Egy jobb (elő)választási rendszer minőségibb politikát is hozhatna

A XXII. kerületben már zajlik egy ellenzéki előválasztás, az viszont egyelőre bizonytalan, hogy a XII. kerületben ezt végül megtartják-e. Pedig utóbbi helyen az előválasztásról szóló tárgyalásokon egy izgalmas innovációt terveztek, egy, az eddig megszokotthoz képest más választási módszert. A XII. kerületben a hagyományos szavazási eljárásokat félretéve ugyanis úgynevezett „azonnali többfordulós választással” (instant-runoff voting) akartak ellenzéki előválasztást rendezni. Miért olyan nagy dolog ez? Azért, mert ahogy a fociban a lesszabály teljesen átalakította a játék képét, ugyanígy egy jobb választási rendszer elterjedése is minőségi változást hozhatna az egész magyar politikába. De kezdjük az elején.

Hogy is működik a javasolt rendszer? A Hegyvidék néven is ismert budai kerületben több polgármesterjelölt közül akarnak egyet kiválasztani. Egy természetes többfordulós szavazási eljárás erre talán az lehetne, hogy minden fordulóban minden szavazó csak egy jelöltre szavazhat, és aki a legkevesebb szavazatot kapta, az kiesik. Utána új forduló jön, itt már eggyel kevesebb jelölt kerül a szavazólapra, és újra szavaznak. Ezt addig ismétlik, amíg már csak egy jelölt marad, a végső győztes.

Ez persze roppant idő- és pénzigényes folyamat lenne. Ha viszont a választók már az elején megmondhatják nem csak azt, hogy kit támogatnak leginkább, hanem azt is, hogy ha az kiesne, akkor ki a második választásuk, ha meg az is kiesne, akkor ki a harmadik, és így tovább, akkor nincs szükség arra, hogy újra és újra elmenjenek szavazni. Hanem az egyszer megadott rangsorolásaik alapján le tudjuk játszani az összes fordulót. Ezt jelenti az azonnali többfordulós választás. Az ausztrál szövetségi választásokon 1918 óta ezt használják (itt egy példa az értékelés menetére).

Már a 2021-es előválasztás előtti szakvéleményünkben kifejtettük, hogy a hagyományos egy X-es szavazás helyett sokkal jobb lenne az azonnali többfordulós választás is és a több X-es szavazás is. Mi e kettő közül a több X-es, avagy jóváhagyó szavazást (angolul approval voting) tartottuk és tartjuk legalkalmasabbnak magyarországi előválasztásokra, ahol egy közös jelölt kiválasztása a cél. A több X-es módszerben a választó egy helyett több jelölt neve mellé is odateheti az X-et, és aki a legtöbb szavazatot kapja, az nyer. Meglepő módon ez az egyszerű módosítás szinte tökéletes megoldást nyújt a hagyományos egy X-es szavazás minden hibájára.

De mi is a baj a hagyományos egy X-es szavazással? Hosszú a sor, kezdve azzal, hogy sok induló esetén 30 százalék alatti támogatottsággal megnyerheti a választást egy olyan jelölt, akire kétharmad mondaná azt, hogy bárkit, csak őt ne. Hogy nemcsak a népszerűség, hanem visszalépések, politikai háttéralkuk döntik el, hogy ki nyer. Hogy sok induló esetén több szavazatot kap az a jelölt, amelyik megosztó, radikális üzenetekkel tűnik ki a tömegből. És hogy a szavazó sokszor nem arra szavaz, akit leginkább szeretne az indulók közül, mert úgy gondolja, hogy azzal elvész a szavazata. És ezért az eredmények nem is mutatják meg pontosan, hogy mit is gondolt a nép.

Mit ajánl a több X-es és az azonnali többfordulós választás ehelyett? A következő táblázatban pontokba szedtük, hogy a három választási rendszer hogyan teljesít a különböző szempontok szerint, majd sorban kifejtjük a pontokat.

