A kormány felkészült az aszályra, bizonygatta Orbán Viktor szerdán a Facebookon, de csak a negyedik mondatig bírta ki anélkül, hogy fel ne emlegette volna Belgium fővárosát:
„Brüsszel persze megtámadta a magyar kormányt, amiért ingyen adja a vizet a magyar gazdáknak.
Nem engedünk a nyomásnak, nem hagyjuk magunkat, ezért a vizet a gazdáknak továbbra is ingyen fogjuk adni, bármit is gondol erről Brüsszel.” Pénteken is ráerősített az állami rádiós heti bejelentkezésekor: „Mindig megtaláljuk a jogi módját annak, hogy a gazdák ingyen juthassanak vízhez”, ahol az „Európai Parlament terveiről” beszélve kijelentette: „buborékban élő emberek” „ott ülnek Brüsszelben, és azt mondják”, a piaci ár a jó.
Nagy István agrárminiszter már egy hétfő hajnali Facebook-bejegyzésben felháborodott, hogy „Brüsszel és a Tisza Párt” a „gazdákkal fizettetné meg a vízdíjat”. Majd szerdán a Fidesz-frakció posztját megosztva, illetve saját videóban, csütörtökön pedig két percen belül, egy saját képes posztot újraosztva kétszer is ugyanezt sulykolta.
Az indokra a Világgazdaság keddi cikke segít rávilágítani, amit a Mandiner azzal a címmel vett át, hogy „Ebből óriási botrány lesz: a Tisza Párt megszavazta, hogy eltöröljék az ingyenes vízhasználatot”. A Mandinert szemléző állami média már egyenesen azt állította: „a Tisza Párt ezt is behúzta, elintézték, hogy eltöröljék az ingyenes vízhasználatot a magyar gazdáknak”. A csütörtöki kormányinfón is előkerült a téma, például a Mandiner rákérdezett, mekkora kiadás lenne, ha „Brüsszel ezeket a terveket elfogadtatja”.
Magyar Péter ugyanakkor arról posztolt a Facebookra pénteken: „Megtudhattuk Orbántól és a politikai kiszolgálóiktól”, hogy „a vasút és az egészségügy fejlesztéséhez hasonlóan a vízgazdálkodás és az öntözés fejlesztése, az alternatív talajgazdálkodásra való átállás és az aszályra való felkészülés is az egyéves TISZA miatt maradt el az utóbbi 15 évben. Most még azt is hazudozzák, hogy a TISZA elvenné a gazdáktól a vizet.”
Orbán azután beszélt brüsszeli támadásról, hogy a kormányközeli média egy két hónappal ezelőtti, jogi következmények nélküli szavazáson kezdett el pörögni egy 25 éve meglévő irányelv emlegetése miatt.
De mi ez az egész?
A hivatkozási lánc elején ülő Világgazdaság két hónapos lemaradással szedett elő egy májusi európai parlamenti dokumentumot, amire a végszavazáson a tiszások valóban igent, a Fidesz-KDNP-ből és a Mi Hazánkból tartózkodást nyomtak.
Többek között a brüsszeli tervek elfogadtatásának esélyéről kérdező Mandiner és az elintézős Facebook-poszttal jelentkező állami média cikkének szövege is jelezte: egy jogi következmények nélküli állásfoglalásról van szó.
Igen ám, de „irányt mutat a jövő uniós szabályozásaihoz” – tette hozzá a Híradó.hu írása. Az állásfoglalásról szóló EP-közlemény valóban utalt rá, hogy valami máshoz kapcsolódik: ahhoz, hogy a javaslatokat tevő Európai Bizottság a munkaterve alapján még a nyáron előáll egy vízügyi ellenállásról szóló stratégiával (június elején meg is tette). Akinek viszont a stratégia szó alapján nem lenne egyértelmű, a bizottsági munkaterv egyértelműen kimondta: ez sem jogalkotási dokumentum.
Mi van a szövegben a VG értelmezésében?
Lehet, hogy az állásfoglalás egy jogi következmények nélküli dokumentum, ami egy jogi következmények nélküli dokumentumról szól, de ettől még miért ne lehetne később hivatkozási alap vagy legalább egy elvi szinten fontos állásfoglalás, ha valóban kimondta az ingyenesség végét?
A VG azt értelmezte így, hogy a parlamenti állásfoglalás 117-ből „91. pontja kimondja: minden vízfelhasználónak »valóban és arányosan« hozzá kell járulnia a vízszolgáltatás költségeihez”.
