Az orosz olaj kerülőúton juthat vissza az EU-ba, de Moszkva ezzel nem jár jól

• Az orosz kőolajra és üzemanyagra kivetett európai uniós embargó életbe lépése óta India vált az unió legfőbb dízelbeszállítójává.
• Ugyanez az India tavaly óta 33-szorosára növelte oroszországi kőolajimportját, azaz a közvetett jelek szerint az EU Indiában finomított orosz olajra cserélte az orosz dízelt.
• Más vádak szerint több közel-keleti és észak-afrikai országon keresztül is érkezik még orosz dízel az EU-ba.
• A szankciók ugyanakkor annyiban működnek, hogy ebből az orosz rezsimnek egyre kisebb haszna van: az év első negyedévében több mint 40 százalékkal, áprilisban 64 százalékkal csökkentek az orosz állam energiabevételei a tavalyihoz képest.

Az Európai Unió december elején megtiltotta az orosz kőolaj tengeri importját, a legfontosabb vezetékes importőrök – Németország és Lengyelország – felhagytak a szárazföldi behozatallal (Magyarország, Csehország, Szlovákia és Bulgária kibúvót kapott az embargó alól), és az Egyesült Államokkal és az angolszász világgal együtt harmadik országok felé „ársapkát” vetett ki az orosz olajra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyugati biztosítók, tankerek és egyéb logisztikai és pénzügyi közvetítők csak akkor vehetnek részt az orosz nafta szállításában, ha azt a világpiaci ár alatt, hordónként kevesebb, mint 60 dollárért adják az oroszok.

Február elejétől a finomított kőolajtermékek oroszországi importjára is kiterjesztették az uniós embargót, ami főleg a dízel szempontjából volt érdekes, mert a háború előtt (és alatta is) számottevő volt az európai piac oroszországi kitettsége: az elmúlt években az uniós gázolajimport nagyjából 40 százaléka, napi félmillió hordó érkezett Oroszországból. A problémát tetézte, hogy az utóbbi bő két évben a finomítói kapacitások szűkössége, valamint a koronavírus-járvány lecsengése után megnövekedett európai igény miatt eleve erős kereslet, alacsony kínálat és magas árak jellemezték a dízelpiacot.

Az uniós lépések a magyar kormány és az orosz olaj (továbbá a rekordmagas finomítói árrés és ebből fakadó nyereség) mellett kitartó Mol elemzőinek félelmei ellenére eddig nem okoztak számottevő problémát az ellátásban.

Ennek az egyik oka, hogy mint a Bruegel brüsszeli gazdasági agytröszt már hónapokkal ezelőtt levezette, hiába magas az orosz arány a dízelimportban, az korábban is csak az európai fogyasztás 8 százaléka volt, miután az unióban elégetett dízel 80 százalékát belföldön finomítják. Az embargóra ráadásul a piaci szereplőknek nyolc hónapjuk volt felkészülni, annak életbe lépése előtt rendesen betáraztak, és a világpiaci kereslet mérséklődésével eleve enyhült a piac kapacitáshiánya.

A másik ok, mint az orosz olajpiac sok más talányát illetően, India lehet.

A Bloomberg adatai szerint áprilisra India Szaúd-Arábiát megelőzve az EU legfőbb olajtermék-beszállítójává vált, miután jelentősen megnövelte európai dízel- és kerozinszállítmányait. Miután India exportjának egyre nagyobb részét adja az olcsó orosz nyersolaj, a spekulációk szerint arról van szó, hogy az orosz olaj végső soron indiai kitérővel talál vissza az európai piacra.

Olajmosás

India az ukrajnai orosz invázió előtt napi átlag 154 ezer hordó dízelt és kerozint exportált az EU-ba, ami februárra 200 ezer hordóra, áprilisra 360 ezer hordóra nőtt a Kpler adatszolgáltató szerint.

Hogy ehhez honnan szerzik a nyersolajat, az nem tűnik nagy talánynak. Míg India a háború előtt a magas szállítási költségek miatt alig importált orosz kőolajat, azóta 33-szorosára nőtt az oroszországi importja. A Kpler szerint áprilisban India behozatalának 44 százaléka Oroszországból jött, ezzel Irakot és Szaúd-Arábiát megelőzve Oroszország lett a világ legnépesebb országának messze legnagyobb kiszolgálója. Március végén a legnagyobb orosz kitermelő, a Rosznyeft és a legnagyobb indiai finomító, az Indian Oil a szállítások további növeléséről kötött megállapodást.

Az indiai „olajmosással” kapcsolatos aggodalmak nem számítanak újdonságnak, a kereskedelmi adatok és egyes tankerek gyanús útvonalai miatt már tavaly nyáron is felmerült, hogy az orosz nafta kitérővel ugyan, de visszajut Európába.

India nem az egyetlen potenciális szankciótörő: a spanyol Repsol olajcég vezetése április végén egy gyanús marokkói szállítmányra hivatkozva állította, hogy harmadik országokon keresztül továbbra is jut orosz dízel az európai piacra. Az érintett, Bilbaóban partra tett gázolaj ugyan a tanker papírjai szerint Szaúd-Arábiából jött, annak sűrűsége eltért attól a szaúdi szállítmányétól, amelyet állítólag Tanger kikötőjében átfolyattak az egyik tankerből a másikba. Bár a spanyol kormány előzetes vizsgálata szerint nem orosz dízelről van szó, az erre vonatkozó gyanú máshol is felmerült.

A Center for Research on Energy and Clean Air nevű, finn bejegyzésű agytröszt szerint az orosz olaj és olajtermékek mosásában az Egyesült Arab Emírségek, Törökország, Szingapúr és Kína is nyakig benne lehet. Ezek az országok az ukrajnai háború óta egyfelől növelték oroszországi nyersolajimportjukat, másrészt növelték olajszármazékok, nagyrészt a dízel és a kerozin exportját az EU-ba, valamint a részleges vagy teljes orosz embargót hirdető többi gazdaságba (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Japán, Kanada és Ausztrália).

