Kaczyńskiék mindig is Putyin és Tusk összjátékának tartották a 2010-es szmolenszki légi szerencsétlenséget

A másfél hónapja zajló orosz–ukrán háború árnyékában a világ felkapta a fejét egy hírre, aminek látszólag semmi köze a háborúhoz: egy lengyel hivatalos vizsgálat szerint nem a fatális hibák összjátéka, hanem merénylet miatt zuhant le 2010-ben az oroszországi Szmolenszk mellett a Lengyel Légierő Tu–154M utasszállító repülőgépe.

A gépen 96 ember utazott, köztük volt a lengyel elnök, Lech Kaczyński, valamint az ország politikai és katonai vezetésének számos tagja, akik a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából rendezett megemlékezésre tartottak. A légi katasztrófát senki nem élte túl.

A második világháborúban Szmolenszk melletti Katyńban több tízezer lengyel tisztet és főtisztet mészároltak le a szovjet belügyi egységek.

Egy korábbi vád felmelegítése

A szmolenszki repülőbaleset egyike a legforróbb lengyel belpolitikai kérdéseknek. 2010-ben Lech Kaczyński, a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke volt az államfő, ellenlábasa pedig a Polgári Platformot (PO) vezető miniszterelnök, Donald Tusk, aki az Európai Tanács elnöki székéből a közelmúltban tért vissza a lengyel belpolitikába.

Lech Kaczyński ikertestvére, a mai lengyel kormánypolitikát alapjaiban meghatározó Jaroslaw Kaczyński már a baleset után előállt a merényletteóriával a vizsgálatot vezető Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnököt és Donald Tuskot okolva. A Jog és Igazságosság 2015-ös hatalomra jutása után három évvel egy minisztériumi vizsgálóbizottság is erre az eredményre jutott. Most alighanem a megváltozott nemzetközi környezet, Oroszország elszigetelődése, háborús bűnökkel való megvádolása indította arra Varsót, hogy felmelegítse a korábbi vádat.

Jól rekonstruálható

Hogy mit lehet tudni a 2010. április 10-i légi szerencsétlenségről, és hogyan kell értelmezni a mostani vizsgálatot, arról Háy György nyugalmazott pilótát, balesetvizsgálót kérdeztük.

A szerencsétlenség utáni, Donald Tusk miniszterelnöksége alatti 2011-es vizsgálat szót ejtett egy esetleges bombamerénylet lehetőségéről, de ezt elvetették azzal, hogy „nem találták nyomát robbantásnak”. A légiirányítás és a pilóták által elkövetett, a gép földnek ütközését okozó hibákról viszont bőven tettek említést. A repülőbaleseteket nemzetközi bizottság vizsgálja ki, ahová az összes érintett országot meg kell hívni. A tragédia után egy évvel az oroszok kiadtak egy, az ő légiirányításukat felmentő, a lengyel pilótákat elmarasztaló jelentést, amire válaszul a lengyelek is kiadtak egyet. Bombáról egyik jelentés sem tett említést, de a korabeli történések jól rekonstruálhatók. Ezek már sok helyen megjelentek, így nézzük meg röviden, mi történt.

Hanyag felkészülés az útra

Lech Kaczyński lengyel köztársasági elnök gépe az oroszországi Szmolenszk katonai repülőterére tartott, amikor leszállás közben a repülőtér közvetlen közelében lezuhant, a gép fedélzetén mindenki meghalt.

A szerencsétlenségben az egyre sűrűsödő köd kulcsszerepet játszott, ettől persze még nem lett volna szabad megtörténnie a tragédiának. A lengyelek felkészülése hanyag volt, a pilóták a szmolenszki meteorológiai helyzet megfelelő ismerete nélkül szálltak fel Lengyelországban, két tartalék repteret jelöltek ki, az egyik azonban aznap zárva volt.

A fák koronájába akadt a gép

Az orosz légiirányító nem volt a helyzet magaslatán. Az elavult szmolenszki katonai reptéren nem voltak modern, a leszállást segítő eszközök, csak egy öreg precíziós radar. A tapasztalatlan, mindössze négy nappal korábban kinevezett légiirányító szabad szemmel nem látta a gépet, a radaron pedig nem lehetett jól nyomon követni a gép haladását, amikor szólt, akkor már késő volt. (A ferihegyi repülőtéren más államok vezetőinek fogadásakor a legtapasztaltabb munkatársakat rendelték be.) A légiirányító katonai gépnél megtilthatta volna a leszállást, civil gépnél nem. Végül abban maradtak, hogy tesznek egy próbát: ha nem tud leszállni a gép, akkor menjen máshová vagy körözzön, amíg tisztul az idő.

