A végzetes vitától az úszó szemétszigetig – a nem mindennapi elnökválasztási kampány képekben

A modern közvélemény-kutatások történetében az utolsó felmérések soha nem mutattak ilyen szoros állást, mint most a demokrata Kamala Harris és a republikánus Donald Trump küzdelmében. Nagyon máshogy indult a kampány, amikor még úgy tűnt, Joe Biden lesz a demokraták elnökjelöltje. Az elmúlt négy hónap legfontosabb pillanataiból válogatva foglaljuk össze, hogyan jutottak el a nem mindennapi kampány során az elnökválasztás napjáig a jelöltek.

Június 27. – Biden–Trump tévévita a CNN-en

Minden korábbinál előbb tartották az első tévévitát a 2024-es elnökválasztáson, ami aztán beleégett az amerikai politikatörténetbe. A két koros (ex)elnök vitáját úgy nyerte meg Donald Trump, hogy a saját inkoherens mondatszövését vitte végig, olykor se füle, se farka gondolatsorokkal. Azonban ahogy akkor is írtuk, nem is várta Trumptól senki, hogy koherensen fogalmazzon, Bidennek viszont pont a korával szembeni választói kétségeket kellett volna eloszlatnia. Ehhez képest a 81 éves politikus gyakran elvesztette beszédének fonalát, sokat dadogott, és nem tudta befejezni az elkezdett mondatait. Nem is csoda, hogy ha a CNN közvélemény-kutatása szerint a nézők 67 százaléka Trumpot látta jobbnak, a Demokrata Párt pedig megnyomta a pánikgombot.

Július 1. – Az elnöki immunitás

Trumpot májusban 34 vádpontban bűnösnek találták hallgatási pénzek fizetése miatt (hivatalosan azért, mert összekavarta a kampányköltéseket és az ügyvédjének kifizetett díjakat, de a közvélemény zömmel a Stormy Daniels pornószínésznőnek – akivel állítólag afférja volt – való juttatásokról ismerte az ügyet). Trump ügyében egyre csak húzták-halasztották a büntetés mértékének kiszabását, előbb szeptemberre, majd az elnökválasztás utánra.

Inkább egy másik ügyét, a 2020-as elnökválasztásba történő beavatkozási kísérlet miatt indítottat érinthette az a legfelsőbb bírósági döntés, amely idén július 1-én kimondta, hogy ha egy elnök a hivatalához kötődően jár el, akkor lényegében nem vonható felelősségre cselekedeteiért. Az immunitás azonban nem terjed ki a magánemberként végrehajtott cselekedeteire. Mivel a főbírák nem írták körül, mi számít hivatali eljárásnak, az alsóbb szintű bíróságokra maradt a döntés az egyes ügyekben. Biden „veszélyes precedensnek” nevezte a legfelsőbb bíróság döntését, mert az szerinte aláássa a jogállamiságot. Augusztus végén Jack Smith különleges ügyész új vádiratot nyújtott be az ügyben, amely már a legfelsőbb bíróság döntése alapján készült.

Július 13. – Meglövik Trumpot

A kampány legdrámaibb pillanata július közepén, a pennsylvaniai Butlerban jött el. A 21 éves Thomas Matthew Crooks egy tetőről agyon akarta lőni Donald Trumpot a kampánygyűlésén. A volt elnök épp félrehajolt, így a fülét találták el a lövések. A golyók többeket is eltaláltak Trump hívei közül, egyikük bele is halt sérüléseibe. A republikánus elnökjelölt ikonikussá vált ökölrázással és „Harcoljatok! Harcoljatok!” kiáltással reagált a merényletre. A következő napok arról is szóltak, mekkorát hibázott a védelmét ellátó Secret Service, hogy a lövések leadása után azonnal megölt merénylő az érintett háztetőn lehetett.

Július 2-17. – Lépjen vissza, Biden úr!

Biden tragikus vitaszereplésével többhetes saga indult el, július 2-án már képviselők is kérték Bident, hogy lépjen vissza a jelöltségtől. Egyre magasabb szintekről érkeztek a kvázi selyemzsinórok. Július 18-án már Barack Obama volt elnökről – akinek Biden nyolc évig alelnöke volt – is felröppent, hogy visszatáncolásra kéri barátját. A demokraták erős emberei közül Nancy Pelosi volt házelnök is efelé tolta Bident, mondván a felmérések alapján az elnök nem tudja majd legyőzni Trumpot. A jelöltsége mellett sokáig kitartó Biden a július 5-i ABC-interjújában a visszalépését firtató kérdésre még azt mondta: „ha a Mindenható Isten lejön, és ezt mondja nekem, akkor megtehetem”.

