Öt fontos politikai kérdés, amely meghatározza 2022-t

Érdemes politikai szempontból úgy visszatekinteni 2021-re, hogy melyek azok a történések, események, politikai változások, amelyeknek hosszabb távra is kihatásuk van. Például alapvetően befolyásolják a 2022-es parlamenti választások végkimenetelét.

A következőkben olyan történéseket idézünk fel, amelyekről már most látható, hogy változást hoztak a belpolitikai életbe, és az ezekre adott válaszok alapvetően befolyásolják a 2022-es belpolitikát.

1. Meddig és milyen marad a Covid-helyzet?

A koronavírus-járvány 2020 eleje óta velünk van, és bár rengeteg egészségügyi, gazdasági, illetve társadalmi hatását érzékeljük már most (mi is írtunk erről bőven a Telexen), ezúttal elsősorban a politikai hatására fogunk koncentrálni.

A járványhelyzet ugyanis egyszerre állítja kész helyzet elé a politikai vezetőket és közben szül nem kevés politikai bizonytalanságot. Néhány kérdés, amely politikai válaszokat igényel:

• Legyen-e kötelező az oltás mindenkinek (minden választópolgárnak)?
• Járjon-e szankcióval, ha valaki (egy szavazó) nem oltatja be magát?
• Szükség van-e és mikor lezárásokra, korlátozni kell-e a boltok, vendéglátók, szórakozóhelyek nyitvatartását, és mit szólnak ehhez a vállalkozók (szavazók), akiknek ez komoly pénzügyi veszteséget jelent?
• El kell-e rendelni megint az online oktatást, ami azzal is jár, hogy a szülőknek (szavazóknak) otthon kell maradniuk a gyerekükkel?

Az elmúlt időszakban Orbán Viktor olykor egy napon belül is megváltoztatta a véleményét (online oktatás a középfokú iskolákban), de arra is volt példa 2021-ben, hogy februárban a nyitásról konzultált a kormány, majd pár napra rá minden korábbinál szigorúbb lezárásokat rendelt el.

Az intézkedések sikerességét, hatékonyságát sokan csak egészségügyi szempontból mérik, de a választásokhoz közeledve a kormányfőnek a politikai szempontokat is hasonló módon mérlegelnie kell.

Vagyis nagyon megosztó intézkedések elrendelésére aligha van esély, különben Orbán Viktor azt kockáztatja, hogy ezzel a Fidesz–KDNP-szavazókat veszít.

A következő hónapokban éppen az okozza a politikai bizonytalanságot, hogy kiszámíthatatlan, súlyosbodik-e annyira az egészségügyi helyzet, hogy a kormányfőnek egy-egy intézkedéssel felül kell írnia a politikai logikát (például teljes zárással vagy a kötelező oltás elrendelésével stb.).

Kérdés még, hogy az ellenzék mennyire tud profitálni politikai szempontból egy-egy járványügyi intézkedésből. Korábban a hat párt a felhatalmazási törvényt támadta (az elmúlt bő másfél évben bebizonyosodott, hogy hatalmi szempontból nem hoz érzékelhető változást, így is, úgy is Orbán Viktor akarata érvényesül), az ingyenes teszteléseket hiányolta, illetve a koronavírus áldozatainak magas számát emlegette. Ebből viszont nem rajzolódott ki koherens módon az ellenzék álláspontja, mert az ellenzéki vezetők olykor sokallták, máskor pedig kevesellték a járványügyi intézkedéseket.

Politikai szempontból a Mi Hazánk repült rá látványosan és egyértelműen egy jól beazonosítható szavazói csoportra: az oltást tagadó, de legalábbis azt kritikusan szemlélő választókra. A Lájkbajnokságunkban is többször megemlékezett Hanula Zsolt, hogy Dúró Dóra mekkorákat kaszál a Facebookon egy-egy oltáskritikus megjegyzésével. A párt novemberben tüntetést is szervezett az Alkotmánybíróság elé az oltások kötelezővé tétele és a „Covid-diktatúra” ellen.

Kérdés, hogy képes lesz-e a Mi Hazánk 5 százaléknyi szavazatra váltani ezt a politikáját 2022-ben. A legutóbbi kutatások szerint nem elképzelhetetlen, hogy a párt bejut a parlamentbe. A decemberi Medián-mérés például a teljes népességen belül 7 százalékra mérte a Mi Hazánkat, és a biztos szavazók között is megvolt a bejutáshoz szükséges 5 százalék (igaz, ott van a hibahatár).