Abban az esetben szállhattak volna le, ha a futópályát száz méter magasból látják. A gép navigátora azonban rossz magasságmérőt nézett, így helyzetüket egy hetven méter mély völgyhöz viszonyították, de még ahhoz viszonyítva is jóval lejjebb ereszkedtek száz méternél. A gép szárnya beakadt a fák koronájába, egy része letörött, a gép megbillent, és a helyzet menthetetlen volt.

Nyomás a pilótán

Felmerül a kérdés, hogy okozhatta-e az orosz légiirányító szándékosan a gép tragédiáját. A balesetvizsgáló szerint ez kizárt, hiszen a pilótának hiába mondják azt, hogy ragyogó napsütés van, ha egyszer semmit se lát a ködtől.

Sokkal fontosabb az a körülmény, hogy az egyébként is tapasztalatlan pilótán hallatlan nyomás volt. A gépen a lengyel elit utazott, a kabinban volt a lengyel légierő parancsnoka és időnként a protokollfőnök is benézett. A pilóta emlékezetében élénken élt egy két évvel korábbi eset, aminek másodpilótaként a tanúja volt. A 2008-as grúziai háború idején a VIP repülés kapitánya Lech Kaczyński köztársasági elnök, a hadsereg főparancsnoka utasítása ellenére sem volt hajlandó megfelelő előkészítés nélkül leszállni Tbilisziben. A repülőszakma szabályai szerint eljáró kapitányt hadbíróság elé állították, és csak a szmolenszki tragédia után mentették fel.

A szmolenszki gép pilótája abban reménykedhetett, hogy a légierő kabinban lévő parancsnoka dönt arról, hogy ilyen időben nem lehet leszállni. Ő azonban csöndben maradt, a pilóták pedig egymás között arról beszéltek, hogy nagy baj lesz abból, ha nem szállnak le.

Észrevehetetlen bomba?

Létezhet olyan bomba, amit az eredeti vizsgálat során nem vettek észre? – kérdeztük Háy Györgyöt. Tény, hogy a gépeken vannak úgynevezett kényes helyek, ahol egy kis bomba is képes hatalmas kárt okozni. A merénylők szempontjából az ideális a nagy magasságban végrehajtott robbantás, amikor nemcsak a robbanás, hanem maga a becsapódás is okoz pusztítást. (Nagy magasságban ugyanakkor a belső túlnyomás is fokozhatja a robbanás hatását.) Kis magasságban végrehajtott robbanás esetén a pusztítás nem garantált. „Volt egy gyanú arról, hogy az oroszok meghamisították az adatrögzítőt, csakhogy volt egy nem orosz adatrögzítő is, a két felvétel pedig tökéletesen megegyezett” – mondja a szakértő.

1996-ban New York mellett zuhant le a TWA 800-as járata 230 ember halálát okozva. A roncsokon nem voltak robbanásra utaló apró kráterek, kifelé görbülő lemezek – ahogy a szmolenszki gép roncsain sem –, mégis robbanószer maradványaira bukkantak. Kiderült, hogy korábban tényleg volt robbanószer a gépen, hogy bombakereső kutyákat trenírozzanak, de a szerencsétlenséget máig nem lehet biztosan tudni, hogy mi okozta, egy biztos, bomba nem.

A roncsok az oroszoknál maradtak, hogy megsemmisítették vagy sem, azt nem lehet tudni. A nevezetesebb roncsokat különben meg szokták őrizni, az angoloknál például van egy roncstemető, ahol a repülőszerencsétlenségek vizsgálóit is képezik.

És miért pont szovjet géppel?

Azt is megkérdeztük, nem szokatlan-e, hogy a lengyelek húsz évvel a rendszerváltozás és a Moszkvával való szakítás után egy szovjet Tu-154-essel repültek. Különösen annak fényében – egy újabb gyanús körülmény –, hogy a gép a szerencsétlenség előtt nem sokkal Oroszországban járt nagyjavításon. Háy György szerint túlságosan drágák az ilyen gépek ahhoz, hogy egy rendszerváltáson átesett ország csak úgy lecserélje. (Még Németország is a fal leomlása után nyolc évig használta kormánygépnek a Tu-154-est.) Az alkatrészekből is nagy készletet halmoztak fel, és a közvéleménynek sem egyszerű megmagyarázni, hogy egy tökéletes állapotban lévő kormánygépet miért kell más típusra lecserélni.

Viszonylag ritka, hogy egy repülőbaleset okainak megítélése ekkora vitákhoz vezessen. A szakértő egy brazíliai esetre emlékszik, amikor egy kisgép egy utasszállítóval ütközött. A brazilok a kisgép amerikai pilótáit okolták, valójában a brazil légiirányítás is hibázott. A mostani esetben a politikai motiváció elég egyértelműnek tűnik, mivel semmilyen új információ nem került napvilágra, a lengyelek a helyszínen nem jártak, a roncsot újból nem vizsgálhatták.

Felhasznált irodalom: Domány András: Egy sosem volt politikai gyilkosság anatómiája (Mozgó Világ 2011/10.)