Július 15-18. – Trump elnökjelölt, J. D. Vance alelnökjelölt

Mivel az előválasztásokat Ron DeSantist és Nikki Haley-t is simán megverve Donald Trump nyerte, papírforma volt, hogy a nyárközépi republikánus jelölőgyűlésen a volt elnököt választják majd a küldöttek elnökjelöltnek. Mindenki tüzes, demokratákat ostorozó beszédekre, összezáró Republikánus Pártra, és persze Trump alelnökjelöltjének megnevezésére számított. Ez utóbbi volt az egyetlen nagyobb meglepetés, Trump választása végül J. D. Vance ohiói szenátorra esett, aki fonák módon évekkel korábban keményen kritizálta a volt elnököt, akit „Amerika Hitlerének” is nevezett.

Július 21. – Biden visszalép

Alig hűltek ki Milwaukee-ban a székek a republikánus gyűlés után, a demokraták belső aknamunkája beérett: Biden bejelentette, az szolgálja leginkább a Demokrata Párt és az Egyesült Államok érdekeit, ha visszalép. Ezzel pedig pillanatok alatt elvonta a médiafigyelmet is a republikánus jelölőgyűlésről. Az ezt bejelentő nyilatkozata után nem sokkal azt is világossá tette, hogy alelnökét, Kamala Harrist támogatja a továbbiakban. A demokraták természetesen minden irányból méltatták Biden bölcs döntését, ellenben a republikánusok közül jelezték páran, ha az elnökjelöltségre is alkalmatlannak tartja magát Biden, akkor az elnöki pozícióból is távoznia kéne.

Igazán komolyan vehető potenciális ellenjelölt nem is került elő Harrisszel szemben, és viszonylag gyorsan beálltak mögé a párt legfontosabb szereplői. Végül öt nappal Biden bejelentése után a befolyásos Obama házaspár is beállt Harris mögé.

Augusztus 5-6. – Harris elnökjelölt, Walz alelnökjelölt

Kamala Harris végül kihívó nélkül lett a demokraták elnökjelöltje, ez a delegáltak szavazásán már a hivatalos elnökjelöltő gyűlés előtt eldőlt. Ezzel ő lett az első színesbőrű nő, akit az egyik nagy párt elnöknek jelölt. A küldöttszavazás másnapján Harris bejelentette az alelnökjelöltjét is: Tim Walz minnesotai kormányzót. Választása persze nem volt véletlen, a jobbfelé ácsingózó bizonytalan szavazók megnyerésében is bíztak a demokraták a joviális, mosolygós nagybácsira hajazó egykori tanár, fociedző, veterán Walzzal, akit ráadásul több szál a Nagy-tavak környéki csatatérállamokhoz fűz.

Augusztus 19-22. – Demokrata elnökjelölő gyűlés

Mivel a republikánusokkal ellentétben a demokraták már jóval a jelölőgyűlésük előtt bejelentették az alelnökjelöltet, ráadásul voltaképp megszavazták Harris jelöltségét is, az augusztus közepi esemény már csak formalitás volt. Megjelent a Demokrata Párt színe-java Bidentől Clintonékon át az Obama házaspárig, és mind lelkesítő beszédet mondtak. Bidené különlegesen emlékezetes lett, hisz egyfajta ötvenperces búcsúbeszéd lett belőle, kisebb bakijai ellenére is ovációval ünnepelték Chicagóban. Harris pedig elmondta, előre menne, nem hátra.

Augusztus 23. – A bot a küllők közt: Kennedy visszalép

A republikánus-demokrata politikai társastáncot régóta igyekeznek megtörni harmadikutas szereplők, nagyobb sikert ebben csak Ross Perot ért el 1992-ben, részben neki köszönhetően nyerte meg a választást Bill Clinton. Ebben a választási ciklusban a demokratából lett független, konteós Robert F. Kennedy lett a fő különutas jelölt, aki 2023 kora nyári hónapjaiban még kétszámjegyű támogatást élvezett a közvélemény-kutatók szerint. Ahogy a két nagy párt kampánygépezete elindult, Kennedy támogatottsága 5 százalék környékére erodálódott. Majd alátámasztva a korai pletykákat, Kennedy augusztus 23-án bejelentette, hogy 10 fontos csatatérállamban visszalép Trump javára. Ezzel egyrészt ő is elvonta valamennyire a rivaldafényt a demokrata jelölőgyűlésről. A szoros verseny miatt már ez is sokat számíthatott, ahogy az a tény is, hogy Kennedy későn ébredt, és egyes ingaállamokban már nem tudta levakartatni nevét a szavazólapokról.

Szeptember 10. – Trump–Harris tévévita

Szó volt ugyan róla, hogy Harris és Trump többször is összecsapjon, végül csak egyszer vitáztak, abban az időpontban, amit eredetileg még Biden és Trump kampánystábjai lebeszéltek egymással. „Orbán Viktor kemény ember, okos ember. Azt mondta, hogy Trumpra van szükség elnökként, mert tőle Kína és Észak-Korea is félt. Oroszország is félt” – ezek a mondatok is elhangoztak Trump szájából.

