Tünetek, súlyosság, tesztek, oltások – minden, amit az omikronról tudni kell

Bocs, most költöztem haza Tuvaluról, mi a fene ez az omikron, amiről mindenki beszél?

A világjárványt okozó koronavírus egy új variánsa, amely a rengeteg mutációja miatt jelentősen különbözik az eredeti SARS-CoV-2 vírustól és a korábbi variánsaitól. Novemberben azonosították, és rögtön nagy figyelmet kapott, mert már akkor látszott, hogy gondot okozhat a vakcináknak, és még az előtte domináns deltánál is gyorsabban terjed.

Na és hogy lehet felismerni, hogy omikronos vagyok, nem deltás?

A covidos esetek azonosításában mindig is az volt az egyik nagy nehézség, hogy az enyhébb tünetei annyira hasonlítanak más légúti megbetegedések, például a sima nátha vagy az influenza tüneteire, hogy ránézésre nem nagyon lehet megkülönböztetni azoktól. Minden új variánsnál felmerül, hogy lehetnek sajátos tünetei, amelyek segítik a különbségtételt, de ez eddig egyszer sem jött be – és egyelőre az omikronnál sem körvonalazódik ilyesmi. Az első brit felmérések szerint például a leggyakoribb tünetek az orrfolyás, a fejfájás, a fáradtság, a tüsszögés és a torokfájás; német adatok szerint az orrfolyás, a köhögés és a torokfájás. Dél-afrikai adatok szóltak ezek mellett izomfájdalomról, különösen derékfájásról, de ezek a deltánál, sőt, az eredeti vírusnál is előfordultak. Egyelőre a szaglás- és az ízlésvesztés jelentkezett jóval ritkábban, mint korábban, de ez sem tűnt el teljesen.

És tényleg olyan gyorsan terjed?

Minden korábbi variánsnál gyorsabban. Már a delta is köröket vert ebben a korábbi változatokra, de az omikron még azt is utcahosszal előzi: a fertőzések számának duplázódási ideje az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 1,5-3 nap, ami legalább feleannyi, mint a deltáé. Volt olyan szakértő, aki már arról beszélt, hogy az omikron minden idők egyik leggyorsabban terjedő vírusa lehet. Mindez meg is látszik a fertőzésszámokon. Az Egyesült Államokban a november végén felbukkanó omikron már december végére megdöntötte a nyári napi fertőzési rekordokat, január elején volt olyan nap, amikor abszolút világrekordnak számító egymillió új fertőzöttet regisztráltak.

Magyarországon is ennyire terjed?

Miközben a világ egyre több országában vált villámgyorsan dominánssá, itthon erről ellentmondásos adatok vannak, mert a hazai variánsmonitorozás finoman szólva hagy némi kivetnivalót maga után. Az először december közepén kimutatott variánsról a hivatalos tájékoztatás alapján még szerdán is az volt a legfrissebb információ, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) vizsgálata alapján az új fertőzések 11 százalékáért felelős. Mindeközben a legnagyobb magánlabor, a Neumann Labs méréseiben a pozitív eredmények 78 százalékát tette ki már kedden.

Hogy tud ilyen gyorsan terjedni?

Vannak ennek a mutációiban keresendő biológiai okai, de járványügyi szempontból az az egyik legfontosabb újdonság, hogy a lappangási ideje rövidebb, mint bármelyik eddigi vírusváltozaté: az eddigi – norvég és amerikai – adatok alapján három nap, míg a deltáé közelebb volt a négyhez, a korábbi változatoké pedig még hosszabb volt. Ez azt jelenti, hogy ha elkapjuk a vírust egy fertőzöttől, a találkozástól jóval rövidebb idő alatt jutunk el a tünetek megjelenéséig (már ha megjelennek), illetve a fertőzőképességig. Azaz a vírus gyorsabban terjed, ami megnehezíti a járvány kontroll alatt tartását.

Apropó, kontroll alatt tartás: mi a helyzet a tesztekkel, kimutatják?

A laboratóriumi PCR-tesztek és a gyógyszertárakban is kapható antigén gyorstesztek is kimutatják az omikront. Sőt az egyik mutációjának köszönhetően a PCR-tesztek egy típusa már a hosszas laboratóriumi szekvenálás nélkül is nagy biztonsággal kimutatja, hogy az adott fertőzést az omikron okozta.

