A járvány nem vész el, csak átalakul – mi várható most a Covidtól?

A járvány nem vész el, csak átalakul – mi várható most a Covidtól?
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Ha olvasott újságot vagy járt az utcán az elmúlt bő két évben, lassan olyan érzése lehet, hogy a Covid-19 olyan, mint egy szappanopera gonosz szereplője: hiába tűnik rendre úgy, hogy már-már legyőzték, a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel újra és újra, és csak nem sikerül végleg kiírni az életünkből.

A járvány persze valójában sosem tűnt el, csak az év eleji hullám nagyjából egy időben csengett le a szomszédban zajló háború kitörésével, és mivel azóta se futott fel itthon igazán, volt időnk helyette a majomhimlővel, az energiaválsággal vagy épp a kataszigorításal foglalkozni. Ez várható is volt, hiszen már a harmadik járványévet tapossuk, és megszokhattuk, hogy a nyár viszonylagos nyugalomban telik – na ez az, ami most az új variánsok felbukkanásával megváltozni látszik: több európai országban új járványhullám van felfutóban, sőt van, ahol már túl is vannak rajta, és bár itthon még a folyamat elején járunk, nálunk is láthatóan emelkednek a számok.

Sok mindenről lesz szó ebben a cikkben, ezért ha csak kevés ideje van, itt az elején röviden összefoglaljuk a lényeget.

Nézzük előbb a jó híreket:

  • Az épp domináns variáns, az omikron felturbózott változatának tekinthető BA.5 az eredeti omikronhoz hasonlóan ritkábban okoz súlyos megbetegedést, mint a korábbi vírusváltozatok.
  • Az oltások által nyújtott védelem idővel csökken ugyan, de a súlyos betegség és a halálozás ellen továbbra is számottevő, ha a harmadik/negyedik adagot is beadattuk.
  • Ennek a két tényezőnek – illetve a sok gyógyultnak – köszönhetően, bár újra egyre több a fertőzött, a súlyos megbetegedések és a halálesetek száma az év eleji omikronhullámhoz hasonlóan várhatóan ezúttal is alacsonyabb marad, mint korábban.

És nézzük a kevésbé jókat:

  • A BA.5 így is az eddigi legkellemetlenebb variáns azzal, hogy minden eddiginél gyorsabban terjed, és ami még fontosabb, még a közvetlen rokonainál is ügyesebben kerüli meg az immunvédelmet.
  • A jelenlegi oltások a megfertőződés és a vírus továbbadása ellen korábban is mérsékeltebben védtek, de az újabb variánsokkal szemben szinte semennyire.
  • A természetes védelem, azaz a fertőzés átvészelése már nem nyújt számottevő védelmet, egyre gyakoribbak az újrafertőződések.
  • Ez azért probléma, mert annak ellenére, hogy arányaiban kevesebb a súlyos eset, egyéni szinten a fertőzés kimenetele továbbra is kiszámíthatatlan, a sérülékenyebb csoportokra pedig továbbra is veszélyes, és amíg ilyen sok a fertőzés, a vírusnak bőven van tere terjedni.
  • A poszt-Covid továbbra is sokakat érint, és hónapokkal a fertőzés átvészelése után is gyötri az érintetteket.

Na és mit tehetünk, mit érdemes tennünk?

  • Bár mindenki a háta közepére kívánja a maszkot, érdemes lenne inkább újra az arca közepén hordania, ha zárt térbe, emberek közé megy. Ugyanígy újra fontossá válik a szellőztetés, a kézmosás és minden hasonló, nem gyógyszeres óvintézkedés.
  • Senki nem szeretné, hogy újra felboruljanak a mindennapok – ennek elkerülésében a fentiek mellett a tesztelésnek is fontos szerepe lehet.
  • Bár csábítóan hangzik, továbbra sem érdemes direkt elkapni a vírust. Az emlékeztető oltások beadatásának viszont annál több értelme van. Na de a negyediket kinek érdemes kérni? És mikor? Érdemes-e megvárni vele az új oltásokat?

Milyen kilátásaink vannak?

  • Amíg hagyjuk neki, a vírus jó eséllyel terjedni fog. Az új variánsok minden korábbinál gyorsabb ütemben bukkannak fel, és nem mutatják az elgyengülés jelét.
  • Várhatók új típusú, a fertőzés ellen is nagyobb védelmet adó oltások, de kérdés, hogy mikorra, és mire megérkeznek, nem jár-e el felettük máris az idő.
  • Esélyes, hogy ősszel is jön egy újabb hullám.
  • A koronavírus végleg valószínűleg nem tűnik el egyhamar. Hogy pontosan milyen formában marad velünk, azt még korai lenne biztosra mondani, de már látszanak a valószínűbb forgatókönyvek.

Baljós árnyak – jön az új hullám

Ahogy arról korábban is írtunk, Nyugat-Európában már hetek óta újra felfutóban van a koronavírus-járvány, több országban egyértelműen beindult az újabb hullám, ahogy az Egyesült Államokban is. Magyarországon az év eleji hullám lecsengése után heti egyszeri adatközlésre állt át a Nemzeti Népegészségügy Központ (NNK), azóta először június közepén kezdtek el emelkedni a fertőzöttszámok, és a növekedés azóta is folyamatos.

A heti adatközlés mellett az is nehezíti a hazai adatok értékelését, hogy bár a központi tesztelés eddig sem volt különösebben kiterjedt Magyarországon, mostanra egyre inkább előtérbe kerültek az otthon elvégezhető antigéngyorstesztek és az önkéntes izoláció (ha egyáltalán kiderül valakiről, hogy fertőzött), így a fertőzöttek töredéke kerülhet csak be a statisztikákba. Mindenesetre a fertőzöttek hétnapos csúszóátlaga (amely kisimítja a számok napi-heti ingadozását, ezért pontosabban mutatja a trendeket) a legutóbbi adatok alapján 1465, ami az április végi szint. Viszonyításképp: az eddigi abszolút csúcs idén január 31-én volt 16 003-mal, ettől nagyon messze vagyunk. A trend azonban egyértelmű: itthon is visszatérőben a járvány.

