Az adatok világosan rámutatnak, mi a baj Budapest olimpiai pályázatával

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) szíven ütötte, hogy nemcsak a téli, de már a nyári játékokra sincs annyi jelentkező, hogy a pályázó városok között érdemi verseny alakuljon ki. Budapest 2017. februári visszalépése után Párizs megkapta a 2024-es játékokat, Los Angeles a 2028-ast, a 2032-es olimpiát pedig 2021-ben váratlanul odaadták az ausztráliai Brisbane-nek. Hét évvel korábban szoktak a helyszínről határozni, most rendhagyó módon tizenegy éves felkészülése lehet egy városnak.

A NOB bármennyire szeretné is azt láttatni, hogy az olimpia olcsóbb lesz, ez inkább csak vágyálom. Legalábbis azt a statisztikát még nem hozták nyilvánosságra, hogy Rio után mennyit spórolhatott Tokió, és még az sem látható, hogy Párizsban hogyan faragnak a költségeken. Amíg 17 nap alatt rendezik meg 30 sportág világbajnokságát, nem is életszerű a költségek karcsúsításáról beszélni.

Magyarország tehát 2017-ben pályázott legutóbb, azóta megépült a Puskás Aréna, az idei atlétikai vb-re átadott Nemzeti Atlétikai Központ és a 20 ezres MVM Dome, ezek az épületek fontos láncszemei lehetnek egy pályázatnak – de egy olimpia sokkal összetettebb ennél.

A kormánypártnak ugyanakkor észszerű érdeke, hogy meglovagolja az atlétikai vb sikerét, és az esemény utolsó előtti napján Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Zene Házában ezt meg is tette.

A biztatás semmibe nem kerül

„Nem csoda, hogy ennyi kiváló sportrendezvényt láttunk már vendégül. Csak az elmúlt pár évben voltak itt már vizes vb-k, vízilabda- és úszó-Eb-k, volt vívó- és dzsúdó-világbajnokság, kézilabda-Eb, Giro d’Italia, Európa-liga-döntő, és reméljük, hogy hamarosan Bajnokok Ligája-döntő is. Budapest a sportszerető világ találkozási központja lett.

Ha ezt a szép hosszú listát összerakjuk, úgy tűnhet, hogy ha nem is egyszerre, de több darabban már mi is rendeztünk olimpiát.

Magyarország nyolcadik a nyári olimpiák összesített éremtáblázatán, mögöttünk nagyobb és népesebb nemzetek sorakoznak a rangsorban. Mindezt úgy, hogy az első tíz helyezett ország közül mi vagyunk az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat. Ez aligha maradhat így az idők végezetéig” – mondta Orbán.

Egy nappal később Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke, ugyan nem mondta ki, hogy ez volt minden idők legjobb vb-je, de olimpiai pályázatra biztatta Magyarországot. Coe még Brüsszelből, a néppárti frakcióból ismeri Orbánt, így az ambícióival is tökéletesen tisztában van. Sokan Coe-ról mint következő NOB-elnökről beszélnek, így akár még neki sem lesz mindegy, hogy lesz-e budapesti pályázat – 2036-ra, mert ahogy említettük, addig már mindegyik olimpia elkelt. A brit Coe a 2012-es olimpiát Londonba tudta vinni, a szavazás előtti utolsó beszéde és az utolsó szavazatszerző partija ikonikussá emelkedett.

A NOB-ba vágyó, így a politikától is távolodó korábbi miniszterhelyettes, Fürjes Balázs, aki az előző pályázatot vezette, még rátett az optimizmusra egy lapáttal a Mandinerben:

„Biztosan elnyertük volna a 2032-es játékokat, és olyan alaposan és hosszan készülhettünk volna, mint senki más.”

Ebben az ötkarikás, szinte már ötcsillagos hangulatban megérkezett Lázár János marcona listája kedden, milyen fővárosi fejlesztésekre nincs pénz a rezsicsökkentés védelmében és a honvédelmi célok érdekében. Szép hosszú a lista, ebben a cikkben írtunk róla.

