A fontos uniós tisztségek leosztása lesz a fő feladat az uniós állam- és kormányfők csütörtökön kezdődő ülésén. Orbán Viktorék már múlt héten összeültek egy informális találkozóra, hogy kialkudják,
- kit jelöljenek az Európai Bizottság elnökének;
- kit válasszanak a saját vezetőjüknek az Európai Tanácsban;
- ki legyen az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője;
- és ugyan ebbe nincs közvetlen beleszólása a testületnek, de nem hivatalosan a csomag része lehet az Európai Parlament (EP) elnöke is.
Akkor hiába tűnt előzetesen szinte lefutottnak a kérdés, és volt ismert a négy név, végül az Európai Tanács elnökénél alakult ki olyan vita, ami miatt elvi megegyezés nélkül mehettek haza a vezetők. Kedden azonban a Politico és a FAZ több forrásra hivatkozva is azt írta, hogy a négy legnagyobb képviselőcsaládból hárman, az Európai Néppárt, a szocialisták és a liberálisok – két-két kapcsolattartón keresztül – megállapodtak a tisztségekről, amelyekről hivatalosan a csütörtökön kezdődő állam- és kormányfői csúcstalálkozón kell megegyezni. (A Telex a helyszínről követi az ülést.)
Már hetek óta ismertek a nevek
Már a múlt heti informális találkozó előtt a sajtóban keringett a négy lehetséges név is. Ursula von der Leyen mostani bizottsági elnököt a legnagyobb EP-frakciót adó, jobbközép Európai Néppárt mondta be előre csúcsjelöltnek, azaz továbbra is őt látná szívesen a testület élén. A csoport messze a legtöbb mandátumot szerezte a június 6-9. közötti EP-választáson. A pártcsalád adja a jelenlegi EP-elnököt is a máltai Roberta Metsola személyében, aki szintén újrázna.
A tervek szerint az észt liberális Kaja Kallas lenne a külügyi főképviselő, a portugál szocialista António Costa pedig az Európai Tanács elnökségét kapná. A múlt heti informális ülés előtti és utáni nyilatkozatok alapján is ők a posztok várományosai. A tisztségeket azért kezelik egy csomagban, hogy biztosíthassák a politikai, nemi és tagállami egyensúlyt (nagy-kicsi, keleti-nyugati, északi-déli).
A szükséges európai tanácsi (és egyes posztoknál európai parlamenti) többséghez a néppártiak önmagukban nincsenek elegen. Eddig hagyományosan nagykoalícióba álltak össze a szocialistákkal és a liberálisokkal, és ha a legutóbb választás óta szűkebben is, de még mindig együtt tudják biztosítani a többséget az Európai Parlamentben.
A néppártiak mohóságára panaszkodtak
A múlt heti ülésen a kezdés előtti derűlátó nyilatkozatok és az előzetesen keringő nevek ellenére nem született alku, bár a hivatalos döntést amúgy is csak a mostani csúcstalálkozón hozták volna meg. A Politico úgy tudja, hogy az elvi egyezség az Európai Tanács elnökségénél bukott el, mert a néppártiak a kétszer 2,5 éves mandátum felét maguknak követelték. Ez a bizottsági és parlamenti elnökséggel együtt túl soknak tűnt a szocialistáknak, és nem csak ők zúgolódtak.
„Csak azt hallom, hogy sokan nagyon mohók”, de ezzel a „saját csúcsjelöltjüket égethetik meg”
– utalt Xavier Bettel volt luxemburgi miniszterelnök a Wortnak arra, hogy a néppártiak a saját emberükkel, Von der Leyennel szúrhatnak ki.
A Reuters szerint Donald Tusk lengyel kormányfő és az Európai Tanács egykori elnöke az António Costa körüli jogi helyzetet firtatta. A volt portugál miniszterelnök tavaly azért mondott le otthon, mert a kabinetfőnökét korrupcióval vádolták meg. Az Euractivnak pedig arra panaszkodtak a Néppártból, hogy Costa túl könnyen veszi a migrációt. A fenntartásokban az is szerepet játszhat, hogy a néppártiak azzal számolnak: 2,5 év múlva már sokkal erősebbek lesznek az Európai Tanácsban, ami a posztról dönt.