A táblázat 1-3. sora – Jól ismert, hogy a hagyományos egy X-es rendszerben egy kisebb támogatottságú jelöltre nem érdemes szavazni, mert ezzel a választó lemond arról a lehetőségről, hogy beleszóljon az esélyes jelöltek versenyébe. Azt is gyakran látjuk, hogy az esélytelen jelöltek inkább megegyeznek valamelyik esélyesebb jelölttel, és visszalépnek a javukra, vagyis arra kérik saját választóikat, hogy a másik jelöltre szavazzanak. De az is előfordulhat, hogy egy esélyes jelölt rávesz egy esélytelen jelöltet, hogy lépjen be a versenybe csak azért, hogy elszívja az esélyesebb rivális szavazatait azzal, hogy hozzá hasonló ígéreteket tesz.

Más szabályok mellett azonban egészen mások az ösztönzők a jelöltek és a szavazók számára is. A több X-es szavazáson a szavazó úgy tehet legtöbbet a preferenciájának érvényre juttatása érdekében, hogy amelyik jelölt győzelmét jó hírnek tekintené, azokra mindre behúzza az X-et. Az azonnali többfordulós választáson pedig (rendkívül ritka esetek kivételével) azzal jár legjobban, ha a valódi preferenciasorrendjét adja meg. Egy esélytelen jelölt indulása tehát a több X-es rendszerben nem változtatja meg a többiekre adott szavazatokat, az azonnali többfordulósban pedig a többiek egymáshoz képesti sorrendjét. Ezért visszalépni sincs értelme. De ha egy esélytelen jelölt támogatni szeretne egy esélyes jelöltet, arra visszalépés nélkül is lehetősége marad.

A több X-es rendszerben visszalépés helyett a jelölt javasolhatja a szimpatizánsainak, hogy azt a másik jelöltet is X-eljék be. Vagy akár együttesen kiállva kölcsönösen kifejezhetik, hogy ilyen módon támogatják egymást, és ezt akár közös szórólapokon is hirdethetik. Az azonnali többfordulós rendszerben pedig ha egy esélytelen jelölt támogatni szeretne egy esélyesebbet, vagy két jelölt össze akar fogni, akkor mindketten javasolhatják a szavazóiknak, hogy a másik jelöltet írják be második helyre, és mindehhez semmi szükség nincs bármelyikük visszalépésére. Mindkét eset a választó szemében egy sokkal szimpatikusabb megoldás lehet a visszalépésnél. Nem marad frusztráció a visszalépő jelölt támogatóiban, és megmarad a választók lehetősége, hogy szabadon és pontosan kifejezzék a véleményüket.

A táblázat 4. sora – Az egy X-es rendszer azt a jelöltet hozza ki győztesként, akit legtöbben tesznek első helyre. Akkor is, ha ez egy nagyon megosztó jelölt, akit sokkal többen elleneznek, mint támogatnak. Egy olyan jelölt, akiről pedig mindenki azt gondolja, hogy jó, de a legtöbbeknek csak második-harmadik preferenciája, az veszít. Egy több X-es szavazásnál ez utóbbi jelölt könnyen megkaphatja a nagy többség támogató szavazatait, ezzel szemben az említett megosztó jelölt csak a szavazatok kisebbségére számíthatna. Az azonnali többfordulós rendszerben sincs esélye a durván megosztó jelöltnek, hiszen legkésőbb az utolsó körben biztosan veszít. A másik jelölt esete viszont itt nem olyan egyértelmű, mint a több X-esben, mert ha kevesen teszik őt az első helyre, akkor már a szavazatszámlálás első fordulójában kieshet még akkor is, ha egy az egy ellen bármely más jelöltet legyőzne.

