Két jó barát, együttszavazások és nemezisek az Európai Parlamentben

Magyarország európai uniós csatlakozása óta nem voltak olyan kiemelt szerepben az Európai Parlamentben (EP) a magyar képviselők, mint az elmúlt bő két évben. A Tisza Párt az önkormányzatok mellett itt mutathatta meg magát először igazán, áprilisig itt csaphatott össze az akkori kormánypártokkal és az ellenzék korábbi fő erejével.

A Fidesz–KDNP-nek is különleges lehetőséget adott az EP 2024 és '26 között, hogy olyan, az önkormányzatokban nem igazán felmerülő témákban kérhette számon a Tiszát, amelyekre a belpolitikai kampányait igyekezett felfűzni, mint például a migráció vagy Ukrajna. A Demokratikus Koalíciónak és a Mi Hazánknak arra adott lehetőséget az EP, hogy a szavazásokon, vitákon jobban megkülönböztethessék magukat a nagy pártoktól.

Mindegyik magyar párt azonban egy európai pártcsaládnak is tagja. Ahogy azt a korábbi cikkünkben bemutattuk, az EP-ben egy laza középpárti nagykoalíció mellett nem ritkán másfajta többség jön össze a frakciók között. A leglátványosabb, bár nem túl gyakran használt ilyen összefogás a 2024-es EP-választáson megerősödött euroszkeptikusok és szélsőjobboldaliak, valamint a jobbközép Európai Néppárt „venezuelai koalíciója” lett. Ez a Fideszt, a Mi Hazánkat és a Tiszát is soraiban tudó EP-frakciókból tudott összeállni, az esetek kétharmadában a liberálisok többségével együtt.

Ebből a vegyes felállásból lettek az olyan közlemények, amelyekben a Tisza a Fideszt és a DK-t, a Fidesz a Tiszát és a DK-t, a DK pedig a Tiszát és a Fideszt vádolta együttműködéssel. A Fidesztől gyakran úgy tették ezt, hogy nem is a DK és a Tisza, hanem a „brüsszeli pártjaik” (helyesen az EP-frakcióik) szavazatait mosták össze a magyar tagpártjaikéival – tekintet nélkül arra, hogy a magyar pártok képviselői valójában hogyan voksoltak.

Talán az ilyen helyzetek elkerülése is közrejátszott abban, hogy a magyar pártok a frakciókon belüli átlagnál kevesebbszer szavaztak együtt a sajátjaikkal, ez látszik a következő táblázatban. A DK a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), a Tisza az Európai Néppárt (EPP), a Fidesz és a KDNP a Patrióták Európáért (PfE), míg a Mi Hazánk a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) tagja.

A különbség a DK-nál volt a legkisebb, a párt a szavazások túlnyomó részénél, több mint 94,8 százalékánál értett egyet a szocialisták többségével. A Tiszánál és az Európai Néppártnál ugyanez a mutató 87,45 százalék, a Mi Hazánknál és a Szuverén Nemzetek Európája frakciónál 82,1 százalék, a Fidesznél és a KDNP-nél 78,9–78,6 százalék a Patrióták többségéhez képest.

Ahogy azt az előző cikkünkben is írtuk, itt kissé torzítja a statisztikát, hogy az ESN képviselőinek felét egyetlen német párt adja, de épp Borvendég Zsuzsannának a legnehezebb a dolga, ha önállóan akar dönteni, és nem akarja követni a frakció javaslatait. A Mi Hazánk delegációja az egyetlen képviselőjével nem tudja úgy szétdobni a szavazási listákat a képviselők asszisztensei között, mint a Tiszához és a Fideszhez hasonló nagyobb delegációk. Erről bővebben itt írtunk a Fidesz esetében.

A Fidesz delegációja a mostani adatok alapján töretlenül menetel tovább a szélsőjobboldal felé: amikor 2022-ben – még az előző parlamenti ciklus idején – vizsgáltuk, a volt frakciójával, a jobbközép Néppárttal értett egyet legtöbbször. 2023 végére már a konzervatív-euroszkeptikus, jelenleg a Néppárt és a PfE között ülő Európai Konzervatívok és Reformistákkal (ECR) volt a legkoherensebb.

