A szociáldemokraták gyenge győztesek, Merkel pártja a mélypont ellenére is kormányon maradhat

2021. szeptember 27. – 12:24

frissítve

A szociáldemokraták gyenge győztesek, Merkel pártja a mélypont ellenére is kormányon maradhat
CDU-eredményváró a párt berlini központjában 2021. szeptember 26-án – Fotó: John Macdougall / AFP

Másolás

Vágólapra másolva
  • A szociáldemokraták kapták a legtöbb szavazatot a vasárnapi német választásokon, Angela Merkel leköszönő kancellár konzervatív pártszövetsége pedig történelmi mélypontra zuhant.
  • Ugyanakkor a két nagyobb párt közti erőviszonyok kiegyenlítettek, ezért a kormányzás érdekében a két középpárttal, a Zöldekkel és a liberális szabad demokratákkal kell egyezkedniük.
  • A Zöldek a szociáldemokraták, a szabad demokraták a konzervatívok felé hajlanak.
  • Armin Laschet konzervatív kancellárjelölt a vereség ellenére bejelentette, hogy kormányalakításra készül.
  • A szociáldemokraták jelöltje, Olaf Scholz bár jóval népszerűbb Laschetnél, a szabad demokraták kevésbé szeretik, ezért a szociáldemokrata vezetésű koalíció elsőre nehezebb ügynek tűnik.
  • Viszont sok kérdésben a Zöldek és a szabad demokraták is ellentétes álláspontot képviselnek.
  • Egy szó mint száz, bonyolult és nehezen megjósolható koalíciós tárgyalások jönnek Németországban, ami Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek is jól jön.

A német alsóházi parlamenti választások másnapján egyetlen dolog biztos: nem lesz tisztán baloldali kormánya az országnak. Bár az előzetes felmérések alapján úgy tűnt, a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a szélsőbalos Baloldal (Die Linke) hármasa akár szűk többséget is szerezhet a parlament alsóházában (Bundestag), végül erről pár hellyel lemaradtak.

Ezzel azonban nem sokat tisztult a kép. Bár az előzetes közvélemény-kutatások három-négy százalékpontos szociáldemokrata győzelmet jósoltak, az eredmény végül jóval szorosabb lett: az SPD az előzetes eredmények alapján a szavazatok 25,7 százalékát kapta, míg a 16 év után leköszönő Angela Merkel kancellár konzervatív pártszövetsége, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) 24,1 százalékon végzett, amely történelmi mélypontot jelent számukra, közel 9 százalékponttal gyengültek 2017 óta, miközben az SPD több mint 5 pontot javított.

A harmadik helyen a Zöldek 14,8 százalékot, aztán a liberális szabad demokraták (FDP) 11,5 százalékot értek el. A Baloldal végül 4,9 százalékos eredményével a parlamenti küszöböt sem ugrotta meg, bár mégis ott lesz a Bundestagban, miután a német szabályok szerint ha egy párt legalább három egyéni körzetben nyerni tud, listás eredményétől függetlenül bejut a parlamentbe – a Baloldal pedig pont három helyen nyert egyéniben. A szélsőjobbos Alternatíva Németországért (AfD) 2,3 százalékpontot gyengült négy évvel ezelőtti eredményéhez képest, és 10,3 százalékon végzett.

A ZDF német közszolgálati média előzetes mandátumbecslése szerint a következő Bundestag 735 fős lehet, az SPD 206, a CDU/CSU 196, a Zöldek 118, az FDP 92, az AfD 83, a Baloldal 39, a schleswig-holsteini fríz kisebbség pártja pedig további egy képviselővel lesz jelen. (Bár az arányok nem, a pontos mandátumszámok még sokat változhatnak a német kompenzációs rendszer fényében, amely miatt a Bundestag-képviselők száma nem fix, hanem a kompenzációs helyek számának megfelelően bővül.)

A CDU/CSU és az SPD az előző nyolc évben nagykoalícióban kormányzott, de ez mindkét párt számára kényelmetlen kényszermegoldás volt. Ezért már a választás előtt hangsúlyozták, hogy nem akarják együtt folytatni, amit vasárnap is megismételtek.

Így az első potenciális csapásirány egy hárompárti koalíció lehet a Zöldek, a szabad demokraták és az egyik nagy párt részvételével.

