A Von der Leyen-ügy: nyélbe lehet ütni egy több tízmilliárd eurós vakcinabeszerzést sms-ben?

A napokban a magyar állami és kormányközeli média rengeteget írt Ursula von der Leyen állítólagos korrupciós ügyeiről. Az egyik legtöbbször felmerülő vád az, hogy az Európai Bizottság elnöke sms-ekben, az uniót megkerülve szervezte le az egyik nagy, a Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcinájára vonatkozó vakcinabeszerzést. Az ügy gyakorlatilag korán jött karácsonyi ajándék a magyar propagandának, hiszen egyszerre lehet Brüsszelt, Von der Leyent és az uniós vakcinabeszerzést támadni.

Ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet, érdemes az elején kezdeni. Miután beütött a világjárvány, több vállalat szinte azonnal elkezdett vakcinát fejleszteni, és a világ országai már azelőtt elkezdtek megrendeléseket leadni, hogy a különböző gyógyszerhatóságok engedélyezték volna magukat a vakcinákat. A Európai Bizottság javaslatára az uniós tagországok úgy döntöttek, hogy közösen intézik a vakcinabeszerzést. Az EU erre vonatkozó vakcinastratégiáját 2020-ban Magyarország is aláírta, és a közös uniós fellépés hozzájárult ahhoz, hogy a tagállamok kedvező feltételekkel jutottak oltóanyaghoz, a vakcinák elosztása pedig minden tagországnak egyenlő feltételekkel, lakosságarányosan történt.

Az Európai Bizottság eddig több körben rendelt összesen 4,2 milliárd adag vakcinát:

• az AstraZenecától 300+100 millió adagot rendelt (az extra 100 millió opcionális volt);
• a Pfizer-BioNTech párossal három szerződést kötött, először 200 millió adagról, majd 4 millióról végül pedig 1,8 milliárdról, amiből 900 millió opcionális volt;
• a Modernával két szerződést kötött, először 160 millió, majd 300 millió adagra;
• a Johnson & Johnsonnal (Janssennel) olyan megállapodást kötött, ami szerint a tagállamok összesen rendelhetnek 200+200 millió adagot;
• a Novavaxszal 100+100 millió adagról állapodott meg;
• a Valnevával pedig 1,2 millió adagról;
• két, még engedélyezésre váró vakcinából is kötöttek le: a Sanofi-GSK oltóanyagából 300 millió, HIPRA-éból 250 millió adagot.

Eltűnt üzenetek, magányos harcos

Most pedig jöjjön a korrupciós botrány! A New York Times 2021 áprilisában lehozott egy „Így ütött nyélbe Európa egy Pfizer–vakcina-üzletet sms-ekkel és hívásokkal” című cikket, ami szerint Von der Leyen azt mondta a lapnak, hogy a harmadik, 1,8 milliárd adagos szerződés előtt a Pfizer vezérigazgatójával, Albert Bourlával sms-ben és telefonon beszélgetett.

Mivel ez volt a valaha kötött legnagyobb Covid-vakcinás megállapodás (kiszivárgott dokumentumok alapján a teljes készlet akár 35 milliárd euróba is kerülhet), egy német újságíró közérdekű adatigénylést nyújtott be, hogy megnézhesse az üzeneteket. A bizottság ezeket nem adta ki arra hivatkozva, hogy nem tárolták őket, mert az sms-eket rövid életű, efemer dokumentumként kezelik. Emiatt az EU-s ombudsman, Emily O'Reilly már idén januárban hivatali visszaélésről beszélt, arra hivatkozva, hogy a EU-s jog szerint a dokumentum kategóriájába minden olyan tartalom belefér, ami befolyásol tetteket, döntéseket, a médiumtól függetlenül.

Mint kiderült, a bizottság nem is kérte el Von der Leyen irodájától az sms-eket, hanem csak az üggyel kapcsolatos „dokumentumokat” kérték ki, és ebbe a kategóriába, ahogy láthattuk, szerintük az sms-ek nem tartoznak bele.

Na de miért probléma, ha így született meg a megállapodás? A korábbi, 2020-2021 közötti vakcinabeszerzéseknél a folyamat úgy nézett ki, hogy először egy bizottsági tisztviselőkből és hét tagállami képviselőből álló csapat elbeszélgetett az adott gyártóval, aminek eredményét átadták egy EU-s vakcinabizottságnak, amibe minden tagállam küld egy delegáltat.

Von der Leyen azonban kihagyta az első, kiscsoportos találkozót, és márciusban személyesen tárgyalt a Pfizerrel. Ennek eredményeit áprilisban mutatta be a vakcinabizottságnak, viszont a korábbi megállapodásokkal ellentétben a bizottság semmit, ami az ügylettel kapcsolatos, nem volt hajlandó megmutatni az Európai Számvevőszéknek: se jegyzeteket, se a bevont szakértők nevét, se a megállapodás feltételeit.

Nyomoz az ügyészség, de nem biztos, hogy emiatt

A magyar kormányközeli média azért most kapta fel igazán az ügyet, mert az Európai Ügyészség október 14-én bejelentette, hogy nyomoznak az EU-s vakcinabeszerzés ügyében. Bár egyáltalán nincs kizárva, hogy a nagy Pfizer-üzlet miatt vizsgálódnak,

egyelőre nem hozták nyilvánosságra, hogy melyik vakcináról vagy melyik szerződésről van szó.