Orbán Viktor a 2024-es EP-választás után kijelentette, hogy az ECR-hez akarnak csatlakozni, végül az oroszok ellen keményebb álláspontot képviselő euroszkeptikus csoport helyett a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia frakciót is soraiba átmentő PfE-ben kötött ki. Azóta átlagban ezzel a csoporttal is szavaz együtt a legtöbbször, kirajzolva az egyre szélsőségesebb irányba mutató Néppárt–ECR–PfE-ívet.

A Fideszénél jóval élesebb a KDNP jobbkanyarja. A kereszténydemokraták önálló létének egyik megmaradt jele az volt, hogy képviselőjük, Hölvényi György a Fidesz 2021-es néppárti távozása ellenére az előző parlamenti ciklus végéig maradt a jobbközép EPP-ben. Sőt, a párt a 2024-es EP-választás után is olyan feltételeket szabott, amelyekkel alapesetben továbbra is néppárti lehetett volna, ha Magyar Péter nem ül be az EP-be. A másik feltétele az volt, hogy a Tiszát ne vegyék fel a néppárti EP-frakció mögötti pártcsaládba, ez máig nem történt meg.

Magyar többek között épp a KDNP kigolyózásával érvelt amellett, hogy mégis felvegye a mandátumát, amikor online szavazást hirdetett a kérdésről, és amikor beült a Tisza delegációjába, Hölvényi valóban elhagyta a Néppártot. Hölvényi betagozódása különösen amiatt tűnhet furcsának, hogy közben a KDNP az április 12-i választási vereség miatt épp az önállóságot pedzegette: egy vitaanyag szerint a 2029-es EP-választáson már önállóan méretné meg magát. Az alapján viszont egyáltalán nem meglepő, hogy a Fidesz néppárti tagsága alatt közösen állították össze a szavazási listákat, így valószínűleg most is így történik a PfE-ben.

A 2024-ben kezdődő ciklusban már csak árnyalatnyi különbség látszik a két egykori kormánypárt között. Hölvényi még egy kicsivel kevesebbszer is szavazott együtt a néppártiakkal (35,2 százalék), mint a fideszesek (37,1 százalék).

Ilaria Salis, a Fidesz és a KDNP nemezise

A két korábbi kormánypárt összefonódása akkor látszik igazán, ha az EP-ben ülő pártokat egymással hasonlítjuk össze. 98,32 százalékban szavaztak ugyanúgy. Az alábbi táblázatban azt mutatjuk meg, hogy melyik magyar párt képviselői melyik másik EP-s delegációval szavaztak legnagyobb arányban együtt.

Hölvényi a fideszesekéhez nagyon hasonló arányban voksol együtt más pártok képviselőivel. Az arány alapján a KDNP és a Fidesz legközelebbi rokona a két párt portugál frakciótársa, a Chega (Elég!, 80,7-80,2 százalék). A harmadik–negyedik egy-egy egyfős PfE-s küldöttség a cseh Přísaha (Eskü), illetve a Latvija pirmajā vietā (Lettország az első) nevű párttól. Az egész EP legnagyobb delegációját adó és a 2027-es francia elnökválasztáson jó esélyekkel induló Nemzeti Tömörülés a 13. helyen áll. A felsoroltak a volt kormánypártokhoz hasonlóan mind a PfE tagjai.

A 17. a román nacionalista AUR, amely egy másik frakcióban, az ECR-ben ül. Épp erre a pártra hivatkozva nem akart csatlakozni a Fidesz az euroszkeptikus-konzervatív csoporthoz, miután előbb Orbán Viktor tényként beszélt róla, hogy márpedig ott lesznek tagok, majd a hírek szerint informálisan kikosarazták a Fideszt. A Fidesz korábbi szoros szövetségese, az orosz–ukrán háború eltérő megítélése miatt elhidegült Jog és Igazságosság az ECR-ből a 20. Ennél hátrébb végzett a liberálisoktól a PfE-be igazolt cseh kormánypárt, az ANO (24–27. hely), amellyel majdnem ugyanolyan arányban szavaznak együtt a fideszesek, mint a Mi Hazánkkal egy frakcióban ülő Alternatíva Németországért (AfD) párttal.

