Szavazok, persze, mindegyik jelöltre ikszelek, Putyint külön át is húzom

Nyolcvankét százalékkal nyeri meg a választásokat Vlagyimir Putyin – ez ugyan csak egy felmérés az állami közvélemény-kutatótól az elnökválasztás előtti héten, de borítékolható, hogy nagyjából ehhez közeli lesz a végeredmény is vasárnap. Sokkal inkább érdekes az, milyen hangulatban várja Oroszország Putyin 24 éve tartó hatalmának megtoldását újabb hat évvel az Ukrajna ellen indított, rövidnek tervezett, de már harmadik évébe lépett háború idején, és egy hónappal azután, hogy börtönében meghalt a legismertebb ellenzéki politikus, akinek nevét életében Putyin ki sem ejtette.

A választások előtti napokban azonban az állami tévé az Oscar-díjas rendező, a putyinizmust a hazafiasság szinonimájává tevő Nyikita Mihalkov közreműködésével egyórás műsort szentelt a néhai Alekszej Navalnijnak, persze megfelelő kontextusban, „Egy árulás anatómiája” címmel. Navalnij sírjához azóta is százak járnak naponta, erről itt olvashatja helyszíni riportunkat.

Fontos, de tét nélküli

Moszkvában járva nem annyira volt feltűnő, hogy közelgett az elnökválasztás – most először hivatalosan is három napon át, március 15-17. között lehet szavazni az interneten vagy a szavazóhelyiségekben digitálisan vagy ugyanott hagyományosan.

A legtöbb plakát látszólag semlegesen a választási részvételre buzdít: „Szavazzunk Oroszországra”, „Együtt erősek vagyunk”.

Mindez egy orosz trikolórba burkolt latin V betű kíséretében, amely egyrészt az orosz „választás” szó első hangjára utal, másrészt a győzelem általános jelére, harmadrészt pedig kimondatlanul az Ukrajna elleni, hivatalosan csak különleges katonai műveletnek nevezett háborúra, amelyben a latin V és Z betűk váltak az orosz erők szimbólumaivá. Így Z betű is sokfelé felbukkan, matricaként a buszokon, plakátokon, néhol a cirill megfelelő helyett használva, de ezek sem szembeötlők mindenütt.

Putyin portréi szinte sehol sem látszanak, inkább a statisztaszerepre szánt ellenjelöltek képei bukkannak fel: Haritonov az Orosz Föderáció Kommunista Pártjától (KPRF), Leonyid Szluckij Oroszország Liberális Demokrata Pártja (LDPR) nevében – az elnevezés épp annyira formális, mint a pártelnök indulása, aki a kampányát a néhai pártelnök, a nagyorosz-populista Vlagyimir Zsirinovszkij politikai örökségére húzta fel –, és a harmadik Davankov, a külsőségeiben afféle européer pártot formáló Új Emberek (Novije Ljugyi) színeiben.

Szigorúan a kampányreklámokat tekintve a tévében sem marad el a három jelölt Putyin mögött: a választási blokkban mind a négyen ugyanannyit szerepelnek. Haritonov ökölbe szorítja a kezét és a szovjet szellemiség visszatértét ígéri, szociális juttatásokkal, ingyenes oktatással, az állami ipar felfuttatásával, lehetőleg sarló és kalapács kíséretében; Szluckij Zsirinovszkij névtábláját teszi az asztalára és idézi fel az előd nagyorosz nyilatkozatait; Davankov pedig modern Oroszországot ígér robotizációval, kutatásfejlesztéssel.

Putyin megjelenítése egyszerű: ő az egyetlen ember, akire az országot bízni lehet, a képek nélküle villantanak fel nagy állami ünnepi előkészületeket, tárgyalóasztalt, rá váró tömeget, hogy a bejátszás végén megjelenjen ő maga is.

Sőt, a látszatellenzéki pártok képviselői olykor látszólag még többet is szerepelnek a tévében, mint az elnök. Rendszeres az elnökjelöltek – vagy inkább delegáltjaik – vitája, ahol mindegyik résztvevő kérdésenként másfél percet kap, hogy megválaszolja, milyen Oroszországot képzelnek el és azt hogyan kívánják megvalósítani.

Ezeken sem Putyin nem vesz részt, sem a kormánypárt képviselője, ami formálisan igazolható is: az elnök ugyanis függetlenként indul, így neki, ellentétben a parlamenti támogatással indulókkal, választói aláírásokat is kellett gyűjtenie. Úgy alakult, hogy ez csak neki sikerült. A kívülről indulók – az orosz terminológiában a rendszeren kívüli ellenzék jelöltjei – a gyűjtésbe sem kezdhettek bele, kivéve Borisz Nagyezsgyint.

