Orosz hétköznapok: Moszkvában sok minden kapható, de azért nem árt, ha van egy kazah bankkártyád
2023. május 22. – 11:05
Miként hatnak a szankciók az orosz hétköznapokban? Hogyan élnek a moszkvaiak? Beszélgetőpartnereink szerint a szankciók alatt sok cég kivonult, nincs már IKEA, Netflix, McDonald’s, de azért a mai moszkvai hétköznapok azt is bizonyítják, hogy mennyire hatékony a kereskedelem, a piac. Ahol van igény és fizetőképes kereslet, ott előbb-utóbb lesz áru és kínálat is, legfeljebb kicsit kerülőúton.
Oroszország ukrajnai agressziója kapcsán természetesen sokkal megrázóbb, hogy mi a helyzet az ukrán lakossággal, ők miként élik túl a hétköznapokat, erről számos helyszíni riportunkban is beszámoltunk. Ez a cikk azonban most nem ezzel foglalkozik, hanem arról érdeklődtünk, hogy a moszkvai hétköznapokban mi látszik a szankciókból és a háborúból.
Nagy különbségek lehetnek a vidéki, városi és elsősorban a fővárosi lehetőségek között, de Moszkvában alapvetően a hétköznapokon nem látszanak hiányjelenségek. Nagyon sok a változás, néhány egyszerű példával:
- asztal és szék kapható, legfeljebb nem a népszerű IKEA márkáival;
- a nyugati divatcégek márkaboltjai bezártak a plázákban, de az online kereskedelemben minden elérhető;
- nincsen már McDonald’s, van helyette a Vkuszno i Tocska (finom, és pont) elnevezésű orosz gyorsbüféhálózat, ez persze a három beszélgetőpartnerünk szerint nem ugyanolyan.
Néhány napja a Téma nevű podcastünk adásában beszéltük át két telexes kollégával – Dull Szabolcs főszerkesztővel és Nyilas Gergellyel külpolitikai újságíróval –, hogy milyen az élet a szankciók sújtotta Oroszországban, de kitértünk arra is, mik a helyzet magyar politikai vonatkozásai.
Moszkva erős kínálathoz szokott
A moszkvai hétköznapokról három jelenleg is kint tartózkodó, vagy sokáig kint élő üzletemberrel beszélgettünk. Közülük Sugár László, az MCNT Medical Company of New Technology orosz gyógyszercég magyar vezérigazgatója nemcsak háttérben, de névvel is vállalta tapasztalatainak megosztását. Mint a Telex kérdésére elmesélte,
„az általánosan jellemző, hogy tavaly február 24-e óta minden húsz-harminc százalékkal drágább lett, amely infláció a magyarhoz hasonló, és amiben persze nehéz szétválasztani az általános inflációs és szankciós hatásokat, vagy akár a volatilis devizaárfolyam-mozgásokat.”
Mint hallottuk, Moszkvában nagyon széles a boltok választéka. Az élelmiszer-kereskedelemben egy moszkvai boltot úgy kell elképzelni, mint egy hazai közért és egy Culinaris szakbolt választékának ötvözetét. Ez természetesen az ország egészére nem igaz, de Szentpéterváron és Moszkvában van erre fizetőképes kereslet.
Érzésre a boltok tele vannak árukkal, ami azért sok változást is takar. Az amerikai corn flakes eltűnt, Coca-Cola hol van, hol nincs, de ami nem közvetlenül nyugat-európai, vagy amerikai áru, hanem részben keleti, vagy dél-ázsiai, latin-amerikai, abban bőséges maradt a kínálat, legyen szó zöldségről, gyümölcsről, rákokról vagy halakról.
Ruházat a netről
A ruházatban szintén gyakorlatilag minden, vagy legalábbis sok áru van, de a struktúra azért megváltozott. A bevásárlóközpontokban nagyon sok bolt be van zárva, de van ellátás, csak az áttevődött az online térbe. Ezeket a disztribúciós csatornákat nem feltétlenül a cégek, hanem ügyes kereskedők alakították ki, azt csak feltételezni lehet, hogy az árubeszerzésben vannak török, belarusz, kazah vagy éppen kínai segítőik.
