Fél évszázados tabu dőlhet meg az USA-ban, ami a tagállamok felében teljes abortusztilalmat jelent

• Kiszivárgott az amerikai legfelsőbb bíróság egyik februári határozattervezete, amely nagy vihart kavart az elmúlt hetekben.
• A tervezet alapján a konzervatív többségű testület saját, 49 évvel korábbi döntését felülbírálva kivenné az abortuszt az egyéni jogok közül, és a terhességmegszakításról szóló szabályozást a tagállami törvényhozások jogkörébe tenné át.
• Az abortusz megítélése az Egyesült Államokban a liberális, illetve konzervatív identitás egyik legfontosabb elemének számít.
• Ha a legfelsőbb bíróság júniusban valóban felülbírálja a „Roe v. Wade” néven elhíresült döntést, legalább 22, republikánus vezetésű tagállamban várható azonnali abortusztilalom.
• Ez szakértők szerint óriási jogi káosszal, az abortuszhoz való hozzáférés egyenlőtlenségének növekedésével és bűnözőnek nem nevezhető emberek tömeges kriminalizálásával jár majd együtt.
• Az amerikai társadalomban alapvetően népszerűtlen szigor az ősszel tartott félidős törvényhozási választásra is kihathat, mozgósíthatja a most komoly vereség elé néző demokraták szavazóit.

A legfelsőbb bíróság a leggyengébb hatalmi ág, mivel nincs birtokában sem a kard, sem az erszény; nem rendelkezik sem erővel sem elszántsággal, pusztán csak ítélőképességgel. (…) Épp ezért egészen addig, amíg a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól való távolságát meg tudja őrizni, semmilyen fenyegetést nem jelent az ember általános szabadságára.

– írta az amerikai alkotmányos rendszer egyik megalkotója, egyben leghíresebb teoretikusa, Alexander Hamilton (a föderalista szövegét kicsit összefésültem). Azonban az Amerikában a 2010-es évekre eluralkodó politikai polarizáció miatt az erszény száját a kongresszus sokszor már alig bírja szétfeszegetni, a kardot külföldön lényegében bármiféle törvényhozási vagy bírósági ellenőrzés nélkül suhogtató elnökök otthoni vágásai a legtöbbször csak a levegőt kaszálják. Donald Trump képtelen volt saját republikánusaitól elegendő forrást kicsikarni a mexikói határfalra, Joe Biden legambiciózusabb, szociális-zöld elemekben gazdag intézkedéscsomagja eredeti formájában pedig néhány szenátor ellenállásán bukott meg.

Belpolitikai tehetetlensége miatt így azután felértékelődött a harmadik hatalmi ág, az Egyesült Államokban alkotmánybíróságként és fellebbviteli bíróságként is működő szövetségi legfelsőbb bíróság szerepe. A washingtoni székhelyű testület stabilitását privilégiumai garantálják: kilenc tagjának kinevezése élethosszig tart, tisztségükből csak óriási politikai összefogással lehet elmozdítani – nem véletlen, hogy 1790-es felállítása óta a legfelsőbb bíróságon szolgáló 110 főbíró közül egyetlen egy ellen indult eljárás (1805-ben), és az is elvérzett.

A legfelsőbb bíróság döntései ellen nem lehet fellebbezni, azokat vagy maga a testület bírálja felül egy új döntésével, vagy pedig alkotmánymódosítás helyezi hatályon kívül – ez utóbbi szintén nem történik túl gyakran, az USA sokak szerint túlságosan is gránitszilárdságú alkotmányán legutóbb 30 éve változtattak, és akkor sem egy kulcskérdésben.

A szövetségi bírókhoz hasonlóan a legfelsőbb bíróság bíráit is az elnökök nevezik ki, a jelöltre pedig a szenátusnak kell rábólintania. Az élethosszig tartó mandátum miatt egy-egy főbíró kinevezése mindig óriási politikai diadalnak számított, hiszen akár évtizedekre kiható ideológiai változtatást jelentett az alapjogi diskurzusban. Trump elnöki ciklusára három kinevezés is jutott, és az elnök a Republikánus Párttal és konzervatív igazságszolgáltatási lobbicsoportokkal egyetértésben mind a három esetben kifejezetten konzervatív bírókat emelt a szövetségi testületbe.

Amy Coney Barrett közvetlenül a 2020-as elnökválasztás előtt történt megválasztásával 6:3 arányba került a konzervatív főbírói blokk a kilencfős testületben. A „konzervatív” vagy „liberális” jelzőt a sajtó nemcsak érzésre osztogatja, hanem a főbírók ítélkezési gyakorlatának összemérésére alkalmazott index alapján.

