A nagypolitikába emelték Kárpátalját, de ez csak Moszkvának jó

2020. december 08. – 16:32

A nagypolitikába emelték Kárpátalját, de ez csak Moszkvának jó
Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter és Szijjártó Péter – Fotó: Kovács Tamás / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Hiába tűnt úgy, hogy rosszabb már nemigen lehet, december elejére mégis újabb mélypontját érte el a magyar-ukrán kapcsolatok válsága azután, hogy házkutatást tartottak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőjénél, Brenzovics Lászlónál és két kárpátaljai alapítványnál. A nyelvtörvény miatt évek óta egyre feszültebb viszonyból nem látni a kiutat, miközben a felek teljesen eltérő dimenzióban tekintenek a konfliktusra: Kijev szerint a magyar kormány az ország területi egységét veszélyeztető játékot játszik Kárpátalján, Budapest szerint az ukrán kormány a magyar nemzetiség nyelvi megmaradását akarja megsemmisíteni. Előnye egyik félnek sem származik a konfliktusból, Oroszország viszont jól jár vele.

Múlt hétfőn váratlanul megjelentek az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) felfegyverzett egyenruhásai Brenzovics László otthonánál, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke által vezetett két alapítványnál, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületében és a KMKSZ ungvári székházában. Hogy pontosan mit kerestek, nem közölték, néhány gépet lefoglaltak majd elmentek.

Az akció után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bekérette az ukrán nagykövetet, jelezve, hogy minden lehetséges nemzetközi fórumon szót emel az ügyben, a Fidesz-KDNP európai képviselőcsoportja pedig polgárháborús helyzet kialakításával vádolta az ukrán felet. Múlt kedden már a NATO külügyminiszterei tanácskoztak, ahol Szijjártónak alkalma is volt beszélni a történtekről, amelyek kivizsgálására az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is felkérte.

Igaz, ez felemásra sikerült: az EBESZ megfigyelői ugyan elmentek Kárpátaljára, de csak az SZBU-val egyeztettek, a kárpátaljai magyar szervezetekkel nem találkoztak. Szijjártó botrányosnak nevezte az EBESZ hozzáállását. A NATO főtitkára pedig kijelentette, hogy Ukrajnának és Magyarországnak kell rendeznie a viszonyt, ebbe a katonai szövetség nem szólhat bele. Igaz, Jens Stoltenberg tavaly még úgy nyilatkozott, hogy a magyar álláspontot osztja a NATO – amihez Ukrajna is csatlakozni akar -, a kisebbségek jogait Kijevnek is tiszteletben kell tartania.

Brenzovics információink szerint a házkutatás után Budapestre utazott, egyelőre nem tudni, mennyi időre.

A KMKSZ vezetőjét a Telex nem tudta elérni, de Kárpátalján úgy sejtik, hogy az ukrán hatóságok nem állnak meg az SZBU akciójánál, és hamarosan súlyos vádakkal állnak elő, amelyek szerint Brenzovics az állam területi egységét veszélyezteti és hazaárulást követett el Ukrajna ellen.

Kattintson ide a legfrissebb hírekért!

Politikai vita nélkül talán vizsgálat sem lenne

„Az SZBU eddig látható bizonyítékai nevetségesek” – mondta a Telexnek az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szervezete (UMDSZ) elnöke. Zubánics László szerint a kijevi és a budapesti kormány vitájának ismeretében a hatósági fellépés nem a semmiből jött, mégis meglepte a konfliktus új szintje a kárpátaljai magyar közösség képviselőit is. Úgy látja, hogy a szeparatizmus vádjának beszúrása mellett a vádakat alapvetően gazdasági jellegű ügyekre akarják kihegyezni, ehhez ugyanis már több kárpátaljai vállalkozást, alapítványt kihallgattak az elmúlt években a zaporozsjei vizsgálat során. Ez a vizsgálat az SZBU házkutatásában szintén érintett Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány pénzfelhasználásáról szól. (A házkutatási parancs is Zaporozsjéből jött, bár a KMKSZ szerint ez formailag is szabálytalan, azt kárpátaljai bíróságnak kellett volna engedélyeznie.)