Ő össze is gyűjtötte az aláírásokat, ám a Központi Választási Bizottság (CIK) úgy találta, hogy a megengedettnél több közöttük a szabálytalan, hiányos, ezért a liberális jelölt – aki mellett börtönéből halála előtt nem sokkal Navalnij is kiállt – végül nem indulhatott. A jelek szerint megijeszthette a Kremlt, hogy a nagy hidegben is választók ezrei álltak sorba órákon át, hogy aláírásukkal segítsék a háború befejezését is támogató Nagyezsgyint. A hatalom így nem kockáztatta meg, hogy legyen egy rendszeren kívüli jelölt, aki esetleg jóval többet szedne össze a választáson 2-3 százaléknál. Az ő feladata ugyanis az lett volna, hogy megmutassa, mennyire mérhetetlenül csekély a liberalizmus támogatottsága, de váratlanul úgy tűnt, ezt túlteljesítené.

Maradt tehát a három ellenjelölt, akiknek kampányszlogenjeit valójában maga Putyin szintetizálja. Lényegében azt ígéri, amit azok együtt: technológiai értelemben modern, saját tudományos eredményeire építő, innovatív országot, állami dominancia mellett működő gazdaságot, erős hadiipart, Oroszország geopolitikai érdekeinek védelmét és szociális érzékenységet.

Újrakeretezik Sztálint

Mindettől elválaszthatatlan az állami propaganda legfontosabb, 2022 óta egyre határozottabb eleme: a Nyugattal való szembefordulás, megtagadva ezzel a Szovjetunió felbomlása óta eltelt bő harminc évet is.

Az orosz hírekben Joe Biden amerikai elnök szenilis, az európai politikusok agresszívak, gyávák és következetlenek – kivéve Orbán Viktort, aki Donald Trumppal folytatott találkozója miatt különösen sokszor jelent meg a híradásokban –,

a Nyugat erkölcse, öntudata szétzilálódott, genderőrületbe, LMBTQ-mozgalmakba csavarodott, amivel szemben áll az Ukrajnában is a békéért harcoló, erkölcsileg feddhetetlen Oroszország, amely büszkén vállalja másságát a züllött Európával szemben – bár mindez a magyar olvasóknak nem ismeretlen.

A jelenkori Európához való viszony átértékelése mellett zajlik a szovjet múlt átfestése is. A folyamat már 2014 után nagyobb lendületet vett, Sztálin megítélése egyre pozitívabb lett a hivatalos kánonban is – bár egyfajta skizofréniával, elismerve az állami terror kegyetlenségeit, de egyre inkább leválasztva ezt a szovjet vezetőről –, 2022 után pedig ez az átértékelés felgyorsult.

Ma már nemcsak Sztálin képe tisztult ki, aki hatékony vezetőként, kényszerpályán haladva a legtöbbet hozta ki a Szovjetunióból, de közben látványosan elsötétült Hruscsové: ő a gyenge kezű, heves, de ostoba vezető. Ennek aktuálpolitikai célja is van: az orosz nemzetiségű, de ukrán közegben szocializálódott szovjet pártfőtitkár volt az, aki 1954-ben az ukrán tagköztársasághoz sorolta át a Krímet. Minél hiteltelenebb Hruscsov, annál könnyebben igazolható, hogy a Krím annexiója 2014-ben igazságos lépés volt. A választási kampány fontos része világossá tenni, hogy Oroszország csak visszavette azt, ami nem is szakadhatott volna el tőle a Szovjetunió felbomlásával sem, ha nincs Hruscsov.

A háború – amit hivatalosan csak különleges katonai műveletként lehet említeni (orosz rövidítése alapján SZVO) – a fronton a sikerekről szól. Az orosz tüzérség amerikai Abrams tankokat semmisít meg, a katonák rettenthetetlenek, férfiak és nők egyaránt – március 8-án főleg a nőkről szóltak a hírek, Putyin külön köszöntötte a hadseregben szolgáló nőket, egy pilótakiképző központ női tagjait is meglátogatta.

A határon átcsapó ukrán támadásokról szóló híreknek is van helyük, dróncsapás nemcsak a határmenti Belgorodnál, de messze az országban, Nyizsnyij Novgorodban is van, ahol március 12-én érte dróntámadás a Lukoil olajfinomítóját. Ezek azonban inkább olyan tálalásban jelennek meg, hogy a harc láthatóan Oroszország ellen folyik, az ukrajnai orosz katonai akciók tehát önvédelmet szolgálnak.

