Orbán Viktor nyara

Alaposan megtervezték a kormányfő nyári politikai fellépéseit. Orbán Viktor nyilatkozatait megvizsgálva pontosan kirajzolódnak a főbb üzenetek: közeleg a harmadik világháború, Trump legyen az amerikai elnök, Kína felemelkedik, és Amerika mellett a másik nap lesz az égen. Mindemellett azt is megtudhattuk, hogy Orbánnak kell még tíz év a tervei megvalósításához. A kormányfő üzenetei között azonban számos komoly ellentmondást találni, és több kínos témát nagyon is tudatosan kerül a nyilatkozataiban. És az ellenzék eközben mit csinált a nyáron? Elemzés.

Orbán Viktor számára biztosan nem volt uborkaszezon ez a nyár. A diplomáciában és a nyilvánosságban is sűrű, munkával teli időszakon van túl a miniszterelnök, aki következetesen és erősen uralta az elmúlt hónapok politikai napirendjét – ahogy erre korábban is volt persze példa. A kormányfő nyaralni is csak a nyár legvégén ment, mint kiderült, Schmidt Mária lányához.

Orbán ugyanakkor ezen a nyáron többször, több fórumon bocsátkozott hosszabb fejtegetésbe a stratégiájáról, geopolitikai és történelmi meglátásairól, jövőbeni, akár évtizedes terveiről. A kormányfő nyári aktivitását még látványosabbá tette a teljes ellenzék passzivitása. Mindezek indokolttá teszik, hogy az őszi politikai szezon és a kezdődő dupla választási kampány küszöbén átnézzük, hogyan is telt Orbán Viktor nyara.

1. Orbán hivatalos programjai

Nézzük először is Orbán Viktor nyári nyilvános szerepléseit! Önmagában is tanulságos végigpörgetni ezt júniustól kezdve a miniszterelnök hivatalos oldala és a híroldalak beszámolói alapján.

• Találkozó a spanyol Vox párt elnökével – a spanyol választásokon ennek a szélsőjobbosnak tekintett pártnak az előretörését várta Orbán, ám ez a megérzése nem jött be, éppen a Vox esett vissza.
• Tárgyalás a türkmén elnökkel.
• Találkozó az albán miniszterelnökkel.
• Magyar–szerb stratégiai együttműködési tanács ülése.
• Tárgyalás Bosznia-Hercegovina minisztertanácsának elnökével.
• Tárgyalás a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság elnökével.
• Beszéd Tellér Gyula temetésén.
• Az Európai Tanács ülése előtt nyilatkozat a Facebookon.
• Nyilatkozat a V4-ek találkozóján
• Beszéd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztavatásán.
• Migrációs csúcs az osztrák kancellárral és a szerb elnökkel.
• Facebook-nyilatkozat a vilniusi NATO-csúcs előtt – A svéd NATO-csatlakozásról itt nem beszélt a miniszterelnök.
• Tusványosi beszéd.
• Augusztus 20-i diplomáciai találkozók – Az atlétikai világbajnokság apropóján csak képek készültek a diplomáciai találkozókról, sajtótájékoztató vagy beszéd nem volt.
• Köszöntő az atlétikai vb-n.
• Beszélgetés a Tranzit Fesztiválon.
• Beszéd a Rheinmetall gyárátadóján.
• Zárt ajtók mögötti beszéd Kötcsén.

Orbán emellett – a pénteki közrádiós szónoklatoktól eltekintve – nem sok helyen adott interjút: a német Bildnek, a hazai pályát jelentő Puskásakadémia.hu-nak, illetve a másként hazai pályát jelentő Tucker Carlsonnak. És a tartalmi jelentősége miatt még ide vehetjük a május végi katari gazdasági fórum pódiumbeszélgetését, ahol a Bloomberg főszerkesztőjével beszélgetett nyilvánosan a miniszterelnök.

