Így próbálhat majd meg tankcsapdákon és sárkányfogakon áttörni az ukrán ellentámadás

Napokon, heteken belül elindulhat az ukránok hónapok óta tervezett ellentámadása, amelyben korszerű, az oroszokénál jóval modernebb nyugati fegyvereket is bevetve próbálnak majd újabb területeket visszaszerezni a hazájukra támadó agresszortól.

Az oroszok persze számítanak erre, és mivel a tavaly őszi nagy harkivi ukrán ellenoffenzíva során csúnyán megégették magukat, most jóval felkészültebben várják a támadást. Lövészárokrendszereket ástak, tankcsapdákat telepítettek, bunkereket építettek, és sárkányfogaknak nevezett betongúlákat szállítottak azokra a területekre, ahol a legesélyesebbnek gondolják az ukránok megindulását. A támadókra pedig vélhetően ágyútüzet és rakétazáport is zúdítanak majd.

Rácz András Oroszország-szakértő néhány nappal ezelőtt a Telexnek arról beszélt, az orosz hadsereg a bahmuti ostrom után jelen állapotában támadásra kevésbé, inkább védelemre alkalmas, ezért szükséges nekik igazán nagy erődvonalakat kiépíteniük a megszállt ukrán területeken.

Több műholdas felvétel is készült már a sok száz kilométer hosszan elterülő orosz védőállásokról, amelyek egyrészt Zaporizzsja megye északi részén, másrészt a Krím félsziget környékén, harmadrészt Herszon megye keleti részében a legerősebbek.

„A Zaporizzsja megyei védvonal funkciója az, hogy védjék a Melitopoltól északra futó, a Krím ellátását is biztosító kulcsfontosságú vasútvonalat. A Krímet az ukrán szárazfölddel összekötő térségben mind az északi, mind a déli oldalon nagyon komoly, mélységében tagolt erős védelem van. Herszon megye megszállt részén pedig van egy alapvetően kelet–nyugati irányú védővonal, ami fel tudna tartóztatni, vagy legalábbis le tudna lassítani egy északról érkező ukrán áttörést” – mondta akkor Rácz András.

A szakértő hozzátette: „Ahol erősek ezek a védvonalak, ott ténylegesen két-három vonalnyi, mélységben tagolt, erős, kiépített védelem van, lövészárkokkal, aknamezőkkel, előregyártott bunkerekkel, harckocsiakadályokkal. Azt viszont nem tudjuk, hogy ezek az erődítések milyen minőségben készültek el.”

A Reuters térképei alapján látható, hogy Moszkva valószínűleg valóban a tavaly őszi ukrán ellentámadás miatt rendelhette el a nagyszabású erődítési munkálatokat, az építkezések ugyanis október-novemberben pörögtek fel igazán. Az Institute for the Study of War amerikai agytröszt információi alapján készült térképen a pár héttel ezelőttig már biztosan megépült védművek láthatók, érdemes kattintani a beágyazott fotóra, mert akkor tárul fel csak igazán, hogy milyen nagy területen építettek védvonalakat az oroszok.

A fenti térképen látszik, hogy az oroszok nemcsak a 2014 után, illetve 2022-ben elfoglalt ukrán területek határán építettek védvonalakat, hanem Oroszországban is, az Ukrajna északkeleti részével érintkező határok mentén. A Donbaszban már a harcok 2014-es kezdete óta kiépült egy masszív, mélységben tagolt védelmi rendszer. A dél-ukrajnai Herszon megye orosz kézen lévő részeit pedig a Dnyeper (Dnyipro) folyó védi természetes határként. Kicsi a valószínűsége, hogy az ukránok ezekre a területekre koncentrálják majd a fő erőiket az ellenoffenzíva során – azonban arról is voltak hírek az elmúlt időszakban, hogy Herszonnál többször is feltűntek már ukrán erők a folyó túloldalán.

Sárkányfogak és lövészárokrendszerek

A legkomolyabb orosz védrendszerek Zaporizzsja megyében vannak, és ez nem meglepő, nemcsak az oroszok, hanem a legtöbb katonai elemző is arra számít, hogy az ukránok azon a frontszakaszon kísérlik majd meg az áttörést. Vagy ha lesz is máshol elterelő művelet, valójában stratégiailag a zaporizzsjai front áttörésével járnának igazán jól az ukránok. Egyrészt azért, mert ebbe az irányba előrenyomulva Ukrajna ismét eljuthatna az Azovi-tengerig, és közelebb kerülne a Krím félszigethez.