A három konzervatív főbíró kiválasztásánál a lobbiszervezetek fontos szempontja volt az abortuszellenesség,

ugyanis a republikánus párton belül óriási befolyással bíró abortuszellenes (saját eufemisztikus elnevezésükkel: „pro-life”, azaz „életpárti”) szervezetek évtizedek óta törekednek egy olyan összetételű legfelsőbb bíróság kialakítására, mely felülbírálja saját 50 éves döntését, melyben kimondta, hogy a nőknek joguk van állami korlátozás nélkül az abortuszra egészen addig, amíg a magzat nem érte el azt a fejlődési szintet, hogy életben maradhasson a méhen kívül (ez általában a 22–24. hétre tehető).

Ezzel párhuzamosan pedig az utóbbi bő évtizedben egy sor konzervatív vezetésű tagállam próbálta kiherélni az abortuszhoz való alapjogot; tudatosan (és szándékát nem is titkolva) drágábbá, körülményesebbé és megalázóbbá tette a terhességmegszakítás folyamatát, hogy így tántorítson el minél több embert az abortusztól – jelentősen növelve az illegális terhességmegszakítások számát.

Becserkészték az alkotmányjog Moby Dickjét

A Roe v. Wade néven elhíresült alkotmányjogi Moby Dick megszigonyozása 2020 után vált reális opcióvá. Innentől ugyanis már a legfelsőbb bíróság főbírója, a konzervatív, de a testület ítélkezési gyakorlatának egysége miatt a radikális fordulatoktól tartózkodó John Roberts nélkül is megvolt az abortuszellenes többség. Ez a többség fogadta el az abortuszt ellehetetlenítő texasi törvény abszurd jogi érvelését (az ügyről itt olvashat részletesen), majd decemberben meghallgatta

a republikánus vezetésű Mississippi állam képviselőit, akik saját, drákói abortuszellenes törvényük életbe léptetéséhez a Roe v. Wade teljes eltörlését indítványozták.

Mississippi indítványáról februárban el is készült a republikánus George W. Bush által 2005-ben kinevezett Samuel Alito vázlata, melyben a konzervatív főbíró „kezdeteitől kirívóan elhibázott”-nak minősítette a Roe v. Wade ügyben született ítéletet, mivel érvelése szerint a terhességmegszakítás nem szerepel védendő egyéni jogként az alkotmányban, és nem is tartozik az alkotmány által fel nem sorolt, de abból származtatható jogok közé. A terhességmegszakítás ezért nem alapjog, hanem az egyes tagállamok törvényhozása által biztosított lehetőség.

Ez a vázlat egy olyan szöveg, ami előzetes támogatását követően végigjárja a többi főbíró íróasztalát, majd kiegészítésekkel teletűzdelve visszatér szerzőjéhez, aki azután kollégái véleményének ismeretében alakítja ki a végleges szöveget – ami azonban az AP által megkérdezett jogászok szerint lényeges pontokon valószínűleg már nem fog változni.

Ráadásul a republikánus politikusok egymásra licitálnak, ki a nagyobb „életvédő”, és melyik államban a legszigorúbb az abortusztilalom. Több helyen csak akkor engedélyezett az abortusz, ha azt az anya életének megmentése indokolja, a magzat fejlődési rendellenessége, a terhes nőn elkövetett vérfertőzés vagy nemi erőszak nem.

Alito kiszivárgott szövege kritikusai szerint csak adja a lovat az extrém elképzelések alá; nélkülözi a jogászi távolságtartást, és egy nőket érintő kérdésben sokszor irreleváns, több évszázados jogi szövegekre hivatkozik. Kenji Yoshino alkotmányjogász arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a vázlat legfelsőbb bírósági döntéssé válik, akkor

az megnyithatja a kaput több retrográd döntés előtt a terhességmegszakítás, az LMBTQ-jogok, sőt, akár még a faji egyenlőség területén is.

Az abortusz alapjogi beágyazottságának csaknem biztosra vehető felszámolásával az Egyesült Államok 1994 óta mindössze a negyedik ország a világon, mely szigorítana a terhességmegszakításon – miközben ez idő alatt nem kevesebb, mint 60 országban lazítottak a szabályokon. Ráadásul ahogy arra a Center for Reproductive Rights abortusszal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó jogvédő szervezet felmérése rámutat, Nicaraguában, El Salvadorban és Lengyelországban a fokozódó – Lengyelországban egyenesen kegyetlen – szigor szerves eleme a demokratikus intézmények leépítésének.

