Kaczyńskiék mindig is Putyin és Tusk összjátékának tartották a 2010-es szmolenszki légi szerencsétlenséget

2022. április 14. – 16:58

Kaczyńskiék mindig is Putyin és Tusk összjátékának tartották a 2010-es szmolenszki légi szerencsétlenséget
Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök, Szergej Sojgu rendkívüli helyzetekért felelős miniszter és Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes a lengyel kormány Tupoljev Tu-154-es repülőgép lezuhanásának helyszínén, a szmolenszki repülőtér közelében 2010. április 10-én – Fotó: Alexey Nikolsky / Ria Novosti / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A másfél hónapja zajló orosz–ukrán háború árnyékában a világ felkapta a fejét egy hírre, aminek látszólag semmi köze a háborúhoz: egy lengyel hivatalos vizsgálat szerint nem a fatális hibák összjátéka, hanem merénylet miatt zuhant le 2010-ben az oroszországi Szmolenszk mellett a Lengyel Légierő Tu–154M utasszállító repülőgépe.

A gépen 96 ember utazott, köztük volt a lengyel elnök, Lech Kaczyński, valamint az ország politikai és katonai vezetésének számos tagja, akik a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából rendezett megemlékezésre tartottak. A légi katasztrófát senki nem élte túl.

A második világháborúban Szmolenszk melletti Katyńban több tízezer lengyel tisztet és főtisztet mészároltak le a szovjet belügyi egységek.

Egy korábbi vád felmelegítése

A szmolenszki repülőbaleset egyike a legforróbb lengyel belpolitikai kérdéseknek. 2010-ben Lech Kaczyński, a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke volt az államfő, ellenlábasa pedig a Polgári Platformot (PO) vezető miniszterelnök, Donald Tusk, aki az Európai Tanács elnöki székéből a közelmúltban tért vissza a lengyel belpolitikába.

Lech Kaczyński elnök és felesége, Maria Kaczyński képe egy lengyel zászlóra rögzítve egy szmolenszki katasztrófáról tartott megemlékezésen – Fotó: Artur Widak / NurPhoto / AFP
Lech Kaczyński elnök és felesége, Maria Kaczyński képe egy lengyel zászlóra rögzítve egy szmolenszki katasztrófáról tartott megemlékezésen – Fotó: Artur Widak / NurPhoto / AFP

Lech Kaczyński ikertestvére, a mai lengyel kormánypolitikát alapjaiban meghatározó Jaroslaw Kaczyński már a baleset után előállt a merényletteóriával a vizsgálatot vezető Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnököt és Donald Tuskot okolva. A Jog és Igazságosság 2015-ös hatalomra jutása után három évvel egy minisztériumi vizsgálóbizottság is erre az eredményre jutott. Most alighanem a megváltozott nemzetközi környezet, Oroszország elszigetelődése, háborús bűnökkel való megvádolása indította arra Varsót, hogy felmelegítse a korábbi vádat.

Jól rekonstruálható

Hogy mit lehet tudni a 2010. április 10-i légi szerencsétlenségről, és hogyan kell értelmezni a mostani vizsgálatot, arról Háy György nyugalmazott pilótát, balesetvizsgálót kérdeztük.

A szerencsétlenség utáni, Donald Tusk miniszterelnöksége alatti 2011-es vizsgálat szót ejtett egy esetleges bombamerénylet lehetőségéről, de ezt elvetették azzal, hogy „nem találták nyomát robbantásnak”. A légiirányítás és a pilóták által elkövetett, a gép földnek ütközését okozó hibákról viszont bőven tettek említést. A repülőbaleseteket nemzetközi bizottság vizsgálja ki, ahová az összes érintett országot meg kell hívni. A tragédia után egy évvel az oroszok kiadtak egy, az ő légiirányításukat felmentő, a lengyel pilótákat elmarasztaló jelentést, amire válaszul a lengyelek is kiadtak egyet. Bombáról egyik jelentés sem tett említést, de a korabeli történések jól rekonstruálhatók. Ezek már sok helyen megjelentek, így nézzük meg röviden, mi történt.