Forrás: Koronamonitor
Forrás: Koronamonitor

Valójában persze nem is nagyon ment sehova. „Az emberek néha megkérdezik, hogy visszatért-e a vírus. […] Soha nem tűnt el. Még mindig itt van. Terjed. Mutálódik. És sajnos még mindig rengeteg életet követel” – mondta Hans Kluge, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatója épp a napokban.

Az viszont számos szakértőt is meglepett, hogy az eddigi szezonalitás – azaz hogy ősszel-télen jön egy-két hullám, tavaszra kifulladnak, aztán egy nyugodtabb nyár után kezdjük újra – idén felborult. Ahogy a komolyabb figyelmet érdemlő új variánsok is egyre tempósabban tűnnek fel, úgy az általuk okozott járványhullámok is besűrűsödtek, és a mostanra egyre több országban dominánssá váló BA.5-tel eljutottunk arra a pontra, hogy már a nyáron is indulhat nagyobb hullám. A korábbi hullámokat elsősorban egy-egy gyorsabban terjedő variáns felbukkanása indította be, és ez most is fontos szempont, de ahogy a lakosság egyre nagyobb része rendelkezik valamilyen szintű immunitással – mert így vagy úgy, oltással, fertőzéssel, de egyre többen találkoztak már a vírussal –, a fő hajtóerőnek az immunvédelem egyre hatékonyabb kikerülése tűnik.

„A vírus, mivel jelentős mértékben hagyjuk terjedni a világban, és az átoltottság sem megfelelő a legtöbb szegény országban, jóval gyorsabban képes újabb és újabb variánsok kitermelésére, mint vártuk. […] A legfőbb tulajdonságuk, hogy rendre rálicitálva elődjeikre, kissé jobban kikerülik az első védvonalnak számító, leegyszerűsítve leginkább a fertőzés elleni védelmet szolgáló ún. neutralizáló antitestjeink nyújtotta védelmet. […] Mivel a neutralizáló antitestek jobb kikerülésével a fertőzés elleni védelem csökken, jobban képesek fertőzni/terjedni, és az újrafertőződések száma is megnő – ilyenkor képesek új hullámot indítani, függetlenül egyéb tényezőktől (pl: időjárás)” – írta Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa.

A most leginkább terjedő BA.4 és BA.5 variánssal a kórházi kezelésre szoruló betegek száma is újra növekedésnek indult, de – bár még nem tudni, meddig emelkedik – az omikron felbukkanását megelőző hullámok kórházi betegszámától egyelőre jelentősen elmarad. Ez jól látszik a Financial Times ábráján, amely az omikron előtti csúcsot veszi alapul, és ehhez viszonyítja a különféle omikron-alvariánsokhoz köthető kórházi betegszámokat:

Érdekesség, hogy ez az ábra egyben rávilágít arra is, mennyire leegyszerűsítőek voltak azok az év eleji optimista jóslatok, hogy a súlyos betegséget kisebb valószínűséggel okozó omikronnal eljött a járvány vége: egy-egy európai országban, mint Ausztria, Franciaország vagy különösen Németország, a kórházi ellátást igénylő esetek száma közelített a korábbi hullámokéhoz. Az Egyesült Államokban pedig túl is lépte azt, azaz minden korábbinál több fertőzöttet kellett kórházban ápolni, egyszerűen azért, mert olyan rengeteg fertőzött volt, hogy közülük még a kisebb kórházba kerülési arány mellett is nagy számban kerültek ki kórházi esetek.

Jó hír viszont, hogy az intenzív osztályra kerülők és a halálesetek száma nem növekszik a kórházba kerülőkével együtt, azaz az új variánsok továbbra is kisebb arányban okoznak súlyos megbetegedést.

Ezt támasztja alá az is, hogy szakértői beszámolók szerint az egyéb okból kórházba kerülő, majd ott mellesleg pozitív tesztet produkáló fertőzöttek aránya is nagyobb, mint korábban.

Mindebben a súlyos betegséget ritkábban okozó variánsok és a lakosság korábbinál magasabb védettségi szintje mellett az is szerepet játszhat, hogy van már eredményes kezelésünk is a Covid-19 ellen: a Paxlovid az eddigi leghatékonyabb gyógyszer a súlyos betegség megelőzésére. (Még ha a betegek egy kis részénél a kezelés után vissza is térhet a vírus.)

A klónok támadása – új variánsok

De mik is ezek az új variánsok, amelyek az újabb járványhullámok mögött állnak? Az év eleji ötödik hullámot az omikron okozta, amely ritkábban okozott súlyos betegséget, cserébe minden korábbinál gyorsabban terjedt, és az immunvédelem, így az oltások is kevésbé fogtak ki rajta. Az azóta feltűnt új vírusváltozatok mind ennek a rokonai, az omikron különféle alvariánsainak tekinthetők. Az „eredeti” omikron később a BA.1 nevet kapta, de hamar feltűnt a még nála is gyorsabban terjedő BA.2 is. Azóta az Egyesült Államokon tavasszal már végigsöpört a BA.2.12.1 is, most pedig a BA.4 és főleg a BA.5 fűti az esetszámok megugrását.

Már a BA.1 is nagyon távol állt genetikailag az eredeti SARS-CoV-2 koronavírustól és a korábbi variánsaitól is, és a BA.5 már ettől az eredeti omikrontól is jelentősen eltávolodott. Amit tudni kell róla, hogy még fertőzőképesebb, mint az elődei, és még hatékonyabban kerüli meg az immunvédelmet: egy július eleji vizsgálat szerint több mint négyszer ellenállóbb az oltás után termelődő ellenanyagokkal szemben, mint a BA.2 volt, miközben már a BA.2 ellen is csökkent az oltások által nyújtott védelem a BA.1-hez képest.

Azaz a BA.5 nemcsak gyorsabban terjed, de kevésbé is állja útját az oltás, az antitestkezelés és a korábbi fertőzés, illetve a veleszületett immunrendszert is jobban elnyomja, mint a korábbi variánsok. (A Covid-19 ellen bevetett monoklonális antitestkészítmények közül a laborvizsgálatok szerint egyedül a bebtelovimab nevű tudta megőrizni a hatásosságát.) A tünetei alapvetően hasonlóak, mint a korábbi variánsoknál, bár felmerült, hogy gyakrabban okozhat fejfájást, illetve hogy újra gyakoribbá válhat miatta az omikron érkezésével megritkult szaglás- és ízlelésvesztés.

