Hiába ítélték el, az első vita előtt Trump a szorosnak ígérkező választás esélyese

Joe Biden demokrata párti elnök és Donald Trump republikánus exelnök helyi idő szerint csütörtök este tartja első elnökjelölti vitáját, dacára annak, hogy hivatalosan még egyikük sem elnökjelölt: az eseményt idén szokatlanul korán, a két nagy párt jelölőgyűlései előtt tartják.

Emiatt aztán a vita jelentőségével kapcsolatos értékelések is megoszlanak: a régi bölcsesség szerint a bizonytalan szavazók pártpreferenciája a választások előtti egy-két hónapban szokott megszilárdulni, és őszig annyi minden történhet még, hogy egy június végi rövid adok-kapok vélhetően kevés hatással lesz a végeredményre. Másfelől a felmérések alapján a rendkívül szoros verseny és a két jelölt erős népszerűtlensége miatt Trumpnak és Bidennek is szüksége lenne egy nagyobb lökésre, amelyet egy jó szereplés hozhat.

Bidennek a fő kihívás a korával, egészségi és szellemi állapotával kapcsolatos kételyek eloszlatása lesz, miután ezen a téren elég mély a szakadék a 81 éves elnök és 77 éves kihívója között. A CBS és YouGov felmérése szerint az amerikaiak alig több mint negyede tartja Bident erősnek és energikusnak, 38 százaléka hatékonynak, és 40 százaléka kompetensnek. Trump ezzel szemben kétharmaduk szerint erős és energikus, felük szerint hatékony és kompetens.

Az elnök másik problémája, hogy teflon Trumpról minden botrány lepereg, támogatottsága eddig nagyjából bármit túlélt. Trumpot május végén hiába találta 34 vádpontban bűnösnek egy New York-i esküdtszék, amiért nem megfelelően számolt el vele, hogy a 2016-os választás előtt több százezer dollárt fizetett Stormy Daniels pornósztárnak és másoknak, hogy hallgassanak afférjaikról, a verdikt eddig mérsékelt hatással volt a versenyre. Trump támogatottsága ugyan országos szinten nagyjából másfél százalékpontot esett az ítélet óta, de a New York Times, a FiveThirtyEight és a RealClearPolitics felmérésátlaga szerint is vezet Biden előtt, még ha csak egy hajszállal is. Ez 2004 óta az első eset, hogy a demokrata jelölt nem stabil előnnyel fordul rá a vitákra.

Még súlyosabb a helyzet a demokratáknak a hagyományosan a republikánusoknak kedvező elektori kollégiumot nézve: Trump a szorosnak ígérkező, a választás kimenetelét illetően döntő jelentőségű hét ingaállam közül négy helyen – Arizonában, Nevadában, Georgiában és Észak-Karolinában – magabiztosan, 3-6 ponttal vezet, három államban – Michiganben, Wisconsinban és Pennsylvaniában – pedig fej fej mellett áll a két jelölt. Ha ezek közül nem hoz legalább három-négy államot, Biden biztosan nem tud újrázni.

Ebből fakadóan a The Economist modellje jelenleg 75 százalékra, Nate Silver szebb napokat látott adatguru 66 százalékra teszi Trump győzelmi esélyeit, bár a FiveThirtyEight szerint 50-50 az állás. Azaz már nemcsak az amerikai társadalom, hanem a közvélemény-kutatók között is erősen terjed a polarizáció, de a jelen helyzetben inkább Trumpnak áll a zászló.

Gazdaság és fiatalok

Az okokat már január elején megírtuk:

• A koronavírus-járvány óta az amerikai gazdaság állapotának társadalmi megítélése teljesen eltért a makroadatok alakulásától: miközben a statisztikák erős növekedést, reálbér-emelkedést és mérséklődő, májusra mindössze 3,4 százalékos inflációt mutatnak, addig az emberek úgy gondolják, rosszabbul élnek, mint négy éve.
• A potenciális okok között lehet, hogy a gazdasági helyzet megítélése egyre pártosabbá válik; hogy az embereket elsősorban az infláció nominális értéke érdekli, azaz az árak emelkedését akkor is rosszul élik meg, ha fizetésük még jobban emelkedik; hogy az inflációs adat nem mutatja a lakhatási költségek jelentős növekedését; valamint hogy az elmúlt évek bérnövekedése elsősorban az alacsony keresetűeket érintette, nem a politikailag aktív középosztályt.
• Egy tágabb magyarázat, hogy Biden és a Demokrata Párt félrediagnosztizálta az amerikai nép gazdaságpolitikai vágyait, a nagy állami iparpolitikai és infrastrukturális programoknak semmi hatásuk nem volt az elnök népszerűségére, sőt, a zöldberuházások támogatása kifejezetten népszerűtlen.
• Biden feltűnően gyengén szerepel a fiatalok körében, a hagyományosan balra húzó rétegben egyes felmérések szerint kiegyenlítettebbé vált a két párt iránti szimpátia. A magyarázatok között van balról a gázai háború és Izrael (lanyhuló) amerikai támogatása, valamint a Biden zöldpolitikájával kapcsolatos elégedetlenség, ami az újbalos aktivistákat elfordította a Demokrata Párttól; de felmérések alapján azért ennél fontosabb a lakhatási helyzet, a Biden korával kapcsolatos aggályok, valamint általában véve a politikából való kiábrándultság.
• Biden sokat vesztett népszerűségéből a latinók és feketék között, amit részben magyaráz, hogy a kisebbségek körében relatíve magas a konzervatív értékrendű és mélyen vallásos emberek aránya, akiket jobban meg tud szólítani a republikánus kultúrharc.
• Mindemellett pedig az is lehet, hogy a felmérések ismét tévednek, de kivételesen Trump támogatottságát mérik felül: a májusi ítélet miatt az eddig „rejtőzködő”, a közvélemény-kutatóktól jellemzően elzárkózó Trump-szavazók nagyobb elánnal hajlamosak válaszolni, ami megzavarja a felméréseknek az utóbbi években az alacsony trumpista válaszadásból fakadóan korrigált súlyozását.

Az elnöknek reménysugár, hogy a gazdasági helyzet megítélése ha lassan is, de javul, valamint hogy az idősebbek körében szintén sokat javult megítélése. Trump közben szokásához híven teljesen értelmetlen gazdasági ígéretekkel kampányol, legutóbb azt vetette fel, hogy eltörli a szövetségi személyi jövedelemadót, és vámemeléssel pótolja a kieső bevételeket – ez természetesen badarság, a vámokból közel sem tudna annyi pénzt beszedni az állam, mint szja-ból, ráadásul a vámemelés rövid távon nagyon súlyosan drágítaná az amerikai árakat, és leginkább a társadalom szövetségi szja-t amúgy sem fizető alsó felén csattanna.

Ennek ellenére a vámok mindkét oldalon népszerűek, Biden májusban a kínai elektromos autók és más kínai termékek vámját 100 százalékra emelte – bár ez nagyrészt jelképes, miután az Egyesült Államok alig importál kínai autókat, és manapság a kínai gyártók is inkább mexikói gyártással próbálkoznak.

Ennél egy fokkal akutabb probléma, hogy az elmúlt években a kongresszusban Biden unszolására megszavazott gazdaságélénkítő csomagok költségei miatt elszállt a költségvetési hiány és – az infláció miatt szükségessé vált kamatemelések következtében – jelentősen megnőtt az államadósság törlesztésének költsége is. Ez természetesen megfelelő támadási felületet jelent a kormányon az államadósságot még erősebb ütemben növelő, ellenzékben a pazarló demokraták megbízhatatlanságát szajkózó republikánusoknak.

Abortusz és bevándorlás

A Demokrata Pártnak ezzel szemben nyerő téma a republikánus kultúrharc és különösen az abortuszhoz való hozzáférés korlátozása. Azóta, hogy a legfelsőbb bíróság 2022 nyarán a Donald Trump elnöksége alatt kinevezett konzervatív bírák szavazataival eltörölte az abortuszhoz való hozzáférés alkotmányos védelmét kimondó precedenst, számos republikánus vezetésű déli állam kezdte el radikálisan korlátozni és kriminalizálni a terhességmegszakítást.

Tavaly 170 ezer nő volt kénytelen elhagyni a déli államokat az abortuszhoz való hozzáférés érdekében, Texasban pedig 13 százalékkal nőtt a csecsemőhalandóság 2023-ban. A kérdés már a 2022-es félidős választásokon is nagy lökést adott a Demokrata Pártnak a fiatalok és nők körében, és azóta több, amúgy republikánus többségű államban is népszavazáson erősítették meg az abortuszhoz való jogot. Biden azzal kampányol, hogy Trump megválasztása esetén országos korlátozások jöhetnek.

Trump maga nem támogatja nyíltan az országos tilalmat, és júniusban zárt ajtók mögött arra figyelmeztette párttársait, hogy tekerjék le a radikális impulzusaikat a kérdésben, mert azok többet ártanak, mint használnak. Ugyanakkor az exelnök számára a republikánus táborban befolyásos vallási fundamentalisták megnyerése is fontos, emiatt hátraarcra sincs esély.