Olaf Scholz eddigi pénzügyminiszter, a szociáldemokraták kancellárjelöltje arról beszélt a voksolás után, hogy ő a népakarat jogos képviselője. A választók a változásra szavaztak, és arra, hogy Olaf Scholz legyen a következő kancellár – mondta pártja eredményváróján. Hétfőn reggel pedig arzt hangsúlyozta, hogy „elegendő átfedés” van az SPD, a Zöldek és az FDP programjában a közös kormányalakításhoz.

Ugyanakkor pártja történelmi veresége ellenére a CDU/CSU jelöltje, Armin Laschet észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök is bejelentkezett a posztra. Laschet arról beszélt a párt eredményváróján: mindent meg fog tenni, hogy egy CDU-s vezetésű kormány alakuljon, amely „modernizálja Németországot”. Külön kiemelte, hogy eddig sem mindig a győztes párt adta a kancellárt.

A kérdés csupán az, hogy mit lép erre a két középpárt, a CDU-hoz húzó FDP és a szociáldemokratákhoz közelebb álló Zöldek.

Kiegyeznek-e a Zöldek és a szabad demokraták?

Bár az FDP vezetői a választások előtt még arról is beszéltek, hogy nem szívesen működnének együtt a Zöldekkel, vasárnap este már jóval kompromisszumkészebbnek mutatkoztak. Wolfgang Kubicki, a párt alelnöke az ARD közszolgálati tévének azt mondta, hogy szerepet akarnak vállalni a következő kormányban, mégpedig a CDU/CSU és a Zöldek oldalán.

Ezt a verziót a pártok színösszeállítása miatt, a zászlóra utalva (sárga-zöld-fekete) Jamaica-koalíciónak nevezte el a német sajtó. Paul Ziemiak, a CDU főtitkára is ezt a felállást preferálná vasárnap esti nyilatkozata szerint – más választása nagyon nincs is a konzervatívoknak. A másik változatot, az SPD-Zöldek-szabad demokraták esetleges összeállását szintén a pártok színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak nevezik.

A Jamaica-koalíció már a legutóbbi, 2017-es választások után is felmerült, amikor Merkel először a Zöldekkel és az FDP-vel tárgyalt a közös kormányzásról, de akkor végül a szabad demokraták borították az asztalt, miután nem jutottak dűlőre a Zöldekkel mély gazdaságfilozófiai nézeteltéréseik miatt. E tekintetben a helyzet azóta sem változott:

a két párt továbbra is egymás ideológiai ellenfelének számít.

A Zöldek egyebek mellett a szociális védőháló szélesítését, az állami beruházások növelését, a kiegyensúlyozott költségvetési politikát előíró „adósságfék” lazítását, valamint a klímacélok eléréséhez az állam jelentős szabályozói, energiapiaci és közlekedéspolitikai beavatkozását ígérték. Ezzel szemben az FDP klasszikus gazdasági liberális programot hirdetett, és az állami kiadások csökkentését, a szabályozások lazítását ígérte, a klímacélokat illetően pedig a piaci megoldások fontosságát hangsúlyozta. Míg például a Zöldek egyik fő programpontja az elektromos mobilitás erős állami támogatása volt, addig az FDP szerint semmi ok feladni a belsőégésű motort.

Christian Lindner, az FDP vezetője mindenesetre azt mondta vasárnap este, hogy először a Zöldekkel szeretnének tárgyalni, és ezen egyeztetések fényében dőlhet el, merre folytatódhatnak a koalíciós tárgyalások. Robert Habeck, a Zöldek társelnöke hétfőn az NDR közszolgálati rádióval szintén azt közölte, hogy elsőként Lindnerrel ülnek le.

Annalena Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltje egyelőre annyit mondott, a párt célja, hogy a következő kormány kiemelten kezelje a klímavédelem kérdését. Habeck az ARD közszolgálati adónak ugyanakkor elismerte, hogy a párttagság inkább a szociáldemokratákat preferálná, bár nem zárta ki a CDU-vezetésű koalícióban való részvételt sem.

Habeck mindesetre azt is közölte, hogy a két középpárt áll a legtávolabb egymástól: „szociális, fiskális, pénzügypolitikai kérdésekben is ellentétes” elképzeléseik vannak a Zöldeknek és a szabad demokratáknak.

