2023. október 19. – 22:47
frissítve
Egy komoly hullámvölgy után éppen úgy tűnt, hogy javul a budapesti és a varsói kormány korábban szoros viszonya, de ebbe vasárnap belerondítottak a lengyel választók. A miniszterelnöki pozíció legesélyesebb várományosa, Donald Tusk kulcsszerepet játszott abban, hogy a Fidesz kisodródjon a legnagyobb európai politikai családból. A magyar vezetés így számos kérdésben találhatja egyedül vagy a szlovákokkal együtt gyengébb helyzetben magát az uniós porondon az ukrán gabonavitától kezdve a menekültügyi és jogállamisági vitákon át az uniós jog alapjainak megkérdőjelezéséig.
A vasárnapi választási eredmények alapján úgy tűnik, Lengyelország lecseréli a kormánypártokat, véget érhet a Jog és Igazságosság (PiS) nyolcéves regnálása. A PiS hiába végzett az élen, de több tucat parlamenti helyet veszített, így a lehetséges szélsőjobboldali szövetségesével együtt sem lenne meg a kormányzáshoz szükséges számú képviselője, az EU-párti ellenzék pedig elég helyet szerzett az alsóházi többséghez.
Az előfordulhat, hogy a Jarosław Kaczyński pártjához köthető államfő először a PiS-nek ad kormányalakítási megbízást, de reális esélye a második helyen végzett, többpárti Polgári Koalíciónak (KO) van arra, hogy összefogjon a Harmadik Úttal (TD) és az Új Baloldallal, ezzel pedig meglegyen a szükséges többségük. Együtt 249 képviselőjük lenne a 460 fős alsóházban. Itt elemeztük részletesen, hogyan múlta felül együtt az ellenzék az illiberalizmust építő lengyel kormánypártot, és mi következik a választási eredményekből.
A magyar kormány ezzel a legerősebb uniós szövetségesét veszítheti el a jogállamiságról és az EU-s forrásokért folyó vitájában, még akkor is, ha az elmúlt másfél évben a két kormány viszonya fagyosabbá vált az orosz–ukrán háború eltérő megítélése miatt. Ha az eddigi ellenzékből feláll egy új kormány, az várhatóan igyekszik majd rendezni a viszonyát Brüsszellel, elvégre olyan kormányfője lenne, aki 2019-ig az Európai Tanács, utána pedig 2022-ig az egykor a Fidesznek is otthont adó Európai Néppárt (EPP) elnöke volt.
„Ha nem a PiS folytatja a kormányzást”, az nemcsak a visegrádi együttműködésnek tesz rosszat, „de a két ország kapcsolatát is megronthatja, és Magyarországot kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja az európai politikában”
– mondta az ATV szerint Magyar Levente külgazdasági és külügyminiszter-helyettes vasárnap este még az exit poll megérkezése előtt, amely már a végeredményhez hasonlóan jelezte, hogy a PiS-nek nem lesz meg a többsége.
Az Európai Bizottság alelnöke, Margarítisz Szkínász viszont fel volt dobva, legalábbis a BBC tudósítójának úgy tűnt, amikor beszélt vele az exit pollról. A görög politikus remélte, hogy a várható kormányváltással eloszlanak a feszültségek az európai család „központi tagjával”. Katja Leikert német jobbközép képviselő kifejezetten örült X-en (a volt Twitteren), szerinte az Európa-barát eredménynek hatalmas a jelentősége.
Sławomir Domaradzki, a Varsói Egyetem politikai elemzője viszont figyelmeztetett: „a jelenlegi ellenzék várható hatalomra kerülése nem jelenti, hogy Varsó álláspontja számos kulcskérdésben olyan drámaian megváltozna”, ahogy arra az uniós intézmények számítanak.
Mégsem áll össze a V3?
