Távolról is aknákkal szórják az ukránokat, de még rejtve van nyolc dandárjuk

Az ukrán ellentámadás lassan halad – ezt nemcsak katonai elemzők állítják, hanem az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij is elismerte, nehezen jutnak előre a csapataik. „Néhányan azt hiszik, ez egy hollywoodi film, és most eredményeket várnak. Ez nem így van, itt emberek élete a tét” – mondta. Később arra hivatkozott: Ukrajna nyugati partnerországai túl lassan szállítják a fegyvereket, ezért csúszott az ellenoffenzíva indulása, és ez idő alatt az oroszoknak több lehetőségük volt megerősíteni a védelmüket.

Valerij Zaluzsnij ukrán vezérkari főnök is azt mondta, több nyugati fegyverre, köztük vadászgépekre lenne szükségük ahhoz, hogy az ellentámadás gyorsabban haladhasson. Mark Milley amerikai vezérkari főnök viszont arról beszélt, hogy az offenzíva lassabban megy, mint sokan jósolták, de őt ez nem lepte meg, és az ukránok stabilan haladnak.

Resperger István ezredest, egyetemi tanárt kérdeztük arról, katonai szempontból milyen okai vannak az ellentámadás mostani ütemének. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Biztonságkutató Központjának igazgatója szerint főként az oroszok brutális mennyiségű aknája és az ukrán légierő hiányosságai miatt nem haladnak gyorsan az ukrán erők, de több tízezer katonájuk, nyolc, modern nyugati eszközökkel felszerelt dandárjuk még mélységben rejtve van. Tehát nem vetették még be egyszerre az ellentámadásra kiképzett összes katonájukat.

Megkérdeztük az ezredest arról is, miből fogjuk tudni, ha esetleg valamelyik fél áttörést ér el a fronton, katonai szempontból hogy nézhet majd ez ki a gyakorlatban. És kitértünk arra is, hova kerülhetnek a Wagner-magánhadsereg fegyverei Jevgenyij Prigozsin puccskísérlete után.

Az aknák és a megfelelő légi támogatás hiánya akadályozza leginkább az ukránokat

Több mint ezer kilométer hosszúságú arcvonalon próbálnak sikert felmutatni az ukránok – mondta Resperger. 11 rohamdandárral igyekeznek megvalósítani a terveiket, ezek egyenként 3-4 ezer katonából állnak, tehát összesen közel 40-50 ezer katonájukat jelölték ki az ellenoffenzívára. 240 harckocsival támadnak, ebből körülbelül 80-90 modern nyugati eszköz. Az ellentámadás mostani szakaszát az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein lehet látni:

Az ezredes szerint három jelentősebb irányban próbálkoznak az ukránok.

• Az egyik támadás Zaporizzsja megye déli része felé, Tokmac-Melitopol irányában bontakozott ki. „Azon a környéken azonban a terepviszonyok nem kedveznek az ukránoknak, hiszen többnyire sík a terep, ami azzal jár, hogy az oroszok nagy távolságból látják, hamar észlelik az ukrán támadások jeleit. Ezekre tüzérségi tűzzel, távaknásító rendszerekkel és harci helikopterekkel válaszolnak az orosz erők.”
• Az ukrán offenzíva másik iránya a Donyec megyei Velika Novoszilka felé indult, ott Mariupol felé szeretnének továbbmenni az ukránok.
• Illetve Bahmutnál van némi pozíciószerzése az ukrán hadseregnek.

Az ezredes úgy véli, eddig az ukránok nem vonultattak fel olyan nagy erőket, amivel jelentős támadást lehetne indítani. A kiépített orosz védelem ellen pedig nagyon lassan tudnak csak haladni.

„A katonai szakértők az ukránok hiányosságaként, hibaként szoktak hivatkozni arra, hogy nem készültek fel eléggé arra, hogy az oroszok rendkívüli mértékben elaknásítottak mindent. Sokkal több aknát raktak le, mint amennyit a történelmi tapasztalatok alapján a hadműveleti terület megkíván. Azonban kevés aknaszedő- és mentesítő járműve van az ukránoknak, és amik voltak, azok közül is jó párat kilőttek az oroszok” – mondta Resperger.

