Carlson Putyinnak: Mondta valaha Orbánnak, hogy elviheti Ukrajna egy részét?
2024. február 9. – 04:47
„Miért tesszük? Mert ez a munkánk, ez az újságírás!” – ezzel konferálta fel egy nappal korábban Tucker Carlson a csütörtök este bemutatott interjúját Vlagyimir Putyinnal, amelyet az összeesküvés-elméletekkel szimpatizáló altright világ ikonja Moszkvában készített az orosz elnökkel.
Az interjú nem volt felesleges, de újat nem hozott, egyetlen kivétellel:
Putyin meglepően kendőzetlenül beszélt Kárpátaljáról, ahol állítása szerint a magyar kisebbség vágyik a Magyarországgal való egyesülésre, és Magyarország területi igénye, ha nem is igazolható jogilag, de „legalábbis érthető”. Állítása szerint azonban erről sosem beszélt Orbánnal.
A fentitől eltekintve az interjú inkább csak összefoglalta mindazt, amit Putyin korábban már elmondott Ukrajnával, a Szovjetunió felbomlása utáni sérelmekkel, az orosz geopolitikai érdekek figyelmen kívül hagyásával, az Amerika-központú, egypólusú világgal kapcsolatban:
- Ukrajna mesterséges állam, ahol most náci nézetek uralkodnak a vezetésen belül;
- történelmileg a terület jogosan Oroszországhoz tartozik;
- a háborút a Nyugat provokálta ki, elsősorban az Egyesült Államok, miközben gazdaságilag ezzel maga alatt is vágja a fát;
- amerikai és NATO-érdekeltségek jelentek meg Ukrajnában, amit Putyin fenyegetésnek tekint;
- ha Amerika nem küldene fegyvert, „a háborúnak hetek alatt vége lenne”;
- Németország nem ura önmagának, „a kollektív Nyugat” érdekeit képviseli;
- a Nyugat tehet arról, hogy Oroszország nem integrálódhatott a nyugati világba a Szovjetunió felbomlása után;
- a NATO bővítése a kezdetektől Oroszországra nehezedő nyomásgyakorlás volt;
- az amerikaiaknak már 2013-ban látniuk kellett volna, hogy ukrajnai ténykedésük, rövid távú érdekeik érvényesítése végül hová vezet: a mostani helyzethez.
Tucker két órán át beszélhetett Putyinnal – bár ezt több, „a fősodratú médiát” és a segítségével kiépített világrendet ostorozó nézetekre jellemző állításokat téve vezette fel, többek között azt állítva, hogy egyetlen nyugati újságíró sem vette a fáradságot, hogy interjút készítsen az orosz elnökkel. Erre az orosz elnök szóvivője cáfolt rá, elismerve, hogy a Kreml utasította el ezeket a megkereséseket. (Carlson felvezetésben tett állításairól a cikk végén olvashat bővebben.)
A moszkvai interjút vágatlanul mutatta be Carlson saját oldalán és az Elon Musk tulajdonában lévő X-en. Első kérdése az volt Putyinhoz, hogy az Ukrajna ellen indított 2022. február 24-i támadás előtt „miért vélte úgy, hogy az Egyesült Államok a NATO-n keresztül váratlan támadást indíthat Oroszország ellen?”.
Wikipédia-szerű történelemórával indult
„Ezt nem mondtam. Ez egy talk show, vagy komoly beszélgetés?” – kérdezett vissza a nyitókérdésre az elnök, zavart és nevetést váltva ki Carlsonból, majd történelmi fejtegetésbe kezdett „ha megengedi, 30 másodpercben, legfeljebb egy percben” – ami fél órán át tartott. Ez sokat elárul Putyin nézeteinek ideológiai alapjairól.
Carlson az interjú után készített felvezetőben azt mondta, a hosszú válasz elsőre időhúzásnak tűnt neki, többször félbe is szakította az elnököt, aki ezt nem vette jó néven, de végül az interjú készítője arra jutott, hogy Putyin ezzel „az őszintén képviselt válasszal” támasztotta alá, hogy Oroszországnak történelmi alapon lehet igénye a mai Ukrajnára.