Orbán Viktor miniszterelnök a nyáron arról beszélt, hogy a csehek már „átálltak”, de néhány hete épp úgy tűnt, hogy egységesebbé válhat a visegrádi négyek szövetsége Robert Fico szlovákiai megválasztásával. A populista politikus az előző kormányzása idején többször összetűzésbe került a magyar kormánnyal, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mégis okkal örült az oroszbarát, migránsozó és sorosozó kijelentésekkel kampányoló politikus győzelmének. Pártja, a Smer hiába ül látszólag a Fidesz ellenfelei között az európai szocialistáknál, ott már fel is függesztették, és Ficóék nem adták jelét, hogy ez zavarná őket. Így egy olyan lejtőn indultak el, mint amilyen alján a Fidesz távozott a jobbközép Európai Néppártból.
Az Európai Parlament legnagyobb politikai családjának elnöke Donald Tusk volt a néppárti szakítás idején. Épp ő vezeti a vasárnap második helyre befutó Polgári Koalíció választási szövetség legerősebb tagját, a Polgári Platformot, és a Fidesz és a Néppárt viszonyának megromlása közben finoman szólva sem szorgalmazta a nagyobbik magyar kormánypárt megtartását. Hol burkoltan, hol egészen nyíltan kritizálta a Fideszt, amely már korábban is fő belpolitikai ellenfelével, a Jog és Igazságossággal barátkozott.
„Mit kell még tennie a Fidesznek, hogy mindannyian lássátok: egyszerűen nem illenek bele a családunkba?”
– kérdezte 2020 decemberében, néhány hónappal azelőtt, hogy a már felfüggesztett Fidesz a kizárás elől kilépésbe menekült volna. Donald Tusk tavaly már Budapesten kampányolt az ellenzéknek. 2022 júniusáig vezette az Európai Néppártot, onnan tért vissza a lengyel Polgári Platform élére, hogy a 2007-2014-es kormányzása után ismét bejelentkezzen a miniszterelnöki székre.
Egy új lengyel kormánnyal változás várható Varsó és Brüsszel konfliktusokkal terhelt kapcsolatában, habár Tusknak is lesz még dolga a koalíciókötéssel. „A Polgári Koalíció, az Új Baloldal és a Harmadik Út szövetség egyik fele, a Polska 2050 egyértelmű EU-párti, és az integráció elmélyítésére, Lengyelország tanácson belüli szerepének újrarendezésére törekszik. A Harmadik Útból a Parasztpárt (PSL) ennél jóval euroszkeptikusabb, a rurális, konzervatívabb szavazók pártja, így velük dűlőre kell majd jutni például az EU jövőjét érintő kérdésekben” – mondta Zgut-Przybylska Edit politológus és szociológus korábbi cikkünkben.
A Fidesz viszont már a néppárti időkben is Tuskék euroszkeptikus ellenfeléhez, a PiS-hez állt közel. A szoros barátság megkopott az Ukrajna elleni orosz invázió miatt, mert a PiS hagyományosan erősen oroszellenes. Az ukrán gabona behozatala körüli vitában viszont a párt már odáig jutott, hogy a kijevi kormány az uniós intézményekkel együtt akarja megbuktatni, és a migráció is forrasztgatta a lengyel–magyar-tengelyt.
EU-s viszonylatban a várható szlovák–lengyel csere már csak a szavazási matek miatt sem jött jól a magyar kormánynak. A tagállamok általában minősített többséggel döntenek, ahol az országok száma és az általuk képviselt lakosság számít, így hiába egy ötmilliós új barát, ha egy 40 milliós búcsút int.
Egyedül maradhat a magyar kormány a jogállamisági ügyeivel
A tagállamok súlya a „hetes cikkes” jogállamisági eljárásnál is számít. Ilyen mind a magyar, mind a lengyel kormány ellen indult. A lengyelnél ezt 2017-ben az Európai Bizottság, a magyarnál 2018-ban az Európai Parlament kezdeményezte, de az azóta eltelt évek alatt gyakorlatilag semmi sem történt. Időnként a tagállamok tartanak egy-egy meghallgatást, de nem sikerült se megszüntetni, se továbbléptetni az eljárást. Most minősített többség kellene ahhoz, hogy Magyarországnál eljussanak a következő lépcsőig, amire így már nagyobb az elvi esély.