„Nem akarunk elköteleződni, amíg nem tudjuk, hogyan néznek ki a jövőbeni politikai egyensúlyok. A Néppárt vezethet” Németországban és Spanyolországban is, mondták a lapnak a csoportból. „Szeretnénk az alapszerződéseknél maradni” – hangsúlyozták arra utalva, hogy a tisztségre csak 2,5 évre szavaznak meg valakit, ami egyszer ugyanekkora időre meghosszabbítható, bár eddig mindenki kitöltötte az öt évét.
Korábban csak Von der Leyent kifogásolta a kormány
A külföldi lapok információi szerint a három párt kedden már megegyezett Von der Leyenről, Costáról és Kallasról, de a két lap egyike sem írt arról, hogy a volt portugál miniszterelnök öt évre vagy csak a felére számíthat. Ez feltehetően majd csütörtökön derülhet ki nyilvánosan, de egy diplomata arról beszélt a Politicónak: ami a második időszakot illeti, „az a szándék, hogy kövessék a jól bevált gyakorlatot”. Eddig az Európai Tanács mindegyik elnöke kitöltötte az öt évet.
Orbán Viktor már a múlt heti ülés után úgy látta, lényegében már megegyezett a három csoport. Ehhez képest Bóka János EU-ügyi miniszter az ülés közben arról beszélt a Politicónak: „nagyon nehezen” támogatná a magyar kormány Ursula von der Leyent, de a többi jelöltet nem kifogásolta. Gyakorlatilag ugyanezt ismételte meg az ülés után, múlt szerdán annyival, hogy határozottabban kizárta a mostani bizottsági elnök támogatását.
Orbán egy nappal a csúcs előtt, szerdán Párizsban járva arról beszélt: Magyarország – talán méretéből és hagyományaiból fakadóan is – mindig amellett volt, hogy az európai döntésekbe mindenkit be kell vonni. Az nem jó, ha a következő öt évre a legfontosabb pozíciókat az azokhoz tartozó programmal együtt pártalapon osztják szét azok, akik magukat erre kijelölték. Az sem, ha az Európai Unióban van kormányzó párt és ellenzék, van többség és kisebbség. Mindenkit be kellene vonni, ez a lépés azonban inkább a háborút és a migrációt támogató pártok koalíciója lett, amit a magyar kormánynak kötelessége ellenezni.
A bizottsági elnök jelöléséről (ahogy az Európai Tanács vezetőjéről, valamint külügyi és biztonságpolitikai főképviselőről is) megerősített minősített többséggel döntenek, azaz legalább húsz tagállami vezető kell, akik az EU lakosságának 65 százalékát képviselik. Így Orbán egyedül nem tudja megvétózni, hogy a magyar kormány intenzív plakátkampányának célpontjaként Von der Leyen újrázzon. A magyar miniszterelnöknek legalább hét kollégájával együtt kellene nemet mondania, vagy három olyannal, akikkel együtt az uniós lakosság 35 százalékát képviselik. Nem tudni arról, hogy ennyien elleneznék Von der Leyent, a három középpárt együtt elvileg képes kiadni a többséget. Csak öt olyan uniós állam- és kormányfő van, akit nem a három csoport valamelyike ad (emellett a szocialisták felfüggesztették Robert Fico szlovák miniszterelnök pártját, a Smert). Ők a tanácsi szavazatszámláló szerint az uniós lakosság alig több mint ötödét adják, így nem tudnak blokkolni. A középpártok viszont hamarosan gyengébbek lesznek: várhatóan a mostani lesz a liberális Mark Rutte holland kormányfő utolsó uniós csúcstalálkozója. A leendő NATO-főtitkárt egy szélsőjobboldali vezetésű kormánnyal a háta mögött Dick Schoof váltja, így ez is a gyors alkujuk mellett szólhatott.