További komoly gyengeség Bidennek a bevándorlási helyzet, hatalomra jutása óta – nagyrészt tőle független gazdasági és társadalmi folyamatokból fakadóan – jelentősen nőtt a migrációs nyomás a déli zöldhatáron, ami miatt az elnök két irányból is támadás alatt áll.

• Egyrészt a republikánus támadások hárítása és a déli ingaállamok szavazóinak megnyerése érdekében pár hete jelentősen szigorított a határőrizeten és erősen korlátozta a menekültkérelmek elbírálását, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a trumpi időszakhoz hasonlóan visszafordítják a zöldhatáron érkezőket.
• Másrészt pártja progresszív tagjai és szintén a déli államok latinó lakosságának megnyerése végett júniusban egy rendeletben megkönnyítette az amerikai állampolgárokkal házas, de az Egyesült Államokban engedély nélkül tartózkodó emberek számára a zöldkártya (letelepedési engedély) kérelmezését és az állampolgárság legális megszerzését, ami mintegy félmillió, döntően mexikói és közép-amerikai ember jogi státuszát rendezheti.

Értelemszerűen előbbi lépést balról, utóbbit jobbról bírálták élesen. A társadalom többsége pedig nem a demokratákkal van: felmérések alapján a választók 62 százaléka támogatna egy, az összes illegálisan az USA-ban tartózkodó deportálására irányuló kormányzati programot, és még a latinók enyhe többsége is kitoloncoláspárti.

Példátlan ítéletek, példátlan közöny

Biden kampányának másik fő csapásiránya annak hangoztatása, hogy Trump példátlan veszélyt jelent az amerikai demokráciára nézve. Júniusban 50 millió dollárt költött a Trump elleni ítélet kommunikációjára, tévéreklámokban elődjét egy „a hatalomért, a bosszúért és a megtorlásért mindenre képes hibbantként” írta le.

Az ember a távolból joggal gondolhatná, hogy a Capitolium 2021. január 6-i trumpista feldúlása és a 2020-as választási eredmény elszabotálására tett számos kísérlete fényében ezt nem nagyon kell bizonygatni, ám az amerikai társadalom ennél színesebb véleménypalettával bír. A Washington Post szerdán közzétett, hat ingaállamban bizonytalan – a választás kimenetele szempontjából döntő befolyással bíró – szavazók körében végzett felmérése alapján valamivel többen vannak azok, akik szerint Trump jobban lenne képes megvédeni az amerikai demokráciát az arra leselkedő fenyegetésektől, mint Biden (38, illetve 29 százalék).

Hogy a demokrácia védelme pontosan mit jelent, az a jelek szerint elég homályos: ugyanezen csoport közel háromnegyede szerint Trump nem fogadná el a novemberi választás eredményét, ha veszít – azaz átfedés van azok között, akik szerint Trump védi a demokráciát, és azok között, akik szerint nem tartja be a demokrácia legalapvetőbb szabályait sem.

A furcsa helyzet egy egyszerű feloldása, hogy a szavazók jelentős része hisz Trump mártírkodásának, azaz úgy véli, hogy az exelnök ellen folyó büntetőjogi eljárások a Joe Biden által megrendelt politikai bosszú részei, és a demokráciára nem Trump, hanem Biden és a Demokrata Párt jelent veszélyt.

Ebből fakad a Trump elítélését övező közöny is: a CBS említett felmérése szerint Trump bűnössége csak az emberek 28 százaléka számára fontos választási kérdés, és közöttük nagyjából fele-fele arányban vannak azok, akiket az ítélet eltántorított Trumptól, illetve akiket megerősített a Trump melletti voksolásban. A New York Times és a Siena a vita előtti napon publikált felmérésében valamivel alacsonyabb, 10 százalék volt azok aránya, akiket a verdikt megerősített Trump támogatásában, és magasabb, 19 százalék azoké, akik kisebb eséllyel szavaznak emiatt az exelnökre – a maradék 71 százalék szavazatát viszont nem befolyásolja az ügy.