Másrészt Melitopol felé vezet egy kulcsfontosságú vasútvonal, ami a fő utánpótlási útvonala a Herszonban és a Krímben lévő orosz erőknek. Ezen kívül Moszkva még a Kercsi-szoros felett átívelő hídon tudja vasúton ellátni az ott állomásozó erőit, márpedig az orosz logisztikában a vasúti szállításnak kiemelkedő szerepe van. Ez az a híd, amit tavaly októberben feltehetően az ukránok egy szabotázsakcióval megrongáltak, és valószínűleg továbbra is stratégiai célpontnak tekintik.

Ez a melitopoli vasútvonal viszonylag közel van a fronthoz, tehát az ukrán erőknek nem kellene nagyon mélyen benyomulniuk az orosz vonalak mögé. Nem véletlen tehát, hogy az oroszok ezt a területet rendkívül megerősítették. Az alábbi műholdképen jól látszik, hogy ebben a régióban mennyire kiterjedt védelmi rendszereket alakítottak ki.

A több tíz kilométer hosszú, többszintű védvonalak első vonalában 2,5-3 méter mély, munkagépekkel kialakított tankelhárító árkok vannak. Ha azon valahogy átjutnak az ukránok, akkor következnek a sárkány- vagy ördögfognak nevezett harckocsiakadályok, amelyek sűrűn lerakott betongúlák. És csak ezek után következik a lövészárokrendszer, ami fedezéket jelent a védekező orosz erőknek.

A védművek legelterjedtebb – és legkönnyebben megépíthető – típusa a lövészárok. Az ilyen harci állásokat nagyjából hónaljnyi mélyre kell ásni, és az a jó, ha nem nyilvánvaló helyen vannak, ideális esetben természetes fedezéket kell használni az elrejtőzéshez, és homokzsákokból, kövekből, földből vagy más védőanyagból álló elülső falat kell tartalmazniuk. Az oroszok különleges árokásó gépet használnak lövészárkok kialakítására.

És nem arról van szó, hogy az oroszok csak a lövészárkokban várják a támadókat, hanem az is látszik egyes műholdfelvételeken, hogy védett pozíciókban tüzérségi állásokat alakítottak ki, ahonnan folyamatosan ágyúzni tudják az érkező, és az akadályok miatt lassítani kényszerülő ukránokat.

Néhány kisvárost is körülbástyáztak és erőddé alakítottak az oroszok (például Tokmak), az ilyen pozíciókban lehet tárolni az utánpótlást, és bázisként ide tudnak visszavonulni a katonák, ha arra kényszerülnek. Az ukrán páncélosok és szállító járművek leghatékonyabban a kiépített utakon tudnak haladni, azokat viszont több helyen aláaknázták az oroszok, és úgy alakították ki a közeli tüzérségi állásokat, hogy az ilyen utakat tűz alá tudják venni. Az Azovi-tenger partján lévő Bergyanszk városát is védművekkel vették körül az oroszok, különösen a város melletti katonai repülőteret erősítették meg.

Még a Krím partján is védműveket építettek

Műholdképek alapján az oroszok a Krím félsziget keskeny, mindössze pár kilométeres szárazföldi bejáratát nagyon megerősítették, és az onnan a félsziget belseje felé vezető, fontos szállítmányozási útvonalak mentén is védműveket alakítottak ki. Ami meglepőbb, hogy a Krím nyugati partjánál is védvonalakat alakítottak ki. Viszonylag kicsi az esély arra, hogy az ukránok nagyszabású partraszállással próbálkozzanak, hiszen nagyon kevés erre alkalmas haditengerészeti eszközük van.

De ezek szerint az oroszok mégis számolnak azzal az eshetőséggel, hogy akár kisebb, különleges erők, akár a háború esetleges eszkalációja esetén másféle csapatok partraszállással próbálkozhatnak. Itt is vannak sárkányfogak, mögöttük lövészárkok sora, és több bunkert is kialakítottak. A cikkbe ágyazott twitteres fotóra kattintva látszik, hogy a part mentén lévő fakupacok, ásógépek és sárkányfograktárak is vannak, ami arra utal, hogy a kép márciusi készítésekor még folytak az építkezések.

