Borzasztó kemény harcok vannak, az oroszok egy eddig kevéssé használt fegyverrel csúf meglepetést okoztak

Hónapok óta készült Ukrajna arra az ellentámadásra, amit a múlt héten elindított, és már most látszik, hogy nem lesz egyszerű dolga a védekezésre alaposan felkészült orosz megszálló erőkkel szemben. Az elmúlt 1-2 hétben még nem sikerült áttörni érdemben az orosz védvonalakat, de Rácz András, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint nagyjából két héten belül látható lesz, hogy sikeres-e az ukrán ellentámadás.

„Borzasztó kemény harcok zajlanak, ráadásul az oroszok bevetettek egy olyan fegyvert, amit eddig nem nagyon használtak az ukrajnai háborúban” – mondta az Oroszország-szakértő. A távolsági aknatelepítő rendszereket most intenzíven alkalmazzák a megszálló csapatok a Zaporizzsja megyei frontszakaszon, ezzel pedig jelentős veszteségeket okoztak a nyugati fegyverrendszerekkel felszerelkezett ukránoknak.

Most úgy tűnik, a dél-ukrajnai zaporizzsjai frontszakasz a legforróbb része a háborúnak, de az ukrán erők Bahmutnál is újra harcolnak. A határ orosz oldalán fekvő belgorodi régióból viszont nem érkeznek új hírek az ukránok oldalán álló orosz erők tevékenységéről. Ezen kívül beszéltünk Rácz Andrással arról is, milyen forrásokból érdemes tájékozódni a háború állásáról, milyen következménye lehetett a Nova Kahovka-gát felrobbantásának az ukrán erők mozgására, és mi az, ami talán csak hónapok múlva derülhet ki az ellentámadással kapcsolatban.

A New York Times térképén látható, hogy milyen irányokban indították meg az ukránok az ellentámadást:

Zaporizzsjától délre a legkeményebbek a harcok

Múlt csütörtökön érkeztek az első jelentések arról, hogy a dél-ukrajnai Zaporizzsjától délre fekvő frontvonalnál azokban a napokban megkezdődhetett az ukrán ellentámadás. Az ABC News és a Washington Post név nélkül nyilatkozó ukrán katonai tisztviselőkre hivatkozva írt az offenzíváról, de Hanna Maljar kijevi védelmiminiszter-helyettes is arról beszélt, hogy az oroszok „aktívan védekeznek” a térségben.

Két nappal később, szombaton jelentette be hivatalosan is Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, hogy „ellentámadás és védelmi akciók zajlanak” Ukrajna déli és keleti részén. Ahogy arról akkor is beszámoltunk, a csapatok Bahmutnál és Zaporizzsjától délre nyomultak előre, csapásokat mérve orosz célpontokra.

Rácz András szerint az, hogy Zelenszkij nyíltan felvállalta az ellentámadást, azt mutathatja, hogy az ukrán vezetés szerint az első napokban alapvetően jól haladnak a műveletek. „Ha az jött volna ki a legelején, hogy teljes katasztrófa az egész, akkor valószínűleg ezt nem vállalja fel, hanem inkább kisebbíteni igyekezett volna az erről szóló híreket – mint például hogy ez csak harccal történő felderítés, nem az ellentámadás. De nem ez történt” – emelte ki Rácz.

Ukrajna összesen 12 dandárnyi katonai erőt állított fel speciálisan az ellentámadás céljaira, ezek közül pedig már többet is harcba küldtek, három dandár ugyanis a zaporizzsjai fronton harcol. A bevetett erők minőségéből is az látszik az Oroszország-szakértő szerint, hogy valószínűleg a Zaporizzsjától délre fekvő területekért folyik az ellentámadás fő csapásiránya, amihez képest a bahmuti front újabb aktivizálódása és a Belgorod környéki „határmenti csetepaték” csak elterelésnek számítanak.

