Trump a teljes mentességet biztosító előjogot akar kicsikarni magának

Donald Trump annyira magabiztosan hozta az eddigi republikánus előválasztásokat, hogy sem ő, sem pedig kampánystábja nem igazán görcsölt a klasszikus korteskedésen. Egyetlen állva maradt riválisa, Nikki Haley persze rendszeresen kézhez kapja a Trumptól megszokott gyűlöletcsomagot, de egyébként az exelnök sokkal többet foglalkozik saját büntetőügyeivel, mint a teljesen lefutottnak tűnő előválasztással, vagy akár Joe Bidennel.

És akkor az első bekezdés után máris meg kell szakítani a cikket, hogy az érthetőség kedvéért fejest ugorjunk – oké, legalább megmártózzunk – Donald Trump jelenleg futó bírósági ügyeinek zavarosába.

Tehát az exelnök hivatalból való dicstelen távozása óta összesen négy büntetőpert akasztottak a nyakába különböző ügyészek, ezekben Trump ügyvédjeinek 91 vádpontban kell védekezniük. A négy per közül kettő is azzal kapcsolatos, hogy Trump hamisan állította a 2020-as elnökválasztás után, hogy ő nyerte a választást, állítása valótlanságával ő is tisztában volt, ráadásul törvénytelen eszközökkel megpróbálta meghamisítani a választási eredményt.

Az elnökválasztás eredményének meghamisításával kapcsolatban két szinten folyik eljárás: Georgia államban az egyik kerületi ügyész által képviselt vád szerint a politikus bűnszervezetben próbálta meg elcsalni a 2020-as elnökválasztást, és egy washingtoni szövetségi bíróság is nagyjából hasonló vádakat hozott fel Trump ellen.

Miközben a büntetőperek leginkább az „elítélt” billoggal és talán-talán börtönbüntetéssel fenyegetnek, addig az ezekkel párhuzamosan folyó polgári perek jobbára Trump bankszámláját csapolják meg. Januárban csaknem 30 milliárd forintnyi dollár megfizetésére kötelezték az őt szexuális zaklatással vádoló E. Jean Carroll újságíró rágalmazása miatt, február közepén pedig még Trump anyagi lehetőségeihez mérve is súlyos, forintban 129 milliárdos büntetést akasztottak a nyakába, mivel évtizedeken át becsapta a hitelezőit családi cége értékének túlbecsülésével.

Ha Truman tudta volna, amit Trump, nem dobatta volna le az atomot?

Trump (és magyar szurkolói) a Capitolium ostromában kicsúcsosodó, az exelnök legbelsőbb munkatársai által részletesen feltárt csaláskísérlet miatti vádakat rendre „boszorkányüldözésnek” minősítik, és a felmérések alapján ezek alapján relatíve sikeresen tud a mártírszerepben tündökölni.

Ennek ellenére a volt elnök és környezete sem tűnik annyira magabiztosnak, ha a konkrét vádak tételes cáfolatáról van szó, inkább egyetlen alkotmányos huszárvágás segítségével akarják kimenteni Trumpot az összes bűnvádi eljárás alól. Ennek érdekében Trump jogászai a szövetségi pert tárgyaló washingtoni bíróságra decemberben egy sajátos jogértelmezéssel élő indítványt terjesztettek be, amely

azon az alapon kérte az ügy ejtését, hogy egy amerikai elnököt még utólag sem lehetne semmilyen, hivatali ideje alatt elkövetett ügyben bíróság elé állítani.

Az indoklás szerint „az Egyesült Államok elnökének mindenre kiterjedő mentelmi jogot kell élveznie, különben lehetetlenné válik számára, hogy hatékonyan betöltse feladatát”. Vagy ahogy az exelnök házi közösségi platformján, a Truth Socialön előadta:

MINDEN ESEMÉNY, AMI „ÁTLÉP EGY HATÁRT”, A TOTÁLIS IMMUNITÁS ALÁ KELL HOGY ESSEN, KÜLÖNBEN ÉVEKIG TARTÓ TRAUMÁT OKOZ A JÓ ÉS A ROSSZ KÜLÖNVÁLASZTÁSA. MINDEN ELNÖKNEK TELJES & TOTÁLIS ELNÖKI MENTELMI JOG JÁR, KÜLÖNBEN TEKINTÉLYÜK ÉS DÖNTÉSI KÉPESSÉGÜK ÖRÖKRE ELVÉSZ… ISTEN ÁLDJA A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGOT.

