„Egy jobb Oroszországot akart, értünk vállalta a börtönt, és végül a halált is”

„Hazajönnie volt bátorság. A legkevesebb, hogy most megemlékezünk róla” – a negyvenes nő és tinédzser fia rózsát is hozott Alekszej Navalnij virágokkal teli sírjához. Alig egy hete temették el a sarkvidéki börtönében tisztázatlan körülmények között meghalt orosz ellenzéki vezetőt. A moszkvai temetésen legalább tízezren voltak, a temető bejáratánál álló őr szerint – aki a Vlagyimir Putyin által létrehozott nemzeti gárda tagjaként teljesít szolgálatot – azóta is naponta legalább nyolcszázan jönnek a sírhoz a 12 milliós orosz főváros délnyugati részén fekvő Boriszovo temetőbe.

A sír rögtön a bejárat mellett áll – nagyon nincs tehát eldugva, igaz, nem is a legcsendesebb hely. „Könnyű megtalálni, de legalább ennyire könnyű rólunk is felvételt készíteni” – mondta egy huszonéves lány jelezve, hogy egy ilyen látogatás talán nem minden kockázat nélküli dolog.

Egyszerre 15-20 ember áll a virághalommal, Navalnij portréjával és utolsó, az orosz társadalomnak küldött üzenetével – „Ne féljetek!” – díszített sírnál, de a mozgás folyamatos. Főleg negyvenes szülők és huszonéves fiatalok érkeznek, hogy leróják tiszteletüket az ember előtt, akinek nevét életében Putyin sosem mondta ki nyilvánosan. Az orosz elnök és nyomában a mára szinte teljesen a Kreml érdekei alá vont sajtó „elítéltként”, vagy 2020-as novicsokos mérgezése utáni lábadozásának helyszíne alapján „berlini páciensként” emlegette csak a 47 évesen meghalt politikust.

Ez mostanra megváltozott, a március 15-17-én esedékes, a Kreml meghatározása szerinti „szuverén demokrácia” ismeretében borítékolhatóan Vlagyimir Putyin újabb győzelmét hozó elnökválasztás előtt

már az állami tévében is elhangzik Alekszej Navalnij neve.

A putyinizmust a hazafiság szinonimájává emelő Oscar-díjas rendező, Nyikita Mihalkov egyórás műsort is szentelt neki, megfelelő kontextusban, „Egy árulás anatómiája” címmel. A nagy múltú színész-rendező – akinek édesapja háromszor is megírta az ország himnuszát, egyszer Sztálinnal, aztán Hruscsov alatt a generalisszimuszt kihúzva belőle, majd a Szovjetunió felbomlása után az egészet szovjettelenítve – arra fűzi fel műsorát, hogy Navalnijt nem megmérgezték novicsokkal, hanem rossz vodkát ihatott, mielőtt felszállt a szibériai repülőgépre 2020 augusztusában.

Mihalkov nem vesztegeti az időt a lebuktatott FSZB-ügynökökre, akiknek a kilétét felfedte a Bellingcat oknyomozó csoport, és akik közül az egyik, azt gondolván, hogy saját felettesével beszél, telefonon be is ismerte az akciót Navalnijnak. A narratíva szerint ezután az orosz kórházban megmentették az életét, sőt ezután Moszkva Németországba is kiengedte őt, ahonnan Navalnij nem akart visszajönni, csak hát ügynök volt, akit a Nyugat visszaküldött Moszkvába.

Mihalkov érvelése szerint a Kremlnek nem állt érdekében megölni Navalnijt, különösen nem a választások előtt. Ez inkább a Nyugat műve lehetett, amit szerinte igazol, hogy a nyugati vezetők a február 16-i hivatalos halálhír utáni percekben már posztoltak arról, hogy a Kreml ölette meg Navalnijt.

A rendező szerint az ellenzéki politikus felesége is készült erre, sőt, ő küldte vissza Moszkvába, ahol nyilvánvaló volt, hogy férjét letartóztatják, két éve nem is látogatta meg, és a halálhír után három órával már Münchenben mondott beszédet, ráadásul még a haja is frissen volt festve. Julija Navalnaja még mosolygott is, nem is bánja férje halálát. Az nem világos, hogy ha a Nyugat is ölette volna meg férjét, ennek Navalnaja miért örülne, Mihalkov szerint azért, mert már mással kavar, méghozzá az oroszországi telefonos üzletéből 15 éve kiszorított Jevgenyij Csicsvarkinnal.

