Fact-check: Hiába állítja néhány orvos is, nem több a rákos beteg és a szívroham a Covid-vakcinák miatt

Miközben maga a koronavírus-járvány és az azt kísérő álhírcunami ma már sokkal kevésbé határozza meg a mindennapjainkat, mint az elmúlt két-három évben, van egy slágertéma, amely a mai napig sokszor visszaköszön nemcsak a közösségi oldalakon folyó vitákban, de sokunk személyes beszélgetéseiben is: a Covid elleni vakcinák és az azokat övező félelmek.

Az aggodalom, a gyanakvás vagy akár az összeesküvés-elméletek már a vakcinák fejlesztésének megkezdése óta folyamatosan jelen vannak, rendszeresen bukkannak fel nagy hírverést kapó állítások, és a mindennapokban is sokan tapasztalhatunk bizalmatlanságot ismerősi körben is a Covid-vakcinákkal szemben. Mára azonban kevésbé a „csipet ültetnek belénk” jellegű kezdeti hiedelmek a népszerűek, inkább olyan húsba vágó félelmek kerülnek elő újra és újra, mint hogy a vakcinák miatt egyre több a rákos megbetegedés vagy éppen a szívroham és más hirtelen, rejtélyes halálesetek.

Az elmúlt hónapokban nemzetközileg több nagy figyelmet kapott esemény együttállása is erősítette ezt a trendet: a Died Suddenly (hirtelen halt meg) című film bemutatása, egy amerikai sportriporter halála a katari futball-világbajnokságon, egy NFL-játékos, Damar Hamlin (túlélt) szívrohama vagy Elvis lánya, Lisa Marie Presley halála. De itthon is gyakran hallani arról, hogy a vakcináknak tulajdonítják a legkülönfélébb betegségek megjelenését. Egy egészen friss hazai példa annak a 25 év körüli férfinek az esete, aki a spinningedzés közben esett össze, a légzése is leállt, és bár a helyszínen sikerült újraéleszteni, a kórházban meghalt. Egy telexes kollégám pedig arról számolt be, hogy az elmúlt néhány hónapban egyre több ismerőse a saját orvosától hallott hasonló elméleteket, ami különösen zavarba ejtő, hiszen az orvosi autoritás miatt megalapozatlan pletykák kapnak a kelleténél jóval nagyobb súlyt.

Ebben a cikkben ezért összeszedtük, hogy

• mik a jellemző problémák a Covid-vakcinákat érő vádakkal: hogyan alapulnak ezek kiragadott adatokra, véletlenül vagy tudatosan félreértelmezett tudományos eredményekre, anekdotikus történetekre;
• mit lehet tudni azokról a konkrét elméletekről, amelyek a rákos megbetegedések, illetve a szív- és érrendszeri betegségek, a hirtelen halálesetek mögött a vakcinákat sejtik;
• mik a valódi kockázatok, a vakcinák ismert és igazolt, potenciálisan súlyos mellékhatásai, és ezeket honnan, miért tudjuk – és ez miért jelenthetne megnyugvást a fenti vádakkal kapcsolatban;
• miért sokkal aggasztóbbak magának a Covidnak a hosszú távú hatásai, mint a vakcinának tulajdonított problémák.

Amikor a bizonyíték gyanúsabb, mint a gyanú

Az, hogy sok személyes történettel találkozni a vakcinák ártalmairól, nem meglepő, mert mindannyian hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát a saját életünkben, hogy ha két esemény közvetlenül egymás után történik, ok-okozati összefüggést feltételezünk közöttük – pláne, ha az okozat valamilyen személyes tragédia, amire más kézenfekvő okot nem találunk. Egy rokonunk oltást kap, és egy héttel később infarktusa lesz? Egy barátunk ismerősénél alig egy hónappal a harmadik oltása után találnak daganatot? Természetes, hogy ilyenkor rögtön a vakcinára gyanakszunk. Pedig ilyen sajnálatos események vakcinák nélkül is előfordulnak.

„Magyarországon egy [járvány és Covid-oltások előtti] napon átlagosan 350-en halnak meg a 10 millió lakosból. Azaz ha beoltok százezer embert, akkor várhatóan 3-4 fog közülük meghalni az oltás másnapján – akkor, ha az oltásnak semmi köze a halálozáshoz, hiszen ennyi halál lett volna oltás nélkül is. Egy hét alatt ez 20-30 ember. És itt jön a nehézség: azt megérteni, hogy ha 19 embert mutatok, aki az oltását követő egy héten belül meghalt, az azt jelenti, hogy az oltás valójában még véd is a halálozás ellen” – mondta a Telexnek Ferenci Tamás, az Óbudai Egyetem biostatisztikusa egy korábbi cikkben, amelyben azt mutattuk be, miért félrevezető és manipulatív a Mi Hazánk kampánya a gyerekek oltása ellen.

