A favipiravir hatásossága megkérdőjelezhető. Magyarországon mégis feljelentették, aki megkérdőjelezte

• Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) büntetőfeljelentést tett a favipiravir hatásosságát megkérdőjelező újságcikkek miatt. Azt egyelőre nem árulták el, hogy pontosan mivel és mi a bajuk. Azt sem közölték, hogy mi alapján tartják vitán felül állónak az itthon széles körben használt gyógyszert. Az a kevés, amit elmondtak erről, nem túl meggyőző.
• A tudományos eredmények ellentmondásosak a favipiravirról, és máig nincs igazán erős bizonyíték arra, hogy bevált a Covid-19 elleni bevetése. De az ellenkezője sem jelenthető ki egyértelműen. A hatásosság ugyanis nem egy semmiben lebegő, abszolút fogalom: egy gyógyszer haszna nagyban függ attól, mikor, hogyan és milyen alternatívák helyett vetik be.
• A favipiravir hazai fejlesztésének vezetője szerint megfelelően alkalmazva lehet haszna a gyógyszernek, de mára elérhetők nála sokkal jobb alternatívák is, inkább ezek felé kéne elmozdulni. Ez már el is kezdődött.
• Ami viszont biztos: a rendőrségi feljelentés nem lehet megoldás egy tudományos vitára. Az OGYÉI lépését a tudományos világ felháborodással és értetlenkedve fogadta.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet hétfőn bejelentette, hogy rémhírterjesztés miatt feljelentést tesz több újságcikk miatt, amelyek a favipiravir Covid-19 elleni hatásosságát kérdőjelezik meg. Az OGYÉI szerint ezek a cikkek akadályozhatják a járvány elleni védekezés sikerét azzal, hogy megrendítik a bizalmat a gyógyszerekben. A lépés nagy visszhangot váltott ki, mert példátlan, hogy egy állami testület büntetőfeljelentéssel reagáljon elismert tudósok nyilatkozataira.

Bár azt nem írta le az OGYÉI, hogy mely cikkekre gondol, a járványügyi híreket követve nem nehéz kitalálni, hogy a 24.hu és a Qubit vonatkozó írásairól lehet szó. Rákérdeztünk a gyógyszerhatóságnál, hogy ezekre a cikkekre gondoltak-e, de a válaszukból ez nem derült ki. Ahogy az sem, hogy mely állításokat kifogásolták, és milyen tudományos bizonyítékok alapján.

Cikkünkben összefoglaljuk a favipiravir eddigi hazai pályafutását, illetve hogy miről szól a körülötte kialakult vita, mit lehet tudni a hatásosságáról, és miért kerülhet hamarosan zárójelbe az egész kérdés.

A favipiravir – amelyről tavaly márciusi cikkünkben már részletesen írtunk – egy antivirális gyógyszer, és az influenza mellett az ebola és a Nipah-vírus ellen is kísérleteznek a használatával. A működési mechanizmusának lényege, hogy beleavatkozik a vírus sokszorozódási folyamatába, és hibákat vezet be abban, azaz gyakorlatilag szabotálja a szaporodását. A célja a vírusterhelés csökkentése, a betegség súlyosbodásának megelőzése és a gyógyulás gyorsítása, illetve mindezzel a kórházak tehermentesítése.

A magyar Covid-terápiás ajánlás szerint itthon enyhe és középsúlyos betegeknek javasolt a szedése, a betegség korai fázisában, a tünetek kezdetét követő 3-5 napon belül (enyhe betegeknek az alapellátásban, azaz háziorvos által felírva is mérlegelhető, középsúlyos betegeknek ambulánsan, azaz járóbeteg-ellátásban javasolt). Gyógyszertárakban receptre ingyenesen kiváltható.

A legtöbb mellékhatása enyhe – bár a fényérzékenységet és az ezzel összefüggő fluoreszkáló körmök, szemek és haj lehetőségét még vizsgálják –, van viszont egy ismert és komoly kockázata: magzatkárosító hatású lehet, ezért terhes, szoptató vagy gyerekvállalást tervező nők, illetve utóbbiban részt vevő férfiak nem szedhetik. Ezért is íratnak alá mindenkivel, aki kiváltja, egy nyilatkozatot.

A világjárvány kezdetén az anekdotikus orvosi beszámolókon túl még kevés tudományos eredmény – elsősorban egy kínai, egy orosz és egy japán tanulmány – szólt arról, hogy lehet haszna a favipiravirnak a koronavírus ellen. Sok ország azonban igyekezett megragadni minden lehetséges segítséget a járvány elleni küzdelemben. A magyar kormány is: már 2020 áprilisában vásárolt a favipiravirból, akkor Kínából érkezett 400 ezer tabletta, és mivel szabadon utángyártható hatóanyagról van szó, megkezdődött a hazai fejlesztés is. Májusban jelentették be, hogy lezárult ennek az első fázisa. Közben május végén Japánból is érkezett tesztelésre 12 200 adag.