Elsőként a diplomáciai találkozókat vizsgálva feltűnő, hogy a miniszterelnök a nyáron elsősorban az EU-n kívüli országok vezetőit fogadta, és velük tárgyalt Budapesten. Az EU-ból csak olyan volt kormányfőket vagy épp kormányra készülő pártvezetőket fogadott, akik osztják Orbán EU-kritikus politikáját. Az EU vezetőivel a brüsszeli Európai Tanács-ülésen, illetve a vilniusi NATO-csúcson találkozott Orbán. E két esemény közös jellemzője, hogy Orbán itt is kritikájának adott hangot a szervezetek működését illetően.

Egyértelmű diplomáciai csúcspont volt augusztus 20., a magyar államalapítás ünnepe, az „illiberális nagyüzem”, amikor Orbán Budapesten fogadta Erdoğan török elnököt, Aleksandar Vučić szerb elnököt, Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, az üzbég, az azeri, a tatár, a türkmén és a kirgiz elnököt, a katari emírt, Sebastian Kurz volt osztrák kancellárt, Janez Janša volt szlovén miniszterelnököt, Andrej Babiš volt cseh miniszterelnököt. Orbán a meghívottakat a barátainak nevezte, a kormányzati kommunikáció szerint pedig energiaügyi szempontból volt elengedhetetlen és hasznos ezeknek a politikusoknak a fogadása. Vagyis Orbán abszolút pragmatikus szempontokkal indokolta, hogy keleti, többségében autokrata vezetőkkel töltötte a magyar államalapítás ünnepét, nevezetesen, hogy egy új energia-útvonal kiépítésén dolgozik. Feltűnő volt viszont, hogy nyugati vezető nem szerepelt a vendéglistán, mint kiderült, még a legközelebbi szövetséges lengyeleket sem hívta meg Orbán.

Ha a diplomáciai névsor mellé vesszük Orbán EU-kritikus nyári üzeneteit, elmondhatjuk, hogy ez a nyár diplomáciai szempontból az EU-n kívüli, keleti kapcsolatok építéséről, erősítéséről szólt a miniszterelnök számára. Orbán ráadásul ősszel is folytatja ezt a stratégiát, ugyanis például októberben Kínába utazik a kínai elnök meghívására.

Orbánt ezen a nyáron is többször kritizálta az ellenzék a diplomáciai stratégiájáért. Az ellenzéki nyilvánosságban elhangzott az a vád is, hogy Orbán kivezetné az EU-ból az országot. A kormányfő ezeket rendre elutasítja, és megerősíti az EU- és NATO-elkötelezettségét. Ennek már csak azért is hihetünk, mert a fent felsorolt keleti vezetők számára – Törökországtól Azerbajdzsánon át Kínáig – éppen azért tud tárgyalópartner lenni Orbán, mert egy EU- és NATO-tagország vezetője. Kérdés azonban, hogy a nyugati vezetők felé hogyan fog nyitni diplomáciai szempontból.

2. Orbán legfontosabb üzenetei

Orbán beszédeit és nyilatkozatait átvizsgálva szépen kirajzolódik, milyen témák és üzenetek voltak a legfontosabbak ezen a nyáron a miniszterelnök számára. A nyilatkozatokban természetesen sok az átfedés, hiszen egy üzenetet nem elég egyszer elmondani, és Orbán profi politikusként szépen el is ismételgette a fontos mondatait. Nézzük sorban a legfontosabb témákat és idézeteket!

„A harmadik világháború az ajtónkon kopogtat.”

Orbán szinte minden megszólásában természetesen helyet kapott a háború és a folyamat elemzése. A fő üzenet továbbra is az, hogy Magyarország – ellentétben a Nyugattal – békepárti, és a Fidesz Amerikát, az EU-t és a magyar ellenzéket is háborúpártinak tekinti. Viszonylag hangsúlyos új elemként viszont többször megjelent a világháborús fenyegetettség. Orbán itt elsősorban az Ukrajnának fegyvereket és pénzt küldő nyugati államok, elsősorban Amerika felelősségét emeli ki. A fenti idézet is az amerikai közönségnek szánt Tucker Carlson-interjúból származik.