A táblázat 5. sora – Ahogy a 4. pontban láttuk, az egy X-es rendszer minden jelöltet arra ösztönöz, hogy radikális üzenetekkel tűnjön ki. Az esélyesebb jelöltnek jobban megéri a politikailag hozzá közelebb álló gyengébb riválisát támadnia vagy radikalizmussal túllicitálnia, hiszen a tőle elvándorló szavazókat nagyobb eséllyel kapja meg. Ezzel ellentétben a több X-es szavazásnál nem kell radikális üzenetekkel kitűnni a tömegből. A politikailag közel álló gyengébb riválist sincs értelme támadni, elegendő megszólítani a szavazóit. Az azonnali többfordulós választás esetén ez majdnem ugyanígy igaz, bár itt menet közben is kell még valamennyi első helyezés, különben egy esélyes jelölt kieshet egy korai fordulóban. Amellett, hogy az egy X-es szavazáshoz képest a másik két rendszer kevésbé jutalmazza a politikailag közel állókkal való versengést, a több X-es rendszer értékeli legtöbbre azt, aki új szavazót tud megmozdítani. Egy ilyen szavazó ugyanis valószínűleg csak arra szavaz, akinek sikerült őt megszólítania, hiszen előtte egyik jelöltre sem szavazott volna. Márpedig a több X-es rendszerben az ilyen szavazat a legértékesebb szavazat egy jelölt számára.

A táblázat 6. sora – Az egy X-es rendszerben ha kettőnél több esélyes jelölt van, akkor két egymáshoz közel álló jelölt között a taktikai szempontok dönthetnek: arra húzzák be a szavazók az X-et, amelyikről jobban elhiszik, hogy megnyerheti a választást. Ha a két jelöltnek hasonló a támogatottsága, akkor a közvélemény-kutatási adatok akár önbeteljesítő jóslatként is eldönthetik a két jelölt versenyét. Ha rosszak a közvélemény-kutatások, akkor a rossz irányba. Az, hogy egy választó melyik jelöltet mennyire esélyesnek véli, sem a több X-es, sem az azonnali többfordulós választás esetén nem változtatja meg, hogy a szavazónak hogyan érdemes szavaznia. Ezért a közvélemény-kutatások a választás eredményét sem befolyásolják. Illetve mindkét esetben csak nagyon duplacsavarosan megkonstruált, inkább csak elméleti jelentőségű példákat lehet találni arra, amikor ilyen manipulációval segíteni lehet egy jelöltet.

A táblázat 7. sora – A több X-es rendszer ugyanolyan egyszerű, mint az egy X-es. A szavazó itt is nyugodtan tehet egy X-et is, csupán lehetőségként van felkínálva, hogy többeket is támogathat. Bár az egy X-es rendszer elterjedtebb, a több X-est is használjuk 1990 óta a tízezernél kevesebb lakosú települések önkormányzati képviselő-testületeinek választásain. Soha nem hallottunk még panaszt arra, hogy a szavazók ne értenék vagy ne tudnák használni. Az azonnali többfordulós választás azonban már bonyolultabbnak bizonyulhat, főleg sok jelölt esetén. Ezen valamennyit lehet segíteni azzal, hogy nem tesszük kötelezővé a teljes sorrend felállítását, hanem a szavazó dönthet úgy, hogy például csak az első és második preferenciáját mutatja meg a szavazólapon. Ezt persze csak azon az áron teheti meg, hogy ha mindkét jelöltje kiesik, akkor onnantól az ő szavazata nem szól bele a maradék jelöltek közti versenybe.

Az 1-7. pontokban olyan szempontokat mutattunk be, amiknél világos, hogy mi a kívánatos, nagyjából függetlenül attól, hogy milyen választásról beszélünk. Az A.) és B.) szempontokat viszont különböző típusú választások esetén különböző módokon kell figyelembe venni.