Nincs arról még megbízható tudásunk, hogy a Mi Hazánk a kormányoldaltól vagy az ellenzéki tömbtől tud több szavazót megszólítani (az önkormányzatokban a Mi Hazánk többnyire a Fidesszel szavaz, és a párt vezetői is úgy nyilatkoznak, hogy eggyel távolabb érzik magukat az ellenzéki összefogástól). A párt parlamentbe jutása mindenesetre tovább bonyolítaná a belpolitikai képletet, pláne ha a Mi Hazánk olyan eredményt érne el, amely alapján koalíciós kormányba is bejuthatna.

2. Mekkora osztogatást tesz lehetővé a gazdasági helyzet?

Gazdasági szempontból felemás hírek érkeztek az év végén. Ezekre azért érdemes kiemelt figyelmet szentelnünk, mert régi politikai közhely, hogy a gazdasági bővülés vagy visszaesés bizony komoly összefüggésben van a választók pártszimpátiájával (nagyon leegyszerűsítve: ha kevesebb pénzt látnak a szavazók a pénztárcájukban, hajlamosabbak a mindenkori kormányt hibáztatni ezért).

Orbán Viktor állítólag szokott úgy fogalmazni a párttársainak, hogy azért lehet mindenki nyugodt a Fidesz esélyeit illetően, mert olyat még nem látott, hogy kormányváltásra szavaznak az emberek, ha gazdasági bővülést látnak, éreznek.

Kérdés, hogy a választók számára az év elején kapott emelések, többletjuttatások maradnak meg jobban (ez a Fidesz érdeke), vagy az évtizedes csúcsra nőtt infláció és a rekordszintre gyengült forint üzenete jut el jobban a választókhoz (az ellenzék nyilván erre tesz majd kísérletet).

Amit tudunk: januártól olyan gazdasági, pénzügyi intézkedések lépnek hatályba, amelyek jelentős pluszbevételeket jelentenek az egyes szavazói csoportoknak. Ott van rögtön a 13. havi nyugdíj. No meg a családok szja-visszatérítése. Aztán a 25 év alattiak szja-mentessége. Kerek összegre emelkedik a minimálbér (bruttó 200 ezer forint), és nő a garantált szakmunkás-bérminimum is 260 ezer forintra. A közmunkások bére pedig szintén kerek, jól megjegyezhető szintre emelkedik: 100 ezer forintra.

Varga Mihály pénzügyminiszter novemberben jelentette be (majd a parlament is megszavazta) azt a csomagot, amely 750 milliárd forintos adócsökkentést jelent. Ebben olyan intézkedések szerepelnek, mint a vállalkozásokat terhelő adók csökkentése, az ekho csökkentése, a kkv-k iparűzési adófizetési kedvezményének meghosszabbítása, a babakötvény után járó állami támogatás emelése. Emellett politikai szempontból kimondottan látványos és hatásosnak tekinthető intézkedés a benzin árának hatósági befagyasztása vagy a lakossági kamatstop, amely a törlesztőrészleteket mérsékeli. Kérdés persze, hogy ezeket meddig tartja fenn a kormány (az üzemanyagárakat három hónapra fagyasztották be, a kamatstop június 30-ig tart, ahogyan a szűkebb körre, de továbbra is fenntartott hiteltörlesztési moratórium is).

Látható, hogy

a kormány tudatosan költ arra, hogy az egyes választói csoportok tagjai vastagabbnak érezzék a pénztárcájukat az április választások előtt.

Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy érkeznek olyan hírek is, amelyek hosszú távon árnyalják a pénzben dúskálás idilli képét: ott van az egyre növekvő infláció (pár elemző két számjegyű drágulásról beszél az élelmiszereknél), ott van a rekordszintre gyengülő forint, és az év végén a kormány is húzott egy nagyot a nadrágszíjon, amikor 755 milliárdos spórolásról döntött (elsősorban beruházások átütemezésével).

Az inflációt például bármilyen kormányzati szándék ellenére is érezheti minden választópolgár. Decemberben számoltunk be arról, hogy 2007 óta nem volt ilyen magas az árak emelkedése. És éppen olyan termékek ára emelkedett, amelyeket a legtöbb választói csoport nagyon is észrevesz:

Egy év alatt az élelmiszerek ára 6,0, ezen belül az étolajé 26,9, a liszté 20,2, a margariné 19,5, a kenyéré 12,1, a péksüteményeké 11,3, a baromfihúsé 9,0, százalékkal nőtt.