Az amerikaiak egyoldalú hibáztatása közben érdekesen csengett, amikor Orbán azt is elárulta, hogy bármikor felhívhatná Vlagyimir Putyin orosz elnököt. „Bármikor felhívhatnám. És szerintem bármikor hajlandó is lenne beszélgetést folytatni. Azonban jelenleg nem lenne helyénvaló felhívni” – árulta el a német Bild újságírójának kérdésére, aki az orosz elnökkel való kapcsolatát firtatta. Azt viszont nem tudjuk, mi lenne az a pont, amikor felhívná az orosz elnököt.

„Hívjuk vissza Trumpot! Ez az egyetlen kiút.”

Orbán megoldása a háborús helyzetre Donald Trump ismételt elnökké választása lenne. A magyar kormányfő korábban sem titkolta, hogy nincs ínyére a jelenlegi demokrata vezetés, ezen a nyáron viszont egyértelmű, egyenes mondatokban ostorozta Joe Biden politikáját, és egyúttal jelezte Trump-szimpátiáját.

Orbán egyenesen úgy fogalmazott: „Trump külpolitikája volt az elmúlt néhány évtized legjobb külpolitikája a világ számára, amit láttam. És ha ő lett volna az elnök abban a pillanatban, amikor az orosz támadás kezdődött, az oroszok nem tehették volna ezt meg. Tehát Trump az, aki megmentheti a nyugati világot, és talán az emberiséget is az egész Földön. Ez az én személyes meggyőződésem.” A Tucker Carlson-interjúban azt is megjegyezte, hogy „az Egyesült Államok szövetségesei vagyunk, mégis rosszabbul bánnak velünk, mint az oroszokkal”. A Trump melletti erős kiállás azért fontos Orbánnak, mert tudja: a mostani helyzetben a demokrata vezetéssel aligha javulhat a hűvös viszonya, Trump visszatérése esetén viszont reménykedhet a jobb kapcsolatban.

„Kína másként emelkedik föl, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok lett, Kína meg van. (...) A nagyoknak el kellene fogadni, hogy két nap van az égen.”

Orbán tusványosi beszédének egy fontos új eleme volt az Egyesült Államok és Kína geopolitikai harcának mélyebb elemzése. A kormányfő, röviden összefoglalva, úgy látja, az Egyesült Államok gazdasági és politikai befolyása hanyatlik, az emelkedőben lévő Kína utol fogja érni, és két olyan szuperhatalom lesz a világon, amelyhez Magyarországnak és az EU-nak már most ki kell alakítania a viszonyát. Orbán szerint semmiképp sem szabad elzárkózni Kínától, bármennyire is ez az amerikaiak érdeke. Hogy ezt mennyire így gondolja Orbán, jelzi a kínaiakkal szorosabbra fűzött gazdasági viszony (közös projektek, akkumulátorgyárak), illetve Orbán kínai látogatása is.

„Egyetlen dolgot kérdez most itt, Brüsszelben mindenki: hová lett a pénz?”

Orbán és a Fidesz korábban is előszeretettel brüsszelezett, támadta az EU döntéshozóit. Bár az EU-pénzek lehívása érdekében azt gondolhatnánk, hogy visszafogottabbá válik a kormányzati kommunikáció, ezen a nyáron a kormányfő magasabb fokozatba kapcsolt. Az Európai Tanács ülése előtt Orbán azzal vádolta a brüsszeli döntéshozókat, hogy elherdálták a tagállamok pénzét, és most újabb befizetéseket akarnak.

Majd a további nyári beszédeiben a vitát történelmi síkra is helyezte. Tusványoson például így fogalmazott: „A következő évek másik európai folyamata, amiben a magyaroknak el kell helyezniük magukat, a föderalisták és a szuverenisták küzdelme.” Eszerint a nyugati vezetők nagy része a föderációban hisz, míg Orbán és néhány szövetségese a szuverén államokban. Kötcsén zárt ajtók között a hírek szerint arról is beszélt, hogy mindez hosszú távon az EU szétesésével is járhat („szétcsúszik, darabjaira hullik” – idézte Fricz Tamás Orbánt), amire fel kell készülnie az országnak.