Ötvenezer katonával és nyugati fegyverekkel indulhatnak meg az ukránok

„Az ukránok az ellentámadásra 11 dandárt különítettek el, ez közel 50 ezer katonát jelent. Az offenzívát 250 harckocsival, 600 tüzérségi eszközzel és közel 1200 páncélozott és gyalogsági harcjárművel tervezik végrehajtani” – mondta a Telexnek Resperger István ezredes, egyetemi tanár.

Szerinte a támadás indításakor az ukránok megpróbálják majd fellazítani az ellenfél állásait, ezt tömeges dróncsapásokkal, HIMARS-rakétacsapásokkal és nagy távolságú, precíziós rakétatámadásokkal fogják megpróbálni,

ez utóbbira vélhetően a britektől kapott, 250 km-es távolságig nagyon pontos storm shadow rakétákat is használnak majd. Precíziós csapásokkal fogják pusztítani az orosz parancsnoki állásokat és lőszerraktárakat.

A légi- és rakétacsapásokkal egy időben valószínűleg heves tüzérségi tűz alá veszik majd az orosz erőket, amihez szintén Nyugatról kapott eszközöket (például német Panzerhaubitze 2000-eseket és francia Caesar önjáró lövegeket) használnak majd. Kisebb részben valószínűleg bevetnek majd különleges erőket is az ukránok, és légi támogatást (helikopterek, vadászgépek) is kaphatnak majd a rohamdandárok – vezette le az ezredes.

Resperger szerint abból is látszik, hogy az oroszok is Zaporizzsja felől számítanak az ukránok fő támadási irányára, hogy míg más régiókban, például az északabbra fekvő Luhanszk megyében 4-6, maximum 10 kilométer mélységű védelmi rendszereket építettek, addig Zaporizzsjában, Melitopol felé 20-40 km-es mélységű védrendszert alakítottak ki. Sőt, abban az irányban a Krím félszigeten is legalább négy védelmi vonalat húztak.

Az oroszok első védelmi vonalainak, a harckocsiárkoknak és betongúláknak akkor van igazán értelmük, ha a védekező csapataikat fedezik tüzérségi tűzzel, rakétákkal, helikopterekkel. A védekezők csapásai közepette nem könnyű áttörni ezeket az állásokat, a sárkányfogaknak nevezett betonpiramisokat ráadásul a tankok vagy tüzérségi eszközök egy viszonylag közelről leadott közvetlen lövéssel tudják csak megsemmisíteni.

Ezek mögött vannak a harcelőőrsök kiépített állásai, ahol csapatokkal várják, derítik fel az ellenséget – mondta Resperger. „Ezt követi egy fő védvonal, ahol mind a gyalogságnak, mind a tüzérségnek, a harckocsiknak, a páncélozott járműveknek fedezékeket építettek több vonalban. Ezután jön a reteszállások rendszere, amit két védvonal között 45 fokban építenek ki. (A reteszek arra szolgálnak, hogy ha kiszorulnak egy védelmi vonalból, legyen hol megkapaszkodni.) Leghátul pedig a tartalékok állásai helyezkednek el.”

A védekezést támogató orosz tűzrendszer részei a pár száz méteres hatótávolságú gyalogsági fegyverektől kezdve a több ezer kilométeres hatótávú rakétákig terjednek. A tűzrendszernek és a műszaki zárrendszernek szoros összhangban kell lennie, ha hatékonyan akarnak védekezni az oroszok.

Az oroszok kiürítettek jó pár települést, civileket legalább 18 városból szállítottak el a várható ukrán ellenoffenzíva területeiről Zaporizzsja megyében – mondta Resperger. „És vannak területek, amiket elárasztottak vízzel, hogy még jobban megnehezítsék az ukránok dolgát.”

De „a műholdfelvételek alapján azért látni, hogy vannak rések a védvonalakon”.

Történelmi példák arra, amikor hatástalanok voltak a kiépített védrendszerek

Resperger szerint minden védelmi rendszer annyit ér, amennyit a gyakorlatban bizonyít. Az ukrán és az orosz stratégák számára jó pár olyan történelmi példa van, amikor a kiépített védelmi rendszereket könnyen meg tudták kerülni, ki tudták játszani a támadók. Az egyik ilyen közismert példa a németek Franciaország elleni hadjárata 1940-ből, amikor a Maginot-vonalnak nevezett, 16 rétegű erődrendszer gyors bukásához az is hozzájárult, hogy bár az Ardennek hegységet a franciák harckocsival járhatatlannak gondolták, a németek a fő csapásmérő erőiket arra vezényelték, és át tudtak kelni a páncélosokkal, így viszonylag könnyen a védekező erők hátába kerültek.