Ruriktól a kollaboráns lengyelekig
Putyin a skandináv eredetű Rurikoktól, a 862-től formálódó állam alapítóitól kezdte és a kereszténységet 988-ban felvevő Vlagyimirral folytatta, aki alatt létrejött a két központból – Novgorodból és Kijevből – irányított, egy nyelvet használó orosz állam. Ez a központosított állam volt a Kijevi Rusz, de ezt a kifejezést Putyin nem használta, orosz államot említett. Az utódok viszálykodása alatt több részre esett az egységes Rusz, Kijev elvesztette függetlenségét, és az ország a mongolok könnyű prédájává vált. Északon bizonyos függetlenséget őrzött meg az Arany Hordának adófizetéssel tartozó régióban, majd Moszkva körül fokozatosan kialakult az újabb orosz állam.
Szó volt a csúcson a Fekete-tengerig érő Litván Nagyfejedelemségről, a vele kialakuló lengyel szövetségről, amely a 14. században ellenőrzése alá vonta a Putyin történelmi prezentációjában eredendően orosz földeket. Végül eljutott 1654-ig, amikor Bohdan Hmelnyickij hetman Ukrajnából segítséget kért Moszkvától a lengyelekkel szemben. Végül a lengyelekkel kötött béke alapján a Dnyepertől keletre eső területek, Kijevvel együtt orosz fennhatóság alá kerültek, majd a 18. században Oroszország visszaszerezte a mai Ukrajna déli és nyugati területeit is – mondta Putyin. Az ukrán tudatról szerinte addig szó sem volt – mondván, az ukrán eleve csak mezsgyét, gyepűt jelent, nem hordoz etnikai tartalmat –, ezt csupán „az osztrák tábornokok” táplálták az első világháborúra készülve, hogy megosszák az egységet, gyengítsék az államot – állította az elnök.
Jött 1917, a polgárháború, aztán az újra létrejövő Lengyelország, amely Ukrajna nyugati részét is magában foglalta. Ezután Putyin a Hitlerrel kollaboráló Lengyelországról beszélt – az 1934-es lengyel–német megnemtámadási szerződésre utalt, és arra, hogy 1938-ban, Csehszlovákia felszámolásakor Lengyelország is kapott területeket.
Igaz, miközben Putyin Hitlerrel való kollaborációnak tartja a lengyel–német megnemtámadási szerződést, nem említi, hogy a lengyelek még 1934-ben a Szovjetunióval is hasonló megállapodást kötöttek.
Carlson közbevetette, hogy nem egészen érti, mindez hogy kapcsolódik a jelenlegi helyzethez, de ha ez a helyzet Ukrajnával és Oroszország történelmi jogával, akkor miért várt több mint húsz évet Putyin, ahelyett, hogy már rég visszavette volna ezeket a területeket. „Mindjárt elmagyarázom” – válaszolta Putyin, elismerve, hogy a bevezetője talán kicsit unalmas lehet.
Ezután beszélt arról, hogy a Szovjetunió megsegítette volna Csehszlovákiát, de ehhez Lengyelország nem járult hozzá, a vége mégis az lett, hogy Lengyelországot megtámadta Németország. Csak érintőlegesen említette meg a Molotov–Ribbentrop-paktumot – amely nyomán lényegében felosztotta Lengyelországot és a Baltikumot Hitler és Sztálin. Ezzel Oroszország – azaz a Szovjetunió – megszerezte, azaz Putyin értelmezésében visszaszerezte a mai Ukrajna egészét is.
Kicsit visszaugorva elidőzött Leninnél, aki „ismeretlen okból” létrehozta az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaságot az 1922-ben létrejött Szovjetunióban. Megemlítette, hogy a szovjet Ukrajna csak 1954-ben kapta meg a Krímet, korábban pedig a Fekete-tenger partvidékét, amely sosem volt része – állította a moszkvai központú orosz állam által csak a 18. század utolsó harmadában megszerzett területről, megjegyezve, hogy „ismét ismeretlen okból” a bolsevikok alatt megindult az ukránosítás a területen.
Kárpátalját felkínálta Putyin Orbánnak?