Épp ezért fontos, hogy ne a szubjektív benyomásaink vagy mások személyes beszámolói alapján ítéljük meg, hogy mennyire kockázatos egy vakcina beadatása. Erre találták ki azokat a statisztikai módszereket, amelyekkel megállapítható, hogy bizonyos típusú halálesetekből adott idő alatt több fordul-e elő, mint amire a korábbiak alapján számítani lehetne – és a vakcinák nyomon követése, illetve a potenciális mellékhatások kivizsgálása folyamatosan megy is. Amerikai kutatók például egyéni beszámolók hatására kezdték el vizsgálni, hogy okozhatnak-e a vakcinák hirtelen hallásvesztést, és megállapították, hogy nem, mert az ilyen esetek nem voltak gyakoribbak, de lehet, hogy még ritkábbak is voltak az oltottak körében, mint az általános népességben.

Hasonló eset volt, hogy már az oltási kampányok kezdetén megjelentek egyéni beszámolók arról, hogy a vakcinák megzavarják a menstruációs ciklust, és megnövekedett a félelem, hogy ezzel a termékenységet is csökkenthetik. Azóta kiderült, hogy az oltás valóban okozhat változást a ciklusban, de ez csak átmeneti hatás, a termékenység és az oltások között pedig továbbra sem találtak semmilyen összefüggést. Ahogy a születési rendellenességek és az oltások között sem: egy január eleji tanulmány Skócia teljes népességének adatait vizsgálva megállapította, hogy nemcsak a Covid-vakcinák, de maga a Covid sem növeli a súlyos veleszületett rendellenességek kockázatát.

Egy friss példa, hogy az amerikai hatóságok január közepén közölték, hogy az egyik vakcinamonitorozó rendszerük adatai alapján elképzelhető, hogy a Pfizer-BioNTech új, omikronhoz igazított emlékeztető oltása növelheti egy sztrókfajta kockázatát az idősek körében. De már akkor jelezték, hogy ez igen valószínűtlen, majd néhány héttel később bejelentették, hogy semmi nem igazolta, hogy lenne ilyen kockázatnövekedés, nemcsak a saját adataik alapján, de a világ más nagy egészségügyi hatóságai szerint sem, amelyekkel kapcsolatba léptek a gyanú kivizsgálásához. Ezzel együtt az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) jelezte, hogy folytatják a vizsgálódást, különös tekintettel az omikronspecifikus Covid-oltás és az influenzaoltás egyidejű beadásának esetére.

Ezek az esetek jól mutatják a Covid-vakcinák körüli félelmek ellentmondásosságát.

Egyrészt a szokásosnál jóval nagyobb figyelem irányul ezekre az oltásokra, így minden gyanúból rögtön hír lesz, és könnyen kialakulhat egy olyan torz kép, hogy ezekkel a vakcinákkal „sokkal több probléma van”, holott az egészségügyi hatóságok bevett gyakorlata más vakcinák biztonságának a folyamatos nyomon követése is, és más vakcináknál is felmerülnek hasonló gyanúk, csak ezek iránt jellemzően kisebb az érdeklődés.

Másrészt mindig abból lesz hír – vagy legalábbis olvasottabb hír –, ha felmerül egy biztonsági kockázat gyanúja a vakcinákkal szemben, de annak már ritkábban vagy jóval kevésbé megy híre, ha egy-egy ilyen gyanúról kiderül, hogy nem igazolódott be. (És persze az sem segít ezen, hogy sokszor a gyanút már rögtön kész tényként tálalják.) Abból pedig – érthetően – végképp nem lesz hír, ha valaki megkapta az oltást, aztán nem történt vele semmi.

Harmadrészt ezek a gyanúk eleve azért merülhetnek fel, mert a hatóságok kiterjedt és jól bejáratott vakcinamonitorozó és mellékhatás-figyelő rendszereket működtetnek, amelyeknek az adatait folyamatosan követik és elemzik. Sok összeesküvés-elmélet épp azon alapul, hogy fogják ezeknek a rendszereknek a nyers adatait (amelyek jellemzően csak hozzáértéssel és további vizsgálatokkal értelmezhetők a helyükön), majd a kontextusukból kiragadva lobogtatják azokat mint bizonyítékot.

Érdekes ellentmondás, hogy az oltások biztonságosságában kételkedők olyankor gond nélkül megbíznak a hivatalos adatokban, ha ezek alapján merül fel egy mellékhatás gyanúja, de azt már kevésbé hiszik el a hatóságoknak, ha megállapítják, hogy az adott gyanú alaptalan volt – pedig a hatóságok hitelét épp annak kellene növelnie a szkeptikusok szemében, hogy bizonyos esetekben a gyanú igenis beigazolódik, és maguk a hatóságok állapítják meg, hogy egy potenciális mellékhatás valóban fennáll.