Vlagyimir Putyin és Donald Tusk a repülőgép-szerencsétlenség helyszínén 2010. április 10-én – Fotó: Alexey Nikolsky / Novosti / AFP
Vlagyimir Putyin és Donald Tusk a repülőgép-szerencsétlenség helyszínén 2010. április 10-én – Fotó: Alexey Nikolsky / Novosti / AFP

Hanyag felkészülés az útra

Lech Kaczyński lengyel köztársasági elnök gépe az oroszországi Szmolenszk katonai repülőterére tartott, amikor leszállás közben a repülőtér közvetlen közelében lezuhant, a gép fedélzetén mindenki meghalt.

A szerencsétlenségben az egyre sűrűsödő köd kulcsszerepet játszott, ettől persze még nem lett volna szabad megtörténnie a tragédiának. A lengyelek felkészülése hanyag volt, a pilóták a szmolenszki meteorológiai helyzet megfelelő ismerete nélkül szálltak fel Lengyelországban, két tartalék repteret jelöltek ki, az egyik azonban aznap zárva volt.

A fák koronájába akadt a gép

Az orosz légiirányító nem volt a helyzet magaslatán. Az elavult szmolenszki katonai reptéren nem voltak modern, a leszállást segítő eszközök, csak egy öreg precíziós radar. A tapasztalatlan, mindössze négy nappal korábban kinevezett légiirányító szabad szemmel nem látta a gépet, a radaron pedig nem lehetett jól nyomon követni a gép haladását, amikor szólt, akkor már késő volt. (A ferihegyi repülőtéren más államok vezetőinek fogadásakor a legtapasztaltabb munkatársakat rendelték be.) A légiirányító katonai gépnél megtilthatta volna a leszállást, civil gépnél nem. Végül abban maradtak, hogy tesznek egy próbát: ha nem tud leszállni a gép, akkor menjen máshová vagy körözzön, amíg tisztul az idő.

Abban az esetben szállhattak volna le, ha a futópályát száz méter magasból látják. A gép navigátora azonban rossz magasságmérőt nézett, így helyzetüket egy hetven méter mély völgyhöz viszonyították, de még ahhoz viszonyítva is jóval lejjebb ereszkedtek száz méternél. A gép szárnya beakadt a fák koronájába, egy része letörött, a gép megbillent, és a helyzet menthetetlen volt.

Forrás: Háy György
Forrás: Háy György

Nyomás a pilótán

Felmerül a kérdés, hogy okozhatta-e az orosz légiirányító szándékosan a gép tragédiáját. A balesetvizsgáló szerint ez kizárt, hiszen a pilótának hiába mondják azt, hogy ragyogó napsütés van, ha egyszer semmit se lát a ködtől.

Sokkal fontosabb az a körülmény, hogy az egyébként is tapasztalatlan pilótán hallatlan nyomás volt. A gépen a lengyel elit utazott, a kabinban volt a lengyel légierő parancsnoka és időnként a protokollfőnök is benézett. A pilóta emlékezetében élénken élt egy két évvel korábbi eset, aminek másodpilótaként a tanúja volt. A 2008-as grúziai háború idején a VIP repülés kapitánya Lech Kaczyński köztársasági elnök, a hadsereg főparancsnoka utasítása ellenére sem volt hajlandó megfelelő előkészítés nélkül leszállni Tbilisziben. A repülőszakma szabályai szerint eljáró kapitányt hadbíróság elé állították, és csak a szmolenszki tragédia után mentették fel.

A szmolenszki gép pilótája abban reménykedhetett, hogy a légierő kabinban lévő parancsnoka dönt arról, hogy ilyen időben nem lehet leszállni. Ő azonban csöndben maradt, a pilóták pedig egymás között arról beszéltek, hogy nagy baj lesz abból, ha nem szállnak le.