Melonit kárpótolnák, de kritizálta az alkut
Nem csak a magyar kormány volt elégedetlen azzal, hogy a három nagy csoport – két-két főtárgyalóval – egymás között igyekezett lepacsizni a posztokat. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök láthatóan feldúltan távozott a csúcsról a Financial Times szerint. A lap egy forrása arról beszélt, hogy az övé volt a legerősebb reakció az ülésen. „Nem fogunk elfogadni egy előrecsomagolt egyezséget” – mondta távozóban. Miután viszont szerdán Olaszországban találkozott az elsősorban a soros magyar elnökségről egyeztető Orbánnal, az Euractiv szerint kerülte a témát.
Korábban a Politico arról írt, hogy Meloni, Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár az EU-s vezetőkről is egyeztetett a június végén Olaszországban tartott G7-csúcs alatt. Utána Scholz annyit mondott: „minden jel szerint Ursula von der Leyen egy második ciklust is megkezdhet”.
Meloni az informális csúcs után azért lehetett feldúlt, mert az általa vezetett pártcsalád, az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) a harmadik legerősebb frakcióvá vált az EP-ben, aminek közvetlenül nem, de közvetve lehet szerepe. Az ECR csak két tagot ad az Európai Tanácsba, ahol a posztokról döntenek. Az Európai Bizottság elnökének ugyanakkor szüksége van az EP-képviselők abszolút többségére, miután a tagállami vezetők jelölését elnyeri. A középpártok többsége a választás után eleve szűk, 45 fős volt, és a hiányzókkal és átszavazókkal együtt kell biztosítaniuk a szükséges 361 szavazatot, de az ECR erősödésével párhuzamosan a liberálisok elveszítették az egyik legnagyobb, cseh delegációjukat. A középpártokat egy mandátumnyival tovább gyengíti a KDNP néppárti kilépése is. A csatlakozások, átigazolások és távozások sűrűjében az EP legutóbbi, múlt pénteken frissített adatai alapján már csak
399 képviselője maradt a néppárti–szocialista–liberális blokknak, ami csak 38-cal több az abszolút többséghez szükségesnél a 720 fős EP-ben.
A Politico egy forrása arra számított, hogy Meloni a keddi hárompárti alku után sem fog örülni, hogy kihagyták. Úgy tudni, hogy kárpótlásul az olaszok egy magas rangú posztot kapnának az új Európai Bizottságban (azaz várhatóan alelnökséget és egy olyan területet, ahol erősek az EU jogkörei, például valamilyen gazdasági portfóliót). A testületbe minden kormány egy-egy tagot küld, de a bizottsági elnök dönti el, hogy ő milyen területért feleljen. A FAZ úgy értesült, hogy Von der Leyen személyesen egyeztetne erről Melonival. Az olasz kormányfő korábban arról beszélt, hogy „legmagasabb szintű” helyet szeretne az uniós intézményekben.
Több lap arról írt, hogy a három párt két-két főtárgyalója közül az egyik néppárti, Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök személyesen is megpróbálta felhívni Melonit. A La Stampa szerint az olasz kormányfőre hiába csörögtek rá többször, egyik alkalommal sem vette fel a telefont.
Meloni szerdán az olasz parlamentben kritizálta a módszert, hogy néhány ember dönt mindenki helyett. Szerinte egyetlen igazi demokrata sem tarthatja elfogadhatónak, hogy már a választások előtt megpróbáltak tárgyalni a tisztségekről. A hárompárti egyezség felülírja, hogy általában egyhangúlag döntenek, de most nem vonnák be „azokat, akik az ellenkező politikai oldalon vannak és azokat a nemzeteket, amelyeket túl kicsinek tartanak, hogy annál az asztalnál üljenek, amelyik számít”. Szürreálisnak tartotta, hogy múlt hét hétfőn „a nyílt párbeszédnek még a látszatát is kerülték”.
Miközben az olasz miniszterelnököt legalább megpróbálják bevonni, arról semmi hír, hogy a magyarral is így tennének. Orbán 2014-ben Jean-Claude Junckerre nemmel, 2019-ben Von der Leyenre igennel szavazott, végül mindkét politikus sorosozós kormányplakátokon kötött ki.
