Oroszként is ukrán hazafinak érezte magát, Moszkva most terroristaként életfogytiglani börtönbe zárná
2023. augusztus 14. – 09:24
Oroszország részben azzal indokolta Ukrajna ellen indított háborúját, hogy ott elnyomják az orosz kisebbséget. A megtámadott országban azonban milliószámra élnek oroszok, akik szerint nem kell Moszkvának megmentenie őket semmitől. Nemcsak orosz nemzetiségűek, de orosz állampolgárok is vannak Ukrajnában, akik 2014-ben fedezték fel ukrán identitásukat, és álltak ki civilként az orosz megszállás ellen. Ilyen a története annak az Oroszországba hurcolt férfinak is, akit apja próbál kiszabadítani, miközben egy orosz bíróság életfogytiglani börtönre ítélné. Herszonban interjúztunk az apával.
„Akárhogy is, minden egyes nappal közelebb kerülök ahhoz, hogy láthassam a fiamat” – Gennagyij ezt inkább magának mondja, ahogy a hűtőmágnesre applikált fotót nézi. Rajta Szergej és a húga. Kint dörög az ég, furcsa módon csak azért, mert a hideg és a meleg levegő keveredik, úgynevezett mennydörgés hallatszik, miközben a nyári zápor zúdul az utcára.
Itt az ég általában inkább az aknavetők és rakéták miatt szokott dörögni, az eső előtt is ez ment épp. Herszonban vagyunk, az egykor 300 ezres dél-ukrajnai városban, amely novemberben, kilenc hónap után szabadult fel az orosz megszállás alól. A béke ettől még nem jött el, a Dnyeper túloldalára visszahúzódott orosz erők folyamatosan lövik a várost. Korábban olcsóbb aknavetőkkel, az utóbbi időben inkább messzebbről, rakéta-sorozatvetőkkel.
Az Ukrajnában zajló háborút kitörése óta nagy erőkkel követjük, Nyilas Gergely és Huszti István kollégáink pedig most újra a helyszínről jelentkeznek beszámolókkal, riportokkal. Kijevben megnéztük azt a 102 méter magas szobrot, amely megmutatja, hogyan vetkőzi le Ukrajna végleg a szovjet múltat, Odesszában pedig azt mutattuk meg, hogyan élnek a helyiek a folyamatos orosz támadások árnyékában. Ha fontosnak tartod a munkánkat, legyél te is a rendszeres támogatónk!
Orosz anyanyelv, ukrán öntudat
A megszállás végén 100 ezren még voltak a városban, mostanra 50-70 ezer között maradtak. (Arról, hogy milyen volt az ismét ukrán fennhatóság alá került Herszonban a hangulat novemberben, itt és itt olvashatja helyszíni riportunkat, és megnézheti videós beszámolónkat. Márciusi riportunkat és videónkat itt találja.) Vannak, akik önszántukból mentek az oroszokkal – mert kollaboránsok voltak, vagy mert féltek az orosz propaganda által emberevő náciknak beállított ukrán katonáktól –, mások az ország nyugati része felé indultak, amint helyreállt a vasúti összeköttetés, és egyáltalán, kapcsolatba léphetett a város a külvilággal az orosz izoláció után.
Szergej azonban egyik csoportba sem tartozik, őt a megszállók hurcolták el még tavaly augusztusban. „Épp meglátogatott, filmet néztünk. Dörömböltek, hárman berontottak fegyverrel, őt leteperték a földre.
Aztán elvitték, engem egy kis gondolkodás után végül itt hagytak. Épp csak fel tudtam írni az autó rendszámát, amelyikkel elvitték”
– emlékezett vissza nyugdíjas apja.
Mindketten Herszonban születtek, a fiú 1976-ban, de a Szovjetunió megszűnésekor Oroszországban éltek, az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnába 1995-ben jöttek vissza. Orosz anyanyelvűek, ahogy a régióban sokan. „Annak idején az apám származása révén a szovjet útlevelemben a nemzetiségi hovatartozáshoz orosz volt beírva, de ez csak formaság volt. Ukrajnába visszatérve is semlegesen viszonyultam ehhez, csak 2014-től éreztem én is fontosnak az identitásomat. Nem kérdés, ukrán vagyok, még ha nem is tanultam meg elég jól ukránul. De a fiammal Messengeren már inkább ukránul beszéltünk, csak szóban oroszul” – az Oroszország által 2022. február 24-én megindított invázió óta ez nem ritkaság az ukrajnai orosz anyanyelvűek körében.
Ukrajnában élve eközben sokáig sem Gennagyijnak, sem a válása után az édesanyjával Herszonba visszatérő, akkor még tinédzser fiának nem volt ukrán állampolgársága. Sőt, a fiúnak most sincs, épp ez az apa egyik aggodalma. Gennagyij egy banki állás miatt még a kilencvenes években elintézte, de a fia ezzel csak 2020-ban kezdett foglalkozni. „Nem volt ennek akkoriban jelentősége, állandó lakcímmel így is minden elérhető volt, dolgozott, adózott, a neki járó szociális juttatásokat is megkaphatta” – Gennagyij szerint ez is a bizonyítéka annak, hogy az oroszokat nem nyomta el Ukrajna, ő maga sem érezte ezt.
A propaganda erősebb, mint a helyiek szava
„De az oroszországiak ezt nem hitték el. A saját ottani barátaimnak is hiába mondtam, hogy figyeljetek, engem nem fenyegetnek ám a nácik, leintettek azzal, hogy én biztos nem látom jól. A barátaim, akikkel annak idején együtt csajoztunk, már a háború előtt gyűlölködő vitába szálltak velem az Odnoklassnikin [egy orosz közösségi oldal], csak azért, mert én, aki itt élek, mást gondolok arról, amit ők távol innen a propaganda miatt igaznak hisznek.”