A. szempont – Sokféle okból tarthatunk választást. Vannak hivatalok, amikre olyan vezetőt szeretnénk választani, aki meghozza a szükséges, konfliktusokat is igénylő döntéseket. Ilyenkor egy pozitív-semleges megítélésű, kicsit langyos jelölttől talán kevésbé várhatjuk, hogy alkalmas lesz a feladatra, és esetleg jobban járunk egy olyan jelölttel, aki megosztóbb, konfliktusvállalóbb módon szerzett hasonló átlagos népszerűséget. Ilyenkor a biztonságos, minél többek által elfogadható jelöltnek kedvező szavazási módszer nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Márpedig a 4.) pont példájából is láthatjuk, az egy X-es rendszer nagyon jutalmazza a megosztóbb jelölteket, az azonnali többfordulós kevésbé, a több X-es pedig egyáltalán nem.

Az ellenzéki előválasztáson részt vevők viszont eleve egy polarizált közeg egyik pólusáról érkeznek, ezért nem indokolt jutalmazniuk azt, aki még ebben a körben is megosztónak bizonyul. Annak aligha lenne esélye az előválasztás utáni fő erőpróbán. Ellenkezőleg: a cél egy előválasztáson pont egy olyan kompromisszumos jelölt megtalálása, aki mögé az adott politikai térfél minél nagyobb része be tud állni, sőt, még a bizonytalanok köréből is tud szavazatokat szerezni. Hasonlóképpen köztársasági elnöknek is olyan személyt keresünk, „aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Vagyis egy közvetlen köztársaságielnök-választáshoz sem indokolt a megosztóbb jelölt jutalmazása, hanem itt is a több X-es rendszer kecsegtet a legjobb, és az egy X-es a legrosszabb eredménnyel.

B. szempont – A 2021-es előválasztást megelőző vitákban felmerült az aggodalom, hogy megzavarhatja a szavazókat az, ha az előválasztáson más szavazási módszerrel találkoznak, mint a végső összecsapáson a választott hivatalokért. Ebből a szempontból a több X-es előválasztás talán tényleg felveti a kockázatot, hogy az utána következő „valódi” választáson is több X kerül egy-egy szavazólapra, ami ott érvénytelenné tenné a szavazatot. Bár ez a kockázat megfelelő kommunikációval minimálisra csökkenthető, a megosztóbb politikusok, akiknek kedvez az egy X-es rendszer, más ellenérv híján bizonyára ezt az ellenérvet fogják hangoztatni, ha komolyan felmerül a több X-es rendszer bevezetése.

Tehát a hagyományos egy X-es szavazás a legrosszabb, bármi más sokkal jobb?

Dehogyis! A vályogháznál tudunk sokkal jobbakat építeni, de nem igaz, hogy bármilyen amatőr megoldás jobb lenne a vályogháznál. Sőt, rengeteg szószólója van kifejezetten rossz, az egy X-esnél sokkal rosszabb választási rendszereknek is. Például gyakori félreértés azt gondolni, hogy egy választási rendszer azért jobb, mert rangsorolásos. Nézzünk néhány elrettentő példát.

Számos változatban lehet hallani azt a javaslatot, hogy egy előválasztáson az alapján keressük meg a legkevésbé megosztó jelöltet, hogy ki az, akit legkevesebben tesznek utolsó helyre. Miért rosszak az ehhez hasonló javaslatok? Az 1-6. szempontok mindegyike miatt. Kezdve ott, hogy az ismeretlen jelöltek ritkán kapnak utolsó helyezést. Ad absurdum, képzeljük el, hogy egyetlen ismert jelölt van, akit a többség a létező legjobb jelöltnek tart, de a választók 20 százalékának kifejezetten ellenszenves. Bejelentkezik még 10 ismeretlen jelölt az előválasztásra, akik meg sem próbálnak kampányolni. Ekkor az ismert és népszerű jelölt kap 20 százalék utolsó helyet, a szavazók másik 80 százaléka pedig véletlenszerűen választ utolsót az ismeretlen jelöltek közül, akik tehát átlag 8 százalékot kapnak, és aki legkevesebbet kap, mert épp a legjobb helyre sorsolták a szavazólapon, az nyer. Ráadásul egy olyan választási rendszerben, ahol egy ismeretlen jelöltnek győzelmi esélye van, számíthatunk is rá, hogy nagy számban fognak indulni.