Ha pedig bármely piaci szegmensből kivonul egy nyugati cég, legyen szó élelmiszeripari vagy divatmárkáról, nagyon gyorsan érkeznek a helyükre is aspiránsok, rosszabb, azonos, vagy néha jobb minőségben, ez változó, de a piac valamiképpen megtalálja az igényekhez az árut.
Egész Moszkvára jellemző, hogy a városban nagyon fejlettek az internetes szolgáltatások, sokkal megszokottabb az internetes vásárlás. Moszkva óriási, olykor fel is van osztva, de amit valaki a saját címén megrendelhetőnek lát, az nagyon gyorsan elérhető, lehet cipőt úgy venni, hogy a futár kihoz 5 cipőt, 1-et megvesz a vevő, azt a négy méretet, vagy színt, ami nem kellett, meg visszaviszi, és ez a kényelmi szolgáltatás nem drágább, mint egy euró.
Készételre, élelmiszerre és ruházatra is jellemző az egy órán belüli szállítás, ha ennél tovább tart, a szolgáltató nagy árkedvezményt, vagy kedvező kupont ad
– meséli Sugár László.
Extra minőségben is
Egy bankár ehhez azt is hozzátette, hogy ráadásul vannak olyan szolgáltatások is, amelyeket itthon hírből sem ismerünk, például éjjel-nappal, a bolti árhoz képest szerény felárral lehet akár egy akkumulátoros fúrót is rendelni, ami a szerelést alig megakasztva, egy órán belül megérkezik.
A taxi például (ahogy egyébként most végre Budapesten is) nagyon gyors, a Yandex (az orosz Google) szolgáltatása annyira fejlett, hogy tényleg elég akkor megnyomni a gombot, amikor valaki kilép az ajtón, ráadásul az autók minőségét is ki lehet választani.
Mint a Yandex Taxi honlapján látható, 4 kategória van: az Economy, amely egy egyszerű autó, például egy Kia; a Comfort tisztább, nagyobb autó; a Confort ! fekete Mercedes, öltönyös sofőrrel; de van egy VIP, vagy Business néven ismert csúcskategória is kifejezetten modern autókkal, Maybachekkel. Az árakban az alsó három kategóriában olyan nagyon nagy ugrás nincs is, a business azért duplázik.
Pénzügyek, agrár, streaming
De akkor mi az, amiben mégis nehezebb lett egy moszkvai orosz élete? Ilyen például a nemzetközi utalás, vagy főleg az utazás, de még a belföldi kikapcsolódás is.
A pénzügyi, banki szolgáltatásokban hamar beütött ugyan a krach, vagyis a nemzetközi kapcsolatok elvágása, egyes orosz bankok lekapcsolása a SWIFT-ről tényleg gondot okozott, nem működtek az elszámolási rendszerek, nem volt lehetséges a nemzetközi fizetés, a külföldi használat. Ugyanakkor az Oroszországban kibocsátott Mastercard és Visa kártyák csak Oroszországban működnek, külföldön nem. Ráadásul épülnek vissza a szolgáltatások, vagyis az oroszok kialakítják a saját platformjaikat, elszámolásaikat.
„Az orosz ipar, a nukleáris és az űripart leszámítva versenyképtelen, ám ha valahol az oroszok megérzik a szükséget, akkor egész gyorsan összekapják magukat”
– mesélte egy forrásunk. Szerinte erre volt példa a világháború, ahol a kezdetekben nagyon gyengének tűnt az orosz erő, de belehúztak, vagy erre volt példa a korábbi szankciók idején a mezőgazdaság szárnyalása, ahol bizonyos termények esetében Oroszország a legnagyobb importőrből a legnagyobb exportőr lett.
Ugyanakkor a külföldi utalások azért hiányoznak ma is, bonyolult lett a tőzsdézés, egyes brókerek, ahogy egyébként nagyon sok orosz informatikus is, Belgrádba tették át a székhelyüket. Oroszországban most egyáltalán nincsen Netflix, HBO, vagy más streamingszolgáltatás, de az egyik, az orosz belső viszonyokban jártas, igaz, most nem kint élő forrásunk arról mesélt, hogy vannak azért erre is megoldások.
