Vitézy–Lázár-csörte: hogy lett az óvatos beszólogatásból nyílt bírálat?

Nem sikerült zökkenőmentesre az 1-es vasúti vonal felújítása miatti pótlás első napja: mint megírtuk, több százan maradtak le a buszokról hétfőn, a kaotikus helyzetben háborogtak az utasok. Az elmúlt hetekben a közlekedésért felelős minisztert többször is kritizáló Vitézy Dávid most sem hagyta ki a ziccert Lázár János bírálatára, aki korábban arra utasította a MÁV vezetését, hogy ne okoskodjanak, hanem azonnal kezdjék meg a vasúti pálya újjáépítését. Vitézy a Magyar Hangnak adott interjúban azt mondta: a miniszter ezzel olyan ultimátumszerű helyzetet hozott létre, ami kapkodásra ösztönözte a MÁV-ot, a kaotikus helyzetet tehát éppen a miniszteri parancs végrehajtása okozta. Lázár János közben továbbra is magabiztos a vasút ügyében: „amivel még eddig foglalkoztam, azt mindig sikerre vittem. Ez is így lesz”, mondta a Debrecenben tiltakozó ellenzékieknek.

Az ütések azonban már hetek óta csattannak. Vitézy legutóbb azt nyilatkozta: paranoiás felelőskeresés, hogy Lázárék szabotázzsal és szivárogtatással vádolnak meg kiváló szakembereket, akiket aztán tucatszám rúgnak ki a minisztériumtól és a MÁV-tól. Korábban megkapta a minisztériumtól, hogy kritikáit személyes sértettség vezeti, mert nem ő lett a közlekedési miniszter, amit Vitézy visszautasított.

Lázár jött, és mindent besöpört

De hogy kezdődött ez az egész ellentét? Információink szerint sokáig nem volt különösebb konfliktus Lázár és Vitézy között. Vitézy akkor kezdett befeketedni Lázár szemében, amikor Fürjes Balázs kérésére elvállalta a Budapesti Fejlesztési Központ vezetését. Köztudott volt ugyanis, hogy Lázár nem szívleli Fürjest, régóta rivalizálás folyik köztük, váltakozó szerencsével. A BFK 2020-as indulásakor Fürjesnek fent ragyogott a csillaga, Lázár pedig éppen parkolópályán volt, ménesbirtokot igazgatott.

A 2022-es választások után Lázár egyre jobb pozícióba került, építési és beruházási miniszterként besöpörte maga alá Fürjes területét és megszüntette a BFK-t. De Vitézy sem panaszkodhatott, mert közlekedési államtitkár lett Palkovics László Technológiai és Ipari minisztériumában. A fővárosi közlekedési fejlesztésekbe tehát Vitézynek továbbra is nagy beleszólása volt, a pénz viszont nagyrészt Lázáron keresztül jött volna hozzá.

Lázár azonban nem állt meg a BFK beszántásánál, einstandolta annak utódcégét, a Vitézy által gründolt 300 fős Nemzeti Közlekedési Központot is. Ekkor már lehetett látni, hogy a viszony nem lesz felhőtlen. Bár Vitézynek továbbra is nagy tervei voltak, elsősorban a magyar vasút fejlesztésével kapcsolatban – például tarifareformot és országos közlekedésszervező céget akart a budapesti BKK mintájára – a szerencse Lázárnak kedvezett. Miután tavaly novemberben Palkovics tárcájától elvették az energetikai területet és ő lemondott, a közlekedés is Lázár Jánoshoz került, aki építési és közlekedési miniszter lett. Vitézy követte Palkovicsot, ő is lemondott.

Az első nyílt színi vita itt alakult ki, Lázár ugyanis azt nyilatkozta, hogy hívta Vitézyt, hogy dolgozzon neki, de Vitézy nem ment, inkább távozott. Vitézy viszont tagadta, hogy hívták volna. Ez a szituáció máig vita tárgya, legutóbb Csepreghy Nándornál, Lázár államtitkáránál jött elő, amit Vitézy hevesen cáfolt, de haladjunk idősorrendben.

