Titokban Kijevbe utazott Orbán Viktor, hogy tárgyaljon Zelenszkijjel
2024. július 2. – 07:05
Szigorúan bizalmas szervezésben, a nyilvánosságot mellőzve Kijevbe utazott Orbán Viktor, aki előtt az EU csaknem minden kormányfője járt már az ukrán fővárosban azóta, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta. Tárgyalt ott az Egyesült Államok elnöke is, a magyar kormányfő azonban csak most jutott el, nemcsak Kijevbe, de oda is, hogy kétoldalú megbeszélés keretében tárgyaljon a szomszédos ország már öt éve hivatalban lévő elnökével.
A csendben megszervezett találkozón a Telex előzetes információi arról szóltak, hogy nem írnak alá a felek semmilyen megállapodást és közös sajtótájékoztatót sem szerveznek – ami jelzi a két ország legmagasabb szintű kapcsolatainak korlátait, még ha mérföldkőnek is tekinthető a találkozó. (Frissítés: később mégis tartottak sajtótájékoztatót, biztonsági okai is lehettek az ezzel kapcsolatos titkolózásnak.)
A találkozóra Orbánt részben az késztethette, hogy ukrajnai politikája elszigetelte elsőre kiszemelt potenciális pártszövetségeseitől az EU-ban, és az is, hogy Magyarország hétfőn átvette fél évre az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, amelynek sikeres végigviteléhez javítania kell az EU-n belüli, most leginkább oroszpártinak tartott megítélésén. Ugyanerről ír a Guardian is több névtelen forrás alapján.
A kijevi látogatásról szóló cikkek megjelenése után nem sokkal közleményben erősítette meg a találkozót Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az ukrán fővárosból. Közleményében azt írta, „a megbeszélés legfontosabb témája a béke megteremtésének lehetősége. Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij megtárgyalja a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatok aktuális kérdéseit is”.
Havasi ennél több konkrétumot nem említ, a Telex diplomáciai forrásokból úgy tudja, nincs tervben megállapodás aláírása. Igaz, Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón azt mondta, „a fotósok kedvéért nem ül le egymással Orbán és Zelenszkij”. A miniszterelnökséget vezető miniszter június 13-án még úgy érezte, hogy egyelőre nincs olyan, ügy, amelyben az ukrán elnök és Orbán Viktor meg tudnának egyezni. Ettől függetlenül igaz, hogy a fotósok kedvéért nem ülnek le, egyelőre ugyanis nem kizárt, hogy közös sajtótájékoztató sem lesz a megbeszélések után, amelyek viszont – tekintve a két ország lassan tíz éve fagyos viszonyát – megállapodás aláírása nélkül is hozhatnak konkrét eredményt.
Két év és négy hónap után Orbán is megérkezett
Csak 28 hónappal azután látogatott Orbán Viktor Kijevbe, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A nyugati támogatással az orosz támadók ellen védekező országban eközben a nyugati világ minden meghatározó vezetője megfordult, az EU-ból Orbánon kívül csak a máltai és a ciprusi kormányfő nem járt még az ukrán fővárosban. Ukrajna minden EU-s szomszédja a támadás után két hónapon belül már tárgyalt Kijevben és meglátogatta a főváros közelében fekvő Bucsát, ahol az egy hónapig tartó megszállás alatt az orosz hadsereg háborús bűnöket követett el a civil lakosság ellen, több száz embert megölve. (A tömegsírokba dobott áldozatok exhumálásánál a Telex is jelen volt 2022 áprilisában.) Bucsa a lengyel–magyar kormányközi kapcsolatokban is törést jelentett: hiába volt Orbán szövetségese az akkori lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosságot (PiS) vezető Jaroslaw Kaczynski szemészhez küldte Orbánt, amikor úgy érezte, hogy a magyar miniszterelnök nem siet a történtek miatt elítélni Oroszországot.
Nem a háborúval indult a rossz viszony
Ukrajna és Magyarország viszonya tíz éve fagyos. Miután a Moszkvához túl közel állt Viktor Janukovics elnök Oroszországba menekült a Majdan tüntetési hulláma elől, amelyet a karhatalom fegyveresen akart leverni, de a civil halottak látványa csak lendületet adott a tiltakozásnak, az új vezetés a parlament támogatásával változtatott a nyelvtörvényen, amely az ukrán kormány célja szerint az orosz nyelv használatát kívánta visszaszorítani, de az a kárpátaljai kisebbségeken is csattant. A módosításokat leghangosabban a magyar kormány ellenezte, mondván, az ellehetetleníti a magyar nyelvű oktatást Kárpátalján. A vita már a háború előtt jól jöhetett Moszkvának.