Arra szerencsére semmi nem utal, hogy súlyosabb betegséget okozna, de a fenti tulajdonságai miatt ezzel együtt is sok kellemetlenséget okoz a világban, és egyben bizonyítja azt is, hogy az optimista várakozásokkal ellentétben az eredeti omikron nem hozta el a járvány végét, mert a vírus kedvezőtlen irányba mutálódott tovább.

„A vírus legrosszabb változata, amit eddig láttunk”

írta róla a neves amerikai kutatóorvos, Eric Topol.

Fontos azonban leszögezni, hogy ez önmagában még nem mond el semmit arról, mire számíthatunk a következő hónapokban, hiszen egyre felkészültebben állunk szemben a járvánnyal: a legrosszabb variáns várhatóan nem hozza el a legrosszabb hullámot, mert a korábbinál nagyobb ellenállásba – szintén Topol kifejezésével élve: immunitási falba – ütközik.

Hongkong példája is arra utalhat, hogy az omikron(ok) alacsonyabb megbetegítési képessége mellett ez az immunitási fal is szerepet játszik abban, hogy az újabb hullámok enyhébbek: miközben az omikron a legtöbb helyen kevesebb halálesettel járt, Hongkongban kiugróan magas volt a halálozási arány. Ez összefügghet azzal, hogy a nyolcvan év felettiek több mint fele egyetlen oltást sem kapott. Márciusi adatok szerint a halálos áldozatok 91 százaléka nem volt teljesen beoltva.

A BA.5 mellett a BA.2.75-re érdemes még figyelni, mert vannak aggasztónak tűnő különbségek a mutációiban, viszont ez egyelőre főleg Indiában terjed, ahol a BA.5 kevésbé, így nem tudni, hogy melyikük nyomná le a másikat, azaz lesz-e esélye a BA.2.75-nek azokban az országokban – például az Egyesült Államokban vagy itt Európában –, ahol a BA.5 válik egyre inkább dominánssá.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) jelenleg négy variánst sorol az aggodalomra okot adók közé: BA.1, BA.2, BA.4., BA.5 (a figyelemre méltó variánsok kategóriájába pedig a BA.2 két alvariánsát, köztük a BA.2.75-t). A WHO általában az omikront tekinti aggodalomra okot adónak, annak minden altípusával, illetve azok rekombináns változataival, mint amilyen a BA.1 és a BA.2 találkozásából született XE. Az amerikai CDC szintén nem aprózza el, szintén a teljes omikron családot emeli ki.

Az ECDC legfrissebb jelentése szerint, július 3-i adatok alapján a BA.4 és a BA.5 már 18 európai országban domináns (az új fertőzések több mint felét okozza), és a legtöbb tagországban július végéig a fertőzések több mint 95 százalékáért lesz felelős. az Egyesült Államokban a CDC legutóbbi adatai szerint a BA.5 már 78 százalék.

Arról, hogy Magyarországon mely variánsok milyen arányban vannak jelen, és ez hogyan változik, nagyon keveset tudunk, mert itthon gyakorlatilag nincs szisztematikus járványügyi monitoringrendszer, azaz alig van erről elérhető adat. Mindenesetre Müller Cecília országos tisztifőorvos a múlt héten azt mondta, a BA.4, BA.5 és X variáns már itthon is jelen van, de csak a minták 4-5 százalékában, nálunk továbbra is a BA.2 a domináns. (X nevű variáns egyébként nem létezik, Müller feltehetően a BA.1 és a BA.2 rekombinációjából született XE-re gondolt.)

A különféle variánsok feltűnésének okait és mikéntjét korábban ebben a videóban mutattuk be. A konkrét variánsok azóta természetesen változtak, de maga a jelenség továbbra is ugyanaz:

Az omikronok bosszúja – újrafertőződés

Az omikron év eleji dominánssá válásával gyakran lehetett hallani azt a vélekedést, hogy mivel minden korábbinál hatékonyabban terjed, de ritkábban okoz súlyos betegséget, egyszerűbb túlesni rajta, és akkor rövid úton védettséget is lehet szerezni vele a későbbi megfertőződés ellen – ez volt az „omikron elhozza a járvány végét” forgatókönyv kulcseleme. Mára azonban látszik, hogy az omikronfertőzés nem igazán nyújt erős védelmet az újrafertőződés ellen, az újabb alvariánsok legalább olyan hatékonyan kerülik meg, mint a vakcinák fertőzés elleni védelmét.

A covidos adatszolgáltatásban élen járó Egyesült Királyságban január végétől közölnek az újrafertőződésről napi adatokat, visszamenőleg is. (Becslésről van szó: azokat a teszteket tekintik újrafertőződés jelének, amelyek több mint három hónappal egy igazolt fertőzés után lesznek pozitívak, így a valós szám magasabb lehet.) Az angliai adatokból világosan látható, hogy az addig elhanyagolható mértékű újrafertőződés az omikron megjelenése után jelentősen megugrott, majd az év eleji járványhullám lecsengésével ez is alábbhagyott, de az elmúlt bő egy hónapban, ahogy a járvány intenzitása is újra nőni kezdett, az újrafertőződések száma is megint növekedésnek indult:

A lehetséges újrafertőződések napi száma és hétnapos mozgóátlaga a járvány kezdete óta Angliában – Forrás: UKHSA
A lehetséges újrafertőződések napi száma és hétnapos mozgóátlaga a járvány kezdete óta Angliában – Forrás: UKHSA

Amerikai adatok csak elszórva vannak erről, de ahol igen, ott is hasonlóan megfigyelhető, hogy jelentősen megnőtt az újrafertőződések aránya – úgy, hogy ez a több otthoni teszt miatt minden bizonnyal jelentős alulbecslés.