„Pontosan ezt persze nem tudjuk, hiszen erről az ukránok nem kommunikálnak nyíltan, de az látszik, hogy a Nyugatról kapott legmodernebb eszközeiket elsősorban a zaporizzsjai fronton vetik be.”

Rácz hozzátette, hogy a háború mostani állásában eleve erős az információs aszimmetria, az oroszok ugyanis sokkal több videós anyagot tesznek közzé, mint az ukránok. Holott a geolokált, azaz a helyszínében megerősített videók számítanak az egyik legbiztosabb információforrásnak – így ha valaki csak a videós anyagokból akar tájékozódni, azt könnyen félreviheti értékelésben az orosz videók bősége.

Igaz, az ellentámadás első 4-5 napja után megjelent egyre több, ukránok által közölt videó is, persze ezek sem az adott pillanatban aktuális helyzetet mutatják: „Lehet, hogy a videó 1-2 nappal korábban készült, de ha csak ma kerül föl, akkor abból a videóból az 1-2 nappal ezelőtti állapotot fogjuk látni. Ez sajnos benne van: ha valaki nyílt forrásokból próbál tájékozódni, akkor 24-36-48 órával, de mindig valamivel az események után fog kullogni.”

Csúf meglepetéssel készültek az oroszok

Erre példa a Donyeck megyei Makarivka bevétele is: „Videós anyagok mutatják a faluba bemenő és azt felszabadító ukrán csapatokat – innentől már fixen tudjuk, hogy Makarivka már ukrán kézen van. Ezeket a híreket, információkat össze lehet vetni például azzal, hogy mit tudunk a műholdfelvételek alapján az orosz erődrendszer állapotáról – és ha ezt a kettőt összevetjük az ukrán előrenyomulás ütemével, akkor azt látjuk, hogy azért hadászati léptékű áttörés egyelőre még nem történt” – mondja Rácz András. (A kiépített orosz védvonalakról és arról, ezeken hogyan próbálhat meg áttörni az ukrán hadsereg, itt írtunk bővebben.)

Szerinte egyelőre nem lehet megmondani, hogy az ellentámadás hadászati siker lesz-e, ugyanis folyamatosak a súlyos harcok. Várhatóan két héten belül lehet majd látni, hogy Ukrajnának sikerül-e áttörnie az orosz védvonalakat úgy, hogy az tartós és továbbfejleszthető legyen. „Önmagában egy betörés, még ha adott esetben azzal el is érik az orosz harmadik védelmi vonalat, még nem biztos, hogy fenntartható eredményt jelez” – tette hozzá Rácz.

Az oroszok pedig egy olyan fegyvert vetnek be aktívan a zaporizzsjai frontszakaszon, amit eddig kiterjedten nem használtak Ukrajnában: „Nagyon csúf meglepetéseket okoz a Zemljegyelijének nevezett, rakéta-sorozatvetőre alapuló távolsági aknatelepítő rendszer. A neve nagyjából annyit tesz, hogy »földművelés«, szóval ilyen értelemben kellően cinikus elnevezés: a rendszer nagy távolságból tud aknamezőket telepíteni akár gyalogság, akár harckocsik ellen” – mondja a szakértő.

„Jellemzően az látszik, hogy amint az oroszok észlelnek egy ukrán támadást, ezekkel a Zemljegyelije-rendszerekkel gyakorlatilag az útjukba telepítik az aknamezőt annyira hirtelen, hogy ezt nincs idő felderíteni”

– mondta Rácz András. Hozzátette, hogy ha az ukrán előrenyomulás ráfut egy ilyen aknamezőre, akkor megáll, amire az oroszok tüzérségi támadással, sőt, néhol helikopterekkel válaszolnak. „Itt igazolódik az, amit sokan mondtunk az elején: nem szabad lebecsülni az erővonalak és az orosz hadsereg erejét, mert védelemben ez a haderő még mindig nagyon erős.” Mivel egyelőre nem látszik, hogy Ukrajna megtalálta volna a Zemljegyelije-rendszerek ellenszerét, ezért ez várhatóan jelentősen növeli majd a veszteségeket is.