A Krím 2014-es orosz elfoglalása és a moszkvai támogatást élvező kelet-ukrajnai szakadár államok megalakulása után Ukrajna még inkább az ukrán nyelv erősítése felé fordult, így Kijev felől sem volt meg az érzékelhető szándék arra, hogy a magyar igényeknek megfelelően rendezzék a kisebbség nyelvhasználatát biztosító törvények kérdését. 2014-es beiktatási beszédében Orbán a Kárpát-medence magyarságának önrendelkezési jogáról beszélt, ami – bár a kormányfő nem említette Kárpátalját – Kijevben kiverte a biztosítékot. Valóban változást jelzett a szóhasználat, elvégre 2012-ben Orbán még azt mondta, a kisebbséghez „a kijevi vezetés jól viszonyul, nincs olyan kérdés, amelyet ne tudnának megoldani.” Nem tett addig említést autonómiáról – bár azt 2014-ben sem mondta ki, hogy területi autonómiára gondolna.
A NATO és az EU is jó a csalán ellen
A magyar kormány ezután nemzetközi szintre emelte a vitát, élve azzal a lehetőséggel, hogy a NATO és az EU tagjaként hatással lehet az euroatlanti integrációt célul kitűző Ukrajna lehetőségeire. Magyarország hosszú időn át nem járult hozzá a NATO–Ukrajna Bizottság miniszteri szintű üléseinek megrendezéséhez. „Nagy a nyomás rajtunk, hogy ezt az álláspontunkat adjuk fel. Ha feladnánk, akkor nem lenne más erőforrásunk arra, hogy a magyar nemzeti közösségek érdekében fel tudjunk lépni” – idézte Szijjártót a kormány hivatalos oldala.
A helyzet Zelenszkij megválasztásával sem változott, bár a színészből lett, az ország keleti és nyugati részén nagy többséggel megválasztott – egyébként eredendően inkább orosz anyanyelvű – elnöknek célja volt a megállapodás, és az sem volt kizárt, hogy első útja épp Magyarországra vezessen. Ez nem valósult meg, és idővel az elnök is egyre inkább a nacionalista beállítottságú erőkre kezdett támaszkodni, és úgy tűnt, a feszültség sem Kijevnek, sem Budapestnek nem volt ellenére.
2022. február 24. után azonban ezek a viták az egész országot érintő orosz invázióval más kontextusba kerültek.
A magyar kormány azonban maradt ugyanazon a vonalon, hozzáállását továbbra is az oktatási törvény nyelvhasználatot érintő részét érintő kifogások határozták meg, csak ekkor már a békepártinak nevezett politikát is hozzácsapta, ellenezve Ukrajna fegyverszállítmányokkal való megsegítését, kifogásolva azt is, hogy ezt más országok megteszik, majd megtiltotta azt is, hogy területén ilyen szállítmányok haladjanak át Ukrajna felé. Aminek egyébként gyakorlati jelentősége nincs, hiszen földrajzilag nem is indokolt a Kárpátokon át vinni a szállítmányokat a sík lengyel–ukrán határ helyett. A nyilatkozatnak inkább politikai súlya volt, és épp ezért külföldön ezt Moszkvának tett gesztusnak látták, amely jelzi, hogy lám, az EU-ban és a NATO-ban nem teljes az egység Ukrajna támogatását illetően.
Utóbbiban a leglátványosabban ez a finn és svéd csatlakozás lassú jóváhagyásánál mutatkozott meg. Míg a NATO 30 tagja 2022 őszén azt jóváhagyta, Törökország és Magyarország a finnek esetében 2023 márciusáig halogatta a ratifikációt, a svédek esetében pedig egészen idén februárig kivárt, egy hónappal a török jóváhagyás után döntött csak a magyar parlament. A svédek egyébként Gripeneket szántak Ukrajnának, de ezt csak NATO-tagként tették volna meg. Mire ez meglett, Ukrajna már F-16-osok beszerzésénél tartott, így a kérdés lekerült a napirendről, de bizonyos, hogy az ukrán légierő megerősítése késedelmet szenvedett, ami jól jött a 2023 őszétől a kezdeményezést a fronton ismét átvevő Oroszországnak.