Az ezredes szerint egy másik kulcsfontosságú probléma az ukránok szempontjából, hogy nincs elegendő repülőgépük a megfelelő légi támogatáshoz, és a légvédelmi képességeik sem kielégítőek. „A légi támogatás tekintetében azt látni, hogy mintegy 50 harcászati repülőgépe még mindig van az ukránoknak, de ez egy több mint ezer kilométeres frontvonalon nem sok, és az orosz légvédelem az ukránok egyik fő támadási irányában, a déli frontszakaszon is erős.”

Zelenszkij csütörtökön ismét azt hangsúlyozta: gyorsabban haladna az ellentámadás, ha Ukrajna F-16-os vadászgépeket kapna Nyugatról, így a háború gyorsabb lezárásával életeket menthetnének meg. Resperger szerint azonban kétséges, hogy az F-16-os projekt meg tud-e valósulni. A nyári ukrán ellenoffenzíva alatt szinte biztosan nem érkeznek ilyen modern amerikai repülőgépek, hiszen legalább fél évre van szükség a pilóták kiképzéséhez.

De még a későbbi érkezésük is kérdéses. Több ország is jelezte, hogy kiképeznék a vadászgép használatára az ukrán pilótákat, de ehhez hatékonyabban kellene összefogniuk az érintett államoknak, mert például nincs mindenhol megfelelő szimulációs rendszer. Az ukránok ezért másféle repülőgépek beszerzését is mérlegelik. „A megfelelő légvédelem is nagyon hiányzik, hiszen ha egy területen egy haderő támadni akar, akkor legalább a csapatok légvédelmét biztosítani kell a hatékony offenzívához.”

Resperger kitért arra is, hogy az oroszok elektronikus hadviselési képessége is javult az elmúlt időszakban. Erről az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov is beszélt a Financial Timesnak adott interjújában. Reznyikov azt mondta, az orosz elektronikus harcászati rendszerek hatékonyan zavarják Ukrajnában az amerikai HIMARS-rakétarendszereket, illetve Kijev drónflottáját, a nyugati országok azonban folyamatosan fejlesztik az ellenintézkedéseket. A miniszter szerint a technológiai verseny ingaként leng hol az egyik, hol a másik oldalra.

Egyszerre az összes rohamdandárt még nem vetették be az ukránok

Eddig összesen 80-85 darab Leopard 2-est kapott Ukrajna, ebből bizonyíthatóan eddig csak néhányat veszítettek el. „A többi valószínűleg még a mélységben lévő dandárjaiknál van. Az elmúlt hetekben ugyanis 2-3 dandárral próbálták megtalálni, felderíteni az orosz védővonalakban a gyenge pontokat.

Szondázni próbálják az orosz szárazföldi csapatok, légvédelem és repülő csapatok együttműködését, sebezhetőségét. Még 8-10 ukrán dandárban jelentős, be nem vetett hadi eszköz van.”

Az ezredes úgy véli, az ukránok módszereiben is lehetnek problémák, hiszen például az Egyesült Államoktól kapott Bradley gyalogsági harcjárművek nem az orosz harckocsikkal és gyalogsági járművekkel küzdenek, hanem például a Kamov-52 harci helikopterekkel és páncéltörő rakétákkal, amiket néhány kilométeres távolságból lőnek ki rájuk. „Tehát az ukránok még nem jutottak el az orosz védrendszer azon pontjaira, ahol harckocsikkal és más páncélozott járművekkel vehetnék fel a harcot.”

Az ukránok próbálják meglepni az oroszokat, de azok gyorsan tudnak távolról is aknákat telepíteni

A Telex is írt már korábban arról a Zemlegyelije nevű, orosz távolsági aknatelepítő rendszerről, ami szintén komoly gondokat okoz az ukránoknak. Ez az eszköz akkor játszik nagy szerepet, amikor az ukránok valamilyen váratlan irányból szeretnének ellentámadást indítani.