Az OGYÉI október elején engedélyezte az alkalmazását klinikai vizsgálat keretében, ami több kórház részvételével indult el (bár, mint látni fogjuk, klinikai vizsgálati eredmény csak egy jelent meg, az is ennél korábban kezelt betegek részvételével). Novemberben már Kínából és Japánból is milliószámra érkeztek a tabletták.

December elején a favipiravir bekerült a hazai terápiás ajánlásba, a hónap végén elérhetővé vált a járóbeteg-ellátásban is. December végén az OGYÉI mindkét hazai gyártmányt: az Egis és a Meditop fejlesztését is engedélyezte. Tavaly januártól már főleg ezeket a saját gyártású tablettákat használják itthon. Az addig érkezett 2,8 millió kínai és 2 millió japán adagért összesen 1,76 milliárd forintot fizetett Magyarország.

Mivel az antivirális szerek legnagyobb eséllyel a betegség első, virális szakaszában lehetnek hatékonyak, a favipiravir nagy előnye volt, hogy – szemben például a súlyos és kritikus állapotú betegeknek adott remdesivirrel – tablettaként is be lehet venni, ezért nincs hozzá szükség kórházi körülményekre. Ezért nagy ugrást jelentett, és akkoriban sok szakértő üdvözölte a lépést, hogy március elejétől már a háziorvos is felírhatja a favipiravirt, és a Covid-ambulanciákon dolgozó, illetve hétvégi, éjszakai ügyeletes orvosok is.

A favipiravir hazájában, Japánban aztán az egészségügyi minisztérium december végén leállította a favipiravir 2020 eleje óta futó klinikai vizsgálatát, és azóta nem adnak több covidos betegnek a gyógyszerből. Az amerikai, a brit és a német terápiás ajánlás sem tartalmazza a favipiravirt, ahogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei sem, az ausztrál ajánlás pedig kimondottan nem javasolja az alkalmazását.

Az azonban nem igaz, hogy sehol ne használnák a favipiravirt: Kína, India, Oroszország vagy Törökország mellett például a szomszédos Szerbiában és Romániában is használatban van, utóbbinak tavaly ősszel küldött is ezer doboznyit Magyarország a negyedik hullám alatti segítségként. Oroszország szintén saját változatot gyárt belőle, az Egyesült Királyságban pedig a PRINCIPLE vizsgálat részeként tavaly tavasz óta folyik a tesztelése a kórházi kezelésre nem szoruló résztvevők körében.

Az „Infektológiai Szakmai Kollégium” minden bizonnyal az Egészségügyi Szakmai Kollégium Infektológiai Tagozata. A Kollégium honlapjáról letölthető az a levél, amelyet 2020. december 23-i dátummal küldött Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár Gondos Miklósnak, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatójának a favipiravir elérhetővé tételéről a járóbeteg-ellátásban. (Az ÁEEK 2020. december 31-ével megszűnt, feladatait az akkor létrehozott Országos Kórházi Főigazgatóság, közismert nevén az Okfő vette át.) Az államtitkár is az Infektológiai Tagozat protokolljára hivatkozik, ugyanarra, amire bő egy évvel később az OGYÉI. Ez az „Igazolt COVID19 betegek kezelésének alapjai” című dokumentum szintén letölthető a Kollégium honlapjáról. Ebben a favipiravirnál az van feltüntetve, hogy „ellentmondásos adatok”.

Lényegében ez a 2020. december 23-án kiadott, azóta nem frissített ajánlás került be a magyar terápiás protokollba, amelyet viszont rendszeresen frissítenek, legutóbb tavaly november 21-én. Ekkor kerültek be a favipiravir mellé új antivirális szerek, erre még visszatérünk. Ez az ajánlás is megjegyzi a favipiravirnál, hogy „hatékonyságára vonatkozóan a klinikai eredmények ellentmondásosak”. Már csak ez alapján is nehezen érthető, hogy az erre hivatkozó OGYÉI miért tartja ez alapján vitán felül állónak a favipiravir hatásosságát.

