A szakemberek február 5. után nem várnak ugyan üzemanyaghiányt a kelet-közép-európai régióban, ugyanakkor az úgynevezett olajtermék-szankció és a tömegmérlegelv egészen furcsa helyzeteket teremthet.
Izgalmas hónapok elé néz az európai dízelpiac, hiszen február 5-én életbe lép az EU olajtermék-szankciója, azaz annak második üteme. Magyarország és a közép-európai régió több állama eddig erősen függött az orosz kőolajexporttól, de sok orosz dízelt vett fel a görög, a holland és a litván piac is, de ennek most vége.
Most még jól állunk, mert az elmúlt hónapokban az országok előre készleteztek, vagyis több olajat vásároltak a szükségesnél, de szakértők szerint elképzelhető, hogy európai probléma lehet ebből a szankcióból. Hogy lesz-e, az 3-4 hónap múlva kiderül. A szankció hatásaira Magyarország és a Mol is készül, összeszedtük, hogyan.
A szankció fázisai
Az EU kőolajszankciós csomagjában két fontos tilalmi dátum szerepelt. Az első 2022. december 5., ettől a naptól tilos orosz kőolajat behozni az Unióba. A szankciónak ez a része nem okozott igazi fennakadást az ellátásban, az érintett tagállamok többnyire sikeresen kiváltották az orosz beszerzést. Magyarországnak ilyen gondja nem is volt, hiszen mi mentességet kaptunk, ide továbbra is érkezhet orosz kőolaj a Barátság kőolajvezetéken.
2023. február 5-ével viszont az alábbi változások is életbe lépnek:
- az Oroszországból származó finomított termékek importjának tilalma
- a csővezetéken az Unióba behozott orosz kőolajból az Unióban előállított finomított termékek exportjának tilalma (reexporttilalom).
Vagyis ettől a naptól kezdve az uniós tagállamok nem importálhatnak sem Oroszországban, sem orosz olajból gyártott, finomított termékeket (benzint, dízelt, kenőolajat). Ám mivel Magyarország továbbra is importálhat vezetékes kőolajat, azt természetesen fel is dolgozhatja Százhalombattán (különben minek is importálna?), csak az ebből készült termékeket továbbértékesíteni nem tudja. Ez azért fontos, hogy az orosz olajat importáló finomítók ne tehessenek szert versenyelőnyre azokkal szemben, amelyekre vonatkoznak a szankciók. Hiszen ha nem lenne ilyen tilalom, Magyarország az EU-s piac más szereplőinél olcsóbban állíthatna elő finomított termékeket a számunkra olcsón rendelkezésre álló orosz kőolajból, míg mások számára nagyon megdrágulna az alapanyag.
Tömegmérleg
De azért ez az exporttilalom sem teljes, az úgynevezett tömegmérleg segítségével mégis lehet üzletelni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Mol Százhalombattán 70 százalékban orosz és 30 százalékban nem orosz olajat dolgoz fel, akkor a késztermékeiből is 30 százalékot exportálhat.
A tömegmérleg szabályai szerint a finomítóknak 12 hónapos időszakokra bontva kell tervet készíteniük a termékkihozatalról, és tisztázni, hogy mennyi orosz és mennyi nem orosz olajat használtak. A termékekből akkora hányadot lehet az unión belül más országba, vagy akár unión kívülre szállítani, amekkora a nem orosz kőolaj részesedése volt a felhasznált kőolajon belül. Az orosz rész pedig mehet a hazai piacra.
A megfelelést a NAV ellenőrzi, bármikor belenézhet a könyvekbe, az informatikába. A Mol szakemberei szerint az unió munkatársai egyébként nagyon kooperatívak voltak, a szlovák, a cseh és az osztrák diplomácia pedig szintén segített nekünk, mert a tét a regionális ellátásbiztonság volt.
A feldolgozott termékek exportja azonban a Mol esetében nem is annyira Százhalombattán érdekes, hanem elsősorban Pozsonyban, Szlovákiában, a Mol-csoport Slovnaft finomítójában. Itt azért égetőbb a probléma, mert ez a finomító ma döntően orosz olajat használ, viszont sokat is exportál. A finomító kivételes helyzetét annyiban az EU is elismerte, hogy december 5-ig átmeneti engedélyt adott az itt készülő termékek Csehországba történő exportjára, mondván, Szlovákia és Csehország sokáig egy államot alkotott.
Hogy érint ez bennünket?
A Mol Nyrt. szakértői egy háttérbeszélgetésen segítettek tisztázni, hogy mi is várható a piacon. Jelenleg:
- A magyar olajipar a saját kőolaj-kitermelés és a tengeri (horvát vezetéken érkező) import mellett döntően a Barátság kőolajvezetéken érkező olajat használja fel, azaz döntően Ukrajnán keresztül kap orosz olajat, és bármennyire különös is ez az egész, egyelőre az ukránok nagyon vigyáznak az ellátásra, abból ugyanis tranzitdíjbevételük származik, és az egymást gyilkoló felek szépen naponta elszámolnak, ráadásul devizában.
- A hazai tulajdonban álló finomítók közül a százhalombattai Dunai Finomító nagyjából a hazai piacot látja el, és ma már valamennyire képes nem orosz kőolaj feldolgozására is, a pozsonyi Slovnaft viszont ma még szinte teljesen az orosz REB típusú olajat használja, és termelése kétharmadát exportálja is.
