Egyre több Moszkvát elérő dróncsapás jöhet, a déli frontra fókuszál az ukrán ellentámadás

A második világháború óta először érik légitámadások Moszkvát – ezúttal Ukrajna felől. A háború alatt előfordult korábbi esetek után július 30-án és augusztus 1-jén is drónok csapódtak ugyanabba a toronyházba az orosz fővárosban, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig a támadásokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy háború fokozatosan visszaterjed Oroszországba.

Közben egyre intenzívebb az ukránok ellentámadása is: legutóbb Bahmut környékén értek el kisebb sikereket, Rácz András szerint azonban a déli fronton, Zaporizzsja megyében a legnagyobb egy ukrán áttörés esélye. Az Oroszország-szakértő szerint Vlagyimir Putyin is érezheti, hogy az ukrán ellentámadás érdemi fenyegetést jelent – többek között ezért is dobhatta be a napokban a béketárgyalások kérdését is, noha csak információs trükként. Az orosz elnök azt mondta, hogy „nem utasítja el” a béketárgyalások ötletét, de utána az ukránokat vádolta az ellentámadásuk miatt.

„Egy erős, magában bízó, offenzívában lévő Oroszország nem tenne tárgyalási javaslatot, hanem menne tovább előre” – mondta a Telexnek Rácz. „Putyin felvetése a béketárgyalásokról, aminek a meghiúsulása miatt Ukrajnát hibáztatja, nekem egyfajta gyengeség beismerését jelenti.”

Valójában azonban ez a nemzetközi és az orosz közvéleménynek szól, és kompromisszumkeresés helyett további feszültségkeltés jellemzi Putyin politikáját a fekete-tengeri gabonamegállapodás felmondásával. Igaz, Rácz szerint elképzelhető megoldás az ügyben – erre utaló jel annak a török hajónak a sikere is, amely amerikai légi fedezettel, de sikerrel jutott be az ukrajnai Izmajil kikötőjébe. Erről az esetről is megkérdeztük a Budapesti Corvinus Egyetem oktatóját, ahogy arról is, mire lehet számítani az augusztus eleji amerikai–ukrán találkozón, a hétvégi szaúd-arábiai (az oroszok nélkül rendezett) békecsúcs keretében, és miért látogathatott az orosz védelmi miniszter Észak-Koreába.

Az aktuális frontvonalakat itt nézhetik meg az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:

A jövőben egyre több Moszkvát elérő dróntámadás lehet

Július 30-án három ukrán drónt hatástalanítottak Moszkva felett: az egyik drónt a város külterületén lőtték le, míg a másik kettőt elektronikusan tették hatástalanná – ezek viszont becsapódtak egy irodaépületbe. Két nappal később, augusztus 1-jén újabb három ukrán drón érkezett az orosz fővárosba, ezekből kettőt Moszkva külvárosában hatástalanítottak, egy harmadik viszont becsapódott ugyanabba az épületbe, mint a napokkal korábban érkező két drón.

Bár a két dróntámadást Ukrajna nem vállalta magára, Volodimir Zelenszkij az első eset után azt mondta: „A háború fokozatosan visszaterjed Oroszországba, annak szimbolikus központjaiba és katonai bázisaira, ez egy elkerülhetetlen, természetes folyamat.”

Rácz András szerint az esetek azt mutatják, hogy Ukrajnának sikerült kifejleszteni egy nagy hatótávolságú, Moszkvát is elérni képes dróntípust. „A pontos paramétereket nem ismerjük, de a támadásokból az látszik, hogy körülbelül 1000 kilométeres hatótávolsága lehet, és alacsony érzékelhetőségű. Viszonylag kis méretű eszközről lehet szó, kicsi radarképpel – és az, hogy el tud repülni Moszkváig, azt mutatja, hogy képes kijátszani az orosz légvédelmet” – mondja a szakértő. Egyedül az orosz főváros védelmére rendelt, nagyon jól felszerelt elit légvédelmi egységek tudták érzékelni és semlegesíteni az eszközöket. A hat drónból viszont három betalált, ráadásul a két támadásból két alkalommal tudták eltalálni ugyanazt a felhőkarcoló-komplexumot, ami több állami minisztériumnak is otthont ad.

Azt nem tudni, hány ilyen drónnal rendelkezhet most Ukrajna – a jövőbeni dróntámadások nagyságrendje és gyakorisága pedig attól függ, hány ilyen eszközt tud legyártani az ukrán fél. Rácz mindenesetre arra számít, hogy a jövőben nőhet az ehhez hasonló támadások száma Oroszországon belül, ez pedig tematizálhatja a közbeszédet is.