Az elnöki hatalom capslock-drámaisággal előrevetített hanyatlása természetesen nem állja meg a helyét: eddig egyetlen amerikai elnöknek sem kellett hivatali döntései miatt bíróság elé állnia, és Donald Trump sem az elnöki jogkörök gyakorlása, hanem az elnöki jogkörökön messze túllépő tettei miatt néz szembe büntetőperekkel.

Persze az ilyen különbségek sem Trumpot, sem szavazóit nem érdeklik. Az exelnök szokása szerint óriási politikai nyomást fejtett ki saját mentelmi jogának visszamenőleges kiterjesztése érdekében, a Valentin-naptól Navalnij haláláig tényleg minden megnyilvánulása a saját pereire fut ki. A „totális és abszolút immunitás” volt a fő üzenete a New Hampshire-ben tartott győzelmi beszédének, amelyben azzal érvelt, hogy ha az elnököket hivatali idejük leteltével bíróság elé lehetne citálni tetteikért, akkor az gyakorlatilag megbénítaná a végrehajtó hatalmat gyakorló elnöki adminisztrációt. Szerinte Harry Truman elnök például soha nem mert volna engedélyt adni a második világháború csendes-óceáni harcait rövidre záró két atombomba ledobására annak tudatában, hogy később ezért beperelhetik.

Trump jogászai azonban jól hangzó politikai érvek helyett inkább a bíróságok előtt megálló jogi precedenseket kerestek a totális mentelmi jog igényének alátámasztására. A fő hivatkozási alap egy Richard Nixon ellen 1982-ben – azaz jóval elnöksége után – rövidre zárt per. Az eljárást egy kongresszusi meghallgatáson tett vallomása miatt kirúgott katonai elemző indította az egyébként a trumpizmus egyik előfutárának tartott elnök ellen. Az ügy még a konkrét vádpontok tárgyalása előtt a legfelsőbb bíróságon landolt; a testület pedig kimondta, hogy egy elnököt nem lehet a döntéseiért kártérítésre kötelezni – azaz a precedens csak korlátozottan érvényes Trump esetére, mivel nem vonatkozott a büntetőjogi vádakra.

Egy másik felhozott érv a Trump elmozdítására – már hivatali ideje után – indított második kongresszusi eljárásra (impeachment) hivatkozik. A jogászcsapat alkotmányértelmezése szerint ugyanis egy elnököt csak azután lehet büntetőjogi esetben felelősségre vonni, ha az ügyben előbb a kongresszus már kimondta bűnösségét, és elmozdította tisztségéből. Azonban a képviselőházzal szemben a szenátus nem ítélte el Trumpot a január 6-i puccskísérlet után sem, így a kongresszusi eljárás a beadvány érvelése alapján egyben az összes elnökválasztással kapcsolatos vád alól is felmentette őt.

A volt elnök jogi csapatának harmadik érve már nem is érv, inkább csak körítés: a beadványban igyekeztek hiperformalizált nyelven bemutatni Trump választási csalásra, majd 2021. január 6-án már hívei erőszakos cselekményekre való felbujtására irányuló erőfeszítéseit. Amikor például Trump megpróbálta rávenni igazságügy-miniszterét, William Barrt arra, hogy katonai erőt bevetve foglalja le a szavazatok meghamisításával – alaptalanul – vádolt szavazógépeket, akkor a beadvány szerzői szerint „kapcsolatba lépett a tárcával”. Az események formalizált-bürokratikus nyelven való bemutatásával a beadvány szerzőinek az volt a céljuk, hogy a választási csalás és szoftpuccs kísérletét az elnöki feladatok határain belül eső tevékenységnek, szokványos hivatali teendőknek tüntesse fel.

A bíróság a Navy SEAL csapdájába csalta Trump ügyvédjét

Azt, hogy a beadvány mennyire elszakad a valódi eseményektől, mi sem mutatja jobban, mint hogy a január 9-i meghallgatáson – amelyen Trump személyesen is megjelent, mondjuk, a nevében D. John Sauer, Missouri állam volt helyettes államügyésze beszélt – az az érv is elhangzott, hogy Trump választási csalást sulykoló nyilvános megszólalásai (miközben ugye az elnök maga készített elő egy átfogó választásicsalás-sorozatot) az amerikai történelem talán két legfontosabb elnöki megnyilvánulása, „a George Washington Búcsúlevele és Abraham Lincoln gettysburgi csatamezőn elmondott beszéde által kijelölt »nemes hagyományt« követi”.