„Az orosz drónok sok esetben 15-20 kilométerre is belátnak az ukrán ellenőrzés alatt álló területekre, és amikor azt látják, hogy egy nagyobb ukrán harckocsi- vagy gyalogsági harcjármű oszlop elindul az orosz vonalak felé, akkor ezzel a valójában sorozatvetőként funkcionáló távaknásító rendszerrel több kilométer mélységből tudnak szórt aknamezőt telepíteni” – vezette le Resperger.

Ezekre az útvonalakra az oroszok előzetesen nem telepítettek aknákat, de amikor látják az érkező ukránokat, megszórják az érintett területeket. Ezek akadályozhatják, lassíthatják az ukránokat, de nem tartóztatják fel őket teljesen. „Pár harcjármű ráfuthat ezekre az aknákra, de ezek a robbanóeszközök a felszínen vannak, el lehet őket takarítani tolólappal vagy műszaki járművekkel.”

Az ukránok főként nyugati eredetű precíziós tüzérséggel (Panzerhaubitze 2000,
Krab, Caesar, M-109) próbálhatják kiiktatni ezeket az aknatelepítő gépeket, esetleg légi eszközökkel, vagy a britektől kapott, 250 km-es távolságig pontos csapásra képes Storm Shadow rakétákkal.

Hogy nézne ki a harctéren egy áttörés?

Resperger István úgy fogalmazott, egy frontvonal áttöréséhez nagyon nagy erőre, tüzérségi támogatásra, tömeges mélységi dróncsapásokra lenne szükség. Fontos előfeltétel, hogy össze kell vonni nagyobb erőket, ezekkel az ellenség peremvonaláig kell jutni, ahol meg kell indítani egy támadást.

„És legalább 40 km mélységig be kell jutni, akkor mondható az, hogy nemcsak betörtek az ellenség védelmébe, hanem áttörték a harcászati mélységét.”

Ehhez a különböző fegyvernemek nagyon hatékony összehangolására van szükség. „Szinkronizálni kell a lövészeket, a harckocsizókat, a tüzérséget, a légi erőt, a precíziós rakétacsapásokat, hogy hullámszerűen lehessen előrehaladni. Ennyire kiépített védrendszereknél a hadműveleti tisztek felezik a távolságokat, tehát nem 40 km, hanem nagyjából 20 km-es mélységig kell bejutni 4-8 nap alatt. Akkor beszélhetünk katonai értelemben igazi áttörésről, ha legalább két helyen törtek be az ellenség védelmébe. Ezekről a pontokról koncentrikus, befelé ható csapásokat kell mérni, majd onnan két irányba kifelé excentrikus csapásokat.” Ilyenkor akár különleges erőket, vagy kisebb légideszant alakulatokat is bevethetnek majd.

Stratégiailag az ukránoknak az lenne a legelőnyösebb, ha egy áttöréssel el tudnának jutni az Azovi-tengerig, mert akkor ketté tudnák szakítani az orosz ellenőrzés alatt álló területeket, elvágva a Herszonban tartózkodó ellenséges erőket a Donyeck megyében lévőktől. Viszont ha ez sikerülni az ukránoknak, akkor megnő a kockázata annak, hogy két tűz közé kerülnek. Resperger szerint elképzelhető, hogy nem Tokmak és Melitopol irányába próbálkoznak majd a főerőkkel, hanem inkább attól az iránytól kissé keletebbre, Mariupol felé. Arra is van kiépített orosz védőrendszer, de nem olyan mély, nem olyan tagolt, mint Tokmak térségében.

Egyelőre azonban nagyobb áttörési kísérletről nem tudunk ukrán részről. „A rejtve lévő 8 ukrán dandár várja, hogy az elöl lévő 2-3 dandár megtaláljon egy gyengébb pontot, vagy egy elterelő támadással elvonjon orosz erőket, hogy utat nyisson a nagyobb, súlyponti offenzívának.”