A gyorstesztek esete egy kicsit bonyolultabb. A vizsgálatok még folynak, a gyártók laborvizsgálatai alapján ugyanolyan megbízhatóak, mint eddig, de az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) első vizsgálatai szerint gyakrabban mutathatnak fals negatív eredményt, mint korábbi variánsoknál.

Ezt egy friss preprint (még nem lektorált) tanulmány is megerősítette, amely 30 főt követett, akiket naponta teszteltek nyálmintás PCR-ral és orrmintán végzett gyorsteszttel is. Az nem meglepő, hogy a PCR-teszt előbb lett pozitív, mert az olyan kis vírusmennyiséget is kimutat, ami még nem teszi fertőzővé az illetőt. A gyorstesztek jellemzően akkor lesznek pozitívak, amikor már a fertőző szakaszban jár az alany. Ebben a vizsgálatban azonban 28 főnél már a továbbfertőzésre alkalmas mennyiségű vírus volt jelen, a gyorstesztek mégis következetesen csak 2-3 nappal később mutatták ki a fertőzést. A köztes időben legalább négy résztvevő igazoltan tovább is adta a fertőzést a munkahelyén.

A gyorstesztek tehát működtek, de hagytak egy néhány napos időablakot az észrevétlen továbbfertőzésre.

Egy biztató eredménye azért volt a vizsgálatnak: megállapította, hogy a nyálban 1-2 nappal előbb tetőzik a vírusmennyiség, így nyálmintából gyorsabban kimutatható lehet a fertőzés, mint orrmintából. Ez megerősít korábbi megfigyeléseket, és alátámasztja azokat az anekdotikus beszámolókat is, amelyek szerint a nyálmintát (is) használó gyorstesztek gyakrabban adtak pozitív eredményt az omikron esetében, mint az orrból vett mintát használók. (Ez valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy az omikron a tüdőre kevésbé veszélyes, azaz máshol termelődik nagyobb mennyiségben, mint a korábbi variánsok.)

Mindezzel együtt továbbra is hasznos eszköz a gyorsteszt, pláne hogy olcsóbb, gyorsabb és könnyebben hozzáférhető, mint a PCR-teszt. A jelek szerint érdemes lehet nyálmintát használó változatot választani (csak ne igyunk tesztelés előtt savasat, és ne mossunk fogat!), bár erről megoszlanak a szakértői vélemények.

Mikor érdemes a gyorstesztet elvégezni?

Az omikronnak rövidebb a lappangási ideje, de még így sem azonnal üt be a fertőzés. Ha valaki fertőzöttel került kapcsolatba (vagy erre gyanakszik), érdemes a kontaktus után kivárni, és először a második napon tesztelni. Ha ez negatív lesz, és van rá mód, további pár nap után érdemes megismételni – különösen, ha tünetek is jelentkeznek.

Aki családi összejövetelre megy (különösen, ha fokozott kockázatú családtagjai is lesznek ott), és minél biztosabbra akar menni, az eseményhez minél közelebb, néhány órával előtte érdemes gyorstesztet végezni.

Elég borúsnak tűnik a helyzet, mondj most már valami biztatót is!

Az egyik nagy jó hír az omikronnal kapcsolatban, hogy egyre biztosabb: kisebb eséllyel okoz súlyos megbetegedést (azaz kevésbé virulens). Ennek már a biológiai háttere is kezd körvonalazódni. Már hét, egymástól független kutatás jutott arra, hogy az omikron a korábbi variánsokhoz képest kíméletesebb a tüdővel, helyette inkább a felső légutakat fertőzi meg:

Arra, hogy az omikron jellemzően enyhébb megbetegedést okozhat, az elmúlt hetekben már több vizsgálat utalt, leginkább abban volt némi különbség, hogy melyik szerint pontosan mennyivel kisebb a kórházba kerülés esélye. Két friss kutatás eredménye ebben nagyjából egybevág. Egy amerikai preprint tanulmány azoknak az adatait hasonlította össze, akik a delta, illetve akik az omikron dominanciája idején fertőződtek meg. Az eredményeik szerint a kórházba, intenzív osztályra és lélegeztetőgépre kerülés kockázata is kevesebb mint feleakkora az omikronnal, mint a deltával. Egy brit vizsgálat szintén arra jutott, hogy a kórházba kerülés kockázata nagyjából feleakkora. (Ezzel együtt a fertőzések óriási száma miatt sokan kerülhetnek kórházba, de erre még visszatérünk.)

Na és mi van a gyerekekkel, rájuk nem veszélyesebb?