A Biden-kampány abban reménykedhet, hogy ha július 11-én súlyos ítéletet szabnak ki Trumpra – akkor fogja bejelenteni a hallgatási pénzes ügyben a bíró a büntetése mértékét –, az valamelyest felülkerekedhet a közönyön, bár ennek esélye mérsékelt, Trump pedig biztosan fellebbezni fog. Az exelnök ellen folyó további eljárások pedig vélhetően még a tárgyalási szakaszba sem jutnak majd el a novemberi választásig:

• Georgia államban, ahol a 2020-as választás elcsalására tett kísérlet miatt folyik eljárás, ahol a vád szerint Trump arra kérte a helyi republikánus vezetést, találjon még pár ezer szavazatot neki. Itt határozatlan időre felfüggesztették az eljárást az ügyészek közti afférok kivizsgálása miatt.
• A Capitolium 2021. január 6-i ostroma, illetve a választási eredmény kongresszusi hitelesítésének elszabotálására tett kísérletei miatt folyó szövetségi eljárás a legfelsőbb bíróság előtt van. Trump védelme azzal érvelt, hogy elnökként elkövetett cselekedeteire elnöki immunitás vonatkozik, az erősen konzervatív többségű testület a következő hetekben dönt róla, hogy ez így van-e. Azonban az ügy akkor is első fokon folytatódik majd, ha Trump fellebbezését elutasítják.
• Az exelnök mar-a-lagói birtokán tárolt titkos és bizalmas kormányzati dokumentumok ügyében államtitkok megsértése miatt folyó eljárásban a Trump által kinevezett körzeti bíró, Aileen Cannon sietett az elnök segítségére, májusban technikai okokra hivatkozva határozatlan időre elnapolta a tárgyalás kezdetét, júniusban pedig a védelem noszogatására közölte, az eljárás folytatása előtt meg kell vizsgálni az ügyben eljáró különleges ügyész kinevezésének alkotmányosságát. Ez magyarul azt jelenti, hogy az eljárást addig húzzák és halasztják, ameddig csak lehet.

Ez a három ügy jóval súlyosabb politikailag, mint a pornósztár lefizetése (amely egy kis abortuszlobbiért cserébe még a magukat mélyen vallásosnak tartó szavazókat sem zavarja). Azonban a jelenlegi helyzetben nagyon mérsékelt annak az esélye, hogy bármelyik eljárásban olyan érdemi előrelépés történjen novemberig, amely átüti a napi híreket nem követő, a jogi eljárások részleteinek útvesztőjében elvesző választók ingerküszöbét.

A másik oldalon egyelőre hasonló közöny övezi Joe Biden fiának szintén példátlan elítélését. Az 54 éves Hunter Bident júniusban egy delaware-i esküdtszék három vádpontban találta bűnösnek, amiért 2018-ban fegyvervásárláskor hazudott drogfüggőségéről, és ezzel megsértette a fegyvertartási törvényeket. Közvélemény-kutatók szerint a nagy többség nem tulajdonít komoly jelentőséget az ügynek, családi ügyként kezelik azt – akik igen, azok pedig döntően stabil republikánus szavazók, tehát amúgy sem szavaztak volna Bidenre. Szeptemberben ugyanakkor újabb tárgyalás vár Hunter Bidenre adócsalás miatt, amit egy fokkal nehezebb lenne családi ügyként beállítani.

Pénz, stratégia

Az utóbbi hetekben a 2021-es eseményeket követően egy ideig fintorgó republikánus gazdasági elit is visszatalált Trumphoz: a Trump-kampány májusban 141 millió dollárnyi adományt gyűjtött, szemben a Biden-kampány 85 milliós bevételével, és május végén valamivel több pénze volt a bankban, mint Bidenéknek.

• A Mellon bankárdinasztiához tartozó Timothy Mellon milliárdos egymaga 50 millió dollárt adott a Make America Great Again Inc. (MAGA) nevű trumpista politikai akcióbizottságnak.
• Egy másik milliárdos família, Liz és Dick Uihlein további 10 milliót, míg Sheldon Adelson kaszinómilliárdos özvegye, Miriam Adelson további 90 milliót ígért.
• A világ legnagyobb tőkealapja, az 1000 milliárd dollárt kezelő Blackstone vezérigazgatója, Stephen Schwartzman is kiállt Trump mellett.
• A Politico szerint Bill Ackman és Ken Griffin milliárdos befektetők, valamint az időnként a világ leggazdagabb embere, a Tesla és az X tulajdonosa, a közösségi oldalán szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket terjesztő Elon Musk is Trump körül mozog.

Ezzel együtt Biden sem panaszkodhat, Michael Bloomberg médiamilliárdostól 20 milliót kapott, Hollywoodban egy este alatt 28 milliót kalapozott össze június közepén. Trumpot az is hátráltatja, hogy a Politico nyomozása szerint kiadásainak számottevő része nem a kampányra ment el: 2021 óta 100 milliót költött jogi védelmére, és az összeg havi szinten 5 millió dollárral növekszik.