Két részre szaggatja Amerikát

Szakértők szerint a várható legfelsőbb bírósági döntés a kevesebb, de jellemzően népesebb demokrata vezetésű államokban pont ellentétes hatást fog kiváltani; itt a terhességmegszakításhoz való hozzáférés egyszerűbbé és olcsóbbá válására lehet számítani. A kongresszus mindkét házában sovány többséggel bíró Demokrata Párt már korábban is megpróbálta szövetségi törvényben lefektetni az abortuszhoz való jogot, azonban törekvése az erőviszonyok ismeretében csak szimbolikus volt.

A szövegtervezetet, melyet a testület többségét jelentő öt főbíró előzetesen támogatott, május elején a legfelsőbb bíróság egyik munkatársa (nem valószínű, hogy főbíró, inkább a főbírók munkáját segítő jogi csapat valamelyik tagja) kiszivárogtatta a Politicónak, és

ez a szivárogtatás az év eddigi legnagyobb botrányát robbantotta ki az Egyesült Államokban.

Egyfelől ritkán fordul elő, hogy egy nyilvánosság elől gondosan titkolt előkészítő fázisban kiszivároghat egy ennyire jelentős legfelsőbb bírósági döntés. John Roberts, a testület főbírója „árulás”-nak titulálta az esetet, és utasította a legfelsőbb bíróság biztonsági szolgálatát, indítson nyomozást a szivárogtató lefülelésére (bár nem egyértelmű, hogy az incidens valóban törvénysértésnek számít). Roberts ingerültségét fokozhatta, hogy a Politico cikkét az amerikai sajtó számos új belső információval egészítette ki.

Kiderült, hogy Alito tervezete mellett február óta nem bukkant fel alternatív szöveg, és az is, hogy támogatottsága is töretlen, de a Washington Post szerint Roberts is dolgozik egy olyan szövegen, mely a mississippi törvényt úgy hagyná jóvá, hogy közben ne kelljen megsemmisíteni a Roe v. Wade történelmi döntését.

Bár a legfelsőbb bíróság történetében nem a mostani az első szivárogtatás – a Roe v. Wade ítéletről is annak nyilvánosságra hozása előtt röviddel már értesülhetettek az újságolvasók –, de a testületre jellemző volt a hallgatás, és egy ilyen nagy jelentőségű ügyben egy ilyen megosztó állásfoglalás kiszivárogtatása óriási politikai botrányt váltott ki. Tara Leigh Grove jogászprofesszor a New York Timesnak állította, „az egész jogásztársadalmat – bírókat, jogtudósokat, ügyvédeket – izgalomba és zavarba hozta a tervezet kiszivárogtatása, és az, hogy a szivárogtatást követően is újabb információk láttak napvilágot”. Ugyanitt egy másik jogtudós, Melissa Murray hasonlóképpen értékelte a szivárogtatás jelentőségét:

megtört a hallgatás törvénye, az omertà, ami hagyományosan elfedte a döntési folyamatot. A szivárogtatások nemcsak olyan manővereket mutatnak be, melyeket az emberek eddig politikusoknál láthattak, hanem megfosztják a legfelsőbb bíróságot misztikumától.

A botrányt tetézi, hogy a legfelsőbb bíróság korelnöke, az ultrakonzervatív Clarence Thomas feleségéről kiderült, hogy egy meglehetősen szélsőséges lobbiszervezetet irányít, Mark Meadows akkori Trump-kabinetfőnökkel szoros együttműködésben dolgozott a 2020-as elnökválasztás eredményének meghamisításán, és 2021. január 6-a előtt a washingtoni törvényhozás elleni támadásra uszított. Férje volt ráadásul az egyetlen főbíró, aki a felesége üzenetváltásait is tartalmazó fehér házi archívum kongresszusi vizsgálóbizottságnak történő kiadása ellen szavazott, ami komoly kételyeket vetett fel Thomas alkalmasságát illetően.

A tagállamok felében azonnal jöhet a teljes abortusztilalom

Természetesen a Roe v. Wade eltörlésének legfontosabb hatása nem a legfelsőbb bíróság megítélésében jelentkezik, hanem a terhességmegszakítás – eleve nem egyszerű – dilemmájával szembesülők mindennapjaiban. A FiveThirtyEight összesítése szerint abban a 22 tagállamban, ahol a helyi kongresszus és a törvényeket ellenjegyző kormányzó is republikánus, rögtön bevezetik az abortusz tilalmát – több helyen a legfelsőbb bíróság döntésére készülve már eleve készenlétben áll egy elfogadott jogszabály. A 2022-es választásokon ráadásul további három államban is létrejöhet a republikánus dominancia, azaz az USA államainak felében betilthatják az abortuszt.