Nem, ezeknek semmi közük nincs egymáshoz

– rángatta vissza a bírósági padsorba Sauert a három bíróból álló fellebbviteli panel, amelynek tagjai – J. Michelle Childs, Florence Y. Pan és Karen L. Henderson – csúnyán csőbe húzták Sauert, amikor a totális mentelmi jog abszurd következményeivel szembesítették az ügyvédet. Florence Y. Pan például azt kérdezte, hogy a Trump-féle értelmezés szerint egy elnök büntetőjogi következmény nélkül parancsot adhat-e például a Navy SEAL elit kommandósainak (ők likvidálták például Oszama bin Ladent vagy Abu Bakr al-Bagdadit, az Iszlám Állam vezetőjét) arra, hogy végezzenek egy politikai riválisával.

Sauer igyekezett ugyan kitérni a csapda elől, de végül az önellentmondás elkerülése érdekében beismerte, hogy egy elnököt még egy ilyen extrém esetben sem lehetne közvetlenül felelősségre vonni, erre csak az elnöki hatalomból való kongresszusi eltávolítása (impeachment) után lenne lehetőség. És az exelnök védőügyvédje hiába érvelt azzal, hogy egy ilyen súlyos és nyilvánvaló törvényszegés esetén a kongresszus nyilván megfosztaná tisztségétől az elnököt; a „nyilván”-ra pont a kongresszus elmúlt időszakban tapasztalható végletes megosztottsága az ellenpélda.

Az összesen 11 tagú washingtoni fellebbviteli bíróság végül február elején egyhangúlag visszautasította Trump visszamenőleges mentelmijog-igényét. Az indoklás elsősorban azt az amerikai lapok által megszólaltatott jogtudósok nagy többsége által relevánsnak tekintett érvet hozza fel, miszerint Trump totális mentelmi joga egy olyan kiváltság lenne, ami korlátlan hatalommal ruházná fel az elnököt, hogy olyan bűncselekményeket követhessen el, amelyek pont a végrehajtó hatalom legfontosabb korlátját semlegesítenék – a választási eredmény kötelező elismerését és végrehajtását.

A bírósági végzés szerint a végrehajtó hatalom csúcsán álló elnök totális mentelmi jogával felforgatná a hatalmi ágak egyensúlyán alapuló amerikai demokratikus rendszert.

A totális immunitás sem az alkotmány betűjéből, sem az alkotmány szelleméből, sem az elnöki mentelmi jogot körülbástyázó precedensekből nem következik.

Kezdjük az amerikai alkotmánnyal, amely valóban csak a kongresszus tagjai számára garantál mentelmi jogot, az elnöknek nem. Az alapító atyákban ugyanis még elevenen élt a brit monarchia elnyomásának és elszámoltathatatlanságának emléke, ezért a törvényhozóknak bombabiztos garanciákat akartak nyújtani a végrehajtó hatalom visszaéléseivel szemben, másfelől viszont szükségtelennek tartották az elnök mentelmi jogának alkotmányban való rögzítését. A mentelmi jog az elmúlt évszázadokban sokat finomodott, az elnöki hatalom 20. századi kiterjesztésével pedig az elnökök mentelmi jogát legfelsőbb bírósági döntések kezdték szabályozni.

A mentelmi jog totalitását három legfelsőbb bírósági precedens is korlátozza. Az első 1974-ben a Watergate-ügy kapcsán úgy rendelkezett, hogy egy elnök nem élvez teljes immunitást a bűnügyi eljárásokkal szemben. A második precedens Bill Clintonnak egy, a kormányzósága idejére visszanyúló szexuális zaklatási ügye miatt mondta ki, hogy az 1982-es Nixon-féle immunitás nem vonatkozik a hivatali időn kívül eső, vagy az elnöki feladatokhoz nem kapcsolható ügyekre – ezért is csomagolták Trump ügyvédei a bűncselekményszagú ügyeket kormányzati intézkedéseket mímelő frázisokba. A harmadik precedensen még meg sem száradt a tinta; a legfelsőbb bíróság 2022-ben azzal az érvvel dobta vissza a Trump adóbevallásainak nyilvánosságra hozását akadályozni hivatott fellebbezést, hogy az alkotmányból nem lehet kiolvasni azt, hogy egy elnök büntetőjogi felelősségét firtató nyomozáshoz különleges indokra lenne szükség.