Hagyományosan a kampányköltés egyébként nem mutat összefüggést a jelöltek eredményével, bár idén a szoros állás miatt fontosabb lehet a hirdetések szerepe, főként a csatatérállamokban – az eddigi költés 70 százalékát az érintett hét államban verték el. Ugyanakkor a fenti névsor jelzi, hogy Trumpot 2021-ben hiába kiáltották ki páriának a republikánus oldal pénzemberei, az adócsökkentés és a dereguláció reményében visszataláltak hozzá.

A pénznél ugyanakkor nagyobb gond egyes demokrata háttéremberek szerint, hogy az elnök és közeli tanácsadói rossz stratégiát követnek: hiába riogatnak Trump személyével, mint a fenti felmérések adataiból látszik, a demokrácia állapota és az exelnök jogsértő magatartása kevésbé érdekli a választókat, mint a konyhaasztali kérdések – ezekre viszont kevesebb figyelmet fordítanak Biden hirdetései. A hirdetések hatásossága mellett Biden személyes aurája is hiányzik: felmérések szerint kongresszusi versenyekben a demokrata jelöltek a legtöbb helyen jobban állnak, mint az elnök, azaz a belső ellenzéke szerint Biden népszerűtlensége nem a párt és a kormány, hanem személyének megítéléséről szól.

Biden kampánycsapata szerint novemberig változhat a helyzet, és a demokráciaféltés és Trump személyisége fontosabb lesz a végkimenetelt illetően, mint most látszik. Azzal sem lehet vádolni a kormányt, hogy nem próbál meg bevetni minden eszközt a győzelem érdekében: Biden a növekvő benzinárakra – amely a választók egyik legalapvetőbb panasza szokott lenni – az Egyesült Államok stratégiai olajtartalékának piacra öntésével reagált, és tanácsadói jelezték, hogy szükség esetén a választásig újra engednek majd a tartalékból az árak letörése érdekében.

Ki öregesebb?

Közben a Republikánus Párt képviselőházi többségét kihasználva időről időre megpróbálja felmelegíteni a Biden ellen folyó impeachment-eljárást is, amely – bűncselekmény hiányában – eddig nem nagyon vezetett sehova.

Legutóbb Biden dokumentumügyét vették elő: a Trump elleni razzia után Biden korábbi irodáit és delaware-i otthonát is átkutatták, és nála is találtak titkosított kormányzati dokumentumokat, bár nem 33 ládányit, hanem néhány kósza jelentést. Az ügy vádemelés nélkül zárult, de a vizsgálatot vezető különleges ügyész, Robert Hur jelentése kételyeket vetett fel Biden memóriájával kapcsolatban. A képviselőház az ezt bizonyító interjúk felvételeit akarja megszerezni az igazságügy-minisztériumtól, hogy azt hangoztathassák, Biden zavart öregember – a minisztérium viszont az elnöki immunitásra hivatkozva nem akarja odaadni azokat.

A 81 éves elnök egészségi állapotával kapcsolatos vádaskodás a vitát megelőző heteket is meghatározta, júniusban is folyamatosan terjedtek a félrevezető, megvágott és kontextusból kiragadott videók közösségi oldalakon, amelyek például azt sugallták, hogy az olaszországi G7-csúcson Biden elkószált kollégáitól, és a semmibe beszélt – miközben az eseményre beejtőernyőző katonákat üdvözölte. A csúcs után a Biden korán és állapotán élcelődő posztok frekvenciája 2000 százalékkal nőtt az X-en (Twitteren).

A másik oldalon Trumpot annak ellenére tartják energikusnak és frissnek, hogy az exelnök az elmúlt hónapokban még a korábbiaknál is összefüggéstelenebb halandzsázást adott elő több fellépése során, mind zárt ajtók mögött, mind nyilvánosan – bár ez esetében nem újdonság. A vita nagyrészt arról szólhat, hogy ki tudja árnyalni a róla kialakult képet – Trump esetében erre kevés az esély, Biden egy erős szerepléssel talán megdobhatja az utóbbi hetek enyhén javuló támogatottságát.

Persze a Trump-kampánynak az esetleges jó elnöki teljesítményre is van előre betárazott válasza: az utóbbi hetekben azt hangoztatták, hogy Bident gyorsítókkal pumpálják fel, hogy végig tudja nyomni a 90 percet – Trump pedig ezért drogtesztet követelt a vita előtt.