Nem tartozik szorosan a témánkhoz, de érdemes összehasonlítani a magyar ajánlást például az ausztrállal: a magyar egy nem kereshető, kinyomtatott, majd képformátumban beszkennelt, 12 oldalas pdf; az ausztrál egy interaktív, kereshető és végigkattintgatható online felületen érhető el, a favipiravirra vonatkozó rész például tartalmaz egy rövid összefoglalót, az ajánlás hátterében álló tényezőket és a felhasznált forrásokat. (De ez a magyar ajánlás legalább frissült tavaly novemberben – a teljes Covid-kézikönyv, amelynek ez az egyik fejezete, a 2020. júniusi állapotot tükrözi.) De még a Fülöp-szigetekről is elérhető áttekinthető, könnyen navigálható és rendszeresen (legutóbb január 10-én) frissített terápiás ajánlás, amelyben minden potenciális kezelésről részletes, kutatási eredményekre hivatkozó indoklás olvasható. A favipiravirról itt azt írják, nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ajánlják a használatát covidos betegeknél. Az ajánláshoz egy 19 oldalas, szintén rendszeresen frissített összefoglalót is összeállítottak, és még azt is jelzik, hogy mi változott az előző verzió óta.

Nemcsak az OGYÉI közleménye nem említ egyetlen tudományos forrást sem, de maga a magyar ajánlás sem tartalmaz ilyet. Kerestük az Infektológia Tagozatot, hogy megtudjuk, mi a szakmai álláspontjuk az OGYÉI által kifogásolt cikkek tartalmáról, az azokban hivatkozott kutatásokról és a nyilatkozó szakértők állításairól, ők is problémásnak tartják-e ezeket, vagy lehet szerintük helye egy legitim szakmai vitában. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kifogásolt cikkekben nem említett, de az Infektológia Tagozat eredeti ajánlása óta megjelent további kutatási eredmények változtattak-e szerintük a favipiravir szakmai megítélésén; illetve hogy érdemesnek gondolják-e felülvizsgálni, frissíteni a favipiravirra vonatkozó hazai ajánlást és az alkalmazásának gyakorlatát. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Az OGYÉI viszont válaszolt az RTL Klubnak. A gyógyszerhatóság azzal érvelt a favipiravir hatásossága mellett, hogy a háziorvosok adatai azt mutatják, „a gyógyulási ráta 94 százalék”. Ez a szám első látásra magasnak tűnik, mégis elég furcsa állítás. Ugyanis nem hatásossági mutatóról beszélnek – azt kontrollcsoportos vizsgálat nélkül nem is lehetne megállapítani –, hanem arról, hogy a favipiravirral kezelt betegek ilyen arányban gyógyultak meg. Ebből viszont az következik, hogy a favipiravirt szedők 6 százaléka nem gyógyultként került ki a háziorvosi ellátásból, azaz vagy kórházba került, vagy meghalt. Ez önmagában persze nem sok mindent árul el, mert sok fontos részlet nem ismert, például a favipiravirt kapott betegek életkora, a betegségük súlyossága, illetve hogy mikor kezdték el szedni a gyógyszert. De a favipiravir kedvező mértékű hatásossága melletti perdöntő bizonyítéknak ez a 94 százalék semmiképpen nem tekinthető.

Természetesen kerestük kérdéseinkkel az OGYÉI-t is. Rákérdeztük arra, hogy pontosan melyik cikkekkel van gondjuk; ezek mely állításait kifogásolják; milyen tudományos eredmények alapján tartják ezeket félrevezetőnek; és hogyan kell értelmezni ezt a 94 százalékos gyógyulási rátát. Kaptunk is egy válaszlevelet, ebben szóról szóra ugyanaz állt, mint az RTL Klubnak küldött levélben, így a kérdéseink egyikére sem kaptunk választ. Az OGYÉI ezt írta:

„Az OGYÉI fontosnak tartja ennek az újabb álhírnek is a jogi rendezését, mert az álhírek folyamatosan nehezítik a járvány elleni védekezést és megingatják az emberek bizalmát az életmentő vakcinákban és gyógyszerekben. Folyamatosan nyomon követjük a favipiravir-terápia eredményességét. A háziorvosoktól már több mint 70 ezer adatunk van a favipiravir alkalmazásról, a gyógyulási ráta 94%. A favipiravir tehát nagyon hatásos a súlyos betegség megelőzésében azzal, hogy a betegség korai fázisában megakadályozza a vírus felszaporodását.”

A hatásosság megítéléséhez célszerű megnézni először a metaanalízisek eredményét. Ezek nem új klinikai vizsgálatot folytatnak le, hanem korábban megjelent eredményeket összesítenek és elemeznek egységes szempontok szerint, hogy közös nevezőre hozzák az eredményeiket. Ezzel végeredményképp átfogóbb képet kapunk egy adott témáról. Az elmúlt bő fél évben három olyan metaanalízis jelent meg, amely az enyhe-középsúlyos betegek körében végzett vizsgálatok eredményét elemezte. Előre elnézést, amiért egy kicsit sűrű bekezdések következnek, de fontos bemutatni, mit tudunk pontosan erről a széles körben használt gyógyszerről.