A helyiek gyorsan kitanulták a továbbra is működő VPN (virtual private network) kerülőutakat, illetve bizonyos netes szolgáltatások esetében nem teljes a territoriális alapú tiltás, hanem török, kazah, vagy akár belarusz bankkártyákkal bizonyos szankciók kikerülhetők, ezekre most külön üzleti vonalak alapultak, ilyet nem nehéz szerezni Moszkvában.
Izoláció, utazás
Ami viszont határozottan rosszabb lett, az a Nyugat fizikai elérése. Mivel az oroszok hagyományosan sportszeretők, az izoláció a sportversenyektől akkor is nagyon fáj, ha volt némi előzménye már a doppingeltiltások miatt annak, hogy az orosz versenyzők nem képviselhetik hazájukat, csak olimpiai csapat zászlója alatt, vagy egyedileg indulhatnak.
Az oroszok fanyar humorral beszélnek erről. Ahogy mi szoktuk a borainkra, vagy a rocksztárjainkra azt mondani, hogy „itthon világhírű”, úgy az oroszoknál is kialakult egy viccelődés, hogy van az orosz világnak világbajnoka és a másik univerzumnak pedig valaki más.
A vidéki (mármint kistelepüléseken élő) Oroszország nem igazán nyaral, nem utazik annyit, de a városiaknak az egyik legfájóbb jelenség a szankciós világban, hogy az utazások ára nagyon megemelkedett. Ráadásul belföldön is, hiszen Oroszország eddig nem volt egy túl nagy turistamágnes, de most a fizetőképes oroszok is a belföldi kínálatból tudnak választani.
Például Moszkvából kényelmesen eljutni Budapestre a háború kirobbanása előtt 250-300 euró volt, most ez inkább 1000-1500 euró (kb. 370-555 ezer forint), és ebben is mindenféle csavaros megoldást kell használniuk az utazóknak (transzfer Isztambulon át), vagy belgrádi repülő vonattal, taxival kombinálva. Az utazás annyira drága lett, hogy olykor kifejezetten nehéz jegyet kapni a megmaradt, Nyugat felé tartó járatokra, az orosz gépeken soha nem lehetett ennyi milliárdost és feleségeiket látni.
Autóimport, olajexport
Van egy csomó intézkedés, amely inkább középtávon okoz problémát, vagy az oroszoknak költségnövekedést, az orosz költségvetésnek kiesést jelent. Nyugati autóimport immár közvetlenül nincs, de ázsiai van, vagyis koreai, japán, kínai autók kaphatók az egykori Renault-gyárban készülő, Moszkvics-emblémával ellátott JAC Motors-gyártmányok mellett (az orosz autópiac helyzetéről itt írtunk).
Voltak olyan jóslatok is, hogy hamar kifogynak a nyugati alkatrészek az autókhoz, a háztartási gépekhez, a repülőkhöz, az olajkútfúrásokhoz, de valamiképpen mégis vannak eszközök, alkatrészek, vélhetően török segítséggel. Törökország (a közép-ázsiai köztársaságokkal együtt) visszatérő elem a szankció kikerüléséről szóló történetekben. Ahogy egyik forrásunk említi, a kereskedőnemzetnek közvetlen tapasztalata is van ebben a játékban, amikor az arab világ szabotálta Katart, akkor is sokat nyertek az ügyes török kereskedők, akik minden kiesőt szívesen pótoltak.
Hallottunk arról, hogy a szankciók által sújtott orosz olajipari termékek is eljutnak Nyugat-Európába. Állítólag a nyersolaj jobban ellenőrizhető, vagyis ott az összetétel, nehézség, kéntartalom jobban meghatározza a forrást, de a finomított termékek, akár indiai, marokkói, szenegáli közvetítéssel „oroszmentessé” tehetők, de itt is igaz az, hogy az oroszok költségei nőnek, vagy a bevételei csökkennek azzal, ha meg kell járatni a terméket, másnak is adni kell a nyereségből. Erről részletesen itt írtunk.