Senki nem titkolja, hogy vannak mellékhatások

Merthogy világos: a Covid-vakcináknak valóban vannak lehetséges súlyos mellékhatásaik, amelyekről épp azért tudunk, mert a vakcinák biztonságát monitorozó hatóságok ezeket kiszúrták, kivizsgálták és igazolták, majd be is kerültek a vakcinák alkalmazási előírásába és betegtájékoztatójába. A főbb ilyen ismert mellékhatások:

• Anafilaxiás sokk: súlyos allergiás reakció, amely közvetlenül az oltások beadása után jelentkezhet egymillióból öt esetben. Csak akkor veszélyes, ha nem kezelik azonnal – ezért is vezették be, hogy az oltás után negyed órát még az oltóhelyen kell ücsörögni.
• Veszélyes vérrögök: az úgynevezett vektorvakcinákról, azaz az AstraZeneca és a Janssen oltásáról kiderült, hogy növeli egy bizonyos trombózisfajta kockázatát, egymillióból négy esetben – fontos adalék, hogy ugyanez a kockázat a Covid esetében jóval magasabb.
• Guillain–Barré-szindróma: egy ritka autoimmun betegség, amelynek a Janssen vakcinája növelheti a kockázatát.
• Szívizomgyulladás (miokarditisz) és szívburokgyulladás (perikarditisz): az mRNS-vakcinák, azaz a Pfizer-BioNTech és a Moderna oltása esetében, fiatal férfiaknál, egymillióból száz esetben alakulhat ki az oltással, különösen a másodikkal összefüggésben – fontos adalék, hogy a vakcina miatti változat nemcsak sokkal ritkább, de jellemzően jóval enyhébb is, mint ami magától a Covidtól kialakulhat.

Ezek nagyon ritka mellékhatások, de ezzel együtt is okoztak már haláleseteket. A Janssen vakcinájával kapcsolatban eddig kilenc esetben igazolódott be ilyesmi, míg vakcina által okozott szívizomgyulladásba egy 2021 végi tanulmány szerint addig nyolcan haltak bele. Ezeket a számokat annak a kontextusában érdemes értékelni, hogy csak az Egyesült Államokban január végéig 668 millió, míg az Európai Unióban 974 millió Covid-oltást adtak be; illetve azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora a halálozási kockázata az oltás be nem adásának.

Világszerte több nagy mellékhatás-figyelő rendszer működik. Az Egyesült Államokban ilyen a VAERS, az Európai Unióban az EudraVigilance vagy az Egyesült Királyságban a Yellow Card – és épp az ezekkel az rendszerekkel kapcsolatos félreértések jelentik az oltásellenes érvek egyik leggyakoribb alapját. Az adatbázisokból kiemelt számok ugyanis különösen alkalmasak a pánikkeltésre, már csak azért is, mert nagy számokról és súlyos eseményekről van szó.

Csakhogy ezek nem a vakcinák mellékhatásait mutatják, hanem olyan nemkívánatos eseményeket, amelyek a vakcinák beadása után léptek fel, teljesen függetlenül attól, hogy valóban az oltás okozta-e azokat. Itt jön az a probléma, amire korábban Ferenci Tamás is utalt: ezekből a számokból le kellene vonni azokat, akik oltás nélkül is meghaltak, infarktust kaptak, rákosak lettek volna, ami nem nulla, hacsak nem halhatatlan emberekkel számolunk – de hogy pontosan mennyi, azt nem tudjuk. Ezer oltás utáni halál például nagyon jó hír, ha oltás nélkül 1100 lett volna.

Mind a VAERS, mind az EudraVigilance nyilvánvalóvá is teszi az oldalán, hogy a nyers adatai nem alkalmasak arra, hogy mellékhatásokra vonatkozó következtetéseket vonjanak le belőlük. Mindennek ellenére hónapról hónapra újra előkerülnek és nagyot mennek a közösségi médiában az olyan cikkek vagy videók, amelyek fogják a VAERS nyers adatait, és a vakcina után meghaltak számát lobogtatva azt állítják, hogy ennyien haltak meg a vakcinák miatt.

Ráadásul a Covid-vakcinákra az Egyesült Államokban még szigorúbb mellékhatás-bejelentési szabályok is vonatkoznak, mint a legtöbb másik vakcinára vagy gyógyszerre, mivel eredetileg csak veszélyhelyzeti alkalmazási engedélyt kaptak: a gyártóknak és az egészségügyi szolgáltatóknak minden egyes oltás utáni, nemkívánatos eseményt jelenteniük kell, függetlenül attól, hogy szerintük azt a vakcina okozta-e. Más, rutinszerűen használt vakcináknál ezzel szemben csak az ismert mellékhatásokhoz köthető eseteket kell kötelezően jelenteni (a többinél ezt csak javasolják). Bár később a gyógyszerhatóság megadta a teljes értékű engedélyt a Pfizer-BioNTech párosnak, majd a Modernának is, a szigorúbb jelentési kötelezettség ennek ellenére megmaradt az esetükben.

A potenciális mellékhatások figyelése pedig véget nem érő munka. Egy januárban megjelent tanulmány szerint például lehetséges, hogy összefüggés van a felállást követő szapora szívveréssel, szédüléssel, izzadással, légszomjjal járó poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma (POTS) és a Covid-oltások között – bár itt is igaz, hogy magával a Coviddal sokkal erősebb az összefüggés.

Az, hogy a Covid-vakcinák biztonságosak, tehát egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem lehetnek mellékhatásaik – minden vakcinának vagy gyógyszernek lehetnek. Az a kérdés, hogy a súlyos mellékhatások kockázata mekkora, és hogy a vakcina haszna meghaladja-e ezeket a kockázatokat. Ezt minden ilyen mellékhatás kiderülése után érdemes újraértékelni, és ha szükséges, ennek megfelelően változtatni az ajánlásokon, akár úgy, hogy bizonyos csoportoknak nem ajánlanak egy-egy vakcinatípust, ami például az AstraZeneca vagy a Janssen vakcinája esetében több országban meg is történt.