Hasonlóképp rossz az a választási rendszer is, ahol minden választó rangsorolja a jelölteket, és akinek legjobb az átlaghelyezése, az nyer. Ezzel is az a gond, hogy a választó jobban tudja segíteni a kedvencét, ha annak riválisát utolsó helyre teszi. Erre a jelölteknek is érdemes rásegíteniük a rivális elleni negatív kampánnyal, és azzal az érvvel, hogy azért is kell az utolsó helyre rangsorolni az ellenfelet, mert ők is ezt csinálják a mi jelöltünkkel. Mindez akár odáig fajulhat, hogy minimális ismertségű jelöltek is esélyessé válhatnak a győzelemre.

Nem folytatjuk tovább a rossz választási rendszerek bemutatását, mert sose jutnánk a végére. Üdvözöljük inkább, hogy Budapest XII. kerületében az azonnali többfordulós szavazásra tettek javaslatot, ezt is és a több X-es szavazást is sokkal jobbnak tartjuk az egy X-es szavazásnál. Reméljük, hogy sikerül megkötni a megállapodást, és a jövőben is minél több helyen áttérnek a magyarországi többségi szavazásokon ezen módszerek valamelyikére.

Azt is kívánatosnak tartanánk, ha más területeken, bonyolultabb helyzetekben is nagyobb tudatossággal viszonyulnánk a megfelelő választási rendszerek kiválasztásának kérdéséhez. Legyen szó lakógyűlésről, szervezeti döntéshozatalról, küldöttválasztásról, részvételiségi célú szavazásról vagy népszavazásról, egy jól megválasztott választási rendszer csodát tehet.

Egy egyszerű példa, hogy szervezeti döntéshozatalnál igen/nem kérdésekben érdemes olyan igen/nem/tartózkodás szavazásokat tartani, ahol a tartózkodás azt fejezi ki, hogy a vita folytatását kéri, még nem jutott stabil döntésre. Tehát ha még nincs meg sem a többségi igen, sem a legalább 50 százalék nem, akkor a vita folytatódik. Ezzel ugyanis elérhető, hogy minden kérdésről addig és csak addig vitázzanak, amíg meg nem születik a stabil többségi döntés, és erre kockázat nélkül bármikor rá lehessen próbálni egy szavazással. Ez sok felesleges vitát lerövidít, cserébe a szükséges vitákat kikényszeríti, és megelőzi annak a frusztráló lehetőségét, hogy a vita korai lezárásával bárkit belekényszerítsenek abba, hogy elégtelen információ alapján kelljen döntenie. (A kérdés jelentőségét a Kutyapárt is szemléltette.)

Vagy egy bonyolultabb helyzetre jó példa, amikor egy teljes országos előválasztást szeretnének tartani a 106 egyéni jelölttel, közös pártlistával és egy miniszterelnök-jelölttel. Ekkor nem elég választókörzetenként a legjobb jelöltet kiválasztani, hanem rengeteg más szempontot is figyelembe kell venni. Ilyenkor egy összességében arányosabb választási rendszerre van szükség, azért is, mert máskülönben nem fogják elfogadni a feltételeket. És ha például már most meg tudnának egyezni az ellenzéki pártok arról, hogy a 2026-os választás előtt egy több X-es rendszeren alapuló, de összességében arányosabb előválasztást fognak tartani (a pontos szabályrendszerre nem ebben a cikkben teszünk javaslatot), akkor az EP-választás másnapjától mindegyik ellenzéki pártnak érdekében állna több figyelmet fordítani az új szavazók bevonására és a minél több ellenzéki szavazót integráló profilok kialakítására (lásd 5.), és ez sokat javítana az ellenzék 2026-os esélyein.

Csóka Endre, a HUN-REN (korábban MTA) Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa

Tóka Gábor, a CEU kutatóprofesszora, választási szakértő