„Ukrajna mesterséges állam, amely Sztálin akaratából jött létre”, megkapva román és magyar területeket is – mondta az orosz elnök.
„Magyarországnak megvan a joga, hogy visszavegye területeit, és más országok is vissza kell, hogy térjenek az 1654-es határokhoz? – kérdezett közbe Tucker, elfeledve, hogy 1654-ben a mai Oroszország jelentős része Lengyelországé volt, Ukrajna nagy része is, miközben a mai Szentpétervár területe Svédországé volt. Nem is beszélve arról, hogy Magyarország is igencsak megosztott volt.
„Nem tudom, hogy 1654-ig vissza kellene-e menni – mondta Putyin. – De a sztálini rezsimet ismerve, amelyet az emberi jogok és más országok jogainak megsértésével vádolnak, ebben az értelemben elmondható, hogy igen, ha nem is beszélünk arról, hogy erre joguk van, de legalábbis érthető lenne ez az igény.”
Mondta valaha Orbánnak, hogy viheti Ukrajna egy részét?
„Nem mondtam soha, egy szóval sem. Erről soha nem is beszéltem. De tudom, hogy a magyarok, akik ott élnek, vissza akarnak térni a történelmi területekhez.”
Ezután az elnök egy '80-as évekbeli személyes élményt mondott el Kárpátaljáról – Beregszászról – oroszul Beregovoje, ukránul Beregovo, amit Putyin nem mondott ki –, ahol oroszul és egy számára érthetetlen nyelven voltak kiírva a települések nevei, de nem ukránul. Látott népviseletbe öltözött embereket, ekkor szembesült azzal, hogy itt magyarok élnek, akik megőrizték nyelvüket, nemzeti öntudatukat.
Az interjú 24. percben jutunk el 1991-ig, a Szovjetunió felbomlásáig, Ukrajna függetlenné válásáig, megjegyezve, hogy „az ország 90 százaléka” beszélt oroszul. A történelem, az összefonódott gazdaság, a kulturális, családi kapcsolatok azonban jó alapot ígértek ahhoz, hogy a két ország közötti kapcsolat ezután sem változik – magyarázta Putyin, megjegyezve, hogy nem látja át pontosan, milyen szempontok is vezették akkor a szovjet vezetést.
A posztszovjet Oroszország nem lehetett a Nyugat része
Hiányolta, hogy nem jött létre egy Oroszországot is magában foglaló szövetség, amely megakadályozhatta volna, hogy Oroszország rovására terjeszkedjen a NATO.
Oroszországot nem fogadták be, jött a bővítés, amely ellen Moszkva szót emelt. Példaként Jugoszlávia NATO által indított bombázását említette, 1999-ben, amely ellen Oroszország nem tehetett semmit, jelzéseit figyelmen kívül hagyták.
„A szellemet az Egyesült Államok eresztette ki a palackból” – mondta az orosz elnök.
Putyin szerint Borisz Jelcin mindent értett, de nem tehetett semmit – ez új hang volt, hiszen az első orosz elnökhöz kötött '90-es éveket Putyin 24 éves kormányzásának nagy részében zavaros időszakként jellemezte, azzal szemben határozva meg magát, a 2000-es évek prosperitását mutatva fel, amely nyomán a „térdre ereszkedett Oroszország” ismét felemelkedett.
Putyin 2000-ben lett elnök, elmondása szerint bízott a Nyugattal való kapcsolat újjáépítésében. „Épp a szomszéd teremben történt, megkérdeztem Bill Clintont, mondd, ha Oroszország kérné felvételét a NATO-ba, beléphetne?” – idézte fel egy beszélgetését az amerikai elnökkel, aki állítólag igent mondott, de pár órával később a vacsoránál elismerte, hogy sajnos erre még sincs esély.
„Ha akkor igent mondott volna, megtörténhetett volna – mondta Putyin. – De nem volt bennem keserűség, csak konstatáltam a tényt, megértettük, hogy ott minket nem várnak.”