Ökölrázás volt, de ütés alig
Ettől eltekintve a magyar kormány hangos ellenkezésről szóló nyilatkozatai egyrészt nem akadályozták meg, hogy Ukrajna segítséget kapjon Nyugatról, másrészt a legszükségesebb döntéseknél Orbán sem vétózott. Sem az EU által hozott Oroszország elleni szankcióknál, sem akkor, amikor Ukrajna tavaly nyáron tagjelölti státuszt kapott. A szankciókat ugyanakkor folyamatosan kritizálta, szerinte az EU lábon lőtte magát velük, a korlátozások nem is működnek, mondta – bár ezt cáfolja az a tény, hogy Vlagyimir Putyin többször is követelte a szankciók feloldását. (Helyszíni riportunkból is az derül ki, hogy fogyasztói szinten ugyan kijátszhatók a szankciók, makrogazdasági szinten azonban középtávon komoly hátrányt jelentenek Oroszországnak, még ha ettől nem is omlik össze Putyin rendszere.)
A magyar kormány az ország orosz energiahordozóktól való függőségével magyarázta, miért ellenzi a szankciókat – ez a függés a régió többi országára is érvényes volt, de legkevésbé azóta is Magyarországon csökkent – amit Putyin értékelt is.
Az első, Ukrajnát a gyakorlatban is érintő orbáni vétó tavaly decemberben esett meg, amikor elutasította az EU Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós csomagját és az EU-s költségvetés ehhez szükséges felülvizsgálatát – az ellenkezés csak részben szólt Ukrajnának, az már inkább a jogállamisági kifogások miatt visszatartott EU-s források megszerzéséért az Európai Bizottsággal folytatott szkanderezés része volt. Végül a hozzáférést részben lehetővé tette az EU, februárban Orbán már nem is vétózta meg a csomagot, majd azt sem, hogy Ukrajna hamarosan megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val – bár nyilatkozatok szintjén ezt is kifogásolja.
A magyar kormánytól számos olyan nyilatkozat érkezett, amelynek gyakorlati jelentősége nem volt, de arra alkalmas volt, hogy alacsony hőfokon maradjon a két ország kapcsolata:
- Ilyen volt, amikor Orbán arról beszélt egy háttérbeszélgetésen, hogy Ukrajna senkiföldjévé lesz;
- Gulyás Gergely közölte, hogy Magyarországon nem érvényesítenék a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által kiadott elfogató parancsot Putyin ellen, ha az orosz elnök Magyarországra érkezne – a nemzetközi jog erről mást mond;
- de ide sorolható az is, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter egy májusi kormányinfón a Fidesz mellett békepártinak nevezte a Mi Hazánkat is, amelynek vezetője, Toroczkai László egyébként arról beszélt, hogy Ukrajna államiságának megszűnése esetén Magyarország igényt tartana Kárpátaljára.
- Ilyen volt az is, amikor Orbán – az EU vezetői közül egyedüliként a háború kezdete óta – Pekingben tárgyalt az orosz elnökkel, akivel beszélgetve a tárgyalás formális, nyilvános részén katonai hadműveletnek nevezte az ukrajnai háborút, bizonyos mértékig a hivatalos orosz szóhasználatot idézve,
- és az is, amikor 2023 utolsó kormányinfóján azt mondta, nem nevezhető háborúnak az orosz–ukrán konfliktus, mert Oroszország nem üzent hadat – hogy ez jogilag is vitatható érvelés, abból itt olvashat bővebben.