Egy magas rangú uniós tisztviselő többek között a Telexnek beszélve elismerte, hogy mindig a lehet legnagyobb többségre törekednek. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években „egy-két kivétellel” mindig sikerült összehozni az egyhangúságot. A kérdésre, hogy akár három-négy ellenzővel is megpróbálnák-e átvinni a szavazást az állásokról, elmondta: fel kell mérniük, hol állnak a tagállamok képviselői, de voltak a múltban döntések, amelyeket elleneztek vagy tartózkodtak.
Nem csak a kinevezések paprikázhatják fel Orbánt
A személyi kérdések mellett szokás szerint következtetésekkel is készülnek, amelyeket egyhangúlag fogadnak el. A Politico egy előzetes tervezetben az Ukrajnának juttatott katonai támogatás erősítését látta, és ezek a Telex által is látott legutóbbi szövegváltozatban is benne voltak. Különösen a légvédelmi rendszerek, lőszerek és rakéták fontosságát emeli ki a tervezett dokumentum, hogy „megvédjék Ukrajna lakosságát és kulcsfontosságú energetikai infrastruktúráját”.
A tagállamok nemrég a magyar kormány megkerülésével 1,4 milliárd eurónyi, lefoglalt orosz vagyonból nyert támogatásról döntöttek ilyen célra. A dokumentum tervezetében, amit egyhangúlag kell elfogadniuk, erre is a politikai áldásukat adnák. Furcsa lenne, ha erre igent mondana a magyar miniszterelnök, miután Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hangsúlyozta: az „európai uniós jogi csapatunk” vizsgálja, hogy milyen lépést tehet a kormány a közös európai szabályok szerinte minden korábbinál szégyentelenebb áthágása miatt.
A tervezet szerint a tagállami vezetők arra is utasítanák a minisztereiket és az Európai Bizottságot, hogy nagyjából 50 milliárd eurós kölcsönön dolgozzanak a zárolt vagyon felhasználásával. A Financial Times korábban arról írt, hogy a katonai támogatáshoz hasonlóan (azaz a magyar kormány véleményét figyelmen kívül hagyva) kerülhetnék el a gondokat azzal, hogy a G7-ek egy 50 milliárd dolláros hitelt adjanak decemberre Ukrajnának.
Nehéz elképzelni, hogy Orbán rábólintson a magyar kormány félretolására. A döntést viszont a miniszteri szintű Tanács hozza attól függetlenül, bekerül-e az orosz vagyon felhasználásával adott katonai segítségről és a hitelről szóló rész a hasonló nevű, de külön intézményként működő Európai Tanács következtetéseibe.
Várhatóan Zelenszkij egy „különleges vendég” is részt vesz az ülésen
A tervezet szerint a tagállami vezetők elítélnék az egyre kiterjedtebb orosz támadásokat is a polgári célpontok ellen, és egy biztonsági garanciákról szóló megállapodást is kötnének Ukrajnával. Utóbbira elfogadására a következtetések tervezete szögletes zárójelben utal, ami azt jelenti, hogy a dokumentumváltozat készítésekor ez még nem volt eldöntve.
A testület a szokásos módon egy kiskaput is hagy a semleges vagy akár a magyar kormányhoz hasonlóan kimaradni szándékozó országoknak azzal, hogy a katonai támogatásoknál és a biztonsági kötelezettségeknél tiszteletben tartják „bizonyos tagállamok” biztonság- és védelempolitikáját.
A témának még nagyobb hangsúlyt adhat, hogy az előzetes hírek alapján Volodimir Zelenszkij ukrán elnök személyesen is részt vesz az ülésen. Nem ez lenne az első ilyen eset, tavaly februárban már Brüsszelbe látogatott, hogy Orbán Viktorékkal egyeztessen. Biztonsági okokból korábban sem erősítették meg hivatalosan, ha a háborúban álló ország vezetője részt eljött a tárgyalásokra, így hivatalosan most is csak „különleges vendégről” beszélnek.