„A liberálisok ellenzik a szabadságot.”

Orbán már 2014-ben nyilvánvalóvá tette – éppen egy tusványosi beszédében –, hogy illiberális demokráciát szeretne építeni, amelynek fő jellegzetessége, hogy a liberális fősodorral szemben határozza meg magát. Az azóta a fideszes körökben „libernyákoknak” gúnyolt ellenfelekről ezen a nyáron részletesebben is szót ejtett a miniszterelnök. A tusványosi beszédében azt fejtegette, hogy a liberális alkotmányok (az európai országok alkotmányai) középpontjában az én áll. „Ha elolvassák a magyar alkotmányt, akkor azt fogják látni, hogy a magyar alkotmány középpontjában a mi áll.” Vagyis a liberálisok szerinte nem közösségben gondolkodnak.

A Tranziton mondott beszédében ennél is részletesebben kifejtette, miért veszi egy kalap alá a kommunistákat, baloldaliakat, liberálisokat (a konzervatívok ellenfeleként), és arra jutott, hogy a liberálisok a szabadság ellenségei: „a liberális szó eredetileg szabadságot jelentett. De jelenleg Európában a liberális szó azt jelenti, hogy a szabadság ellensége vagy, mert hegemonikus elvárásokat támasztasz a társadalommal szemben az emberrel kapcsolatos értékeket és elképzelést illetően is.”

„Kell hozzá még tíz év.”

Orbán ezen a nyáron nyíltan beszélt arról is, hogy mit gondol a hatalomról, és meddig tervezi a saját hatalmon maradását. Tusványoson Orbán kifejtette saját hatalomdefinícióját, amely szerinte „az én fölfogásomban a hatalom a közös cselekvés képessége”. Orbán azt is elmondta, hogy úgy tekint a saját szerepére, hogy „vannak a mi közösségünkben, a nemzeti közösségben olyan emberek, akiknek az a dolguk, és megvan az a képességük, hogy értsék, hogy mi történik, elmagyarázzák az embereknek, hogy mi történik velük, és hogy mi vár ránk a jövőben, és segítsenek fölkészülni az embereknek erre a jövőre”.

Orbán ezen a nyáron azt is elmondta, meddig akarja ezt a munkát ellátni. A tusványosi beszéd végén azt ígérte, hogy jövőre már a 2040-ig terjedő időszak terveiről fog beszélni. („Ha mindent jól csinálunk és szerencsénk is van, akkor a 2024-es EP- és önkormányzati választáskor már újra azon a kijelölt úton haladunk, amely a 2030-ig elvisz bennünket, és már beszélhetünk a 2040-ig ívelő tervekről.”) A Tranzit Fesztiválon pedig eggyel konkrétabban jelölte meg azt, hogy meddig tervezi a kormányzását: „Nekünk megvan a demográfiától az iparpolitikán keresztül, az agrárgazdaságon át a katonapolitikáig lebontva, hogy hogyan kell ezt az erős, gazdag és tiszteletre méltó Magyarországot fölépíteni. És kell hozzá még tíz év.”

Ha ehhez még hozzávesszük a kötcsei piknikről kiszivárgó híreket, miszerint Orbán 2034-ig tervezi a kormányzást, akkor megállapíthatjuk, hogy Orbán nagyon egyértelműen ki akarta nyilvánítani belső körben ezen a nyáron, hogy a következő két parlamenti választáson is tervezi az indulását. Mindez elsősorban a Fideszen belüli nyilvánosságban fontos, ugyanis Orbán egyszerre akar stabilitást üzenni a választóinak, illetve tudatosan szeretné elkerülni, hogy a Fideszben idő előtt beinduljon a tülekedés a miniszterelnöki poszt utódlásáért.

„Mi vagyunk az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat. Ez aligha maradhat így az idők végezetéig.”