„Nehéz lemérni a támadások pontos hatását, de az látszik, hogy központi médiairányítás ide, cenzúra oda, ez azért bejut az orosz közbeszédbe. Nem tudják eltagadni, nem tudják elrejteni, hanem inkább csökkenteni próbálják a jelentőségét. Pedig az orosz fővárost légitámadás nagyon régen érte utoljára, az ukrajnai háború előtt legutóbb a második világháborúban”

– mondja Rácz. „Ehhez képest itt, az ukrajnai háborúban azt látjuk, hogy immár rendszeressé váltak a nagyon csekély kárt okozó, de mégis megtörténő légitámadások Moszkva ellen – és az orosz légvédelem ezeket nem képes elhárítani.”

Rácz hozzátette, hogy pánikszerű reakciókat a moszkvai lakosság részéről sem lehet látni – ellentétben például azzal, ahogyan a Krím félszigetről menekültek turisták egy-egy támadás esetén. Ebben szerepet játszhat a szakértő szerint az, hogy a 2000-es években több súlyos terrortámadás is történt az orosz fővárosban, a mostani dróntámadások pedig eddig nagyon kevés kárt okoztak.

Ez nem békejavaslat, ez információs trükk

A háború fő terepe pedig továbbra is Ukrajna: az ellentámadás egyelőre kevés területi változást hozott, Rácz szerint azért, mert az ukránok láthatóan lassan, de szisztematikusan haladnak előre. „Törekednek a saját erőik megóvására, miközben próbálják rombolni, pusztítani az orosz logisztikát, az orosz vezetési pontokat, és kiemelten az orosz tüzérséget és az elektronikai hadviselési eszközöket.”

Rácz nem számít olyan nagy áttörésre, mint ami történt például tavaly Harkivnál. Ugyan a kelet-ukrajnai Bahmut környékén is intenzíven harcolnak az ukrán erők, a szakértő szerint Zaporizzsja megyében, a déli fronton lehet a legnagyobb az esélye egy ukrán áttörésnek. „Egyértelműen Zaporizzsja megyére fókuszálnak az ukrán erők – és ezt onnan is tudjuk, hogy ezen a frontszakaszon vetik be legnagyobb számban a nyugati fegyverekkel felszerelt dandárokat és zászlóaljakat.

Persze ha beindulnak a dinamikusabb műveletek, akkor nem biztos, hogy ezek mind Zaporizzsjában fognak először megkezdődni – de a fókusz egyértelműen a déli fronton van.”

Eközben az oroszok is támadó műveleteket próbáltak végrehajtani az elmúlt hetekben, elsősorban a kelet-ukrajnai Luhanszk megyében. Bár a megye 90 százaléka orosz kézen van, az ukrán hadsereg még ellenőriz néhány települést a határában. Rácz szerint politikailag jól eladható lenne Putyinnak, ha teljes mértékben átvennék az oroszok az ellenőrzést Luhanszk megye felett, azonban a terep nehéz, és az ukrán erők is jól védekeznek.

Az ukrajnai front többi szakaszán Oroszország csak védekezik a kiépített erővonalaira támaszkodva. „A bahmuti körzetben kicsit dinamikusabb az orosz védelem, de ott sem látunk nagy páncélos vagy gépesített alakulatokat mozogni orosz oldalon. A legvalószínűbb az, hogy ezek egyszerűen már elfogytak, vagy nincsenek olyan állapotban, hogy itt érdemi manőverező védelmet tudjon Oroszország végrehajtani.”

Azonban ahogy azt Rácz is kiemelte, hogy az ukrán ellentámadásban (amelynek a lassú haladásáról itt írtunk korábban) valószínűleg még váratnak magukra a dinamikusabb műveletek – ezzel pedig valószínűleg Oroszország is tisztában van. A szakértő legalábbis így értelmezi azt, hogy a napokban Putyin arról beszélt, „nem utasítja el” az ukrajnai konfliktus tárgyalásos rendezését, azonban ennek az ukrán ellentámadás miatt nincs realitása. Rácz szerint Putyinnak nincs is valódi szándéka a diplomáciai rendezésre.

„Ez egy információs trükk. Nincs valódi tárgyalási javaslat, nincs egy tervezet az asztalon, itt igazából csak egy elnöki nyilatkozat van. Ez az elnöki nyilatkozat pedig a megszállt ukrán megyék kérdésében eleve onnan indítana, hogy ez az »új területi realitás«, amit Ukrajnának el kell fogadnia.