Carlson és Putyin egy ponton egyetértésre jutnak abban, hogy az elmondottak alapján kétszer is megtörtént, hogy az amerikai elnök támogatta volna az orosz kezdeményezést, ám ezt megfúrták az amerikai háttérintézmények, azaz, „olyanok irányítják az Egyesült Államokat, akiket nem választottak meg” – a következtetést Carlson mondta ki, Putyin csak egyetértett.
Putyin szerint ő szólt, de hiába
- Az orosz szempontok figyelmen kívül hagyását tapasztalta azt Irak elleni amerikai akcióval;
- az észak-kaukázusi szeparatisták – Csecsenföld – amerikai támogatásával;
- az amerikai rakétavédelmi rendszer kiterjesztésének tervével Kelet-Európában – amely Washington szerint Irán ellen nyújtana védelmet, Moszkva szerint viszont az orosz atomarzenál potenciálját hivatott csökkenteni, amiben Putyin nem tévedett. Az elnök állítása szerint ehelyett egy közös védelmi rendszer felállítását javasolta, ám ezt az amerikai fél végül mégsem támogatta.
- A nyugati terjeszkedés jele volt a 2004-es narancsos forradalom Ukrajnában, majd az ország és NATO közeledése 2008-tól – jóllehet Ukrajna és Grúzia nem kapott meghívót a NATO-ba, sem az áprilisi bukaresti találkozón, sem a decemberi csúcson, tehát négy hónappal azután, hogy lezajlott augusztusban a grúz–orosz fegyveres összecsapás, amely nyomán Moszkva elismerte a jogilag Grúzia részét képező szakadár Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét, amiről Putyin nem beszélt az interjúban.
- Utolsóként Ukrajnával kapcsolatban megemlítette, hogy a 2010-ben mégis elnökké lett Viktor Janukovics elűzése 2013 végén lényegében puccs volt, amit az váltott ki, hogy Janukovics mégsem írta alá a társulási szerződést az EU-val, mert az ellentmondásba került az ukrán–orosz vámkereskedelmi egyezménnyel.
Szerinte az oroszok teljesítették az ígéretüket, önmérsékletre bírták Janukovicsot, aki mindenbe beleegyezett és az előrehozott választásokba is, amelyekről tudni lehetett, hogy nem nyerheti meg. Jaukovics nem vetette be sem a hadsereget, sem a rendőrséget, mondta az elnök, miközben a Majdanon lelőtt tüntetőkről nem tett említést. Putyin szerint a Nyugat – „természetesen a CIA” – közreműködésével az ellenzék puccsot hajtott végre Ukrajnában. A KGB egykori embereként Putyin megjegyezte, hogy
„technikai értelemben az amerikaiak mindent jól csináltak, hiszen elérték a céljukat, de politikailag hibáztak, mert látniuk kellett volna, hogy mindez hová fog vezetni.”
A következmény a kelet-ukrajnai háború volt 2014-től, amelyet szerinte az ukrán fél robbantott ki, nem pedig az orosz támogatást élvező szeparatista Donyeck és Luhanszk, ahol az ukrán erők civileket támadtak, mondta Putyin.
A 2015-ben kötött minszki megállapodás szerinte az ukrán fél és nyugati támogatóik – Franciaország és Németország – miatt nem teljesült. Ukrajna valóban hibának tartotta az egyezséget, amely túl nagy befolyást adott volna Luhanszkon és Donyecken keresztül Oroszországnak Ukrajna külpolitikai döntéseire. Ugyanakkor Oroszország sem sietett a szeparatistáktól Ukrajna kezébe adni a két terület ellenőrzését, ami viszont akadálya volt a megállapodásba foglalt választásoknak, és ezzel a szeparatista területek reintegrálásának Ukrajnába.
Putyin megmondta, mi a nácitlanítás
Putyin felidézte a kanadai parlament ügyét, amikor egy ukrajnai második világháborús veteránt üdvözöltek tapssal az ukrán elnök jelenlétében. A férfiról kiderült, hogy az SS-ben szolgált, Putyin szerint egyébként is világos, hogy aki a második világháború alatt a szovjetek ellen harcolt, az nem lehetett más, csak náci kollaboráns. Arról Putyin nem beszélt, hogy a férfi pontos múltjának megismerése után a meghívásért felelős kanadai házelnök le is mondott.