Orbán szívéhez közel áll a sport, és a kormányfő kiemelten fontosan tartja a sportpolitikai üzeneteket, ezen a nyáron is több megszólalása volt sport témában. Nem véletlen, hogy a Puskás Akadémia oldalának adott interjújában all star focicsapat összeállításáig belemenve elmondta a véleményét a hazai fociról, vagy például Tusványoson is meglepő alázattal beszélt Szoboszlai Dominik liverpooli átigazolásáról: „Most már Szoboszlai Dominik a főnök, ő a király.”

A legmeglepőbb sportügyi üzenete azonban egyértelműen az olimpiai álmok felelevenítése volt ezen a nyáron. Az atlétikai vb tiszteletére rendezett ünnepségen ugyanis belengette az újabb budapesti olimpia tervét azzal, hogy „ha nem is egyszerre, de több darabban már mi is rendeztünk olimpiát”. Emlékezetes, hogy 2016-ban a Momentum nolimpiai aláírásgyűjtése után a kormány és az akkori fideszes vezetésű Budapest hirtelen elállt a budapesti olimpiai tervétől, ezzel elkerülték, hogy népszavazás legyen az ügyben. Orbán szavai most azt mutatják, hogy a jövőben újra megpróbálhatja a kormány ezt napirendre tűzni, és meggyőzni a közvéleményt az olimpiarendezésről. Közben tudható, hogy az olimpiarendezés nem csak a sportlétesítményekről szól. Ahogy erről szóló cikkünkben írtuk, számos más feltétel is kell ehhez a megfelelő méretű és jól megközelíthető repülőtértől kezdve az elegendő mennyiségű szálláshelyig, és egyikkel sem állunk jól.

3. Orbán elhallgatott témái

Orbán tehát a nyári üzeneteit és politikáját a háborús helyzet értékelése, az Egyesült Államok és az EU politikájának visszatérő, erős kritikája, a keleti kapcsolatok építése köré építette. Nem kevésbé beszédes az a lista, hogy milyen közéleti kérdésekről hallgatott a miniszterelnök. Természetesen nem meglepő, ha egy politikus a neki kedves témákról beszél, kommunikál, és éppen ezeket a kihagyott témákat vizsgálva láthatjuk, mi a kevésbé kedvező témakör a kormánynak és Orbán Viktornak.

• Elsőként itt a gazdasági helyzet, amely mindannyiunk pénztárcáját mélyen érinti, és joggal várnak a választók válaszokat arra, miért és meddig lesz recesszióban a gazdaság, miért Magyarországon a legmagasabb EU-szinten az infláció, és mit kezd a kormány a csökkenő reálbérekkel. A kormányzati válaszokat nem Orbántól, hanem minisztereitől, Gulyás Gergelytől, Varga Mihálytól, Nagy Mártontól hallhattuk a nyáron is, Orbán csak a rádióinterjúiban tért ki gazdasági kérdésekre röviden. Az egy számjegyű infláció ígérete mellett megalkotta a reálbérekkel kapcsolatban a pozitív nulla kifejezést is, amely egy matematikában nem létező, politikai fogalom. Arra utal, hogy Orbán szerint az év második felében bekövetkező béremelések ellensúlyozhatják az első félévben történt csökkenéseket. Egyelőre nem tudni, hogyan.
• Szintén nem beszélt a miniszterelnök az ország közszolgáltatásainak állapotáról, és hogy ezzel hosszú távon mi a terve. Az oktatási helyzetet erőteljes szakmai kritikák érték az elmúlt hónapokban (a sztrájkok, tüntetések, érdekképviseleti és tantestületi kiállások), amelyet a nyár elején a státusztörvény bevezetésével politikailag kezelt a kormányoldal. De nem tudjuk, Orbán hosszabb távon hogyan gondolkodik a hazai oktatási rendszerről. Ugyanígy nem szerepelt az egészségügy helyzete a nyári beszédekben – a kórházi várólistáktól kezdve a háziorvosi és szakorvosi rendszer átalakításáig.
• Szintén nem tudjuk, mit gondol a miniszterelnök a közlekedés helyzetéről, a közösségi közlekedés ideális állapotáról. Itt nem feltétlenül csak a nyári MÁV-vonalbezárásokra kell gondolni, hanem arra is, hogy Orbán hosszú távon minek a fejlesztését támogatja az autó-bicikli-közösségi közlekedés háromszögben.
• Nagy vihart kavart a nyilvánosságban a nyáron, amikor kiderült, hogy Mészáros Lőrinc egy 27 milliárdos jachton nyaralt, és érdekes módon ezt a jachtozást kevésbé lovagolta meg az ellenzék. Ehelyett a fideszes véleményvezérnek tekinthető Pesty László az elítélendő „Lölő-jelenséggel” turnézta végig a médiát, Mészáros Lőrinc hivalkodását pedig finoman Gulyás Gergely, majd Kövér László is kritizálta. Orbán Viktor a nyilvánosságban utalás szintjén sem tett említést erről.

