Telex Neked #2021. szeptember: Mészáros Lőrinc fésűkagyló-wakaméja, Orbán Ráhelék marbellai költözése, Ferenc pápa budapesti beszéde

Szinte mindenki nagyon unja már a koronavírussal kapcsolatos híreket, ezért ebbe a szeptember hónap legfontosabb híreit, történéseit összefoglaló cikkbe nem is válogattam ilyeneket, egy Telex-videóval azonban muszáj volt kivételt tennem.

Nem igazán emelkedik a beoltottak aránya Magyarországon, a hétköznapi beszélgetések már nem veszik rá az oltásoktól tartó vagy azok fontosságát lebecsülő embereket arra, hogy beoltassák magukat. De mi lenne akkor, ha egy ilyen beszélgetésben hirtelen megjelenne egy szakértő, hogy eloszlassa egy oltásszkeptikus minden félelmét? Na, mi ezt a helyzetet valósítottuk meg: leszólítottunk pár, oltást ellenző járókelőt, és a beszélgetés során hirtelen megjelent Kemenesi Gábor virológus. A videó egyszerre vonultatja fel a vírus létezésével, illetve a védőoltások hatásosságával kapcsolatos kételyek széles skáláját, és adja azok rendkívül higgadt, tudományos cáfolatát. Az ismert víruskutató ugyanakkor nem szeretné mindenáron meggyőzni a járókelőket, inkább a korrekt tájékoztatást tekinti feladatának.

Szeptemberben több vb-selejtezőt is játszott a nyári futball-Eb halálcsoportjában derekasan helytálló magyar válogatott. Az őszi, angolok elleni, 4-0-s vereséggel végződő meccs a magyar szurkolók egy részének viselkedése miatt is emlékezetes marad. A nézőtéri incidensekkel kapcsolatban arról írt Hrutka János, hogy a rasszista megnyilvánulások terén fordulóponthoz érkeztünk, amikor „ki kell mondani, hogy »ne tovább!«, hogy »elítéljük!«, hogy »elhatárolódunk!«, ezzel nem tudunk és nem is lehet azonosulni”.

A fociultrák botrányaival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a kormány nem különösebben igyekezett elhatárolódni tőlük. A Bellingcat nevű, nemzetközi kutatókból és újságírókból álló oknyomozó szervezet a Telexen megjelent cikkében próbálta felfejteni a Carpathian Brigade szurkolói csoport kemény magjának neonáci kapcsolatait.

Budapesten járt a pápa

Szeptemberben százezer ember előtt misézett a katolikus egyházfő Budapesten, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén. Egy hamis Istenről beszélt a Hősök terén, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon, és elhallgattassa ellenségeinket. A nézők közül volt, aki úgy nyilatkozott a Telex videósainak: Ferenc emberközeli pápa, aki a szükséges reformokról beszél, de volt, aki szerint lassabban kellene haladni. A közönségnek mindenesetre nagy élmény volt a pápával való találkozás.

A Vatikán kiadta a pápa azon beszédét is, amelyet a magyar püspöki karnak zárt körben mondott. Az egyházfő egyebek mellett arról beszélt, olyan időszakban vagyunk, amikor a demokráciának meg kell erősödnie, és azt is mondta, Magyarországot különféle nemzetiségek, kisebbségek, vallási felekezetek, vándorlók alakították „multikulturális közeggé”. És azt is megemlítette: a vallásos hagyományok leple alatt sok árnyék meg tud bújni.

Orbán Viktor megajándékozta a pápát IV. Béla magyar király IV. Ince pápához intézett levelének másolatával, de szóba került Brüsszel is. A pápalátogatásról fotóösszeállítással is megemlékeztünk.

Afganisztánban járt a Telex

Szeptemberben a Telexnek sikerült eljutnia Afganisztánba, Földes András, nem sokkal az amerikaiak távozása után érkezett oda, négyrészes riportsorozat készített a helyszínen.

Miszter Andrasz, megvan az afgán vízuma, utazzon Afganisztánba! című első riportjából kiderült, milyen bugyrai vannak az ügyintézésnek Pakisztánban, és hogyan tudott a határ menti zóna helyett végül egyből Afganisztánba indulni.