A tartós fogyasztási cikkekért 6,6 százalékkal, a szolgáltatásokért 4,6 százalékkal kellett többet fizetni. Vagyis mindez azt jelenti, hogy a választókhoz eljutó többletpénzeket akár jószerivel el is viheti az, hogy minden sokkal drágább. Pusztán a számokból úgy tűnik, hogy a tavaszi költekezés után bárki is kerül kormányra, valamilyen pénzügyi, gazdasági kiigazításra szükség lesz.

3. Szorongatják-e külföldről Orbán Viktort?

Maga a miniszterelnök utalt arra október 23-i beszédében, hogy tart attól, külföldről beleszólhatnak a magyar választásokba. Orbán Viktor amerikai érdekcsoportokról megszállóként beszélt, akiknek „nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk”, és figyelmeztetett, hogy „a meghívás nem arra szólt, hogy beavatkozzanak a demokráciánkba”.

Orbán a december végi kormányinfón az Egyesült Államok beavatkozásáról azt mondta, nem tartja szerencsésnek azt a megfogalmazást, hogy a kormány „tart” a választásokba való külföldi beavatkozástól, „egyszerűen csak annyit mondok: jön Gyuri bácsi, és hozza az összes haverját. Mind itt lesznek.”

Kérdés, hogy ez az orbáni megfogalmazás mennyiben marad csak retorikai fogás, vagy valóban fel tud-e mutatni a Fidesz majd 2022-ben olyan bizonyítékokat, amelyek külföldi beavatkozásra utalnak.

Egy másik, országhatárokon túl meghozott döntésre azonban biztosan kell figyelnie Orbán Viktornak: januárban hozhat döntést az Európai Bíróság az úgynevezett jogállamisági rendeletről, és a tanácsnoki vélemény azt vetíti előre, hogy a Bíróság elutasítja Magyarország és Lengyelország keresetét. Mindez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság akár azonnal megindíthatja az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, amelynek az a lényege, hogy ha a tagállamok többsége úgy látja, hogy egy tagállamban sérülnek a jogállamisági követelmények, pénzbüntetést is kivethetnek az adott államra.

Vagyis könnyen elképzelhető, hogy épp a magyar választási kampány idején lesz EU-s napirenden a téma, hogy pénzt vonjanak el Magyarországtól. Magát a magyar választási kampányt ez annyiban befolyásolhatja, hogy a kormány és az ellenzék majd hangosan megütközhet a témában, mennyiben jogos egy ilyen pénzbüntetés, és hogyan érzik majd meg ezt az emberek a pénztárcájukon. Ha pedig a pénzelvonás a választások előtt megtörténik (erre adminisztratív szempontból minimális az esély), nem kizárt, hogy a Fidesz számára bír mozgósító erővel – hiszen Orbánék évek óta a Brüsszel elleni harccal tüzelik a szavazóikat.

4. Mennyire lesz tartós és hatékony az ellenzéki egység?

2021 kétségtelenül nagy politikai újdonsága volt, hogy végérvényessé vált: az ellenzék hat pártja közös listán, egymással összefogva indul a választásokon – ezekről a jelöltekről pedig előválasztáson dönthetnek a választók. Ez a konstrukció azért teremt merőben új helyzetet, mert ezzel erre a választásra a jelek szerint megszűnt a Fidesz által évekig gondosan épített és két kétharmados győzelmet is eredményező centrális erőtér (2010-ben nem a centrális erőtér vezetett a fideszes kétharmadhoz). Ehelyett most két nagy tömb, két lista, két esélyes miniszterelnök-jelölt méri össze az erejét 2022-ben. A Mi Hazánk, a Kutyapárt és az egyelőre kiismerhetetlen szándékkal a politikába belépő milliárdos Gattyán György a kutatások alapján aligha tud beleszólni a fő kérdésbe: ki legyen a miniszterelnök?