De hiába a folyamatos monitorozás, és hiába teszik közzé a hatóságok már a gyanú felmerülésekor, ha szóba jön egy-egy potenciális mellékhatás, mégis újra és újra előkerülnek azok az elméletek, amelyek bármilyen érdemi bizonyíték nélkül biztosra veszik, hogy a Covid-oltások miatt tömegesen lesznek rákosak vagy esnek össze holtan az amúgy egészséges emberek.

Magyarországon nem növeli az oltások iránti közbizalmat az sem, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnek (OGYÉI) a járvány kitörése óta nem tett közzé egyetlen mellékhatás-jelentést sem, pedig bejelenteni természetesen nekik is be lehet bármilyen mellékhatást.

Épp az oltások óta kevesebb a szívroham

A legegyszerűbb módja annak, hogy kiderítsük, tényleg tömegesen halnak-e bele az emberek a Covid-vakcinákba, ha megnézzük, hogy az oltottak nagyobb valószínűséggel halnak-e meg, mint az oltatlanok.

Az adatok azonban épp ennek az ellenkezőjét támasztják alá, méghozzá látványosan. A brit statisztikai hivatal (ONS) halálozási statisztikája oltottsági státuszra lebontva tartalmazza az összes angliai halálesetet, tehát nemcsak a covidosakat, hanem a szívrohamtól az időskori halálozáson át az autóbalesetig mindent – ez azért jó, mert így megkerülhetők a definíciós problémák, azaz a gyakori vita arról, hogy pontosan mit is értünk „covidos haláleset” alatt (aki közvetlenül a koronavírus-fertőzésbe halt bele; aki másba halt bele, de a Covid nélkül nem halt volna meg; vagy aki bármilyen okból meghalt, miközben történetesen covidos is volt).

Az adatok 2021 legelejétől, azaz gyakorlatilag az oltási kampányok indulásától 2022. május végéig tartanak, és érdemes megjegyezni, hogy nem reprezentatívak a teljes lakosságra nézve, mert a 2011-es népszámlálást veszik alapul, így a tíz év fölötti népesség 79 százalékát fedik le (a frissített kiadás február végén várható).

A grafikonon nem a halálesetek száma látható, hanem a halálozás miatt elvesztett személyéveké 100 ezer személyévre vetítve. Ahogy látszik, a vakcinák bevezetésekor, azaz a járvány legsűrűbb időszakában arányaiban sokkal nagyobb volt az oltatlanokat ért veszteség, függetlenül attól, hogy a halálok a Covid volt-e vagy valami teljesen más. Fontos, hogy ezekből az adatokból a vakcinák Covid elleni hatékonysága nem derül ki, de az igen, hogy szó nincs arról, hogy az oltások halomra ölnék az embereket. (Az arányok idővel kiegyenlítődtek, mivel egyre nagyobb lett az átoltottság; aki nem kapott oltást, de megfertőződött, és túlélte, fertőzés útján szerzett immunitást; és összességében is csökkent a covidosok halálozási aránya.)

Ha nem oltottsági státusz szerint nézzük a halálesetek számának alakulását, hanem aszerint, hogy mennyivel többen haltak meg, mint korábban, azt látjuk, hogy az amerikai többlethalálozás már az oltások bevezetése előtt megugrott – nyilván, hiszen világjárvány volt –, és az oltások bevezetése után is a covidos halálesetekkel együtt mozog. Azaz minden bizonnyal a Covid miatt haltak meg a várhatónál többen, nem az oltások miatt, és ez nemcsak az idősekre igaz, hanem a fiatalabb felnőttekre is, akikkel kapcsolatban a leggyakrabban felmerülnek a pletykák, hogy az oltás árthat nekik.

Ha pedig kifejezetten a szív- és érrendszeri betegségek általi halálozást nézzük, ott is hasonló trend látszik az amerikai adatokban. A fiatalok körében a járvány elején, még jóval a vakcinák előtt ugrásszerű növekedés következett be (ez látszik a bal oldali ábrán); és ez a növekedési trend épp az oltások megjelenése (a jobb oldali ábrán a fekete vonal) után kezdett csillapodni, majd a fiatalok átoltottságának növekedésével (zöld szaggatott vonal) megfordulni:

Ennek ellenére szinte naponta jelennek meg újabb és újabb cikkek vagy posztok, amelyek azt állítják, hogy egyre több fiatal hal meg a vakcinák miatt. Az NFL-es Damar Hamlin összeesése után például rögtön megjelentek a pletykák, hogy az oltás állhatott a pályán elszenvedett szívroham hátterében. (Hasonló pletykák Lisa Marie Presley halála után is előkerültek.) Terjedni kezdett egy olyan statisztika is, amely szerint az oltások megjelenése utáni egy évben több fiatal sportoló halt meg, mint egy korábbi 38 éves periódusban összesen. Csakhogy jobban megnézve kiderül, hogy ez a statisztika almát hasonlít össze körtével, és például olyanokat is beleszámol meghalt fiatal sportolókba, akik nem haltak meg, nem voltak annyira fiatalok és/vagy nem voltak sportolók. (Hamlin szívrohamának egyébként egyelőre nem tudni a pontos okát, de a legvalószínűbb magyarázat a commotio cordis nevű ritka jelenség, amely akkor alakulhat ki, ha a mellkast épp a szívciklus egy bizonyos pillanatában éri ütés.)

