Az oroszok és a pénz is békülékenyebbé tették a lengyel kormányt az EU-val

Miközben lassan talán tetőzik a vita a magyar kormány, valamint az uniós intézmények és tagállamok között, a Fidesz fő szövetségese épp visszavonulót fúj – sőt, bizonyos területeken épp együttműködőbb. A lengyel kormány a közelmúltban tárgyalta a bírósági reformjavaslatot, amellyel közelebb kerülne 36 milliárd euróhoz (több mint 14 ezer milliárd forinthoz). Szerintük a lengyel alsóházban szerdán szavazásra bocsátott jogszabállyal teljesülne az egyik „mérföldkő” az uniós helyreállítási alap eléréséhez – ezt azonban majd az Európai Bizottságnak kell értékelnie.

Magyarország jelenleg ugyanígy nem fér hozzá ehhez az alaphoz, ahogy a „rendes” költségvetési támogatások zöméhez sem (erről bővebben itt írtunk), de van néhány fontos különbség:

• miközben a magyar kormány igyekszik taktikusan engedni az uniós intézményeknek, a lengyel már az asztalborogatásig jutott;
• a Fidesz és a KDNP összhangjához képest a lengyel Jog és Igazságosságba (PiS) egyre keményebben száll bele a legnagyobb koalíciós partnere, a Szolidáris Lengyelország;
• ráadásul Lengyelországban az ellenzék is sokkal erősebb, élén a jobbközép Polgári Platformmal;
• és amíg a Fidesz-KDNP kevesebb mint egy éve van túl egy választáson stabil támogatottsággal, Lengyelországban ősszel szavaznak, ami messze nem lefutott meccs.
• Amíg viszont a magyar kormány az ukránok támogatásánál húzódozik, a lengyel teljes erővel segíti a keleti uniós tagjelöltet, és ezzel enyhíteni tud az elszigeteltségén. Arról itt írtunk részletesebben, hogy komoly átrendeződést hozhat a magyar–lengyel viszonyokban az orosz–ukrán háború.

Zárótűzzel fenyegetőztek, aztán benéztek a pénztárcájukba

A lengyelek a leghangosabban az igazságszolgáltatási rendszerről, főleg az alkotmánybíróságról vitáztak az uniós intézményekkel, élükön az Európai Bizottsággal, amelyet sokkal türelmetlenebbül alakítottak át, mint a magyar kormány. Az uniós kvázikormány emiatt megakasztotta a lengyel helyreállítási terv elfogadását, amellyel a rendes uniós költségvetésen felüli alap rájuk eső részéhez fértek volna hozzá.

Az sem segített, hogy több PiS-vezetésű önkormányzat „LMBT-mentes övezetet” hirdetett. Az EU az alapjogokat biztosító horizontális feltételek miatt ezeket kizárta az uniós támogatásokból.

Tavaly az év első felében úgy tűnt, békülékenyebbek a lengyel kormánytagok, és az EU-n belül is jobban együttműködtek az Ukrajna elleni orosz invázió árnyékában a többiekkel. A koronavírus miatt létrehozott alap lengyel elköltési tervét jóval előbb elfogadták, mint az utolsó pillanatokban átengedett magyart. Ebből az alkalomból Varsóba – Budapesttel ellentétben – személyesen is ellátogatott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Az önkormányzatok is elkezdték felszámolni az LMBTQ-ellenes zónákat, amire bírósági ítéletek is kötelezték őket.

A lengyel kormány viszont az uniós intézmények szerint hiába állapodott meg velük, helyenként adós maradt a végrehajtással – részben ezért is követelte meg szigorúbban a mérföldkövek gyakorlati megvalósítását az Európai Bizottság Magyarországtól, a lengyel tervet pedig hiába hagyta jóvá, pénzt oda sem utalnak a viták rendezéséig.