Önmagában az aknára futás ugyan nem lenne feltétlenül végzetes a nyugati haditechnika esetében, de egy tüzérségi és légicsapással könnyen lehet totális veszteség belőle. Ez történt valószínűleg az eddig elveszett nyugati fegyverrendszerekkel is – ezekről itt írtunk korábban bővebben.

Egyelőre nagyon kevés információ van arról, hogy pontosan milyen veszteségek vannak az egyik, illetve a másik oldalon, de a legmérvadóbb katonai források szerint Ukrajna már több modern, nyugati tankot elveszíthetett, és a „tankgyilkos” amerikai lövészpáncélosainak is mintegy 15 százaléka odaveszhetett. Rácz András viszont abban a cikkünkben arról is beszélt, hogy az elvesztett páncélosok kezelőinek jelentős része vélhetően túlélte a támadásokat.

Szintén érzékelhetően meglepte az ukránokat az orosz elektronikai hadviselés (EW – electronic warfare) ereje is Rácz szerint: „Ilyen rendszereket Oroszország kezdettől fogva használt ebben a háborúban, azonban változó intenzitással. Most, az ukrán ellentámadással szemben Moszkva láthatóan az elektronikai hadviselési képességei teljes spektrumát beveti, a drónok megbénításától kezdve az ukrán rádiók lehallgatásán keresztül a GPS-jelek zavarásáig.” Az elektronikai hadviselés területén egyelőre nem vetettek be az oroszok olyan új fegyvert, mint az aknatelepítések terén a Zemljegyelijével, de az ellentámadás előtti szinthez képest sokkal intenzívebben használják a már meglévő eszközeiket, mondja a szakértő. „Ukrán források is elismerik, hogy az orosz EW-rendszerek jelentős problémákat okoznak.”

Ismert és ismeretlen ismeretlenek

Rácz András hozzátette, hogy az ukrán és az orosz fél által közölt veszteségadatokat mindkét esetben érdemes óvatosan kezelni: „Igor Konasenkovot, az orosz védelmi minisztérium szóvivőjét például semennyire nem lehet komolyan venni, mert olyan számú megsemmisített ukrán fegyverrendszerről beszél többek között a HIMARS-ok kapcsán, ami a többszöröse annak, amit Ukrajna kapott – ez igazoltan teljesen légből kapott.” Szerinte az ukránok által közölt személyi veszteségek közelebb állhatnak a valósághoz, de a harcjármű-veszteségek esetében már előfordulhatnak nagyobb túlzások is. „Mindkét félnél felső küszöbnek érdemes tekinteni a hivatalos veszteségadatokat: ennél biztosan nem több, de jó eséllyel kevesebb.”

Pontos adatot nyilván nem lehet megtudni sokáig a háború veszteségeiről – de nemcsak ebből a szempontból akadhatnak fehér foltok akár az ellentámadással kapcsolatban is. Rácz szerint elképzelhető, hogy csak hetek múlva fogjuk megtudni, milyen akciók és különleges műveletek támogathatták az offenzívát a megszállt területek hátországában. „Vannak dolgok, amik úgynevezett »known unknown«-ok, azaz tudjuk, hogy számolni kell velük, de nem tudjuk, hogy például egy kibertámadás esetén pontosan milyen erővel. És vannak persze »unknown unknown«-ok is, amikről nem tudjuk, hogy egyáltalán léteznek-e, és nem tudjuk, hogy pontosan mi a helyzetük.”

Emiatt ugyan mondhatjuk, hogy közel egy hétnyi harc után Ukrajna nem ért el jelentős áttörést a fronton, de nem tudjuk azt, hogy az eddigi harcok mennyire gyengítették meg az orosz erőket. A front mögötti ukrán támadásokról ugyanis szinte semmiféle információt nem tudni – és lehet, hogy csak akkor tudunk biztosat mondani egy-egy hátországi esetről Rácz szerint, ha odaérnek a helyszínre az ukrán erők és mögöttük a nyugati újságírók.