Ez már a delta idején is felmerült, amikor megugrott a kórházba kerülő gyerekek száma, de a magyarázat akkor sem az volt, hogy a delta a gyerekeknél súlyosabb betegséget okoz, hanem hogy a minden korosztályra igaz nagyobb fertőzőképesség miatt gyerekeknél is több a súlyosabb beteg.

Az omikronnal lényegében ugyanez a helyzet, csak fokozottabban: ahogy a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is kisebb eséllyel okoz súlyosabb megbetegedést, viszont mivel még sokkal gyorsabban terjed, mint a delta, a több fertőzöttből több lehet, aki kórházba kerül. Jól látszik mindez az alábbi grafikonon, amelyen egymásra vetítve látható, hogy Floridában hány gyerek fertőződött meg és került kórházba a delta, illetve az omikron terjedésének kezdeti időszakában:

Ahogy az ábrán is látszik, arányaiban sokkal kevesebb omikronos gyerek kerül kórházba, mint deltás, a számuk mégis már néhány hét után magasabb – egyszerűen azért, mert sokkal több a fertőzött.

A CDC grafikonján pedig országos szinten is látszik, hogy bár a 18 éven aluli amerikaiak (sárga vonal) a többi korcsoporthoz képest továbbra is nagyon alacsony számban kerülnek kórházba (jobb oldali grafikon), a korábbi hullámokhoz képest jelentősen nagyobb számban szorulnak kórházi kezelésre (bal oldali grafikon):

Mi a helyzet az oltásokkal, tényleg nem érnek semmit az omikron ellen?

Dehogynem, nagyon is érnek! Erős védelmet adnak, még annak ellenére is, hogy beigazolódott az a kezdeti félelem, hogy a hatékonyságuk jelentősen alacsonyabb ellene.

Ez a kettő hogy lehet egyszerre igaz?

Úgy, hogy meg kell különböztetni, mikor milyen védelemről beszélünk. A koronavírus elleni oltások elsődleges feladata mindig is az volt, hogy a súlyos megbetegedéstől és ezzel a haláltól megvédjenek. Egyre több adat bizonyítja, hogy ezt továbbra is megteszik, bár leginkább három adag után.

Ahol az omikron sok mutációja érezteti a hatását, az a megfertőződés és a továbbfertőzés elleni védelem. Fontos fegyvertény volt a korábbi variánsok ellen, hogy a vakcinák a fő funkciójuk mellett ezek esélyét is számottevően csökkentették, az omikron ellen azonban ez már kevésbé igaz.

Akkor hiába vagyok beoltva, mégis elkaphatom, és fertőző lehetek?

Igen. Ez eddig is előfordulhatott, de az omikron miatt most jóval gyakoribb. Az oltások hatására felépülő első védvonal, a vírust semlegesítő antitestek a laborvizsgálatok szerint sokkal kevésbé találnak fogást az omikronon két adag után is, így várható volt, hogy az áttöréses – az oltás ellenére bekövetkező – fertőzések száma jelentősen nagyobb lesz, mint korábban.

Egy dán vizsgálat azt is megnézte, hogy mennyivel. 12 ezer háztartásban elemezte a másodlagos – az egy háztartásban élőknek átadott – fertőzéseket. Nem meglepő módon azt találták, hogy az omikron esetében is az oltatlanok voltak a legfertőzőbbek, míg a háromszor oltottak a legkevésbé. A deltához képest azonban jelentősen megváltozott, hogy melyikük mennyire volt fertőző: az omikront az oltatlanok otthon 1,17-szer nagyobb eséllyel adták át, mint korábban a deltát (azaz nagyjából ugyanakkora eséllyel), a míg a kétszer oltottak 2,61-szer, a háromszor oltottak pedig 3,66-szor nagyobb eséllyel váltak fertőzővé, mint korábban. Magyarul míg az oltatlanok összességében továbbra is fertőzőbbnek bizonyultak, mint az oltottak, magukhoz képest nem voltak sokkal nagyobb mértékben fertőzőek, mint a deltával, az oltottak azonban igen.

