„Te vagy a legrosszabb!” „Nem, te vagy a legrosszabb” – Trump se lépett túl az árnyékán, de Biden nagyon rosszul jött ki az első jelölti vitából
2024. június 28. – 05:47
frissítve
Ha Joe Biden célja az volt, és mi más is lehetett, hogy meggyőzze a kora miatt aggódókat, az első elnökjelölti vita totális vereséggel ért fel. A vita után a CNN meg nem nevezett forrásai szerint pánik uralkodott el a Demokrata Pártban. Bidennek már a bevonulása is rémisztőre sikerült, és egyből a vita elején a demokraták legfontosabb témájáról, az abortuszról beszélve mondat közben felejtette el, hogy mit is akar mondani. És nem ez volt az egyetlen alkalom a vita során, amikor láthatóan összezavarodott. „Nem tudom, mit mondott a végén, de szerintem ő sem” – ütötte le egy alkalommal a nagyon magas labdát Donald Trump.
Nem mintha ő képes lett volna összefűzni gondolatait, rendre alany és állítmány nélküli mondatokban bukdácsolt gondolatról gondolatra, kibogozhatatlanul és követhetetlenül. Csak hát ő sosem volt koherens, nem is várja tőle senki. Néha még így is rezgett a léc, például amikor Biden kitalációjának nevezte legendás és a tévében élőben közvetített mondatát, amiben „jó embereknek” nevezte a Charlottesville-ben fáklyás tüntetésen antiszemita rigmusokat skandáló neonácikat.
A republikánus exelnök számára amúgy sokkal kisebb volt a vita tétje, már csak azért is, mert a kihívó mindig előnyből indul, nem neki kell védenie az előző években nyújtott teljesítményét. Trump hozta a minimumot, vitateljesítményével ugyan valószínűleg elhivatott rajongótáborán kívül aligha győzött meg bárkit, de saját fő témáját, a bevándorlást agresszíven tudta napirenden tartani. Például bevezette a migránsbűnözés magyar olvasóknak ismerős fogalmát, és még akkor is a bevándorlásra tudta terelni a szót, amikor a feketék gazdasági lehetőségei volt a téma. Biden viszont egész egyszerűen belezavarodott az abortuszról szóló mondataiba – pedig ez lehetne a demokraták legfontosabb témája a választáson, miután a legfelsőbb bíróság konzervatív többsége 2022 nyarán megsemmisítette a nők abortuszhoz való jogának alkotmányos védelmét kimondó precedenst.
A CNN instant közvélemény-kutatása alapján a nézők 67 százaléka szerint Trump nyerte a vitát
– négy évvel ezelőtt az első jelölti vita után a nézők 60 százaléka Bident érezte győztesnek. És ez még nem is a leglesújtóbb adat Biden és a demokraták szempontjából. A felmérésben rákérdeztek, hogy mekkora bizodalmuk van az embereknek abban, hogy Trump vagy Biden képes az ország vezetésére. Ugyan 44 százalékuknak semmi bizodalma nincs Trumpban, de Biden esetén ez az arány már 57 százalék volt. Összességében azonban a megkérdezettek 81 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem változtatott eddigi véleményén a vita, csupán 5 százaléknyian gondolták meg magukat a hatására.
A CNN által moderált csütörtöki vitát 1988 óta először nem a kétpárti Elnöki Vitabizottság (Commission on Presidential Debates, CPD) szervezte. Ez Biden döntése volt, amit népszerűsége, vagyis inkább annak hiánya indokolt. A CPD hagyományosan a hivatalos kampány időszakában, vagyis szeptember-októberben szokta rendezni vitáit, általában hármat. Biden azonban az egész évben le volt maradva Donald Trump mögött a közvélemény-kutatásokban.
Lendületre van szüksége, és annak bizonyítására, hogy 81 éves kora ellenére is alkalmas, úgy szellemileg, mint testileg az elnöki poszt betöltésére. Ezért fordulhat elő, hogy a vitát több mint négy hónappal a november 5-i elnökválasztás előtt rendezik, ami példa nélkülinek számít. Olyannyira korai a vita, hogy Biden és Trump még nem is pártjaik elnökjelöltjei hivatalosan, ugyanis a republikánusok csak július közepén, a demokraták pedig csak augusztus közepén tartják majd jelöltállító konvenciójukat.
