Láttuk, ahogy feltárják a bucsai tömegsírt, az ügyész szerint civileket találtak

„Eddig tizennyolc holttestet emeltünk ki, összesen 67 lehet a tömegsírban”

– válaszolta a Telex kérdésére az ukrán főügyész. Nem egy klasszikus sajtótájékoztatón voltunk: a nyakunkba csorgott a sűrű, hideg eső, Irina Venediktova egy csatakos mezőn állt, mögötte pedig halottak hevertek fekete zsákokban. Az ukrán főügyész a Kijevhez közeli Bucsában az orosz erők kivonulása után feltárt tömegsírok miatt tartott sajtótájékoztatót. Szavainak súlyt adott, ugyanakkor el is vonta róluk a figyelmet, hogy a háttérben újabb és újabb meggyötört holttesteket húztak ki a széles gödörből.

Bucsát az orosz–ukrán háború előttig valószínűleg csak azok a kijeviek emlegették, akiknek volt elég pénzük, hogy kiköltözzenek ebbe a zöld és csendes elővárosba. Aztán jöttek az oroszok, Bucsa több mint egy hónapra a világtól elzárt hely lett, és

amikor az orosz hadsereg váratlanul visszavonult az egykor 30 ezres városból, nem várt horror tárult a világ elé.

Először az utcákon mindenfelé heverő, agyonlőtt civilekről lehetett hallani. Aztán megtalálták a saját kertjeikben meggyilkolt embereket. Végül rábukkantak a tömegsírokra is.

A gyilkosságok léptékére utal, hogy ilyen tömegsírok felkutatásához nem kellenek speciális műszerek és információk. Nekünk elég volt egy kijevi fixer, aki még az előző nap, némi kérdezősködés után a városka ortodox templomához irányította autónkat.

Holttestek a néptelen templomkertben

Az aranykupolás épület körüli terület üres volt, és viszonylag rendezett. Semmi nem utalt titkokra és borzalmakra. Jobb ötlet híján bújtunk át a kerítés résén, hogy két perccel később egy tíz méter hosszú és két méter széles gödör szélén álljunk, döbbenten. A gödörben nyolc-kilenc fekete zsák hevert, és ha nem lett volna egyértelmű a tartalmuk, a homok alól kezek és sportcipős lábak meredeztek ki.

Szürreális volt a helyzet, nem volt sem kordon, sem bámészkodó tömeg, a holttestek úgy hevertek a tömegsírban, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Emiatt lehet, hogy szörnyülködés helyett csak simán dokumentáltuk a helyzetet, majd visszavonultunk a környező utcákba, hogy a helyiekkel interjúzzunk a tömegsírokról és az orosz katonák akcióiról. (Videónk a helyszínről hamarosan látható lesz.)

Meglepetésünkre másnap éppen erre a helyre hirdetett sajtótájékoztatót az ukrán főügyész. A kopár terület péntek délután már tömve volt a sajtó képviselőivel, Argentínától Indiáig. A főügyész háta mögött fehér ruhába öltözött, maszkos szakemberek, katonák és rendőrök dolgoztak a gödörnél. Sorban emelték ki a testeket, amelyeket aztán szenvtelen halottkémek forgattak és vizsgáltak a füvön. Nem lehetett úgy állni, hogy ne lássam a maszkszerű arcokat, a kásássá vált húsban a lőtt sebeket és a zúzódásokat.

Molotov-koktél ellen vadászrepülőkkel

„Vannak itt orosz katonák is?” – kérdeztem Venediktovát, aki éppen előttem állt a kordonnál. „Nincsenek, ezek civilek, akiket egyenként öltek meg – válaszolta. – Tizenhat embert lelőttek. Kettő összedőlt épületek alatt halhatott meg. A 18 halott közül két nőt is találtunk” – foglalta össze hidegen a tényeket.

„Másként ölték meg a civileket Bucsában és Borogyankában?” – jutott eszembe a sok civil áldozat az előző napról. Emlékeztem, hogy a Bucsától 23 km-re lévő Borogyanka lakóit is sokkolták a civil áldozatok, ott ugyanakkor még az apokaliptikus képpel is meg kellett küzdeniük. Ahogy képes cikkünkben látható volt, a közeli kisvárost második világháborút idéző helyszínné rombolták az oroszok

„Borogyankában még csak a kezdetén vagyunk a vizsgálatoknak. Ott eddig huszonhat civil holttestet találtunk, mindet a romok alatt. Borogyankában és Bucsában más volt a pusztítás mértéke és jellege” – fejtette ki az ügyész, én pedig tudtam, mire gondol. Bucsa utcáin nem láttuk azt a pusztítást, ami sokkolt minket a közeli Borogyankában.

„Borogyankában a civilek Molotov-koktélokat dobáltak a tankokra, emiatt azok hívták a légierőt, és végigbombázták a várost. Majd jöttek a tankok, a katonák, és sorban lőtték a civil épületeket, a feletteseik utasítására. Emiatt ott a civil áldozatokat a romok alatt találtuk meg. Bucsában más volt a helyzet. Itt a civileket egyenként lőtték le a katonák. A most feltárt halottak közül kettő kerülhetett ki a romok alól, a többit lelőtték.”

Az ügyésznő tárgyilagos beszámolója után újra nekivágtunk Bucsa utcáinak. Az összkép szinte a szemünk előtt normalizálódott. A kiégett járműveket elvitték, a törmeléket söpörték, úttisztító gépek jártak, a központban inkább már olyan volt, mintha valami szemetes fesztivál után takarítanának.

Kiautóztunk a város szélére, ahol az utat még szétlőtt gépkocsik és kiégett teherautók határolták. A faluvégi temető üres volt, a fűre rakott fekete csomagokon kopogott az eső. A furgon csendesen kanyarodott mellénk, és a két férfi olyan szótlanul pakolta ki a további testeket, mint amihez nem kell magyarázat. Az egyikük beült a volán mögé, társa még fordult egyet: egy kisebb zsákot rakott még a sorba. Annak a megemeléséhez elég volt egy ember is.

Nézze meg a helyszínen forgatott videónkat is!