A sorrend végén szélsőbaloldali és zöld pártok jönnek. A legutolsó a Sinistra Italiana (Olasz Baloldal). Az EP egyetlen képviselőt tart nyilván a párt színeiben: Ilaria Salist. Őt úgy jelölték az EP-be, hogy egy magyar börtöncellában ült a kitörés napi támadások egyik gyanúsítottjaként. Miután európai parlamenti képviselőnek választották, a magyar hatóságok szabadon engedték, és felfüggesztették az ellene folyó bírósági ügyet. A magyar hatóságok többször is kérték az Európai Parlamentet, hogy függesszék fel Salis mentelmi jogát, de ezt eddig mindig elutasították.

Tisza, KO – két jó barát

A tiszásoknál tulajdonképpen az a meglepő, hogy mennyire nem meglepő az eredmény: a legtöbbször, az esetek nagyjából 88,7 százalékában a legnagyobb lengyel kormánypárttal, a Donald Tusk-féle Polgári Koalícióval (KO) szavaztak együtt. Nem sokkal lemaradva a második a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Ez annyiból nem meglepetés, hogy ők szintén néppártiak, így ugyanonnan kapják a szavazási javaslatokat, annyiból viszont igen, hogy ugyanezt több tucat másik pártról is el lehet mondani, és az RMDSZ a Fidesz felé húzott a Tiszával szemben az országgyűlési választás kampányában. A Tisza és az RMDSZ viszonyáról épp nemrég írt részletesebben a Transtelex.

A szavazási arányok alapján a Tisza delegációjához közel álló első tíz delegációból nyolc keleti tagállamban – balti országokban, Romániában vagy a visegrádi négyeknél – működő párt. A látványos szövetségesek közül a horvát HDZ a 12. helyen áll. A top 20-ba az azóta meghalt Silvio Berlusconi által alapított Hajrá, Olaszország!, az Osztrák Néppárt és a német uniópártok – a nagyobbik CDU, illetve a Fidesztől nem annyira eltávolodott, katolikus bajor CSU – is befértek.

A sor végén olyan, sokszor még a Mi Hazánk mellé, az ESN-be sem beférő szélsőjobboldali pártok találhatók, mint a Lengyel Korona Konföderációja. Elnöke a magyar áldozat lányával szervezett holokausztmegemlékezést megzavaró Grzegorz Braun. Hátulról a negyedik Sahra Wagenknecht alapvetően szélsőbaloldali, de szélsőjobboldali elemeket is beemelő BSW-je.

A DK-tól az ördögűzést ígérő román képviselőnő, a Mi Hazánktól Orbán egyik volt ellenfelének pártja áll a legmesszebb

A DK-sok a legtöbbször a litván szociáldemokratákkal szavaztak együtt. Őket a flamand balközép Előre követi Belgiumból, majd a Luxemburgi Szocialista Munkáspárt, a szocialisták legnagyobb német tagpártja pedig az ötödik. Miután a magyar pártok közül a DK-sok szavaznak legtöbbször a frakciójuk többségével, és a szocialistáké a második legösszetartóbb képviselőcsoport, nem meglepő, hogy a szavazatok hasonlósága alapján rendezve gyakorlatilag csak szocialista pártok vannak a lista élén. A hasonlóságok is erősek: a 24. helyen álló svéd szociáldemokraták az elsők, akikkel 90 százalék alatti a kohézió. Majdnem a lista közepéig, a 90. hely környékéig kell lemenni, ha a Fidesz és a Chega együttszavazási arányához hasonlót szeretne valaki látni.

A lista legalján a szélsőjobboldali, egyetlen frakcióba sem beférő S.O.S. Románia áll. Ennek az elnökét, Diana Iovanovici Şoşoacăt már a 2024–2029-es ülésszak nyitóhetén kivezettették, miután üvöltözött, szájkosarat vett fel és hullazsákot lóbált. Előtte azt ígérte, pappal űzeti ki az ördögöket a strasbourgi épületből.

