Rekordgyőzelemmel marad újabb hat évre elnök a 24 éve hatalmon lévő Vlagyimir Putyin. A tervet ezzel túl is teljesítették, hiszen az állami közvélemény-kutatók 82 százalékot jeleztek az elnökválasztáson – azaz a korlátozott nyilvánosság ismeretében inkább ennyit írt elő a Kreml. Ehelyett Putyin a bejelentések szerint 87,28 százalékkal nyert, mögötte a statisztaszereppel megbízott, formálisan ellenzéki pártok három jelöltje jön: a kommunista Nyikolaj Haritonov – 4,31, az ország technológiai modernizációját hirdető Vlagyiszlav Davankov (Új Emberek – Novije Ljugyi) 3,85, a nagyorosz retorikával operáló Leonyid Szluckij (LDPR) 3,2 százalékot kapott.
Az országban exit pollokat nem lehetett végezni, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői nem lehettek jelen – ráadásul a számítógépen leadott szavazatok ellenőrzése és az Ukrajnától elfoglalt területeken leadott voksok követése egyébként is lehetetlen lenne, de a háromnapos szavazás is módot ad az eredmények kozmetikázására – így alternatív forrással nem lehet összevetni a hivatalos eredményeket. Külföldön viszont orosz aktivisták szerveztek exit pollokat, ezeken 70 ezer ember válaszolt, a 350 ezer szavazóból az országonkénti eredményeket itt nézheti meg.
Budapesten 1437 ember válaszolt, közülük 31 százalék véleményt nyilvánított ugyan a választások tisztaságáról, de nem válaszolt arra, hogyan voksolt. A fennmaradó 959 válaszoló 45 százaléka Davankovra, 15 százaléka Putyinra szavazott, akit 17 százalékos eredménnyel a szándékosan érvénytelen szavazatok is megelőztek. A budapesti voksolásról itt olvashatja cikkünket.
A 70 ezres összesítésben Davankov hasonlóan szerepelt, 46 százalékkal, Putyin 15 százalékig jutott, 17 százalék volt a tiltakozásképp érvénytelenül leadott szavazatok aránya, 19 százalék nem válaszolt. Azaz, ha az utóbbiakat is Putyinhoz adnánk, az elnök akkor is csak 34 százalékot szerzett volna Davankovval szemben a külföldön szavazó oroszok körében.
Persze, sem a világot, sem Oroszországot nem érte váratlanul Putyin győzelme, bár a 87 százalék talán igen.
2012-ben Putyin beérte 60 százalék feletti, 2018-ban 70 feletti eredménnyel. A mostani győzelemhez kihozott adat nagyjából egybeesik az épp tíz éve elfoglalt Krím félsziget visszacsatolásának akkori hivatalos támogatottságával, és a mostani eredményt a Kreml eladhatja az Ukrajna elleni harcok melletti kiállásnak is – bár ekkora támogatást a hivatalos felmérések sem mutattak –, hívta fel a figyelmet posztjában a Carnegie Intézet vezető orosz munkatársa, a már külföldön élő Alekszandr Baunov.
Az elemző szerint a választások szovjetizálásának folyamata tovább zajlik, erre tereli a Kremlt több váratlan tényező: az egyik a választási indulástól végül eltiltott, bár a támogató aláírásokat váratlanul nagy választói aktivitás mellett összegyűjtő Borisz Nagyezsgyin sikere, a másik a börtönében meghalt ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij temetésén megjelent tízezres tömeg – a temetés utáni helyszíni tudósításunkat itt olvashatja –, a harmadik pedig a külföldön élők tömeges szavazása, amire korábban szintén nem volt példa.
A következő időszak így kevés eséllyel hozhat enyhülést Oroszország és a Nyugat között, a Kreml által az Ukrajna ellen indított háború vége nem látszik, így vélhetően a szankciókkal együtt kell élnie Oroszországnak, amely ehhez igyekszik hozzászokni, úgy, hogy a legfontosabb központok, Moszkva és Szentpétervár mindebből lehetőleg a legkevesebbet érezzék.
A tér, ahol a kóla legyőzte a kvászt
A Kremltől alig 15 percnyire fekszik a Puskin tér. A nevét már a Szovjetunióban kapta Puskin halálának századik évfordulójára. Addigra már lebontották a háromszáz éven át ott magasodó kolostort – egy ideig az egyik templom vallásellenes múzeumként is szolgált, a Szovjetunió ideológiai győzelmét hirdetve. De a tér a Szovjetunió szimbolikus vereségének helyszíne is: 1990-ben itt nyílt meg az ország első McDonald’s gyorsétterme. Órányi sorokban várakoztak előtte az oroszok, hogy belekóstoljanak a nyugati ízekbe.