Mihalkov megengedi, hogy ha esetleg mégsem a nyugatiak, okozták Navalnij halálát, akkor trombózis, ahogyan az első hivatalos orosz hírekben állt. A magyarázat mögötte pedig nem más, mint az, hogy Navalnijt Németországban Pfizerrel is beoltották. A bizonyíték pedig arra, hogy a trombózis kockázata és a Pfizer között nagyon szoros összefüggés van egy forrás nélküli cikk, egy bizonyos Hunter Fieldingtől. Mihalkov nem jelzi, de a hivatkozott cikk valóban előtúrható a neten, de inkább annak a trash részén.

Eszerint az írás szerint két év alatt egymillió ember halt meg Angliában a Covid oltástól. Legalábbis a cím szerint, a cikkben már az áll, hogy a koronavírusban meghaltak 95 százaléka volt oltott, bár itt már nem írja, hogy ez hány embert jelent. A 65 milliós Egyesült Királyságban ez alatt az idő alatt egyébként összesen halt meg 1,3 millió ember. Mivel a 12 év feletti lakosság már 2022 márciusában 92 százalékos arányban volt beoltva, nem meglepő, hogy többen halnak meg oltva, mint oltatlanul, ez igaz akár az autóbalesetek áldozataira is, és az oltások esetleges mellékhatásaitól teljesen független. Minderről itt írtunk részletesebben. Mihalkov, aki a műsor elején logikus gondolkodásra kérte nézőit – rövid történelmi kitérőben megjegyezve, hogy Sztálin bevezette ezt a tantárgyat a szovjet iskolákban, de Hruscsov eltörölte azt –, átsiklik ezen az összefüggésen. A cikk szerzője nem kevésbé rejtélyes, mint amilyen kétes az oldal maga: a név mellett feltüntetett fotóhoz a neten egy megfeleltetést találni: egy olasz kertészbloggerét.

Az életszerűség iránti érzék a hivatkozott cikknél cserbenhagyta Mihalkovot, de színészi tapasztalatára hivatkozva a műsorban azt is megállapítja, hogy Navalnaja reakciói teljesen hiteltelenek. Nemcsak Münchenben, hanem akkor is, amikor videóüzenetben beszél a férjéről, mert profi a bevilágítás – tehát szervezett stáb áll a nő mögött, sok pénzért, nyilván nyugati államok megbízásából, a videóban vágások is vannak. Szerinte ha valaki őszintén gyászol, annak nem lenne lelkiereje ilyen szerkesztett anyagot készíteni.

De maradt még egy érve Mihalkovnak: két éve már nem is látogatott Oroszországba, férjét így nem is látta, nyilván nem is érdekelte a sorsa, pedig megtehette volna, „hiszen ellene nem folyik semmilyen eljárás.” Egy hangfelvételt is bejátszott Mihalkov, amelyen állítólag Navalnij édesanyja hallatszik. A nő arról beszél, hogy súlyosan neheztel menyére, aki önző, számító céllal ki akarja sajátítani Navalnij emlékét.

A felvétel valódisága kétséges, erről Mihalkov csak annyit jegyez meg, hogy most nem megy bele, igazi-e a felvétel vagy sem – műsora koreográfiája szempontjából ez éppolyan mellékes, mint a trombózissal kapcsolatban hivatkozott hír.

De a műsor nem győzött meg mindenkit, ha így is ennyien jönnek Navalnij sírjához.

„Egy jobb Oroszországot akart, értünk vállalta a börtönt, és végül a halált is. Nem tudom, ki vihetné tovább az örökségét, most ezen nem is gondolkodom”

– mondta egy lány a temetőben.

Többekkel együtt viszont úgy gondolja, hogy így is elmegy szavazni, akkor is, ha nincs már Navalnij és nincs valódi ellenzéki jelölt – a Navalnij által támogatott Borisz Nagyezsgyin végül nem indulhatott –, csak három statiszta maradt, akik a parlamentben a formális szerepet betöltő ellenzéki pártok támogatásával indulnak Putyinnal szemben. Valamelyikükre szavazni fog – vagy érvénytelen szavazólapot ad le, ahogyan sok ismerőse is tervezi. „Az ismeretségi köröm hasonlóan gondolkodik, mint én, kivétel talán a nagyapám, aki pravoszláv sztálinista, ez a kombináció elég gyakori a korosztályában.”

Még nincs harmincéves, szinte egész életét Putyin alatt töltötte, de biztos benne, hogy akármit is tervez a Kreml, a változás idővel elkerülhetetlen. „Én csak tudom, az egészségügyben dolgozom.”