Észrevehetetlen bomba?

Létezhet olyan bomba, amit az eredeti vizsgálat során nem vettek észre? – kérdeztük Háy Györgyöt. Tény, hogy a gépeken vannak úgynevezett kényes helyek, ahol egy kis bomba is képes hatalmas kárt okozni. A merénylők szempontjából az ideális a nagy magasságban végrehajtott robbantás, amikor nemcsak a robbanás, hanem maga a becsapódás is okoz pusztítást. (Nagy magasságban ugyanakkor a belső túlnyomás is fokozhatja a robbanás hatását.) Kis magasságban végrehajtott robbanás esetén a pusztítás nem garantált. „Volt egy gyanú arról, hogy az oroszok meghamisították az adatrögzítőt, csakhogy volt egy nem orosz adatrögzítő is, a két felvétel pedig tökéletesen megegyezett” – mondja a szakértő.

1996-ban New York mellett zuhant le a TWA 800-as járata 230 ember halálát okozva. A roncsokon nem voltak robbanásra utaló apró kráterek, kifelé görbülő lemezek – ahogy a szmolenszki gép roncsain sem –, mégis robbanószer maradványaira bukkantak. Kiderült, hogy korábban tényleg volt robbanószer a gépen, hogy bombakereső kutyákat trenírozzanak, de a szerencsétlenséget máig nem lehet biztosan tudni, hogy mi okozta, egy biztos, bomba nem.

Orosz mentőszolgálat munkatársai dolgoznak a Tupolev Tu-154-es repülőgép lezuhanásának helyszínén a szmolenszki repülőtér közelében 2010. április 10-én – Fotó: Natalia Kolesnikova / AFP
Orosz mentőszolgálat munkatársai dolgoznak a Tupolev Tu-154-es repülőgép lezuhanásának helyszínén a szmolenszki repülőtér közelében 2010. április 10-én – Fotó: Natalia Kolesnikova / AFP

A roncsok az oroszoknál maradtak, hogy megsemmisítették vagy sem, azt nem lehet tudni. A nevezetesebb roncsokat különben meg szokták őrizni, az angoloknál például van egy roncstemető, ahol a repülőszerencsétlenségek vizsgálóit is képezik.

És miért pont szovjet géppel?

Azt is megkérdeztük, nem szokatlan-e, hogy a lengyelek húsz évvel a rendszerváltozás és a Moszkvával való szakítás után egy szovjet Tu-154-essel repültek. Különösen annak fényében – egy újabb gyanús körülmény –, hogy a gép a szerencsétlenség előtt nem sokkal Oroszországban járt nagyjavításon. Háy György szerint túlságosan drágák az ilyen gépek ahhoz, hogy egy rendszerváltáson átesett ország csak úgy lecserélje. (Még Németország is a fal leomlása után nyolc évig használta kormánygépnek a Tu-154-est.) Az alkatrészekből is nagy készletet halmoztak fel, és a közvéleménynek sem egyszerű megmagyarázni, hogy egy tökéletes állapotban lévő kormánygépet miért kell más típusra lecserélni.

Viszonylag ritka, hogy egy repülőbaleset okainak megítélése ekkora vitákhoz vezessen. A szakértő egy brazíliai esetre emlékszik, amikor egy kisgép egy utasszállítóval ütközött. A brazilok a kisgép amerikai pilótáit okolták, valójában a brazil légiirányítás is hibázott. A mostani esetben a politikai motiváció elég egyértelműnek tűnik, mivel semmilyen új információ nem került napvilágra, a lengyelek a helyszínen nem jártak, a roncsot újból nem vizsgálhatták.

Felhasznált irodalom: Domány András: Egy sosem volt politikai gyilkosság anatómiája (Mozgó Világ 2011/10.)