Ahogy hallottuk,
az orosz törvények szigorúságát a végrehajtás lazasága mindig ellensúlyozza, de most még az állam maga is érdekelt a sikeres csempészútvonalakban.
Gyógyszerek, technikai cikkek
Sugár László szűkebb szakterületét, vagyis a gyógyszertárak kínálatát tekintve azt mondja, hogy nincs hiány. Egy magyar patika úgy 600-800 árucikket tart, egy moszkvai 2500-at is. Mivel a gyógyszerek nincsenek a szankciós listákon, így legfeljebb annyi változott, hogy amennyiben egy nyugati cég immár nem végzi el egy gyógyszerhez a szükséges orosz vizsgálatokat, akkor ezeket a termékeket nem listázzák.
Ugyanakkor ez most legfeljebb amerikai bejegyzésű termékeket veszélyeztet, mert, ahogy nálunk vannak veszélyhelyzeti intézkedések, úgy kint is, és erre hivatkozva, most éppen legalizálják a más országokban már elfogadott termékeket, széles lista van az ilyenekről. A Richter Gedeon 2022 márciusától az oroszországi nagykereskedőket kizárólag a Richter Gedeon RUS raktárából szolgálja ki, a gyógyszercégnek inkább az ukrán üzlettel van most kockázata. Értékesítés maradt ugyan, de van olyan ukrán törvény, amely lehetővé tenné a forgalmazási engedélyek visszavonását azon termékek esetében, amelyeknek gyártókapacitásuk van Oroszországban. Ez azért Damoklesz kardjaként fenyeget ezen a piacon.
A technikai cikkek viszont sokkal drágábbak lettek, van hűtőszekrény, van bojler, van építési anyag, de az árak megemelkedtek, ráadásul mintha kevesebb lenne a minőségi német, olasz, francia gép, anyag, csempe.
Pénzügyi intézmények
A nem orosz bankok egyelőre keresik a helyüket.
„Tavaly február 24-én egy díszollóval elvágták Oroszországot a nyugati gazdaságtól, sokakban hirtelen valami elszakadt”
– mondta egy forrásunk, aki elmesélte, hogy most mindkét irányban lehúzták a rolót, az orosz bankok nem tudnak Nyugatra menni, de a nyugati bankok filiáléi sem tudnak nagyon tőkésíteni, vagy jövedelmet hazautalni.
Extrém ötletek vannak olykor, mint a Raiffeisené, amely valamiképpen az oroszországi értékeit cserélte volna el a Sberbank európai befagyasztott eszközeivel, de egyelőre ebből nem lett semmi.
Hangulat
Az általunk elért szakemberek a hangulatról már kevesebbet mondanak, az nyilván érzékenyebb kérdés, de mivel Moszkvában annyiféle náció él együtt, annyi embernek van ukrajnai rokona, mintha egyfajta természetes óvatosság is körüllengené a témát.
Itthonról eleve nehezebb elképzelni a moszkvai közterületeken az egyenruhások jelenlétét, mert, ahogy egyik Moszkvában végzett forrásunk meséli, mi eleve abban szocializálódtunk, hogy az egyetem, vagy a kollégium portáján is vannak rendőrök.
Mindenesetre most a megszokottnál talán nincs több rendőr az utcán, de azért érezhető a háború, vannak háborús plakátok, és a hangulatban is van valami központosító, valami harcias. Hallottunk arra példát, hogy az általános iskolában a tanító megkérte a szülőket, hogy a hittanlehetőségek közül mindenki válassza a pravoszláv hittant, aztán majd a más vallásúakkal megoldják, de most ez a jó az iskolának.
Arról, hogy látszólag a „nép egyetért”, de valójában bornírtnak tartja a rendszert, kifejezetten sok vicc is kering Oroszországban. Ha így folytatjuk, a kommunizmus nemsokára már nemcsak a világ egyötödén, de akár egyhatodán, vagy egyhetedén is elterjedhet. Ma ez így szól: jöhetnek a szankciók, pár év és az orosz kőolaj-kitermelés már eléri a globális termelés 125 százalékát.