A következő év végén a Szovjetunió hivatalosan is megszűnt, a gyorsétteremlánc pedig évről évre egyre terebélyesedett. Egészen 2022-ig. Az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború után ugyanis a cég bejelentette, hogy kivonul az országból. Sok világcég tett így, a bútoráruházaktól az autógyártókig, de volt, aki maradt: Spar vagy Auchan a mai napig működik Oroszországban.
A McDonald’s hálózatát a beszédes nevű Vkuszno i tocska (Finom és pont) váltotta fel, a Puskin téren is ez áll, az amerikai hálózat M betűjére halványan emlékeztető logóval. A tulajdonos egy szibériai üzletember, aki korábban 25 McDonald’s éttermet működtetett az ország ázsiai részén. Az olajiparban meggazdagodott Alekszandr Govor saját bevallása szerint a piacinál alacsonyabb áron jutott a hálózathoz, ami nem meglepő, ha egyszer a cég nem piaci okokból hagyta el az országot. Ezt egyébként a cég azzal a feltétellel tette, hogy 15 éven belül visszavásárolhatja a hálózatot Govortól, aki folyamatosan kapcsolatban áll az amerikai központtal. (Hasonló módon távozott az országból a Renault is.) A Burger King és a KFC viszont maradt, zavartalanul működik az országban.
Fogyasztói szemmel a változás elenyésző, már csak azért is, mert a konyhai eszközök is ugyanazok, amelyekkel a McDonald’s működött. A rendelői interface is szinte ugyanolyan, legfeljebb néhány burger neve tér el az eredetitől, de csukott szemmel nem sok a különbség, sem az akkori és mostani szendvicsek, sem a Coca-Cola és a most helyette kínált Dobrij Kola között. Nem reprezentatív mini felmérésemben két diáklány szerint a kínálat rosszabb, a kávé is jobb volt régen, ezért ők visszavárják az eredeti gyorséttermet, egy huszonéves pár viszont azt mondta, nekik mindegy, hogy meki vagy vkuszno i tocska – és pont.
Coca-Cola újratöltve
De mi az a Dobrij Kola? Valójában ez is Coca-Cola, ami megmagyarázza, hogy miért nincs különbség a két üdítő között. Ugyanazokon a gépeken készül, mint amelyeken a Coca-Cola gyártotta az oroszországi üdítőit. A Dobrij üdítőital-gyártót még 2005-ben vette meg a svájci központú Coca-Cola HBC, amelynek orosz leányvállalatát 2022-ben Multon Partnersre nevezték át. Ez a cég a tulajdonosa a Dobrijnak, így a Coca-Cola kivonulása után lényegében a Coca-Cola vette át a helyét – csak a Dobrij Kolán keresztül.
Emellett egyébként tucatnyi új, kólaízű üdítő jelent meg Oroszországban, de aki direkt Coca-Cola feliratú flakonra vágyik, az is megkaphatja – csak Azerbajdzsánból.
A fogyasztók tehát ezen a területen lényegében semmit nem éreztek meg a cég kivonulásából. De a mobiltelefonoknál sem: az iPhone ugyan leállította helyi tevékenységét, és nem szállít közvetlenül Oroszországba, sőt, másik ország közbeiktatását sem engedi a reexporthoz, mégis könnyedén lehet venni az iPhone 14 minden verziójából, akár egy terabájtos tárral is.
„Ezer rubel (1 rubel kb. 4 forint) előfizetéssel öt nap múlva leszállítjuk, a 135 ezer rubeles árat utána kell kiegyenlítenie”
– mondta készségesen egy eladó, jelezve, hogy már több hónapos várakozással sem kell számolnia a vevőnek. A megoldás egyszerű: jellemzően arab országok vagy Törökország veszi meg a készülékeket, azokat még országon belül aktiválja, ezután szállítja Oroszországba. A telefon tehát nem használt, csak a garanciális idő rövidebb, mivel az az aktiválástól indul. Ebből viszont megint csak nem érez semmit az oroszországi vevő, mert az iPhone egyébként sem szolgálja ki az oroszországi ügyfeleket, viszont a nem hivatalos beszállító így is vállalja az egyéves garanciát.