Az Eben-Emael erődrendszert pedig úgy semlegesítették a németek szintén 1940-ben, hogy vitorlázó repülőkkel leszálltak a védrendszer tetejére, és kumulatív bombákat robbantottak, megsemmisítve a védők ágyúit.

Az oroszok egyébként értettek a minőségi védelmi rendszerek kiépítéséhez, például a második világháborúban Kurszknál, a háború legnagyobb harckocsiütközeténél nagyon mélyen lépcsőzött védvonalrendszert építettek ki, ami bevált a támadó német csapatok ellen. A világháború óta eltelt több mint 70 évben azonban nem kényszerültek nagyobb védekező műveletekre – mondta az ezredes.

Resperger úgy véli, fontos szempont lesz majd a közelgő offenzívánál, hogy meddig jutnak az ukránok, esetleg hol akadnak el, „és hogy az oroszoknak lesznek-e akkor olyan mélységi tartalékerői, amikkel ellenlökésekbe kezdhetnek, visszaszorítva ezzel a támadó ukránokat”.

Milyen előnyei lehetnek az ukránok Nyugatról kapott modern eszközeinek a támadó műveleteknél?

Az ezredes beszélt arról, hogy a Nyugatról kapott tankok a nagyobb és korszerűbb páncélzatuknak köszönhetően sokkal védettebbek a régebbi szovjet technikához képest. „Például a brit Challenger 2-es a világ egyik legvédettebb harckocsija, eddig mindössze egyetlen ilyen tankot lőttek ki, azt is egy brit harckocsi pusztította el Irakban, mert a kezelő elvesztette a tájékozódóképességét. A nyugati hadi kultúrában a személyzet védelmén van a hangsúly.” Ráadásul a nyugati tankoknak jobb a páncélátütő képességük is, azaz vastagabb páncélzatot (akár 80 centiméterest) is átvisz az ágyújuk, míg az orosz páncélosok többsége 30 centiméteres, a ritkább, modernebb változatoké 60 centiméteres páncélt tud csak átlőni.

De Resperger szerint nem a nyugati tankok lesznek az ukrán rohamdandárok első soraiban.

Többnyire valamilyen könnyebb, felderítő járművek mennek elöl, ezek mögött lesznek vélhetően szintén könnyű páncélzatú kerekes harcjárművek (például a franciáktól kapott AMX-10-esek), aztán jönnek a páncélozott gyalogsági járművek (például Bradley, Marder), és csak az ezeket követő főerőkben vannak tankok, zászlóaljakba (30-40 tank) szervezve. Resperger adatai alapján eddig nagyjából 100-110 modern harckocsi (Leopard és Challenger) érkezett be az ukránokhoz, az amerikai Abramsok hónapok múlva lesznek csak bevethetők.

A harckocsilépcső mögött mennek majd az önjáró tüzérségi lövegek (Panzerhaubitze, Caesar, Krab), ezek mögött, közel 10 kilométerrel hátrébb pedig a HIMARS sorozatvetők és a légvédelmi eszközök többsége halad majd.

Ha a 10 ukrán dandár nagyjából egyszerre kezdi meg a támadást, akkor 60–100 km-es területet lefedve kezdődhet meg az offenzíva.

Az ukrán és az amerikai hadvezetésen kívül senki nem tudja jelenleg, hogy pontosan mikor indulhat meg az ukránok ellentámadása, Resperger szerint az időjárás már vélhetően alkalmas, mert nappal jó ideje 23-24 fokok vannak Zaporizzsja megyében, tehát a raszputyica időszaknak vége lehet, és a következő néhány hétre támadásra alkalmas, lényegében csapadékmentes időjárás várható.

Az ezredes szerint van rá esély, hogy az ukrán fő erők nem Melitopol felé törnek majd előre, hanem inkább Mariupol és Bergyanszk felé, mert azokban az irányokban nem annyira mély az orosz védrendszer, amelyet le kellene küzdeniük.

Nehéz megjósolni, meddig érhet el az ukrán offenzíva.

Ha elérnek is jelentős eredményeket, és például eljutnak akár Melitopolig, akár egészen az Azovi-tengerig, Resperger szerint megnő a kockázata annak, hogy „zsákhelyzetbe” kerülnek, azaz nyugatról és keletről is orosz erők veszik majd körbe őket, ami nagyon sérülékeny helyzetbe hozhatja az előre törő rohamdandárokat.