A konfliktusok odáig vezettek, hogy kormánypárti politikusok azzal fenyegetőztek, befejezik az együttműködést az uniós intézményekkel, sőt, széttrollkodják a közös döntéshozatalt:

„Nem lesz más választásunk, mint előhúzni minden ágyút az arzenálunkból és zárótüzet nyitni”

– lengette be a Jog és Igazságosság főtitkára, Krzysztof Sobolewski.

A hazai kormánypárti politikusok ezzel szemben előszeretettel hangoztatják, hogy a lengyelektől eltérően folyamatosan egyeztetnek az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal az uniós kvázialkotmányban is rögzített „lojális együttműködés” jegyében.

Kinőtte magát a PiS KDNP-je

A Jog és Igazságosság álláspontja év végére ismét felpuhult, de az egész kormányé nem. Zbigniew Ziobro, a Szolidáris Lengyelország elnöke, aki egyben az igazságügyi miniszter, beleállt volna a saját tárcája intézkedéseibe. A PiS legnagyobb koalíciós partnerének hangerejét az is növelheti, hogy amíg korábban csak a Jog és Igazságossággal együtt indulva tudott bekerülni a lengyel országgyűlésbe, már valamivel az öt százalékos parlamenti küszöb fölé mérik, bár a Hvg.hu elemzése szerint szervezetileg és pénzügyileg nem áll készen az önállósulásra.

Ahogy a magyar, úgy a lengyel kormánynak is mérföldköveket kell teljesítenie a helyreállítási alap eléréséhez. Részben vissza kell vonnia azokat a változtatásokat, amelyekkel maga felé hajlította az igazságügyi rendszert. A PiS-esített alkotmánybíróság egyik kamarájához rendelték a bírák fegyelmi ügyeit, amit az Európai Unió Bírósága törvénytelennek ítélt, és napi egymillió eurós (közel 390 millió forintos) büntetést szabott ki. Mateusz Morawiecki kormányfő erre megtámadta az uniós jog elsőbbségét az alkotmánybíróságon, amely 2021-ben arra jutott, hogy az EU alapszerződései több ponton ellentétesek a lengyel alkotmánnyal.

Az uniós jog elsőbbségének hosszú szakirodalma van, de a gyakorlati tétje az Európai Unió működőképessége. Az „európai integráció titkos motorja”, az EU elődjének bírósága évtizedekkel ezelőtt kezdte kibokszolni az ítéleteivel, hogy a közösségi jog a nemzeti felett áll. Ha nem így lenne, és az együtt meghozott döntések nem kötnék a tagállamokat, tulajdonképpen minden uniós ország olyan szabályokat tarthatna be, amelyek csak tetszenek neki. A nemzeti alkotmánybíróságok jelentős része ugyanakkor fenntartja, hogy egy „alkotmányos mag” mégis felülírhatja ezt az elsőbbséget, és a kérdést az uniós kvázialkotmányban, az alapszerződésekben sem rendezték teljesen. A különféle tagállamok korábbi elméleti fenntartásai és fenyegetései után a lengyel lépés egy konkrét ügyben rúgta fel az elvet. (A kérdésről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.)

Szinte senki nem elégedett a kompromisszummal

Végül Lengyelországban beterjesztettek egy reformcsomagot, amellyel többek között eltörölnék a büntetéseket a bírák ellen, akik megkérdőjelezik társaik függetlenségét, és elvennék a fegyelmi ügyeket az alkotmánybíróságtól.

A javaslat január 13-án ment át az alsóházon. Az ellenzékiek nagyrészt tartózkodtak – 189-en a 203 igen és 52 nem mellett –, mert szerintük a szöveg nem orvosolná az igazságszolgáltatás átpolitizáltságát, 13 civil szervezet pedig levélben kérte a szenátust, hogy kérje ki az Európa Tanács alkotmányügyi tanácsadó testületének véleményét. Azért utalnák a szöveget a (nem uniós) intézmény elé, mert szerintük a javaslat sérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.

