„Láttuk, ahogy repült a rakéta... És most már nincsen gyerekem”

„Szofijka mindig nevetett, annyira szeretett táncolni, angolul énekelt, imádta a színpadot. Akkor is itt játszott, amikor a rakéta becsapódott” – Szofijka édesanyja a szatyrából elővesz egy fémrepeszt. Azt, amelyik szombaton megölte a hatéves kislányát, miután egy orosz rakéta csapódott a Csernyihiv főterén álló színházba.

Hosszú volt az utazás a tragédiáig

Szofija Holinszka a legfiatalabb áldozata a legkevesebb hét ember életét kioltó, 150 sérülttel járó támadásnak. Édesanyja most az épülettől bő száz méterre álló kis színpadon Szofija fényképét igazgatja, gyertyát gyújt, a virágok gyűlnek körülötte. Olga fásultan áll, valahonnan erőt merít, hogy beszéljen a tragédiáról.

Olga és a kislánya Kijevben laktak, épp vendégségbe jöttek a rokonokhoz az fővárostól 140 kilométerre, az orosz és a belarusz határ közelében fekvő városba. A pályaudvarról a főtérre sétáltak, ahol állt a kis színpad, várták a nagymamát. Más gyerekek is ugráltak ott, szombat délelőtt volt, sütött a nap, tele volt a tér, amely körül kávézók, boltok működnek.

„Láttuk, ahogy repült a rakéta... És most már nincsen gyerekem.”

A két másik gyerek valahogy időben hasra esett, Szofija állva maradt. A feléjük tartó repeszek egyike így találta el a szívét. „Nem volt itt se rendőr, se tűzoltó, senki.” Olga próbált segítséget kérni, végül a közelben járó autók egyikén vitték kórházba Szofiját. „Spriccelt ki a vére, mint valami kis szökőkút, dugó volt, kiabáltam, hogy emberek, engedjenek, de lassan haladtunk, Szofijka nem beszélt, sápadt volt és meleg, a kórházban már nem tudták megmenteni” – Olga összetörten fejezte be a mondatot, amikor egy arra járó asszony részvétet nyilvánítva megölelte.

Egy feleslegesnek mondott kiállítás

Két asszony lépett hozzá, inkább érdeklődve, mint részvéttel kérdezték, hogyan történt a tragédia, aztán azokat kezdték szidni, akik aznap drónokról szóló kiállítást szerveztek. Az Ukrajna ellen tavaly február 24-én inváziót indító oroszok ugyanis ezt a kiállítást használták fel a támadásra. Az orosz hírek szerint drónszakértők gyűltek össze a tanácskozásra, ahová önkéntesek drónokat hoztak, és ezt a találkozót egy fesztivál leple alatt akarták megtartani.

A kiállítás azonban nem volt titkos, a Facebookon is meg volt hirdetve, igaz, nem sokkal a rendezvény előtt. „Én is tudtam róla, bár nem tudom, kinek kell most drónokat nézegetni” – mondta a térre virágot hozó Natalija. Az eladónő több mint öt kilométerre volt a becsapódástól, az ereje mégis sokkolta. „Azt hittük, mellettünk csapódott be, csak a füstből jöttünk rá, hogy a központban történt” – a Natalija mellett álló barátnője közben azon hálálkodott, hogy a terve ellenére aznap reggel mégsem ment a színház közelében lévő templomba.

Az oroszok által tálalt hírek arra nem adnak magyarázatot, hogy egy ilyen titkos szakértői találkozót miért rendezne bárki egy orosz határ közelében lévő város központjában, bár az sem világos, valójában mi haszna egy ilyen kiállításnak akkor, amikor épp elég megfigyelő és támadó drón repked Ukrajna felett – és az utóbbi időben már Oroszország felett is.

