Egy éve ülnek „sértettség” miatt a svéd NATO-csatlakozáson, de úgy néz ki, valójában Erdoğanra vártak

Svédország és Finnország tavaly májusban, az orosz–ukrán háború kirobbanása után eldöntötték: hosszú idő után feladják katonai függetlenségüket, csatlakoznak a NATO-hoz. A tavalyi NATO-csúcstalálkozón még úgy tűnt, hogy hónapok kérdése, és mindkettő – egyébként katonai szempontból erős – ország tagja lehet a szövetségnek. Tavaly júniusban végül kimondták: szabad az út a NATO-ba a svédek és a finnek előtt is.

A döntés véglegesítéséhez az összes tagország – ekkor éppen 30 – parlamentjének jóváhagyására is szükség van. A nyári hónapokban a ratifikálás az Egyesült Államoktól Szlovákiáig majdnem mindenhol megtörtént, 30 országból 28 rövid időn belül jóváhagyta a csatlakozási kérelmet. Ha ezen a többségen múlik, már szeptember végén teljes értékű taggá válhatott volna mindkét skandináv ország. De Magyarország és Törökország valamiért halogatta a döntést.

Ősszel rendkívül elfoglalt volt az Országgyűlés, az Aranybulla-napról is dönteni kellett

Szeptemberben derült ki, hogy a döntéshez szükséges javaslatot a Külgazdasági és Külügyminisztérium már július 14-én – immáron közel egy éve – benyújtotta az Országgyűlésnek. A parlament tavaly július 19-én még ülésezett, ekkor szavazták meg az Alaptörvény-módosítást, de az ispánokról és a vármegyékről is döntöttek. Végül miután szeptemberben, az őszi ülésszak kezdetén sem került napirendre se a svédek, se a finnek kérelme, a közvéleményt és szövetséges országokat is elkezdte érdekelni: miért?

A törökök már a kezdetektől jelezték, hogy konkrét problémáik vannak a két ország csatlakozásával, így nem fogják automatikusan jóváhagyni a kérelmüket. Többek közt olyan aggályokat hoztak fel, mint hogy Svédországban egy tüntetésen a török elnököt mintázó bábut akasztottak fel, egy másik megmozduláson pedig egy dán szélsőjobboldali aktivista elégette a Korán egy példányát. Ráadásul a török kormány szerint Svédország olyan embereket bújtat, akik kapcsolatban állhatnak az általuk terrorszervezetként nyilvántartott Kurd Munkáspárttal. Törökország viszont tárgyalásokon folyton kereste a megoldást.

Ellentétben a törökkel, akiknél hatalmi játszmák és egyéb érdekeik is álltak a háttérben, a magyar fél semmit nem mondott arról, hogy mi az oka annak, hogy nem kerülhet napirendre a csatlakozás.

A kormánypártok politikusai tavaly októberben már arról beszéltek, hogy még az őszi ülésszakban átmegy majd a döntés. Teltek a hetek, de napirendre továbbra sem kerültek a NATO-csatlakozási kérelmek. Itt már különböző magyarázatokkal álltak elő a Fidesz–KDNP képviselői: először társadalmi egyeztetésre fogták az egészet, aztán arra, hogy az uniós megegyezéshez szükséges jogszabályok tárgyalása leterheli a döntéshozókat. Az ellenzék többször is megpróbálta napirendre venni a javaslatot, de hiába: amennyi próbálkozás, annyi leszavazás a kormánypárti többségtől.

Időközben a NATO-szövetséges országok is elkezdtek elbizonytalanodni. A finn elnök Orbán Viktorral beszélt a kérdésről, a svéd külügyminiszter pedig Szijjártó Péterrel próbált egyeztetni. Tavaly novemberben a kormánytagok még azzal indokoltak, hogy ők semmiképp nem választanák a „sürgetés taktikáját”. Eközben egyre több ország, köztük például a németek is kérték a jóváhagyást, de a V4-ek találkozóján is sürgették Magyarországot. Eközben az „elfoglalt” parlament olyan törvényeket fogadott el, mint például az Aranybulla-emléknapot megalapozó javaslat. Végül decemberben még felröppentek olyan hírek, hogy az őszi ülésszak utolsó hetén napirendre kerülhet a kérdés, de ez nem történt meg.

A Tisztelt Ház már ráér, de néhány Fidesz–KDNP-s képviselő vérig van sértődve

Miután a parlament őszi ülésszaka decemberben véget ért, szinte biztossá vált, hogy március előtt nem lesz döntés a svédek és a finnek NATO-csatlakozásáról. Február végén úgy tűnt, hogy a tavaszi ülésszakban végre elindulhat a parlamenti folyamat is: kiderült, hogy márciusban már vitáznak is a kérdésről a Országgyűlésben. Aztán nem várt fordulat következett:

balatonfüredi kihelyezett frakcióülésük után a Fidesz–KDNP frakcióvezetői, hét hónappal a törvényjavaslat benyújtása után, előálltak azzal, hogy a frakción belül vita van a két ország csatlakozásáról, azaz nem mindenki támogatja.

Megjegyezték, hogy bár a kormány és Orbán Viktor támogatná a döntést, „bizonytalanság és sértettség” miatt egyes kormánypárti képviselők nem.