A Mi Hazánkhoz a bolgár Vazrazsdane (Újjászületés) áll a legközelebb (82,5 százalék). Második a frakciója nagyjából felét adó AfD 81,9 százalékkal. A harmadik Roberto Vannacci volt tábornok pártja, az olasz Nemzeti Jövő (Futuro Nazionale). Vannacci a PfE-s Liga főtitkárhelyettese volt, de kilépett és új pártot alapított, ezzel együtt pedig előbb egy rövid időre a függetlenek közé, majd az ESN-be ült át.

A magyar pártok közül a Mi Hazánknál bukkannak fel legelőkelőbb helyen más európai parlamenti frakciók tagpártjai, bár ezt részben magyarázza, hogy az ESN a legkisebb képviselőcsoport. A Mi Hazánk listáján ötödik a részben PfE-s, részben ESN-es Szabadság és Függetlenség Konföderációja Lengyelországból, hatodik a teljesen PfE-s Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). Borvendég Zsuzsanna a Telexnek 2025-ben beszélt arról, hogy az FPÖ és az AfD között mennyire szoros a kapcsolat.

A legelső héten még az ESN szavazási listáinak összeállításában is segített az osztrák párt, de utána erre már nem volt szükség. Azóta már számtalan voksoláson vannak túl, így a közvetlen segítség hatása elvileg elenyésző, ám így is látszik az ideológiai hasonlóság. A Covid alatt oltásellenességgel megerősödött FPÖ kicsivel nagyobb arányban szavazott együtt a Mi Hazánkkal (72,5 százalék), mint a Fidesszel (70,7 százalék), pedig utóbbival együtt rakták le a PfE alapját. Korábban az FPÖ és az AfD is egy frakcióhoz, az Identitás és Demokráciához tartozott. Onnan a 2024-es európai parlamenti választás előtt nem sokkal zárták ki az AfD-t, majd a választás után – ahogy az nagyon hamar átlátszóvá vált – a maradékot gyakorlatilag kibővítették és átcímkézték a PfE-vé.

A Mi Hazánktól legtávolabb a szociáldemokraták és a zöldek között ülő GroenLinks–PvdA képviselői állnak. A 2026-ban feloszlott választási pártszövetséget egy ideig Frans Timmermans holland exkülügyminiszter és volt európai bizottsági alelnök vezette, akinek Orbán Viktorral is voltak csörtéi, de a 2025-ös holland választási vereségük után visszavonult. A lista alján túlnyomórészt zöld pártok állnak.

A DK-tól az összes párt közül az egyik legtávolabbi a Mi Hazánk

A magyar pártok szavazatait egymással összehasonlítva nincs meglepetés: a DK és a Mi Hazánk áll legtávolabb egymástól (16,9 százalék). Előbbinél ez a negyedik legrosszabb arány az összes, 227 párttal összehasonlítva.

A helyezésnél az első oszlopban lévő párthoz képest rendeztük a többit az azonos szavazatok aránya alapján csökkenő sorrendbe.

A Mi Hazánk a Tiszánál is csak az alsó tízbe fért be. A tiszások szavazataihoz a Fidesz és a KDNP sincs sokkal közelebb, a 189. és a 194. hellyel. A DK szinte pontosan a képzeletbeli sorrend közepén, a 103. helyen áll.

Amikor a Tisza Pártból és a Fideszből is szavazatokat adtak le, az esetek 44 százalékában ugyanolyan gombot nyomtak. Ha az összes pártot nézzük a Fideszhez képest és csökkenő sorba rendezzük, a Tisza ezzel a 66. helyre kerülne, de a Tiszát alapnak véve a Fidesz csak a 189. helyre, a mezőny alsó ötödébe férne be ugyanezzel a 44 százalékkal. A nagy eltérés oka, hogy a tiszások jóval több párthoz vannak közelebb a szavazataik alapján, mint a Fidesz, ami mögött a néppárti kétkapuzás állhat a középpárti „nagykoalícióval” és a jobboldali frakciókkal.