Bidennek tehát magabiztosnak, koncentráltnak, reakcióképesnek kellett volna tűnnie. Ehhez képest gyakran, legalábbis a demokraták által remélt semennyinél többször zavarodott bele saját gondolataiba, de azért voltak kifejezetten erős pillanatai is. Például az a szegmens, ahol amúgy a társadalombiztosításról kellett volna beszélniük.
A jelen számítások szerint az amerikai társadalombiztosítás tíz éven belül annyira kifogyhat a pénzből, hogy csökkenteni kell majd a nyugdíjasok juttatásait. Biden azt mondta, a gazdagok tisztességes adóztatásával fogja kezelni a helyzetet, majd a lehetőséget kihasználva felemlegette, hogy Trump gazdasági tervei 15 Nobel-díjas közgazdász szerint is recesszióba taszítanák az Egyesült Államokat, növelnék az inflációt, ezáltal lényegében a középosztály terheit növelnék. Majd megemlítette, hogy 159 elnöki történész Trumpot szavazta meg az amerikai történelem legrosszabb elnökének. Bár Trumpot ekkor arról kérdezték, hogy hogyan tenné megfizethetőbbé a gyerekgondozást, ő arról kezdett hosszú tirádába, hogy Biden a legrosszabb elnök, az ország romokban, és ha Bident újraválasztják, akkor „talán meg is szűnik létezni”.
„Az Egyesült Államok a világ legmegbecsültebb országa a világ legerősebb hadseregével” – válaszolta Biden, majd azért a gyerekgondozás támogatására is kitért. Viszontválaszában Trump már arról beszélt, hogy őt valójában a történelem legjobb elnökének tartják, amire Biden kacagni kezdett.
Hasonlóan jó pillanata volt Bidennek a záróbeszédek előtti utolsó kérdés-válasz szegmens. A kérdés az volt, hogy Donald Trump a kimeneteltől függetlenül elfogadná-e az elnökválasztás eredményét. Trump erre arról kezdett beszélni, hogy a 2021. január 6-i puccskísérletért valójában Nancy Pelosi, az akkori demokrata házelnök a felelős, majd ugyan belekezdett egy mondatba arról, hogy tiszta és tisztességes választás, de nem fejezte be, hanem a harmadik világháború veszélyéről kezdett beszélni, ha Biden marad az elnök.
Erre reagálva Biden még Magyarországot is megemlítette, mondván: ha nem akadályozza meg Vlagyimir Putyint Kijev elfoglalásában, akkor Lengyelország és hazánk lett volna a következő célpontja az orosz terjeszkedésnek. A műsorvezetőknek végül háromszor kellett feltenniük a kérdést, hogy Trump végre kimondja, egy tisztességes és tiszta választás eredményét elfogadná.
Majd azt találta mondani, hogy nem is akart elindulni az idei választáson, csak látta, hogy Biden milyen rossz munkát végez. Trump két marokkal kapaszkodott az elnöki székbe, hiába ítéltek ellene bíróságok tucatjai, továbbra is csalásról beszél, mert csak nyafogni tud, veszteni nem, kontrázott Biden. Trump azzal is vádolta a demokratákat, hogy bűncselekményeket néznek el a nekik szimpatikus zavargóknak, amire Biden azzal felelt, hogy „az egyetlen elítélt a színpadon mellettem áll”. „Hány milliárd dollárt is kell fizetnie, mert molesztált egy nőt, meg lefeküdt egy pornósztárral, miközben a felesége terhes volt?” – tette fel a kérdést, amire Trump letagadta viszonyát Stormy Daniels pornószínésznővel. Trumpot májusban pont abban találta bűnösnek az esküdtszék, hogy még azokat a kifizetéseket is megpróbálta eltitkolni, amikkel a viszony titokban maradását igyekezett garantálni.