Ami jó hír, hogy az újrafertőződések jellemzően enyhébb tünetekkel járnak, mint az első fertőzések. Viszont azzal, hogy hozzájárulnak a vírus továbbterjedéséhez, segíthetnek azt eljuttatni olyan kockázati csoportokhoz – idősekhez, krónikus betegekhez – is, akiknek a sebezhetőbb tagjaira az új variánsok is életveszélyesek lehetnek. Plusz minél többekre terjed át, akár újra, a vírus, annál nagyobb esélye van tovább mutálódni és új variánsokat létrehozni.

Az omikron és leszármazottjai tehát tényleg hoztak annyi enyhülést, hogy – az eleve magasabb lakossági immunitásnak is köszönhetően – kevesebb a súlyos eset, és ez valóban nagy pozitívum. A járvány végét azonban egyes várakozásokkal szemben pont hogy nem hozták el, mert a vírus terjedését a mutációik csak még hatékonyabbá tették.

Ezek a szempontok a (szándékos) megfertőződés társadalmi hatásai. Emellett azonban egyéni szinten is érdemes mérlegelni, hogy mennyire éri meg a kockázatot a megfertőződés. Egyrészt az, hogy az omikronok az előttük domináns deltánál arányaiban ritkábban okoznak súlyos betegséget, egyáltalán nem azt jelenti, hogy soha, és mivel a gyors terjedésük miatt nagyon sok a fertőzött, összességében az arányosan kevesebb súlyos eset sem kevés. Az omikron is szed áldozatokat, és az adatokból világosan látszik, hogy az oltatlanok közül jóval nagyobb arányban.

Másrészt a hosszú vagy poszt-Covid, azaz az akut fertőzés után hosszú idővel is fennálló vagy visszatérő, a mindennapokat megnehezítő tünetek (fáradtság, koncentrációs zavar, szédülés, fejfájás, stb.) az omikronfertőzés után is kialakulhat – bár van arra utaló vizsgálat, hogy ritkábban. Ráadásul még mindig nem tudjuk pontosan, hogy milyen egyéb utóhatásai lehetnek a Covid-fertőzésnek, de az már látszik, hogy az attól teljesen független betegségek kockázatára is hatással lehet. Egy nagy vizsgálat szerint például koronavírus-fertőzés után jelentősen nőtt a szív- és érrendszeri betegségek, például a szívelégtelenség és a sztrók kockázata – azoknál is, akiknél a Covid-19 csak enyhe volt, nem idősek és nem tartoznak kockázati csoportba.

A vakcina visszatér – mennyit érnek az oltások?

Erről elszórva már fentebb is esett szó, de röviden térjünk ki rá külön is.

Az eredeti omikronról még január elején írtunk részletesen, akkor azt is bemutattuk, hogy az oltások által nyújtott védelmet hogyan és milyen mértékben tudja részlegesen megkerülni. Az omikron és alvariánsai, így minden korábbinál inkább a BA.5 is, elsősorban az oltások megfertőződés és továbbfertőzés elleni védelmén fognak ki: az oltások hatására felépülő első védvonal, a vírust semlegesítő antitestek sokkal kevésbé találnak fogást rajtuk, ezért van a felbukkanásuk óta sokkal több áttöréses – az oltás ellenére bekövetkező – fertőzés, mint korábban.

A jó hír az, hogy a súlyosabb megbetegedés elleni védelemben kulcsszerepet játszó sejtes immunitást sokkal kevésbé érintik az omikronok mutációi. Ezért az oltások az elsődleges feladatukat, azaz hogy a súlyos megbetegedéstől és ezzel a haláltól megvédjenek, továbbra is jó hatásfokkal látják el, de ehhez már legalább három adagra van szükség (arra még visszatérünk, hogy a negyedikre kinek és mikor lehet szüksége). Az emlékeztető oltások általában is képesek visszatornászni az idővel csökkenésnek induló védettséget, de az omikron-alvariánsok ellen eleve ezek védenek csak számottevő mértékben.

Magyarországon a kezdeti lendület lelohadása után mára uniós átlag alatti az átoltottság. Az ECDC-nek jelentett adatok szerint

  • a teljes lakosság 63,1 százaléka kapott legalább két oltást – az uniós átlag 72,8 százalék,
  • harmadik adagot 39,6 százalék – az uniós átlag 52,9,
  • negyediket 3,1 százalék – az uniós átlag 3,7.

Ugyanez így néz ki a Covid-19 szempontjából nagyobb kockázatnak kitett 60 év fölöttieknél:

  • legalább két oltást 81,8 százalék kapott – az uniós átlag 90,8,
  • harmadikat 67,2 százalék – az uniós átlag 83,1,
  • negyediket 9,8 százalék – az uniós átlag 13.

Mindehhez érdemes még azt is hozzávenni, hogy az oltások nagy részét már régen adták be, azaz jó eséllyel a fentieknél kevesebben lehetnek az oltások által valóban védettek.

Magyarországon a legutóbbi információ szerint a Pfizer–BioNTech, a Moderna, az AstraZeneca, a Sinopharm és a Janssen vakcinája is elérhető még. Az orosz Szputnyik V már korábban elfogyott, az időközben uniós engedélyt kapott két további vakcinából, a Novavax és a Valneva oltásából pedig Magyarország nem rendelt. Azt, hogy melyik oltástípus hogyan működik, és melyikről mit érdemes tudni, ebben a videóban mutattuk be:

Mivel minél nagyobb az átoltottság, annál kevésbé van tere mutálódni a vírusnak, ezért nem hogy ne lenne szabad, hanem kifejezetten ajánlott járvány alatt is oltani.

Az utolsó oltások – kell-e negyedik adag?

A magyar kormány januárban bejelentette, hogy mindenkinek elérhetővé teszi a koronavírus elleni oltások negyedik adagját is, ami akkor példátlan volt a világban, mindenhol máshol csak sokkal szűkebb rétegek – idősek, veszélyeztetett csoportok – kérhették a negyedik oltást, ha egyáltalán elérhető volt. Nem azért, mert ne lett volna elég vakcina, hanem mert a legtöbb szakértő és tudományos testület álláspontja szerint nem volt még értelme a teljes népességet negyedszer is beoltani, hiszen a három adag is számottevő védelmet nyújtott a súlyos betegség ellen; és egyébként is fenntarthatatlan, hogy mindenki négyhavonta oltásra járjon. A döntést akkor magyar szakértők is kritizálták.