„Nem feltételezem, hogy a KMKSZ-nél ne volna minden rendben. A beszámolókat benyújtották, a magyarországi támogatások ukrajnai számlákra jöttek, készpénzes forgalom gyakorlatilag nincs is, szerződéskötés, majd utána kiszámlázás van” – mondta Zubánics, aki szerint most még nem látható, hogy mit tekint bizonyítékoknak a nyomozati hatóság, de a bíróságon azokkal már mindenképp elő kellene állniuk.

„Nem vagyunk jogállamban, de azért így is vannak szabályok.”

„Ukrajna most már abban a helyzetben van, hogy az ügyet elvinné a végpontig. Innentől kezdve óriási arcvesztés lenne, ha a vegzálásnak ezután a szintje után a vádemelésig sem jutna el.”

Ugyanakkor azt nem hiszi, hogy az ügy valóban pénzügyi támogatások szabálytalan felhasználásáról szólna. „Vannak spekulációk, amelyek a helyi választásokkal függenek össze, de szerintem picit magasabb célok vannak.”

A magasabb célok már másokkal való háttérbeszélgetésekből rajzolódnak ki, rávilágítva az ukrán politika csapdahelyzetére, amelyet Volodimir Zelenszkij választási győzelme sem tudott semlegesíteni. Pedig a színészből lett elnök képes volt felülírni a klasszikus kelet-nyugati megosztottságot, megmozdította a passzív többséget a hangosabb, nyugat-ukrajnai nacionalistákkal szemben, akikre elnöksége végére Petro Porosenko mindent feltett, de veszített. A választási győzelem és a sok sebből vérző Ukrajna kormányzása két különböző dolog: mostanra Zelenszkij is a nacionalisták irányába lépett el.

Nyugatos – Ukrajnában Soros-fiókáknak csúfolt – emberei után ő is az oligarchákhoz bekötötteknek adott nagyobb teret a kormányzatban is. A békülést a Krímet elfoglaló, Ukrajna keleti megyéit szeparatisták kezébe adó Oroszországgal persze eleve lehetetlen küldetés lett volna levezényelni, de a kisebbik vállalás, a nyelvtörvény keltette konfliktus rendezése sem sikerült. Részben épp azért, mert mégis alávetette magát a hangosabb nacionalista kisebbségnek, amelyekkel szövetségben nagyobb esélyt lát arra, hogy a 45 milliós ország a koronavírus-járvány gazdasági hatásai mellett is úgy-ahogy eldöcögjön.

Kijev érzékenyebb a csonkítás után

Ukrajnában persze a területi egység orosz megcsonkítása miatt különösen érzékenyen hat bármiféle autonómiával összefüggő felvetés, ami felerősítette a nacionalista hangokat, de az ukrán sajtó egy része még ennek ismeretében is nagy lendülettel sulykolja, hogy a kárpátaljai magyarok és ruszinok a terület elszakítását célozva veszélyt jelentenek Ukrajnára.

„Ez teljes képtelenség, a kárpátaljai felmérésekben a szeparatizmus gondolatának támogatói a statisztikai hibahatáron mozognak”

– mondta Dmitro Tuzsanszki. A kárpátaljai elemző szerint Kijev mintha nem értené a dolog súlyát: Moszkvával szembeni tapasztalatai alapján a kisebbségi jogokra való hivatkozást csak a nyers politikai szkander elleplezéseként értelmezi. Szerinte az ukrán kormány csak két törekvést lát Budapest kisebbségpolitikájában: előbb arra volt eszköz, hogy megpróbálják magyar érdekszférába vonni Kárpátalját, majd, miután ez nem sikerült, az oroszoknak tesznek szívességet Ukrajna NATO-közeledésének nehezítésével.

Tuzsanszki szerint mindkét félelem alaptalan, de ugyanez igaz a nyelvtörvénnyel összefüggő magyar aggályokra is, ám a kölcsönös bizalmatlanság miatt ezt már egyik fél sem látja be.

