Pár éve Amerika Hitlerének nevezte Trumpot, ma ő a kijelölt örököse

„Én leszek az első, aki bevallja, hogy életem során eddig nem tettem le semmit az asztalra. Nem vagyok szenátor, kormányzó vagy egy exállamtitkár. Nem alapítottam sem egy milliárdokat érő vállalatot, sem pedig egy világot megváltoztató nonprofit szervezetet”

– írta 2016-an az akkor 32 éves Vance emlékirataiban, a Hillbilly Elegyben, ami arról szól, milyen volt felnőni egy Ohio állambeli munkáscsaládban. A könyvet Donald Trump felemelkedése repítette a sikerlisták élére, mivel a New York-i vagy kaliforniai liberálisok ebből a könyvből akarták megérteni azt a hangulatot, ami a hagyományosan demokrata szavazó fehér munkásosztályt a jobboldali populista elnök táborába vezette. Vance maga ekkor még úgy gondolta, az egykor a középnyugati államok lecsúszását Trump sem tudja megállítani; sőt, egy azóta elhíresült rádióinterjúban kifejtette, hogy

Trump kifejezetten káros, és a fehér munkásosztályt nagyon sötét helyre vezeti.

Könyvét népszerűsítve többször is kritizálta a republikánus pártot 2016-ban elitellenességével, agresszivitásával és tabudöntögetésével sokkoló politikust. Trumpot az Ohióba alattomosan bekúszó heroinhoz hasonlította, nagy nyilvánosság előtt leszögezte, hogy nem szavaz a republikánus jelöltre, egy barátjának pedig azon dilemmázott, hogy Trump inkább „egy Nixonhoz hasonló cinikus seggfej”, aki akár még hasznos is lehet, vagy egyenesen „Amerika Hitlere”.

Alig nyolc évvel később J. D. Vance már Ohio állam egyik szenátora a washingtoni kongresszusban, 2024. július 15-én pedig Donald Trump bejelentette, hogy őt választotta alelnökjelöltjének. Vance a november 5-i amerikai elnökválasztás napján 40 éves lesz, amivel a második legfiatalabb alelnökjelöltként vonul be a történelembe az 1952-ben 39 évesen Dwight D. Eisenhower oldalán a Fehér Házba masírozó Richard Nixon után.

Vance politikai sikerének értékét növeli, hogy amennyiben Trump idén novemberben győzni tud, akkor 78 évesen fogják beiktatni, ezért fokozott jelentősége lesz annak a legtöbbször formális alkotmányos szabálynak, miszerint az elnök halála vagy akadályoztatása esetén utódja automatikusan az alelnöke lesz. Ráadásul mivel Trump már a második elnöki ciklusát kezdené meg, ezért 2028-ban az alkotmány szerint nem indulhat újra, így azután Vance alig négy év múlva pole pozícióból várhatná a republikánus előválasztást – ahogy az idősebb Bush és Reagan, Clinton és Gore, Obama és Biden példái mutatják, az alelnökök politikai szempontból is főnökük utódjának számítanak.

A Hillbilly Elegy, amit hozzávetőlegesen talán „Mucsai Elégiá”-nak lehetne fordítani (a könyv és az abból 2016-ban, Amy Adams és Glenn Close főszereplésével készült film a Vidéki ballada az amerikai álomról címet kapta magyarul), Vance vallomása azért is fontos, mivel jól mutatja Donald Trump alelnökjelöltjének zavaros viszonyát az igazsághoz. Vance – aki James Donald Bowman néven látta meg a napvilágot 1984. augusztus 2-án egy Ohio állambeli iparvárosban, az akkor 43 ezres Middletownban – ekkor ugyanis már ekkor is elég sok mindent elért: lehúzott egy turnust Irakban, elvégezte a Yale Egyetemet, elkezdett dolgozni a PayPalt alapító, a szélsőjobboldallal is kokettáló Peter Thiel befektetési mogul milliárdokat érő befektetési alapjánál, a Mithril Capitalnél, sőt, még egy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó non-profit szervezetet is alapított.

Peter Thiel víziója Amerika etnikai/politikai/technológiai hanyatlásáról mindig nagy hatással volt rá, a befektetőhöz hasonlóan saját, 2019-ben alapított kockázati tőkekezelő vállalatának a nevét is A Gyűrűk Urából kölcsönözte (erősítve azt a tapasztalatot, miszerint érdemes mindenkit fokozott gyanakvással kezelni, aki 30 felett is rajong a high fantasyért), és elmondása szerint a 2022-es szenátusi kampányához is hozzájáruló Thiel az, akitől a mai napig a legtöbb inspirációt nyeri.