Hasonló történt annak a 25 év körüli magyar férfinek az esetében is, aki a múlt héten spinningedzés közben esett össze, a légzése is leállt, és bár a helyszínen sikerült újraéleszteni, végül a kórházban meghalt. Az esetről szóló cikkünket a Facebookon is megosztottuk, a bejegyzés alatt pedig szinte azonnal és tömegével kezdtek megjelenni az arról szóló hozzászólások, hogy a férfi biztosan az oltás miatt halt meg, hiszen korábban nem haltak meg csak úgy 25 éves fiatalok. A konkrét eset részletei egyelőre nem ismertek, de az állítás második fele egyértelműen cáfolható: az Eurostat heti bontású halálozási adataiból látszik, hogy 22 évre visszamenőleg nem fordult elő olyan, hogy ne történt volna minden héten legalább egy haláleset Magyarországon a 20-30 éves korosztályban. 2019-ben, az utolsó Covid-mentes évben több mint ötszáz ilyen haláleset történt itthon.

Szintén nagy karriert futott be az elmúlt hetekben oltásszkeptikus körökben a Died Suddenly című, novemberben bemutatott dokumentumfilm, amely a semmiből holtan összeeső emberek történetével illusztrálja azt az elgondolást, hogy a Covid-vakcinák biofegyverek, amelyek célja halálos vérrögökkel megtizedelni a Föld népességét. A film állításainak tételes cáfolatáról számos részletes cikket találni, ezzel itt nem is húznánk az időt, de jellemző epizód, hogy már a felvezetésében bedobott hirtelen halálesetekről is egy Google-kereséssel kiderül, hogy semmi közül a vakcinákhoz. Egyikük például autóbalesetben halt meg, egy másik akkor, amikor még nem is voltak Covid-vakcinák, egy harmadik pedig meg sem halt, de mellesleg a nem halálos összeesése is a Covid-vakcinák előtt történt. Hasonlóan jártak el az alkotók egy nagy vérröggel is, amelyről azt sugallják, hogy az oltások eredménye, de mint kiderült, a felvételt egy 2019-es, azaz az oltások előtti orvosi oktatóvideóból kölcsönözték.

Az elmaradt rákszűrések miatt lehet most több a beteg

A szívbetegségek mellett a rákos megbetegedések a másik nagy betegségtípus, amelyet sokan a Covid-vakcinákhoz kötnek. Egy januári cikk például azt állítja: „a Covid-oltások bevezetése óta nőtt a rákos megbetegedések aránya”, ami „csökkenti a várható élettartamot az Egyesült Államokban”, illetve „az emlékeztető oltások agresszív áttétes rákot okozhatnak”. Mindezt azonban semmilyen hiteles adat nem támasztja alá. Valójában nem az oltások, hanem maga a koronavírus és a járvány hatásai miatt csökkent a várható élettartam.

A cikk egy onkológus levelére hivatkozott, aki arról írt, hogy a saját megfigyelései szerint akik emlékeztető oltást kaptak, azoknál gyakran új rákos megbetegedés alakult ki, vagy a már meglévő betegségük súlyosbodott. Az ilyen anekdotikus bizonyítékokból általánosító következtetést levonni azonban rendkívül problémás, hiszen az oltás és a betegség közötti ok-okozati összefüggés nem világos – és ezt épp egy orvosnak kellene a legjobban tudnia.

Az Egyesült Államokban a rák már a járvány előtt is a második leggyakoribb halálok volt a szív- és érrendszeri betegségek után, és bár végleges adatok még csak 2019-ig vannak, az előzetes adatok alapján 2021-ben (azaz a vakcinák tömeges megjelenésének évében) is nőtt a rákos megbetegedések száma. Ennek az oka azonban a szakértői konszenzus szerint nem az oltás, hanem az, hogy a járványterhelés miatt akadoztak a rákszűrések, diagnózisok maradtak el, és kezelések csúsztak. Az Egyesült Államokban például egyes ráktípusok szűréséből 80-90 százalékkal kevesebbet végeztek, de voltak olyan csoportok, akiknek a körében a visszaesés 98 százalékos volt.

Magyarországon még egyértelműbb a helyzet: a diagnosztizált rákos halálozások száma 2016 óta minden évben, így 2021-ben is csökkent (a 2022-es adat még nem jelent meg).

A szűrések és kezelések elmaradása azonban sajnos Magyarországra is igaz: a Népegészségügy című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint tüdő-, emlő-, illetve vastag- és végbélrák tekintetében egyaránt 10-20 százalékkal csökkent a járvány alatt az ellátásban részesülő betegek száma, és hasonlóképp csökkent mindhárom betegség esetén minden típusú gyógyító beavatkozás száma. Jellemző adalék, hogy amikor ennek a kutatásnak az első eredményei egy konferencián megjelentek, arra Kásler Miklós, az egészségügyért akkor felelős miniszter – és egyébként onkológus – úgy reagált: „ha kérik, én nagyon szívesen odarendelek melléjük egy kezdő orvost, akinek több ideje van, és talán megértik”, hogy miért nem igaz a csökkenésről szóló eredmény.