Orbán kimarad abból, amiben nem kell részt vennie
Végül ebbe a kevés gyakorlati jelentőséggel, ám szimbolikus üzenettel bíró gesztusok sorába illeszkedik az is, ahogyan Magyarország távol marad a NATO kezdeményezésétől, amelynek célja, hogy a szövetség kiképzést, hosszú távú pénzügyi és katonai támogatást nyújtson Ukrajnának. Orbán ezt a háborúból való kimaradás általa biztosított sikereként tálalta júniusban, Jens Stoltenberg budapesti látogatásakor, bár a NATO főtitkára megjegyezte, hogy a részvétel nem kötelező, ez a NATO alapszerződéséből is következik. A szövetség tudomásul veszi, hogy Magyarország ebben semmilyen formában nem vesz részt, ugyanakkor nem is akadályozza a többi tag ilyen irányú programját. Egyelőre ez volt az utolsó mozzanat, amellyel Orbán látványosan jelezte az EU-ban és a NATO-ban vitt különutas politikáját Ukrajnával kapcsolatban.
A hazai közönség megdolgozásában ez a bő két év bizonyosan eredményes volt: a választók jelentős része az Ukrajnát megtámadó Putyin helyett a háborúért leginkább Zelenszkijt tartja felelősnek, akinek már arcképét is meglátva pfújol a magyarországi közönség akár egy koncerten is.
Az ukrán törvény tényleg módosításra szorult
Tény, hogy a magyar kormány kifogásai az ukrán kisebbségi törvénnyel kapcsolatban nem voltak alaptalanok, a Velencei Bizottság is módosításokat írt elő, amit az ukrán fél tudomásul is vett. Az oktatási törvény nyelvhasználati előírásaiból kivették a nem állami iskolákat, majd enyhítettek az ukrán nyelvű órák számát növelő előíráson, később a törvény életbe léptetését is elhalasztották, tavaly decemberben pedig lényegében el is álltak tőle.
Ez azonban nem oldotta fel a feszültséget: Szijjártó Péter ugyan januárban Ungvárra látogatott, ahol tárgyalt az ukrán külügyminiszterrel, de a kisebbségi törvény módosításáról némi bizalmatlanságot jelezve azt mondta, majd csak később derül ki, hogy mennyi valósul meg belőle. Rá néhány napra pedig jött Orbán, aki meglepő indulattal utasította el az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba Telexnek adott interjújában elhangzott, békülékenynek szánt szavait arról, hogy a magyar kormányfő nem oroszpárti, hanem nyilván magyarpárti: „Nem tartunk igényt az ukránok kóserpecsétjére” – mondta Orbán.
De miért találkozik Orbán épp most Zelenszkijjel?
Már tavaly augusztusban úgy tűnt, közeli az Orbán–Zelenszkij-találkozó, amelynek előkészítője lehetett volna a köztársasági elnök kijevi útja. Novák Katalin Bucsába is ellátogatott és a Krími Platform nevű nemzetközi fórumon agresszornak nevezte Oroszországot. Futólag beszélt az ukrán elnökkel is. Mégsem követte ezt gyors kormányfői találkozó, amely a Novákot elsodró kegyelmi botrány miatt amúgy is a háttérbe szorult.
Egyeztetés azonban különböző csatornákon így is zajlott, de a fentiek alapján akár az is elképzelhető lett volna, hogy nem jön létre a találkozó. A múlt héten azonban Olha Sztefanyisina közölte, hogy Ukrajna kész a januárban még Szijjártó által átadott 11 pontos követelés érvényesítésére. Ukrajna euroatlanti integrációért felelős kormányfőhelyettese erről négy nappal azután nyilatkozott, hogy jóváhagyták az EU-csatlakozásra vonatkozó tárgyalási keretet, amelybe bekerült a 11 pontos követelés is. Sztefanyisina ezután a múlt hétvégén már egyenesen úgy nyilatkozott, hogy Ukrajnának sikeres a kapcsolata a „sajátos” magyar kormánnyal, és ekkor megszellőztette, hogy Orbán Kijevbe látogathat – amit ő személy szerint már 2022-ben is szorgalmazott a Telexnek adott interjújában.
Ez jó apropót adott Orbánnak, bár valószínűleg nem ez döntötte el, hogy Kijevbe megy, elvégre erre a decemberi törvénymódosítás vagy Szijjártó januári találkozója már jó előkészítés lehetett volna.
