A Kijev környéki mészárlások megmutatják, Európa mekkora árat hajlandó fizetni az elvekért

Az orosz hadsereg az utóbbi napokban az ukránok ellentámadása és az állóháború közepette kivonult az ukrán fővárostól északra lévő területekről, és állítása szerint a kelet-ukrajnai szakadár területeknél lévő Donbasz régióra fog koncentrálni. Az egy hónapos orosz megszállás alatt állt Kijev környéki területekről beszámolók tucatjai jelentek meg, amelyek civilek elleni kegyetlenkedésről, tömeges gyilkosságokról, nemi erőszakról szólnak.

Ezen beszámolók és képsorok a nyugati nyilatkozatok szerint az Oroszország elleni szankciók fokozásához vezethetnek, és az orosz–ukrán tűzszüneti tárgyalásokat is veszélybe sodorhatják. Ugyanakkor az elkövetők felelősségre vonására jogi szakértők kevés esélyt látnak.

Az eddig bejelentett atrocitások nagyrészt a Kijevtől nem messze északra lévő, a háború előtt 30 ezer fős Bucsa települését érintik.

A BBC helyszíni beszámolója szerint legalább 20 holttest feküdt az utcákon, amikor az ukrán csapatok megérkeztek a településre. A bucsai polgármester szerint 270 holttestet találtak az oroszok kivonulása után két tömegsírban, és további 40 holttestet az utcákon heverve. A halottak egy része kereszttűz áldozata lett, de a polgármester szerint legalább 50 embert az orosz katonák végeztek ki. Többeket hátrakötött kézzel, fejbe lőve találtak meg a Reuters helyszíni riportja szerint.

A Reutersnek egy 69 éves lakos arról beszélt, az orosz katonák megölték 33 éves lányát, annak partnerét és egy barátjukat, amiért konfettizni kezdtek az oroszok kivonulásakor. Ő maga egy hónapja nem merte elhagyni a házát. „Azonnal megölték az embert. Senki sem kérdezte, hogy ki vagy, miért vagy az utcán. Csak lőttek” – mondta. A brit Timesnak pedig egy ukrán katona azt mondta, egy víkendház pincéjében 18 holttestet találtak, köztük 14–16 éves gyerekekét, akik közül egyeseken kínzás jelei látszottak, például le volt vágva a fülük.

A BBC-nek mesélő lakók azt mondták, próbálták kerülni az orosz katonákat. Miután a víz-, villany- és gázszolgáltatás megszűnt, jobb híján az udvaron gyújtott tűznél főztek, kenyeret most kaptak 38 napja először. A Washington Post fotósának arról meséltek a lakók, hogy az oroszok elkobozták a telefonjaikat, egyeseket kiköltöztettek, és beköltöztek a házukba, ezalatt az istállóban kellett aludniuk.

Bucsa mellett több más Kijev környéki településről és a kelet-ukrajnai frontról is érkeztek beszámolók a civil lakosság elleni súlyos atrocitásokról. A BBC más falvakon áthaladva is tucatnyi holttestet látott, köztük az orosz csapatok által agyonlőtt menekülő civilekét. A helyi hatóságok az AP-nek azt mondták hétfőn, hogy összesen 410 civil holttestét találták meg a Kijevtől északra fekvő településeken. Műholdképek alapján több további tömegsír lehet a korábban orosz megszállás alatt állt területeken.

A Human Rights Watch jogvédő szervezet tíz helyi lakost interjúvolt meg személyesen és telefonon, akik szerint az orosz csapatok nemi erőszakot, gyilkosságokat és további kegyetlenségeket követtek el a Kijevtől északra lévő megszállt településeken, valamint az ostromlott kelet-ukrajnai Harkivban. Mariupolban egyes beszámolók szerint ezreket hurcoltak el „tisztítótáborokba”, ahol regisztrálták és kihallgatták őket, majd Oroszország belső területeire viszik őket.