A várható élettartam valóban csökkent 2021-ben: az előzetes adatok szerint az Egyesült Államokban a 2020-as 77 év helyett a születéskor várható élettartam 2021 végére 76,1 évre csökkent. Ugyanezekből az adatokból azonban az is látszik, hogy az oltások megérkezése előtt, 2019-ről 2020-ra még nagyobb mértékű volt a csökkenés. (A két év alatt pedig összesen 2,7 évvel csökkent a születéskor várható élettartam, amivel a 25 évvel ezelőtti állapotokhoz tértünk vissza.) Ugyanezekből az adatokból az is kiderül, hogy ebben a két évben messze a Covid járult hozzá legnagyobb mértékben ehhez a csökkenéshez, részben közvetlenül, a covidos halálesetekkel, részben közvetetten, a diagnózisoknak és a kezeléseknek a járvány alatti elmaradása vagy elcsúszása által.

Hasonlóra jutott egy európai, többek között magyarországi adatokat is feldolgozó nemzetközi tanulmány. Ennek a 29 országra kiterjedő vizsgálatnak az eredményei szerint ahol 2021 októberéig magasabb volt az átoltottság, ott jellemzően alacsonyabb volt a veszteség a várható élettartamban 2021 utolsó negyedévében. Ebben egy kelet-nyugat különbséget is találtak: Kelet-Európára, különösen Bulgáriára, alacsonyabb átoltottság és magasabb várható élettartambeli veszteség volt jellemző, míg a legtöbb nyugat- és közép-európai országban inkább fordítva. Ez a fordított összefüggés a 60 év alattiaknál és felettieknél is érvényesült, de az idősebbeknél fokozottan igaz volt. (Voltak azért olyan országok, amelyek némileg kilógtak a trendből, épp Magyarországon például a 60 év felettieknél az átoltottság alapján kevesebb várható élettartambeli veszteségre számítottak a kutatók).

Magyar kutató cáfolja a rá hivatkozó oltástagadót

A vakcinákat lejáratni igyekvők – és tulajdonképpen a legtöbb áltudomány-propagáló – jellegzetes fogása, hogy valid kutatások eredményeit értelmezik félre vagy ragadják ki direkt a kontextusukból. Ilyen esetben a leglátványosabb cáfolat, ha maga a hivatkozott tanulmány szerzője teszi helyre a munkájával visszaélőt. Ez történt egy amerikai orvossal, Ryan Cole-lal is, aki egy 2021-es videóban kijelentette, hogy az mRNS-vakcinák rákot és autoimmun betegséget okoznak: „Az emlősökön végzett mRNS-kísérletek furcsa rákos megbetegedésekhez vezettek. Az emlősökön végzett mRNS-kísérletek autoimmun betegségekhez vezettek – nem azonnal, hanem hat, kilenc, tizenkét hónappal később.”

Cole nem közölte, mire alapozza mindezt, de amikor az állításainak utánajáró FactCheck.org tényellenőrzői megkérdezték erről, egy 2018-as tanulmányra hivatkozott, amely arról szólt, hogy az mRNS-vakcinák az oltások új korszakát hozzák el. A tanulmány vezető szerzője történetesen magyar: az a Pardi Norbert, aki a Pennsylvaniai Egyetem kutatója, és Karikó Katalin közvetlen munkatársaként fontos szerepe volt az mRNS-vakcinák kifejlesztésében. A FactCheck.org őt is megkereste, és ő elmondta nekik, hogy szó sincs olyasmiről a cikkében, mint amit Cole állít, és semmilyen más tanulmány sem bizonyított soha olyasmit, hogy az mRNS-vakcinák rákot vagy autoimmun betegséget okoznának. A tanulmány nem is említi a rákot mint lehetséges mellékhatást, csak az mRNS-oltások rák elleni alkalmazási lehetőségeit mutatja be – amelyek egyébként ígéretesek: a BioNTech alapítója szerint már 2030 előtt megérkezhet az mRNS-alapú rákterápia, és a Moderna is teszteli már a bőrrák elleni mRNS-kezelését.

Egy másik gyakran idézett állítólagos bizonyíték a vakcinák rákkeltő hatására egy 2021. októberi tanulmány, amely szerint a koronavírus tüskefehérjéje gátolhatja a sejtek egy DNS-hibajavító folyamatát, és ez a szerzők szerint a tüskefehérjét használó vakcinákra is igaz lehet. Ezt tálalták úgy egyes cikkek, hogy a vakcinák tönkreteszik az immunrendszert és rákot okoznak. Ezzel az állítással azonban több komoly gond is van: az eredeti tanulmány szerzői maguk sem állítottak ilyet; egyébként sem végeztek olyan kísérletet, amely ezt az állítást alátámaszthatta vagy cáfolhatta volna; a tanulmánnyal kapcsolatban módszertani aggályok merültek fel, amelyek miatt az eredményeit megbízhatatlannak ítélték, és később vissza is vonták; de még ha történetesen a szerzők minden állítása igaz is lenne, az sem jelentené azt, hogy a vakcinák rákot okoznak.