Ma is az NNK akkoriban kiadott ajánlása [pdf] van érvényben, amely szerint orvosa ajánlására bárki kérheti a negyedik adagot, ha legalább négy hónap telt el a harmadik óta. Ennek ellenére szóban azóta a kormány és a hatóságok is inkább azt kommunikálják, hogy elsősorban az időseknek, illetve az immunhiányosoknak és a krónikus betegeknek ajánlott a negyedik adag.

Azóta lényegében semmi nem változott ezen a téren, a legtöbb nemzetközi ajánlás továbbra is ezeknek a szűkebb csoportoknak javasolja a negyedik oltást. Mára azonban még inkább kikristályosodott, hogy ezeknek a szűkebb csoportoknak viszont nagyon is érdemes ezzel a második emlékeztető adaggal is beoltatniuk magukat: számos vizsgálat támasztja alá, hogy az időseknél a negyedik oltás jelentősen csökkenti a halálozás kockázatát. Ugyanezt mutatják a CDC májusi adatai is, amelyek szerint az Egyesült Államokban az 50 év felettiek körében a háromszor oltottak covidos halálozási kockázata négyszer akkora volt, mint a negyedszer is oltottaké (és egyébként az oltatlan időseknél a kockázat 29-szerese volt a négyszer oltottakénak).

Július közepén az ECDC és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) is kiadott egy közös európai ajánlást, amely lejjebb vitte a korábbi konzervatív korhatárt, és az egyéb veszélyeztetett csoportok mellett már nemcsak a 80, hanem a 60 év felettieknek javasolja a negyedik oltást.

„És mi a helyzet a fiatalabbakkal? Jelen pillanatban nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az előző kategórián kívüli emberek számára szükséges lenne a negyedik dózis. A három dózis jól fenntartja a sejtes immunitást és ezáltal a megbetegedés súlyos formái elleni védelmet”

írta Kemenesi Gábor.

Röviden tehát: aki még nem kapott harmadik oltást, életkortól függetlenül fontolja meg a beadatását; aki pedig 60 év feletti és/vagy alapbetegsége miatt kockázati csoportba tartozik, annak a negyedik adag is ajánlott. Igen ám, de mikor?

Egy új remény – új vakcinák jönnek

Az időzítés kérdése azért merülhet fel, mert már tavaly év vége, az omikron feltűnése óta téma, hogy mivel az új variánsok ellen a jelenleg használt oltások kevésbé védenek; a súlyos betegség megelőzéséhez legalább három adag kell; a megfertőződést és a továbbfertőzést pedig három oltás sem igazán tudja megakadályozni; szükség lenne új, variánsspecifikus oltásokra. Ezek az eredeti, a járvány legelején felbukkant vírustörzsre épülő vakcinákkal szemben már az épp aktuálisan domináns variáns genetikai információját is tartalmaznák, így ellene is minden fronton erősebb védelmet nyújtanának.

Az omikronhoz igazított oltásokkal kapcsolatban azonban több kérdés is felmerül. Egyrészt tavaly decemberben a gyártók még azt mondták, akár már tavaszra elkészülhetnek a frissített vakcinával, a Pfizer-vezérigazgató Albert Bourla például márciusról beszélt – hát, mint látjuk, erről jócskán lekéstünk. Jelen állás szerint legkorábban őszre lehetnek elérhetők ezek az omikronalapú vagy bivalens/multivalens (két- vagy többféle vírustörzsre épülő) oltások. Egyes szakértők szerint egyébként a gyorsabb fejlesztésnek nem tudományos, hanem bürokratikus, kiküszöbölhető akadályai vannak.

Másrészt a gyorsan mutálódó variánsok nehezítik a vakcinafejlesztést, mert az sem világos, hogy egyáltalán mihez kellene igazítani az új oltást. A gyártók a BA.1-gyel kezdték el a kísérleteket, de hol van már mostanra a BA.1? Ha viszont a BA.5-re váltanak, csúszhat a fejlesztés – és mire elkészülnek, már rég teljesen más variáns lehet a domináns. A vírus egyre gyorsabb mutálódásával nem nagyon lehet lépést tartani. És nem is biztos, hogy érdemes. Míg az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) inkább a variánsok minél szorosabb lekövetését célozza – hasonlóan ahhoz, ahogy az influenza ellen évente változtatják az oltóanyagot –, a WHO inkább a védelem szélesítésére törekszik, ezért bivalens vakcinát javasolnak őszre, méghozzá az eredeti vírustörzs mellett a BA.1-re alapozva.

Harmadrészt előbb érkezett meg az újabb hullám, mint ahogy a szakértők várták. Mindenki arra készült, hogy ősszel lehet igazán nagy szükség újabb oltásokra, de a vírus mutálódásának a felgyorsulása és az újabb, gyorsabb, immunkerülőbb omikron-alvariánsok korai megjelenése előbbre hozta az igényt is.

„Megvárjam a frissített vakcinát? Röviden: ne! A súlyos állapot ellen így is kiválóan teljesítenek az első generációs COVID-19 vakcinák, ebből vegyük fel a tudományosan és szakmailag előírt dózisokat”

javasolta Kemenesi Gábor.

Hozzájáruló nyilatkozatot tölt ki egy férfi, mielőtt beoltják a német-amerikai fejlesztésű Pfizer-BioNTech koronavírus elleni oltóanyag, a Comirnaty-vakcina második adagjával a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban kialakított oltóponton – Fotó: Vajda János / MTI
Hozzájáruló nyilatkozatot tölt ki egy férfi, mielőtt beoltják a német-amerikai fejlesztésű Pfizer-BioNTech koronavírus elleni oltóanyag, a Comirnaty-vakcina második adagjával a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban kialakított oltóponton – Fotó: Vajda János / MTI

Hans Kluge, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatója szerint se várjunk az új oltásokra, akinél aktuális, már most kérheti az emlékeztető oltásokat. Hasonlóan nyilatkozott Emer Cooke, az EMA ügyvezető igazgatója is: „A humángyógyászati bizottságunk jelenleg két adaptált vakcina adatait vizsgálja. Addig is érdemes megfontolni, hogy a jelenleg engedélyezett oltóanyagokat második emlékeztető oltásként használják a legveszélyeztetettebbeknél. Az EU-ban engedélyezett vakcinák továbbra is hatékonyak a Covid-19 okozta kórházba kerülések, súlyos megbetegedések és halálozások megelőzésében, még akkor is, ha folyamatosan új variánsok és alvariánsok jelennek meg.