Az előválasztás nagy csatáiról, tétjéről, meglepő eredményéről és tanulságairól rengeteget írtunk a Telexen, nem is venném újra elő. 2022-ben az lesz a kérdés, hogy az előválasztáson győztes jelöltek mögött tényleg meglesz-e az ellenzéki egység, és ez mennyire bizonyul tartósnak és hatékonynak. Az előválasztás utáni hetekben ugyanis a nyilvánosság nem sok nyomát láthatta annak, hogy tudnak együtt dolgozni a hat párt emberei és Márki-Zay Péter csapata. Donáth Anna új Momentum-elnök nyilvánosan kritizálta, hogy kukába ment jó pár hét, Gyurcsány Ferenc teátrálisan jelentette be, hogy nem kampányolhat, Márki-Zay Péter ellenzéken belüli fideszes árulókról és a lecserélésére szervezkedő ellenzékiekről beszélt az utóbbi napokban. A belső problémákat jól jelzi az a kiszivárgott felmérés (amely a Fidesz nagy előnyét mutatta), amelyről napokig nem volt képes egy ellenzéki vezető sem egyenes mondatokat megfogalmazni.

Nem véletlenül fogalmazott úgy találóan Török Gábor politológus az ATV-ben, hogy

míg a Fidesznél egy a tábor, egy a zászló, addig az ellenzéknél sok a tábor és még zászló sincs.

Vagy legalábbis jelenleg biztosan nem látszik. Az ellenzékről a jelenlegi állapotában az jelenthető ki, hogy a szavazók számában (legalábbis a nyilvános kutatási adatok szerint) a Fideszhez képest jól áll, de minden másban – felkészültségben, szervezettségben, koherens programalkotásban, hatékony kommunikációban – messze a Fidesz–KDNP mögött látszik kullogni. Az ellenzék a két ünnep között meghirdette az egészségügyi, a szociális és az oktatási programját, de a következő hetekben fogjuk csak látni, hogy juttatják el ezeket az ígéreteket a választókhoz – és akkor a következő kérdőjel, hogy jól rezonálnak-e erre a választók.

2022 nagy kérdése lesz, hogy az ellenzéki kampány, amelynek beindítását Márki-Zay Péter januárra ígéri, lendületbe tudja-e hozni az ellenzéki tömböt, és hogy a közös listán való huzavona majd mennyire árnyékolja be ezt. És persze ugyanekkora kérdés, hogy a 2022-es választások után mennyi marad ebből az ellenzéki egységből, pontosan milyen erősségű frakciók és pártok lesznek a választások után (milyen pártok tűnnek el), és hogy a mostani ellenzéken belül várhatóan a legerősebb frakcióval rendelkező Gyurcsány Ferenc mit kezd ezzel az új pozíciójával.

5. Orbán vagy nem Orbán?

A végére hagytam a 2022-es választások, egyben az év legfontosabb belpolitikai kérdését: Orbán Viktor lesz továbbra is a miniszterelnök, vagy sem? Orbán Viktor legfőbb kihívója, Márki-Zay Péter maga is így fogalmazta meg többször a kérdést, hogy „Orbán vagy nem Orbán”, ami utal arra, hogy az ellenzék attól reméli a szavazati maximalizálását, hogy lényegében Orbán elleni népszavazássá akarja tenni a választást.

A Fidesz épp ezzel a narratívával szemben építi az „Orbán vagy Gyurcsány?” kérdést, és azt sugallja a választóknak, hogy Márki-Zay Péter minden látszat ellenére Gyurcsány Ferenc (elég csak megnézni a Fidesz legújabb kampányfilmjét, ahol Márki-Zayt „mini Ferinek” nevezik).

Az elmúlt hetekben, hónapokban több olyan ügy is előjött, amely könnyen nagyobb kampánytémává válhatott volna (válhat még), mint például a kormánynak kellemetlen Pegasus-ügy vagy a Völner-ügy, illetve az ellenzéknek kellemetlen Városháza-ügy.

Ezeknél az ügyeknél – és a később előkerülő további politikai botrányoknál – azt érdemes figyelni, mennyire illeszkedik a kampány fő kérdéséhez: vagyis az ellenzéki „Orbán vagy nem Orbán?”, illetve a kormányzati „Orbán vagy Gyurcsány?” kérdésekhez.

Akkor várható ugyanis még bármelyik oldalon további szavazatszerzés, ha e fő kérdések mentén sikerül hatást gyakorolni a választókra, elsősorban a bizonytalanokra. Emellett persze az is cél, hogy elbizonytalanítsák az ellenkező tábor szavazóit. Így a következő hónapok kampánya során alighanem vég nélküli orbánozást és gyurcsányozást fogunk még hallani.