Vance Trumphoz való megtérését az alelnökjelölt természetesen sokat magyarázta; magyarázataiból az a kép rajzolódik ki, hogy nem is elsősorban az akkori elnök politikája győzte meg, hanem a liberálisok hisztérikus és eltúlzott reakciói – legjobb barátja szerint nemcsak a Trumpot ért kritikák, hanem Vance könyvének Netflix-változatát illető maró kritikák idegenítették el a liberális „elittől”.

Annyira ácsingózik a támogatásomra, hogy még a seggemet is megcsókolja!

Vance trumpista fordulata mindenesetre pont akkor jött, amikor a 2022-es félidős választás közeledtével elkezdett gondolkozni a politikai karrieren. A legtöbb republikánus jelöltséghez hasonlóan az előválasztási siker kulcsa Donald Trump támogatása volt; Vance 2021-ben kitörölte Twitter-előzményeit, és igyekezett minden ügyben az elnök szócsövévé válni a 2020-as elnökválasztási „csalás” konteójától a Trump elleni „koncepciós” perek kritikájáig. A lojalitást amúgy sokra értékelő Trump maga is élcelődött ezen a dicsőséges transzmutáción, egy kampánygyűlésen ki is jelentette:

„J. D. annyira ácsingózik a támogatásomra, hogy még a seggemet is megcsókolja!”

Vance azonban mégis megkapta az előválasztási győzelmet garantáló Trump-áldást, és bár a vártnál szorosabban, mégis elnyerte a mandátumot. A szenátusban egy fiatal, ambiciózus tanácsadói csapatot toborozva nagy elánnal vetette magát a munkába. Amellett, hogy a kongresszusra jellemző obstrukciós politikával szemben kész a demokrata párt szenátoraival való együttműködésre, alapvetően törvényhozóként is mindent a Trump-kártyára tett fel; a kongresszus felsőházában egyike volt annak a tucatnyi republikánusnak, akik kész voltak felrúgni a frakciófegyelmet, ha így lehetőségük nyílt Trump valamelyik elképzelésének visszhangzására.

Az egyik ilyen elképzelés az izolacionizmus, mely mereven elutasítja az USA külföldi szerepvállalásait. Ennek jegyében Vance volt az egyik kerékkötője az Ukrajna támogatásáról szóló kongresszusi törvénytervezet elfogadásának. Izrael támogatásához viszont felekezeti-civilizációs alapon ragaszkodik, mondván:

„Még mindig mi vagyunk a legnagyobb keresztény többségű ország a földön, ami azt jelenti, hogy polgáraink többsége úgy gondolja a Megváltó ezen a kis darab földön született, meghalt és támadt fel. Minden olyan amerikai külpolitikai elképzelés, ami nem fordít hangsúlyt erre a kis darab földre, egyszerűen abszurd.”

Mivel az alelnökök befolyása feletteseikre sokszor külpolitikai ügyekben a legnagyobb, ezért atlantista körökben Vance kinevezését sokan Ukrajna önvédelmi háborújára való fenyegető tényezőként értékelik.

A szenátor az általa „posztliberális jobboldalnak” nevezett irányzat egyik követendő példájaként Orbán Viktor kormányzását tartja; legyen szó az Orbán-kormány családpolitikai intézkedéseiről vagy a „gyermekvédelmi” népszavazásról, melynek értelmében „kitiltották az LMBTQ-propagandát” a magyar iskolákból.

Vance Trump összes alelnökjelölt-aspiránsához hasonlóan megjelent az exelnök New York-i perén, és a legfelsőbb bíróságnál is radikálisabb elnöki immunitást követel (persze nem Joe Biden számára): szerinte semmilyen bíróság nem kötheti meg az elnök kezét, különösen nem akkor, ha – mint ahogy azt Vance szeretné – egy „rendszerváltás” keretében tömegesen rúgná ki az államapparátus „megbízhatatlan” tagjait. A 2019-ben katolizált politikus a Trump számára inkább nyűgnek számító abortuszkérdésben is radikális álláspontot képvisel: szenátusi kampánya során kijelentette, hogy a fajtalankodás vagy a nemi erőszak sem jelenthet kivételt a terhességmegszakítások elbírálásánál. Az amerikai jobboldal paradoxonjaira jellemző, hogy radikális keresztény-konzervatív nézetei mellett Yale-en megismert felesége, Usha Chilukuri indiai bevándorlók gyereke és hindu vallású, akit ráadásul ismerősei alapvetően mérsékelt liberálisként ismernek.

Vance-ék Washingtontól nem messze, a Virginia állambeli Alexandria egy menő negyedében, Del Reyben laknak. Del Rey egy közismerten liberális könyék, lakosai 2020-ban 80 százalékban Bidenre szavaztak. A Washington Postnak nyilatkozó egyik szomszédja fanyarul meg is jegyzi:

„Miközben állandóan a liberális elitet ostorozza, egy gazdag liberális környékre költözik, hogy gyerekei ott nőjenek fel. (…) Őszintén szólva, sokkal inkább érintkezik hozzám hasonló liberálisokkal, mint az átlagos Trump-szavazókkal.”