Mindazonáltal Biden erős pillanatai ritkák voltak. És mert vesztenivalója csak neki volt, aligha jött ki jól a vitából, ahol tényleg gyakran tűnt dekoncentráltnak, fáradtnak. Vagy leginkább 81 évesnek. Pedig mostanra az országos felmérésekben sikerült ledolgoznia a hátrányát, bár a vita előtt Trump a New York Times, a FiveThirtyEight és a RealClearPolitics felmérésátlaga szerint is vezetett Biden előtt, még ha csak egy hajszállal is.
A FiveThirtyEight összesítésében olyannyira, hogy náluk a két jelölt jelenleg teljesen fej fej mellett áll a közvélemény-kutatásokban. Az, hogy május végén egy manhattani bíróságon 34 vádpontban bűnösnek mondták ki Trumpot a Stormy Daniels pornószínésznőnek fizetett hallgatási pénzek ügyében, egyelőre nem ejtett sebet az exelnök támogatottságán.
Persze az amerikai választási rendszerben nincs különösebb jelentősége, hogy országosan ki vezet a felmérésekben – hogy mást ne mondjak, 2016-ban Hillary Clinton összesen hárommillióval kapott több szavazatot Trumpnál, de csak 232 elektori szavazatot szerzett Trump 306 elektorával szemben. Az idei választás hét csatatérállamában – Arizonában, Észak-Karolinában, Georgiában, Michiganben, Nevadában, Pennsylvaniában és Wisconsinban is Trump vezet a felmérések szerint, bár némelyikben csak a statisztikai hibahatáron belül. De ha ezekben mind Trump nyerne, a választáson 312 elektori szavazatot szerezne Biden 226 elektorával szemben. A New York Times számításai szerint viszont ha csak kicsit is Biden javára billenne a népszerűségi verseny, vagy figyelembe vesszük, hogy ezekben az államokban a kutatások általában a republikánusok javára torzítanak, máris más a helyzet. Így súlyozva Biden a létező legminimálisabb, 270-268 arányú győzelemre állna pillanatnyilag.
A FiveThirtyEight előrejelzése szerint Bidennek 50,1 százalék esélye van a győzelemre, Trumpnak pedig 49,6, az Economist modellje viszont a vita előtt 75 százalékra, a modelljével elhíresült Nate Silver 66 százalékra teszi Trump győzelmi esélyeit.
A vita utáni elemzésekben a szakértők teljes mértékben egyetértettek abban, hogy Biden vesztett. Azonban ebből szerintük még nem következik, hogy Donald Trump nyerte a vitát, mert szétszórt volt, vagdalkozott, és nagyon negatív hangot ütött meg, folyamatosan lekicsinyelve az Egyesült Államok megítélését a világban. „A gondolat, hogy egy elbukóban lévő ország vagyunk, sose hallottunk egy elnököt se így beszélni. Valójában nincs államfő, aki ne cserélne az Egyesült Államok elnökével” – utalt erre Biden is, mondjuk éppen egy, a korára vonatkozó kérdést kikerülvén.
Ami ez után jött, az talán az elnökjelölti viták történetének legabszurdabb jelenete volt.
Trump ugyanis arról kezdett beszélni, hogy ő nagyon jó golfos, nemrég két tornát is nyert, amik ráadásul nem is öregfiúktornák voltak, és különben is nagyon messzire tudja ütni a labdát, amihez sok ész is kell ám. Erre Biden is arról kezdett beszélni, hogy amióta elnök, nyolcas helyett már csak hatos hendikeppel játszik, vagyis még jobb formában is van, mint fiatalabb korában. Zavarbaejtően hosszú beszélgetés volt ez egy 81 és egy 77 éves politikus golfképességeiről.
Amiben még egyetértettek a szakértők, hogy szakmai kérdésekben egyértelműen Biden volt a jobb, egyáltalán, ő volt az, aki beszélt azokról a valós problémákról, amikkel a következő elnöknek meg kell küzdenie. Ezek közül az első a gazdaság helyzete volt. Biden egyrészt Trumpot okolta azért, amilyen állapotban átvette az országot, Trump válaszul Bident tette felelőssé a magas inflációért. Mindketten hallgattak azokról az objektív külső körülményekről – a koronavírus-járványról és a globális ellátási lánc összeomlása miatt abból kibontakozó gazdasági válságról –, amelyek ténylegesen okolhatók a nehézségekért.