4. Orbán ellentmondásai

Orbán beszédeit és nyilatkozatait átvizsgálva feltűnő a koherencia, ami bizonyítja, hogy előre alaposan végiggondoltak és tervezettek a miniszterelnöki megszólalások. Tapasztalt politikusként Orbán pontosan tudja, mikor, mit és mennyit mond, illetve miről nem beszél. Éppen ezért érdemes azt is végignézni, hogy a nyilvános szerepléseit illetően milyen ellentmondások rajzolódnak ki.

Az első nagy ellentmondás, amire Orbán régóta nehezen ad választ: ha a nyugati szövetségi rendszerbe tartozásunk megkérdőjelezhetetlen, miért kritizálja a kormány egyre hevesebben az EU-t és az Egyesült Államokat. Nemcsak a politikai vezetést, hanem a nyugati társadalmakat, a nyugati berendezkedést is. Orbán nem egyszerre fogalmaz meg elismerést és kritikát, kizárólag bírálja a nyugati országokat. Arra azonban nem ad választ a fejtegetéseiben, hogy ha nyugaton mindent rosszul csinálnak, miért jobb ott most a gazdasági teljesítmény és kisebb az infláció, mint például Magyarországon.

Szintén nincs egyelőre válasz arra, hogy hosszú távon mit nyer az ország a nyugati államokkal vállalt küzdelmekből. Például azt se tudjuk, hogy a svéd NATO-csatlakozás akadályozása milyen előnnyel jár majd Magyarországnak. A fideszes Németh Zsolt azt mondta: mindez egy Törökországnak tett gesztus, ezt azonban később több fideszes politikus is cáfolta – és még mindig nem ratifikálta a magyar parlament a svédek NATO-csatlakozását. A külpolitikai stratégiáról előszeretettel filozofáló Orbán erre nem adott magyarázatot.

Orbán azt az ellentmondást sem oldotta fel a stratégiai lépéseit illetően, hogy mint a tusványosi beszédében kifejtette, szuverenistának tartja magát, és az EU-t szuverén nemzetek összességeként tartja kívánatosnak. Eközben viszont más beszédeiben azt az óhaját fejezi ki, hogy az EU szedje össze magát, váljon le az Egyesült Államokról, és legyen önálló háborús politikája, önálló Kína-politikája. Az EU önálló politikáihoz azonban éppen hogy nagyobb integráció kellene, a közös hadseregtől a közös külpolitikáig, amely éppen a szuverén nemzetek koncepcióját gyengítené.

És ha már Kína-politika: Orbán egyszerre sürgeti Magyarország és az EU nyitását Kína felé, illetve Donald Trump visszatérését. Márpedig Trump amerikai elnökként elég határozottan képviselte Amerika elszakadását Kínától, felgyorsította az amerikai gazdaság leválását, és ugyanezt elvárta a szövetségeseitől is. Vagyis Trump visszatérése esetén aligha tudna az EU és az EU-n belül a 10 milliós Magyarország önálló Kína-politikát folytatni. Ezt az ellentmondást a katari gazdasági fórumon azzal kente el Orbán, hogy „még akkor is, ha az Egyesült Államok elnöke Trump lesz és lenne, komolyan kell tárgyalnunk erről. Ez egy bonyolult, nehéz téma, de úgy gondolom, hogy Európának a saját érdekeit kell képviselnie Kínával kapcsolatosan.”