Ami még fenyegetőbb lehet, hogy a következő, egyhangúságot követelő fokozatnál ugrik a lengyel–magyar viszontbiztosított vétózás lehetősége. Nem valószínű, hogy a következő utáni szakaszig fajuljon a helyzet, ráadásul itt a magyar kormány talán Ficóékkal is bedobathat egy vétót (ilyenkor az érintett ország értelemszerűen nem szavaz). Szlovákia ellen viszont nincs folyamatban az eljárás, azaz a viszontvétó helyett valami mást kellene ajánlani, enélkül pedig a hetes cikkes eljárás sem tűnik teljesen veszélytelennek.
Ha az új lengyel kormány meg tudna egyezni a tagállamokkal, és megszűnne vele szemben az eljárás, Magyarország egyedül maradna, ahogy az uniós támogatások blokkolásánál is így járhat.
A lengyel vezetés előtt is befagyasztották a 2021-2027-es költségvetés felzárkóztatási támogatásainak kifizetését, amelyektől a magyar kormányt is szinte teljesen elzárják. Lengyelország a 2026 augusztusáig lehívható, egyszeri helyreállítási alapból sem kap pénzt, mert a varsói kormány – a budapestihez hasonlóan – még mindig nem teljesítette a szükséges mérföldköveket, elsősorban az igazságügyi átalakítások helyrerakását.
Donald Tusk a kampányban arról beszélt, hogy a hivatalba lépése napján megállapodna az Európai Bizottsággal – akarva-akaratlanul rájátszva a lengyel kormány vádjaira, hogy a pénz visszatartásával Brüsszel kormányváltást akar kicsikarni. A brüsszeli bizalom helyreállításában segíthet az is, hogy
a magyar vezetéssel szemben Tuskék csatlakoznának az európai ügyészséghez,
de az új kormány mozgásterét szűkíthetik a PiS-hez lojális Andrzej Duda elnök esetleges vétói. Ezek amiatt lehetnek különösen nehezen megugorható akadályok, hogy a várható koalíciónak nem lenne a vétókat felülíró háromötödös többsége, miközben a reformoknál az Európai Bizottság nemcsak javaslatokat vagy elvi alkukat, hanem elfogadott törvényeket szokott elvárni a végrehajtásuk részleteivel együtt.
Rendeződhet az uniós jog alapjait is megkérdőjelező vita
A lengyeleknél szintén az igazságszolgáltatás függetlensége az Európai Bizottság egyik legnagyobb gondja, bár a lengyel kormány a magyarnál jóval nagyobb lendülettel vetette bele magát a rendszer átalakításába, és jobban el is durvult a konfliktus.
Ahogy arról korábban írtunk, a lengyel kormány az Ukrajna elleni orosz invázió árnyékában egy ideig békülékenyebbnek tűnt. Az uniós intézmények szerint viszont hiába állapodtak meg, a varsói vezetés helyenként adós maradt a végrehajtással. A konfliktusok odáig vezettek, hogy kormánypárti politikusok azzal fenyegetőztek, befejezik az együttműködést, sőt, széttrollkodják a közös döntéshozatalt.
A mérföldkövek részeként a kormánynak részben vissza kell vonnia azokat a változtatásokat, amelyekkel maga felé hajlította az igazságügyi rendszert. A PiS-esített alkotmánybíróság egyik kamarájához rendelték a bírák fegyelmi ügyeit, amit az Európai Unió Bírósága törvénytelennek ítélt, és napi egymillió eurós (kb. 382 millió forintos) büntetést szabott ki. Mateusz Morawiecki kormányfő erre megtámadta az uniós jog elsőbbségét a lengyel alkotmánybíróságon, amely 2021-ben arra jutott, hogy az EU alapszerződései több ponton ellentétesek a lengyel alkotmánnyal.
