Eddig ki kellett maradni belőle, most kiderült, hogy Orbán szerint nem is háború

Ukrajnában nem háború zajlik – derült ki Orbán Viktor csütörtöki kormányinfóján. A kérdésre, hogy pekingi látogatásán, Vlagyimir Putyin társaságában miért az orosz narratíva szerint katonai műveletnek nevezte az ukrajnai háborút, azt felelte, „azért, mert ez egy katonai művelet, amennyiben nincs hadüzenet a két ország között”. „Addig örüljünk, amíg nincs háború. Mert ha háború van, akkor általános mozgósítás van, és azt nem kívánom senkinek” – mondta a kormányfő, ezzel nem csak új szintre emelve a kormánypárti sajtó eddig is tolt orosz narratíváját a háborúról, de minden saját korábbi nyilatkozatának is ellentmond. Eddig másról sem szólt a propaganda, minthogy háború van, amelyből ki kell maradni. Egy napja is még háború volt Ukrajnában Orbán szerint. Persze akkor fontos volt ez, hiszen Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése ellen kellett érvelnie:

• „Úgy látom, hogy három baj gyötör bennünket egyszerre, és a világ is meg a mi életünk is veszélyesebb, mint egy évvel ezelőtt volt. Gyötör bennünket az orosz–ukrán háború.”
• „Tehát ennek a háborúnak, amiről most talán túl hidegen és politikailag kezdtünk beszélgetni, annak van egy forró, meleg, véres dimenziója, ahol emberéletek vesznek oda, százával-ezrével minden nap.”
• „De olyat még sosem csináltunk, hogy van egy ország, amelyik háborúban áll, és egy háborúban álló országgal kezdünk tárgyalásokat.”
• „Először is számos kérdés van, amire nem tudjuk a választ. Először is Ukrajna háborúban áll” – mondta a Kossuth rádióban három hete.

Legutóbb épp arról beszélt saját külügyminisztere is, hogy ez a kimaradás a magyar külpolitika legnagyobb sikere. Az orosz propaganda persze a háború szó használata mellett is utat tört, hiszen azt sugallta, hogy ami van, az a Nyugat felelőssége, esetleg a színész Zelenszkijé, aki háborúzik, ahelyett, hogy tárgyalna.

El kell ismernem, tévedtem, amikor azt hittem, Orbán a Putyinnal tartott pekingi találkozóján csak semleges kifejezést akart találni, ezért nevezte az orosz elnök előtt katonai műveleteknek a háborút. Pávatáncnak tűnt, ahogy a mostani kormányinfón elhangzott mondata is, hogy „hol háborúnak, hol katonai műveletnek fogom nevezni, ahogy a tisztelt vendég kívánja”. Azzal érveltem, hogy ha valóban azonosulni akart volna a moszkvai narratívával, akkor különleges katonai műveletnek nevezte volna, ahogyan azt hivatalosan a Kreml is hívja. A mai nyilatkozatból mégis az derült ki, hogy szó sincs lavírozásról. Orbán egyértelműen, és teljes egészében az orosz narratívát képviseli.

Az elmúlt másfél évünk elég nagy részét töltöttük Huszti Istvánnal a Telexet tudósítva ebben a Putyin után már Orbán által is csak katonai műveletnek nevezett háborúban. Ott, ahol a gyerekkórház betegei az alagsorba húzódtak a rakéták elől. Ahol épp egy kiskamasz életét próbálták megmenteni, mert az oroszok tűz alá vették az autójukat, mert megpróbálták elhagyni Kijev környékét – az apja meg is halt ebben a nemháborúban. Beszéltünk özvegyekkel, akik a gyerekeikkel kijöttek férjük sírjához, mert Bucsában lelőtték őket a megszállók. Voltunk megszállás alól visszaszerzett területeken, ahol azonosítatlan sírokból emelték ki a megkötözött katonák vagy névtelenül elföldelt civilek holttestét – nem messze a nemháborúban ásott vonalaktól, ahová korábban az orosz páncélosok vették be magukat.

Láttunk lerombolt városokat, beszéltünk édesanyával, akinek egy nappal korábban egy kultúrházba csapódott orosz rakéta repesze ölte meg a kislányát. A nemháborús orosz mesterlövészek elől húzódtunk a híd alá Herszonban, ahol nem sokkal később egy olasz újságíró kísérője meg is halt.