A gyilkosságokat egy, az ukrán médiának nyilatkozó helyi lakos szerint nem a harcoló csapatok követték el, külön osztag felelt a megszállás fenntartásáért és a civil lakosság kezeléséért. Erre hivatkozva az ukrán vezetés azzal vádolta az oroszokat, hogy előre megtervezett népirtást követnek el, belbiztonsági erőkkel és mobil krematóriumokkal érkeztek a megszállt területekre, és az egészséges és hadra fogható férfi lakosság megsemmisítésére törekedtek.

Szankciókat ígérnek

Joe Biden amerikai elnök a bucsai képekre és beszámolókra hivatkozva ismét háborús bűnösnek nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, és arról beszélt, további bizonyítékokat kell gyűjteni egy jövőbeli büntetőeljáráshoz az orosz háborús bűnösök megbüntetése érdekében. „Ez az alak brutális, és ami Bucsában történt, az felháborító, mindenki látja. Úgy gondolom, ez háborús bűncselekmény” – mondta Biden.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke független vizsgálatot és az elkövetők felelősségre vonását követelte. Charles Michel, az uniós állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács elnöke további szankciókat és Ukrajnának nyújtandó uniós segítséget helyezett kilátásba, és közölte, hogy az EU segít a bizonyítékok feltárásában is annak érdekében, hogy az ügy nemzetközi bíróság elé kerülhessen.

Az uniós vezetők mellett többek között Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Boris Johnson brit miniszterelnök is elítélte Oroszországot, és szintén új szankciókról beszélt. Amerikai tisztviselők azt mondták, hogy az orosz gazdaság eddig nem szankcionált szektoraira, például a bányászatra vagy a pénzügyi szféra még szabadon működő részeire vethetnek ki újabb büntetőintézkedéseket, és

felmerült az Oroszországgal üzletelő harmadik országok szankcionálása is, amely természetesen súlyos eszkalációt jelentene a szankciók terén.

Christine Lambrecht német védelmi miniszter az ARD közszolgálati adón azt is felvetette, hogy az atrocitások súlyának fényében „beszélnünk kell az orosz gázszállítások felfüggesztéséről”, amely téma eddig tabunak számított az orosz energiától erősen függő Németországban. Az orosz gáz egy másik nagy importőrének számító Olaszország külügyminisztere, Luigi Di Maio is azt mondta, „nem lehet kizárni, hogy vita indul az orosz energiaimportról”.

Robert Habeck német gazdasági miniszter hétfőn mindenesetre gyorsan világossá is tette, hogy az azonnali embargó nem reális. Macron az olaj- és szénimportra vonatkozó szankciókat pedzegetett, bár nem világos, hogy emögött mekkora támogatás áll az EU-ban. Az eltökéltség mértékét jelzi, hogy az utóbbi napokban az uniós gázimport nőtt Oroszország irányából.

A szankciós fenyegetések kapcsán pedig azzal is számolni kell, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök korábban azt hangoztatta, nem támogatja az energetikai büntetőintézkedéseket, és az újabb kétharmados választási győzelme után erős pozícióban érezheti magát az erről szóló uniós alkudozást illetően.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt mondta, az oroszok háborús bűncselekményeket és népirtást követtek el, és nagyon nehézzé váltak a tűzszüneti tárgyalások. A BBC kérdésére hétfőn még azt mondta, a tárgyalások ettől még folytatódnak, mert „Ukrajnának békére van szüksége. Európában élünk a 21. században. Folytatjuk a diplomáciai és katonai erőfeszítéseket.” Kedden azonban arról is beszélt, könnyen előfordulhat, hogy nem lesznek személyes tárgyalások közte és Putyin között.

Az atrocitások új szintje

A háborús bűnök vádja nem újdonság, az ukrán vezetés és a sajtó beszámolói korábban is arról szóltak, hogy az oroszok civil célpontokat támadnak. A folyamatosan támadott Mariupolban és máshol az oroszok korábban kórházakat és egy óvóhelyként szolgáló színházat is lebombáztak, amit egyes szakértők a szintén aktív orosz részvétellel a szíriai háborúban alkalmazott, az ellenség kezén lévő városok porig rombolását és a civil lakosság kivéreztetését célzó taktikához hasonlítottak.