Ez azt jelenti, hogy a Putyin által javasolt »béketárgyalás« gyakorlatilag kőbe vésné az Oroszország által Ukrajnától elszakított területek új státuszát. Ez nem valódi béketárgyalási ajánlat, ez az orosz és a nemzetközi közvéleménynek szól, miszerint »mi annyira szeretnénk megegyezni, de az ukránok miatt ez nem lehetséges«” – mondja Rácz.

Az „új területi realitás” elfogadtatásával viszont Putyin tulajdonképpen elismerte, hogy a most megszállt területek jelentik azt a maximumot, amit Oroszország el tudott érni a csatatéren. „Egy erős, magában bízó, offenzívában lévő Oroszország nem tenne ilyen javaslatot, hanem menne tovább előre. Ez a putyini javaslat viszont azt mutatja, hogy hozzá is kezd eljutni annak a híre, hogy az ukrán ellentámadás érdemi fenyegetést jelent” – mondta Rácz. Szerinte ha Oroszország érdemben arra törekedne, hogy véget vessen ennek a háborúnak, akkor kompromisszumot keresne Ukrajnával a megszállt területek státuszával kapcsolatban – erre utaló jelet viszont nem látni orosz részről.

Szaúdi csúcstalálkozón egyeztetnek Ukrajna biztonságáról

A másik oldalról is kérdés, hogy milyen eredménye lesz a hétvégén Szaúd-Arábiában tartott, ukrán szervezésű úgynevezett békecsúcsnak, amelyen részt vesz többek között az Egyesült Államok, Brazília, India és Dél-Afrika is. Kijev korábban már ismertette a tíz pontból álló béketervét, eszerint helyre kell állítani Ukrajna teljes területi integritását, ki kell vonni az orosz csapatokat, szabadon kell bocsátani az összes hadifoglyot, bíróság elé kell állítani az agresszióért felelős személyeket, és biztonsági garanciákat kellene biztosítani Ukrajna felé.

A hétvégi találkozón több forrás szerint is szóba kerülhetnek ezek a biztonsági garanciák, amiről az Egyesült Államok és a G7-országok már a vilniusi NATO-csúcson általánosságban kommunikáltak. Rácz András szerint nyilvános forrásokból még most sem lehet tudni, mit tartalmazhatnak ezek a biztonsági garanciák. Szerinte nagyon sokféle találgatás látott napvilágot már a vilniusi NATO-csúcs előtt is. „Az, hogy Ukrajna védelmi garanciát kapna, tehát hogy az Egyesült Államok kész lenne háborúba menni Ukrajnáért, ez teljesen kizárt – addig biztosan, ameddig zajlik a mostani háború. Az is kizárt, hogy amerikai csapatok, harcoló erők kerüljenek Ukrajna területére, mert az azt jelentené, hogy jelentősen megnő egy USA–Oroszország-háború kockázata” – mondta Rácz.

A szakértő arra számít, hogy a katonai támogatás fenntartására vonatkozó döntések születhetnek majd a csúcson. „De az, hogy Ukrajna olyan garanciát kapjon, ami katonai értelemben megvédi a most zajló orosz agressziótól, ilyen egészen biztosan nem lesz.”

Megoldás jöhet a fekete-tengeri gabonaszállításokra

Lehetnek fejlemények viszont hamarosan a gabonamegállapodás ügyében. A Kreml az elmúlt hetekben nem hosszabbította meg azt az orosz–török–ENSZ-megállapodást sem, amely az elmúlt hónapokban biztosította az ukrán gabona kiáramlását a Fekete-tengerről. Ez valójában egy ikermegállapodás volt, mivel Ukrajna egy másik, ukrán–török–ENSZ-szerződést írt alá, ami viszont továbbra is érvényben van. Mind a két megállapodás a tengeri kikötők használatára vonatkozott, Oroszország a szerződés felmondása után viszont azt jelentette be, hogy minden Ukrajnába tartó hajót „potenciális fegyverszállítónak” tekint, és ennek megfelelően átvizsgálhatja, megállíthatja, adott esetben el is kobozhatja őket. Erre válaszul az ukránok is hasonló nyilatkozatot tettek.

Az oroszokkal kötött megállapodás felmondása után már nem is mentek ukrán tengeri kikötőkbe teherhajók, egyelőre csak a folyami kikötőket használják, például a Duna-deltánál fekvő Izmajilnál. A Duna Ukrajna és Románia között egy hosszú szakaszon határfolyó is, így jellemzően úgy használták ezeket a folyami kikötőket, hogy a hajók a román oldalon haladtak végig, és a legvégén hajóztak csak be ukrán vizekre Izmajilnál.