Többen állítólag azt kifogásolták, hogy Svédország és Finnország politikusai az elmúlt években többször is durván, sokszor közönségesen sértegették Magyarországot, most pedig „szívességet kérnek”. Azért, hogy megbeszéljék ezeket az aggályokat és sértettségeket, egy Németh Zsolt által vezetett tárgyalódelegációt küldtek Svédországba és Finnországba is.

Eközben a parlamentben megkezdődött a vita: a kormánypártok képviselői több mint egy órán keresztül sorolták, hogy mivel sértegették Magyarországot – pontosabban a magyar kormányt – a svéd és finn politikusok. „Ha kérünk, akkor legyünk oly bölcsek, hogy előtte nem pofozunk” – hangzott el a vitában. Sérelmezték, hogy egyes képviselők megjegyzéseket tettek a magyar médiahelyzet és igazságszolgáltatás állapotára is.

Török–magyar két jó barát, egyszerre engedi be a finneket a NATO-ba

Megjelentek a kormánypárti politikusok és megmondóemberek is, akik tovább részletezték a „problémákat”. Kövér László házelnök szerint például a svédek és a finnek is „nevesíthető károkat” okoztak Magyarországnak. Időközben megjárta a két országot a tárgyalódelegáció is, akik arról számoltak be, hogy a svédek és a finnek csatlakozását is támogatják. Néhány napra rá érkezett is a hír, hogy előre hozzák a szavazást, de csak a finnek csatlakozását ratifikálják. Érdekes, hogy a törökök is épp ezekben a napokban lettek engedékenyebbek a finnekkel.

A Fidesz frakcióvezetője majdnem ugyanakkor jelentette be, hogy a finnek csatlakozása rendben van, mint amikor Erdoğan török elnök. Végül a magyar Országgyűlés március 27-én, a török parlament pedig március 31-én bólintott rá a kérelmükre.

A svédekkel viszont mind Magyarországnak, mind Törökországnak további problémái voltak. A Fidesz politikusai tovább sorolták, miért is vannak megsértődve. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója konkrét mondatokat is idézett svéd képviselőktől, köztük a jelenlegi svéd miniszterelnöktől is. Néhány nap múlva pedig arról beszélt, hogy „megnyugtatást várnak” a svédektől. Eközben a parlamentben azzal indokoltak, hogy a „szövetségi viszony nem gyerekjáték”, de újra és újra megígérték, hogy nem Magyarország lesz az utolsó a ratifikálással.

Ekkor egyébként már több ellenzéki képviselő is szóvá tette, hogy gyanúsan egyszerre mozog Magyarország a törökökkel. Orbán például március 16-án járt Ankarában, másnap pedig be is jelentették, hogy jóváhagyják a finnek csatlakozását.

Időközben már Joe Biden amerikai elnök is azt kérte Magyarországtól, hogy bólintsanak rá a svédek kérelmére. Közben a kormány részéről maradt az addigi kommunikáció: Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár arról beszélt Bayer Zsolt műsorában: „Ne felejtsük el, hogy mit kaptunk tőlük az elmúlt 12 évben. Én azon csodálkozom, hogy ők csodálkoznak.” Orbán Viktor pedig májusban azt mondta, hogy „a Magyarország és Svédország közötti politikai kapcsolatok borzasztóan rosszak”. Eközben pedig a tavaszi ülésszak is véget ért a parlamentben, de változás nem történt.

„Az Országgyűlésnek nem kell a törökökre várnia, akkor dönt, amikor akar”

– szögezte le Kövér László házelnök az előző héten.

Lehet, hogy mégis mi leszünk az utolsók?

Végül az e heti, Vilniusban tartott NATO-csúcstalálkozó újabb nem várt fordulatot hozott: Erdoğan Jens Stoltenberg NATO-főtitkár mellett bejelentette, hogy támogatja a svédek NATO-csatlakozását.

A török elnök bejelentése mintha kicsit váratlanul érte volna a magyar kormánypártok képviselőit. Azután, hogy Kövér László múlt héten azt mondta, hogy „nem kell a törökökre várni”, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke a héten már arról beszélt, hogy

a miniszterelnök biztosan egyeztet majd Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel Svédország NATO-csatlakozásáról.

Sőt, Szijjártó Péter külügyminiszter is csak annyit közölt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tárgyalt Erdoğan török elnökkel, egyeztettek a kérdésről, és a jövőben is folyamatosan egyeztetni fognak.

A kormánypárti képviselők többször is hangsúlyozták, hogy nem Magyarország lesz az utolsó, amelyik jóváhagyja a svédek kérelmét. Ehhez most viszonylag gyorsan kell lépnie a kormánynak, mert könnyen előfordulhat, hogy a törökök megelőzik Magyarországot. Az Atv.hu értesülései szerint a kormány a héten háromnapos kormányülést tart, itt vélhetően előkerül a NATO-csatlakozás kérdése is. Az, hogy a törököknek sikerül-e előzniük, egyelőre kérdés, az viszont biztos, ezek után nehezen hihető, ha azt mondják, hogy a magyar és a török akadályozásnak nem volt egymáshoz semmi közük.

Kerestük a Fidesz–KNDP-t azzal kapcsolatban, hogy tervezik-e az Országgyűlés összehívását az őszi ülésszak szeptemberi kezdete előtt, választ a cikk megjelenéséig nem kaptunk.