Joe Biden már március közepén arról beszélt, hogy Vlagyimir Putyin háborús bűnös. Bár ezt akkor sokan elszólásként értékelték, rá egy héttel Antony Blinken külügyminiszter is megerősítette, hogy az Egyesült Államok értékelése szerint az orosz csapatok háborús bűnöket követtek el Ukrajnában. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselője szintén arról beszélt két hete, hogy az oroszok súlyos háborús bűncselekményeket követnek el.

Március elején több mint három tucat ország – köztük Magyarország – kérelmezte a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészétől, hogy indítson vizsgálatot az Ukrajna területén 2013. november 21. óta elkövetett potenciális háborús bűntettek, emberiesség elleni bűntettek és népirtás gyanújának kivizsgálására. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egy háromfős vizsgálóbizottságot hozott létre az ukrajnai atrocitások kivizsgálására.

A Kijev körüli területekről származó felvételek ugyanakkor a korábban ismertnél is súlyosabb, módszeres atrocitásokról szólnak.

Eugene Finkel, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa, akinek a népirtás az egyik szakterülete, azt írta, hogy „a népirtással foglalkozó kutatóként általában nem foglalkozom a retorikával, csak az empirikus tényekkel. A népirtásra vonatkozó vádakat is erős távolságtartással kezelem, mert manapság az aktivisták nagyjából mindenre rámondják. Most azonban nem ez a helyzet. (...) Világos és mindenki számára látható, hogy ez népirtás.”

Finkel szerint a számos ukrán településről származó bizonyítékok és a „náci” ukrán nép eltörlésére vonatkozó orosz nacionalista retorika kombinációja kimeríti a népirtás fogalmát, miután az atrocitásokat egy „nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával” követték el.

Nem reális a felelősségre vonás

Ugyanakkor a nyugati vezetők eddig visszakoztak attól, hogy népirtásnak nevezzék az orosz tetteket, egyedül az eddig is keményebb hangnemet képviselő balti államok és Lengyelország állt be az ukrán vádak mögé.

A bűncselekmények kategorizálásától függetlenül, mint korábbi cikkünkben bemutattuk, az elkövetők felelősségre vonása nem tűnik egyszerűnek. Nyugati jogi szakértők szerint a háborús bűnösök felelősségre vonására létrehozott Nemzetközi Büntetőbíróságnak sem Oroszország, sem Ukrajna (és egyébként az Egyesült Államok sem) részese, és bár Kijev hozzájárult a 2014 utáni atrocitások kivizsgálásához, Oroszország várhatóan nem fog együttműködni a szervvel.

A támadásokról származó, erősen részleges információk alapján nehéz lesz minden kétséget kizárólag bizonyítani, hogy a háborús bűncselekmények szándékosak voltak (bár a bucsai szemtanúi beszámolók fényében ez akár lehetséges), és az orosz fél együttműködése nélkül szintén nehéz lenne egyes politikai vagy katonai vezetők személyes felelősségét megállapítani a bűncselekmények elkövetésében. Mindemellett az orosz felelősök kiadása vagy akár Vlagyimir Putyin elnök felelősségének megállapítása enyhén szólva nem valószínű.

Korábban az ENSZ égisze alatt két ad-hoc büntetőbíróságot is létrehoztak a délszláv háború, valamint a ruandai népirtás kivizsgálása érdekében, de az ügyek felderítése és a felelősök bíróság elé állítása ezen esetekben is hosszú évekbe telt.

A kooperáció kikényszerítése pedig még Oroszországnál jóval gyengébb államok (Szerbia, Horvátország, Ruanda) esetében sem volt egyszerű, főként hogy a háborús bűnösöket az érintett társadalmak jelentős része háborús hősként kezelte.