Egy brit vizsgálat a tünetes fertőzés elleni vakcinahatékonyságot számolta ki az omikron ellen, és arra jutott, hogy két adag AstraZeneca-vakcina után 20 héttel, azaz öt hónappal gyakorlatilag semmilyen kimutatható védelem nem maradt. Két adag Pfizer–BioNTech-vakcina után eleinte jobb volt a helyzet, de a 65-70 százalékról 20 hét után ezeknél is 10 százalékra esett vissza a hatékonyság. Egy harmadik Pfizer–BioNTech- vagy Moderna-adag ezt 2-4 héttel később 65-75 százalékra tornászta vissza, de tíz hét után ebből már csak 40-50 százalék maradt:

Hát ez csodálatos. Nézzük inkább a jó híreket!

A jó hír az, hogy a súlyosabb megbetegedés elleni védelemben kulcsszerepet játszó sejtes immunitást sokkal kevésbé érintik az omikron mutációi. Csak az elmúlt bő egy hétben hat új tanulmány jelent meg arról, hogy a vakcinák – és egyes tanulmányokban a korábbi fertőzés – nyomán fellépő T-sejtes immunválasz nagyrészt érintetlen maradt az omikron ellen is:

Jó hír az is, hogy az immunválasz megjegyzéséért – azaz a vírussal való újbóli találkozáskor a védelem beindításáért – felelős memória B-sejtekből a harmadik oltás hatására omikronspecifikus, azt hatékonyan felismerő változat termelődik, azaz az immunrendszer adaptálódik az új variánshoz.

A fentebb idézett brit vizsgálat azt is megállapította, hogy a súlyosabb, kórházi ellátást igénylő megbetegedés ellen a vakcinák által nyújtott védelem

• egy adag után 52 százalék,
• két adag után maximum 24 héttel 72 százalék, 25 héttel vagy később 52 százalék,
• három adag után viszont már 88 százalék.

A három adag oltás tehát az omikronnal szemben is magas védelmet biztosít a súlyos megbetegedés, és számottevő, de alacsonyabb védelmet a tünetes fertőzés ellen. A két adag a megfertőződéstől gyakorlatilag egyáltalán nem véd már, de a súlyos betegség ellen továbbra is nyújt bizonyos fokú védelmet.

(A súlyosabb megbetegedés elleni védelem időtállóságáról még nincs elég adat, de a várakozások szerint ez hosszabb ideig fog kitartani.)

A harmadik oltásra a vakcinák idővel csökkenő hatékonysága miatt amúgy is szükség lenne, nem csoda, hogy az omikron miatt több országban is előrehozták a második oltás utáni elérhetőségét.

És meddig fog ez így menni? Jön mindjárt a negyedik oltás is?

Erről egyelőre megoszlanak a vélemények. Az oltási programjával az egész járvány alatt élen járó Izraelben a csökkent immunműködésűek után a 60 felettieknek és az egészségügyi dolgozóknak is elérhetővé tették a negyedik adagot, a harmadik utáni negyedik hónaptól. Máshol még kivárnak, itthon az NNK is azt írta a friss ajánlásában is, hogy egyelőre nem tartják indokoltnak.

Tényleg, Magyarországon hogy állunk az oltásokkal?

Harmadik oltások terén jelenleg lakosságarányosan a tizedik helyen állunk az EU-ban:

Ez egyébként jó példa arra, hogy Magyarországon elsősorban nem tájékoztatás, hanem politikai kommunikáció folyik járványügyben. A hivatalos tájékoztató oldalon legutóbb akkor – december 1-jén – tették közzé, hogy uniós szinten hogyan állunk ezen a terén, amikor még elsők voltunk. December 10-én vette át a vezetést Ausztria, és azóta egyre több tagország előzött meg minket. Hogy, hogy nem, azóta egyáltalán nem érkezett erről tájékoztatás.

De mindez a téma kommunikációjára vonatkozik csak, mert az uniós helyezéstől függetlenül pozitívum, hogy Magyarországon korán elérhető vált a harmadik oltás, ahogy az is, hogy már közel 3,2 millióan beadatták – még ha az utóbbi időben meg is torpant a lendület:

És lesz elég vakcina, ha újra és újra oltani kell?

Lesz. Bár a kormány tavaly májusban látványosan kimaradt az új uniós vakcinabeszerzési szerződésből, az ősszel fű alatt csatlakoztak, még ha ezt kommunikációs okokból azóta is igyekeznek máshogyan interpretálni. Mindenesetre a Pfizertől már biztosan jön az 5–11 éveseknek szánt kétmillió adag, plusz 9,5 millió adag, mégpedig ha lesz a cégnek kifejezetten az omikronhoz igazított, új vakcinája, akkor abból. Ez pedig felül is írhatja majd a fenti vakcinahatékonysági trendeket.