Elég lesz-e a győzelem?

Az SPD-s vezetésű koalíció mellett szól, hogy a választást mégis csak a szociáldemokraták nyerték, és a közvélemény-kutatások szerint az ő kormányalakításuk a legnépszerűbb opció.

A ZDF közszolgálati adó felmérése szerint messze Scholz a legnépszerűbb kancellárjelölt, 48 százalék látná őt a legszívesebben Németország élén, míg Laschetet csupán 24 százalék. Ugyanezen felmérés alapján 55 százalék szeretne SPD-vezetésű koalíciót, és 36 százalék CDU/CSU-s kormányt. Ugyanakkor egy másik közvélemény-kutatás szerint egyik reális koalíciós opció sem túl népszerű: a Jamaica-felállást 33 százalék, az SPD-Zöldek-FDP-kormányt 28 százalék üdvözölné, miközben az elutasítók aránya 47 és 49 százalék.

Az SPD-s koalícióalkotást nehezíti, hogy sok alternatívája Scholznak sincsen. A szociáldemokraták ideológiailag a Zöldekhez állnak a legközelebb, de emiatt az FDP-vel szemben fennállnak ugyanazok az alapvető különbségek, mint a Zöldek esetében. A szabad demokraták számára viszont politikailag jobb opciónak ígérkezik a CDU/CSU-val egyezkedni, mivel így a számukra fontos gazdasági ügyekben nagyobb eséllyel tudják betartani ígéreteiket.

Scholz helyzetét az is nehezíti, hogy a német rendszerben nincs jogilag szabályozott útja a koalíciós tárgyalásoknak, az államelnök nem kéri fel külön a kormányalakításra a győztes párt vezérét, a parlamenti erőknek maguk között kell rendezni a sorokat. Azaz semmi nem akadályozza meg a CDU/CSU-t vagy akár az FDP-t, hogy a saját szakállára kezdjen koalícióépítésbe Scholz-cal párhuzamosan.

Az egyik potenciális megoldás, amely Laschet nyilatkozataiból felsejlik, hogy a CDU alatt minden párt megkapja a saját játszóterét: az FDP a hőn áhított pénzügyminisztériumot, a Zöldek a klímaügyet, a CDU pedig a kancellári posztot. Ezzel majdnem mindenki jól járhat: a klímaváltozás az exit pollok szerint az egyik legfontosabb választási téma volt, és a Zöldek számára természetesen fontos lenne klímaügyi programpontjaik megvalósítása. Az FDP pedig már a kampányban is arra bazírozott, hogy ők adják az új pénzügyminisztert, nekik így a klímaügyi intézkedésekkel szembeni szkepticizmusukat kellene feláldozniuk a konzervatív pénzügypolitika oltárán.

Másfelől egy SPD-s koalíció esélyét növelheti, hogy ez esetben a szabad demokraták azt hangoztathatják táboruknak, belülről megakadályozták a baloldal pazarlását és az állam eladósítását. A Zöldek pedig természetesen jóval könnyebben tudnának együttműködni a klímaügyekben. A párt frakcióvezetője, Anton Hofreiter az ARD-nek azt is kiemelte, és ezt még sokszor fogják is hangoztatni, hogy az SPD végzett az élen, és Laschet népszerűségi mutatói „katasztrofálisak” Scholzéhoz képest.

Mindazonáltal a kihívásokat (Habeck korábban idézett nyilatkozata mellett) az is jelzi, hogy az SPD egyik vezetője, a párt balszárnyához tartozó Norbert Walter-Borjans hétfőn reggel arról beszélt, hogy a szabad demokraták adócsökkentést és kiegyensúlyozott költségvetést ígérő programja a „vudu közgazdaságtan” kategóriájába tartozik.

A középpártok alkuerejét növeli, hogy bármelyik nagyobb párt is áll majd a koalíció élén, jóval gyengébb helyzetben lesz, mint az eddigi koalíciókban. Lindner vasárnap este, az eredmények értékelésekor végig azt hangoztatta, hogy a német választók 75 százaléka nem a következő kancellár pártjára szavazott, ami felértékeli az FDP (és a Zöldek) szerepét.