A nyomozást az Európai Parlament Covid–19-cel foglalkozó bizottsága is követi, azonban ők maguk is vizsgálódnak. Október 10-én meghallatták Janine Smallt, a Pfizer nemzetközi fejlett piacokért felelős elnökét, aki azt mondta, hogy ő mindhárom szerződés esetében rálátott a folyamatokra, és egyértelműen tagadja, hogy a konkrét tárgyalások sms-eken keresztül történtek volna. Szerinte egy ilyen egyeztetésnek túl sok résztvevője és részlete van, lehetetlen rövid, szöveges üzenetekben átbeszélni.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy sem Von der Leyen, sem az ombudsman, sem a számvevőszék nem állította, hogy üzeneteken át egyeztek meg a szerződés részleteiben. Az ő problémájuk az, hogy Von der Leyen megkerülte a bevett folyamatot, valamint az, hogy az elnöki iroda nem ad ki olyan adatokat, amik közérdekűek lennének.

Az igaz, hogy Von der Leyen gyanús körülmények között ütötte nyélbe az 1,8 milliárd adagról szóló szerződést, de az ügyészség egyelőre nem erősítette meg, hogy valóban azt a szerződést vizsgálják.

Nem ez az első ilyen eset

Az Európai Ügyészség feladata, hogy olyan ügyekben nyomozzon, amiknél felmerül, hogy valaki visszaélt az uniós pénzekkel. Az unió kifizetett 2,5 milliárd eurót a kezdeti költségekre, de a legtöbb Covid-19 vakcináért végül a tagállamok fizettek, nem az EU. Amíg az ügyészség nem ad ki több információt, vagy egy névtelenséget kérő tisztviselő nem árul el valamit a nyomozásról, csak spekulálni lehet.

Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem ez az első eset, hogy Von der Leyen körül sms-törlős korrupciós vádak merüljenek fel. Mikor még német védelmi miniszterként dolgozott, nyomozás indult a minisztérium ellen, mert felmerült, hogy nem a megfelelő módon adtak ki nagy összegű, állami megrendeléseket. A nyomozás előtt azonban több üzenet is eltűnt az akkori miniszter telefonjáról, amik egy részét ő, egy másik részét pedig állítólag egy asszisztense törölte.

Von der Leyent végül felmentették, a nyomozást végző kormánypártok arra jutottak, hogy a kérdéses döntések államtitkári szinten dőltek el. Azt azonban a volt miniszter is belátta, hogy nem kezelte tökéletesen a helyzetet, és levonta a megfelelő tanulságokat.

Tobias Lindner, a Zöld Párt képviselője nem volt megelégedve az eredménnyel. Szerinte a nyomozó kormánypártok nem vizsgálódtak elég körültekintően, ami abból is látszik, hogy csak egy volt államtitkárt és egy visszavonult tábornokot neveztek meg felelősként – csak azért, hogy Von der Leyen megússza.

„Az igazi kérdés az, hogy tudhatott a dolgokról, vagy hogy kellett volna-e tudnia róluk”

– mondta a képviselő, aki szerint egy minisztert is terhel felelősség akkor, ha a minisztériumánál komoly problémák merülnek fel – még ha csak egy beosztottja is a közvetlen felelős.

A vakcinabeszerzéses történetben van még egy csavar. Von der Leyen férje egy amerikai biotechnológiai cég, az Orgenesis igazgatója, így kérdéses, hogy felmerül-e az összeférhetetlenség kérdése, ha az Európai Bizottság elnöke nem tudni, kinek a társaságában tárgyal egy amerikai céggel egy biotechnológiai beszerzésről.

Kapóra jött

A magyar kormány és a körülötte kiépült médiabirodalom nem most kezdte a brüsszelezést a Von der Leyen nevével fémjelzett uniós vakcinabeszerzéssel kapcsolatban. 2020 novemberében Orbán Viktor még kijelentette, hogy a vakcinák témája nem politikai, hanem egészségügyi kérdés, 2021 januárjában azonban már a lassú brüsszeli vakcinabeszerzést okolta magyar emberek haláláért.

A vakcinabeszerzés egyébként tényleg döcögött, főleg, amikor kiderült, hogy az AstraZeneca nem tudja leszállítani a megrendelt mennyiséget – Von der Leyen ezért is mesélte lelkesen a NYT-nak, hogy milyen jó, hogy sikerült a Pfizertől 1,8 milliárd adagot beszerezni –, de alapvetően nem egy EU-specifikus problémáról volt szó. A hozzáadott brüsszelezés valójában csak átterelte a felelősséget a gyártókról az unióra, amit a kormány kommunikációs eszközként használt fel a kifogásolható körülmények között lefolytatott keleti vakcinabeszerzés legitimitásának igazolására.

Ez a politikai sárdobálás akkor vált kellemetlenné, amikor kiderült, hogy mégsem volt jó ötlet kimaradni a harmadik EU-s Pfizer-beszerzésből, és a kormány végül csak egy ködösítő kommunikációs csavarral magyarázta ki, hogy miért is jut nekünk mégis az új szállítmányból.