De ha az omikron enyhébb betegséget okoz, és a vakcinákat sem kell teljesen kidobni miatta, akkor ez csupa jó hír, nem? Miért ekkora az aggodalom?

A kisebb virulencia és a vakcinák súlyos megbetegedés elleni erős védelme valóban jó hír: ez a kettő együttesen lehet felelős azért, hogy a világszerte rekordokat döntögető fertőzésszámoktól jelentősen elmaradnak a kórházi ápolást igénylő esetszámok. Ez a trend már a delta idején is elindult, de most még szembetűnőbb (pláne, hogy a jelenlegi adatokban még néhol a deltás fertőzöttek nyomják fel a kórházi esetszámokat).

Jól mutatja ezt például ez a londoni statisztikákról készült grafikon, ahol a bordó görbe jelöli a fertőzöttek számát, a sárga pedig a kórházba kerülőkét (mindkettőt a 2021. januári csúcsához viszonyított százalékban):

Azt pedig, hogy az oltások hatásáról is szó van, nem kizárólag a kisebb virulenciáról, New York város grafikonján jön elő látványosan, ahol a százezer főre vetített kórházi számokat oltottsági státuszra bontva is közlik. A lila vonal az oltatlanoké, a sárga az oltottaké, a szürke az összesített adat:

Az viszont egyelőre elhamarkodott optimizmusnak tűnik, hogy a járvány ezzel le is húzhatja a rolót. Egyrészt az omikron a deltához képest kevésbé virulens, de az eredeti vírushoz vagy más variánsokhoz képest nem feltétlenül: bár a deltához képest a legutóbbi adatok szerint feleakkora kórházba kerülési kockázattal jár, a delta kétszer annyira volt virulens, mint a tavaly tavaszi harmadik hullámot okozó alfa, amely pedig szintén virulensebb volt az eredeti vírusváltozatnál.

De ennél is fontosabb, hogy az omikron olyan, korábban nem tapasztalt gyorsasággal terjed, hogy még ha arányaiban kevesebb súlyos megbetegedést is okoz, összességében a rengeteg fertőzöttből sok lehet az olyan, aki mégis kórházi kezelésre szorul. Ehhez persze az is kell, hogy sokan vannak, akik nem kellőképpen védettek (vagy mert oltatlanok, vagy csak két oltást kaptak, és azt is régebben; esetleg gyenge immunműködésűek, akik eleve három oltást kaptak kettő helyett, de nem kapták még meg az emlékeztető oltást, ami az ő esetükben a negyedik adag).

„Egységáron” tehát hiába úszható meg olcsóbban az omikron, társadalmi szinten még így is sokat fizethetünk érte.

Erről korábban Jakab Ferenc, a Nemzeti Virológiai Laboratórium vezetője is beszélt a Telexnek.

Látszik már bármi ebből a nagy túlterhelődésből, vagy lehet, hogy az egész túl van csak lihegve?

Mindenki annak örülne, ha az utóbbi derülne ki, ami jóindulatúbb megfogalmazásban persze nem túllihegés, hanem érthető túlbiztosítás. Elvégre számos országban alakult ki olyan helyzet az elmúlt két évben, hogy az ellátórendszer már a határait feszegette.

Még korai megmondani, hogy mekkora felfordulást fog okozni az omikron, és az biztató jel, hogy Dél-Afrikában már csillapodik az általa gerjesztett hullám. De az már most látszik, hogy valóban okoz komoly fennakadásokat, az élelmiszer-ellátólánctól a tömegközlekedésen át az egészségügyig és az oktatási rendszerig tapasztalhatók már zavarok. Egyre több egészségügyi dolgozó esik ki a munkából, ahogy az ezen a londoni adatokkal dolgozó ábrán is látszik (narancssárgával a Covid-19 miatti hiányzások, kékkel minden más):

Franciaországban már olyan sok egészségügyi dolgozó esik ki az omikron miatt, hogy szerdán rendkívüli intézkedést hoztak: ha a sok fertőzött miatt munkaerőhiány lép fel, a tünetmentes vagy enyhén tünetes dolgozók folytathatják a betegek ellátását.

Micsoda? Egyre több a fertőzött, mégis enyhítenek?