5. Orbán ellenfeleinek eltűnése

Orbán Viktor nyári politikáját elemezve utolsóként nem hagyhatjuk ki az ellenzék mozgásának vizsgálatát. Később egy elemzésben majd átnézzük, hogy az ellenzék hol tart a 2022-es újabb kétharmados pofon után, most csak a nyári passzivitásukra térünk ki pár szóban.

Feltűnő volt, hogy a nyilvánosságból nagyon visszaszorultak az ellenzéki pártok és politikusok, és még az olyan, az ellenzéknek klasszikusan kedvező magas labdákra sem ugrottak fel, mint például az árstopok kivezetése vagy a vasúti szárnyvonalak bezárása (ellenpéldaként érdemes visszaolvasni, hogy a Fidesz milyen erőteljes kampányt csinált, amikor Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon alatt zártak be vasúti vonalakat). Hagyományosan nem is a nyár az ellenzéki akcióknak kedvező időszak, ilyenkor ugyanis az ország nagy része nyaral, és kevésbé figyel oda a politikai kérdésekre, viszont semmi olyasmi tervezést és végrehajtást nem figyelhettünk meg, mint amit Orbán és a stábja elvégzett.

Ha pártonként nézzük, a DK-nak volt nyári egyeteme, több pártnak nyári tábora, az MSZP-nek úgynevezett „megélhetési biztonságot” fórumai, a Momentum többször kordont bontott, az LMP az akkumulátorgyárak ügyében, a Jobbik az ázsiai vendégmunkások behozatala ügyében, a Mi Hazánk a végrehajtói rendszerrel kapcsolatban szólalt fel többször. (Itt egy gyűjtés az ellenzék nyaráról.) Ezzel azonban senkinek nem sikerült növelnie a népszerűségét, a kutatásokon legalábbis senki nem kúszott feljebb. Abban, hogy nagyobb ellenzéki rendezvény nem volt, persze nem kevés szerepet játszik az erőforrások hiánya, büdzsé híján ugyanis nehezen tudnak a pártok nagy fesztiválokat rendezni, és még ha valaki szervez is nyári tábort (Szikra Mozgalom), a helyfoglalás is nehézségbe ütközik.

Az ellenzéki politikusok feltűntek ugyan egy-egy nyári vitán a Fidesszel (Tusványoson, a Tranziton és az MCC-feszten), de már arról is vita kerekedett közöttük, hogy le lehet-e ülni a Fidesszel vitatkozni. A DK ebben a legkövetkezetesebb (nem vitáznak a fideszesekkel), míg a Momentum Tusványos előtt támadta a vitázó pártokat, majd a Tranzitra mégis elmentek a momentumos politikusok. Miközben nincs egységes, következetes ellenzéki álláspont, a Fidesz mindig talált olyan ellenzéki térfélen lévő politikust, akivel tudott vitázni – így alakult ki az a helyzet, hogy a Tranziton egy-egy vitában az egyre súlytalanabb Márki-Zay Péter vagy a már MSZP-ből is távozott Mesterházy Attila képviselte a teljes ellenzéki oldalt.

Mivel az ellenzéki pártok sem külön, sem együtt nem tudtak semmilyen üzenetet hosszabb ideig napirenden tartani, elősegítették, hogy a nyár politikai diskurzusa Orbán Viktor terveinek megfelelően alakuljon. Erre márpedig azért lett volna szükségük, mert a következő szűk egy év a választási kampányokról szól, és a Fidesznek és Orbán Viktornak még inkább érdeke lesz a saját üzeneteit napirenden tartani, a nem kedvező témákat pedig kerülni.