Hétfőn viszont egy török teherhajó, az AMS-1 bejelentette, hogy a bizonytalan helyzet ellenére ők ukrán vizeken keresztül fognak behajózni Izmajilba.

„Gyakorlatilag letesztelték azt, hogy az orosz flotta kész-e, hajlandó-e megállítani őket. Nagyon izgalmas volt, mert itt az AMS-1 és két másik hajó útját is biztosította a levegőből egy amerikai P–8 Poseidon felderítő repülőgép, és volt egy amerikai felderítő drón is.

Tulajdonképpen egy NATO-országban bejegyzett cég tulajdonában álló hajó, az AMS-1 amerikai légi fedezet mellett behajózott ukrán felségvizekre, és elhajózott Izmajilig – és Oroszország nem csinált semmit” – emelte ki Rácz András.

Szerinte ez azért jelentős esemény, mert ha az AMS-1 kijut épségben, és mások is követik a példájukat, akkor ezzel modellt adhatnak arra, hogyan lehet nagyobb hajókkal is tengeri gabonaszállítást folytatni az orosz fél kiesése ellenére. „Az egy következő lépés, hogy az ukrán tengeri kikötőkbe, azaz Odesszába vagy akár Mikolajivba is be lehessen jutni. De ezzel együtt az, hogy hétfőn ez a három hajó átjutott, ez első lépésnek jó.” Moszkva hivatalosan nem kommentálta a török hajó ügyét, és Rácz szerint valószínűtlen, hogy a visszaútján konfrontálódnának velük az orosz hatóságok.

A gabonamegállapodást egyébként Oroszország néhány nappal a szentpétervári Afrika-csúcs előtt mondta fel – Rácz szerint így az afrikai vezetők is azt érezhették a csúcson, hogy az oroszok aktívan tettek azért, hogy a kontinens államai kevesebb gabonához jussanak, hiszen ezzel a lépéssel megnehezítették az ukrán gabona kiszállítását. „Nagy áttörés a csúcstalálkozón nem történt, és bár arra számítok, hogy a közeljövőben jöhetnek újabb fegyverszállítási szerződések Oroszország és egyes afrikai országok között, de erről még egy picit korai találgatni. Lehetett sejteni előre, hogy Oroszország sem számít nagy eredményekre” – mondta Rácz.

Észak-Koreánál kopogtatnak fegyverért Putyinék

Fegyverkereskedelmi kérdések kerülhettek szóba Szergej Sojgu orosz hadügyminiszter észak-koreai látogatásán. Rácz szerint az oroszok azért vásárolnak a távol-keleti diktatúrából fegyvereket, mert egyre komolyabb eszköz- és lőszerhiánnyal küzdenek az ukrán fronton. „A zaporizzsjai frontról már orosz forrásokból halljuk, hogy az orosz hadsereg tüzérsége alulmarad az ukrán tüzérséggel szemben. Észak-Korea pedig ezres nagyságrendben használ olyan tüzérségi eszközöket, amelyeket az egykori Szovjetuniótól kaptak – vagy onnan másolták őket. Nagy számban vannak 152-es, 122-es tarackágyúik, 120 milliméteres aknavetőik, és ezekhez felmérhetetlen mennyiségű lőszerük.

Ha Észak-Korea akár fegyvereket még nem is, de ha csak lőszert tud szállítani Oroszországnak, az is már enyhíteni tudja az orosz hadsereg egyre érzékelhetőbb lőszerhiányát” – mondta Rácz.

Az ázsiai diktatúra egyébként már a háború kezdete óta segít Oroszországnak katonai felszerelések gyártásában, sok orosz alakulat harcolt például Észak-Koreában gyártott téli ruházatban. Sojgu mostani látogatásával Moszkva azt szeretné elérni Rácz szerint, hogy a felszerelések mellett fegyvert és lőszert is kaphassanak az országból. „Kínától is nagyon régóta szeretne Oroszország fegyvert és lőszert szerezni, de Kínának van kockáztatnivalója, Észak-Koreának viszont nincs. Észak-Korea elszigeteltebb, vagy még jobban pária állam már nem lehet. Itt az a kérdés, hogy Moszkva mit ad majd Kim Dzsongunnak ezért cserébe.”

Rácz szerint elképzelhető, hogy az oroszoknak szánt fegyvereket Kína pótolja ki Észak-Korea felé – hiszen ezzel Peking már nem kockáztatna semmit. Igaz, a kínai és az észak-koreai rendszer annyira zárt, hogyha ez meg is történne, akkor sem tudna meg erről semmit a nyugati nyilvánosság.