Nem mindent lehet összevetni

A statisztikákba csak azokat az eseteket vettük bele, amikor a delegációkból legalább egy képviselő szavazott, de ezen torzít, hogy a Fidesz a háromféle szavazat mellé gyakorlatilag egy nem létező negyediket is be szokott vetni. Ahogy arról korábban többször írtunk, az egykori kormánypárt különösen emberi jogi, Oroszországról vagy Ukrajnáról szóló jelentéseknél hajlamos a „passzív tartózkodásra”, azaz szándékosan senki sem nyom gombot. Eleve valószínűtlen, hogy 10-11 képviselőből egy se érjen rá, sokszor láthatóan ki se mentek az ülésteremből, ráadásul aznap más javaslatokra vagy akár ugyanannak a javaslatnak bizonyos módosítóira is leadtak voksot. Alapesetben ez ugyanolyan, mintha tartózkodást nyomnának, ami szintén nem leadott szavazatnak számít (ezt épp a Fidesz miatt tették egyértelművé), de történetesen a szavazási statisztikában is el lehet így tűnni.

A passzív tartózkodást a jelek szerint a Tisza is elleste. Például a 2026-os költségvetésnél vagy az Ursula von der Leyen bizottsági elnök elleni legutóbbi bizalmatlansági indítványnál vetette be. Utóbbi miatt Orbán Balázs, akkor a miniszterelnök politikai igazgatója, most már EP-képviselő sunnyogásnak tartotta a módszert – azt, amelyet a Fidesz évek óta, jóval a Tisza megjelenése előtt elkezdett használni.

A számok alapján a tiszások még a fideszeseknél is jobban rákaphattak a passzív tartózkodásra. A statisztikákból nehéz pontosan kiszűrni az ilyen eseteket, hiszen nem tudni, pontosan miért nem szavaz egy képviselő, de erre utalhat, ha egy nap időnként leadnak voksot, időnként viszont egyáltalán nem. Ez sem egy biztos módszer, például a DK-sok 2025. május 7-én egy kora délutáni szavazóblokk közepén tűntek el. Dobrev Kláráéknak lehetett rá nyomós okuk, hogy idejében Magyarországra érjenek épp egy nappal azelőtt, hogy bejelentették volna Gyurcsány Ferenc visszavonulását.

Azokat az eseteket számoltuk össze, amikor egy pártból egy napon egyszerre van arra példa, hogy valaki szavazott, és arra is, hogy nem. Értelemszerűen az egyfős KDNP-t és a Mi Hazánkot kihagytuk. A DK-t annak ellenére vizsgáltuk, hogy a nagyobb pártokhoz képest gyakrabban fordulhat elő, hogy mindkét EP-képviselőjüknek valamilyen napközbeni programja akad, vagy egyikük eleve nem tudott részt venni az ülésen. A két nagy delegációnál, a Tiszánál és a Fidesznél kevésbé valószínű, hogy napközben hirtelen egyszerre nem ér rá a hét, illetve tíz képviselőből egy sem.

A Fidesznél 436, a Tiszánál 1278 olyan kihagyott szavazást találni, amikor aznap máskor legalább egy voksot leadtak a delegációból. Összehasonlításképp: a DK-nál csak 391 ilyen eset volt. Talán az a legszélsőségesebb példa, amikor egy 2026. márciusi napon a legelső, viszonylag kiélezett és politikailag fontos menekültügyi voksoláson még leadtak szavazatot a tiszások, de módosítókkal együtt a következő 68 alkalommal más témákban nem.

Biztosan van köztük olyan eset, amikor nem politikai okokból maradtak távol. Mindenesetre az eredményben túl nagy az eltérés, hogy csak véletlenek, egyéb elfoglaltságok magyarázzák. Olyan sok ilyen eset akad, hogy az a tiszások szavazatleadási arányán is meglátszik. „Az összesített adatok önmagukban nem mutatják meg, miért nem került rögzítésre egy adott képviselő voksa, így annak okáról ezek alapján becslést adni nem lehetséges, ahogyan az adatokból arra sem lehet következtetni, hogy egy képviselő ne lett volna jelen a plenáris üléseken” – írták a párttól a kérdésünkre, hogy szerintük mennyi lehet a szándékosan le nem adott voksok aránya.