A favipiravir körüli vitában az egyik legtöbbet idézett nemzetközi tanulmány (és az egyetlen, amely az OGYÉI által feltehetően kifogásolt cikkekben szerepelt) egy május végén közzétett iráni elemzés. Ez arra jutott, hogy a favipiravir a kontrollcsoporttal összevetve sem az intenzív ellátás, sem az oxigénadás szükségességét, sem a halálozást nem csökkentette statisztikailag szignifikánsan. A betegek állapotában mutatkozott statisztikailag is szignifikáns javulás a kontrollcsoporthoz képest, de csak a 7. napon mérve, a 14. napon már nem. A vírusterhelés leginkább a kezelés megkezdése utáni 14. napon csökkent, de ott sem szignifikánsan. A májusban megjelent tanulmányhoz azonban kiadtak egy kiegészítést is, mert az egyik elemzett tanulmányt időközben adathamisítás gyanúja miatt visszavonták. A szerzők újraszámolták az eredményeiket, és így már – a 7. napi átmeneti javulást leszámítva – semmilyen mutatóban nem bizonyult hatékonynak a favipiravir. A szerzők megjegyzik, hogy lehetséges, hogy a tünetek megjelenésekor már késő elkezdeni a gyógyszer szedését.

Azóta két újabb metaanalízis született a témában. Az egyik, egy japán elemzés szintén májusban jelent meg, és visszavont tanulmányok nélkül jutott arra, hogy a vírusterhelés csökkenése szignifikáns a 7. napon, így a szernek az enyhe-középsúlyos betegek kezelésében lehet szerepe, de további vizsgálatok szükségesek, hogy ez egyértelműen kiderüljön. Érdemes azonban megfigyelni, hogy ez a második metaanalízis a vírusterhelés csökkenése szempontjából négy eredeti kutatást elemzett, míg az első májusinak a frissített (tehát már a visszavont tanulmány nélküli) változata ötöt: ugyanazt a négyet, és még egy újabbat. Azaz ebből a szempontból valójában a néhány nappal korábban megjelent metaanalízis a frissebb, és épp az abba belevett plusz tanulmánnyal tűnik el a favipiravir korábban megállapított – és még ott sem szignifikáns – pozitív hatása a vírusterhelés csökkenésére.

A harmadik, kínai metaanalízis decemberben jelent meg. Eszerint a favipiravir szignifikánsan csökkenti a vírusterhelést és a kórházban töltött időt az enyhe és a középsúlyos betegeknél. Viszont ez a metaanalízis két olyan tanulmányra is épít, amelyeket adathamisítás gyanúja miatt visszavontak (az egyik ugyanaz, amelyiket fentebb említettünk, a másik pedig részben ugyanazoknak a szerzőknek egy korábbi tanulmánya).

– mondta a Telexnek Keserű György Miklós akadémikus, a Természettudományi Kutatóközpont Gyógyszerkémiai Kutatócsoportjának vezetője, a favipiravir hazai fejlesztését végző konzorcium vezetője. Hozzátette, hogy „a metaelemzéseknek helyük van a tudományos gyakorlatban, segíthetik a további vizsgálatok tervezését és sikeres lebonyolítását”, de mivel „a bevont betegekre vonatkozó kritériumokban és a vizsgált paraméterekben is különbözhetnek, ezért az ilyen elemzéseket a gyógyszerhatóságok nem fogadják el bizonyító erejűnek”.

A fenti metaanalízisekben ugyan enyhe és középsúlyos betegeket vizsgáltak, de kórházi kezelés során. Azonban készültek kutatások kifejezetten a favipiravir járóbeteg-ellátásban, rögtön a tünetek megjelenése utáni alkalmazásáról is. Az első kettőben a tünetek megjelenése utáni három napon belül, a harmadikban hat, a negyedikben öt napon belül kezdték el szedni a résztvevők a favipiravirt. Azaz egy kivétellel mindenben pontosan a 3-5 napot javasló hazai ajánlásnak megfelelően:

• Novemberben az Appili Therapeutics nevű kanadai gyógyszercég közölte, hogy a három országban, 1231 fővel végzett, nagy vizsgálatuk a favipiravirral kezelt csoportban nem talált szignifikáns csökkenést a felépülési időben.
• Szintén novemberben egy 149 fős amerikai vizsgálat megállapította: „Adataink nem támogatják a favipiravir alkalmazását az általánosan használt dózisokban komplikációmentes covidos járóbetegeknél. További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy a favipiravir nagyobb dózisai hatékonyak és biztonságosak-e a Covid-19-ben szenvedő betegeknél.” A vizsgálatban használt adagok itt nagyobbak voltak, mint amit a magyar ajánlás meghatároz.
• Egy novemberben megjelent orosz vizsgálatban kórházi és járóbeteg-ellátásban is vizsgálták a favipiravir hatását az enyhe-középsúlyos betegeknél. A megállapításaik szerint a 127 részt vevő járóbeteg esetében a gyógyszer az állapotjavulás idejében hozott javulást, de a vírusürítés idejében nem. (A többi végpont tekintetében, mint az intenzívre kerülés, vagy a halálozás, nem vették külön a kórházi és a járóbetegeket, de az összesített adatok szerint ezekben nem okozott javulást a favipiravir.)
• Egy idén januári, 231 fős szaúd-arábiai vizsgálat arra jutott, hogy a favipiravir az enyhe betegeknél nem csökkentette a vírus kiürülésének idejét a kezelés megkezdése utáni 15 napban.

Érdemes még megemlíteni egy negyedik tanulmányt is, amely nem járóbeteg-ellátásban, hanem kórházi kezelésben résztvevő, de szintén enyhe és középsúlyos, azon belül nagy kockázatú eseteket vizsgált. Ez a novemberben megjelent, 500 fős malajziai vizsgálat arra jutott, hogy a korai – a betegség első hét napjában megkezdett – kezelés nem akadályozta meg a résztvevőknél az oxigénhiányos állapot kialakulását. Találni még egy decemberben megjelent, kisebb, 50 fős amerikai vizsgálatot is, amelyben különféle súlyosságú, így enyhe-középsúlyos kórházi betegek is részt vettek, és az összesített eredmények alapján a favipiravir gyorsította a vírus kiürülését.

Magyarországon egyébként bármilyen súlyosságú betegséget nézve összesen három klinikai vizsgálat volt tervben, de ebből csak egy valósult meg, ebben még 2020 márciusa és júliusa között kórházba került, súlyosabb betegek vettek részt. A lektorálatlan eredményeket 2020 decemberében tették közzé, a végleges, ellenőrzött tanulmány tavaly szeptemberben jelent meg. A Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem kutatói 150 fő vizsgálata alapján arra jutottak, hogy a középsúlyos és súlyos betegeknél nem bizonyított a favipiravir pozitív hatása a betegség lefolyására.

Ez annyiban papírforma, hogy ha valahol, akkor inkább az enyhe-középsúlyos betegeknél várható a szertől pozitív hatás. A másik két hazai vizsgálat már őket célozta volna, de ezeket végül leállították (bár a linkelt nyilvántartás szerint az első még hivatalosan folyamatban van). A lebonyolításért felelős HECRIN konzorcium elnöke, Kovács L. Gábor még tavaly decemberben azt mondta a Qubitnak, hogy a vizsgálatok azért hiúsultak meg, mert időközben rengeteg favipiravir vált elérhetővé, és egyetlen orvos sem vállalta, hogy inkább placebót adjon a betegeinek.

A hatásosság ugyanakkor nem egy igen/nem típusú kérdés. Az eddigi eredmények alapján a favipiravir a megfelelő körülmények között járhat pozitív hatással az enyhe-középsúlyos covidos betegek kezelésében, de ez a hatás igen mérsékelt, és a bizonyítékai ellentmondásosak.

„A legtöbb gyógyszer, így a favipiravir hatásossága nem diszkrét, hanem folytonos változókkal írható le. Magyarra fordítva: nem a hatásos/hatástalan a két opció, hanem a maximális hatás és a hatástalanság közötti skála mindegyik »színárnyalata« előfordulhat. A favipiravir ezen a skálán jelenleg a nagyon pasztellszínek között található. A gyógyszerek értéke sosem abszolút: mindig az azonos célra használható egyéb szerekhez hasonlítják. Ami tavaly bíbornak tűnhetett, az ma talán már csak halvány bézs” – írta Csupor Dezső szakgyógyszerész, a Pirulakalauz nevű tudományos ismeretterjesztő oldal szerzője.

„Remélhetőleg jönnek nála sokkal jobbak, hatásosabbak, ez a gyógyszerkutatásban teljesen normális.”