Ez a VG értelmezésében „egyértelműen érinti a mezőgazdasági öntözést is – jelenleg Magyarországon a gazdák sok esetben díjmentesen juthatnak vízhez, amit a kormány stratégiai támogatásként tart fenn. Az EP most ezzel a gyakorlattal menne szembe. A 92. pont további részletezést is tartalmaz: a vízárazásnak tükröznie kell a víz valódi gazdasági és környezeti költségeit, és ösztönöznie kell a hatékony felhasználást. Bár hangsúlyozza a »társadalmilag méltányos« árak fontosságát, egyértelművé teszi, hogy a víz nem lehet korlátlanul ingyenes – még a gazdáknak sem” – teszi hozzá a végén a jogszabályban nem szereplő saját levezetést a szerző nélküli cikk.
Egy 25 éves jogszabályt idéztek fel
A strasbourgi plenáris ülésen elfogadott szöveg 91. pontja „megjegyzi, hogy a vízszolgáltatás költségmegtérülésének elvét – amely előírja, hogy valamennyi vízfelhasználó ténylegesen és arányosan pénzügyileg részt vegyen a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésében – számos tagállamban továbbra is ritkán vagy egyáltalán nem alkalmazzák”. Az állásfoglalás „felhívja a tagállamokat és regionális hatóságaikat, hogy
a víz-keretirányelvvel összhangban hajtsanak végre megfelelő vízárazási politikákat, és jobban alkalmazzák a költségmegtérülés elvét
mind a környezeti, mind az erőforrásköltségek tekintetében”. Itt „vegyék figyelembe a hosszú beruházási ciklusokat, és biztosítsák, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre a szükséges (újra)beruházásokhoz”.
Az Európai Bizottság június 4-i stratégiája szintén ezt a jogszabályt emlegeti. „A tényleges felhasználáson, a környezeti hatáson és a fizetőképességen alapuló vízárképzési politikák elengedhetetlenek a vízhez való hozzáférés biztosításához, miközben megfelelő ösztönzőket teremtenek a fogyasztóknak és más felhasználóknak. A víz-keretirányelv ösztönzi a megalapozott nemzeti vízárképzési politikák” kialakítását „a méltányos költségmegtérülés és a szennyező ország elve alapján”.
A víz-keretirányelv a parlamenti állásfoglalással és a bizottsági stratégiával szemben jogilag kötelező. Az EP és a tagállami kormányok már 2000-ben elfogadták, és a jogszabály kimondta: „a tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket”. Vagyis az EP-állásfoglalás és a bizottsági stratégia ebben nem mond újat, hanem emlékeztet egy jogi kötelezettségre, ami Magyarország uniós csatlakozása óta érvényben van.
Ha ez uniós jogot sért, már 2022-ben is így volt, de nem indult eljárás
A jogszabály megsértése miatt 2011-ben kötelezettségszegési eljárás indult az Európai Bizottság adatbázisa alapján, amit 2013-ban léptettek tovább. Az Index akkori cikke szerint a magyar hatóságok a hollandokkal együtt nem gondoskodtak a hajózási és árvízvédelmi célú víztározókkal összefüggő környezetvédelmi és vízgazdálkodási költségek megtérüléséről az árpolitikájukban, a magyarok pedig az ipari szereplők által saját célból kitermelt talajvíz költségeit sem hajtották be.
Az eljárást 2014-ben lezárták, új procedúra pedig a víz-keretirányelvre szűrve nem akad a magyar hatóságok ellen, holott összesen nagyjából 60 ilyet találni az összes tagállamra keresve. Vagyis ha lennének is uniós aggályok, hogy az ideiglenes ingyenesség ütközik a keretirányelvvel, azóta nem ütötték meg azt a szintet, hogy eljárás induljon miattuk.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) tájékoztatója alapján a mezőgazdasági vízszolgáltatási díj megfizetését az állam 2014-ben teljesen átvállalta a termelőktől és a központi költségvetésből fedezte. Az Európai Bizottság azonban kötelezte, hogy a vízhasználók a felmerülő költségek viselésében vegyenek részt, előírta a költségmegtérülés elvének érvényesülését és a hatékony vízárazás fenntartását, ami biztosítja a megfelelő késztetést a vízhasználóknak, hogy a felhalmozott vizet hatékonyan használják.