Amerikai jogtudósok szerint a Trump és csapata által az elnöki cselekvőképesség védelmében felhozott érv is sántít. Joyce Vance egykori államügyész például annyit fűzött hozzá a Fehér Ház perek útján történő megbénításának víziójához, hogy

„Ezzel csak az a probléma (vagyis az egyik probléma), hogy eddig egyetlen elnök sem került bíróság elé. Csak Trump.”

Azaz az elnököknek kormányzati döntéseik miatt nem kell perektől tartaniuk: George W. Bush is megúszta a fabrikált bizonyítékok alapján indított, csaknem 5000 amerikai (és több százezer iraki) életét követelő iraki háborút, és Barack Obamának vagy magának Trumpnak sem kellett aggódnia az adott esetben amerikai állampolgárok életét is kioltó külföldi dróncsapások elrendelése miatt.

Alkotmányjogászok körében abban is konszenzus uralkodik, miszerint az elnök az ellene lefolytatott impeachmentre hivatkozva sem kerülheti meg a büntetőpereket, mivel a kongresszus döntése nem egy bírói ítélet, nem jár büntetőjogi következményekkel, csak a hivatalból történő esetleges elmozdítással, és végső soron csak egy politikai lépés.

A mentelmi jog abszolutizálása a republikánusok körében sem aratott osztatlan sikert; már csak azért sem, mert a pártban sokan gondolnak arra, hogy a Trump által esetlegesen kiharcolt kiváltsággal egy demokrata elnök is élni fog. Az ügy kimenetele ugyanis az egész elnöki intézményre kiható precedenst teremt, ami meghatározza, milyen mértékben lehet felelősségre vonni egy elnököt a hivatali ideje alatt elkövetett bűncselekményeiért. Mitch McConnell, a szenátus – Trumppal egyébként nem szimpatizáló, de pártérdekek alapján elnöksége alatt példásan együttműködő – republikánus frakciójának vezetője le is szögezte, hogy „a volt elnökök nem vonhatják ki magukat sem a polgári jogi, sem a büntetőjogi felelősségre vonás alól”.

Az alkotmányjogászok többsége szerint a Trump által magának követelt elnöki privilégium nemcsak abszurd felvetés, de érvényesülése „szörnyű következményekkel” járna a jogállamiság egészének szempontjából. Ty Cobb, Trump fehér házi jogászcsapatának egykori tagja szerint abban az esetben, ha a totális mentelmi jog követelését sikerül keresztülnyomni a legfelsőbb bíróságon, akkor az

Donald Trumpból György királyt csinálna [III. György angol király, akinek uralma ellen az amerikai brit gyarmatok az 1770-es években fellázadtak], és pont ez a kiváltság az, amit az amerikai alkotmány megalkotói kétségbeesetten el akartak kerülni. Az Egyesült Államok alkotmányát pontosan az ilyen esetek elkerülése érdekében írták.

A királyi hatalommal való ijesztgetés legalább olyan abszurdnak tűnhet, mint maga a totális mentelmi jog igénye. Csakhogy Trump jogigénye különösen fenyegetővé válik akkor, ha mellétesszük a volt és talán leendő elnök elmélkedéseit politikai ellenfelei börtönbe zárásáról, a hatóságok politikai leszámolásokra való felhasználásáról, valamint „a diktátori hatalomgyakorlásról”. És ha ezeket – Trump elnöki ciklusának tapasztalatait sutba vágva – puszta hőzöngésnek tartjuk, akkor is érdemes figyelembe venni, hogy a Trump mögött álló republikánus agytrösztök, mint például a Heritage Fund, már részletekbe menően ki is dolgozták az elnöki hatalmat korlátozó-mérséklő kormányzati szervek leépítését előirányzó átmenet programját.

Ráadásul egy esetleges kormányalakítás esetén Trumpnak már nem kell olyan kompromisszumokat kötnie, mint 2017-ben. 2024-re ugyanis az exelnök a Republikánus Párt meghatározó részét saját képére tudta formálni, és a köpönyegéből baseballsapkája alól előbújt politikusgeneráció tagjai egymást igyekeznek felülmúlni trumpizmusban, hogy így kerüljenek közelebb a tűzhöz – ami jelen esetben a Fehér Ház kandallóját jelenti.