Joggal lehet tehát amellett érvelni, hogy egy potenciálisan halálos betegség ellen egy mérsékelten hatásos gyógyszer még mindig sokkal jobb, mint a semmilyen gyógyszer. De amellett is joggal lehet érvelni, hogy ha megjelenik egy biztosan sokkal hatásosabb gyógyszer, akkor a mérsékelten hatásos alkalmazása már kevésbé igazolható. Márpedig enyhe-középsúlyos covidos betegek kezelésére szolgáló antivirális szerből ma már kettő bizonyítottan hatásosabb is van, mint a favipiravir.

A molnupiravir nevű hatóanyagot eredetileg influenza ellen kezdték fejleszteni, de aztán Lagevrio márkanéven a Covid-19 ellen készült belőle bevetésre kész gyógyszer, amelyet két amerikai vállalat, a Ridgeback Biotherapeutics és a Merck fejlesztett. A hatóanyaga más, de a hatásmechanizmusa gyakorlatilag ugyanaz, mint a favipiraviré: hibákat iktat a vírus replikációs folyamatába, ezzel megakasztva a szaporodását.

A Merck a klinikai vizsgálatok félidei részadatai alapján azt jelentette be, hogy a molnupiravir 50 százalékkal csökkenti a kórházba kerülés és a halálozás kockázatát, ami nagyon biztató hír volt. Az adatok a vizsgálat második felében viszont csak 3 százalékos csökkenést mértek, ami óriási különbség. Így összességében a gyógyszer 31 százalékkal csökkentette a kockázatot, ami szintén nem elhanyagolható, de a vártnál jóval szerényebb hatásosság.

A molnupiravirral kapcsolatban – mivel hasonlóan működik, mint a favipiravir – szintén fennáll a magzatkárosító mellékhatás kockázata, emellett az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) a potenciális csont- és porckárosító hatás tisztázását is kérte. Felmerült még az az elméleti lehetőség is, hogy mivel a szer mutációkat vezet be a vírus RNS-ébe, ha az „elrontott” vírus nem ürül ki időben a szervezetből, az potenciálisan új variánsok kialakulásához vezethet, különösen immunhiányos betegekben, akiknél lassabb a vírus ürítése.

Az Egyesült Királyságban mindenesetre már november elején engedélyezték, Egyesült Államokban december végén kapta meg a veszélyhelyzeti alkalmazási engedélyt. Az Európai Gyógyszerügynökséghez (EMA) november végén érkezett be az engedélykérelem, döntés egyelőre nem született.

Ezt a Pfizer fejlesztette ki, és mivel teljesen más a hatásmechanizmusa, a favipiravir vagy a molnupiravir potenciális mellékhatásai nem érintik. A Paxlovid a gyógyszer márkaneve, a készítmény két hatóanyagot alkalmaz, ezeket külön tablettában kell bevenni: a kifejezetten a Covid-19 ellen fejlesztett nirmatrelvir gátol egy enzimet, amely fontos szerepet játszik a vírus szaporodásában; az eredetileg AIDS-terápiában alkalmazott ritonavir pedig lassítja a nirmatrelvir lebomlását. Vagyis az első komponens felelős magáért a hatásért, míg a második azért, hogy ez a hatás hosszan tartson.

A Paxlovid a klinikai vizsgálatok szerint 88 százalékkal csökkentette a kórházi kezelés és a halálozás kockázatát, ha a tünetek megjelenését követő öt napon belül elkezdték szedni. Ha három napon belül, akkor pedig 89 százalékkal, tehát gyakorlatilag nem járt előnnyel a korábbi kezdés, ami a való világbeli alkalmazásban nagyon fontos fegyvertény lehet.

Az Egyesült Államokban december 22-én engedélyezték a Paxlovidot, az Európai Unióban pedig január 27-én, de a jelentőségét mutatja, hogy az EMA már december közepén lehetővé tette a tagállamoknak a veszélyhelyzeti alkalmazását.

„A betegek kezelésében elsődleges, hogy mindig az elérhető legjobb terápiát lehessen biztosítani. Ezt 2021. novemberéig a favipiravir és a remdesivir képviselte. Ez változott meg, és november 11-én ezért tettünk javaslatot új antivirális kezelési stratégiára és az új gyógyszerek hazai alkalmazására. A terápiás protokoll november 21-én kiadott frissítése már mindkét új gyógyszert javasolja az enyhe és középsúlyos betegek kezelésére” – mondta a Telexnek Keserű György Miklós.

A magyar ajánlás a favipiravirhoz hasonlóan 3-5 napon belül javasolja elkezdeni mindkét új gyógyszer szedését, a különbség, hogy ezeket az enyhe betegek közül csak a magas kockázatúaknak ajánlják. Figyelemre méltó, hogy ebben a hazai ajánlásban a molnupiravirnál még mindig 50 százalékos hatásosság szerepel.