Az abortuszt mereven tiltó és azt könnyítő gyakorlatok tagállamról tagállamra való váltakozása óriási jogi káoszt vetít előre.

Az abortuszt tiltó államok ugyanis perekkel fenyegetik a polgáraiknak terhességmegszakítást biztosító államokban működő szolgáltatókat, a tilalom felforgathatja az egészségbiztosítási piacot. Ráadásul az abortusztilalom betartatása is nehézségekbe ütközik egy olyan korban, ahol már tablettákkal is el lehet érni a terhesség megszakítását. A republikánus jogalkotók azonban a 10. hétig hatásos, az abortuszok felét előidéző tabletták betiltására is gondoltak, ami borítékolhatóan létre fog hozni egy tagállamok közti új gyógyszerkereskedelmi szektort.

Az abortuszhoz való hozzáférés nem válik lehetetlenné az Egyesült Államokban – elvégre nehezen lehet majd megtiltani, hogy egy texasi nő elrepüljön Kaliforniába egy terhességmegszakításra, és az abortusztablettákhoz is ugyanúgy hozzá lehet majd férni, mint a metamfetaminhoz. Az abortusz jellemzően a szegényebbek számára válik elérhetetlenné, akiknek egy érzelmileg és fizikailag eleve megterhelő helyzetben nincs segítségük, pénzük, ismeretük, idejük arra, hogy vívódásaik mellett jogi csatákat vívjanak, vagy nincsenek jelentős anyagi tartalékaik.

Alito tervezetének kiszivárgása óta tüntetnek az előrevetített döntés ellen. Szombaton Washingtonban és több másik városban is tüntetéseket tartottak, sokaknál látszottak „El a kezekkel a testünktől” feliratú táblák. Többen is azt mondták, nem gondolják, hogy a legfelsőbb bíróság konzervatív bírái végül máshogy döntenének, de hallatni akarják a hangjukat.

A félidős választás központi kérdése kerekedhet ki

Mivel a legfelsőbb bíróság egy rettentően átpolitizált ügyben egy rettentően átpolitizált döntésre készül, ezért ez a döntés értelemszerűen nagy hatással lehet a pártpolitikára is.

Az amerikai társadalom 85-90 százaléka stabilan azon az állásponton van, hogy a nőknek legalább korlátozott módon biztosítani kell a terhességmegszakítás jogát, és szintén többségük (kutatástól függően 50-69 százalékuk) megvédené a Roe v. Wade alapjogi döntést is.

Az abortusz alapvetően nem tartozik az embereket leginkább foglalkoztató politikai kérdések közé, a 2022 őszén esedékes félidős választás esélyeit jelenleg jobban befolyásolja az infláció vagy a gazdaság teljesítménye. Utóbbi tényezők – megfejelve a félidős választások vastörvényével, miszerint két elnökválasztás között a választók mindig az elnök pártját büntetik – egy republikánus győzelmet vetítenek előre.

Azonban a texasi abortusztörvény 2021 őszi elfogadása óta a terhességmegszakítással kapcsolatos jogok védelme a felmérések összesítése alapján hónapok alatt a demokrata szavazók által említett egyik legfontosabb üggyé vált. Ez a felívelő tendencia elsősorban azért fontos, mert a félidős választáson való részvétel messze elmarad az elnökválasztások évében tapasztalható szavazói aktivitástól, és a pártok stratégáinak általában leginkább amiatt fáj a fejük, mi az az ügy, ami szimpatizánsaikat az urnák (Amerikában: szavazógépek) elé szólítja, de közben a másik oldalt nem motiválja olyan mértékben, hogy nem kívánt ellenhatást váltson ki.

A fenyegető abortusztilalom a felmérések jelenlegi állása szerint pontosan ilyen ügynek tűnik, ugyanis messze jobban mozgósítja a demokraták törzsszavazóit, mint a republikánusokat.

Szóval ha a nyáron esedékes döntésével a legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezi a Roe v. Wade ügyében született döntését, akkor az akár ugyanolyan döntő hatással lehet a választás kimenetelére, mint 2018-ban Barack Obama egészségbiztosítási reformjának, az Obamacare-nek a megvédése. Demokrata politikusok máris arra figyelmeztetnek, hogy ha 2023 januárjára a Republikánus Párt visszahódítja a kongresszus két házát – amire van esély –, akkor az egész országra kiterjedő abortusztilalmat szavazhatnak meg, melynek életbe lépését onnantól kezdve már csak Joe Biden elnöki vétója gátolja meg.