Némi indulattal utasította vissza Carlson megjegyzését, hogy „Hitler már nyolcvan éve halott”. „Akik zsidókat, lengyeleket, oroszokat öltek meg, még ma is élnek, és a Ukrajna mai elnöke tapsol nekik! Ha ezt látjuk, mondhatjuk, hogy gyökerestül kiirtottuk ezt az ideológiát? Ezt értjük nácitlanítás alatt.”
„Megelégedne azzal a területtel, amelyet már birtokol?” – kérdezte Carlson, de Putyin arra hivatkozva, hogy befejezi a nácitlanításról szóló megjegyzését, nem válaszolt, és a beszélgetés alatt már nem is tértek vissza a kérdésre.
A beszélgetés legvégén mégis érintik, amikor Carlson azt kérdezi Putyintól, képes lenne-e kimondani, hogy „jó, nyert a NATO”, ha maradna a jelenlegi helyzet. Erre Putyin rövid gondolkodás után azt válaszolta: „Minden tárgyalás kérdése.”
„Mikor beszélt utoljára Joe Bidennel?”
„Nem emlékszem, utána kell nézni.”
„Nem emlékszik?” – kérdezett vissza felnevetve Carlson.
„Nem, miért, mindenre emlékeznem kell? Van elég dolgom, hazai ügyeim.”
„De finanszírozza a háborút, amelyben ön is harcol.”
„Igen, finanszírozza. Persze beszéltem vele a különleges katonai művelet előtt” – mondta Putyin a háború hivatalos, a törvény szerint kizárólagosan használható orosz meghatározását használva. „Mondtam neki, hogy történelmi hibát követ el azzal, hogy minden folyamatot támogat Ukrajnában.”
Békepárti Putyin
Putyin szerint az ukrán elnök valóban békét akart 2019-es megválasztásakor, de zsidó létére szembesült azzal, hogy nem tud szembemenni a náci vezetéssel, és rájött arra is, hogy a Nyugat minden esetben támogatni fogja, ha Oroszországgal szemben határozza meg magát – igaz, a Krímet Oroszország már 2014-ben elfoglalta, amikor sem szankciók nem voltak érvényben Oroszország ellen, sem olyan mértékű katonai támogatása nem volt Nyugatról Ukrajnának, amilyen ma, és a NATO-tagság sem látszott belátható időn belül megvalósíthatónak.
„Ha nem küldenek fegyvereket, néhány hét alatt véget ér a háború, ennyi, utána beszélhetünk a részletekről” – mondta a magyar kormány álláspontjából is ismert igényt Putyin, aki előtte arról beszélt, hogy Ukrajna mesterségesen jött létre, területeinek egy részét érthető lenne, ha igényelnék a szomszédos országok, miközben azt sem tisztázta, hogy a jelenleg már elfoglalt kelet- és dél-ukrajnai területek, amelyeket egyoldalúan magához csatolt, már elegendőnek tekinthetők-e.
„El tud képzelni olyan helyzetet, hogy orosz katonákat küldene Lengyelországba?”
„Csak ha megtámadnák Oroszországot. Nincsenek érdekeink Lengyelországban, Lettországban vagy bárhol másutt. (…) Teljességgel kizárt” – mondta Putyin, visszautasítva, hogy lennének szélesebb körül területi érdekei, mert az globális háborúhoz vezetne.
„Nincs az Egyesült Államoknak jobb dolga, mint Ukrajnáért harcolni? Hazai feladatai, a 33 ezer milliárd dolláros adósság kezelése? Nem lenne jobb tárgyalni, megértve a helyzetet? Megértve, hogy Oroszország az érdekeiért harcol? (…) Ez sokkal racionálisabb hozzáállás lenne.”
„Ki robbantotta fel az Északi Áramlatot? Maga!” – mutatott Putyin Carlsonra.
„Aznap elfoglalt voltam” – viccelődött vissza Carlson.
„Önnek talán van alibije, de a CIA-nek nincs.” – mondta Putyin nevetve.