A közös és a nemzeti jog viszonya hamarosan Magyarországon is előtérbe kerülhet. A lengyel és a magyar kormány vétói ellenére jövő év közepére elfogadhatják a menekültügyi és migrációs csomagot, amelynek a magyar kormány több elemét ellenzi. Korábban az „alkotmányos magra” hivatkozva utasította el, hogy végrehajtsa menedékkérők áthelyezését. Az uniós jog elsőbbségéről szóló vitát az utóbbi időben épp a lengyel kormány vitte legmesszebb az igazságügyi rendszer átalakítása körüli kérdésekkel, de valószínűleg a várható új varsói kabinet ebbe nem fog beleállni.
Tusk kapzsiságot emlegetett az ukrán gabonavita kezelésénél
A jogerős uniós döntések ellenzésében a szabad ukrán agrárimportnál is szétválhatnak a lengyel és a magyar kormány útjai. Az Európai Unió egyrészt azzal segített az Oroszország által megtámadott Ukrajnán, hogy szolidaritási sávokkal könnyítette az ukrán exportot. Másrészt a kormányok képviselői egy korábbi szabadkereskedelmi egyezményt kiterjesztettek számos, korábban csak korlátozott mennyiségben vagy vámmal behozható agrártermékre.
Kezdetben hat uniós ország viszont arra panaszkodott, hogy az ukrán áruk, főleg a gabona elárasztotta a piacukat. Közülük először Csehország, majd Bulgária és Románia is engedett, a kampányhajrában tiltakozó gazdákkal szembenéző lengyel kormány viszont beleállt az ügybe. Szlovákiával és Magyarországgal együtt kétszer is egyoldalú korlátozásokat vezetett be, és kijelentette, hogy a vita miatt a továbbiakban nem szállít új fegyvereket Ukrajnának. (Ezt amúgy jelentős részben az EU utófinanszírozta, amíg a magyar kormány az OTP-ügy miatt keresztbe nem feküdt a legutóbbi kifizetések jóváhagyásánál.) Válaszul Donald Tusk az ukránok hátbaszúrásával vádolta Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt, mire Andrzej Duda elnök finomított: szerinte adhatnak fegyvereket, de csak használtakat.
A kormányváltással nem kizárt, hogy Lengyelország is elfogadja majd az ukránok intézkedéseit a kivitel hatásainak kezelésére. A megegyezés esélyét növeli, hogy nemrég Kijev felfüggesztette a pert, amit az egyoldalú korlátozást bevezető országok ellen indított. Donald Tusk korábban a „hozzá nem értés és kapzsiság láncolatának” nevezte azt, ahogyan a lengyel kormány kezelte a vitát, és pártja júniusban egyedüliként szavazott a lengyel parlamentben a behozatali kvótákat és vámokat eltörlő ideiglenes uniós intézkedés meghosszabbítása ellen. Ha az új vezetés túl sokat engedne, akkor viszont ugyanúgy gazdatüntetésekkel számolhat, mint elődje, miközben alig több mint fél év múlva európai parlamenti választásokkal kell szembenéznie.
Fajsúlyos szövetséges eshet ki a szavazásoknál, de nem mindenben várható teljes fordulat
Az említett minősített többség nemcsak a szokásos eljárás szerinti jogszabályalkotásnál fontos, bár itt is sokat számít (arról nem is beszélve, hogy 2025 első felében Lengyelország veszi majd át Magyarországtól a társdöntéshozó miniszteri Tanács vezetését). A jövő júniusi európai parlamenti választás és intézményi átalakulások után a még levegőben lógó javaslatokat elölről kezdhetik vagy akár ejthetik, így az uniós intézmények épp most hajráznak, hogy amit lehet, még el tudjanak fogadni.