A demokrata jelölt az ABC-n rendezett vitában a felmérések szerint is Trump fölé kerekedett, aki itt adta elő hírhedt és mémesedett elméletét a kutyákat-macskákat megevő springfieldi migránsokról. Mivel több elnökjelölti tévévitát nem tartottak, a szokásosnál nagyobb figyelem irányult a két alelnökjelölt, a republikánus J. D. Vance és a demokrata Tim Walz vitájára október 1-én. Az a vita kevésbé volt személyeskedő, inkább Vance szerepelt jobban, de bakijai ellenére Walz is meg tudta őrizni az őszinte politikus imidzsét.

Szeptember 15. – Újabb Trump elleni merényletkísérlet

Pár nappal a vita után jött a hír, hogy újabb merénylet hiúsult meg Trump ellen. Ryan Wesley Routh kileste az alkalmat, amikor a republikánus jelölt a Trump International Golf Club területén golfozott. Azonban a Secret Service emberei ezúttal résen voltak. Kiszúrták a merénylőt, aki ugyan el tudott menekülni autójával, de később elfogták. A férfinál egy AK-47-szerű karabély volt a golfpálya közelében. Róla egyébként kiderült, támogatta mindkét nagy pártot, illetve a tálibok elől elmenekült afgán katonákat akart toborozni az ukrajnai háborúba, egy nemzetközi csapatba.

Október 10. – Musk és az egymillió dolláros nyeremény

A techmilliárdos Elon Musk, a Tesla és az X tulajdonosa az utóbbi pár évben progresszív liberálisból elkötelezett jobboldali lett. Egy ideig Ron DeSantis földbe állt előválasztási kampányát támogatta, majd beállt Trump mögé, akivel még online interjút is készített. Musk egy politikai akciócsoporton, super PAC-en keresztül elkezdte vaskos összegekkel is támogatni a Trump-kampányt. Egy október 19-i kampányeseményen pedig azt jelentette be, napi egymillió dollárt sorsol ki azok között, akik aláírják az alkotmányvédő online petícióját.

Október 26. – Beyoncé <3 Kamala

A celebfaktor amúgy a másik oldalon is megjelent: Taylor Swift és Beyoncé is kiállt Harris mellett. Swift, akinek milliónyi fiatal követője fontos szavazóbázisnak számít, szeptember 11-én jelezte, hogy kamu-MI alteregójával Trumpra való szavazásra buzdítottak valakik, ő viszont Harrisék mellett állt ki valójában. Beyoncé pedig a Houstonban tartott demokrata nagygyűlésen beszédet is mondott, majd ölelkezett Harrisszel. Érdekes jelenség volt az is, hogy Trump belső ellenzékének egy része is besorolt Harris mögé. Így tett Dick Cheney, George W. Bush egykori alelnöke, és persze Trumpot hangosan kritizáló lánya, a volt képviselő Liz Cheney is. Maga Bush lánya, Barbara pedig mindössze pár napja jelentette be, hogy inkább Harrist támogatja.

Október 25. – A Post ki nem állása

Az amerikai politikában alapvetés, hogy médiumok leteszik a garast egyik vagy másik jelölt, politikai párt mellett. A Washington Post azonban szakított a régi hagyománnyal, és úgy döntött, senki mögé sem áll be. Úgy tudni, a lap tulajdonosa, az Amazon alapítója, Jeff Bezos döntött a kérdésben. A Post előtt már egy másik nagymúltú amerikai lap, a Los Angeles Times is hasonlóan döntött.

Október 27. – A szemétgate

Ezen a napon tartott kampánygyűlést Trump a New York-i Madison Square Gardenben, ahol Tony Hinchcliffe humorista az USA társult államát, Puerto Ricót „lebegő szemétszigetnek” nevezte. A demokraták természetesen kaptak az alkalmon, hogy magukhoz édesgethetik az elszólás miatt a sok millió, Amerikában élő Puerto Ricó-it, akik közül ráadásul sokan laknak a csatatérállam Pennsylvaniában. Joe Biden elnök is ezzel próbálkozott, felemás sikerrel. Kijelentette, hogy „az egyetlen lebegő szemét, amit látok, azok Trump támogatói”. A CNN szerint egy rövid szünet után hozzátette, hogy „ahogy démonizálja a latinókat, az lelkiismeretlen és Amerikához nem méltó.” Később azzal igyekeztek ezt magyarázni, hogy az elnök nem Trump támogatóit nevezte szemétnek, hanem a támogatóinak kijelentéseit, amik démonizálják a latinó szavazókat, de a két mondat valójában összekapcsolódott. Azonban erre a republikánus stratégák már ráharaptak: másnap Trump egy kukásautóval érkezett egy kampányeseményre.