Kétségtelen, hogy a Marija Berlinszka önkéntes által szervezett Victory Drones programsorozat részeként tartott kiállítás nem egészen volt nyílt. Előre regisztrált tagok értesülhettek róla a Facebookon, a helyszínt csak néhány órával korábban közölték velük. Berlinszka szerint a kiállítást felfüggesztették, amikor a légiriadó megindult, ekkor sokan kimentek az épületből. „Mindenki, aki az óvóhelyre ment, sértetlen maradt, én is odamentem alig egy perccel a becsapódás előtt” – írta Berlinszka, sokan viszont az utcára mentek.

Sértetlenül Oroszország tövében

Csernyihiv helyzete különleges a Vlagyimir Putyin orosz elnök által másfél éve indított háborúban. Az orosz erők nem foglalták el, de az első napokban körbezárták, a Gyeszna folyón átvezető hidat súlyosan megrongálták, így majdnem teljesen elvágták Ukrajna többi részétől. Április 3-án azonban – amikor az orosz erők Kijev környékét is elhagyták – Csernyihiv alól is elvonultak. Azóta egyetlen rakéta sem csapódott be a városba, bár Kijev felé rengeteg repült el felettük, így a légiriadó ebben a városban is megszokott.

A szombati becsapódás ezért is sokkolta a várost. Tény, hogy a nappali támadások kevéssé jellemzők, a városokat inkább éjszaka, hajnalban érik becsapódások, főleg a fronttól távolabbi részeken. Márpedig Csernyihiv a front forró pontjaitól csaknem ötszáz kilométerre van, annak ellenére is, hogy az orosz és belarusz államhatár alig egy órányira húzódik.

A jelek szerint az oroszok mindenképpen a kiállításon részt vevőket akarták elérni a támadással, amelynek olyan nagy ereje volt, hogy berobbantak a környező kávéházak, boltok ablakai. Szofiján kívül más is az utcán vesztette életét.

„Hogy miért nappal? Hogy minél több embert megöljenek, más célja ennek nincs. Oroszország egyszerűen terrorista”

– mondta a színház tövében egy lány, Vera, miután letette a virágját a kirakott plüssállatok közé. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is orosz terrortámadásnak nevezte a rakétacsapást, és azt ígérte, hogy katonáik választ fognak adni rá.

Vera jól ismeri a színházat, rendszeresen fellépett ott a zenekarral, ahol bandurán, a lant és a citera ötvözeteként leírható, 21 húros hangszeren játszik. A fiatal lány a háború elején még el tudott menekülni a városból, csak októberben tért vissza. A koncertezés mellett zeneiskolában tanít. Az utóbbi hónapokban nem rettegett a rutinszerűen felsivító légiriadótól. Most azonban változott a helyzet, a támadás után kézzelfoghatóbb benne a félelem. „Nyilván épp ez a céljuk az ilyen támadásoknak” – mondta.

Putyin rakétái öltek, de Szofija talán még élhetne

A tér másik oldaláig, jó százötven méterre is repeszek szálltak el, mély nyomokat hagyva a téglaburkolatban. A rakéta nemcsak az épületben, hanem az utcán is súlyos pusztítást végzett. „Szaladtak ide a sérültek, teljesen lesokkolt, ami történt” – mondta a repeszeket szerencsésen megúszó kávézó dolgozója. Kisebb törmelékek így is voltak, az asszony épp összesöpörte őket, miközben ő is épp azon bosszankodott, hogy a város közepén drónkiállítást szerveztek.

„Persze, nem kell rakétával lődözni, de hát próbálja ezt azoknak mondani” – mutatott Oroszország felé. „Háború van, tudjuk, hogy lőnek, akkor nincs itt az ideje ilyen kiállításoknak.”

A kislányát gyászoló Olgát a gyötrő, önmarcangoló bűntudat mellett, hogy miért épp ott várakoztak a kis színpadnál ahová a repeszek repültek, szintén foglalkoztatja a kiállítás kérdése. Ő nem tudott róla, de azt mondja, ha tudta volna, hogy egy ilyen kiállítás nyílik a színház- és koncertteremben, talán nem állt volna meg a téren. És akkor, Putyin gyilkos rakétái ide vagy oda, kislánya ma is élne.