Nemháborús áldozat volt az a család, amelyiket holtan emelték ki a lakóház romjai alól Zaporizzsjében. Nemháborús Bahmut, a tűz alatt általunk is látott Csasziv Jar, Nyújork. Nemháborús menekültek miliói hagyták el Ukrajnát vagy a frontvonalak körüli részt, ahonnan földúton nagy gázzal hajtottunk ki az önkéntesek után, akik kimentették a veszélyeztetett faluban élő időseket. Nemháborús holttestek között szlalomoztunk Kupjanszkban, nemháborús Mariupol földig rombolása, nemháborús oka volt annak, hogy hónapokig kismamák is rejtőzödtek az Azovsztal járataiban, nemháborús elhurcolt ukrajnaiak várnak a megszálló oroszok ítéletére.

Ez katonai művelet, mondja, az EU- és NATO-tag Magyarország kormányfője, aki jogász végzettségű, bár jogilag is téves az érvelése. A II. világháború után már nem is nagyon használják a nemzetközi jogban a háború kifejezést. Nemzetközi fegyveres konfliktusról szól az 1949-es genfi egyezmény, pont azért, hogy ne lehessen kibújni a nemzetközi jog által elvárt humanitárius jog betartása, a hadifoglyokkal előírt bánásmód kötelezettsége alól.

Putyinnak ezer oka van rá, hogy amíg teheti, ne háborúról beszéljen. Mozgósítást, legalábbis részlegeset egyébként enélkül is elrendelt tavaly, bár kétségtelen, hogy nem általánosat. Más kérdés, hogy ennek a jogászkodó, politikai okain túl logisztikai okai is voltak, hiszen az orosz hadsereg nem is tudott volna felszipantani többet az akkor mozgósítottaknál a sorozás mellett. Így se nagyon tudta kiképezni, ellátni az újoncokat, épp azért, mert mindenki, aki ezzel foglalkozott volna, épp Ukrajnában vett részt a „rendkívüli katonai hadműveletben”.

Az ENSZ alapokmánya tiltja is az erőszakot, háborút tehát nem is indíthat egyetlen ország sem anélkül, hogy ez ne az erőszak jogtalan alkalmazásának elismerését jelentené. Az ENSZ alapító tagjaként, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként értelemszerűen ezt Moszkva egyelőre nem is vállalta. Lehet persze kibúvó, ha önvédelemre hivatkozik az ország. A Kreml teszi is, ekkor hadüzenetet is tehetne, de ennek semmi jelentősége nincs a nemzetközi jog megítélése szempontjából, nagyjából 80 éve.

Ha a magyar kormány, amelyik eddig konkrét kérdésre azért mégis hajlandó volt agresszornak nevezni Oroszországot és így vagy úgy, de megszavazta a szankciókat is, idővel maga is önvédelemből indított katonai hadműveletnek nevezné az Ukrajna elleni háborút, az újabb színtlépés lenne. Tusványoson Orbán már hajlott is efelé. Erre is volna jogi érv, hiszen Oroszország magához csatolta az elfoglalt területeket és még pár meg nem szállt részt is magáénak tekint. Ezen logika szerint Ukrajna száll meg éppen néhány orosz megyét. Persze, az értelmezés már ugyanolyan lényegtelen jogászkodás lenne, mint az, hogy van-e hadüzenet Oroszország részéről, vagy nincs.

Háborúnak nevezni azt, amit Oroszország Ukrajnában tesz, nem jogi, hanem egyetemes erkölcsi kérdés. A békepárti magyar miniszterelnök téves jogászkodásba burkolva valójában erkölcsi állásfoglalást tett, kiállva a Kreml nemháborús háborúja mellett.

Volt már rá példa, hogy egy politikus hadüzenet híján akart letagadni egy háborút. Hoffmann Tamás nemzetközi jogász felelevenítette Margaret Thatcher érvelését, amikor a Falkland-szigeteken verték vissza az argentin támadást. A brit miniszterelnök azt mondta, nincsenek argentin hadifoglyok, hiszen nincs hadüzenet, nincs háború. Jelezték neki, hogy ez a dolog jogilag nem így van, így a brit kormány hamarosan el is ismerte, hogy akkor mégis vannak hadifoglyai és érvényes rájuk a nemzetközi jog. Persze ez az Egyesült Királyság volt, ahol a kormányfőt figyelmeztethetik a jogászai, ha valamit rosszul tud.