Bizonyítékokkal azért nem áll elő, mert a propagandaháborúban nagyon nehéz legyőzni az Egyesült Államokat, amely sok médiumot tart ellenőrzése alatt, beleértve sok európait is – érvelt Putyin, hasonlóan ahhoz, ahogyan Carlson és követői szoktak, „fősodratú médiáról” beszélve. „Ezzel csak felfednénk a forrásainkat és nem érnénk el vele semmit” – mondta.
„Németország (az Északi Áramlat felrobbantásának hátteréről) hallgat, mert már nem a saját érdekeit követi, hanem 'a kollektív Nyugat’ érdekeit” – mondta Putyin, néhány mondat erejéig amellett érvelve, hogy Németországnak újra gázt kellene importálnia Oroszországból. Az ország legnagyobb bevétele épp ebből származik, ez a bevétel megcsappant, Putyin szempontjából érthető ez az igény.
Az Egyesült Államok maga alatt vágja a fát
A globális dollár az Egyesült Államok legnagyobb fegyvere – mondta Putyin, aki szerint egyre többen csökkentik dollárban őrzött megtakarításaikat.
Ezt ráadásul maga Washington is gyorsítja azzal, hogy Oroszországnak megnehezítette a dolláralapú tranzakciókat, így részlegesen helyébe lépett a kínai jüan. Az orosz–kínai áruforgalom már elérte a 240 milliárd dollárt, mondta Putyin. „Nem omlott össze a fizetési rendszer”, csak az amerikai befolyás csökken ezzel. „Tisztában vannak azzal, mit művelnek? A saját kezükkel semmisítik meg (a befolyás eszközét)!” Az orosz elnök szerint a Kínával való amerikai gazdasági együttműködés csökkentése is végső soron az Egyesült Államok érdekeivel is ellentétes.
A világ változik, ez nem állítható meg, alkalmazkodni kell hozzá – javasolta a Nyugatnak Putyin, azt állítva, hogy miközben Oroszországot éri a világ legtöbb szankciója, az ország mégis Európa legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát – ez ugyan nem igaz, bár visszaköszön Magyarországon is a közpénzből is finanszírozott kormánypáti Megafon influenszereinek kinyilatkoztatásaiban is –, miközben abszolút értékben a német gazdaság a kétszerese az orosznak, ráadásul a GDP-t bizarr módon a háború is növelheti, úgy, hogy nincs köze sem a fejlődéshez, sem a jóléthez.
Ez a háború az önvédelemről szól – válaszolt Putyin Carlson felvetésére, hogy a halállal járó döntések hogyan egyeztethetők össze a keresztény hittel. „Nem akarunk megtámadni senkit” – mondta visszatérve arra, hogy saját földjét, jövőjét védi az ország, miután szerinte Ukrajna indította el a harcokat Kelet-Ukrajnában.
„Már annyiszor mutattunk jó szándékot, hogy lassan kifutunk belőle” – mondta Putyin arra, hogy Oroszország készen áll-e hazaengedni a Wall Street Journal orosz származású amerikai újságíróját, Evan Gershkovichot, aki kémkedés vádjával van rács mögött.
Az autoriter rendszerről nem beszélgettek
Ő volt az egyetlen Oroszországban bebörtönzött személy, akiről az interjúban szó volt. Carlson nem kérdezte Putyint a börtönben lévő legismertebb ellenzékiről, Alekszej Navalnijról, az orosz sajtó működésének végletes megbénításáról, arról, hogyan válnak külföldi ügynökké a Kremllel kritikusan gondolkodók, milyen könnyű a rendőrség látóterébe kerülnie annak, aki nem ért egyet az Ukrajna elleni háborúval. Nem beszéltek arról, miért kellett az elmúlt 24 évben hol kijátszani, hol átírni az alkotmányt annak érdekében, hogy a hatalom végül mindig Putyin kezében lehessen. Nem volt szó így a március 15–17-én esedékes orosz elnökválasztásról, amelyen csak a „rendszerben lévő ellenzék” jelöltjei indulhattak, de az, aki érdemben ellenzékinek volt tekinthető, Borisz Nagyezsgyin, végül nem kerülhetett fel a szavazólapokra.