Sojgu helyzete egyébként különösen érdekes a június 23-24-i Wagner-lázadás óta. „Egy demokratikusabb rendszerben minden bizonnyal meggyengült volna a helyzete. Az orosz rendszer viszont mostanra már nagyon messze került bármiféle demokráciától – szerintem már nem is autoriter, hanem valódi diktatúra, ami abszolút lojalitásalapon működik. Sojgu pedig megkérdőjelezhetetlenül lojális Putyinhoz, és lehetséges, hogy ez a lojalitás többet ér, mint a Wagner-lázadással elszenvedett fiaskó” – mondja Rácz, aki szerint a védelmi miniszter pozíciója a jövő évi elnökválasztásig valószínűleg be van biztosítva.

Kellemetlen, de nem fenyegető a lengyeleknek a Wagner közeledése

A Wagner-csoport jövője már közel sem ennyire biztos: a zsoldossereg Belaruszba költözése folyamatban van, sőt, egyes wagneresek már a belarusz fegyveres erők kiképzésében is részt vesznek. „Ennek belarusz szempontból abszolút van értelme, mert a belarusz hadseregnek semmiféle harci tapasztalata nincs. Soha nem vett részt harci műveletben külföldön, még ENSZ-missziókba is csak egy törzstisztet vagy egészen minimális létszámokat küldtek – semmiféle tapasztalatuk nincs abban, hogy a valódi háború milyen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a belarusz hadsereg Európa legtapasztalatlanabb hadereje” – mondja Rácz.

Ehhez képest a wagnereseknek tízévnyi, vagy adott esetben akár ennél is hosszabb harci tapasztalatuk van számos frontról és számos hadszíntérről is. „Ez Belarusz számára óriási kincs, ebből a hadseregük és a belügyi erők nagyon sokat tudnak profitálni.”

A Wagner új állomáshelye viszont igen közel fekszik a szomszédos Lengyelországhoz, ahol nemzetbiztonsági kockázatként értékelik a zsoldossereg megjelenését. Igaz, Rácz szerint ugyan előfordulhat üzengetés, tesztelgetés az oroszok oldaláról – azt viszont nagyon valószínűtlennek tartja, hogy felvállaljanak egy valódi fegyveres konfliktust egy NATO-tagországgal.

„Lengyelországban ősszel parlamenti választás lesz, ilyenkor mindig kiéleződnek a belpolitikai viták, ahogyan az ország keleti szomszédságával, a Belarusszal kapcsolatos viták is.

A belarusz vezetés, a Wagner-csoport és az oroszok is láthatóan úgy tekintik, hogy a Wagner alkalmas arra, hogy feszültséget szítson Lengyelországban. Valós katonai fenyegetést azonban a Wagner-csoport sem Lengyelországra, sem Litvániára, sem Lettországra nem jelent” – emelte ki Rácz.

„Egyrészt ezek NATO-országok, tehát ha bármiféle konfrontáció történne, az azt jelentené, hogy mivel ez Belarusz területéről indulna, ezért Belarusz kerülne konfliktusba a NATO-val. Ezt Alekszandr Lukasenko nehezen kockáztatná meg. Másrészt a 2021-es migrációs válság után mind a lengyel, mind a litván, és részben a lett vezetés is megerősítette a belarusz határt: ez soha nem volt egy átjárható zöld határ, de most fizikai határvédelem épült ki kerítéssel, érzékelő rendszerekkel, jelentős csapaterővel is. Harmadrészt a Wagner a júniusi lázadás után a teljes nehézfegyverzetét át kellett, hogy adja az orosz védelmi minisztériumnak. Azoknak a Wagner-erőknek, akik Belaruszba mennek, nincsenek sem harci járműveik – egy-egy sufnituninggal páncélozott Uralt nem számítva –, sem nehézfegyverzetük. A gyalogsági fegyver a maximum, ami náluk maradt, ezzel pedig nehezen jelenthetnek érdemi fenyegetést” – mondta a szakértő.

Rácz szerint ugyan szabotázsakciókat elvben végrehajthatnak, okozhatnak kellemetlenségeket a wagneresek, és csinálhatnak provokációkat is, de nem lát jelentős katonai fenyegetést a zsoldosseregben. Hozzátette, lengyel oldalról is érzékelhető, hogy próbálják a feszültségeket mederben tartani. Erre példaként hozta fel azt, amikor nemrég egy hadgyakorlat során két belarusz helikopter megsértette a lengyel légteret: Varsóból éles diplomáciai válasz érkezett, a gépeket viszont nem lőtték le, holott a képességük meglett volna rá.