Az Európai Bizottság fontos lépésnek nevezte az alsóházi szavazást, de Christian Wigand szóvivő hozzátette, hogy a törvényt majd az elfogadása után elemzik. „Folytatjuk a megbeszéléseket a lengyel hatóságokkal, hogy biztosítsuk, a lengyel jogalkotás teljesen megfelel az uniós törvényeknek” és a lengyel ígéreteknek.

Zbigniew Ziobro ugyanakkor megígérte, „minden lehetséges lépést megteszünk, hogy a megoldások ne lépjenek életbe”, miután pártja nemmel szavazott, hogy ne engedjen a brüsszeli „zsarolásnak”. „A törvény nem kompromisszum, hanem kapituláció” – füstölgött Sebastian Kaleta igazságügyi államtitkár, a Szolidáris Lengyelország politikusa.

A szöveg az alsóházi szavazás után a szenátus elé került, ahol az ellenzéknek vékonyka többsége van, Borys Budka, a Polgári Platform egyik vezető politikusa pedig már előre megígérte, hogy „javítani” fognak a javaslaton. Az ellenzék már az alsóházban is megpróbált módosítani, de ott még többség híján minden próbálkozása elbukott.

A felsőházból 14 módosítással került vissza a szöveg, de ezeket hétfőn kigyomlálták, a végső szavazás szerdán várható.

Utána az Európai Bizottság véleményezi az elfogadott változatot, hogy az elég-e a támogatások befagyasztásának feloldásához. Szymon Szynkowski vel Sęk EU-ügyi miniszter szerint a testület már rábólintott a reformra, de az Európai Bizottság nem válaszolt a Politico erre vonatkozó kérdésére.

Civil szervezetek pedig arra figyelmeztettek, hogy az intézkedések nem kezelik a probléma gyökerét, azaz a kormány befolyását az igazságszolgáltatás felett. Bartłomiej Przymusiński, a Iustitia szervezetet képviselve például azt mondta, hogy többek között a legfelsőbb közigazgatási bíróság bíróinak harmada nem teljesen független a politikai befolyástól.

A Politico szerint Brüsszelben mellesleg azt is várják, hogy a szélenergia ügyében is elfogadjanak egy törvényt, erről kedden lehet döntés.

Reped, de egyelőre egyben maradt a kormánytöbbség

A részben az uniós viták miatti koalíciós repedést az ellenzék igyekszik kihasználni és az idén őszi választás előtt robbantani a kormánytöbbséget, ezért tavaly decemberben egy bizalmatlansági indítványt nyújtott be Ziobro ellen. Morawiecki két rossz közül választhatott: vagy megszabadul az egyik leghangosabb kritikusától, de ehhez támogatja az ellenzéket, vagy megvédi az őt ekéző politikust. A parlamenti matek, ahol a hajszálvékony alsóházi többség biztosításához elengedhetetlen a Szolidáris Lengyelország húsz képviselője, illetve a szoros közvélemény-kutatások valószínűleg meggyőzték: megvédte Ziobrót, aki néhány szavazattal ugyan, de elkerülte a leváltását.

A következő körben az alkotmánybíróság vezetőjét kellett volna lecserélni, mert letelt a megbízatása – vagy nem, legalábbis a testület vezetője, Julia Przyłębska és támogatói szerint. Az alkotmánybíróság elnöke arra hivatkozik, hogy a kinevezése után fogadták el a szabályt, amely szerint idén kellene leköszönnie, de rá még ez nem vonatkozik, így a korábbi helyzetnek megfelelően 2024-ig maradhat. Hat alkotmánybíró, köztük a legfőbb ügyészség volt második embere – aki a Hvg.hu szerint Zbigniew Ziobro egyik bizalmasa – másképp gondolja.

Az oroszok miatt is békülnének az EU-val

A lengyeleknek a támogatások megszerzése mellett más okuk is van rá, hogy rendezzék az uniós nézeteltéréseket.