Carlson a Nyugatnak nekimenve promotálta az interjút
Carlsonnak igaza van, interjút készíteni fontos az orosz elnökkel, mert az embereket informálni kell. Igaz, szerinte „a világot teljesen átalakító háború második évében” erre azért is van szükség, mert az amerikaiak nem kapnak erről megfelelő tájékoztatást. Épp ezért „fogalmuk sincs arról, mi folyik Oroszországban, vagy innen 600 mérföldre Ukrajnában”, noha kellene, hogy legyen, mert költenek rá – szerinte anélkül, hogy annak módozatait átláthatnák.
Carlson az interjú felvezetésében több vitatható, de „a fősodratú médiát” és a segítségével kiépített világrendet ostorozó nézetekre jellemző állításokat tesz:
- Egyetlen újságíró sem vette a fáradságot, hogy interjút készítsen Putyinnal – de valójában a Kreml utasítja el ezeket a megkereséseket, ezt Carlsonra rácáfolva maga az orosz elnök szóvivője ismerte el. Eközben Oroszországban a hazai nyilvánosság utolsó független médiumait is ellehetetlenítették, külföldi ügynökként megbélyegezve, eljárásokkal fenyegetve újságírók sokaságát, akiknek jelentős része kénytelen volt elhagyni az országot.
- Az amerikaiak nem hallhatták Putyint, így nem tudhatják, miért támadta meg Ukrajnát – bár az orosz elnök ezt nem egyszer elmondta: Ukrajnában népirtástól kellett megvédeni az orosz anyanyelvűeket, meg kell tisztítani a náci rezsimtől az országot, demilitarizálni kell, megakadályozni, hogy a NATO tagjává váljon. Azt is elmondta, hogy Ukrajna mesterségesen jött létre, sosem létezett, ahogyan a nép sem, amelyet a bolsevikok találtak ki, mert valójában az ukránok oroszok.
- A sajtó nem mondja el az igazat, mert a legnagyobb kiadványok korruptak – mondta Carlson, aki korábban elismerte, hogy a Fox News meghatározó műsorvezetőjeként úgy hirdette, hogy csalás okozta Donald Trump vereségét az elnökválasztáson, hogy azt valójában maga sem hitte el. A szavazatszámlálásban megalapozatlanul csalással vádolt Dominion cég 787,5 millió dollárt kapott végül a Fox Newstól peren kívüli megegyezéssel.
- A háború és az azt követő szankciók teljesen átalakítják a világkereskedelmet és a szövetségi rendszereket, veszélyeztetik a nyugati jólétet és a dollár dominanciáját – a két fenti állítással ellentétben viszont a Kreml szerint a háborút a Nyugat provokálta ki, a háború tehát nyugati érdekből robbant ki, Oroszország valójában a terjeszkedő NATO ellen küzd Ukrajnában, mert ellenzi az egypólusú világrendet.
Továbbá azt is elmondta, hogy szerinte az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel készített interjúk csupán emberek életével játszó állami propagandát folytattak, hogy még jobban bevonják a háborúba az Egyesült Államokat a finanszírozás miatt. Tucker Carlsontól az erős kijelentések soha nem álltak messze, karrierje során soha nem titkolta, hogy rasszista és szexista. Ennek ellenére vagy épp ezért rendkívül népszerű tévés lett. Minél többet kritizálták a munkáját például pontatlanságok, csúsztatások miatt, a rajongói annál inkább odáig voltak érte, kialakult körülötte a fősodratú médiával szembemenő, intézményellenes, bátran odakérdező újságíró mítosza. Tonight című műsora egykor a legnézettebb kábeles hírműsor volt az Egyesült Államokban, mielőtt 2023 áprilisában leállították. A kirúgása után a Twitteren tért vissza, méghozzá orosz propagandával és ufókkal. Orbán Viktor is adott neki interjút, amiben a miniszterelnök arról beszélt, hogy Trump mentheti meg az emberiséget. Carlson az MCC Feszten is fellépett. Az MCC azt közölte, hogy nem fizettek fellépői díjat a műsorvezetőnek, sőt, még az útiköltségét sem állták. Carlson is ezt állította, de közben kiderült, hogy az apja Orbán lobbistája az USA-ban.