Lenne rá kézenfekvő magyarázat, miért válhatott gyakorivá a Tiszánál a módszer bevetése. Az áprilisi választásig az önkormányzatok mellett az EP volt az egyetlen olyan hely, ahol a Fidesz a szavazataival támadhatta a Tiszát. A korábbi kormánypárt igyekezett élni az ilyen lehetőségekkel – még akkor is, ha nem arról szólt egy szöveg, mint amit megpróbáltak belemagyarázni. A nem szavazás egy védekezési módszert jelenthetett a Tiszának, hogy ne nyújtson támadási felületet (bár ahogy Orbán Balázs sunnyogásos megjegyzése mutatja, ez sem hatotta meg a Fideszt). Erre utalhat, hogy a választás előtt átlagban 26,5, azon belül idén 45,6 százalék volt az ilyen esetek átlagos aránya az összes alkalomhoz képest, amikor a képviselőknek gombot kellett nyomniuk. A három legkiugróbb nap idén január 1. és április 12. közé esik. Az átlagos arány április 12. után 7 százalékra esett vissza. Ez a fideszeseknél 6,5, a DK-soknál 8,2 százalék ugyanebben az időszakban.

Mindenesetre ha a tiszás, a fideszes vagy más képviselők direkt nem akarnak szavazni, általában ugyanolyan gyakorlati következményekkel, de pontosabban jelezhetnék a szándékukat a tartózkodás gombbal.

A Tiszánál a korábbi vezetők mérhető arányban tértek el a delegáció többségétől

Meglepő eredményt hozott az is, amikor a pártok belső összetartását néztük meg a többfős delegációknál. A legutóbbi, 2023-as vizsgálatunknál mindegyik magyar párt belső összetartása 99,6 százalék felett volt. Alig akadtak olyan esetek, amikor valaki ne követte volna a párttársait, akkor is általában csak téves szavazatokról volt szó.

A képviselők utólag jelezhetik, hogyan szerettek volna valójában szavazni, ha véletlenül mellényúltak. Ez már nem változtat az eredményen, de a jegyzőkönyvekbe felveszik. A tévesztéseknek több okuk is lehet. Akad példa, hogy valaki egymás után sorban több szavazásnál is más szándékot jelez utólag, azaz valószínűleg csak elcsúszott a bekészített segédletet nézve. Az is megesik, hogy egy javaslat valamelyik bekezdéséhez előbb módosítókról, majd az egész bekezdésről szavaztak, és ilyenkor előre számolniuk kell azzal, melyik módosító elfogadásakor mit nyomjanak, amit az akár többórásra nyúló, rövidítéseket felvillantó szavazásokon könnyen be lehet nézni.

Most külön-külön is megvizsgáltuk, ki a legnagyobb lázadó. Szinte mindenki 99 százalék felett szavazott együtt a pártja többségével, de egy egykori EP-képviselő eléggé kilógott a sorból: Magyar Péter.

Mielőtt miniszterelnök lett, és ezzel lemondott EP-képviselőségéről, a Tisza Párt elnöke csak 94,8 százalékban szavazott úgy Strasbourgban és Brüsszelben, mint a pártja többsége. Magyar ritkán jelezte, hogy véletlenül nyomott mellé. Csak ötször korrigáltatta a szavazási szándékát ugyanarra, mint a tiszás többség. 38-szor nem tett így, például egy, több kritikát is megfogalmazó jelentésnél Grúziáról, amelyet a tiszások nagy része támogatott, Magyar tartózkodott.

A Tisza elnöke mellett a párt EP-delegációját miniszteri kinevezése előtt vezető Tarr Zoltán is kicsit kilógott a sorból (97,7 százalékos egyezéssel). Hozzá hasonló az arány a nemrég EP-be került Bogdán Csabánál, de ő viszonylag sokszor, a kiszavazások nagyjából harmadánál jelzett utólagos korrekciót. Magyarul ilyenkor valószínűleg kezdő tévesztésekről van szó, amelyeket aránylag nagyobbá tesz, hogy eddig csak kevés ülésen vett részt – a jelzett tévesztések nagyjából fele, négy eset a legelső olyan munkanapján történt, ahol szavazott.