Részben igen, és ezzel egyáltalán nincsenek egyedül. A világban kétféle járványkezelési trend fut most párhuzamosan. Vannak olyan országok, amelyek továbbra is igyekeznek szoros kontroll alatt tartani a járványt, ilyen például Kína, Olaszország, Hollandia, Ausztria vagy éppen Svédország, amelyet a járvány kezdetén még sokan a járvány elengedésével azonosítottak (bár már akkor is némileg félreértelmezve). Más országokban, például Dél-Afrikában vagy Izraelben eközben bizonyos enyhítéseket vezetnek be, például a karantén rövidítését – bár az Egyesült Államokban például komoly szakmai kritikákat kapott ez a lépés.

Akkor végül mégis azoknak lesz igazuk, akik már két éve is a korlátozások ellen tüntettek?

Nem, ez végtelenül leegyszerűsített magyarázat lenne, és egy teljesen más problémára próbálna visszamenőlegesen ráhúzni egy mostani megoldást.

A fenti országokban sem az eddigi járványkezelés kukázásáról van szó, hanem finomhangolásról. Az omikron hátán érkező hullám sok szempontból különbözik a korábbiaktól, elsősorban abban, hogy a rövidebb inkubációs idő, a gyorsabb terjedés, a gyakrabban enyhe tünetek és az oltottak korábbinál nagyobb – bár az oltatlanokénál továbbra is kisebb – fertőzőképessége miatt nehezebb teszteléssel és izolációval megakasztani a fertőzési láncokat. Emellett a világ is teljesen más felkészültségi szinten áll, elég csak a súlyos betegség elleni védettség társadalmi szintjére gondolni. Ezért az intézkedéseket is igyekeznek mindenhol az új helyzethez igazítani.

Az enyhítéssel kísérletező országok sem azért lazítottak bizonyos járványügyi intézkedéseken, mert nincs már szükség védekezésre, hanem éppen azért, hogy megelőzzék a mindennapoknak azt a megbénulását, amellyel a fertőzésszám meredek emelkedése fenyeget. A helyzet komplexitása jól látszik Franciaország példáján, ahol a fertőzött egészségügyi dolgozók kényszerű munkába engedése közben Macron elnök az oltatlanok minden korábbinál kiterjedtebb korlátozására készül. De például Dél-Afrikában is, ahol elengedték a tesztelést és a kontaktkutatást, viszont a tünetes fertőzöttekre továbbra is tíznapos karantén vonatkozik, akkor is, ha oltottak.

És mi a helyzet a maszkokkal meg a Covid elleni gyógyszerekkel, azoknak van még bármi hasznuk?

Nagyon is! A maszkok szerepe éppen hogy újra felértékelődik azzal, hogy az oltottak a korábbinál fertőzőképesebbek. Hiszen a maszkok oltottnál és oltatlannál is egyformán jól útját tudják állni a vírusnak – bár számos szakértő figyelmeztet arra, hogy a fertőzőképesebb omikron miatt (de igazából már a delta miatt is) érdemes elbúcsúzni a szövetmaszkoktól, és jobban szűrő, jobban záró alternatívákat választani. Azaz minimum sebészi, még jobb esetben FFP2/KN95/N95 maszkot használni.

A gyógyszerek terén pedig fontos fejlemény, hogy vannak már igazoltan hatásos antivirális készítmények, mint a Pfizer-féle Paxlovid vagy kisebb mértékben a Merck által fejlesztett Lagevrio (molnupiravir). Ezeket ráadásul egyáltalán nem érintik az omikron trükkös mutációi (szemben a monoklonális antitestkészítményekkel, amelyek viszont nem igazán működnek az omikron ellen).

Na jó, kezdek szédülni a sok infótól. Össze tudnád foglalni TÉNYLEG röviden, hogy mik a fő tudnivalók?

Nanáhogy! Az omikron veszélyes, mert

1. kevésbé hatékonyak ellene a vakcinák,
2. rettentően gyorsan terjed.

Viszont megnyugtató, hogy

1. a vakcinák továbbra is jól védenek a súlyos betegségtől,
2. az omikron amúgy is kisebb eséllyel okoz súlyos betegséget.

Ha ezeket összerakjuk, az látszik, hogy egyéni szinten kicsit nyugodtabbak lehetünk, mint az eddigi hullámokban (pláne, ha háromszor be vagyunk oltva). Ez látszik is abból, hogy a magas fertőzésszámoktól egyre inkább elszakad a kórházi kezelések száma. De össztársadalmi szinten benne van a pakliban, hogy a rengeteg fertőzés még így is képes lehet időlegesen megbénítani a mindennapokat, ez pedig a járványkezelés változását is elindította a világban.