Mindemellett több szakértő nem a vakcinák frissítgetésében, hanem egy teljesen új típusú, új generációs vakcina kifejlesztésében látja a hosszú távú megoldást. Ezen az univerzális vakcinán nem fognának ki a jövőbeli variánsok sem, sőt más, ma még ismeretlen koronavírusok ellen is védelmet nyújtana, csírájában elfojtva egy esetleges következő világjárványt (ezért hivatkoznak rá pánkoronavírus-vakcinaként is). Ez azonban még odébb van, és sok a kérdés körülötte – ezekről korábban itt írtunk. Egy másik ígéretes új csapásirány pedig az orrba fújható és ott helyi védelmet is kialakító vakcinák fejlesztése, amelyek a propagálóik szerint áttörést hozhatnának a fertőzés elleni védelemben.

Az ébredő erő – mit tehetünk mi magunk?

Az omikronokkal a járvány olyan új szakaszába léptünk, amikor már irreális elvárás a teljes Covid-mentesség, így a mindennapi élet fenntarthatóságát támogató, abba beilleszthető, de azt nem túlságosan megakasztó védekezési módszereknek jut a korábbinál is nagyobb szerep. Ilyen a maszkhasználat, a kézmosás, a szellőztetés vagy éppen a tesztelés is.

Bár a magyar kormány a járvány alatt rendre azt kommunikálta, hogy csak az oltások jelentenek védelmet, és mesterségesen szembeállította a vakcinákat a maszkok és más egyszerű védekező módszerek használatával, valójában épp a többrétegű védekezés a leghatékonyabb. Erről szól a „svájci sajt” néven ismert modell: minél több akadályt állítunk a vírus elé, annál kisebb eséllyel jut át a lyukakon. Különösen igaz ez a mostani helyzetben, amikor a vakcinák a súlyos betegség ellen védenek, de a vírus terjedését kevéssé akadályozzák. Ez újra felértékeli a maszkok szerepét, hiszen azok oltottnál és oltatlannál is egyformán jól útját tudják állni a vírusnak – bár számos szakértő figyelmeztet arra, hogy a fertőzőképesebb omikronok miatt (de igazából már a delta miatt is) érdemes elbúcsúzni a szövetmaszkoktól, és jobban szűrő, jobban záró alternatívákat választani. Azaz minimum sebészi, még jobb esetben FFP2/KN95/N95 maszkot használni.

„Ahhoz, hogy a rövid és hosszútávú hatásokat mérsékeljük (kórházak telítettsége, gazdasági helyzet, long Covid) elővigyázatosnak kell lenni. Sokan az intézkedések hallatán továbbra is a végső megoldásnak számító lezárásra asszociálnak, holott a kezünkben lévő egyszerű és hatékony eszközökkel a működésünk folyamatos biztosítása mellett is minimalizálhatóak a vírus káros hatásai. Ezek: maszk – jókor jó helyen, vakcinák – megfelelő dózisban és megfelelő időzítésben, zárt terek ventillációja, tesztelés” – írta erről Kemenesi, aki rendre önkéntes beltéri maszkhasználatra buzdít. Hasonlót javasolt Hans Kluge, a WHO európai regionális igazgatója is.

Egyáltalán nem biztos, hogy indokolt lenne visszahozni a kötelező maszkhasználatot, és ilyesmi nem is merült még fel, de aki teheti, fontolja meg újra a beltéri maszkhordás lehetőségét.

Szintén nagy szerepe lehet a megfelelő minőségű szellőztetésnek. Persze az is jó, ha az ember gyakran kinyitja az ablakot az irodában, ha az időjárás engedi, de a fejlettebb légszűrő berendezések valóban minimalizálni tudják a megfertőződés kockázatát. A repülőgépeket például már a 2002-es SARS-járvány után HEPA-szűrőkkel és oldalirányú, blokkonkénti, szűrt levegőkeringetéssel szerelték fel, így ma a reptéren várakozva könnyebb megfertőződni, mint a repülőn.

A tesztelés is a mindennapi működés fenntartásának fontos eszköze. Bár a magyar kormány tagjai korábban több alkalommal beszéltek arról, hogy „nem az elvégzett tesztek védenek meg bennünket”, ezt közvetlenül természetesen soha senki nem is várta tőlük. Arra viszont ez a leghatékonyabb eszközünk, hogy megakasszuk a fertőzési láncolatot, azaz a vírus továbbterjedését. Ezt nagyban megkönnyíti, hogy ma már otthon is tesztelhetünk a gyógyszertárakban kapható antigéngyorstesztekkel (még ha ezek az áruk miatt nem is érhetők el mindenkinek, szemben például az Egyesült Államokban ingyenesen rendelhető tesztekkel).

Az omikron megjelenése óta a gyorsteszteknél gyakrabban fordul elő, hogy a fertőzés elején fals negatív eredményt mutatnak, azaz elsőre nem mutatják ki a fertőzést, de könnyen elérhető és relatíve olcsó eszközként még így is a legjobb módszert jelentik arra, hogy minél többen realizálják, ha megfertőződtek, és otthon maradjanak, amíg fertőzőképesek.

A tesztelés nem a mindennapok megakasztását célozza, hanem épp az ellenkezőjét.

Egyrészt a továbbfertőzések visszaszorításával segíti a mindennapok megakasztásának csökkentését; másrészt azzal, hogy jelzi a fertőző időszak végét – amely gyakran hosszabb, mint az amerikai ajánlásban is szereplő öt nap –, segít a fertőzötteknek, hogy minél előbb visszatérjenek a mindennapokba.