Innentől tehát a két középpárt kiegyezése mellett azon is múlik majd a koalíció összeállítása, hogy az SPD vagy CDU/CSU hajlandó jobb alkut ajánlani.

Generációs szakadék

Az exit pollokból kiderült, hogy 25 éven aluliak körében a Zöldek voltak a legnépszerűbbek 23 százalékkal, az FDP pedig szorosan a második, 22 százalékkal. Az SPD és a CDU messze lemaradt 14, illetve 11 százalékkal, és alig előzték meg a 8-8 pontos Baloldalt és AfD-t. Ezzel szemben 70 felett a CDU/CSU 39 százalékot, az SPD 33 százalékot kapott, míg a Zöldek és az FDP csak 7, illetve 8 százalékot.

Annalena Baerbock, Olaf Scholz és Armin Laschet választási plakátjaikon 2021. szeptember 26-án – Fotó: John Macdougall / AFP

De a tendencia az összes korosztályban hasonló: a két nagy párt támogatói nagyrészt idősebbek, a két középpárté nagyrészt fiatalabbak. Emellett a Zöldek és az FDP táborára az is jellemző, hogy városi és magasabban képzett rétegek alkotják, míg a CDU és az SPD nagyobb arányban támaszkodik a csak érettségivel rendelkezőkre és a vidékiekre.

A Zöldek az utóbbi években jelentősen szélesítették táborukat, és idén eddigi legjobb eredményüket érték el. Ám a párt számára mégis keserédes lett a vége, mert támogatottságuk sokat esett a tavaszi csúcspont óta, amikor rövid ideig 20-25 százalékon álltak. Sokan Baerbock kancellárjelölt bakijait okolták a visszaesésért, és maga is mea culpázott egy sort a párt eredményváróján vasárnap este. De olyan kommentárok is voltak, amelyek szerint a választók a botrányokhoz szintén köthető Scholznál vagy a komolyakat bakizó és semmilyen Laschetnél szigorúbban ítélték meg a fiatalabb női jelöltet.

A ZDF kutatása szerint a választók 60 százaléka úgy gondolta, hogy a Merkel által maga mögött hagyott űrt egy ideig senki sem lesz képes betölteni. A kancellár személyes szerepét jelzi, hogy pártja történelmi bukása ellenére Merkel népszerűsége még mindig az egekben; visszavonulásával viszont a személyesen rá szavazók otthagyták a konzervatívokat: még a kancellár korábbi egyéni körzetében is szociáldemokrata jelölt nyert.

Angela Merkel személyes brandje mellett a CDU/CSU zuhanását illetően számos más teória is szárnyra kapott. A párt februárban még 36 százalékon állt, de ezt márciusban először a Covid-járvány tavaszi hulláma tépázta meg, amelynek kezelését rossznak tartották a választók.

Az országosan nem különösebben ismert és kedvelt Laschet kancellárjelöltté választása sem segített a párt számain: a CDU/CSU nem volt képes felépíteni egy Merkelhez méltó utódot, amihez a leköszönő kancellár bírálói szerint az is hozzájárult, hogy maga Merkel is igyekezett elvágni a potenciális riválisok hatalomhoz vezető útját az elmúlt 16 évben. Jens Spahn egészségügyi miniszter a Der Spiegelnek arról beszélt, hogy a Merkel utáni új generációnak újra fel kell építeni a pártot.

A CDU zuhanását végül a júliusi, közel kétszáz halálos áldozatot követelő áradások pecsételték meg – miközben Frank-Walter Steinmeier német államfő a kamerák előtt az áldozatok hozzátartozóinak fejezte ki részvétét, Laschet a háttérben röhögcsélt –, de a helycseréhez Olaf Scholz kampánytevékenysége is nagyban hozzájárult.

A kommentárok szerint az SPD jelöltje azért tudta felhúzni a pártját, mert Armin Laschetnél is jobban hozta a merkeli politikai stílust, a sótlan, de nyugalmat és megbízhatóságot sugárzó politikus képét. Ezzel pedig a teljes eljelentéktelendés tornácáról hozta vissza pártját: az SPD az év elején még a CDU és a Zöldek mögött, mindössze 15 százalékos támogatottsággal állt, és teljesen irreálisnak tűnt, hogy szociáldemokrata kancellárja legyen Németországnak.