Kézenfekvőbb, hogy erre az EP-választások eredménye késztette. A hazai eredmény ebből a szempontból mellékes, bár a 11 képviselő és a 44,8 százalékos támogatás a Fidesz legrosszabb EP-választási teljesítménye, a 29,6 százalékos Tisza Párt sikere pedig különösen fontos intő jel. Fontosabb azonban, hogy az EU-szkeptikus erők kevésbé törtek előre a vártnál, a parlamenti matematika alapján továbbra is az Európai Néppárt (EPP) a szociáldemokraták (S&D) és a liberálisok adhatják a többséget. Az EU-szkeptikusok nincsenek elegen ahhoz, hogy az EPP-t a velük való szoros együttműködésre kényszerítse. Az EPP-ből a kizárás elől három éve kilépett Fidesz nagyon közelített az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) szövetségéhez, ám az egyébként szélsőjobbról induló Olasz Testvéreket (FdI) vezető Giorgia Meloni kikosarazta Orbánt, amiben épp az Ukrajnával szembeni, Moszkva-barátként értelmezhető politika és általában az atlantista nézetektől való távolodás játszott szerepet – igaz, hivatalosan maga a Fidesz állt el a csatlakozástól, a magyarellenes, nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) ECR-be való felvételére hivatkozva.
A frakció nélkül maradt Fidesz új szövetségen dolgozik, ám ehhez az osztrák és a cseh partnereken kívül negyediknek bejelentkező portugál párt mellé még három országból is kell párt, és a német szélsőjobboldali AfD ettől egyelőre tartózkodik. „Ma egy olyan politikai formációt hozunk létre, amely meggyőződésem szerint hasítani fog, és nagyon gyorsan az európai jobboldal legnagyobb frakciója lesz. Ez napokon belül be fog következni, és utána határ a csillagos ég. Az majd egy másik sajtótájékoztató” – mondta vasárnap Orbán. A miniszterelnök mindenesetre az állami tévének adott, hétfő este sugárzott interjúban pedig már arról beszélt:
hamarosan a harmadik, majd a második legnagyobb frakciót hozzák létre az Európai Parlamentben. „Túl fogunk nőni hamarosan mindenkit”, és erről „egy elég részletes akciótervvel is rendelkezünk”
– mondta. Úgy vélte, hogy hamarosan olaszok is csatlakoznak (ez a Ligára utalhat). Szerinte néhány nap múlva sokan meg fognak majd lepődni, „majd látni fogja a csatlakozók névsorából, hogy kikkel sikerült már megállapodni előre”. Arról itt írtunk részletesen, hogy mivel számolhat Orbán, ami akár a most az Identitás és Demokrácia (ID) szélsőjobboldali frakcióban ülő Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés és Matteo Salvini Ligája is lehet.
Azonban az ECR-rel kapcsolatos kudarc is világossá tette, hogy megkönnyíti az EU-ban a Fidesz dolgát, ha békülékenyebbnek mutatkozik Ukrajnával, mivel az oroszpártiként értelmezhető politika elszigeteli akkor is, ha az EU-ról, a „brüsszeli túlhatalomról” vagy akár a migrációról hasonlóan gondolkodnak a potenciális partnerek.
Ráadásul Magyarország július 1-jével fél évre átvette a soros uniós elnökséget. Ahhoz, hogy az elnökség sikeres legyen, és a magyar fél által felvetett témákat érdemben tárgyalja az EU, szükséges, hogy Magyarország megítélése javuljon, elvégre még az is felmerült több tagország vezetőjében, hogy jobb lenne, ha Magyarország meg sem kapta volna most a soros elnöki tisztséget. A velük való párbeszédet is könnyíti, ha Orbán meggyőzően igazolja, hogy változtatni kíván Ukrajnával szembeni politikáján, és erre egy 28 hónapnyi várakoztatás után megvalósuló kijevi út és egy találkozó azzal a Zelenszkijjel, akit a Fidesz 2022-es választási győzelmekor Orbán ellene szövetkező erőnek kiáltott ki, tökéletesen alkalmasnak látszik.
Ez a cikkünk ide kattintva angol nyelven is olvasható a Telex English oldalán. Nagyon kevés az olyan magyarországi lap, amelyik politikától független, és angol nyelvű híreket is kínál. A Telex viszont ilyen, naponta többször közöljük minden olyan anyagunkat angolul is, amelynek nemzetközi relevanciája van, és az angolul olvasó közönségnek is érdekes lehet: hírek, politikai elemzések, tényfeltárások, színes riportok. Vigye hírét a Telex English rovatnak, Twitterünknek és angol nyelvű heti hírlevelünknek az angolul olvasó ismerősei között!