Sorra állították le a fővárosi fejlesztéseket

Lázár János decemberben kijelentette, hogy nem lesz meg a Vitézy által beígért egységes tarifarendszer és menetrend, de belengetett valami érdekeset, amiről később kiderült, hogy a Vitézy-féle elképzelés szöges ellentéte: a vármegyebérletet. Nyilván már ez is fájhatott Vitézynek, aki azonban nyilvánosan csak akkor fakadt ki, amikor megtudta, hogy a kormány felmondta Lázár javaslatára a Nyugati pályaudvar tervezésére már elnyert uniós támogatási szerződést. A húzás tényleg érdekes volt, hiszen pénzt nem lehetett megtakarítani vele, mivel a projektet uniós támogatásból finanszírozták volna. A lépést Lázár azzal magyarázta, hogy a budapesti vasúti hálózat fejlesztése „presztízsberuházás”, helyette vidéken kell fejleszteni.

A Nyugati tervezése csak az első fecske volt, hamarosan kiderült, hogy Lázárnak hosszú, indulatos széljegyzetekkel ellátott listája van lezárandó fővárosi közlekedési fejlesztésekről, főleg olyanokról, amiket Vitézyék készítettek elő. Közben megérkezett Lázár nagy újítása, az olcsó ország- és vármegyebérlet, amit civil szakmai szervezetek úgy fogadtak: alapvetően jó irány, de az átgondolatlan lépés sok kárt okozhat. Vitézy egy későbbi posztjában elképzelhetőnek tartotta, hogy a MÁV szolgáltatási színvonalának romlásában a vármegyebérlet (és a miatta kieső bevétel) is szerepet játszhat.

Vitézy márciusban váltott keményebb hangra a közösségi oldalán. Mint írta, aki „a budapesti vasúti fejlesztéseket, így például az ország legforgalmasabb, mégis kapacitáshiánnyal küzdő és végletesen lerobbant infrastruktúrájú központi pályaudvarának fejlesztését akarja megakadályozni, valójában legkevésbé sem a fővárossal szemben kedvez a vidéknek, hanem csak általánosságban a magyar vasúti közlekedés fejlődését hátráltatja”. Bár nevet nem mondott ki, de nyilvánvaló volt, hogy a bírálat Lázárnak szólt.

A vasút segélykiáltásai

Lázár János lapunknak adott interjújában válaszolt visszafogottan. Szerinte „tudomásul kell venni, hogy ez egy hiányos rendszer”, közel a vasúti pálya fele sebességkorlátozott. A MÁV szolgáltatására pedig – a vármegyebérletre utalva – azt mondta: „olyan, amilyen, de a miénk, és olcsón adom ezt a szolgáltatást”. A miniszter egyébként ritkán reagált személyesen Vitézyre, ez a feladat az államtitkáraira, és a MÁV vezetésére maradt.

Tavasztól Vitézy egyre keményebben bírálta a minisztériumot. Mint áprilisban írta: „régóta követem a MÁV ügyeit, de ilyet még talán sose láttam: a vasúttársaság nyilvános segélykiáltást fogalmaz meg”. A lényeg: a vasúttársaságot jelentős bevételkiesés sújtja (részben az új, olcsó bérletek miatt), ezért évtizedes távlatban nem látott pályaállapot-romlással terveznek a vasúti fővonalakon. Ez pedig rengeteg késéssel, menetrendi összeomlással járhat – jósolta Vitézy.

Három hónap múlva Vitézy már azon borongott, hogy az „összeomlás lényegében a héten meg is történt a szegedi IC zavarral, a Bz balesettel, az újabb leállásokkal”. Hozzátette, hogy „bárcsak ne lett volna igaza”. Egy másik posztban azon aggódott, hogy az idei nyarat kibírja-e a MÁV járműparkja, egy harmadikban pedig konkrét kormánykritika érkezett: „a magyar kormány elkaszálja a vasúti beruházásokat, míg az osztrákok pont hogy felpörgetik azokat”.

Július végén konkrétan Lázár korábbi mondatára utalva azt írta a szárnyvonal-bezárásokról, ami ellen nemcsak szakmai szervezetek, hanem fideszes polgármesterek is tiltakoztak: „Nem gondoltam volna, hogy a Most a vidék jön! szlogen a vasútvonalak bezárását jelenti.” Lázár ugyanis többször kijelentette korábban, hogy Budapest helyett a vidék fejlesztését preferálja.

Megártott a meleg?