„Alapvetően nem kellene sokat változtatni az oktatás nyelvét szabályozó törvényen: egyrészt a Velencei Bizottság javaslatára kivették belőle a magán és egyházi iskolákat, azokban tehát bármilyen nyelven lehet oktatni, másrészt az állami iskolákban azt írja elő, hogy ötödik osztálytól fokozatosan növekedjen az ukrán nyelvű oktatás időtartama. Azaz, még csak nem is az ukránul tanítandó tantárgyak számát kellene növelni” – hangsúlyozta Tuzsanszki, aki szerint Kijev felelőssége, hogy nem is igyekszik érdemben megmagyarázni a 2023-ban életbe lépő törvényt, „egyszerűen annyit mond, hogy mindenki nyugodjon meg, rendben lesz a dolog”.

Az ukrán fél még kompromisszumot is javasolhatna: az elemző szerint Kijev gond nélkül engedhetné, hogy a magyar iskolákban tanulóknak – életbe léptetve a magyar félt által kifogásolt törvényt – elég legyen ukrán nyelvből érettségizniük ukránul, aztán, ha például magyar intézményben tanulnának a felsőoktatásban tovább, akkor a többi tárgyból érettségizzenek magyarul. „Elvégre a cél az ukrán nyelv megismertetése, ugyanis a kárpátaljai magyarok ukrán nyelvtudása valóban nem túl jó, de egyszerűen nem igaz, hogy ne akarnák megismerni az ukrán nyelvet.”

Budapest elszalasztott egy alkalmat

A konfliktus feloldásához a megkérdezettek szerint mindenképpen egyeztető fórumokra lenne szükség, ezek azonban alig működnek: mégsem jött létre találkozó Orbán és Zelenszkij között, ami érthető, mert az egy hosszabb előkészítő folyamat betetőzése lenne, ám az alig indult el: a kisebbségi vegyesbizottság ukrán tagjait Kijev még nem nevezte ki – bár nyáron azért volt egy rövidebb találkozó –, és legutóbb nem engedték be Ukrajnába Grezsa Istvánt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos azért nem léphetett az országba, mert Kijev szerint a magyar kormány közvetlenül beavatkozott az októberi helyhatósági választásokba a magyar szervezeteken keresztül.

A tárca kifogásolta azt is, hogy Szijjártó Péter közösségi oldalán írt bejegyzésében a KMKSZ jelöltjei és Babják Zoltán beregszászi polgármester melletti szavazásra buzdította a kárpátaljai magyarokat. Magyar képviseletet minden magyarlakta településen és a megyei tanácsban is sikerült szerezni. Ennél rosszabbul sült el viszont a parlamenti választás, ahol Kijev szerint a magyar kormány szintén beavatkozott.

Az akkori döntés megnehezítette, hogy Budapest megtalálja Zelenszkijjel a közös hangot. Pedig előzetesen jött jelzés Zelenszkij pártja, a Nép Szolgálatában (SZN) felől a szövetségkötésre az UMDSZ és a KMKSZ felé – nem hivatalos csatornákon állítólag azt is felajánlották, hogy ebben az esetben visszaállítják a most három részre bontott választási körzet egységét, ahol a magyarok élnek. De a pártok – Kijev értelmezésében valójában a magyar külügy – nem reagáltak a jelzésre. Utólag elszalasztott lehetőségnek tűnik, hogy végül csak egymással kötött együttműködési megállapodást az UMDSZ és a KMKSZ, de az SZN-t nem keresték. Zelenszkij pártja végül fölényesen nyert, az eredmény az lett, hogy magyar képviselő nem került az ukrán törvényhozásba.

Potápi Árpád János, Szijjártó Péter és Brenzovics László átadja a felújított Perényi Kultúrkúriát a kárpátaljai Beregardón 2020. szeptember 23-án – Fotó: Nemes János / MTI

Az SZN azonban nemcsak a két magyar párt távolmaradását jegyezhette meg, de azt is, hogy a kampány alatt az ellene induló magyar jelöltek mögé látványosan beállt a magyar kormány. Az ukrán parlamenti választáshoz köthető rendezvényen vett részt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Levente külügyi államtitkár, Szijjártó Péter és Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.