Trumpizmus, de van benne rendszer

Elemzők Vance poszt-liberális jobboldalát egy szisztematikusabb trumpizmusnak tartják – Ron DeSantis floridai kormányzóságához hasonlóan –, mely épp a nézetei védelmére felhozott nagyobb intellektuális apparátus miatt sokkal ideologikusabban és egyértelműben ölti fel egy szélsőjobboldali önkényuralom formáját. Izolacionizmusa sem esetleges, Vance ugyanis az egész globalista, elsősorban normákon és szabályokon alapuló nemzetközi rendszert csak a nemzetközi elitek huncutságának tartja, mely amellett, hogy megnyomorítja a hagyományos ipari államok munkásosztályát, nem volt képes beváltani azon ígéretét sem, miszerint a határok lebontása, a globalizáció terjedése szükségszerűen liberalizálni fogja Kínát és Oroszországot.

Vance az alelnökjelöltségét nemcsak a jobboldalon belüli hírnevének, hanem befolyásos támogatóinak is köszönheti. A politikus például már a 2022-es kampány során barátságot kötött Donald Trump Jr.-ral, az exelnök legidősebb fia lapértesülések szerint azóta is keményen lobbizott apjánál Vance választásáért. A kriptovaluták szabályzásának laza változatáért korteskedő Vance mögé egy sor techbefektető is beállt: Peter Thielen kívül Elon Musk és David Sacks is Mar-a-Lagóba telefonált a kedvéért, de mellette lobbizott Tucker Carlson is. A republikánus párt hagyományos donorai vagy Rupert Murdoch lapkiadó viszont alkalmatlannak tartották őt a posztra.

Akármilyen bizarrul is hangzik, Trump lapértesülések szerint sokáig amiatt hezitált, hogy számára a jó megjelenésbe nem fér bele az arcszőrzet. Az elnökjelölt számára közismerten fontos egy politikusnál a jó megjelenés, és miközben többször méltatta Vance „gyönyörű kék szemeit” – melyeket az egyébként harsányan LMBTQ-ellenes politikus szempillaspirállal hangsúlyoz ki –, de szakálla nagyon nem tetszett neki. És bár Vance minden bizonnyal boldogan megborotválkozott volna a poszt kedvéért, csakhogy az elnökjelölt stábja szerint „szakáll nélkül Vance úgy néz ki, mint egy 12 éves”. Ez a dilemma olyan közismertté vált, hogy a konvenció előtt Trump többször is kijelentette, hogy nincs baja Vance megjelenésével: „Jól néz ki, olyan, mint egy fiatal Abraham Lincoln.”

A győzelem jelöltje

Trump 2024-re ideológiailag és szervezetileg is olyan szinten maga alá gyűrte a republikánus pártot, hogy egyedül az ő döntésén múlt, ki legyen az alelnökjelöltje. A Biden önmegsemmisítését hozó elnökjelölti vita vagy a Trump elleni – az elnök erejét és elszántságát hozó – merényletkísérlet előtt még felmerült, hogy taktikai szempontok miatt nem ártana, ha egy fekete vagy egy női alelnökjelöltet emelne maga mellé, 2024. július közepére azonban Trump és a republikánusok annyira magabiztossá váltak, hogy ezt az opciót elvetették. Mivel Vance az elmúlt években egy Trump-szimulákrummá gyúrta át önmagát, ezért jelölésével nem új választói csoportok megszólítása a cél, hanem egy fiatal, energikus, és lojális potenciális utód felemelése.

Kampányszempontból pedig nagy súllyal esett a latba, hogy Vance egy rozsdaövezeti állam szenátora, akinek Trump nem titkoltan nagy szerepet szán a csatatérállamok bizonytalan szavazói meggyőzésében. Donald Trump július közepén a közvélemény-kutatók súlyozott átlaga alapján 2 százalékponttal vezet országosan, és az elnökválasztást eldöntő csatatér-államok mindegyikében legalább minimális előnyre tett szert. Ez a logika azonban részben megbicsaklik azon, hogy Ohio az elnökválasztási eredményeket tekintve már meglehetősen stabil republikánus államnak számít, ráadásul ahogy a 538 elemzése felhívja rá a figyelmet, az alelnökjelöltek amúgy is ritkán dobják meg a saját államukban a pártjukra leadott szavazatok számát.

A szövegben linkelt cikkeken túl a Politico, a New York Times, a Vox és a Washington Post cikkeit használtam fel.