Európát Kína részben ellensúlyozza
A szankciók persze nem hatástalanok, az EU és Oroszország közötti áruforgalom 2023-ban 89 milliárd dollár volt a 2021-es 277 helyett. Az orosz kereskedelmi többlet a töredékére esett vissza, 147 milliárdról 12 milliárdra – azaz míg a 202 milliárdos, földgázra és kőolajra épülő orosz kivitel több mint 70 százalékkal esett vissza 55 milliárdra, az EU 50 milliárdos kivitele csak 25 százalékot veszített, 38 milliárd dolláron állt meg.
Igaz, részben ezt Oroszország a Kínába irányuló export növelésével kompenzálta, ez tavaly 13 százalékkal nőtt 129 milliárdra, de még látványosabb, hogy Kína 47 százalékkal növelte oroszországi exportját, elérve a 111 milliárd dollárt. A kereskedelmi többlet tehát itt is csökkent. A kínai előretörés többek között a kínai autógyárak megjelenésén és az utakon látható egyre több kínai kocsin látszik. Főként a Haval és a Geely autók tömege látványos.
Oroszország arányaiban láthatóan kiváltotta az EU-t: a háború előtt az exportja harmada áramlott oda, most már csak hatoda, miközben a kínai felvevőpiac aránya 18-ról 32 százalékra nőtt.
Eközben viszont az állam olaj- és földgázexportból származó, legfontosabb tételt jelentő bevételei az olajár csökkenése miatt így is visszaestek. A költségvetésből való részesedése 16 éves mélypontra esett vissza, 28 százalékot tett ki, szemben a 2022-es 44 százalékkal. A kormány 36 százalékos arányt tervezett be. A költségvetés – amely a háború előtt a magas olajárak miatt sokáig többletet mutatott – 2023-ban a GDP 1,9 százalékának megfelelő hiányt mutatott.
De a makrogazdasági mutatóknál jobban leírja a helyzetet, hogy mit látnak a vállalkozások a maguk szintjén.
Már Tádzsikisztánnak sem Oroszország a legvonzóbb
„Német technológiával dolgozunk, az alkatrészek beszerzése gondot okoz” – mondta egy faipari vállalkozó. Moszkvától 300 kilométerre vagyunk, Oroszország északnyugati részén. Innen sokan a hazai piac mellett főként Észtországon át Nyugatra exportálták termékeiket, legyen szó faházról vagy méretre szabott deszkákról. Most a legfontosabb irány az Egyesült Arab Emírségek – a legmagasabb árkategóriában –, valamint Kazahsztán és természetesen Kína. Igaz, a szállítási költségek a haszon nagyobb részét viszik el, mint amikor a közeli észt kikötőkbe vihették az árut. Az EU-s szankciók azonban a faipari termékekre is kiterjednek.
Részben a belföldi fogyasztás is nőtt, ami kompenzálja a nyugati export kiesését, de közben a cégek – amelyek között korábban sok osztrák és észt tulajdonban volt, mára kevés kivétellel vagy leálltak vagy eladták részesedésüket – egy másik problémával is szembesültek: fogyatkozik a munkaerő az iparágban és a szállításban is. Egyrészt azért, mert volt, akit az Ukrajna ellen indított háború miatt 2022 őszén meghirdetett mozgósítás vagy a sorozás érintett, esetleg szerződéses katonának állt.
Korábban bőven voltak mindkét ágazatban közép-ázsiaiak a volt szovjet tagköztársaságokból, most azonban közülük is sokan hazamentek. Sokan tettek így azok közül is, akik pályáztak az orosz állampolgárságra, de eddig nem kaptak, hiába ajánlotta fel az orosz állam, hogy a katonai szolgálatért cserébe ezt rögtön megkapják. Volt, aki pont azért ment el, mert volt már orosz állampolgársága, így tartott attól, hogy behívót kap. Aki külföldi munkavállalóként élt az országban, az meg azért dönthetett úgy, hogy elhagyja Oroszországot, mert a rubel gyengülése miatt már nem tudtak annyit hazautalni, mint korábban.