De még ez sem biztosítja azt, hogy tényleg információhoz jutunk: a Donyeck megyei Sztaromlinivkánál például annyira aktív harcok vannak, hogy Rácz a kedden készült interjúnkban azt mondta, valószínűleg csak napok múlva szállhat fel a háború köde. Ez az a pont, ahol az ukránok jelentése szerint az oroszok felrobbanthattak egy újabb gátat, ezúttal a Dnyepernél (ukránul Dnyipro) jóval kisebb Mokri Jali folyón. Pénteken még nem érkezett információ a Sztaromlinivkai helyzetről, de a Reuters tudósítói már eljutottak a folyó északabbi részénél fekvő Neszkucsnéba és Sztorozsevébe.

Rengeteg kérdésre nincs még válasz

A korábbi gátrobbantás az oroszok által megszállt területen fekvő Nova Kahovkánál történt, ahol a kahovkai erőműnél elkövetett robbantás miatt közel 80 település került részben vagy egészben víz alá a Dnyeper mentén. Rácz szerint ugyan voltak különleges műveletek ukrán részről a Dnyeperen keresztül, de nem lehet megmondani, hogy terveztek-e nagyobb műveletet is az ellentámadáshoz kapcsolódóan. „Nem tudjuk megmondani, mit tervezett az ukrán hadsereg – valószínűleg a későbbiekben fog kiderülni, volt-e ukrán terv például egy nagyobb léptékű átkelésre a Dnyeperen. De ha volt is, ez a gát felrobbantása után biztosan lehetetlenné vált.”

A szakértő kiemelte: „Rengeteg dolog van, amire most nem lehet válaszolni – utólag jobban fogjuk tudni, de most még nem.” Ilyen ismeretlen tényező lehet az, hogy a jelek szerint elcsendesedtek a harcok a nyugat-oroszországi Belgorod régiójában, ahol az ukránok oldalán álló orosz milíciák – köztük az Oroszország Szabadsága Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest – korábban beszámolók szerint több falut is ideiglenesen elfoglaltak.

De hasonló ismeretlen tényező a háború egyenletében az is, miért élesedett ki ennyire a hosszú ideje futó konfliktus a Wagner-zsoldoshadsereg vezére, Jevgenyij Prigozsin és az orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu között.

A reguláris hadsereg és a Bahmutban is korábban harcoló milícia között régóta feszül vita – Prigozsin viszont a napokban arról nyilatkozott, hogy szerinte Sojgut és az orosz vezérkar főnökét, Valerij Geraszimovot nyilvánosan végezhetik ki. Feltehetően erre érkezett reakcióként az a rendelet Sojgutól, miszerint minden önkéntes alakulatnak szerződést kell kötnie a védelmi minisztériummal. Prigozsin erre felvetette, hogy „nem biztos, hogy a Wagner-csoport Ukrajnában marad”.

Igaz, Prigozsinnak már korábban is nagy volt a szája, hiszen Bahmutban is azzal fenyegette a moszkvai vezetőket, hogy kivonul a kelet-ukrajnai városból – majd néhány nappal később, némi központi megerősítés után bejelentették, hogy elfoglalták a települést. Rácz korábbi helyzetértékelésében arról beszélt, hogy a Wagner-vezér fenyegetéseit nem lehet komolyan venni, hiszen egy kivonulással magát és zsoldosait is veszélybe sodorta volna. A szakértő szerint pedig ugyan mostanra tovább eszkalálódott Prigozsin és Sojgu konfliktusa, de nem lehet megmondani, hogy ez konkrétan összefügghet-e az ukrán ellentámadással. „Később minden bizonnyal többet fogunk tudni erről is, de egyelőre még sok az ismeretlen; ezzel együtt kell élni” – tette hozzá a szakértő.