Egyelőre ugyanakkor még kérdéses, hogy ez elég lesz-e a kormányalakításhoz: bár Scholz arról beszélt, hogy karácsonyra fel kellene állnia az új vezetésnek, ez nem csak rajta fog múlni.

Orbán is figyelheti a koalíciós alkudozásokat

Az eredmény az előzetes felmérésekhez képest egyelőre jó hír Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek. Egy baloldali koalíció a várakozások szerint keményebb hangnemet ütött volna meg a magyar kormánnyal szemben, és Orbán az európai uniós színtéren is elvesztette volna Berlin támogatását, amelyet eddig – a főként a magyar közönségnek szánt retorikai csörték ellenére – élvezett. Az SPD, a Baloldal és főként a Zöldek az utóbbi években élénken támadták a Fideszt, és gyakran felhánytorgatták a CDU-nak és Merkelnek, hogy Orbánt melenget a keblén.

A vasárnapi eredmény fényében azonban jó esély van arra is, hogy végül Armin Laschet legyen a következő kancellár, amely messze a legjobb végkimenetel a Fidesz szempontjából. A CDU/CSU és a Fidesz jó kapcsolata az utóbbi időben sokat gyengült, és a magyar kormánypárt hosszú huzavona után a CDU/CSU-t is soraiban tudó Európai Néppártot is elhagyta. Ugyanakkor Laschet a voksolást megelőzően többször arról beszélt, hogy ettől függetlenül a magyar kormánnyal való viszonyhoz konstruktívan kell hozzáállni, és a keleti tagállamok ostorozása helyett a meggyőzésükre kell összpontosítani.

Azaz Laschet nagyjából a merkeli recept folytatását ígéri, aki ahelyett, hogy rárúgta volna az ajtót Orbánra vagy a jogállam leépítése miatt szintén gyakran bírált lengyel kormányra, a végsőkig azt hangoztatta, hogy kompromisszumkésznek kell lenni velük szemben.

A szoros eredménynek pedig van még egy vetülete: ha elhúzódnak a koalíciós tárgyalások, az az európai politikára is hatással lehet. Egyrészt amíg Németországot ügyvivő kormány irányítja, eleve nem lehet nagy döntéseket hozni Brüsszelben. Másrészt függetlenül az új koalíció összetételétől, a résztvevő pártok közötti nézeteltérések és a belpolitikai prioritásaik rendezése miatt vélhetően időbe telik, mire kialakul, hogy miben és hogyan változik a német EU-politika, ha egyáltalán változik bármit. Emiatt kisebb az esélye, hogy Orbánnak (a mostaniaknál) komolyabb európai kihívásokkal kelljen szembenéznie a 2022-es választásokig.

Mindemellett a Zöldek és az FDP potenciális koalíciós részvétele hosszabb távon okozhat még problémákat a Fidesznek, már amennyiben a párt 2022 után is kormányon marad. Mindkét német középpárt támogatja a jogállamiságot megsértő EU-tagállamok szigorúbb büntetését, valamint az Európai Parlament jogköreinek növelését. Utóbbi uniós szerv a magyar kormány egyik leghangosabb külső bírálójának számít, ezért nem áll Orbánék érdekében, hogy ehhez még több jogosítványt kapjon.

Hasonló állásponton van az SPD is: a szociáldemokraták szintén hívei a jogállamisági kritériumok szigorú betartatásának és a parlament erősítésének, és ha Olaf Scholz lesz a kormányfő, retorikailag mindenképpen keményebb támadásokra kell számítania Orbánnak.

Olaf Scholz, az SPD kancellárjelöltje a párt sajtótájékoztatóján 2021. szeptember 27-én – Fotó: Christof Stache / AFP

Mindazonáltal a mélyebb uniós intézményi reformhoz tágabb európai konszenzus kell, azaz az esetleges német irányváltás gyakorlati hatásaival belátható időn belül vélhetően nem kell szembenézni Orbánnak. Scholz hatalomra jutása esetén pedig abban is bízhat a Fidesz, hogy a szociáldemokraták szívéhez is közel áll a német autóipar, emiatt a gazdasági érdekek a kapcsolat kiegyensúlyozottsága mellett szólnak. A magyar német kapcsolatokról és azok várható alakulásáról ebben a Komplexünkben írtunk részletesen.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!