Kijev szerint ezzel Budapest megsértette a Genfi Konvenciót, mert diplomáciai védelmüket kihasználva magyar diplomaták közvetlenül beavatkoztak Ukrajna parlamenti választásába. A magyar kormány ezt visszautasította – bár láthatóan nem igyekezett megnyugtatni az orosz beavatkozás óta a szeparatizmus gyanújára sokkal érzékenyebb Kijevet. Ezután nem meglepő, hogy Kijev több magyar diplomatát is kitiltott az országból: ukrajnai információk szerint a már említett Grezsán kívül nem léphet Ukrajnába Tilki Attila kisvárdai születésű fideszes parlamenti képviselő és Potápi Árpád sem.

Az oroszok kérnek egy kávét

Nehéz belátni, hogyan vezetne a helyzet rendezéséhez a KMKSZ elleni SZBU-akció. A magyar kormányzat ukrajnai politikájára rálátó forrás szerint lehetetlen, hogy azt gondolta Kijev, hogy ezután „a zsarolás után Orbán Viktor telefonál a megadás feltételeiről érdeklődve”.

Valószínűbb, hogy Ukrajna egyszerűen úgy érzi, geopolitikai helyzeténél fogva az Egyesült Államoknak jóval fontosabb, mint Magyarország, így nem kell egyezkednie, majd Washingtonnál közvetlen kapcsolatokkal eléri, hogy az amerikaiak leszólnak Budapestre, hogy ne kekeckedjen tovább a NATO-közeledést megnehezítve, főleg a demokraták elnökválasztási győzelme után, miközben Orbán úgyis elszigetelődőben van Nyugaton.

A magyar külügyminiszter szerint azonban, amíg Ukrajna nem hagy fel a magyar nemzeti közösség jogainak szisztematikus csorbításával, addig Magyarország nem járul hozzá a NATO-Ukrajna Bizottság üléseinek megrendezéséhez. „Nagy a nyomás rajtunk, hogy ezt az álláspontunkat adjuk fel. Ha feladnánk, akkor nem lenne más erőforrásunk arra, hogy a magyar nemzeti közösségek érdekében fel tudjunk lépni” – idézte Szijjártót a kormány hivatalos oldala.

Abban a legtöbb forrás egyetért, hogy az SZBU és az ukrán külügyminisztérium külön csapat, mozgásaik keresztezhetik egymást. Nem zárják ki, hogy Oroszország áll a konfliktus szítása mögött, hogy a magyarok elleni provokációval ellehetetlenítsék Ukrajna NATO-hoz való közeledését.

Kérdés persze, mennyire tudna a gyakorlatban közeledni, elvégre területi konfliktussal a tagság lehetetlen, haditechnikai szempontból sem kompatibilis, és az orosz beágyazottság még mindig kockázati tényező lenne. Másfajta közelebbi viszony elképzelhető volna, amit viszont a magyar kormány nyíltan vállalva akadályoz a kárpátaljai kisebbség elleni kijevi lépések miatt.

Titkosszolgálati akció is lehet

A házkutatás időzítését mindenesetre többen kiemelték: november 30-án történt, két nappal a NATO külügyminiszteri találkozója előtt. Pedig a bírósági engedély november 23-i, érthetetlen, miért várt az SZBU egy teljes hetet. Ráadásul azt megelőzte egy videófelvétel a szürtei tanács alakuló üléséről, ahol a képviselők az ülés végén elénekelték a magyar himnuszt. (Az ülés elején pedig eljátszották az ukránt is, ez azonban nincs a november 21-i felvételen, amely szintén csak néhány nappal később kezdett terjedni.) Ezután jött ki a 2014-es majdani tüntetéseken megerősödött szélsőjobbos Jobb Szektorhoz (PSZ) kötött, Youtube-ról azóta törölt – de máshol felbukkanó – videó, amelyben egy álarcos megfenyegeti a magyar kisebbséget, hogy jobb, ha meghúzzák magukat. (A PSZ visszautasította, hogy köze lett volna a felvételhez.)