Fegyveres kamaszok ejtettek fogságba Afganisztánban, és tálibok mentettek meg a táliboktól – tudósítónk második riportjából kiderült, hogy első napja a határon átlépve beigazolta a sötét jóslatokat, de aztán nem várt fordulat jött, és tálib vezetőktől kérdezhetett.

Fegyverorgiába torkollott a szigorúnak indult csomagellenőrzésünk Kabul határában – riasztó úti ellenőrzését háromnegyed óra alatt sikerült közös fotózásba fordítani a főváros közelében.

Kabulban könnyebben szerezhettem volna fegyvert, mint készpénzt – kollégánk elérte utazása célját, Afganisztán fővárosát, ahol egy pillanatra majdnem elhitte, hogy minden rendben van, de aztán feltárultak a rettegés mélységei. Megfélemlített nők, nyilvánosan megbotozott szobrász, szabadon engedett elítéltek elől bujkáló ügyvéd mesélt neki a tálibok hatalomátvétele után kialakult állapotokról.

Afganisztánból nézve még zűrösebb a jövő, mint gondolnánk – a helyszíni tapasztalatok alapján megpróbáltuk kitalálni, mi vár a háborúból háborúba bukdácsoló országra. Bónusz feltételezésünk, hogy Európa kénytelen lesz az ördöggel cimborálni, és ha csak burkoltan is, de támogatni a tálibok hatalmát. Ebben a videóban pedig titkos interjúkon mondták el afgán nők, milyen lett az életük a tálibok alatt.

Kollégánk sorozatához érdemes megnézni azt a fotóválogatást is, amely a tálibok előtti afganisztáni miliőt mutatja be egy amerikai fotós hatvanas években készült képein keresztül. Akkoriban pont eltörölték a burkát, és akkor még szőke kamaszlányokkal is simán fel lehetett pattanni egy Pakisztánba induló menetrend szerinti buszra. Elképesztő, hogy mennyire más világ volt a mostani helyzethez képest.

Előválasztás

Szeptemberben lezajlott az ellenzéki előválasztás első fordulója, kiderült, kik lesznek a közös ellenzéki jelöltek a 106 körzetben. A DK nyert a legtöbb választókerületben, de a Jobbik is jól szerepelt. A miniszterelnök-jelöltek közül Dobrev Klára kapta a legtöbb szavazatot, őt Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter követte, ők hárman jutottak tovább a második fordulóba. (Októberben aztán Karácsony visszalépett, és Márki-Zay nyerte a kormányfőjelöltek versenyét, ő lesz Orbán Viktor kihívója jövő tavasszal.)

Maratoni, szinte minden részletre kiterjedő közvetítésünket itt lehet elolvasni. Ha térképen keresgélne, itt teheti meg. Török Gábor és Dull Szabolcs élő műsorban elemezte a történteket, Török gondolatait a második fordulóról itt olvashatja. A főszerkesztőnk öt pontban fogalmazta meg, mit tudunk az eredmények ismeretében. Grafitember pedig politikai karikatúra-sorozatunkban, a Vesézőben egy másik perspektívából közelítette meg az eseményeket.

Alcsúti menyegző, vadászat, német választások, Marbella

Szeptemberben volt Várkonyi Andrea és Mészáros Lőrinc esküvője, melyről helyszíni riportban is beszámoltunk, már amennyire a körülmények engedték, hiszen az alcsútdobozi arborétumba lényegében be sem lehetett látni. A menyegző menüsora is kiderült, a meghívottak modern és klasszikus fogások közül is választhattak. Fésűkagyló-wakamét, homár crème fraîche-t vagy akár karcagi birkapörköltet is ehettek. Túlzsúfolt fogások, felesleges alapanyag-halmozás, a világ gasztronómiai trendjeitől, szezonalitástól, lokalitástól, ugyanakkor a magyar hagyományoktól való elrugaszkodás jellemezte a menüt – állapította meg egy általunk megkérdezett szakács.

Szeptemberben kezdődött Budapesten a vadászati kiállítás. „Neked medvét kéne ölnöd” – mondta egy szülő a gyerekének az egyik program, a virtuális medvelövés közben. Preparált állatok, kádározás, bolgár szarvaskoponyák, gasztroudvar – itt olvashatja helyszíni riportunkat.