Az egész egy bonyolult és drámai időhúzás

És hogy az eleve kacskaringós jogi folyamat még egy fordulatot vegyen: ahogy azt várni lehetett, Trump védőügyvédjei február 12-én ebben az ügyben is a legfelsőbb bírósághoz fellebbeztek. Itt a beadvány pont utolért egy másik, szintén Trumppal kapcsolatos beadványt, ami Colorado állam legfelsőbb bírósága, illetve Maine állam demokrata párti közigazgatási vezetője azon döntését támadja meg, amely szerint Donald Trump a Capitolium elleni „felkelésben” való részvétele miatt alkotmányosan alkalmatlan a választási eljárásban való részvételre.

Négyéves elnöki ciklusa alatt Trumpnak olyan szerencséje volt, hogy három főbírót is kinevezhetett a 9 fős legfelsőbb bíróságra, ahol így 6–3-as többségbe kerültek a konzervatív bírók. Ám a testület abortuszdöntésekben is megnyilvánuló konzervatív ideológiai beállítottsága, illetve a republikánus donorok és lobbiszervezetek iránti elkötelezettsége ellenére sincs túl sok esélye az exelnök totális mentelmijog-igényének. Szakértők szerint a testületnek tág manőverezési tere van: visszautasíthatja a beadvány tárgyalását, és folytatódhat a Trump elleni eredeti per; gyorsan elismerheti Trump jogigényét; de mivel maga szabja meg az eljárás menetét, akár el is nyújthatja a döntési folyamatot.

A testület szerdán döntötte el, hogy tárgyalni fogja a beadványt, amihez a meghallgatásokat április 22-re irányozták elő. A legfelsőbb bíróság ítélkezési gyakorlatát ismerők általában a harmadik forgatókönyvet tartják a legvalószínűbbnek; azaz a testület minél kisebb hatást akar gyakorolni a novemberi elnökválasztásra (épp emiatt esélyes az is, hogy elkaszálják a maine-i és coloradói döntéseket).

Mert Trump büntetőügyei valóban hatással lehetnek a választás kimenetelére.

Trumpot esetleges bűnössége esetén sem zárják ki az elnökválasztáson való részvételből. Sőt, eddig az exelnök párton belüli népszerűségét nem kezdték ki az eljárások – köszönhetően annak, hogy az ebben részt vevő republikánus törzsszavazók zömmel elhiszik a választási csalásról terjesztett mítoszt. Csakhogy felmérések szerint egy elítélt elnökjelölt még a hiperpolarizált amerikai politikában is hendikeppel indul a választáson.

A New York Times és a Siena sokat hivatkozott novemberi közvélemény-kutatása alapján a novemberi elnökválasztás kimenetelét eldöntő, úgynevezett „csatatérállamokban” az inkább Trumpot támogatók nagyjából 6 százaléka szavazna át Joe Bidenre, ha az exelnököt valamelyik perében bűnösnek mondaná ki a bíróság – az elmúlt választások kiélezett küzdelmei alapján ennyi pont elég is lenne egy magabiztos Biden-győzelemhez. Az NBC február elején publikált felmérése is kimutatta, hogy miközben jelenleg Trump országosan 47–42 arányban vezet Biden előtt, elítélése esetén ez az arány 45–43-ra módosulna – méghozzá a demokrata politikus javára. Ez még akkor is kockázatot jelent, ha a „Trumpból kiábrándult republikánusok” a nagy várakozások ellenére 2016-ban és 2020-ban is jelentéktelen tényezővé váltak a választás napjára.

A kockázat kiküszöbölése miatt az egész totális és visszamenőleges mentelmijog-igény bizonyos szempontból nem más, mint egy alkotmányjogi időhúzás. A Trump immunitásáról szóló beadvánnyal eleve sikerült elérni a szövetségi büntetőper nyárra halasztását, és

végső soron az a cél, hogy november előtt ne születhessen meg egyetlen ítélet sem

– még akkor sem, ha van esély arra, hogy a Trump választási bűncselekményeiről döntő tagállami, illetve szövetségi esküdtszékek nem fogják elítélni az exelnököt. Ha pedig esetleg megválasztják, akkor Trump kész önmagával szemben kegyelmet gyakorolni; szűkebb környezete előtt nem is titkolja, hogy a börtön elkerülése az egyik legfontosabb motivációja a 2024-es kampányban.