A beszólás érzékeny helyen találta el Lázárt, ám nem ő, hanem államtitkára Nagy Bálint reagált indulatosan, aki azt írta: „Vitézy Dávidnak megártott a meleg...! Valószínűleg ezért felejtette el, hogy fél évvel ezelőttig ő felelt a közlekedésért! Nekünk továbbra is az utasok az elsők!” Néhány nap múlva azért a főnöke is megszólalt a témában, visszafogottabb húrokat pengetve.

A vásárhelyi Rádió7-nek adott interjújában Lázár ugyanis elmondta, hogy a vonalbezárásokkal kapcsolatban volt lelkiismeret-furdalása, mivel saját szlogenje az volt, hogy neki „a vidék az első”. A bezárás egyik oka szerinte viszont az, hogy emberekre, munkaerőre van szükségük főként a főváros környékén, másrészt az ország és a MÁV–Volán-csoport nincs abban a pénzügyi állapotban, hogy párhuzamos szolgáltatást nyújtson.

Lázárnak a segélykiáltást megfogalmazó, pénzt kérő MÁV-os vezetőkre is volt gondja. Először azt üzente nekik, hogy „ne okoskodjanak, hanem csinálják azt, amire utasítottam őket”, majd nyomatékul ki is rúgott két egy MÁV-os vezérigazgató-helyettest. Vitézy nem hagyta ki a ziccert: Lázár érkezése óta a legjobb vasútfejlesztési szakemberek 90 százaléka elhagyta a szakmát, mondta a G7 podcastjában.

Hazug, álmodozó

A minisztérium riposztként közleményben hazugozta és álmodozózta le Vitézyt, és némileg félreértelmezve a volt közlekedési államtitkár szavait, azt írva: „Vitézy Dávid minden valóságalapot nélkülöző állítása alapján a 10-ből 9 ember, 90%-os távozási arányt jelentene, vagyis több 10 ezer embert, már amennyiben a szolgálatot teljesítő vasutasokat is szakembernek tekinti, nemcsak az általa kinevezett vagy előnyben részesített tanácsadókat, látványtervkészítőket és hivatásos jövőképgyártókat.”

Szeptemberben újabb lista került elő a leállítandó fővárosi fejlesztésekről, amire Vitézy újra ugrott. „Milliárdokért elkészült terveket sikerül a kukába dobni” – írta a közösségi oldalán a friss kormányhatározatról. A fontos vasúti fejlesztések leállítása szerinte azt mutatja, hogy „egész egyszerűen lemondott a szaktárca a budapesti vasúti hálózat kapacitásbővítéséről, versenyképességének javításáról”. Valamint oldalágról becsúszott Vitézy szövegébe Lázár „kritikátlan Horthy-imádata” is.

A kemény válasz erre Csepreghy Nándortól, Lázár másik államtitkárától érkezett, miszerint „ha Vitézy államtitkárként feleannyit foglalkozott volna a jelennel, mint a távoli jövővel, most kevesebb bajunk lenne a vasútnál”. Ismét előkerült az álmodozás, sőt a bajok felelőse is meglett: Csepreghy szerint Vitézy több milliárd forintot költött látványtervekre és az álmai kidolgozására, pedig a pálya és a járműállomány az ő államtitkársága idejében sem volt jobb állapotban, mint most, és ezek a milliárdok nagyon hiányoznak a karbantartási büdzséből.

Csepreghy személyes sértődöttséggel is vádolta Vitézyt, mert nem miniszternek nevezték ki Palkovics távozása után, hanem más szerepet szántak neki. Vitézy avval vágott vissza, hogy „ez valami lázálom lehet, Lázár miniszter úr soha nem kért fel semmilyen együttműködésre, így aztán olyan beszélgetés is legfeljebb a képzeletükben zajlott le, miszerint én más feladatot szerettem volna” – reagált Vitézy az államtitkár szavaira, és azt üzente a minisztériumnak, hogy odamondogatás helyett inkább dolgozzanak, mert „a magyar vasút szolgáltatásában mindennapos és egyre növekvő problémák vannak”.

Mivel a vasút problémái a közeljövőben várhatóan nem fognak megszűnni, a csörte folytatódni fog valószínűleg Vitézy Dávid, valamint Lázár és emberei között. Hozzá kell tenni, hogy Vitézynek marad energiája beszólni a fővárosnak is az Üllői úti kerékpársáv ügyében, valamint a XVIII. kerületnek is, mert elkaszálná a területére tervezett – Vitézyék által előkészített – vasúti fejlesztést.