A Covid-vakcinák és a rák között összefüggést gyanítók szoktak idézni olyan cikkeket is, amelyek arról szólnak, hogy egyre több a világban a fiatal rákbeteg. Egy 2022. októberi CNN-cikk címe szerint például Globális rákjárvány alakulhat ki az 50 évnél fiatalabbak körében. A cikk nem is említi a vakcinákat; egy akkoriban megjelent tanulmányról szól, amely szerint számos országban emelkedőben van az 50 év alattiaknál azonosított rákos megbetegedések száma, amely részben a kiterjedtebb szűrés eredménye, de valóban gyakoribb lehet maga a rák is. Csakhogy a tanulmány egyáltalán nem arról szól, hogy 2021 óta tapasztalható ilyen növekvő tendencia, hanem épp ellenkezőleg, pont azt mondja, hogy már a kilencvenes évek óta fennál ezt a trend, ennek megfelelően a szerzők által hivatkozott vizsgálatok nagy része is még a járvány előtt készült, így még elvileg sem szólhat arról, hogy a Covid-oltásoktól hogyan nőtt meg a rákelőfordulás.

Ideje se lett volna kialakulni az oltás után a ráknak

A vakcinákat rákkeltéssel vádoló megnyilvánulásokban gyakran kerülnek elő egyéni történetek is, de ezek hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Jó példa volt erre egy ismert amerikai oltástagadó, az InfoWars nevű konteós csatornán műsort vezető Owen Shroyer (aki ellen egyébként vádat emeltek, amiért részt vett a Capitolium ostromában) egy videója. Ebben beszámolt egy nő esetéről, aki 2021 szeptemberében kiírta a Twitterre, hogy fél megkapni a Covid-oltást, majd miután ennek ellenére beadatta, egy hónappal később kiírta, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála. Shroyer tényként állította, hogy a két dolog között kapcsolat van, és a nő egyébként is csak közösségi nyomásra adatta be a vakcinát. A Reuters azonban megkereste a nőt, aki elmondta nekik, hogy őt senki nem kereste az InfoWarstól, így nem is volt alkalma elmondani nekik, hogy a vakcinát saját meggyőződésből adatta be; az első posztja arról szólt, hogy az oltás után jelentkező, rövid távú és enyhe mellékhatásoktól tartott csak; a rákjának semmi köze az oltáshoz; és amint az orvosai szerint időszerű lesz, megy is az emlékeztető oltásért.

A nő sztorija azonban egy ennél még fontosabb, alapvető problémára is rámutat a vakcinákat rákkeltő hatással vádolók állításaival kapcsolatban: a gyakran idézett személyes sztorikban az oltás és a rák diagnózisa között általában nem is telik el elég idő ahhoz, hogy a vakcina okozhassa a megbetegedést. A nő esetében a kettő között három hét telt el, Shroyer pedig a műsorában arról beszélt, hogy személyesen ismer „olyan embereket, akik megkapták a vakcinát, majd két héten belül rákot diagnosztizáltak náluk”. A Reuters meg is kérdezett egy szakértőt az Oxfordi Egyetemről, aki elmondta, hogy

a legtöbb ráktípusnál hónapoknak kell eltelniük ahhoz, hogy egy vizsgálat során azonosítható legyen a daganat.

Shroyer egy másik népszerű érvet is felhoz a vakcinák rákkeltő hatása, illetve ennek tudatos tervezése mellett: állítása szerint az amerikai járványügyi hivatal (CDC) és a vakcinagyártók azt ajánlják az embereknek, hogy az oltás után várjanak hónapokig vagy akár évekig, mielőtt rákszűrésre mennek, mert annak az oltás miatt fals pozitív lehet az eredménye. Shroyer szerint azonban ezek a szervezetek valójában tudják, hogy a vakcina rákot okoz, ezért nem akarják, hogy az emberek rákszűrésre menjenek.

Ebből annyi igaz, hogy a vakcina egyik gyakori mellékhatása a nyirokcsomó átmeneti megduzzadása, ami önmagában ártalmatlan, és csak azt jelzi, hogy az immunrendszer reagál az oltásra. Mivel a nyirokcsomó-duzzanat egyes ráktípusok tüneteként is megjelenhet, erre valóban gondolni kell, ha valaki rákszűrést tervez. Az American Cancer Society nevű rákellenes szervezet is megemlíti, hogy az oltás utáni nyirokcsomó-duzzanat miatt érdemes konzultálni az orvossal, és lehetőség szerint elhalasztani a vizsgálat időpontját, amíg az oltás miatti duzzanat el nem múlik, de ha a vizsgálatot megtartják, akkor is jó, ha az orvos tud az oltásról, hogy elkerüljék a téves rákdiagnózist. Azonban ha el is marad a vizsgálat, mindössze néhány hetes halasztásról van szó, nem hónapokról vagy évekről. A CDC valójában olyannyira nem akarja, hogy elmaradjanak a rákszűrések, hogy a szervezet is több kutatást végzett a szűrőprogramok járvány miatti akadozásának a felméréséért, és több olyan programot is finanszíroz, amelynek épp a járvány alatti rákszűrések felpörgetése a célja.