A többiek választósdit játszanak, Putyin dolgozik

Az, hogy a tévében a választási műsorokban Putyin nem szerepel, csak azt jelzi, hogy ő felette áll a versengésnek, neki az ország valódi irányításával kell foglalkoznia – természetesen a következő hat évben is. A híreknek ő a főszereplője, és ha azt a néző elmulasztaná, hát megnézheti a műsort, amelynek már a neve is mindent elmond: Moszkva, Kreml, Putyin. Szombaton pedig – a háromnapos választás közepén lemegy a Krím, 10 év című műsor, amelyben Putyin országgyarapító elnökként jelenik meg.

Aztán ott vannak még a hosszas nyilatkozatok, interjúk, mint a keddi is, három nappal a választások előtt: megtudhattuk belőle, hogy az ország erősödik, gazdagodik, fejlődik – és akkor még csak az udvari újságírói szerepvállalása miatt szintén szankciókkal sújtott Dmitrij Kiszeljov kérdéseinél jártunk. Ha a Tucker Carlson által készített – az elnök részéről vitatható történelmi állításoktól hemzsegő – interjút unta Putyin, ahogyan saját maga nyilatkozott az amerikai szélsőjobb ünnepelt csillagának kevéssé izgalmas, a vártnál szerinte simulékonyabb kérdéseiről, akkor kérdés, hogyan érezhette magát Kiszeljovval beszélgetve. A lényeg persze az volt, hogy elmondhatta: Oroszország készen áll, az amerikai támadófegyvereket képes lenullázni és forgatókönyve van arra is, ha a Nyugat nukleáris fegyverek bevetésén gondolkodna.

A hírekben „új területek” néven említik az Ukrajnától elfoglalt országrészeket – Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megyéket – bár két utóbbi megye legnagyobb központjait és számos területét Oroszország nem szerezte meg. A tárgyalás formálisan néha megjelenik Putyin nyilatkozataiban, de egyrészt nem derül ki, milyen feltételekkel tenné,

másrészt hozzáteszi, hogy az ukrán vezetésből nincs is kivel tárgyalni a békéről – ami eléggé jól megmutatja, mennyire üresek a tárgyalás szükségességét hangoztató, „békepárti” nyilatkozatok a magyar kormány részéről.

A bakák sem látják a háború végét

Az egyik moszkvai pályaudvaron katonák várakoznak. Formaruhájuk donyecki feliratai alapján indulnak Kelet-Ukrajnába. Összeszokottaknak tűnnek, szabadságról térhetnek vissza, valószínűleg nem először mennek a frontra. Nem szólítom meg őket, de néhány utcával arrébb egy boltban szóba elegyedtem egy önkéntesen bevonult katonával. Kezemben egy könyv van a fronton használt orosz fegyverekről. Szakértő szemmel belelapoz.

„Ilyenünk van, de a hatótávolsága kisebb, mint ami itt áll. Pont ez a gondunk, néha ők mélyebbre tudnak belőni” – mondja az ukránokról. A mennyiségi fölény ugyan meglenne az orosz oldalon, de ez sem teljes. „Mire megyünk a több rakétarendszerrel, ha nincs elég lőszer?” – kérdezte, bár végül arra jut, hogy ezen a nehézségen túljutnak, az ukrán oldal nagyobb nehézségekkel küzd. „Kipróbálnád a frontot? Inkább nem ajánlom” – szerinte a háborúnak még nem látszik a vége, sőt: „Ez még csak most kezdődik” – mondja búcsúzóul.

A háború kérdése persze nem lehet nyilvános társadalmi vita része. Ha valaki megpróbálná, könnyen a hadsereg diszkreditálásának bűnébe esne. Sem háborúnak nevezni nem lehet, sem tiltakozni ellene. Egy tiltakozásképp felemelt „Nemet a háborúra” felirat, de akár egy üres papírlap nyilvános felmutatása is bűncselekmény lehet. Tüntetésekről, ellenzéki megmozdulásokról a három formálisan ellenzéki párt kampányrendezvényein kívül szó sem lehet – bár azokon sem hangzik el a rendszer kritikája, legfeljebb a másik súlytalan jelöltet lehet célba venni.

Tüntetni csak még több Putyinért szabad

Ezért is meglepő, amikor egy tiltakozó akcióba botlom, mindjárt a parlament előtt. Igaz, egyszemélyes, de mégiscsak tiltakozás, hiszen alkotmánymódosítást is követel. Meglepő a látvány, hiszen hasonlóval a Vörös téren az ember hamar rabomobilban találja magát.