Ugyanakkor az is igaz, hogy India például összességében kevesebb finomított üzemanyagot exportált tavaly, mint tavalyelőtt, részben a belföldi kereslet növekedése, részben pedig amiatt, mert egyes nagyobb indiai finomítók a tavalyi év második felében karbantartás miatt rövidebb-hosszabb időre leálltak.

A CREA által citált adatok más szempontból sem feltétlenül meglepők. A Bruegel februári elemzése is írt róla, hogy az uniós embargó egyik következménye az üzemanyag-kereskedelem globális útvonalainak átrendezése lesz, és az orosz dízel uniós piacokról való kiszorulásával Oroszország olyan piacokra fogja exportálni dízelét, amelyek az unióba exportálnak, mint Törökország, Marokkó, Algéria vagy Egyiptom. Az indiai kommentárok pedig inkább azt emelik ki, hogy a növekvő indiai üzemanyagexport fontos stabilizáló szerepet játszik a világpiacon, és segít alacsonyan tartani az árakat.

Fogy a pénz, nő a hiány

Ez egyfelől nyilván felvet kérdéseket a szankciók hatékonyságát illetően, hiszen ha közvetítőkön keresztül is, de az európai vásárlók továbbra is finanszírozzák az orosz háborúzást.

Másfelől az uniós szankciók célja nem az orosz olajexport elzárása volt – ennek globális árnövelő hatását pont szerették volna elkerülni –, hanem az orosz rezsim bevételeinek csökkentése.

A hivatalos számok szerint ez az indiai kitérővel együtt is sikerült valamelyest: az indiaiak olcsóbban veszik az orosz olajat, az ázsiai szállítás a magasabb kereskedelmi költségek miatt is rosszabb biznisz, és a dízel és a kerozin esetében a finomítói árrést is az indiaiak zsebelik be az oroszok helyett.

Az orosz kormány szerint februárban a tavalyihoz képest 46 százalékkal, márciusban 43 százalékkal, áprilisban pedig 64 százalékkal csökkentek az orosz állam olaj- és gázipari bevételei tavalyhoz képest. Az idei költségvetésben az orosz kormány az olaj- és gázbevételek 23 százalékos csökkenésével számolt, aminél eddig jóval gyengébben teljesítenek.

Miután az energiabevételek a háború előtt nagyságrendileg az állami bevételek harmadát adták, a súlyos visszaesés a költségvetésre is rányomta a bélyegét: az orosz állam bevételei az első negyedévben 20 százalékkal csökkentek, a kiadások a háború és a nyugati exportkorlátozások hatásait enyhíteni hivatott beruházások költségei miatt 34 százalékkal nőttek.

Emiatt az első negyedévben a büdzsé 2400 milliárd rubeles mínuszban zárt, szemben a tavalyi első negyedév 1130 milliárd rubeles többletével.

Ugyan az év elején az orosz kormány azt hangoztatta, hogy a rossz költségvetési számok egyszeri adóváltozások miatt sikerültek rosszul, az első negyedév és az ahhoz képest is romló áprilisi adatok alapján mélyebb problémákról van szó.

Bár az olajkitermelés visszatért a háború előtti szintre, márciusban átlagosan 48 dollárért adták az orosz Urál kőolaj hordóját, szemben a tavaly márciusi 89 dollárral. Ez részben világgazdasági folyamatok következménye: tavaly tavasszal az erős világgazdasági kereslet és az ukrajnai orosz invázió után az ellátás biztonságával kapcsolatban felmerült félelmek miatt az olajár kifejezetten magasan járt, ám azóta a kínai és nyugati kereslet mérséklődése miatt hordónként 30-40 dollárral csökkent.

Az orosz bevételek zuhanása ugyanakkor jelentős részben a háború, valamint az orosz olajkereskedelemre kivetett nyugati szankciók eredménye. Az európai mértékadó Brent kőolaj hordónkénti ára márciusban 75 és 80 dollár között mozgott, azaz az orosz olajat továbbra is jó 30 dollárral olcsóbban lehet csak eladni, mint a nem orosz olajat. A bevételek apadását az is magyarázza, hogy az uniós szankciók miatt jelentősen nőttek az orosz exportőrök szállítási költségei, hiszen Indiába lassabb és többe kerül olajat hajóztatni, mint Antwerpenbe, vagy a Barátság-kőolajvezetéken keresztül. Az ebből fakadó bevételkiesést korábban Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes is elismerte.

Bár kisebb részt tesz ki az olajnál, de a földgázipari bevételek is nagyot zuhantak, februárban 42 százalékkal voltak alacsonyabbak a tavalyinál, dacára annak, hogy a gáztermelésre vonatkozó adókat emelték. A történet prózai magyarázata, hogy a földgáz piaci ára jelentősen esett az utóbbi hónapokban, az oroszok pedig elvesztették a fő piacukat, és logisztika hiányában máshol nem tudják eladni az Európának szánt gázt.

A történetet illetően nem feltétlenül pártatlan Kijevi Közgazdaságtudományi Egyetem szerint az orosz bevételcsökkenés háromnegyedéért a nyugati szankciók felelősek, a maradék egynegyede pedig világgazdasági folyamatok eredménye. Ugyanakkor olyan elemzések is vannak, amelyek szerint az orosz kikötőkben 30 dolláros diszkont mellett betankolt olajat a végén piaci áron adják el Indiában, és a különbözetet feketén orosz oligarchák zsebelik be, egy részét pedig a hadi költésbe csatornázzák vissza.