- Nyugat-Európa finomítói kihozatala alapján az EU-nak benzinből feleslege van, míg dízelből hiánya, ezt korábban részben Oroszország mintegy 25 millió tonnás exportja egyenlítette ki, na de ez most kiesik a szankció miatt.
- Az orosz olaj kiesésével a horvát tengeri kőolajimport szerepe nagyon felértékelődne, csak éppen ezt Horvátország is tudja, ezért nagyon magas tranzitdíjakkal használná ki az ölébe hullott zsarolási pozíciót.
A Mol már jó ideje abban él, hogy a Barátság kőolajvezetéken bármikor megszakadhat a szállítás, és mindent azonnal át kell alakítani. Ettől függetlenül a teljes átállás nem egyszerű, van egy 24 elemből álló projektlista, amelynek a végére kell érni ahhoz, hogy a Mol a pozsonyi és a százhalombattai finomítóiban rugalmasan használhasson egyéb forrásból származó olajat is.
De a feladat első körben Pozsonyban égető. Ha a december 5-ig még szabályos cseh derogációt figyelembe vesszük is, Pozsonyba akkor is kellene legalább egyharmadnyi tengeri olajfeldolgozás, hogy a tömegmérleg szerint exportálhassanak a termékeikből.
Sajnos, bár Magyarország és Szlovákia ezt nagyon szerette volna, olyan szabály sincsen, hogy az orosz vezetékes olajat egyaránt felhasználó Magyarország és Szlovákia legalább egymás országaiba szállíthassanak.
Az EU vélhetően nem akarta azt, hogy az orosz olajat használó finomítóknak versenyelőnyük legyen. Magyarország amúgy, ha éppen nincsen ársapka és üzemanyaghiány, nem használ pozsonyi üzemanyagot, de a Mol két finomítója között eddig voltak félkésztermék-szállítások, optimalizációk, most ennek is lőttek, pontosabban mostantól ezek is belesimulnak a tömegmérlegrendszerbe.
Tárgyalások a Janaffal
A kiszolgáltatott helyzeten rövid távon az segítene, ha a Mol meg tudna állapodni a Janaf horvát olajvezeték-üzemeltető vállalattal, és a Mol szempontjából előnytelen rövid távú szerződés helyére egy olyan hosszabb távú lépne be, amely visszamenőleg is érvényes erre az évre.
Ez nagyon segítené a tervezést, ez ugyanis nem egy könnyen alakítható üzlet. Mint hallottuk, a február 5-i átálláshoz például már december közepén kellett megvenni pár tankernyi olajat, a hajókat december végén megtöltötték, januárban Omisaljban lefejtették, majd az Adrián elindult az anyag, és az februárra felér Pozsonyba.
A horvát cég mindenesetre most monopolhelyzetben van, ezt látják a szlovákok, a csehek, a lengyelek, az osztrákok, tud róla Brüsszel, és bár a Mol jogi lépést még nem tett, de úgy gondolja, ha egyszer majd megnyomja a gombot, megáll az erőfölénnyel való visszaélés.
Ársapka itt is?
A tervek szerint a szankció bevezetésével egyszerre az Európai Unió – a nagy, fejlett gazdaságú országokból álló G7-tel együtt – egy ársapkát is bevezetne az olajtermékekre. Korábban az EU és a G7-ek a nyersolajnál is ilyen korrekciót vezettek be az uniós szankcióval egyidőben. Ahhoz az esethez hasonlóan most is az EU-nak kellene javaslatot tennie az árra, ahol a korlátozás életbe lépne. A piacinál csak jóval olcsóbban eladott orosz olaj és – szintén uniós ársapkával korlátozott, bár az enyhe európai tél miatt is kevésbé kelendő – földgáz idén jókora lyukat üthet az orosz költségvetésben.
Az eredeti javaslat szerint a dízelre hordónként 100 dollárnál, az olcsóbb olajtermékekre 45 dollárnál húznák meg a plafont a tagállamok. A Politico szerint az Oroszországgal szemben harciasabb lengyelek és ex-szovjet baltiak ennél lejjebb mennének, ráadásul a nyersolajnál is csökkentenék a határértéket. Pénteken a tagországok uniós nagykövetei kalapálnák ki a végső alkut, így tarthatnák a lépést a szankciók február 5-i bevezetésével.
Európa fél, nem alaptalanul
Ebből a szankcióból tehát tényleg lehet probléma. Az ilyen válságokkor általában minden szereplő szuboptimális megoldást választ. Oroszország Latin-Amerika és Afrika felé próbál dízelt eladni, de ott nincsenek kialakult kereskedelmi kapcsolatai.
Az orosz olaj nagy vevői, például India, dízelt nem vesznek, mert jól állnak finomítói kapacitásokkal. Ám később olyan beteg kapcsolatok is kialakulhatnak, hogy India olcsó dízelt vesz Oroszországtól, majd a saját dízelét eladja Nyugat-Európának. Tehát az is elképzelhető, hogy az új helyzetben drága és környezetszennyező szállításokat leszünk kénytelenek beiktatni a rendszerbe.
Mindenesetre Oroszország kezd nagyon rosszul állni, jelentős diszkonttal ad el olajat és olajterméket, ráadásul kénytelen csökkenteni a finomítói termelését is. A háborúban nem ez az irracionális üzleti és környezetvédelmi aspektus a legszörnyűbb, de ez sem vidám.