„Tekintettel arra, hogy hazánkban több mint 3 millió oltatlan ember van, továbbá a Covid-19 lefolyása szempontjából társbetegségek miatt veszélyeztetett csoportok száma is jelentős, az antivirális kezelésre változatlanul nagy szükség van. A Paxlovidnál nincs jelentős különbség a tünetek megjelenésétől 3 napon, illetve 5 napon belül alkalmazott kezelés hatásossága között, a molnupiravirnál viszont van. Ugyanakkor az amerikai hatóság ajánlása mindkettőnél a lehető leghamarabbi alkalmazást írja elő, szigorúan 5 napon belül. Ezért fontos, hogy legalább a fokozott rizikócsoportok számára széleskörben elérhető legyen a tesztelési lehetőség, mert ez a feltétele annak, hogy időben, a tünetek megjelenésekor megkezdődhessen az antivirális kezelés” – magyarázta Keserű György Miklós.

„Az új gyógyszerek a gyártási kapacitások korlátai miatt Magyarországon jelenleg csak klinikai vizsgálatok keretei között elérhetőek, az ellátási nehézségek elhárítását követően azonban várhatóan ezek a készítmények lesznek az antivirális terápia első vonalában. A gyógyszerkutatásban az ilyen változások természetesek, hiszen minden szereplőnek az az érdeke, hogy a betegek minél hatékonyabb és minél biztonságosabb terápiákhoz férjenek hozzá” – tette hozzá.

Egy hátránya biztosan van a Paxlovidnak a favipiravirral szemben: jóval drágább. A jelek szerint azonban ez nem akadály: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón bejelentette, hogy a kormány 50 ezer adag beszerzését tervezi, és ez a szám később emelkedhet.

A különféle variánsok egyébként egyik antivirális gyógyszer hatásosságát sem befolyásolják, azaz a vakcinákkal szemben ellenállóbb omikron ellen is ugyanúgy működnek.

Az sem feltétlenül kedvez a járványkezelés sikerét megalapozó közbizalomnak, hogy a feljelentés alapján úgy tűnik, mintha a gyógyszerhatóság szerint rendkívüli és ártalmas dolog lenne, hogy szakértők felvetik egy-egy, korábban hatásosnak ítélt gyógyszer alkalmazását későbbi eredmények alapján. Holott ez nem hogy nem kirívó, hanem éppen hogy ez a dolgok normális menete. A tudomány úgy működik, hogy az első eredményeket később igazolják, megerősítik vagy épp árnyalják, sőt, akár cáfolják újabb kutatások. Ez a gyógyszerek értékelésénél fokozottan így van, és épp a rendszer működőképességét bizonyítja, hiszen káros volna ráülni a kezdeti eredményekre, és elutasítani az újabbakat, csak azért, mert azok másra jutnak.

Emlékezetes a klorokin és hidroxiklorokin nevű maláriaellenes gyógyszerek esete. Ezeket eleinte nagyon ígéretesnek tartották a koronavírus ellen, hozzájuk fűzték a legnagyobb reményeket, Donald Trump amerikai elnök különösen nagy pártolójuk volt. Aztán az újabb eredmények letörték a kezdeti lelkesedést, és mára el is tűntek a potenciális koronavírus-terápiák sorából, a tudományos konszenzus szerint ellenjavalltak erre a célra, és a a magyar ajánlás is a „nem javasolt” kategóriában tünteti fel őket, többek között az ivermectin mellett.

Gyakori félreértés a laikus társadalomban, hogy ha egy tudós mást mond, mint korábban, akkor korábban biztosan hazudott vagy tévedett. Miközben valójában csak az történt, hogy nyitott volt az álláspontja frissítésére az új eredmények alapján. Az OGYÉI ezt a tudományról élő téves felfogást erősíti azzal, hogy legitim kutatók szakmailag megalapozott álláspontját kiáltja ki rémhírnek, mert az ellentmond egy korábban megfogalmazott álláspontnak.

„Az OGYÉI nem használhatja fel egy tudományos vitában eszközként, hogy feljelentést tesz, hátha a vitapartnereit elviszi a rendőrség. Ennek a gondolata is ijesztő, és úgy vélem, hogy már a lehetőségének a felvetése is példátlan támadás a magyar tudományos élet ellen”, mert félő, hogy azt a hatást éri el, „hogy kutatók ne merjék elmondani a szakmai véleményüket, attól való félelmükben, hogy azért esetleg büntetőeljárás indulhat. Ebből fakadóan ennek a jelentősége szerintem messze túlmutat a favipiravir hatásosságán” – írta Ferenci Tamás biostatisztikus.

„Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ez a probléma független attól, hogy kinek van igaza. Ha az OGYÉI-nek az első sortól az utolsó sorig mindenben igaza van, és a két cikk az első sortól az utolsóig mindenben téved, akkor is elfogadhatatlan, hogy börtönbe zárással fenyegető eljárást indítanak, mert kutatók elmondták a legjobb tudásukon és friss nemzetközi kutatási eredményeken alapuló véleményüket egy tudományos kérdésben” – tette hozzá Ferenci a véleménycikkében.

„A cikkek számos pontatlanságot tartalmaznak, mind a gyógyszer eddigi alkalmazásának helyéről, volumenéről, körülményeiről és a tapasztalatokról, úgy az elvégzett klinikai vizsgálatok, mind a betegellátás vonatkozásában. Meg kell azonban különböztetnünk a cikkekben névvel nyilatkozó kollégák véleményét az újságírók által írt szövegtől. A szakemberek véleményének mindenképpen helye van egy tudományos vitában. Amennyiben van ilyen vita, azt mihamarabb le kell folytatni a tudomány keretei között” – mondta a Telexnek Keserű György Miklós.

Sarkadi Balázs akadémikus, orvos-biokémikus, aki maga is megszólalt az egyik kifogásolt cikkben, megdöbbentőnek nevezte a lépést, és reméli, hogy csak egy hivatalnok túlbuzgóságáról van szó, mindenesetre ő kész a szakmai vitára a kérdésben.

„A tudományos szaklapok tízezerszámra tartalmaznak olyan cikkeket, amelyek arról szólnak: az egyik, már forgalomban lévő gyógyszernél alkalmasabb, értékesebb egy másik. Ezeknek a cikkeknek a szerzőit nem ijesztgetik, nem fenyegetik, sőt, elismerést kapnak munkájukért, ami a gyógyszerkutatás egyik hajtóereje” – írta Csupor Dezső.

Dobson Szabolcs gyógyszerész, gyógyszer-engedélyezési szakértő szerint „rémálom, hogy Magyarországon, még ha önmagában jelentéktelen és nonszensz formában is, de 2022-ben hatósági támadás indulhat lényegében a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága és a lektorált szaklapokban is megjelenő szakirodalom ellen. [...] Ha a gyógyszerek javallatainak helytállóságát, hatásosságuk megkérdőjelezését nézzük általában, ez napi dolog a szaksajtóban. Számos gyógyszer hivatalosan engedélyezett javallata vagy más tulajdonsága megkérdőjelezhető és elavult itthon és külföldön. A gyógyszerkincs revíziója folyamatos. Ez alól nemhogy nem jelentenek kivételt a Covid-19 elleni gyógyszerek, hanem ezekre még inkább jellemző ez, hiszen a járvány okozta kényszerhelyzetben alkalmazásuk erősen korlátozott adatokra épült, és folyamatosan jönnek az egyre újabb és komolyabb vizsgálati eredmények. Éppen az okozhat súlyos kárt, ha ezeket nem vesszük figyelembe, és tekintélyelvvel, rendőrséggel, bírósággal fenyegetőzik egy hatóság, öncenzúrára kényszerítve nemcsak az újságírókat, hanem a kutatókat is. Ennek pusztító és demoralizáló hatása van.”

A Szkeptikus Társaság közleményt adott ki az ügyben. „A Szkeptikus Társaság aggasztó és a jövőben kerülendő lépésnek tartja, hogy egy tudományos kérdésben bármely hatóság jogi úton próbálja ellehetetleníteni tudományosan megalapozott, kritikus vélemények megfogalmazását. [...] Jól látjuk a veszélyét annak, hogy sokszor tudományosan nem megalapozott állításokkal próbálnak egyesek tömegeket manipulálni, ezért nem is kérdőjelezzük meg azt sem, hogy időnként fontos lehet jogi úton is fellépni a csalások és átverések ellen” – írták.

„De a favipiravir hatásosságának megkérdőjelezése a tudományos szakirodalom elemzése alapján igenis indokolt, erről vitatkozni és értekezni (megfelelően kommunikálva) nem káros, hanem hasznos és fontos, többek között azért is, mert rávilágít a tudomány előrehaladásának mikéntjére is. A tudomány rendszere folyamatosan önmagát pontosítja, korrigálja, az ennek bemutatásáért felelős újságírók pedig akkor végzik jól a dolgukat, ha a részleteket, a kérdéseket és a bizonytalanságokat is bemutatják. Ehhez pedig fontos, hogy ne kelljen jogi következményektől tartaniuk, ha a munkájukat végzik.”