„Be akarjuk fejezni a vitát a Nyugattal, mert az igazi ellenség, az igazi ellenfél keleten van,

és azt hiszem, ezt minden lengyel tökéletesen jól felfogja” – mondta Mateusz Morawiecki január közepén a PAP lengyel hírügynökség szerint. (Az Oroszországgal szembeni összezárás azt azért nem akadályozta meg, hogy az utolsó pillanatban majdnem tönkretegyék az Ukrajnának szánt 18 milliárd eurós EU-hitelt, a magyar kormánnyal is kiszúrva.)

A lengyel kormány valóban nem veszi félvállról az orosz inváziót a szomszédjában. Általában az ukránok legerősebb támogatói, akiknek rengeteg fegyvert küldtek, de ezek pótlását és a saját haderejük megerősítését sem hanyagolják el. A tervek szerint a bruttó nemzeti össztermékük kevesebb mint 2,5 százalékát kitevő katonai költségvetésüket még idén négy százalékra emelnék.

A Jog és Igazságosság elnöke, Jarosław Kaczyński szerint a végső cél öt százalék, bár erre nem mondott határidőt, így ez egy elég ködös ígéret, de a NATO legtöbb tagállama annak az ajánlásnak is nehezen tud megfelelni, hogy a GDP két százalékát erre fordítsa. Az öt, de akár már a négy százalékkal is a szövetségen belül Lengyelország jó eséllyel a legnagyobb arányban költene erre a célra. A mostani csúcstartó Egyesült Államok nagyjából 3,5 százalékot fordít a haderejére, és ott annak is örülnek, ha el tudják fogadni a költségvetést, nemhogy emeljenek.

A nacionalista Jog és Igazságosság erősen oroszellenes, aminek a hagyományos lengyel–orosz konfliktusok mellett személyes oka is van. Jarosław Kaczyński többször is azzal vádolta meg a Kremlt, hogy megölette ikertestvérét, amikor az akkori elnök Lech Kaczyński repülőgépe az oroszországi Szmolenszk közelében, ködben a földbe csapódott.

A keménykedés jól csapódhat le a szavazóknál az országban, amely korábban számtalan háborút vívott az oroszokkal, és amelyet azok többször is megszálltak a történelem során.

Közelednek a választások

Az EU-val a megegyezés felé terelheti a lengyel kormányt az is, hogy ahogy már említettük, októberben parlamenti választást rendeznek. „Ha a pénzek nem érkeznek meg, az mozgósíthatja az ellenzéket” – érvelt a Politicónak a kormány elemzőközpontját vezető Norbert Maliszewski.

Az EU-ellenes retorikát viszont erősítheti, hogy az ellenzék legerősebb pártját, a Polgári Platformot Donald Tusk vezeti. Ő az Európai Tanács elnöki székét hagyta ott, hogy visszatérjen a belpolitikába, de a kormánypártokban és az állami médiában gyakran Brüsszel és Berlin helytartójaként beszélnek róla. Kérdés, hogy ez és a jogállami viták mennyire működnek az alapvetően EU-párti választóknál.

A legutóbbi uniós közvélemény-kutatás szerint a lengyeleknél messze az EU átlaga felett, 63 százaléknyian pozitívan ítélik meg a tagságukat, és szinte hajszálpontosan ugyanennyien bíznak az uniós intézményekben, miközben a saját kormányukban csak 26 százaléknyian.

A Europe Elects összesítésében a Jog és Igazságosság 36 százalékkal az első helyen áll a Polgári Platform vezetésével összekapaszkodott pártok előtt, de nagyjából esélytelen, hogy a PiS az erősen EU-párti liberális Szymon Hołownia vezette harmadik helyen álló, tíz százalékra mért párttal vagy a nyolc százalék körüli szocialistákkal álljon össze. Marad a konzervatív Konföderáció, de a nagyjából hét százalékuk kevésnek bizonyulhat, főleg, hogy a valamivel öt százalék fölé mért Lengyel Néppárt is a PiS versenytársa a vidéki, főleg mezőgazdasági szavazóknál, és korábban a Polgári Platformmal koalícióban vett részt kormányban.