Az egyedüli tüntető mégis lengeti a zászlaját – bár gyanús, hogy az az alternatív nemzeti színekké nemesedett narancs-fekete csíkokból áll, ami a II. világháborús kitüntetéseken is használt György-szalagot idézi, és ma már az ukrajnai harcok szimbólumvilágának is része.

Közelebbről látom, hogy a zászlón Putyin portréja is ott van. A követelés pedig nem más, minthogy Putyin kapjon nagyobb felhatalmazást, az alkotmány módosításához, „a nemzetközi jog ne írhassa felül az orosz alkotmányt”.

Biztosítani kell a szuverenitást, rakétákat kell irányítani az Egyesült Államokra – sorolja a tennivalókat a férfi, aki szerint Putyin az elmúlt 24 évben dolgozott is ezen, csak hát akadályozta őt az ötödik hadoszlop. Később egy idős asszony is csatlakozik, szerinte választás se kell, hiszen nem kell más, mint Putyin, „nem szabad hülyéket engedni a választásra”. Szerencsére Nagyezsgyin nem is indulhat, de a többiekre sincs szükség. „Navalnij meg áruló volt, akit a nyugatiak érdekében állt kiiktatni”, az orosz börtön inkább védelmet nyújtott neki, ameddig lehetett – mondta fel a keményvonalas narratívát.

Pedig nem lehet azt mondani, hogy a rendszeren belüli ellenzéki pártok nagyon nekimennének Putyinnak. Legfeljebb egymást szapulják, a háború sem lehet kritika tárgya, Davankov is csak annyit enged meg magának, hogy mielőbbi tárgyalást szorgalmaz a befejezés érdekében.

„Bármilyen módon szavazhat, mindegyik megbízható, nincsen okunk kételkedni a választás eredményében” – mondta egy fiatal aktivista az Új Emberek egyik irodájának információs pultjánál. Szerinte a csalás fel sem merül, egyébként is ígéretes a helyzet, hiszen „a legfrissebb felmérés szerint Davankov a második helyen áll”. Ez egyébként nagyjából azt jelenti, hogy akár a 7 százalékot is elérheti, a kommunistáktól Haritonov hasonló szinten lehet, Szluckij inkább 2-3 százalékon – de nem lehet mondani, hogy bármelyikük törné magát.

A háborúról a pártnál is elmondják, hogy a tárgyalás fontos, bár egy óvatos kritika mégis megjelenik az Új Embereknél. „Jönnek hozzánk asszonyok, akik már több mint egy éve nem látták a fronton szolgáló férjüket, fiukat, igyekszünk közbenjárni, hogy hazatérhessenek” – az irodában arra nem tudtak válaszolni, hogy ez eredményes volt-e, „mi mindenesetre igyekszünk segíteni.”

Tiltakozás minden jelölt támogatásával

„Szavazok, persze! Mindegyik jelöltre ikszelek, Putyint külön át is húzom” – mondta egy nyugdíjas pénzügyőr. Korából és egykori munkahelyéből adódóan azt gondoltam volna, hogy Putyin támogatója, de a valóság sosem olyan egyszerű, mint egy állami közvélemény-kutató választói profilja.

A férfi – nevezzük Andrejnak – saját tapasztalatból is tudja, milyen a választás, bizottsági tag is volt vidéken. A nagyobb városokban szerinte nem is nagyon kell nyílt csalástól tartani, a kistelepüléseken szerinte sokkal egyszerűbben lehetett az urnákat megtölteni a Kreml érdekeinek megfelelő szavazólapokkal. A háromnapos szavazással szemben viszont minden települést érintően bizalmatlan: a szavazólapok őrzése szerinte gyenge pont lehet. „Szavazólapot viszont nem olyan könnyű pótolni, egy százalékkal van több, mint amennyi szavazó, és a fel nem használtakkal el kell számolnunk” – hogy a digitális szavazás mennyire ellenőrizhető, azt nem tudta megítélni.

Végül arra jut, hogy a három napra elnyújtott választás legfőbb célja, hogy az állami dolgozók, hivatalnokok, önkormányzati alkalmazottak minél nagyobb tömegét az urnák elé tereljék, ahol már a felhozatalból valóban Putyinra szavaznak. Andrej egyik rokona állami hivatalban dolgozik, neki állítólag a többi kollégájával együtt vállalnia kellett, hogy tíz választót magával visz. Erről a Meduza is írt, igaz, a ma már Lettországból működő orosz ellenzéki portál úgy tudja, az állami alkalmazottaktól csak három szavazó bevonását várják, az államhoz lojális cégek alkalmazottaitól kettőt, a tíz fő az állampárt, az Egységes Oroszország (JeR) aktív tagjai felé elvárás.