Németországban Angela Merkel 16 év után távozott a kancellári posztról, a szeptemberi választásokon pedig szűken bár, de a szocdemek nyertek, akik Olaf Scholzcal az élen megkezdték az egyezkedést a zöldekkel és a liberálisokkal, akikkel aztán később végül kormányt is alakítottak. Komplex cikkünkben azt jártuk körül, nehezebb időszak jöhet-e a német–magyar kapcsolatokban.

Szintén szeptemberben történt, hogy Orbán Ráhel és Tiborcz István gengszterizmussal fűszerezett földi paradicsomba, a spanyolországi Marbellára költözött három kisgyerekükkel. Hivatalosan nem az az ok, hogy tartanak egy esetleges ellenzéki győzelem utáni elszámoltatástól. Tiborcz István arról beszélt, adódott néhány üzleti lehetőség, amelyekkel élni akart, emiatt pedig sok időt kell Spanyolországban töltenie. És azt is szerették volna, hogy a gyerekek angolul és spanyolul tanuljanak. Ebben a cikkben mutattuk be, hogy kiváló iskolák, egészségügy és változatos gasztronómia jellemzi a 10-11 hónapon át kellemes éghajlatú várost. Eközben van azért egy olyan oldala is, hogy sok európai gengsztercsoport innen felügyeli az afrikai drogútvonalakat, és nagyon sok, így-úgy meggazdagodó milliárdos költözik oda a világ minden pontjáról.

Hacacáré, gyerekkori traumák, és sosem tudhatod, mikor köszöntél el utoljára

Volt ősszel egy Őszi Hacacáré nevű állami szervezésű roadshow, amit 130 helyszínen rendeztek meg, de ezek között nem találni ellenzéki vezetésű települést. Nem véletlenül: a helyi fideszes politikusok a saját kampányukhoz használták a zenészeket, a hacacárézó fellépők nehezen tudták elkerülni a szelfiket a fideszesekkel.

Ajánlok egy interjút is a hónapból, amit Janecskó Kata kollégánk készített a gyerekkori traumák amerikai szakértőjével, Bruce D. Perry gyermekpszichiáterrel. Több súlyos kérdés is előkerül benne. Miért káros azt mondogatni, hogy a gyerekek mindent kibírnak? Hogyan segíthetünk a traumatizált gyerekeknek? Szülőként mivel lehet ellenállóbbá, erősebbé tenni a gyerekeket, és mi tudná az állami gondoskodásban élők helyzetét jobbá tenni?

Ha már gyerekek, érdemes elolvasni Kata egy másik szeptemberi cikkét is, ami a Csapda a neten című cseh dokumentumfilmről és annak következményeiről írt. A szexuális ragadozókról szóló film alapötlete szimpla volt: fogtak három, 12 évesnek kinéző felnőtt színésznőt, és megnézték, mi várja a kislányokat a neten. Letaglózó élmény, csak erős idegzetűeknek!

Egy másik szeptemberi Telex-interjúban Mizsur András kérdezte dr. Kun Bernadette pszichológust, aki a munkafüggőséget kutatja. Magyarországon a munkavállalók 7-8 százalékát érintheti a munkafüggőség, a problémáról mégis alig hallani, sőt, erénynek tartjuk, ha valaki mindent a munkájának rendel alá. Pedig egy hazai kutatás is arra jutott, hogy a túlzásba vitt munka komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Szakmai körökben vita van arról, hogy betegség-e a munkafüggőség, pedig sok hasonlóságot mutat a drog- és alkoholfüggőséggel.

És így a cikk végén ajánlanék egy igazi búcsúzós témát szeptemberből. Arról, hogy igazából sosem tudhatjuk, mikor köszönünk el valakitől utoljára. Deanna Dikeman huszonhét éven át fotózta, ahogy búcsút int szüleinek. Mélyen megérintő fotósorozatát tavaly a New Yorker az év huszonöt legjobb története közé választotta. A művész jóvoltából a Telexen is be tudtuk mutatni a sorozatot.