Fürjesnek egyébként nagy szerepe volt abban, hogy idehozták volna azt a tenisztornát, amit végül nem rendeztünk meg, Lázár János (aki 2020-tól a teniszezők elnöke is) hallani sem akart róla, és ha hétmilliárd forintba került is ez a manőver, szerinte még így is milliárdokat spóroltunk rajta.

Egyetlen olimpiapárti politikusnak sem érdeke megemlíteni, de a valós képhez hozzátartozik, hogy a jövő évi női kézilabda-Európa-bajnokságból is kifarolt Magyarország: lesznek meccsek itthon, de Ausztriáé a főszerep. Kocsis Máté akkori kézilabdaelnök luxusnak nevezte a rendezést. Az idei hoki-vb-t is elengedte a sportvezetés 2022-ben.

A napokban a sportért felelős államtitkár, Schmidt Ádám is megszólalt a kérdésben, az InfoRádióban jelentette ki, bár valószínűleg inkább csak kikotyogta, hogy a NOB 2017-es közvélemény-kutatása nem festett jó képet a magyarországi olimpiarendezés társadalmi támogatottságáról. „Nagyon rossz eredménye lett” – ismerte el, de konkrét adatot nem említett. A NOB ilyenkor végez egy saját felmérést a mindenkori pályázóknál, aminek az eredményét nem is publikálja, de nekik ez egy fontos adat. Japán sem állt túl jól, de végül emelkedett a rendezés elfogadottsága.

A magyar reptér egy másik ligában van

A társadalmi támogatottságon egy jó kampánnyal, őszinte beszéddel nyilván lehet változtatni, a városoknak azonban vannak adottságaik. Ilyen a méretük, illetve két további fontos paraméterük: a repterük nagysága és a szállodai kapacitásuk.

A nyílt kommunikációhoz hozzátartozna, hogy arról is beszéljünk: Budapestnek ezen a két területen van nagy hendikepje.

A 2017-es pályázati anyagban is szerepelt, hogy két tengerentúli járat szállt le hetente Budapesten, most egy kicsivel több, de ezt össze sem lehet vetni a párizsi Charles de Gaulle reptér forgalmával, ahol óránként indul annyi járat a tengerentúlra, mint amennyi Ferihegyről egy héten. A leszállópálya mérete, a kiszolgáló csápok mind fontos tényezők.

A 2019-es rekordévben Budapesten 16,1 millió ember fordult meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. 57 millió ember Párizsban csak a legnagyobb reptéren. Emellett ott van még két kisebb, az Orly (innen is indulnak tengerentúli járatok), és a fapadosok által közkedvelt Beauvais. A magyar reptér nincs összekötve vasúton a várossal, ez egy régi hátrány, és valahogy sohasem volt fontos, hogy ezt mihamarabb orvosolják. Építeni, bővíteni persze mindent lehet, de a későbbi kihasználtság nem elhanyagolható szempont. (Ugyanez igaz a sportlétesítmények fenntartására is, sok-sok milliárdba kerül a már megépült stadionok és sportcsarnokok üzemeltetése.)

Valahol aludni is kell

A szállodai kapacitásról még konkrétabb adatokkal is lehet szolgálni, és ezeket nem is ártana ismertetni, ha valamikor felmerül egy pályázat.

„Körülbelül 46 ezer szállodai szobát foglalt le az olimpiai létesítmények közelében a sportágakat irányító testületek tagjainak és a játékokban részt vevő más személyeknek a játékok idejére” – írta a Nikkei Asian a 2021-re halasztott tokiói játékok előtt.

Hasonló adatokat látunk, ha visszamegyünk a riói olimpia idejére. A dél-amerikai metropolisznak is gondjai akadtak a szállodai férőhelyekkel. 2009-ben, amikor megkapták a rendezési jogot, akkor 29 ezerről indultak. 2016-ra, az olimpiára 56 ezerre feltornázták a számot. Egy évvel később pedig amiatt panaszkodtak, hogy nem tudnak mit kezdeni a sok férőhellyel.