"Ma te viseled a felelősséget" feliratú tábla egy berlini élelmiszerbolt bejáratánál április elsején – Fotó: Carsten Koall / AFP
"Ma te viseled a felelősséget" feliratú tábla egy berlini élelmiszerbolt bejáratánál április elsején – Fotó: Carsten Koall / AFP

Mindezt pedig központilag is lehet támogatni, akár beruházásokkal, akár kommunikációs bátorítással, különösebb korlátozó intézkedések vagy kötelezettségek bevezetése nélkül. A német kormány például épp az iskolák és közintézmények szellőzőrendszerének fejlesztésébe fektet; az új-zélandi kormány a múlt héten bejelentette, hogy az új járványhullám miatt ingyenessé teszi a maszkokat és az antigéngyorsteszteket.

„Felszólítom a lakosságot, hogy cselekedjenek felelősségteljesen, teszteltessék magukat, ha tüneteik vannak vagy szoros kapcsolatban álltak a fertőzöttekkel, és tartsák be az elkülönítés szabályait azoknál, akiknek otthon kell maradniuk. Javasoljuk, hogy az emberek, különösen a veszélyeztetett lakosság, viseljen maszkot a zárt térben” – mondta július elején Nitzan Horowitz izraeli egészségügyi miniszter.

A birodalom visszavág – állami feladatok

Magyarországon az év eleji járványhullám után, március elején gyakorlatilag minden járványügyi intézkedést eltöröltek, és egyelőre fel sem merült ezek akár részleges visszahozása. Nemcsak itthon ez a helyzet, a Washington Post például nemrég arról írt, hogy az Egyesült Államokban a politika gyakorlatilag úgy tesz, mintha a vírus nem létezne, a félidős választási kampányban egyáltalán nem téma a járvány.

„Vadnyugat van. Egyáltalán nincsenek közegészségügyi intézkedések. Nagyon furcsa helyzetben vagyunk, ahol a kockázat élő és létező, de mi nem vagyunk résen, és szándékosan úgy döntöttünk, hogy kitesszük neki magunkat, és még sebezhetőbbé válunk” – mondta a lapnak Ziyad Al-Aly, a St. Louis-i Washingtoni Egyetem epidemiológusa. De több amerikai szakértő is hangsúlyozta, hogy bár a helyzet óvatosságra okot ad, riadalomra semmiképp.

Persze nagyon más most a járvány, mint egy vagy két éve. Az emberek is belefáradtak a folyamatos járványüzemmódba, és a már részletezett körülmények – súlyos betegséget ritkábban okozó variáns, nagyobb lakossági védettség – miatt nincs is szükség az akár csak tavaly ősszel látott szigorra.

A hazai szakértők sem ezt javasolják, hanem azt, hogy az új körülményekhez igazítva, de felkészültebben várjuk az újabb hullámokat, mint ahogy a korábbiakat kezeltük.

Egy szakmai konferencia résztvevői már tavasszal arról beszéltek, hogy várható hatodik járványhullám, és hogy érdemes lenne az elmúlt bő két év tapasztalatai alapján, a járványkezelés hibáiból tanulva ráfordulni.

Mik voltak megítélésük szerint ezek a hibák?

  • Variánsmonitorozás: A járványügyi rendszer a járvány elején nem volt képes észlelni annak kiterjedtségét, magyarul jelentősen aluldetektálta a fertőzöttek számát, ezért fejlődni kell a vírusok és különféle variánsaik minél korábbi felismerésében és az elterjedtségük minél hatékonyabb feltérképezésében, mert ezekre az információkra alapozva lehet csak megfelelő védelmi intézkedéseket hozni.
  • Oltáscentrikusság: A Covid-oltások a súlyos betegség kialakulásának a megelőzésében nagyon jók, de a fertőzés megakadályozásában, azaz a vírus terjedésének megakasztásában kevésbé, és az újabb variánsok felbukkanásával egyre kevésbé. Ezért továbbra is fontosak a nem-farmakológiai védelmi eszközök: a maszkhasználat, a távolságtartás, a hatékony kontaktkutatás, az izoláció.
  • Társadalmi egyenlőtlenségek: Ezek a járványhalálozásban is visszaköszönnek: a magasabb jövedelmi csoportokban, illetve az ország fejlettebb régióiban arányaiban több fertőzöttet azonosítottak (hiszen hajlandóság és pénz is több volt tesztelésre), mégis a hátrányosabb helyzetűek körében és lakóhelyén haltak meg többen – ami nem független attól, hogy az eleve rosszabb egészségi állapotuk mellett az átoltottságuk is jóval (40 százalékkal) alacsonyabb volt. Magyarul az oltások épp azokhoz jutottak el legkevésbé, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rájuk. Ennek sok oka volt, de közülük a bizalmi válság a legfontosabb.
  • Elkésett intézkedések: Az első hullám idején, 2020 márciusában általános szakértői vélekedés szerint gyorsan és hatékonyan lépett a kormány, az azóta átvészelt négynél viszont rendre késve hozták meg a szükséges intézkedéseket, ami hozzájárulhatott az európai összehasonlításban is magasnak számító magyar többlethalálozáshoz.
  • Járványkommunikáció: Arról már sokszor írtunk, hogy a kormányzati kommunikáció sokszor hagyott kívánnivalót maga után, az adatközlés súlyos hiányosságaitól kezdve a járványügy átpolitizálásáig. A döntéshozatali problémákkal foglalkozó Marton Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint az sem volt szerencsés, hogy miközben tudható volt, hogy a vírus nem tűnt el, és újabb mutációkkal fog visszatérni, nem volt célravezető azt kommunikálni minden járványhullám végén, hogy „legyőztük a vírust”.

Mindemellett kétségtelen, hogy a járvány új fázisába léptünk, amelyben reálisan nem lehet az a cél, hogy a vírust teljesen visszaszorítsuk, és visszatérjünk a sokat emlegetett „normális élethez”, hanem hogy különféle intézkedésekkel menedzselhető mértéken tartsuk a járvány terhét.

Járványok kora – a Covid átalakulása

Mi várható hosszabb távon? Hogyan lesz ennek az egésznek egyszer tényleg vége?

Nehéz megmondani, és komoly szakemberek nagyon specifikus jóslásba éppen ezért nem is szoktak bocsátkozni, ehelyett különféle tényezők alakulásától függő forgatókönyvekről beszélnek – hiszen ha nem így tennének, könnyen szaladhatnának bele a közbizalmat is erodáló, tudománytalan megmondásokba (ami persze nem csak magyar jelenség.)

Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a kormányzati járványkommunikáció egyik arca – Fotó: Bődey János / Telex
Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a kormányzati járványkommunikáció egyik arca – Fotó: Bődey János / Telex

Minden valószínűség szerint ősszel is érkezik majd újabb hullám. De a következő hullámok, illetve általában a járvány további alakulása nagyban függ attól, hogy milyen új variánsok jelennek meg és milyen tempóban, illetve hogy ezeket milyen gyorsan azonosítjuk, és milyen hatékonysággal monitorozzuk a terjedésüket. Ha egy új variánsról kiderül, hogy gyorsabban terjed, gyakrabban okoz súlyosabb – vagy épp enyhébb – megbetegedést, vagy még ellenállóbb az oltásokkal szemben, akkor erre minél gyorsabban derül fény, annál előbb lehet hozzáigazítani a védekezést – ami adott esetben akár azt is jelentheti, hogy a fölöslegessé vált korlátozásokat kivezessünk. Fontos – és az előzővel szorosan összefüggő – tényező a lakosság védettségi szintje is, ami egyrészt az átoltottságból, másrészt az átfertőzöttségből származhat.

A brit kormány vészhelyzeti tudományos tanácsadó csoportja (SAGE) februárban négy lehetséges forgatókönyvet határozott meg:

  1. Észszerűen legjobb: További variánsok jelennek meg, de nem mutálódnak jelentősen, nem válnak fertőzőképesebbé, és a korábban tapasztalt súlyos megbetegítőképesség sem tér vissza, a vakcinák és az átfertőződés által nyújtott védelmet csak minimálisan nagyobb mértékben kerülik meg. Csak kisebb szezonális vagy regionális járványkitörések lesznek. A meglévő vakcinákkal évente csak a sebezhetőeket oltják. Az antivirális szerek hatékonyak maradnak. Azokban az években, amikor sok a covidos, kevesebb az influenzás. A következő egy-másfél évben viszonylag alacsony őszi és téli hullámok jönnek, kevés súlyos esettel.
  2. Közepesen optimista: A növekvő globális immunitásnak köszönhetően általánosan kevesebb a súlyos eset. A fertőzési hullámokat a fakuló immunitás vagy az újabb variánsok feltűnése hajtja. Az általános mintázat a szezonális fertőzési hullámok jó és rossz évekkel, utóbbiakban gyorsan terjedő és súlyos betegséget a deltához hasonló gyakorisággal okozó variánsokkal. A súlyos megbetegedések és a halálesetek nagyrészt a sérülékenyekre, az idősekre és az immunitást nem szerzettekre korlátozódnak. Rendszeresen frissített vakcinákkal oltják a sérülékenyeket évente, a többieket a rossz években. Az önkéntes óvintézkedések a hullámok alatt elterjedtek. Néhány ország a rossz években kötelezővé tesz olyan nem-farmakológiai intézkedéseket, mint a maszkviselés. Kezd megjelenni a rezisztencia az antivirális szerek ellen. A következő egy-másfél évben az omikronhullámhoz hasonló méretű és súlyosságú őszi és téli hullámok jönnek.
  3. Közepesen pesszimista: A magas globális fertőzésszám és a népesség növekvő immunitása oda vezet, hogy sok éven át kiszámíthatatlanul bukkannak fel új variánsok, amelyek az omikronnál gyorsabban terjednek és hatékonyabban kerülik meg az immunvédelmet, néha évente többször is, a rossz években a deltáéhoz hasonlóan súlyos megbetegítőképességgel. A már fennálló immunitás és a frissített vakcinák továbbra is jól védenek a súlyos betegség ellen. Bár az újabb hullámok többé nem súlyosak, újra és újra széles körben zavart okoznak, ami aránytalan mértékben érint egyes csoportokat, például az oktatásban részt vevő gyerekeket. Frissített vakcinákkal évente oltanak széles körben. A Covid-hullámok nem szorítják vissza az influenzát, hanem a kettő átfedésbe kerül, ami az egészségügy további terhelésével jár. Az önkéntes óvintézkedésekkel csak korlátozottan élnek. Néhány ország jelentősebb korlátozásokat vezet be a rossz években. A következő egy-másfél évben egy új aggodalomra okot adó variáns bukkan fel, nagy fertőzéshullámot okozva, akár rövid időn belül és az őszi-téli időszakon kívül. A súlyos megbetegedések és a halálesetek azonban szűkebb csoportokra – idősekre, sérülékenyekre, oltatlanokra – koncentrálódnak.
  4. Észszerűen legrosszabb: A magas globális fertőzésszám, a hiányos globális átoltottság és az állati szervezetekben fennmaradó és mutálódó vírus miatt újra és újra új variánsok tűnnek fel, akár rekombinációval. Nem mindegyik egyformán problematikus, de néhányuk jelentős immunmegkerülésre képes. A vírus megbetegítőképességének kiszámíthatatlan változásai miatt változó, hogy milyen arányban és mely csoportokat érinti a súlyos megbetegedés és a halálozás. Fokozódnak a fertőzést követő hosszú távú egészségügyi hatások. Kiterjedt éves oltási programra van szükség frissített vakcinákkal. Széles körű az antivirális szerekkel szembeni rezisztencia. Az önkéntes védelmi intézkedések nagyrészt hiányoznak, vagy társadalmi konfliktusokat szülnek. Jelentős védelmi intézkedések előírására van szükség, különösen amikor egy-egy új variáns lekörözi a vakcinafejlesztést, és/vagy ha a tesztek megbízhatatlanná válnak. A következő egy-másfél évben nagy hullámok jönnek, magasabb számú súlyos megbetegedéssel a népesség szélesebb rétegeiben, bár a legsúlyosabb kimenetelek elsősorban továbbra is az immunitást nem szerzetteket érintik.

Az ilyen forgatókönyvek nem feltétlenül egy az egyben valósulnak meg, a valós helyzet több változatból is kölcsönözhet elemeket. Az viszont látszik, hogy az elsőről már biztosan lecsúsztunk, és hogy mostanra a harmadik, enyhén pesszimista verzió látszik leginkább megvalósulni.

Kövess minket Facebookon is!