„Alig fél órája megint kaptunk egy emailt, hogy húzzunk el az ukrán földről”

– mondta Zubánics, jelezve, hogy a kisebb-nagyobb fenyegetések folyamatosak, bárki is álljon mögöttük. Az ukrán nyelvű levél több más magyar címzetthez is eljutott, bár azok alapján a feladó igen régi listából dolgozott.

Az SZBU terrorelhárítási gyakorlatot tart a kelet-ukrajnai Szlavjanszkban, 2020. október 13-án – Fotó: Genya Savilov / AFP

Hogy az SZBU-ban aktívan benne van az oroszok keze vagy csak kívülről terelik a szolgálatot egyes ügyekben, kérdés, de tény, hogy Oroszország hasznot húz Kijev és Budapest vitájából. Sokan orosz titkosszolgálati szálat sejtenek a KMKSZ ungvári központjánál 2018-ban végrehajtott robbantás története mögött is. Az ügyben – amelynek szerencsére nem volt sérültje – első fokon idén nyáron egy ukrán férfit kilenc évre ítéltek el. Ám hiába a gyanú, hogy titkosszolgálati akció is lehetett, a magyar külügyminiszter nem késlekedett, hogy a támadással ne csupán ismeretlen erőket vádoljon, de egyenesen Kijevet okolja, mondván a kormány politikája a nacionalizmus erősödéséhez vezetett. (Ez megint nem könnyítette a KMKSZ és az ukrán kormány kapcsolatának javítását, pedig Brenzovics az ügy után nem véletlenül jelentette ki, hogy a hatóságok operatívan léptek a történtek után.)

A magyar-ukrán kapcsolat most azonban még súlyosabb szakaszba léphet, ha lesz vádemelés Brenzoviccsal szemben – márpedig a kárpátaljai kormányzó nyilatkozata erre utal.

Egyébként érdekes szereplője a helyzetnek a kárpátaljai kormányzó Alekszej Petrov, aki a megyei tanács elnöki posztját célozta meg, és ehhez koalíciót akart összehozni, amelytől azonban a KMKSZ végül elállt – egy nappal a házkutatások előtt. Petrov történetesen 2017 és 2019 között az SZBU elhárítási osztályát vezette, így valószínűtlen, hogy ne tudott volna a készülő akcióról, bár ez nem jelenti, hogy informálisan utasítást adott volna rá, hogy bosszút álljon a koalíciótól távolmaradás miatt. Két okból: egyrészt, mert a KMKSZ nyolc megyei képviselője nélkül is összehozható a többség, másrészt, mert a KMKSZ november 29-én jelentette be, hogy nem lép be a helyi koalícióba – ám a házkutatási engedélyt már november 23-án kiállították. Persze lehet, hogy ha másképp alakul a helyi egyezkedés, akkor fiókban marad.

„A polgárháborús narratíva különösen jól jön Moszkvának: ezzel igazolja, hogy lám, ”a kijevi junta„ minden kisebbséggel így bánik, ezért kellett lépnie keleten és a Krímen” – mondta a már idézett kárpátaljai politológus, Dmitro Tuzsanszki. (Hogy Moszkvának kényelmes helyzetet teremt ez az értelmezés, azt mutathatja az is, hogy az oroszpárti Életért – Za Zsityja – párt szerint igenis Zelenszkij pártjának koalíciós nyomása állhat a KMKSZ-t érintő házkutatás mögött.)

A csapdahelyzet az, hogy minél inkább elmérgesedik a viszony Budapest és Kijev között – ami jó Moszkvának -, annál inkább erősödik meg Kijev abban a hitben, hogy Orbán orosz érdekeket akar kiszolgálni, így annál kevésbé akar valódi megegyezést a kárpátaljai magyar kisebbséget valóban aggasztó ügyekben, ami a konfliktus további mélyüléséhez vezet, és egyelőre nem látszik, mi szakíthatná meg az ördögi kört.