutóbbi ülésére már „rövid- és középtávú” „egyszerűsítési lehetőségeket” tett le javaslatot;
- a legutóbbi uniós csúcstalálkozó végén – Orbán Viktor nyomdokaiban járva – Von der Leyen is kiment, hogy a Brüsszelben tüntető gazdák képviselőivel tárgyaljon. „Hallgatunk az európai gazdákra. Számíthatnak a támogatásunkra” – posztolta X-re (a volt Twitterre).
Már az Európai Bizottság mostani mandátuma alatt utolsóként elmondott éves beszédét is többen kampánycélúnak tartották, és ebben is az agráriumon volt az egyik hangsúly.
A másik az iparfejlesztésen, ami mostanra jelentős részben összenőtt a védelempolitika izmosításával is. Egyik sem új, már a „Juncker-terv” is nagy befektetéseket vizionált és Von der Leyen elődje alatt létrehozták az első uniós védelmi alapot, valamint elkezdték ébresztgetni az uniós katonai együttműködést segítő „Csipkerózsikáját”. A többéves költségvetés időközi emelésénél ugyanakkor a tagállamok kilapátolták a pénz nagy részét Von der Leyen stratégiai iparágakat fejlesztő elképzelései alól. A védelempolitikától már a koronavírus is elvitte a hangsúlyt és részben a forrásokat is, de Oroszország Ukrajna elleni inváziója miatt a fék helyett ismét a gázra lépett az Európai Bizottság. A volt német védelmi miniszternek nem is új a téma, bár a testületen belül főleg Thierry Breton viszi látványosan a főként a hadiipar fejlesztésére összpontosító kezdeményezéseket. A francia biztos többek között a Várpalotán épülő Védelmi Ipari Parkba is ellátogatott.
Leginkább épp az itt is gyártott nehéztüzérségi lőszerek előállítását pörgetné az Európai Bizottság egy beruházásgyorsító csomaggal. A kezdeményezés ugyan alapvetően az ukrán lőszeréhség enyhítésére indult, de nem mondja ki, hogy a fejlesztésekkel csak a keleti uniós tagjelöltet segíthetik, és nyilván az adományozó országok kiürült raktárait is fel kell tölteni valahonnan, így a Fidesznek is tetszik.
Von der Leyen már az újraindulási szándékára is azzal utalt a hivatalos bejelentés előtt, hogy szerinte a következő Európai Bizottságon belül külön tag kellene a védelempolitikának. A néppárti jelölése előtt napokkal egy újabb programot és stratégiát jelentettek be az európai védelmi befektetések megerősítésére.
Már az Európai Parlament februári vitáján is hangsúlyozta, hogy az EU-nak többet, jobban és európaibb módon kell költenie erre a célra. A következő öt évben „fel kell turbósítani” a védelmi képességeket, ami jól csenghet az európai stratégiai autonómiát emlegető Emmanuel Macron fülében.
A magyar kormány kezelését is felemlegethetik
Von der Leyen az öt év alatt ugyanakkor olyan politikai poggyászt pakolt össze magának, aminek egy részét a fejére boríthatják a kampányban. Eleve furcsán veszi ki magát, hogy a testület most a saját zöld intézkedéseit gallyazza le, de a politikus népszerűségének nem használtak többek között a koronavírus elleni oltások beszerzése idején az egyik gyártóval váltott, majd elveszett sms-ei, valamint a póniját megölő farkas utáni intézkedések sem.
Az Európai Parlamentből sokan a magyar kormány bizottsági kezelésével sem voltak elégedettek. A képviselő-testület már a jogállamisági eljárás lassú megindítása miatt is perelt. Egyes előzetes sajtóhírek arról szóltak, hogy az Európai Bizottság kivárná a 2022. áprilisi magyar választásokat, hogy cserébe a magyar kormány átengedje a 2021-2027-es uniós költségvetést. Végül a hivatalos politikai alku úgy szólt, hogy megvárják egy lengyel-magyar per eredményét arról, jogszerű-e az új eszköz a közös büdzsé megvédésére. A két ország kormánya 2022 februárjában bukta el a próbálkozást az EU bíróságán, a jogállamisági mechanizmust – némi előlevelezés és az iránymutatások kidolgozása után – mégis valóban csak a választás után indította az Európai Bizottság, a képviselő-testület nem sokkal később visszavonta a pert.
Az Európai Parlament idén januárban egy nagy többséget kapott állásfoglalásban arra utasította a jogi bizottságát, hogy vizsgálja meg a magyar igazságügyi reform elfogadását, amivel több mint tízmilliárd eurónyi, korábban befagyasztott uniós forráshoz fér hozzá a hazai költségvetés. A vizsgálatot kifejezetten annak érdekében kezdeményezte, hogy a „határozat jogszerűségének vizsgálata iránti keresetet nyújtson be az Európai Unió Bíróságához”.
Von der Leyennek várhatóan a többi csúcsjelölttel szemben is meg kell védenie az elmúlt öt évét, a tervek szerint májusban vitázhat a riválisaival. A szocialisták Nicolas Schmittet indítják, ami azért kissé furcsa választás, mert az Európai Bizottság szociális ügyekért felelős tagjának így a saját főnöke ellen kellene kampányolnia. Aligha kritizálhatja alappal a bizottsági tevékenységét, miközben a testület jellemzően kollégiumként, közösen hozza a politikailag fontos döntéseket. A zöldek a korábbiakhoz hasonlóan a nemek egyenlősége miatt két nevet mondtak be, Terry Reintkét és Bas Eickhoutot, ami a vitánál megint némi bonyodalmat jelentene. A korábbi példa alapján valószínűleg csak egyikük állhat ki a többi csúcsjelölttel szemben.
A többi csoportból az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Demokraták (ECR), valamint a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) korábban sem akart részt venni a nekik túl föderalista csúcsjelölti rendszerben, előbbi viszont képviseltette magát a vitán. A nagy kérdés, hogy a két pártcsalád hány képviselőt juttat majd az Európai Parlamentbe júniusban. Az előrejelzések és a törésvonalak alapján valószínűtlennek tűnik egy olyan jobboldali összefogás velük és a Néppárttal, amit többek között a magyar miniszterelnök vizionált. Akár a középpártok szorosabb együttműködését is kikényszerítheti az ECR és az ID előretörése, de ha a két csoport meglepetésszerűen sok szavazatot kapna, azzal alaposan megkavarhatják az erőviszonyokat.