A lengyel választás eredménye ebben a fontos időszakban súlyozza át a tagállami döntéshozatalt, és ez sokat számíthat az olyan kiélezettebb szavazásoknál, mint például a menekültügyi és migrációs csomag vitatottabb elemeinél. (A lengyel és a magyar miniszterelnök az utóbbi időben elkezdte vétózgatni az EU-csúcsok végkövetkeztetéseinél a migrációról szóló részeket, de ennek amúgy sincs semmilyen gyakorlati jelentősége.)
Ahogy már említettük, a várakozások szerint az állam- ás kormányfőkből álló Európai Tanács egykori elnökeként Tusk egy jobbközép, valamint konzervatív, liberális és szocialista pártokból álló koalíció élén EU-barátabb politikát vinne az elődjénél, de menekültügyi és migrációs kérdésekben könnyen lehet, hogy az új lengyel kormány sem lesz sokkal megengedőbb. Jan Grabiec, a Polgári Platform szóvivője arra figyelmeztetett: „biztosan nem fogunk semmilyen megoldásba beleegyezni, ami a migránsok számát emelné Lengyelországban”. Donald Tusk júliusban egy olyan videóban kelt ki több ezer ember befogadása ellen „iszlám országokból”, hogy Maciej Konieczny szocialista parlamenti képviselő feltette a kérdést: „Ez még Donald Tusk vagy talán Donald Trump?”
„Ne számítsanak arra, hogy Tusk könnyű és rugalmas partner lesz a klímapolitikában és a zöldmegállapodást illetően, amelynek végrehajtása rengeteg költséget jelent az ország számára”
– figyelmeztetett továbbá Tomasz Bielecki, a Deutsche Welle és a Gazeta Wyborcza brüsszeli tudósítója egy brüsszeli panelbeszélgetésen. Felemlegette, hogy Tusk az Európai Tanács elnökeként határozottan ellenezte a menedékkérők tagállamok közötti elosztását, de szerinte a következő lengyel kormány elődjétől eltérően végre fogja hajtani a jogszabályokat akkor is, ha nem tetszenek neki.
A jogszabályok mellett a minősített többség az EP-választás utáni intézményi átalakulásoknál is számít. Így döntenek majd például az uniós kvázikormány, az Európai Bizottság elnökének jelöléséről, valamint az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács vezetőjéről. Itt a magyar kormánynak a lengyel szövetségese nélkül sokkal nehezebb lesz hallatnia a hangját.
Nem jó előjel egy nagy euroszkeptikus és EU-ellenes átrendeződéshez
A lengyel választás eredményével idén sincs nagy, látványos politikai fordulat, amelyet Orbán Viktor már hosszú évek óta vár.
- Szlovákiában szeptemberben nyert Robert Fico, ráadásul ezt kormányzásra is tudta váltani a szintén szociáldemokrata, de a Smerrel együtt felfüggesztett Hlasszal és a szélsőjobboldali SNS-szel összefogva.
- A Lengyelországhoz hasonló súlyú Spanyolországban júliusban választottak. Ott úgy tűnik, nem sokkal, de lemaradt a spanyol jobbközép és a Fidesszel barátkozó Vox – a szélsőjobboldali párt vártnál rosszabb eredményével – a kormányzásról.
Jövőre a különféle tagállami voksolások mellett az Európai Parlamentet is újraválasztják, és a képviselő-testület várhatóan még inkább jobbra tolódik. Az viszont egyelőre nem látszik, hogy összeomlana a középpártok többsége, a Polgári Platform, valamint az EP-ben a visszafogottabb euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerekben (ECR) helyet foglaló Jog és Igazságosság helyenként személyeskedésbe hajló versenye pedig mutatja, milyen megosztottságokon kellene felülemelkedni egy nagy jobboldali összefogáshoz, amit időnként magyar kormánypárti politikusok pedzegettek. Mujtaba Rahman, az Eurasia Group elemzője a Politicónak arról beszélt, hogy Tuskék és az Európai Néppárt jó teljesítménye növeli a centrista – néppárti, szocialista és liberális – többség esélyét.