Beindult a fake newsozás

Az orosz vezetés a korábbiakhoz hasonlóan azt állította, hogy a bucsai felvételek a „kijevi rezsim újabb megrendezett performansza”, a tűzszüneti tárgyalások megakasztását célzó „provokáció”. A külügyi szóvivő azt is hozzátette, hogy „kik a provokáció mesterei? Természetesen az Egyesült Államok és a NATO”, és szerinte az, hogy az Oroszországot elítélő nyilatkozatok a felvételek közzététele után azonnal megjelentek, „minden kétséget kizár arra vonatkozóan, hogy ki rendelte meg ezt a sztorit”.

A védelmi minisztérium azt állította, hogy egyetlen civil sem lett „bármiféle erőszakos cselekmény” áldozata, és a külügynél egy fokkal világosabban fogalmazva azt állította, az ukránok a „nyugati média” számára rendezték meg a gyilkosságokat. Oroszország kezdeményezte az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását is, hogy az megtárgyalja „az ukrajnai szélsőségesek bucsai provokációját”.

Az orosz közmédia is úgy mutatta be a mészárlást, mint az ukránok hamisítását, amelyet azért követtek el, hogy a nyugati világ további szankciókat hozhasson Oroszország ellen. A közösségi médiában népszerű narratívává vált, hogy az ukrán nemzeti gárda szélsőjobbos Azov ezredének számlájára írható, dacára annak, hogy az Azov ezred erői nagyrészt az ország átellenes pontján, Mariupolban és Harkivban harcolnak az oroszok ellen (ahol korábban velük szemben is felmerült a háborús bűncselekmények gyanúja egy, orosz hadifoglyok kínzásáról szóló felvétel miatt). Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház vezetője arról beszélt, hogy az orosz csapatok Ukrajnában „megroppantották a fasizmus gerincét”.

Hallottuk már

Többen a vietnámi háború és Szarajevó ostromának egy híres krónikása, Susan Sontag 2003-as sorait idézték, miszerint a spanyol polgárháborútól a délszláv háborúkig „a saját oldal háborús atrocitásait alátámasztó felvételekre a bevett válasz, hogy a fotók hamisak, ilyen atrocitások nem is történtek, a holttesteket a másik oldal teherautókkal hozta a halottasházból és elhelyezte az utcákon, vagy hogy igen, megtörténtek, de a másik oldal követte el azokat, saját maga ellen”.

Greg Judin, egy moszkvai magánegyetem tanára az atrocitások mentén arról írt, az orosz propaganda alapállása, hogy Ukrajnát nácik uralják, és az orosz csapatok célja az ország felszabadítása a náci uralom alól. A nácik ellenállást tanúsítanak ezzel szemben, ergo az ellenállást tanúsítók természetszerűleg nácik. Miután az ukránok nagy része ellenállt, a konklúzió, hogy a vártnál sokkal mélyebben megfertőzte őket a nácizmus. Ebből fakadóan

szerinte a bucsaihoz hasonló atrocitások nem pusztán a háborúk során általában jellemző túlkapások, hanem az orosz inváziónak az azt igazoló propagandából fakadó rendszerszintű jellegzetessége.

Ez nagyjából megegyezik a Ria Novosztyi orosz állami hírügynökség egy kommentárjával a Kreml egyik propagandistájától, amely arról írt, hogy az ukrán lakosság „jelentős része passzív náci, a nácizmus csendestársa”, akik „támogatják a náci hatóságokat”, a „szélsőjobbos elitet likvidálni kell, átnevelésük lehetetlen. A társadalmi mocsár, amely aktívan és passzívan támogatja őket, át kell hogy élje a háború nehézségeit és fel kell hogy dolgozza azokat mint történelmi lecke és vezeklés”. Szergej Radcsenko, a Johns Hopkins Egyetem történésze erre reagálva azt írta, hogy ma már nem lehet megkülönböztetni az őrültek agymenéseit és a fősodorbeli orosz politikát.