Mivel a rákos betegek által kapott kezelések elnyomják az immunrendszer működését, ők a koronavírus-fertőzés szempontjából kockázati csoportnak számítanak, így az esetükben különösen fontos az oltás.

Maga a Covid az igazi szívás hosszú távon is

A Covid-vakcináknak tehát, mint minden gyógyszernek, valóban vannak mellékhatásaik, köztük potenciálisan súlyosak is, de ezeket épp azért sikerült azonosítani, mert a hatóságok világszerte szorosan monitorozzák az oltások beadását. Ezek az azonosított mellékhatások valóban vezettek halálesetekhez, amelyekből természetesen már egy is tragikus, és ezeket nem szabad bagatellizálni, de mindig ahhoz kell viszonyítani, hogy akkor hány haláleset lett volna, ha nem használjuk a vakcinákat széles körben. Szerencsére a súlyos, pláne halálos mellékhatások száma nagyon alacsony, ezért egyrészt megtévesztő azt állítani, hogy mindennaposak és tömegeket érintenek, másrészt az emberek túlnyomó többségének az ezek által jelentett kockázat drasztikusan kisebb, mint az oltatlanság jelentette kockázat (pláne egy tomboló járvány közepén). Arra pedig semmilyen bizonyíték nincs, hogy a valóban azonosított és jól dokumentált mellékhatásokon túl bármilyen káros egészségügyi hatásuk lenne a vakcináknak.

Ezzel szemben a pozitív hatásuk az adatokból világosan látszik: az Imperial College London kutatóinak számítása szerint a Covid-vakcinák csak az alkalmazásuk első évében 14-20 millió életet mentettek meg (attól függően, hogy a becsléshez a hivatalos Covid-halálozási adatokat vagy a járvány valódi hatásáról pontosabb képet adó többlethalálozást használták-e) – és csak azért nem többet, mert nem sikerült igazságosan elosztani a világban a vakcinákat. Ez a 20 milliós szám így is azt jelenti, hogy globálisan a Covid miatt valószínűsíthetően bekövetkező halálesetek 63 százalékát sikerült megelőzni.

És még egy dolog látszik világosan: hogy azok a félelmek, amelyek manapság a vakcinákat övezik, valójában magánál a Covidnál lennének indokoltak.

Ahogy a vakcinák biztonságosságát, úgy a koronavírus-fertőzés hosszú távú utóhatásait is intenzíven kutatják, és már számos ilyet azonosítottak is:

• Egy nagy amerikai vizsgálat szerint a fertőzés után jelentősen nőtt a szív- és érrendszeri betegségek, például a szívelégtelenség és a sztrók kockázata – azoknál is, akiknél a Covid-19 csak enyhe volt, nem idősek és nem tartoznak kockázati csoportba.
• Egy olasz-spanyol vizsgálat egy évvel a fertőzés után vizsgált a fertőzésen átesetteket, és megállapította, hogy a körükben növekedett a többlethalálozás a bármilyen okból bekövetkező haláleseteket tekintve, és nőtt a szív- és érrendszeri megbetegedésük kockázata is.
• Egy teljes lakosságra kiterjedő észt tanulmány arra jutott, hogy akik átestek a fertőzésen, háromszor nagyobb eséllyel haltak meg az azt követő évben, mint azok, akik nem fertőződtek meg. Fokozottan igaz volt a nagyobb halálozási kockázat a 60 év felettieknél, akiknél ez számos halálokkal, többek között a szív- és érrendszeri, a rákos és a légúti megbetegedésekhez volt összefüggésben.
• Egy szingapúri egészségügyi minisztériumi jelentés is megnövekedett halálozást talált azok körében, akik 90 napon belül estek át a fertőzésen (bár azoknál, akik ennél régebben estek át a Covidon, nem találtak ilyen többletet).
• Egy nagy izraeli vizsgálat a Pfizer–BioNTech-vakcina esetében arra jutott, hogy minden komolyabb egészségügyi komplikációnak jóval nagyobb az esélye a fertőzés, mint az oltás esetében.

A vakcinák iránti bizalmatlanság és a járvánnyal, járványkezeléssel kapcsolatos általánosabb szkepticizmus soktényezős jelenség, itthon például minden bizonnyal fontos komponense az átláthatatlan, titkolózó kommunikáció is. Azonban az is egy nehezen megkerülhető mellékszála ennek a történetnek, hogy mind itthon, mind nemzetközi szinten feltűnő jelenség, hogy gyakorló orvosok, illetve kutatók, tudósok is gyakran terjesztenek problémás állításokat, ezzel autoritást kölcsönözve ezeknek, miközben épp ők azok, akiknek a leginkább érteniük kellene az olyan jelenségeket, amelyekre ezek az álhírek általában építenek (mint az okozatiság összekeverése az egymás után bekövetkezéssel). Arról, hogy hogyan és miért válhat valaki a tudományos vagy az egészségügyi intézményrendszerből érkezve, azzal szembefordulva áltudományos elméletek propagálójává, hamarosan külön cikkben foglalkozunk majd.