Ezt több uniós pályázati programnál is előfeltételül szabták, ezért 2017-től ismét bevezették a díjat, de „sikerült érvényesíteni a részleges megtérülés elvét, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági vízdíj alapdíjának felét hosszú távon is a központi költségvetés fedezi”. Sőt: a vízhiányos, aszályos években 2022 óta „teljes körű állami támogatással valósul meg a mezőgazdasági vízszolgáltatás”. Vagyis nem idén először – egy áprilisi határozat értelmében, egy májusi rendeletmódosítással – vállalta át a kormány a vízhasználati díjat, erre tízmilliárd forintot tettek félre. Ez egyébként nem az egyetlen költség az öntözési víznél, mellette ott a vízkészletjárulék is, de ezt sem mindenkinek kell fizetnie.
Ha a vízhasználati díj ideiglenes elengedése sértené a költségmegtérülés elvét, és nem férne bele a részleges megtérülésbe, az Európai Bizottság már 2022-ben kötelezettségszegési eljárást indíthatott volna az uniós jog megsértése miatt. Természetesen nem kizárt, hogy valamikor majd emellett dönt, de addig nehezen érthető, mi alapján jogászkodta ki kétséget kizáróan a VG, hogy a mentesség sérti az elvet.
Ráadásul ha ezt a kormány is így gondolja, akkor már 2022-től tudatosan szabályt szeg. Erről nehezen tehet az egyéves Tisza Párt, főleg nem egy meglévő elvet tartalmazó, jogi következmények nélküli dokumentummal, ami egy szintén jogi következmények nélküli dokumentumhoz kapcsolódik.
Gulyás az EU jó oldaláról is beszélt az öntözésnél
Más kérdés, hogy jó-e, ha aszály idején a víz felhasználásához díjat vállal át a kormány adófizetői pénzből. Ez aligha sarkallja arra az agrárvállalkozókat és -cégeket, hogy befektessenek a hatékonyabb öntözésbe, miközben a lakosságnak idén nyáron is egyre több helyen ideiglenes korlátozásokat vezetnek be. Ahogy azt Sara Johansson, az Európai Környezetvédelmi Iroda nevű ernyőszervezet munkatársa elmondta a júniusi uniós vízstratégiáról az Euractivnak, több évtizednyi túlhasználat súlyosbítja az erdőtüzeket, árvizeket és aszályokat, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok pedig a legjelentősebb nyomást fejtik ki az édesvízkészletekre.
Ugyanakkor azzal se sokan járnak jól, ha elszárad a vetés. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón elismerte, hogy az öntözéssel „nem állunk jól”, a rendszerváltozáskor jóval nagyobb területet fedett le. A bővítéshez
„az Európai Unió jó oldalát is” felmutatva rendelkezésre állnak uniós pénzek, több tízmilliárd forintos projektek vannak folyamatban.
Az Agrárközgazdasági Intézet honlapján épp az aszályos 2022-es évből érhető el a legutóbbi öntözésjelentés. A dokumentum alapján az észak- és dél-alföldi régióban harminc százalék felett öntözték az adatszolgáltatásba bevont művelt földeket (azaz nem a két régióban teljesen, így ezt az arányt nem lehet az egészükre kivetíteni, a valós szám jóval kisebb lehet). Országosan a vizsgált öntözött terület háromnegyedénél esőztetőt használtak, a kisebb párolgási veszteségű mikroöntözést vagy csepegtetést 5,5 százaléknál alkalmazták.
A „pénzügyi korlátokkal” rendelkező tagállamokban élők támogatását kérték
A májusi, jogi következmények nélküli EP-állásfoglalás azt kérte, hogy a következő többéves költségvetésben – aminek a tervezetét várhatóan heteken belül bemutatják – biztosítsanak külön, célzott alapot a vízügyi ellenálló-képesség növelésére. A mostani büdzsében is tegyenek félre külön pénzt „intelligens vízügyi technológiák és beruházások támogatására”. Az állásfoglalás „hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozási mechanizmusoknak magukban kell foglalniuk a társadalmi igazságossággal és a megfizethetőséggel kapcsolatos megfontolásokat”.
A dokumentum szerint azt is biztosítani kellene, hogy
„a nagyobb pénzügyi korlátokkal és sajátos realitásokkal rendelkező tagállamok és polgáraik a vízgazdálkodási kötelezettségek teljesítése során támogatásban részesüljenek”.
Azt szeretnék, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok „ösztönözzék az innovatív öntözési megoldások, például a csepegtető öntözés elterjedését, és támogassák azok karbantartását”.
Cikkünkben utólag pontosítottuk, hogy az AKI jelentésében csak az adatszolgáltatásba bevont földekre vonatkozik az öntözési arány.