Biden a munkahelyteremtést emlegette, Trump pedig egyrészt azt állította, hogy Biden semmilyen eredményt nem ért el, majd némi önellentmondásba keveredve minden, Biden alatt elért eredményt a magáénak tulajdonított. Hasonlóan önellentmondó volt, amikor Bident okolta a rekordméretű államadósságért, pedig korábban már kérdésként megkapta, hogy elnöksége alatt 8300 milliárd dollárral nőtt az államadósság, és ennek tükrében is tovább csökkentené-e a leggazdagabbak adóját és a társasági adót. Amúgy igen, szerinte ugyanis a kisebb adókból is nagyobb bevételei voltak az amerikai államnak. Arra nem adott magyarázatot, hogy akkor miért nőtt ilyen brutális mértékben elnöksége alatt az államadósság.
A trumponomics a vámok kérdésében is felbukkant. Trump egyik választási ígérete, hogy általános vámot vetne ki az áruimportra, ami minden elemzés szerint felfűtené az inflációt. Trump viszont valamiért úgy képzeli, hogy a vámot az exportáló országok, nem az onnan termékeket importálók fizetnék meg.
Újra szembesülhettünk azzal is, milyen sajátos viszonyban van a volt elnök a valósággal. Charlottesville esetében már utaltunk rá, hogy jól dokumentált tényeket is hazugságnak nevezett – így például azt a legendás esetet is, amikor egy katonai temetőben béna veszteseknek nevezte azokat a katonákat, akik elestek a háborúban. Erről elsőként, névtelen forrásokra hivatkozva az Atlantic számolt be, de aztán több amerikai lap is több független forrásból megerősítette. Az egyikük John F. Kelly nyugalmazott tengerészgyalogos vezérezredes, Trump egyik kabinetfőnöke volt. Kelly fia, Robert Michael Kelly főhadnagy az iraki háborúban vesztette életét, őt személyesen is bánthatta Trump megjegyzése.
Európai szempontból a legizgalmasabb az ukrajnai háború kérdése volt. A moderátorok kérdésére Trump a szokásos követhetetlen kitérők után csak kimondta, hogy elfogadhatatlannak tartja Putyin békefeltételeit, vagyis eddigi területszerzéseinek elismerését. De arra már nem volt hajlandó válaszolni, hogy hogyan rendezné a konfliktust, csak arról beszélt, hogy ennek a háborúnak nem lett volna szabad kirobbannia, és alatta nem támadta volna meg Putyin Ukrajnát. Trump szerint Putyint az afganisztáni kivonulás kudarca bátorította fel, azért pedig teljes mértékben Bident hibáztatta. Az afganisztáni kivonulásról valójában Trump egyezett meg a tálibokkal, és ő jelentette be nyilvánosan is a tervezett időpontját, táviratozva ezzel a táliboknak, hogy mikorra kell koncentrálniuk támadásaikat. Igaz, Biden se változtatta meg a döntést – mondjuk ő már alelnökként, 2009-ben is heves vitába szállt Barack Obamával a kérdésben, mert már akkor is a kivonulás pártján volt.
Trump amúgy azt is állította, hogy az ő elnöksége alatt nem voltak háborúk. Az említett afganisztánin kívül Trump Szíriában is komoly erőket vetett be, és a New Yorker cikke szerint vezérkari főnöke, Mark Miley elnöksége utolsó hónapjaiban egyfolytában azon rettegett, hogy Trump még háborút indít Irán ellen is.
Biden vádjára, hogy majdnem szétverte a NATO-t, Trump büszkén vágta rá, hogy igen, „egy titkos tanácskozáson” azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit, és nem védi meg európai szövetségeseit egy orosz támadás esetén, ha nem fizetnek. Majd azzal támadta Bident, hogy bár egy óceán választja el az Egyesült Államokat az ukrajnai háborútól, mégis százmillió dollárokkal költ rá többet az európaiaknál. Ez amúgy tényszerűen nem igaz, az EU intézményei önmagukban Ukrajna legnagyobb pénzügyi támogatói, az EU, Nagy-Britannia és az európai országok pedig összességében is több támogatást nyújtottak Ukrajnának, mint az amerikai pénzügyi és katonai támogatás teljes összege.