Az oroszok a frontvonal északi részén vontak össze jelentősebb erőket, ott készülnek kisebb saját offenzívára, aminek vélhetően az lehet majd a célja, hogy elterelje az ukránok erejét és figyelmét, azaz tehermentesítse a déli orosz erőket.

Nem lenne csodafegyver az ATACMS-rakéta sem

A Wall Street Journal arról írt a napokban, hogy az Egyesült Államok komolyan mérlegeli, hogy átadjon Ukrajnának ATACMS-rakétákat, amiket azok a HIMARS-rendszerek tudnak kilőni, amik a tavaly nyári nagy orosz tüzérségi előrenyomulás szétzilálásában kulcsszerepet játszottak. A HIMARS-ok jelenlegi felszereltségükkel 70-80 km-ig tudnak precíziós csapásokat mérni, míg az ATACMS-szel 300 km-re nőne a lőtávolság. Az Egyesült Államok egyelőre tagadta, hogy döntés született volna az ügyben.

Bár az ATACMS-rakéták esetében időnként nagy várakozásokról lehet olvasni a sajtóban, Resperger szerint a rakéta jelentősen nem változtatná meg az erőviszonyokat, nem csodafegyver. Az ukránok már a 250 km hatótávolságú Strom Shadow rakétákkal is be tudják lőni a Krím 80 százalékát, ehhez képest az ATACMS 300 km-es hatótávja nem óriási előrelépés az ukránok szempontjából. Persze mélységben lévő orosz logisztikai és vezetési pontokat felszámolhatnak vele.

Megerősíthetik az orosz nemzeti gárdát a Wagner puccskísérlete után

Egyelőre semmi biztosat nem lehet tudni arról, mi lesz a sorsa Jevgenyij Prigozsin magánhadseregének, többféle információ kering arról, hogy a tiszavirág életű puccskísérlet után mi lesz a Wagnerrel. Egy részük Belaruszban táborozhat le, legalábbis ott egy közel nyolcezer férőhelyes létesítményt alakítanak ki nekik, a helyiek féltik is a gyerekeiket az erőszaktevőktől.

Az orosz törvényhozás védelmi bizottságának vezetője arról beszélt június végén, hogy a Wagner nem vesz részt a jövőben az ukrajnai harcokban, és állami forrást sem kap. Ugyanakkor Prigozsin hétfőn arra tett utalást, hogy nincs kizárva az sem, hogy visszatérnek a harcmezőre. „Biztos vagyok benne, hogy a következő győzelmeinket a fronton láthatjátok majd” – üzente egy hét csend után.

Resperger szerint a Wagner közel 50 ezer főt vetett be Ukrajnában, és egyebek mellett sorozatvetőkkel, légvédelmi eszközökkel és harckocsikkal is rendelkeztek. 20 ezer harcosuk válhatott harcképtelenné a Bahmut körüli harcokban. Ezen felül 10-15 ezer embernek lejárt a szerződése a Wagnerrel, ők visszatérhettek Oroszországba. Jelenleg 15-20 ezer embere lehet Prigozsinnak összesen.

Az orosz védelmi minisztérium korábban bejelentette, hogy a Wagner-csoport katonai felszerelést ad át az orosz hadseregnek, bár azt nem közölték, a zsoldosok fegyvereinek mekkora része kerül a reguláris orosz haderő kezébe. Resperger szerint Moszkva az orosz nemzeti gárdát (Roszgvargyija) erősítheti meg a puccskísérlet miatt.

„A Wagner-felkelés után valószínűleg erőre fog kapni az orosz nemzeti gárda, ennek állományában több mint 300 ezer fő van, nekik már a wagneresek átadtak nehézfegyvereket, harckocsikat és más páncélozott járműveket.” Moszkva a nemzeti gárda megerősítésével csökkenteni akarhatja annak kockázatát, hogy valaki megint megpróbálkozzon egy olyan, Oroszországon belüli akcióval, mint amilyen Prigozsinéké is volt – tette hozzá.