A Kremlnek ugyanis a nyilvánvaló győzelem mellett a részvételi arány is fontos.

Ezt 70-80 százalék közé lőtték be, a felmérések 70 százalékot jeleznek, de ezek megalapozottságát nehéz feltérképezni egy olyan országban, ahol a nyilvánosság szűk korlátok között mozog. A közvélemény-kutatók hívhatják a választókat telefonon – teszik is nagy lendülettel –, de nem biztos, hogy az igen válasz ellenére a kérdezett tényleg elmegy voksolni. Elvégre minek. Sem az idomított ellenzék nem vonzó – bár vannak, akik még így is Davankovban látják a protestszavazat lehetőségét –, sem Putyin nyilvánvaló győzelme nem mozgósít igazán, azokat sem, akik egyébként nem ellenzik, hogy 2030-ig ismét elnök legyen.

Változások jöhetnek a kormányban

Azt egyébként nem tudni, mit tervez Putyin a győzelem után, a kormányalakításról egyelőre nem beszél, kerülte a már említett Kiszeljov-interjúban azt is, hogy a 2020-ban kinevezett Mihail Misusztyin kormányfő hivatalban marad-e. Van azonban szóbeszéd arról, hogy ismét miniszterelnök lenne Szergej Kirijenko. A Putyinnál tíz évvel fiatalabb politikus 36 évesen, még Borisz Jelcin idejében négy hónapra betöltötte a posztot, később az orosz atomenergiai ágazat főszereplőjét, a Roszatomot vezette, újabban pedig az elcsatolt ukrajnai területek felelőseként és a terület integrálásának afféle ideológiai főfelelőseként beszélnek róla.

De az esélyesek között van Putyin bizalmasának, a korábban az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatot vezető, jelenleg pedig főtitkárként az ország nemzetbiztonsági tanácsának élén álló Nyikolaj Patrusevnek a fia, aki hat éve mezőgazdasági miniszter. A 47 éves Dmitrij Patrusevet azonban kicsit hátrébb sorolták a kremlinológiai jóslatok kedvelői, miután decemberben a dráguló tojásra panaszkodó idős asszonyokra reagálva Putyin közölte, hogy már kérdezte a minisztertől, „hogy vannak a tojásai.”

Változásra számítanak a külügyminisztérium élén is, ami mindenképpen látványos lenne, hiszen a 74 éves Szergej Lavrov 20 éve vezeti a kiemelten fontos tárcát. Helyére Alekszandr Novak jöhet, aki 2012-2020 között energetikai miniszter volt, jelenleg pedig a kormányfő helyettese.

Nem múlt el a péntek incidens nélkül

Az első napon a részvételi arány a hivatalos adatok szerint már meghaladta a 25 százalékot, arányosan tehát a háromnapos választáson nem elérhetetlen a 70 százalék, már csak az említett kötelezettségvállalás miatt is. A mozgó urnák is jó lehetőséget kínálnak a választói aktivitás emelésére. A rendszer rugalmas, egészen vasárnap délutánig lehet kérni interneten is, hogy lakcímre jöjjenek ki a választási bizottság képviselői az urnákkal.

Eközben azonban történtek incidensek is, egy moszkvai szavazóhelyiségben egy nő festékkel öntötte le a szavazatokat tartalmazó urnát. Hasonló történt három másik megyében is. A Ria Novosztyi állami hírügynökség szerint az elkövetők egyike bevallotta, hogy külföldről kapott pénzért vállalta az akciót – annak tehát, hogy ez belső társadalmi tiltakozás jele volna, a hivatalos tálalás nem ad esélyt.

Pedig az ellenzék készül tiltakozó akcióval, igaz, nem festékekkel, hanem időzített megjelenéssel: a tervek szerint vasárnap pontban 12 órakor jelennének meg országszerte a választóhelyiségekben az adott körzet választói.

A „Putyin ellen délben” akció lényege, hogy eljöhetnek azok is, akik bojkottálják a szavazást, azok is, akik érvénytelen voksot akarnak leadni

– ebben ugyanis eltérők a választói stratégiák, ezért is üdvözölte sok ismert Kreml-kritikus, köztük Mihail Hodorkovszkij egykori milliárdos, aki 10 évet ült Putyin börtönében, mielőtt elhagyhatta volna az országot – az ötletet, amely Navalnijtól származott alig egy hónappal halála előtt. Az ügyészség figyelmeztette az esetleges résztvevőket, hogy a választói rend megzavarása bűncselekmény.