Van, ahol hat a szankció, csak nem hangol Putyin ellen
„Mindenki azzal számolt, hogy ezer dollárt hazaküld a családjának. Ez most már inkább csak ötszáz lenne, ez már nem vonzó, sokan inkább Kazahsztánban keresnek munkát” – mondta az egyik, névtelenséget kérő faipari vállalkozó. Az, hogy a háború csökkentette a vállalkozás mozgásterét, még nem jelenti, hogy az Ukrajna ellen indított háborút feltétlenül ellenzik vagy hogy a Kremlt okolnák érte. Sokan így is inkább Amerikát és az ukrán politikai elitet tartják a háború kirobbantóinak és haszonélvezőinek, Oroszországot meg olyan félnek, amely kényszerből indította el a háborút.
A szankciót értelmetlennek tartja, főleg azért, mert őt olyan ágazat képviselőjeként is érinti, amelynek nincsen köze a hadiiparhoz. „Ott áll a sarokban egy munkagépem, Németországból rendeltem. Nehezen jött meg, a német céggel a saját vámosaik szívóztak, csak azért, mert Oroszországba szánták, pedig nekik is élniük kell valamiből. A gépet végül ki se bontottam, minek, ha nem lesz hozzá alkatrészem, inkább megvagyok nélküle” – mondta a vállalkozó, aki szerint ezek a szankciók nem Putyin, inkább a Nyugat ellen hangolják a társadalmat.
„Nem tudom, meddig tarthat, de biztos sok múlik az elnökválasztáson. Persze nem a miénken” – mondta az egyik vállalkozó önironikusan, jelezve, hogy Vlagyimir Putyin győzelme nem volt kérdés. A vállalkozó az amerikai elnökválasztásra gondolt, szerinte ha Donald Trump nyer, akkor a háború hamar véget ér, mert a republikánus elnök nem fogja olyan lendülettel támogatni Ukrajnát, mint tette eddig a demokrata vezetés. A Joe Biden által a kongresszus elé terjesztett 60 milliárd dolláros, Ukrajna támogatását célzó csomagról a republikánus többségű képviselőház még mindig nem szavazott.
Épülő utak mellett kihaló falvak
A választási eredmények pontos adatai, eloszlásuk még nem jött ki teljes egészében, de az bizonyos, hogy vidéken a Kreml akár a szavazói aktivitás növelésével, akár az adatok manipulálásával jobban kalkulálhat, mint a nagyobb városokban. Pedig a vidék még Moszkva közelében lévő megyékben sem mondhatja magát az elmúlt évek nyertesének. Szinte teljes egészében elkészült ugyan a Moszkva–Szentpétervár-autópálya, a 700 kilométeres út fizetési módtól függően 9-13 ezer forintnak felel meg – igaz, a benzin viszont olcsó, 200 forint körül van literenként.
Az utak mentén viszont jellemzően kihalt falvak sorakoznak a városok között, düledező faházakkal. Elvándorlás és kihalás jellemzi, nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin a törvényhozáshoz intézett legutóbbi beszédében is nagy hangsúlyt fektetett a demográfiai helyzetre, nagyobb támogatást ígérve a legalább három gyereket nevelő családoknak.
A fizetések az ország nagy részén jóval alacsonyabbak, mint Moszkvában és néhány olajipari központban. Az átlagos fizetés például a Moszkvához közeli Tver megyében 53 ezer rubel, de a tanároké csupán 19-22 ezer rubel – míg Moszkvában ennek közel duplája. Vannak, akik 170 kilométerről is ingáznak inkább a fővárosba, orvosoktól tanárokon, építőiparon át az üzleti szféráig. Igaz, a vasút megbízható és a szerelvények minősége is sokat javult, bár a táv így is másfél-két óra, egy oda-vissza jegy ára pedig hatezer forint a leggyorsabb járatokra.
„Erre kellene költeni, meg az oktatásra és az egészségügyre, nem a háborúra”
– mondta egy ellenzéki aktivista a vonaton. A fiatal férfi nem hiszi, hogy a NATO háborúra készült volna Oroszországgal szemben – a hivatalos narratíva szerint Ukrajna nyugati segítséggel támadt volna Oroszországra, ezért indult meg az orosz hadsereg 2022 februárjában Ukrajna ellen –, és pont annyira nem hiszi azt sem, hogy Putyin mindent elsöprő győzelme az orosz társadalom valódi véleményét tükrözi.
A 2000 óta hatalmon lévő Putyin végül az első alkalommal háromnaposra elnyújtott, vasárnap véget ért választáson hivatalosan 87 százalék feletti, rekordgyőzelemmel marad elnök újabb hat évre.
