„Nem megyünk vissza” – mennydörögte beszéde közepe táján a demokrata jelölőgyűlés pódiumán Kamala Harris azután, hogy először említette a Project2025, az amerikai konzervatív szervezetek ellentmondásos cselekvési tervének nevét. Ebben a programban több mint száz amerikai konzervatív csoport brainstormolt össze mindent, ami éppen eszükbe jutott. Olyan sűrű egyveleggé, hogy bár a javaslatok jelentős részét legközelebbi munkatársai jegyezték, Donald Trump nem győz elhatárolódni tőlük. Harris arról beszélt, hogy a terv megvalósításával Donald Trump a múltba repítené vissza az Egyesült Államokat. Ő viszont, és a szlogen a magyar olvasóknak biztos ismerősen cseng majd, előre menne.
Harris a hagyományoknak megfelelően a jelölőgyűlés utolsó napján szólalt fel, de beszédében ügyesen megidézte a második nap egyik szónokát, az egész jelölőgyűlés tán leginkább lázba hozó beszédét mondó Michelle Obamát is. Harris még beszéde elején járt, a családtörténeti résznél. Édesanyjáról, a 19 éves korában az Egyesült Államokba emigrált rákkutatóról, Shyamala Gopalan Harrisről mesélt, aki úgy nevelte őket, hogy ha valami méltatlanság éri őket, akkor ne csak panaszkodjanak, hanem tegyenek valamit. „Do something!” – mondta, és hivatkozott is Michelle Obamára, aki az idei jelölőgyűlésen ezt a mondatot tette sikeresen szállóigévé és jelszóvá.
A nép embere
Harris beszéde elején egyből köszönetet mondott főnökének, az Egyesült Államok elnökének. „Joe, tele vagyok hálával. Elképesztők az eredményeid, ezeket a történelem a javadra is írja majd” – mondta, majd „váratlan útként” jellemezte azt, hogy hogyan lett ma végül ő a Demokrata Párt elnökjelöltje a regnáló elnök helyett.
Személyes történelmét ismertetve ügyészi munkájáról beszélt a legtöbbet. Ügyészként „egész életemben egyetlen ügyfelem volt, a nép”, mondta, arra utalva, hogy kizárólag ügyészként szolgált. Elnökként is az a célja, hogy „a megosztottságon és a cinizmuson túllépve [...] minden amerikai elnöke legyek, a hazát a párt és önmagam fölé helyezve.” Mindezt aztán igyekezett kontrasztba állítani azzal, amit szerinte Donald Trumptól várhatnak az amerikai választók.
„Donald Trump ugyan komolytalan ember, de komoly következményei lesznek, ha ő kerül a Fehér Házba”
– mondta, felemlegetve Trump ígéretét, hogy megkegyelmezne a 2021. január 6-i zendülőknek, és azt, hogy újságírókat, politikai ellenfeleit fenyegeti bebörtönzéssel. Azt is felidézte, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság idén nyári döntésével lényegében korlátlan mentességet adott az elnöknek. „Képzeljék el Donald Trumpot védőkorlátok nélkül” – tette hozzá.
Mint emberemlékezet óta minden amerikai elnökjelölt, a középosztály felemelését ígérte, majd az abortusz kérdésével tüzelte a közönséget. Szerinte a republikánusok „az eszüket vesztették” a kérdésben. Reagált a bevándorlás ügyére is, felemlegetvén, hogy Donald Trump saját politikai érdekéből gyakorolt nyomást republikánus törvényhozókra, hogy kaszálják el az amúgy kétpárti javaslatot a határvédelem megerősítésére. „Elnökként vissza fogom hozni a kétpárti határbiztonsági javaslatot, és alá is fogom írni, ha megszavazzák” – mondta.
De dolgozna azon is, hogy az amerikai legyen „a világ legerősebb, leghalálosabb hadereje”. Ki fog állni Ukrajna és a NATO-szövetségesek mellett, mondta. Majd rátért a párton belüli legkényesebb témára, Gáza ügyére. A demokraták baloldalán sokan és hangosan bírálták Joe Biden kormányát, amiért nem áll a palesztinok pártjára. Harris először is arról beszélt, hogy Izraelnek igenis joga van megvédenie magát, és elnökként garantálni is fogja, hogy meg is tudja védeni magát „egy terrorcsoport ellen, amit Hamásznak hívnak” – és ezt nagy üdvrivalgás köszöntötte. Ahogy aztán azt is, hogy emellett viszont azért is dolgozni fog, hogy Gáza lakóinak se kelljen szenvedniük, és a palesztin nép is megvalósíthassa álmát az önrendelkezésről.
„Mi vagyunk a világtörténelem legnagyszerűbb demokráciájának örökösei. Fel kell nőnünk ehhez a pillanathoz” – mondta beszéde záró részében, amiben arról is beszélt, hogy harcukban az optimizmusnak kell vezérelnie támogatóit.
A republikánus és a közös cél
Harris beszéde előtt két téma uralta a jelölőgyűlés zárónapját. A fegyveres erőszak és a hazafiasság. Az előbbiről beszélt Kim Rubio, az uvaldei iskolai lövöldözés egyik áldozatának édesanyja, a Sandy Hook általános iskola egy volt tanára, és ezt jelképezte Gabby Giffords felszólalása is. Giffords, akinek a férje, Mark Kelly Harris alelnökjelöltjeként is szóba jött, a Demokrata Párt egyik feltörekvő sztárja volt, mígnem 2011. január 8-án merényletet követtek el ellene. Fejlövés érte, hosszú terápiával tanult meg újra járni, beszélni.
A hazafiságot pedig több ezer amerikai zászló és az időről időre felcsendülő U-S-A skandálások mellett Adam Kinzinger felszólalása foglalta legjobban össze.
Kinzinger republikánus. Most is annak vallja magát. 2011–23 között a párt képviselője volt a törvényhozásban, tagja volt a 2021. január 6-i puccskísérletet vizsgáló bizottságnak is – emiatt aztán ki is szorították a posztjáról. „Sosem gondoltam, hogy valaha itt leszek, de legyünk őszinték, maguk se gondolták, hogy valaha itt leszek” – mondta. Büszke rá, hogy „itt lehetek a lövészárokban önökkel ebben a furcsa társbérletben”, de a cél közös, együtt harcolnak az igazságért és a tisztességért. Azt üzente republikánus társainak, hogy egy fontos dolgot megtanult: „a demokraták legalább annyira hazafiak, mint mi vagyunk”. Saját pártjáról meg azt tanulta, hogy már nem konzervatív. „Egy eszme helyett, ami célt adott, egy embert szolgál, akinek egyetlen célja önmaga” – mondta. „Első a haza” – indokolta, hogy miért is áll most a demokrata jelölőgyűlés pódiumán.
Ezzel véget ért a Demokrata Párt négynapos jelölőgyűlése, melynek első napján, már amerikai idő szerint is késő éjszaka a leköszönő Joe Biden, a második napján az Obama házaspár, a harmadik napján Bill Clinton és Tim Walz alelnökjelölt voltak a sztárszónokok. Az elnökválasztást 2024. november 5-én tartják, a két elnökjelölt, Kamala Harris és Donald Trump szeptember 10-én vitáznak.