Mint ahogy arra korábban is többször volt példa, az állam- és kormányfők egyhangúlag üdvözölnék az Oroszország elleni legutóbbi szankciókat. A magyar kormányt sem ez, sem az a tény nem szokta zavarni a büntetőintézkedések kritizálásában, hogy azokról a külügyminiszterek minden esetben egyhangúlag döntenek.
A testület azt is üdvözölné, hogy a tagállami kormányok elfogadták a tárgyalási keretüket és így megtarthatták az első kormányközi konferenciát Ukrajna uniós csatlakozásáról. Az állam- és kormányfők megígérnék, hogy szorosan együttműködnek Ukrajnával és támogatják a reformtörekvéseit az „európai útján”.
A keret előtti mérföldkő az elvi jóváhagyás volt a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, amit tavaly decemberben adtak meg. A döntés – amit egyhangúlag kell meghozni, azaz vagy mindenki beleegyezett, vagy nem létezne – úgy született meg, hogy közben Orbán Viktor egy időre tudatosan elhagyta a termet. (A Guardian forrásai szerint a mosdóba is elugrott.) A csatlakozási tárgyalások megkezdését Orbán az átengedése után, decemberben „értelmetlen, irracionális és helytelen” lépésnek nevezte. Szijjártó viszont júniusban annak örült, hogy a keretbe bekerült a kormány minden követelése, amelyekkel a kisebbségi jogokat védené, így „brüsszeli papírunk is van arról, hogy Ukrajnának vissza kell adni a kárpátaljai magyaroktól az elmúlt évek során elvett jogokat”.
Akad Orbánnak kedves téma is
Ukrajna mellett a Közel-Kelet is szerepel a külügyi témák között. Az állam- és kormányfők többek között a rafahi offenzíva azonnali leállítására szólítanák fel Izraelt a hágai Nemzetközi Bíróság határozatára hivatkozva, valamint elítélnék az izraeli „szélsőséges telepesek” erőszakos fellépését Ciszjordániában. Az ilyen mondatok aligha váltanak ki lelkesedést Orbánban, aki szoros kapcsolatot ápol Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. A magyar kormány februárban még nem csatlakozott egy nyilatkozathoz, ami azt kérte, hogy Izrael ne tegyen katonai lépéseket a gázai Rafah ellen, de márciusban már jóváhagyott ilyen európai tanácsi következtetéseket, ráadásul az erőszakos telepesek elítélése mellett szankciók kidolgozását kérte, így gyakorlatilag semmi újat nem mondanának.
A mostani ülésen a következő ötéves időszak stratégiai menetrendjét is elfogadnák. Ez magyar szempontból azért érdekes, mert a végrehajtásával részben az EU miniszteri Tanácsának kellene foglalkoznia, a testület soros elnökségét pedig napokon belül a magyar kormány veszi át.
Az állam- és kormányfők arra szólítanák fel a Tanácsot és a tagállamokat, hogy haladjanak az uniós védelmi ipart erősítő stratégiával és programmal. A téma a magyar elnökség egyik prioritása is, és a hazai hadiipari fejlesztések miatt különösen fontos.
Szintén lelkes magyar támogatásra számíthat a soros elnökség egyik prioritásaként az uniós versenyképesség fokozása, ahol a tanácsi munka gyorsítását kérnék.
A bővítés is ugyanilyen kiemelt szerepet kapott az elnökségi programban. Itt Ukrajna mellett több ország haladását is sorra vennék, bár arra nem feltétlenül mondana boldogan igent Orbán, hogy a grúz ügynöktörvényt visszacsúszásként értékelnék az EU felé vezető úton, elítélnék a tüntetések elleni rendőri erőszakot és azt kérnék: a „hatóságok tisztázzák a szándékaikat azzal, hogy megfordítják a cselekvésük jelenlegi irányát”. Májusban a magyar és a szlovák kormány már megfúrt egy közös nyilatkozatot a kritikusai szerint civileket orosz mintára megbélyegző jogszabályról.