A most 69 éves Gennagyij elismeri, hogy Ukrajnában is voltak olyanok az orosz anyanyelvűek között, akik ebbe hergelték magukat – nemcsak a donyecki és a luhanszki szakadárok között 2014-ben, de rajtuk kívül is. Herszonban szerinte egy időben a lakosság fele is ilyen lehetett, de 2014-től ez fokozatosan megváltozott. Így is voltak elegen, akik karriervágyból vagy hitből, de nem bánták, hogy az oroszok tavaly március elején Herszon megye nagy részét gyorsan elfoglalva bevonultak a megyeszékhelyre is.
A többség ezt azonban megszállásként élte meg. Félelemben, rejtegetett okostelefonokkal. „Volt egy másik, abból mindent kitöröltem, főleg a közösségi oldalakon folytatott vitáimat, amelyekből látszott, hogy nagyon nem vagyok Putyin pártján, sőt, százszorosan ellene vagyok” – mondta Gennagyij, aki már 2014-ben is kivonult a Majdanra a nem sokkal később Oroszországba menekült akkori ukrán elnök, Viktor Janukovics ellen tiltakozva.
„Nem is annyira politikai követelésekért, inkább felháborodásból, hogy mit tett a karhatalom az ott előtte tüntető fiatalokkal” – emlékezett vissza az EU-párti tüntetésekre, amikor Janukovics az utolsó pillanatban úgy döntött, mégsem írja alá a társulási megállapodást az EU-val. A megállapodás még távolról sem a tagság lett volna, de sokan annak informális előszobájának tekintették, így az elnök elállása miatt úgy érezték, Janukovics elkaszálja az euroatlanti integrációt, és Moszkva felé tereli vissza Ukrajnát. Tavaly nyáron, az orosz agresszió után aztán Ukrajna tagjelölti státuszt kapott.
Inkább emberrablás, mint őrizetbe vétel
2014 után vált tudatosabbá Gennagyij és fia ukrán identitása is, amit az orosz megszállás tovább erősített. Az ezzel szembeni ellenszenv bőven elég volt arra, hogy sokan másokhoz hasonlóan Szergej is a megszállók célkeresztjébe kerüljön. Ő ráadásul rendszeresen tüntetett – a városban a megszállók páncélosai között is ezrek vonultak utcára, követelve az orosz hadsereg távozását – addig, amíg ezt könnygázt, majd fegyvereket bevetve nem lehetetlenítették el az orosz erők. Szergej ablakából ukrán zászló is kilógott egy időben, így nem volt nehéz kiszúrni.
Így törtek rá Gennagyij lakásában, ahonnan úgy hurcolták el, hogy hónapokig azt sem tudta senki, hová vitték. „Elmentem a rendőrségre, bár kockázatos volt, akár ott is tarthattak volna, ha úgy tartja kedvük. De ott azt mondták, ugyan, ők nem így dolgoznak, bemutatják a végzést, bemutatkoznak és intézkednek. Letagadták, hogy Szergej ott lenne.”
Végül a már 2014 óta megszállt és egyoldalúan Oroszországhoz csatolt Krímbe vitték, de Gennagyijék erről is csak akkor értesültek, amikor a felnőtt fia már Moszkvában volt letartóztatásban. „A vád nemzetközi terrorizmus. Ezért életfogytiglant is kiszabhatnak. Úgy tudom, civil ellen ilyen váddal még nem ítéltek el senkit Oroszországban.”
Ki segít az ukrán hazafin, ha orosz állampolgár?
Most ez többekkel egyszerre megtörténhet, Szergejjel együtt ugyanis összesen kilenc herszonit tartanak fogva az orosz hatóságok, azt gyanítva, hogy az ukrán erőket segítették információval. A „herszoni kilencek” között ukrán állampolgárok is vannak, de Szergej helyzete bizonytalan. Ő ugyanis hiába kezdte el pár éve az állampolgársága véglegesítését, az adminisztráció útvesztői miatt ez a folyamat nem zárult le az orosz megszállás kezdetéig. Így az oroszok orosz állampolgárnak tekintik őt.
Ukrajnában van ugyan törvény, amely a fogságba kerültekről rendelkezik, eszerint azonban vagy állampolgárnak kell lenni, vagy olyan személynek, aki az ukrán hadsereg kötelékében harcolt, akár külföldiként. Szergej egyik csoportba sem tartozik, még akkor sem, ha esetleg ukrán hazafiként az ukrán erőket információval segítette az orosz megszállókkal szemben.
Gennagyij most már legalább beszkennelt leveleket kaphat a fiától a fogva tartás moszkvai helyéről. „Túl sokat nem írhat, de közölte, hogy fizikailag jól van, bár 25 kilót fogyott. Nem vesztette el a hitét, hogy kiszabadul az orosz fogságból” – mondta az apja, akinek az egyik szobája fala tele van az orosz hatóságoknak küldött levelekkel, valamint a kérvényekkel, amelyeket az ukrán szerveknek címzett.
„Most az ukrán állam felé kellene bizonyítani, hogy elrabolták, utána lehetne esély a cserére, az orosz bíróság esetleges ítélete után”
– reménykedett Gennagyij, aki a nyilvánossághoz fordulva próbál fián és „a herszoni kilenceken” segíteni, bár volt, aki szerint ettől az orosz állam csak még jobban megmakacsolja magát. Gennagyij szerint viszont annak, aki életfogytiglani büntetéssel néz szembe Oroszországban, amiért azt az országot védte, ahol született, és amelyet hazájának tekint, már nem lehet rosszabb a helyzete, így minden, amit tesz, csak a szabadulás esélyét erősíti.