Alfredo Lopes, a riói szállodaipari szövetség vezetője 2017-ben arról beszélt, hogy „amit kellett, megtettük. Amit nem tettünk, az az, hogy több turistát vonzzunk.” Elismerte, a helyzet Nyugat-Rióban volt a legrosszabb, ahol az Olimpiai Parkot építették. A játékok vége után semmi ok nem volt arra, hogy egy turista ott béreljen szobát, mivel nehéz megközelíteni a Copacabana strandot vagy a Megváltó Krisztus-szobrot.

Fontos kiemelni, hogy most nem szurkolók lakhatásáról beszélünk, hanem azokról az emberekről, akik valamilyen fontos szerepet töltenek be egy sportágnál, és ezen elsősorban nem a vezérkarra kell gondolni. Idetartozik az a versenybíró, aki megnézi az uszodában, hogy rendben volt-e az úszó fordulója; vagy az atlétikában azok, akik levezényelnek egy rajtprocedúrát – és ezek még csak a népszerűbb sportágak, de mindenhol van egy olajozott gépezet, ami évről évre megszervezi a sportág nagy eseményét, és lényegében őket importálják az olimpiára.

Ezen felül érkeznek még a szurkolók is. Ők persze lakhatnak panziókban, kempingekben, több platform is van, ahonnan lakásokat tudnak bérelni.

Nincs elég férőhely

Egy 2019-es cikkben, vagyis még a koronavírus-járvány előtt, a csúcsokat döntögető turizmus idején Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke azt közölte: Magyarországon jelenleg közel 60 ezer szállodai szoba szolgálja ki a külföldi és belföldi vendégeket, ezek több mint harmada található a fővárosban.

Számoljunk az egyszerűség kedvéért 25 ezer szobával, így látható, hogy hiányzik a rendszerből 20 ezer szoba, amire szüksége van csak a szervezőbizottságnak. Lehet persze a Duna mentén parkoló luxushajókon lakni, de a folyóra egyébként is fontos szerep hárul a közlekedési dugók kiiktatására.

A 2032-es játékokat megkapó Brisbane a harmadik legnagyobb ausztrál város, 2,6 millió lakosú, nem sokkal nagyobb tehát, mint Budapest. A NOB 41 ezer szobát kért tőlük, és most zajlik a kalkuláció, hány óceánjáró hajót kell a tengerparti város kikötőjébe vezényelniük, és hány iskola kollégiumi szobáit kell megfelelő színvonalra hozniuk. Mivel Sydney rendezett olimpiát 2000-ben, az akkor szerzett tapasztalatokat fel tudják használni. Sydney egyébként nem panaszkodott, hogy az akkor megépült kapacitásokat ne tudnák megfelelően kihasználni a későbbiekben.

A tízezer sportolóról eddig nem beszéltünk, nekik a helyzetük nem szállodához kötött, mert az olimpiai faluban lehet elhelyezni őket, ezek később lakóparkokká alakíthatók, ezek az ingatlanok mindenhol kelendők voltak Barcelonától Athénon át Tokióig. Mindenhol új városrész keletkezett. A kétezer újságírónak vagy médiafalut építenek, vagy mint Párizsban és Londonban, egyszerűen felszívják őket a város szállodái.

Az olimpiát mozgásban tartó személyzet, a sportolókat szállító buszsofőrök vagy a beléptetéshez rendelt biztonsági személyzet egy újabb neuralgikus pont egy Budapest-méretű városban, de embereket lehet külföldről szerződtetni egy hónapra, a szállodai szobák azonban itt maradnak a téli időszakban is.

Ha a budapesti olimpia lehetőségéről beszélünk, ezekről a kérdésekről is beszélnünk kellene.